Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 1-17. p.
Tér és Társadalom XVII. évf. 2003 s 1: 1-17
A REGIONÁLIS TUDOMÁNY DUALITÁSA ÉS
PARADIGMÁI — HAZAI TÜKÖRBEN
(Duality and Paradigm of Regional Science —
in the Hungarian Mirror)
NEMES NAGY JÓZSEF
Kulcsszavak:
regionális tudomány társadalomelmélet térelmélet paradigma
A tanulmány — egy általános deduktív modellen és a regionális kutatások jelenlegi magyar f őáramának
értékelésén alapulva — a regionális tudomány elméleti struktúráját és tartalmát vizsgálja. A regionális
tudomány mint társadalomtudomány a területi folyamatokhoz kapcsolódó különböz ő regionális kutatá-
sok alapvető fogalmait, elméleteit és módszereit integrálja. Fő elméleti keretét az általános társadalom-
elméletek és a társadalmi térelmélet dualitása adja. A regionális kutatások által vizsgált folyamatok két
fő sajátos iránnyal rendelkeznek: a valós társadalmi folyamatok elemzése, illetve a közigazgatás rend-
szereinek kutatása. Ezek a folyamatok szorosan kapcsolódnak a regionális elemzés és tervezés céljaihoz
és módszereihez. A szerz ő a regionális tudomány négy paradigmájára mutat rá: a társadalmi tér és a
területi struktúrák elemeire, mint a diszciplína két általános paradigmája, és a települések és a régiók
paradigmáira, mint a külső földrajzi tér speciális paradigmái.
A regionális tudomány tartalmára, céljaira vonatkozó meghatározásokat keresve,
sokfajta meghatározásra bukkanhat a kutató. Kár lenne azonban ezt valamifajta
sajátos, önmarcangoló negatívumként, komoly kritikai érvként értelmeznünk, hisz
nincs ez másként a többi tudományág esetében sem. Még a legtradicionálisabb
diszciplínák esetében is természetesen befolyásolja a kutatási súlypontokat, a célok
és eszközök, az intézményrendszer tartalmát a folytonos változás, a tudományos
fejlődés.
Enyedi György újabb írásaiban, el őadásaiban (legutóbb Enyedi 2002a) azt, a nem-
zetközi tudományosságban is fellelhet ő álláspontot képviseli, ami a mai regionális
tudományt transzdiszciplináris tudáskészletként határozza meg, amellyel a területi-
leg mindig egyenl őtlen társadalmi fejl ődés vizsgálata végezhet ő (a transzdiszcip-
linaritást — idézi Timár J. [2001] — a társadalomföldrajz is magáénak vallja). Ma-
gam sok tekintetben szimpatizálok ezzel a tudomány-elméleti szempontból elegáns,
az intézményesültség szempontjából pedig realista meghatározással, noha az ez
idáig kiizzadt definícióm bizonyos tekintetben sz űkebb szemléletet tükröz: „A re-
gionális tudomány a társadalmi tértudományok legalapvetőbb közös fogalmait,
elméleteit, módszereit egységes rendszerbe foglaló és a társadalmi jelenségeket és
folyamatokat ezek felhasználásával vizsgáló társadalomtudomány" — írtam a Tér a
társadalomkutatásban c. könyvemben (Nemes Nagy 1998, 19).
A hazai szakirodalomban mindkét szemlélethez közeli vélemények megjelentek
már. Többen, fő ként a tudományközi viszonyokat a szükséges empátiával szemlél ő
geográfusok (pl. Mészáros 2000) Enyedi szemléletével rokonszenveznek, az inkább
az önálló diszciplináris jelleg felé hajlók közül Horváth Gy. (2001) lényegében az
Nemes Nagy József : A regionális tudomány dualitása és paradigmái - hazai tükörben.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 1-17. p.
2 Nemes Nagy József TÉT XVII. évf. 2003 s 1
én definíciómat vette át, amikor értékelte a hazai regionális kutatásokat. Sokan
vannak, akik csak egyszer űen dolgoznak, és nem izgatja őket a diszciplináris karak-
ter kérdése, bár minden komoly kutató, ha nem is morfondírozgat tudománydefiní-
ciókon (ami teljesen normális személyiségjegy), m űveivel maga is állást foglal a
legáltalánosabb szemléleti kérdésekben is.
Ez az írás nem valamifajta, csekély haszonnal járó definíció-vita újraélesztésének
kísérlete, s nem utólagos — s így értelmetlen — reflexió a közelmúltban hazai aka-
démiai berkekben lezajlott diszciplínavitához. (Ugyanakkor nagyon egyetértek
Berényi I. (2002) megállapításával — aki ugyan nem a regionális tudományról ír, de
kifejezetten ilyen típusú kérdéseket feszeget, amikor a kultúrföldrajzban látja meg-
valósíthatónak a geográfiai szintézist —, miszerint nem szerencsés, hogy a tudo-
mány-elméleti és rendszertani problémák „elhallgatottak".) A szokványos rövid
meghatározások keresése helyett inkább a regionális kutatások f őbb csomópontjai-
nak, elágazásainak feltérképezésével próbálkozom.
Az ilyen vagy olyan definíciótól függetlenül, a hazai regionális tudomány történetére
és mai státuszára pillantva megállapítható, hogy az egyre halmozódó tudásanyag, a
felértékel ődött gyakorlati hasznosulás, a szervezeti gazdagodás ellenére valódi disz-
ciplináris elismerése, a tudomány-rendszertani és szervezeti hierarchiákba való stabil
beillesztése még várat magára. Ez azzal együtt is tény, hogy a kilencvenes években,
miközben mértékadó nemzetközi publikációkban a regionális tudomány válságáról
olvashattunk, itthon példátlanul meger ősödött e kutatási irány (Enyedi 2002b). A ha-
zai regionális tudomány ezzel együtt ténylegesen inkább csak az elegáns
„transzdiszciplináris tudáskészlet" státuszáig ért el (ezt távolról sem tartom lekicsi-
nyelhető fejlődési szintnek, de a tudáskészlet mégsem diszciplína) — ezért is használ-
tam a fentiekben Enyedi meghatározására a realista jelzőt. Hozzá teszem: a ma érvé-
nyes hazai tudományos taxonómiában a regionális tudománynak a multidiszciplináris
társadalomtudomány kategóriájában jut hely.
A következőkben a transzdiszciplinaritás és a társadalmi tértudományi jelleg épí-
tő kockáit, elméleti és koncepcionális elemeit boncolgatom, kitekintve a nemzetközi
tapasztalatokra is, de dönt ően a hazai kutatási irányokra figyelve. Az elméleti kere-
tek és paradigmák áttekintése, valamifajta rendszerbe szedése éppúgy lehet az egyre
többek által mű velt regionális kutatások irányzatai közötti eligazodás, mint az egy-
ség megtalálásának lehetséges eszköze. A tudományközi kapcsolódások is világo-
sabbá válhatnak így, ami a diszciplínák közötti kevés hasznú rivalizálásnak is jó
ellenszere lehet. A tanulmányon végigvonul a regionális tudomány karakterének,
tartalmának határozott megfogalmazására való törekvés, ami kétségkívül el is hatá-
rolja a diszciplínát a többi tudományterülett ől. Ebben az a vélelmem is tükröz ődik,
hogy a tudományközi kooperáció — amit létszükségletnek tartok — sokkal hatéko-
nyabb világos célú és eszközrendszerű tudományterületek között, mint a kusza
átfedettség viszonyai mentén.
A tudományág fogalmi építő kockáit egy, szándékaim szerint szép szimmetriával
esztétizált, deduktív modellre f űztem (1. ábra). A modell négy fogalomkörb ől épít-
kezve jellemzi a regionális tudományt. E négy fő dimenziót az elméleti keretek, a
vizsgált folyamatok, a vizsgálati célok és — legbelül — a regionális kutatások mögött
(vagy el őtt) mindenkor kimutatható, egyidej űleg is létez ő, s így gyakran konkuráló
Nemes Nagy József : A regionális tudomány dualitása és paradigmái - hazai tükörben.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 1-17. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s 1 A regionális tudomány ... 3
tudományos szemléletek, koncepciók, paradigmák alkotják. Ezek egymásban és
egymás mellett való elhelyezkedése és a modellen meg nem jeleníthet ő, de a ké-
ső bbiekben fontos szempontként visszatér ően említett id őbeli hullámzásuk, történe-
tiségük adja azt a sajátos elméleti-szemléleti konfigurációt, ami a regionális tudo-
mányi kutatások kereteit és jellegzetes irányait jelöli ki.
1. ÁBRA
A regionális tudomány elméleti keretei és paradigmái
(Theoretical Frames and Paradigm of Regional Science)
Térelmélet
Reálfolyamat
(erőforrás — kibocsátás)
Társadalom-
Térszer- Térbeli társadalmi Térelem Térelmélet
elmélet
kezet egyenlőtlenség
(centrum-periféria) Település Elemzés
Tervezés
Régió
(hálózat áramlás
—
Társadalomelmélet
Irányítás
Forrás: Saját szerkesztés.
Elméleti keretek: társadalomelmélet — térelmélet
A modell alapkoncepciója, kerete a regionális tudomány elméleti dualitása, együt-
tes társadalomelméleti illetve térelméleti tartalma.
Ez a szemlélet azt jelenti, hogy a társadalomelmélet mellett a felhasznált diszcip-
línakészletnek (a „transzdiszciplínának") minden vizsgált tudományos kérdést átha-
tó, alapvető elemének tekintem a térelméletet is. Nélküle beszélhetünk ugyan terü-
leti kérdések vizsgálatáról, mint a társadalomelemzés egyfajta sajátos megfigyelési
egységekb ől kiinduló közelítéséről, de csak a regionális tudományon kívül. Ezek a
közelítések leginkább az egyes társadalmi tértudományokban vagy a területpolitika
gyakorlati területeihez kapcsolódóan helyezhet ők el. A legtöbb tér-ökonometriai
modell vagy a területi tervdokumentumok jellemz ő példák minderre. Kissé
szubjektivizálva, tartalmazza továbbá ez a kett ősség azt is, hogy minden
regionalistának illend ő a maga szemléletét és felkészültségét elhelyezni e duálban, s
mindazoknak, akik a széls ő pólusok közelében lév őnek találtatnak — tiszta „társada-
Nemes Nagy József : A regionális tudomány dualitása és paradigmái - hazai tükörben.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 1-17. p.
4 Nemes Nagy József TÉT XVII. évf. 2003 s 1
lomtudós" vagy igazi „térkutató" — indokolt a közép felé indulnia. (Attól persze,
hogy a helyén marad, még megmaradhat kiváló tudósnak, a „regionalistaság" ehhez
nem feltétel.)
A regionális tudomány legsajátabb szemléleti momentuma marad ki a gondolko-
dásmódból és a konkrét kutatási folyamatból, ha a teret (térbeliséget, területiséget)
puszta elemzési szempontként, keretként értelmezzük. A társadalomelmélet és a
térelmélet tartalmainak együttes érvényesítése még akkor is (vagy a feladat „szép-
sége" okán épp azért) alapkövetelmény a regionális tudományban, ha a különböz ő
tudományterületek térszemléletében és alapkategóriáiban nagyon markánsak a
különbségek. R. Strassoldo (1990) például a tér, a terület, a környezet kategóriákat
sorra a matematikához (geometria, topológia), a társadalomtudományhoz, illetve az
ökológiához kötve, határozott különbségekre mutat rá konkrétságuk, komplexitá-
suk, dinamikájuk, analitikus illetve generális jellegük tekintetében. A térelméleti
alapok és kutatások viszonylagos gyengesége a hazai regionális kutatások nagy
kockázati eleme.
A többi tudományterülettel és a gyakorlattal kapcsolatokat keres ő irányokat megfo-
galmazó nemzetközi tudományosság (újabban: Markusen 2001), ha nem is lezárt, de
leszűrt és biztos társadalmi térelméleti ismeretrendszer bázisán szorgalmazhatja a nyi-
tást. A mi ismeretrendszerünkben nincs meggyökeresedve Lefebre „társadalom által
termelt" tere (Lefebre 1974), vagy Malmberg emberi territorialitás-elmélete
(Malmberg 1980), de a kvantitatív elemz ők feltárta sajátos és gazdag, s ma is b ővül ő
térelemzési eszközrendszer sem.
A társadalomelméleti jellemz ő más tudományágak teremtette hatalmas ismeret-
rendszerb ől merítve érhet ő el, s így főként szelekciós és adaptációs készséget felté-
telez. Ebben a tekintetben a regionális tudomány is „erősen elméletimportáló tu-
domány", miként azt Benedek J. (2002, 21) a földrajzról írja (hozzá teszem: a mód-
szer-import sem csekély). Bár szigorú követelményként állíthatnánk a regionalisták
elé a társadalomtudományok (közgazdaságtan, szociológia, igazgatástudomány stb.)
teljes elméleti eszköztárának ismeretét, ennek valóságos teljesítése azonban csak
keveseknek adatik meg.
Sok egyéb tényező mellett két faktor, a térelméleti alapok gyengesége és a nagyon
szerteágazó társadalomelméleti gyökerek miatt látszik kockázatosnak — a „sokat mar-
kol, keveset fog" veszélyét hordozza — valamifajta önálló regionalista-képzés megin-
dítása graduális szakként az egyetemeken. Ugyanakkor túl kés ői fázisnak t űnik a re-
gionális tudományi ismeretrendszernek csak a doktori iskolákban való felbukkanása.
Saját tapasztalataim szerint a legmegfelel őbb képzési id ősávnak a fels ő évfolyamok
szakirányai látszanak, ahol — az alapképzési szakasz intézményenként divergáló, de
biztos szakmai tartalmára is építve — átadhatók és kialakíthatók a regionális tudomá-
nyi szemlélet alapjai is.
A különböző társadalomtudományok f ő elméletei, szemlélete és módszerei átvé-
telének csatornái adottak: a regionális tudomány létrejötte ugyanis nem jelenti egy-
ben azt, hogy a többi társadalmi tértudományt (I. regionális gazdaságtan, település-
szociológia, társadalomföldrajz) felszívta, bekebelezte volna. A társadalomtudomá-
nyi ismeretek ezért e tudományterületek közvetítésével eljuthatnak a regionális
tudomány eszközei közé. Az ezekben létrejöv ő új eredmények ismerete, analógiák
Nemes Nagy József : A regionális tudomány dualitása és paradigmái - hazai tükörben.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 1-17. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s 1 A regionális tudomány ... 5
keresése, az alkalmazási tér kiterjesztése járható út a társadalomelmélet új eredmé-
nyeinek integrálására. Sokat segíthet ebben, hogy a (hazai) regionalisták mindany-
nyian valamilyen alapvető társadalomtudományi képzettséggel rendelkeznek, s
együttesen talán alkalmasak is az említett elméleti alapok „importjára".
A társadalmi térelméleti ismeretek ellenben nem kis részben magán a formálódó
regionális tudományon belül születtek az elmúlt fél évszázadban, mégpedig olyan
tartalommal, hogy itt a tér, a térkategóriák általános (filozófiai, matematikai, fizi-
kai) jelentése és tartalma csak azok sajátos, az egyes társadalmi szférákra jellemz ő
megjelenésével együtt releváns. A társadalmi térelméleti kutatások nem háríthatók át
semmilyen más tudományágra, ebben magáé a regionális tudományé a fő felelősség.
A térelméleti megalapozás talán legfontosabb témakörei nem els ősorban a tér általá-
nos filozófiai jelentéséhez köt ődnek, hanem sokkal inkább a különböző térkategóriák
világos értelmezéséhez (Szabó 2002), a társadalmi folyamatok adekvát területi szintje-
inek és egységeinek megtalálásához. A társadalmi térelmélet számára hatalmas tudo-
mányos kihívást jelent ma, hogy a térbeliség látható felértékel ődése a társadalmi fo-
lyamatokban együtt jár a teljesen új tartalmú és jelleg ű terek megjelenésével (a „virtu-
ális térről" I. Jakobi 2002). Sok írás a manapság felértékel ődött szubjektív, szellemi,
absztrakt tereket el is választja a „valóságos" tért ől. Nem gondolom, hogy a különb-
ség abban állna, hogy az egyik „valóságos", a másik meg „nem-valóságos". Mindket-
tő nagyon is valóságos, csak másként. Napjaink legújabb folyamatai min őségi válto-
zásokat látszanak hozni az egyik legalapvet őbb térkategória, a távolság tartalmának és
hatásainak mintegy két évszázada tartó látványos átalakulásában (a közlekedés és a
kommunikáció újabb és újabb eszközei létrejöttének százada a 19. és a 20. század).
A jellegadóan a különböz ő térkategóriák mentén való gondolkodást és kutatást
nemcsak a regionális tudomány önállósága, de léte és jöv ője szempontjából is
kulcskérdésnek tartom. E szemlélet háttérbe szorultsága megállíthatatlanul ahhoz
vezethet ugyanis, hogy a regionális tudomány kénytelen lesz visszahúzódni valaho-
va oda, ahonnan elindult: a közgazdaságtan, a szociológia, a politológia vagy a
földrajz valamifajta sajátos, szegmentált al-diszciplínájának szerepkörébe.
A térelméleti háttér még a leggyakorlatiasabb tevékenységek bázisaként is megje-
lölésre, végiggondolásra érdemes. Jól példázza itthon ezt az, hogy a regionális tu-
dománnyal kapcsolatos szinte teljes elutasítás, szkepszis után (Illés 1975) a magát
ma már regionalistának valló Illés Iván a hazai területfejlesztés történetének meg-
írásakor is értelmezésre érdemesnek tart (Illés 2002, 13) olyan alapvető térkategóriá-
kat, mint „a térbeli, földrajzi egymásmellettiség, differenciáltság, távolság és mobili-
tás, kiterjedés és tagoltság". (Azt, hogy a tudományos min őség nem önmagából a
„regionalistaságból" ered, ékesen bizonyítja mindkét citált munka magas színvonala.)
Arra, hogy a társadalmi jelenségek térbeliségének s ez által elemzésüknek, vizsgála-
tuknak sajátos, önálló törvényei, szabályai vannak, nagy meggyőző erővel mutat rá
Varga A. (2002) tanulmánya, ami szinte minden ez idáig nagy hévvel és (ami gyakor-
ta vele jár) felszínességgel végzett (kvantitatív) területi gazdaságtani elemzésünk mö-
gé kérdőjeleket hoz a nemzetközi tudományosság eredményeib ől (a késés kb. másfél
évtizedes, 1. Anselin—Griffith 1988). A gondolati mag a következ ő : mivel a társadalmi
jelenségek és folyamatok térbelisége az esetek túlnyomó többségében a térbeli közel-
ségbő l fakadó egymásrahatással, hasonulással jár (elegánsabban: a társadalmi tér jel-
legzetesen pozitív autokorreláltságú), sok területi vizsgálatban csorbát szenved a sta-
tisztika egyik alapkövetelményének számító független mintavétel szabálya. Ez általá-
Nemes Nagy József : A regionális tudomány dualitása és paradigmái - hazai tükörben.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 1-17. p.
6 Nemes Nagy József TÉT XVII. évf. 2003 s 1
nosabban azt is jelenti: a térbeliség nem semleges megfigyelési szempont, hanem a
társadalmi folyamatokat, összefüggéseket, konfigurációkat közvetlenül befolyásoló
tényez ő . Ez a kérdéskör jellemz ően azok közül való, ami itthon érdemben még isme-
retlen, nem kivitatott (talán indulóban van a késés ledolgozása: I. Dusek 2002a).
A regionális tudomány fél évszázados története a társadalomelméleti és térelméle-
ti dualitás állandó meglétér ől, de egyben a két komponens egymás közötti arányai-
nak jellegzetes változásairól tanúskodik. Ez sajátos tudománytörténeti szakaszokat
teremt, amelyek szépen nyomon követhet ők G. Benko ([999) analízisében is. A
változó tudományos hangsúlyokban a társadalmi változások lenyomataira is rábuk-
kanhatunk.
Isard regionális tudományában a komplex társadalmi (közgazdasági) tartalom
dominál, ahol a tér, a területegység még inkább csak az egymásra hatás kerete. Az
alapművében (Isard 1956) célba vett általános elmélet (general theory) nem térel-
méleti, hanem közgazdaságtani (mai szemléletében is leginkább erre mutat érzé-
kenysége [Isard 1999]). De, már a kezdeteknél felsejlik az a vonulat — amit legin-
kább a hatvanas (nálunk a hetvenes, nyolcvanas) évek kvantitatív forradalma teljesít
ki —, amely a többváltozós matematikai-statisztikai módszereknek és a különböz ő
térparamétereknek (helyzet, távolság) a vizsgálatokba történ ő hangsúlyozott beeme-
lésével, a gazdaságon kívüli kérdéskörökben is a modellez ő , általánosító elméleti
irányzat vezet ő szerepét hozta. Ennek az irányzatnak az utolsó nagy, igazi újdonsá-
gokat hozó hulláma a nyolcvanas évek közepén tet őző diffúzió-kutatás volt, ami —
különösen értékes szemléleti többletként — el ő ször tette e térbeli, területi közelítés-
sel egyenrangúvá a regionális kutatásokban az időbeliség szempontját. Itthon e
témakörben, néhány korrekt elméleti tanulmányon túl, figyelemre méltó, szintetikus
munka is születetett (Rechnitzer 1993). Nálunk még egyértelm űen kényelmes gye-
rekcipő ben jár (a tematikus térképek gyors, számítógépi elkészítésének szakaszá-
ban, a modern kartográfia „profi" eszközeit ő l — I. Zentai L. 2003 — azonban még
jócskán lemaradva) a földrajzi információs rendszerek technikáinak társadalom-
elemzési felhasználása, ami, most már érzékelhet ően, egy újabb módszertani forra-
dalmat alapoz meg (Ball 2002).
Tő lünk Nyugatra sorra születnek a kifejezetten a lokalizált, térbeli adatok elemzésére
használható szoftverek, s ezek bázisán nagy ütemben hatol be a térszempontú elemzés
a legkülönböz ő bb problémakörökbe. Csak egyetlen példát említve: az Amerikai Nem-
zeti Igazságügyi Intézet (The National Institute of Justice) lokalizált bűnügyi adatok
feldolgozására dolgozta ki CrimeStat nev ű programrendszerét, ami azonban egy gene-
rális térelemz ő eszköz, kiválóan használható bármely más térbeli pontrendszer (cégek,
intézmények) elemzésére is. A program az Internetről letölthető — ugyanis állami
pénzbő l készült, a polgároknak —, ajánlom minden hazai elemz ő figyelmébe (ha más
nem, ennyi haszna legyen az olvasónak ebb ől az elméleti írásból). E tendenciával sa-
játos ellentmondásban a geográfián, a területi elemzésen belül eluralkodott egy nem
pusztán nem-kvantitatív, de kifejezetten anti-kvantitatív irányzat, ahogy azt
A.S. Fotheringham és két szerz őtársa az egyik legújabb módszertani monográfia els ő
bekezdésében rezignáltan megjegyzi (Fotheringham et al 2000).
A hetvenes évekt ől a behaviourista fordulat, a regionális politikai kihívások vagy
(a kapcsolódó tudományterületek példájával élve) a kritikai vagy radikális geográ-
fia (Timár 2001) újra a társadalmi és politikai determináltságra teszi a hangsúlyt.
Nemes Nagy József : A regionális tudomány dualitása és paradigmái - hazai tükörben.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 1-17. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s 1 A regionális tudomány ... 7
Egyértelműen ilyen karakter ű a kilencvenes évek regionális tudományi szemlélete
az átalakuló kelet-közép-európai országokban is. E sajátos folyamatok, s a velük
szinte egy időben felerősödő globalizálódás azonban egy közös momentum követ-
keztében újra kiemelten tereli rá a figyelmet a térbeliségre: az átalakulást minden
szinten, a tradicionális vagy új reáltartalmak mentén, mértékében ugyan különböz ő,
de alaptrendjében növekv ő térbeli differenciálódás kíséri. A hatótényez ők, okok
keresésében ezért természetszer űen el ő térbe kerül a fekvés, a térbeli kölcsönhatás,
az „új geográfikum" momentuma. A regionális tudomány növekv ő elismerésében,
felértékel ő désében nemcsak a regionalisták eredményeinek, hanem annak is fontos
szerepe van, hogy a teret, a térbeliséget korábban lényegében ignoráló tradicionális
társadalomtudományok a maguk új összefüggéseit, törvényeit keresve újra felfede-
zik a teret. Így megfordulóban van a korábbi egyoldalú viszony, amikor a területi
kutatók a társadalomtudományok eredményeib ő l merítve dolgoztak, ma a tág társa-
dalomtudomány is felhasználja a regionális tudományban kialakult elméleti és
módszertani eszköztárat.
A társadalmi és gazdasági egyenl ő tlenségek kutatásában például a társadalmi és a tér-
beli faktorok kikerülhetetlenül megjelen ő sajátos dualitása mindenekel őtt a „fej" (a
humán erő források) és a „hely" (a fekvés, a környezet) egyaránt érdemi magyarázó
erej ű szerepére reflektál. A szociológia klasszikus módszerében, a véleménykutatás-
ban a minták rétegzési szempontjai között el ő bb-utóbb fel kell bukkanjon a regionális
szempont is (korábban legfeljebb a város-falu differenciáltság érvényesítéséig jutottak
a mintavételes eljárások). Különösen jól jelzi ennek indokoltságát a választási-, illetve
párt-preferenciákban nálunk is egyre markánsabban megjelen ő regionális tagoltság.
De lépjünk át a modell második fogalmi körébe, a vizsgált folyamatok dimenziójába!
Vizsgált folyamatok: reálfolyamat — irányítás
A regionális kutatások szemléletét boncolgatva az elméleti keretek kett őssége
mellé a vizsgált folyamatok esetében két jól elkülönül ő társadalmi szegmens, a
társadalmi reálfolyamatok, illetve a társadalomirányítás illeszthető.
A meghatározó (hazai) területi kutatók többsége inkább egyik vagy másik prob-
lémacsoportra koncentrál. A geográfus indíttatásúak jellemz ően az el őbbi, a jogász-
igazgatási alapképzettség űek utóbbi felé húznak. (Megel őzendő , hogy mások he-
lyezzenek el a saját sémámban, magamat jellemz ően a reálfolyamatokat elemz ők
közé sorolom — az irányításí kérdésekhez is leginkább e szálon keresztül kapcsolód-
tam.) A közgazdászok között találjuk a legtöbb „kett ős lelkületű" kutatót. Nálunk a
legjobb példa Bartke István munkássága (I. pl. Bartke 1989), de Enyedi György
(inkább társadalompolitikai) vagy Rechnitzer János (inkább regionális politikai)
összegző munkái is duális jellegűek (Enyedi 1996; Rechnitzer 1998).
A modell e dimenziója kapcsán kérdéses lehet, hogy indokolt-e az irányítási mo-
mentumot a társadalomelméleti, a reálfolyamatokat pedig a térelméleti keretek
mellé helyezni. A modell természetszer űen az egyes fogalmaknak csak a domináns
kapcsolódásait jelezheti, s tulajdonképpen valamilyen fokon minden elem kapcso-
Nemes Nagy József : A regionális tudomány dualitása és paradigmái - hazai tükörben.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 1-17. p.
8 Nemes Nagy József TÉT XVII. évf. 2003 s 1
latban van egymással, az irányítás társadalomelméleti oldalhoz kötése els ődlegesen
és aktuálisan az irányítási folyamat hangsúlyos politikai tartalmából következik.
Azt, hogy az irányítás és a társadalomelméleti háttér összekapcsolódása nem
pusztán deduktív elméleti séma, hanem valóban a jellemz ő kapcsolat, visszaigazolja
az, hogy a területi irányítási kérdésekkel foglalkozó legjelesebb kutatók munkáiban
(pl. Pálné Kovács 1999) kevés térelméleti kérd őjelet találunk (társadalom-
elméletieket és a gyakorlati politikára utalókat inkább). Az irányítási kérdéseknek a
társadalomelmélethez, a társadalomtudományokhoz általában, ezen belül az igazga-
tástudományhoz, politológiához köt ődése azonban az irányítási folyamatnak nem a
térbeli momentumát tagadja, hanem csak azt érzékelteti, hogy itt a „bels ő" (szerve-
zeti, funkcionális, hatalmi) térbeliség esik egyértelm űen nagyobb súllyal latba,
szemben a „küls ő" (a földi térben lokalizált) térbeliséggel. Az irányítás és a reálfo-
lyamatok viszonyából ide tartozik az is, hogy szinte nyomtalanul t űnt el a hazai
érdemi tudományos tematikából a területi irányítás direkt szembesítése a területi
reálfolyamatokkal. A klasszikus minta — Vági (1982) — sajnos követők nélkül ma-
radt, amire a rendszerváltozás aligha elégséges magyarázat (az irányítás és a reálfo-
lyamatok kritikai szembesítésére most is lenne elég ok).
Vizsgálati célok: elemzés — tervezés
A modell következő szegmense a vizsgálati célok szempontját jelzi. Mivel a
vizsgálati cél, illetve a vizsgált folyamat két, sok tekintetben egymást átfed ő
dimenzió, az el őző fejezetben leírtak további részletezésére, finomítására is mód van.
Ha a regionális kutatások sokszín ű vizsgálati céljait összefoglaló kategóriákba so-
roljuk, szinte magától értet ődően adódik az elméleti (alap) és a gyakorlati (alkalma-
zott) kutatási célok két nagy csoportja. E két általános tudomány-karakterológiai
csoporthoz még konkrétabb tárgymegjelölés is köthet ő esetünkben: az elemzés,
illetve a tervezés szempontja (orvostudományi analógiával élve a diagnózis és a
terápia).
Az inkább az elemzésekhez vonzódó kutató számára ugyan csábító a saját szem-
pontjának kiemelése, a regionális kutatások genezise, egész története és mai gya-
korlata azonban a tervezési (mai divatosabb kifejezéssel: fejlesztési, programozási)
célt a kezdetekt ől fogva legalábbis egyenrangúan kezelte az elemzésivel. A két
szempontot tekintve több id őszak s a mai állapotok is inkább a gyakorlatias, terve-
zési cél túlsúlyát jelzik. Tudományelméleti szempontból ezt tükrözik vissza azok az
álláspontok (G. Benko [1999] is idéz ilyeneket), amelyek az egész regionális tudo-
mányt egészében az alkalmazott tudományok közé sorolják.
Bizonyos esetekben (nem egy mai PhD kutatási téma kapcsán is) felmerül az a
kérdés, hogy a nagyon gyakorlatias, politikai tartalmakkal átsz őtt tervezési-
fejlesztési célú munkák egyáltalában min ősíthetők-e a tudományosság szemszögé-
ből? E kételyekre kettős válasz adható. Egyrészt a tervezési folyamatban vannak
olyan szakaszok, amikor ténylegesen a tudományos közelítésé az els ő hely (e ket-
Nemes Nagy József : A regionális tudomány dualitása és paradigmái - hazai tükörben.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 1-17. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s 1 A regionális tudomány ... 9
tősséget jól példázza Kozma G. [2002] munkája, amely a helymarketing elméletét
és gyakorlatba ültetésének útjait egyaránt bemutatja). Másrészt a tervezésnek,
fejlesztésnek megvan, meg lehet a maga tudományos, tervezéselméleti tartalma (ez
utóbbi terület kevés hazai művel ője közül kiemelkedik Faragó László szinte min-
den írása — az általam ismertek közül újabban 1. Faragó 2000). Ilyen tartalmak
illetve kritériumok nélkül azonban még a legsikeresebb kistérség-fejlesztési terv
vagy marketing-mix sem teljesíti a doktori értekezések tudományos követelményeit
(nem is kell, hogy teljesítse, de nem is fogadható el értekezésként).
Érdemes végiggondolni a kutatási célok és a vizsgált folyamatok itt figyelembe
vett két-két kategóriájának a lehetséges kombinációit is. Els ő közelítésben azt
mondhatom: a regionális tudomány történetében a reálfolyamatok, illetve a társada-
lomirányítási kérdések kiemelt kutatása közel párhuzamosan fut az elemz ő, illetve
tervez ő céllal, az elemzések a reálfolyamatokra koncentrálnak, a tervezési cél az
irányítással kapcsolódik össze (Bartkénél, aki az irányítást kevésbé folyamatként,
mint inkább feladatként fogja fel, a tervezés az irányítás része). Az összekapcsolt-
ság azonban nem sémaszerű . Tekintsünk néhány példával is meger ősítve ezekre a
relációkra!
J. G. Williamson (1965), a területi egyenl őtlenségek történeti és nemzetközi ala-
kulását taglaló klasszikus munkája — ami a saját elemz ői pályám elindításában a
legfontosabb írás, s melynek újabb, átfogó tesztjét épp mostanság tervezzük kis
csapatommal — tipikus példája a reálfolyamat — elemzés kombinációnak. A hazai
szerzők közül ez a szemlélet domináns a magát regionalistának sohasem valló, de
munkahelyi kötődése okán „korpa közé keveredett" Beluszky Pál kiemelkedő szín-
vonalú településföldrajzi munkásságában (Beluszky 1999).
A regionális tudománynak is gyökerei közé tartozó (klasszikus) telephely-
elméletekben, a területi optimumkeresésben a gazdasági reálfolyamatok a gazdaságon
(vállalaton, cégen) belüli döntés momentumával kapcsolódnak össze (ebben az eset-
ben tehát a reálfolyamat — tervezés kombináció esetével állunk szemben). Az Isard-
féle, születő regionális tudomány közelítése érthet ően leginkább ezzel volt rokon.
Az irányítás — elemzés kombináció a regionális kutatásokon jellemz ően túlmutató,
erő s politikai tartalmú témakör. Kelet-Közép-Európa átmeneti országaiban azon-
ban, ahol az új regionális politikai intézményrendszer kiépítése volt az elmúlt évti-
zedben napirenden, az elemzések alig jutottak túl a „(még) nem m űködik" szindró-
ma megállapításán, vagy megelégedtek azzal, hogy a formálódó intézményrendszer
„EU-konform" (vagy mások szerint „nem EU-konform"). Ehhez a kombinációhoz
kapcsolhatók ellenben épp az EU regionális politikai akciót, illetve ezek példáján a
redisztribúciós momentumot, a bürokratikus jegyeket feszeget ő írások, vagy azok a
kezdeti kísérletek, amelyek a fejlesztési folyamat monitoringját, a területi hatások
kimutatását célozzák.
Ha nemcsak a vizsgálati célokat és folyamatokat kapcsoljuk össze, hanem a kiin-
dulásként felvázolt duális elméleti hátteret is, akkor az eddig áttekintett
fogalompárok a (hazai) regionális tudomány két, hangsúlyaiban, szemléletében jól
Nemes Nagy József : A regionális tudomány dualitása és paradigmái - hazai tükörben.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 1-17. p.
10 Nemes Nagy József TÉT XVII. évf. 2003 s 1
elkülönül ő — bár természetesen mereven szét nem választható — kutatási vonalát
jelölik meg:
a társadalomelmélet — tervezés — társadalomirányítás az első vonal,
a második láncot pedig a térelmélet — elemzés — reálfolyamatok vonal alkotja.
Előbbiben — bár ott van —, jellemz ően a társadalmi tartalom mögé kerül a térbeli,
területi szempont, utóbbira inkább az jellemz ő, hogy kiindulópontja a tér, a terület,
s ez töltő dik meg társadalmi tartalommal. Ha megpróbálunk kiszabadulni a tudo-
mányterületek értékelésében gyakorta megjelen ő apologikus szemlélet csábítása
alól (azaz a valóságos, s nem a kívánatos, elképzelt viszonyokat tekintjük mérvadó-
nak), e két szemléleti vonal világos létét, s nem valamifajta tagolatlan komplexitást
jelölhetünk meg a mai (s itt nem csak a hazai helyzetre gondolok) regionális tudo-
mány jellegadó vonásaként — a már többszörösen hangsúlyozott, természetes össze-
kapcsolódások ellenére.
Az első kutatási vonalhoz áll közelebb a magát a hazai regionális tudomány bázisin-
tézményének tekint ő MTA Regionális Kutatások Központja is. Legutóbbi — az Orszá-
gos Területfejlesztési Tanács számára készített — kiadványában az intézet (MTA RKK
2002) a következ ő területeken számol be kutatási eredményekr ől: EU-csatlakozás —
regionális politika, területi gazdaságpolitikai vizsgálatok, városhálózati vizsgálatok, a
térségi struktúrák vizsgálatai, vidékfejlesztési kutatások, a magyar régiók és települé-
sek versenyképessége az európai gazdasági térben, a regionális intézményrendszer
fejlesztése. (Az OTT vélhet ően nem hiányolta túl hevesen a térelméleti kutatásokat.
Ezek vitele talán — az említett kiadványban felértékel ően „stratégiai partnerként" em-
lített — egyetemek súlyponti feladata lehetne, ha a kutatómunkához a szükséges, de a
tömegoktatás viszonyai között tovaillant id ő biztosítható lenne.)
A tudományterület jöv őjére tekintve az elméleti megalapozottság er ősítésén túl-
menő en kívánatosnak épp e két kutatási-szemléleti vonal közelítése t űnik. Bizonyos
tekintetben azonban ezt az elkülönültséget kevésbé tekintem komoly nehézségnek
annál, mintha egyfajta kusza komplexitásból, összefonódásból kellene kibogozni az
alapvető szálakat (ez zavaros elemz ők zavaros fejlesztési javaslatait eredményezi).
A regionális tudomány paradigmái
Áttérve a tanulmány második részére, a modell „szívére", a következ őkben azokat
az átfogó sémákat, gondolati vonalakat próbálom felvázolni, amelyeket a regionális
tudományban paradigma-érték űnek tekintek.
A paradigma a tudományelmélet bevett fogalma, amelyet E. Babbie, átfogó társada-
lomtudományi módszertani m ű vében így határoz meg: „A paradigma olyan alapvető
séma vagy modell, amely szemléletünket valamely dologgal kapcsolatban szervezi és
rendezi. Bár nem feltétlenül ad választ a fontos kérdésekre, de azt megmondja, hogy a
választ hol keressük" (Babbie 1995, 78). Ugyanitt a szociológiai kutatásnak három
alapvető paradigmáját említi: az interakcionalista paradigma egyének közötti interak-
ciókból álló folyamatként szemléli a társadalom életét, a strukturalista-funkcionalista
paradigma a társadalmi élet szervezeti struktúrájára összpontosít, végül a konfliktus-
paradigma verseng ő egyének és csoportok harcaként szemléli az életet.
Nemes Nagy József : A regionális tudomány dualitása és paradigmái - hazai tükörben.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 1-17. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s A regionális tudomány ... 11
A tudományok fő paradigmáinak megjelölése hosszú fejl ődési id őszak elmélyült
elemzésére épülhet. A regionális tudomány egészét érint ő ilyen munkák hiányában
az alábbiak csak kísérletet jelentenek ezek megfogalmazására. Hangsúlyozom: a
különböző paradigmák között (ha egy szemlélet valóban paradigma-érték ű) nincse-
nek hamis és igaz paradigmák, csak különböz ő közelítések, hangsúlyok sokfajta
átfedéssel, ugyanannak a társadalmi folyamatnak más-más interpretációjával. Igaza
van Enyedinek, amikor azt hozza fel példaként, hogy Budapest éppúgy értelmezhe-
tő nagyvárosként, mint városrégióként (Enyedi Gy. szóbeli közlése alapján).
A regionális tudomány els ő 25 évének hullámzó kutatási hangsúlyairól — benne olyan,
mára szinte elfeledett nagy kutatási témákról, mint a területi input-output elemzés, de
már kiemelten megjelenítve a helyi és regionális tervezési tematikát — tartott el őadást
Peter Ntjkamp 1985-ben Budapesten (Nijkamp 1985). A korábban már említett
Strassoldo a társadalmi térformákat és térkategóriákat briliánsan osztályozó tanulmá-
nyában a matematikai tértudományok (a tér) paradigmatikus fogalmaként a távolsá-
got, a társadalomtudományok (a terület) központi koncepciójaként az érték, az ökoló-
gia (a környezet) paradigmájaként a kölcsönös függ őség (interdependencia) fogalmát
jelöli meg (Strassoldo 1990, 23).
Miként szemlél(het)i tehát a regionalista a maga vizsgálati tárgyát, a társadalmi
tér jelenségeit és folyamatait?
Térbeli társadalmi egyenlőtlenségek
A regionális tudomány paradigma-érték ű építőkövei két alapvet ő csoportba sorol-
hatók. A regionális tudomány legsajátabb, a társadalomelméletet és a térelméletet
összekapcsoló kérdésfeltevésének felel meg a tudományág alapvet ő, belső para-
digmája: a térbeli társadalmi egyenl tlenség. Ez különösebb kifejtést nem is érde-
ő
mel — aligha vitatható, hogy minden regionális tudományi kutatás mögött az az
alaphelyzet és kérdés húzódik meg, hogy miért (miként) tagolódik és m űködik diffe-
renciáltan, egyenlőtlenül a térben a társadalom, s miként változtathatók, alakítha-
tók ezek az egyenl őtlenségek? Miközben az egyenl őtlenség (nem-azonosság) az id ő-
és térbeli létezést ől elválaszthatatlan, a konkrét tagoltság, differenciáltság társadal-
mi következményei nem hagyják egyszer ű „adottságként" értékelni, hanem újból és
újból felvetik megváltoztatásának szükségességét is. Ez a paradigma a társadalmi
fejl ődés átfogó koncepcióihoz leginkább a centrum-periféria elméleteken keresztül
kapcsolódik.
A külső paradigmák csokra színesebb, s épp ennek szálakra bontása lehet az egyik
kulcs a különböző regionális tudományi szemléletek kimutatásához. Küls ő (vagy
háttér-) paradigmának nevezem azokat a gondolati, kutatási irányokat, amelyek
meghatározott társadalmi tartalommal jelenítik meg a társadalmi tér legalapvet őbb
jegyeit, kategóriát. Ezek a térelem és a térszerkezet, valamint a település és a régió
fogalmaihoz kötődnek.
A különböző külső paradigmákból induló gondolkodásban a regionalisták térfel-
fogása, térszemlélete, a térbeliség súlyának, szerepének eltér ő értelmezése is megje-
lenik. A többi társadalomtudomány jellemz ően nem ezeket, hanem a társadalmi
folyamatok történetileg változó kulcselemeit (funkcióit) állítja a középpontba. Az
Nemes Nagy József : A regionális tudomány dualitása és paradigmái - hazai tükörben.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 1-17. p.
12 Nemes Nagy József TÉT XVII. évf. 2003 s 1
átjárás a két közelítés között lehetséges, ha nem is könny ű . Vizsgáljuk meg kissé
részletesebben ezt a négy paradigma-érték ű fogalmat.
Térelem, térszerkezet
Abban a regionális kutatói szemléletben, amely a különböz ő társadalmi szereplő-
ket (egyének, gazdasági alanyok, társadalmi csoportok, intézmények) tekinti kiindu-
lási pontjának — térelméleti szempontból, kimondva vagy kimondatlanul —, tulaj-
donképpen a térelem fogalma áll a középpontban.
E szemlélet kulcsfogalma a térelemek és attribútumaik egyenl őtlensége a térben.
Ha megleljük és jól jellemezzük, megértjük az adott folyamat meghatározó szerep-
lőit, magatartásukat, eljuthatunk a vizsgált jelenségkör térbeli egyenl őtlenségi rend-
szerének megértéséhez. Ennek alakítása, például az egyenl őtlenség mértékének
csökkentése is a szerepl ők (a térelemek) megváltoztatására (számuk vagy jellemz ő-
ik módosítására) épülhet. Ha deduktív módon ered az ilyen kutatás a társadalmi
folyamatok nyomába, akkor épp az érintett társadalmi szereplőket keresi. Ha köze-
lítése induktív (ez a jellemz őbb), akkor a feltételezett társadalmi f ő szerepl ők visel-
kedése, viszonyai következményeként jellemzi a társadalmi mozgásokat, és az ezek
alakította térbeli differenciáltságot. E szerepl ők keresése a legkülönböz őbb társa-
dalmi folyamatokban kétségkívül nagyon eredményes szemléleti irány, s generális
kiindulópont a legkülönböz őbb társadalmi szférák kutatásakor.
Példák sokasága hozható az ilyen közelítésekre. Csak az újabb id ők fogalomtárából
szemezgetve, ebbe a vonalba sorolható például: a jelent ős tőkével alapított vállalkozá-
sok léte vagy hiánya (a gazdasági értéktermelés térbeli differenciáltságának vizsgála-
takor), a települési infrastruktúra vagy funkciókészlet (a jóléti tagoltság tényez ő inek
vizsgálatában), a politikai-hatalmi szerepl ők eloszlásának vizsgálata (a politikai tér-
szerkezet vagy az esélyegyenl őtlenségek elemzésében). Mennyiségi jellemzésükkor e
szerepl ők száma és nagysága, hatásuk árnyaltabb feltárására törekedve pedig beágya-
zottságuk, tradícióik, innovatív képességük egyenl őtlenségeinek megjelölése fontos
adalék a társadalomelemzésben.
Az már szemléleti és kutatás-módszertani szempontból más kiindulást és utat jelöl
ki, ha a vizsgálat túllép az egyes társadalmi szférák (ágazatok) jól megfogható ka-
rakteres épít őkockáin, szerepl őin, s azok kölcsönkapcsolatait firtatja. Az egyes
társadalmi szférákon belüli egyenl őtlenség vagy szegregáltság például viszonylag
könnyen felmérhet ő, de a társadalom összetett térbeli tagoltságának értelmezéséhez
már más kiindulási pontok szükségeltetnek (település, régió).
A térszerkezet-paradigma ugyancsak hozzáköthet ő a tér legáltalánosabb fogalmai-
hoz: itt a rendezettség, a konfiguráció áll a középpontban. Azt a sajátosságot emeli
ki, hogy a térelemek és jellemz őik másként hatnak eltér ő térbeli elrendezettségük
következtében, hatásuk összeadódhat, vagy csökkenthetik, netán kiolthatják egymás
hatását. Természetesen a kapcsolat a két fogalom között kölcsönös: minden konfi-
guráció kialakulására magára is hat a térelemek száma és min ősége is.
A térszerkezet-paradigma a bels ő (hatalmi, politikai, szervezeti) terekben a kapcsola-
tok és viszonyok menti egyenl őtlenség, alá-fölérendeltség, függés mechanizmusaiban
a szó eredeti jelentésének megfelel ő, és nem csak analóg értelm ű hierarchiákban jele-
Nemes Nagy József : A regionális tudomány dualitása és paradigmái - hazai tükörben.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 1-17. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s 1 A regionális tudomány ... 13
nik meg. A globalizáció kérdéskörének regionális tudományi közelítése ugyancsak e
paradigmához áll legközelebb, hisz itt egy új térszerkezet kialakulásáról van szó, új
főszerepl ő kkel és új kapcsolatokkal, s kirívó térbeli egyenl őtlenségekkel a homogeni-
zálódás mögött. (Egyetértek Faragóval, aki azt mondja, hogy „A globalizáció felfog-
ható egy hatalmas hálózatként" [Faragó 2002]).
A térszerkezet-szemléletben bukkan fel leghangsúlyosabban a szinte magával a
térrel azonosítható, legalapvet őbb térkategória, a távolság (s kisebb hangsúllyal a
másik rendezettségi paraméter, az irány), e szemléletben a küls ő földrajzi tér kuta-
tásának központi kategóriája a fekvés (1. Észak—Dél, Nyugat—Kelet dualizmus).
Település, régió
A térelem és térszerkezet fogalmától még határozottabban a társadalmi tartalom
irányába elmozdulva két olyan újabb paradigma-érték ű fogalomra bukkanhatunk,
amelyek lehető vé teszik, hogy az egyes, sajátos társadalmi szegmensek (ágazatok)
körébő l kilépve az összetettebb, inhomogén társadalmi rendszereket vizsgáljuk.
Ez a két fogalom a regionális tudományi gondolkodásban a település, illetve a ré-
gió. Előbbi a térelem, utóbbi pedig a térszerkezet fogalmához kötődik erőteljeseb-
ben, de a különbségek a két-két fogalompár között távolról sem elhanyagolhatóak.
Míg a térelem és a térszerkezet általános érvény ű, mind a küls ő (a földi térben egy-
értelműen lokalizált) térben, mind a bels ő térben (a földi lokalizációtól függetlenül
is térjellemző ket mutató rendszerekben) fellelhet ő — a regionális tudomány egésze
szempontjából ezért átfogóbb — fogalmak, a település és a régió kifejezetten csak a
külső térre értelmezhető. Abban az alkalmazott jelleg ű közelítésben, amely a regio-
nális tudományt mintegy a területi tervezés tudományos háttereként pozícionálja,
már leginkább csak a település és a régió fogalom jön szóba a gondolkodást elindító
paradigmaként.
A különböző tudományterületek közötti kommunikációs zavarok mélyén gyakorta
épp a „bels ő", illetve a „küls ő " térre koncentráló szemlélet jellegzetes eltéréseit lelhet-
jük meg. Jó példa erre a politológia és a politikai földrajz viszonya (Murphy 1999).
Nehezen birkózik a területi elemzés a természet és a társadalom (kultúra) együttes
térbeli elemzésével is. Ez az oka annak, hogy nem a természetföldrajz legátfogóbb
térkategóriája, a táj vált paradigma-erej ű fogalommá és szemléletté a társadalmi tér
kutatásában. A nemzetközi tudományosságban határozottan érzékelhet ő törekvés a táj
természeti és a társadalmi összetev ő ket egyenrangúan magában foglaló értelmezésére
(Jones—Atkinson 1999) hazánkban ma még sokkal inkább elvi kívánalomként bukkan
fel, mintsem a konkrét kutatásokban valóságosan érvényesített szempontként. Többek
között ez az alaphelyzet teszi részben kényszer ű szükséggé azt, hogy a regionális tu-
domány társadalomtudományi karakterét hangsúlyozzuk.
A paradigma erej ű négy fogalom viszonylatában az is figyelmet érdemel, hogy
míg a térelem és a térszerkezet között az egymásra épülés a jellemz ő logikai lánc, a
település és régió fogalomban e viszony mellé már oda tehet ő a szembenállás is,
hatókörük, valóságos társadalmi magyarázó erejük megkérd őjelezése mindkét
irányban. Szerepe van ebben a településhálózati „szövet" különböz ő vidékeken
nagyon eltérő sűrű ségének éppúgy, mint a település és a régió, mint két térségi szint
érdekellentéteinek a hatalmi, politikai (finanszírozási) viszonylatokban.
Nemes Nagy József : A regionális tudomány dualitása és paradigmái - hazai tükörben.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 1-17. p.
14 Nemes Nagy József TÉT XVII. évf. 2003 s 1
Mind a település-, mind a régió-paradigma magában foglalja a település-, illetve a
régió-típusok rendszerét. (Az egyedi, sajátos település, illetve térség — általánosab-
ban: „az egyedi hely" — a társadalomföldrajz jellegadó kategóriája.) Ez a szempont
lényeges lökést ad a két fogalom valóságos tudományos használhatóságának, hisz
az egyedi településeket, illetve térségeket egy rendszer részeként értelmezi. A tele-
püléstípusok esetében bizonyos könnyebbséget (bár kockázatot is) jelent, hogy itt
egyszerű méretjellemz ők (pl. a településnagyság) is megjelennek osztályozási
szempontként, a térségtípusok esetében azonban a karakter, a fejlettség sokdimen-
ziós „min őségi" kategóriáira épül az osztályozás.
A település paradigmaerej ű szerepét nagyban emeli, hogy e kategóriához kap-
csolható a területi tudományok talán legkiterjedtebb hatókör ű elmélete az urbanizá-
ciós ciklusokról. Különleges szerepet kap a település a korábban már emlegetett
globalizáció tanulmányozásában is. A „városverseny" koncepcióján keresztül ez az
alapkategória kiválóan használható a lokális-globális viszonyrendszer küls ő térbeli
tanulmányozásában, s még arra is alkalmas, hogy a „verseny" fogalmával elkenje, a
„városéval" pedig megfoghatatlanná tegye a globalizáció kíméletlenségét (London,
Tokyo vagy New York városok ellen senki sem tüntet).
Semmifajta sajnálkozás nincs bennem, csak tényként említem: a település paradigma-
ereje korlátokat is állít a regionális tudomány expanziója elé. E fogalom önmagában is
olyannyira er ős és gazdag, sok szálon futó gondolkodásra és érdemi kutatásra ad lehe-
tőséget, hogy egy másik, sok tekintetben generális szerepre vágyó tudomány-terület, a
településtudomány (urbanisztika) önállósulásához is érveket ad.
Az urbanizáció-elméletekhez (vagy a gyakorlatiasabb növekedési pólus-koncep-
cióhoz) mérhet ő — a gyakorlat által is visszaigazolt el őrejelzési elemeket is tartal-
mazó — elméleti séma a térség, a régió fogalmához nem köt ődik.
Leginkább talán a regionális egyenl őtlenségek, már említett, Williamson-
hipotézishez kapcsolódó fejl ődéstörténete, vagy az ifjabb innováció- és diffúzióel-
méletek tekinthet ők ilyennek — az urbanizáció elméletét meg sem közelít ő ismertség
és elismertség nélkül. Ez elméleti szempontból kétségkívül gyengíti a
régiócentrikus gondolkodás erejét. Sokak számára ugyanakkor a regionális tudo-
mány azonos a régiók tudományával. A régió kitüntetett szerepét (akár sz űkebb,
akár tágabb, összetettebb értelemben használjuk is a fogalmat) objektíve alátá-
masztja az a tény, hogy a társadalmi térszervez ődés a maga teljességében csak el-
szigetelt településekben vagy akár települések hálózatában nem értelmezhet ő (a
gazdaság bizonyosan települések, hálózatok, áramlások kitöltötte térségekben szer-
veződik és él). A térségi keretekben gondolkodás a gazdaságfejlesztés esetén nem is
kérdőjelezhető meg, a régiókat középpontba állító tudományos gondolkodás a leg-
nagyobb csapást az „egypont-gazdaság" szemléletére méri (a térszemléletnek a
gazdasági elméletekre gyakorolt hatásairól 1. Dusek 2002b).
A komplex régiók kutatásakor érdemes tudnunk, hogy mára, a rendszerelméletb ől ki-
nőve lényegében önálló tudományággá vált maga a komplexitás-elmélet is. Íme egy
újabb megismerésre érdemes modern ismeretkör. Ismer ő i a területi kutatói körb ől
egyaránt figyelmeztetnek a komplex rendszerek leegyszer űsítésének és formális „el-
bonyolításának" kutatási veszélyeire (Manson 2001; Reitsma 2003).
Nemes Nagy József : A regionális tudomány dualitása és paradigmái - hazai tükörben.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 1-17. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s 1 A regionális tudomány ... 15
A régió-koncepcióval kapcsolatos elméleti bizonytalanságokat a legújabb id őkben
bizonyos mértékig kiegyenlíti az, hogy a társadalomalakítás (er ősen gazdasági tölte-
tű ) modern térdimenziója, a területfejlesztés emblematikusan köt ődik a régiók
fogalmához.
Befejezésül: gyökerek, módszerek
A regionális tudomány paradigmái (bár át-átszövik egymást) jól köthet ők a gyö-
kereket alkotó egyes tudományterületekhez.
A térelem-paradigma a vállalat (cég, telephely) fogalmában a regionális gazda-
ságtanban jut kulcsszerephez, de a területi dimenziót sem kifelejt ő társadalmi
egyenlőtlenség-kutatásokban a szociológia is ebb ől a szemléletb ől (egyének, társa-
dalmi csoportok) indít, az igazgatástudomány intézményközpontú szemlélete is
szorosan kötődik ide.
A térszerkezet-vizsgálatok tág értelemben leginkább a komplex földrajzi szemlé-
letben (1. Peter Haggett térbeli rendszerfejl ődési stádiumait), sz űkebben a különbö-
ző hálózatok (fő ként az infrastruktúra) vizsgálatait gyakorta végz ő közlekedéstu-
dományban és információs rendszerek vizsgálatában bukkannak fel.
A települést leginkább a társadalomföldrajzi és az urbanisztikai gyökerek emelték
vezető paradigmaként a regionális tudományba, de a sokat emlegetett, szociálpszicho-
lógiai tartalmú identitás is karakteresen a települések szintjén fogható meg. A tele-
püléseknek a „puhább" közelítésekben játszott kiemelt szerepét jelzi, hogy a tágabb
térségi keretekre is kiterjesztett olyan fogalmak, mint hely-marketing, hely-imázs is
jellemzően a lokális terekben fogható meg, és hat leginkább (Jankó 2002).
A régió már kissé „ridegebb" kategória, jól argumentálható léte els ődlegesen a
gazdaságra szű kül, de összekapcsoltsága a hatalommal (regere — uralkodik, politi-
katudomány, politikai földrajz,) és a tervezéssel is er ősödik, s a regionalizmus kap-
csán a „puha" társadalomtudományok identitás-fogalma, a kulturális, etnikai meg-
határozottság itt is felmerül.
A négy paradigmatikus fogalom magában foglal olyan, ugyancsak alapvet ő társadalmi
kategóriákat, amelyek a konkrét vizsgálatok során tovább gazdagítják, sok esetben ki-
teljesítik az adott paradigma mentén induló gondolkodást és kutatást. Ilyen fogalom
például az erőforrás és a kibocsátás, valamint a hálózat és az áramlás. Ezek példája-
ként érdemes arra utalni, hogy számtalan regionális elemzés tárgya és eszköze a t őke
különböző formáinak (er ő források) vizsgálata. A kibocsátás-szemlélet ű kutatások
központi kategóriájaként pedig ugyancsak privilegizált kategóriája az elméleti és gya-
korlati (regionális politikai) szemlélet ű kutatásoknak az értéktermelés (jövedelem,
GDP). A hálózat-kutatások és a térbeli mozgások (áramlás, terjedés) vizsgálatai a tér-
szerkezet vagy általában a területi fejl ő dés kutatásának fontos eszközei, mind statikus,
mind dinamikus közelítésben.
Már kissé távolabb vezet a paradigmáktól, de érdemes arról is szólni még, hogy
mindegyikre jellemz ő az, hogy kutatásmódszertani szempontból egyaránt utat nyit-
nak a szárazabb, de egzaktabb mennyiségi közelítésnek és a mélyebb, puhább, in-
kább az egyedi jegyeket felmutatni képes kutatási módszertannak. Leginkább a
térelem-szemlélet a kiindulópontja a térparaméterekkel operáló matematikai model-
Nemes Nagy József : A regionális tudomány dualitása és paradigmái - hazai tükörben.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 1-17. p.
16 Nemes Nagy József TÉT XVII. évf. 2003 s 1
leknek. Sok matematikai modellben persze maguk a települések illetve régiók sem
önmagukban vizsgált összetett rendszerek, hanem különböz ő jellemzőkkel bíró, de
önmagukon belül ekkor homogénnek tekintett térelemek. A település vagy régió-
központú gondolkodásban azonban inkább a szintetizáló, a rendszerek komplexitá-
sát leírni képes módszertan a jellegadó. A mennyiségi közelítések inkább az általá-
nos összefüggések keresését, a „min őségre" összpontosító (eset)tanulmányok az
egyediség erejének bemutatására alkalmasak. El őbbiekben általában kevés hely jut
a modellbő l kilógó „reziduumok" (az egyediség), utóbbiakban pedig az egyediség-
ben közös összefüggések bemutatásának. Bár erre aztán igazán kevés a példa, ter-
mészetesen a két út kombinációja a kívánatos.
Irodalom
Anselin, L.—Griffith, D.A. (1988) Do spatial effects really matter in the regression analysis? — Papers of
the Regional Science Association. Vol. 65.11-34. o.
Babbie, E. (1995) A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Balassi Kiadó, Budapest.
Ball, J. (2002) Towards a methodology for mapping 'regions for sustainability' using PPGIS. — Progress
in Planning. Vol. 58.81-140.0.
Bartke I. (1989) A társadalom és a gazdaság területi szerkezetének alapvonásai. Akadémiai Kiadó,
Budapest.
Beluszky P. (1999) Magyarország településhálózata. Dialóg Campus, Budapest—Pécs.
Benedek J. (2002) A földrajz térszemléletének hullámai. — Tér és Társadalom. 2.21-39. o.
Benko G. (1999) A regionális tudomány. Dialóg Campus, Budapest—Pécs.
Berényi I. (2002) A szociálgeográfia társadalomtudományi kapcsolódásai. — Abonyiné Palotás J.—Becsei J.—
Kovács Cs. (szerk.) A magyar tár.sadalomföldrajzi kutatás gondolatvilága. SZTE Gazdaság- és
Társadalomföldrajzi Tanszék, Szeged. 37-54. o.
Dusek T. (2002a) A területi autokorreláció. Fiatal Regionalisták III. Konferenciája, Gy őr. (el őadás)
Dusek T. (2002b) A gazdasági elemzések térszemlélete. Geográfus Doktoranduszok VI. Országos Konfe-
renciája. Budapest. (el őadás)
Enyedi Gy. (1996) Regionális folyamatok Magyarországon az átmenet id őszakában. Hilscher Rezs ő
Szociálpolitikai Egyesület, Ember Település Régió sorozat, Budapest.
Enyedi Gy. (2002a) A regionális tudomány. MTA RKK ATI jubileumi konferenciája, Kecskemét. (el őadás)
Enyedi Gy. (2002b) La geographie humaine et la science rágionale en Hongrie. — Géographie,
Économie, Société. 4.347-353. o.
Faragó L. (2000) A (terület)fejlesztés irányítási algoritmusa a programozás. — Horváth Gy.—Rechnitzer J.
(szerk.) Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón. MTA RKK, Pécs. 527-541. o.
Faragó L. (2002) A plurális tér egy olvasata. Kézirat.
Fotheringham, A.S.—Brunson, C.—Charlton, M. (2000) Quantitative geography. Perpectives on Spatial
Data Analysis. Sage Publications, London.
Horváth Gy. (2001) A regionális tudomány, mint kutatási és oktatási diszciplína. — Évkönyv 2001. PTE
KTK Regionális Politika és Gazdaságtan DI, Pécs. 11-23. o.
Illés I. (1975) Regionális gazdaságtan. Tankönyvkiadó, Budapest.
Illés I. (2002) Területfejlesztés Magyarországon a XX. században. Budapest. (kézirat)
Isard, W. (1956) Location and space-econom. MIT Press, Cambridge.
Isard, W. (1999) Further thoughts on future directions for regional science: A response to Fujita's remarks
on the general theory of location and space-economy. — The Annals of Regional Science. Vol. 33.
383-388. o.
Jakobi Á. (2002) A virtuális világ terei. — Magyar Tudomány. 11.1482-1491. o.
Jankó F. (2002) A hely szelleme, helyimage, helymarketing. — Tér és Társadalom. 4.39-62. o.
Jones, G.R.—Atkinson, M.S. (1999) Making a mariage with the land: the future of the landscape. —
Landscape and Urban Planning. Vol. 45.61-92. o.
Kozma G. (2002) Terület- és településmarketing. Debreceni Egyetem Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen.
Lefebre, H. (1974) La production de l'espace. Antropos, Paris.
Malmberg, T. (1980) Human Territoriality. Methuen, The Hague.
Nemes Nagy József : A regionális tudomány dualitása és paradigmái - hazai tükörben.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 1-17. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s 1 A regionális tudomány ... 17
Manson, S.M. (2001) Simplifying complexity: a review of complexity theory. — Geoforum. Vol. 32.
405-414. o.
Markusen, A. (2001) Two frontiers for regional science: Regional policy and interdisciplinary reach. —
Papers in Regional Science. Vol. 81.279-290. o.
Mészáros R. (2000) A társadalomföldrajz gondolatvilága. JATE, Szeged.
MTA RKK (2002) A magyar területfejlesztési gyakorlat tudományos megalapozása. Pécs.
Murphy, A.B. (1999) „Living together separately". Thoughts on the relationship between political
science an political geography. — Political Geography. Vol. 18.887-894. o.
Nemes Nagy J. (1998) A tér a társadalomkutatásban. Hilscher Rezs ő Szociálpolitikai Egyesület, Ember
Település Régió sorozat, Budapest.
Nijkamp, P. (1985) 25 years of regional science: retrospect and prospect. RSA 25. Európai Konferen-
ciája, Budapest. (el őadás, kézirat)
Pálné Kovács I. (1999) Regionális politika és közigazgatás. Dialóg Campus Kiadó, Budapest—Pécs.
Rechnitzer J. (1993) Szétszakadás vagy felzárkózás. A térszerkezetet alakító innovációk. MTA RKK, Győr.
Rechnitzer J. (1998) Területi stratégiák. Dialóg Campus Kiadó, Budapest—Pécs.
Reitsma, F. (2003) A response to simplifying complexity. — Geoforum. Vol 34.13-16. o.
Strassoldo, R. (1990) The Social Construction and Sociological Analysis of Space. — Hamm, B.—
Jalowiecki, B. (eds.) The social nature of space. Polish Academy of Science, Commitee for Space
Economy and Regional Planning, Panstwowe Wydawnictvo Naukove, Warszawa. 20-47. o.
Szabó P. (2002) A térszerkezet fogalma a hazai területi egyenl őtlenségi vizsgálatokban. Fiatal
Regionalisták III. Konferenciája, Gy őr. (el őadás)
Timár J. (2001) A modern társadalomföldrajz szemlélete és módszerei. — Regionális Tudományi Tanul-
mányok. 6.49-60. o.
Varga A. (2002) Térökonometria. — Statisztikai Szemle. 4.354-370. o.
Vági G. (1982) Versengés a fejlesztési forrásokért. KJK, Budapest.
Wílliamson, J.G. (1965) Regional inequality and the process of national development: a description of
the patterns. — Economic Development and Cultural Change. 4.3-84. o.
Zentai L. (2003) Output orientált digitális kartográfia. Budapest. (MTA doktora értekezés, kézirat)
DUALITY AND PARADIGM OF REGIONAL SCIENCE —
IN THE HUNGARIAN MIRROR
JÓZSEF NEMES-NAGY
The paper — based on a general deductive model and the evaluation of the recent Hungarian
mainstreams in the regional research — investigates the theoretical structure and contexts of
the regional scíence. The regíonal science as a social science integrates the basic concepts,
theories and methods of different regional studies concerned with spatial processes. The
basic theoretical framework of the regional science is the duality of the general social
theories and the social space theory. The processes investigated in the regional studies have
two main characteristic directions: the analysis of the real social processes or the research of
the systems of the public administration. These processes closely connected with the aims
and methods of the regional analysis and planning. The author points out four paradígm of
the regional science: the elements of the social space and the spatial structures as two general
paradigm of the discipline, and the paradigm of the settlements and regions, as a special
paradigm of the "outer" (geographic) space.