Tér és Társadalom 16. évf. 2002/4. 129-135. p.
TÉT XVI. évf. 2002 s4 Kitekint ő 129
INTERJÚ DOMINIQUE VOYNET-VAL,
FRANCIAORSZÁG VOLT KÖRNYEZETVÉDELMI
ÉS TERÜLETFEJLESZTÉSI MINISZTERÉVEL
(Interview with Dominique Voynet, exMiníster for Environment
and Regional Development)
AZ INTERJÚT KÉSZÍTETTE: GEORGES BENKO
Dominique Voynet 1997 júniusától 2001-ig Franciaország környezetvédelmi és
területfejlesztési minisztere volt. Jelenleg a Zöld Párt vezet ője. Ő az első „zöldpoli-
tikus", aki pozíciót tölthetett be a francia kormányban. Elfoglaltsága ellenére volt
szíves válaszolni a GES (Géographie, Économie, Société) kérdéseire a minisztéri-
um aktuális tevékenységével, a nemzeti és európai területi egyensúlyt érint ő elkép-
zeléseivel, munkájával kapcsolatban (az interjú 2000-ben készült — a szerkeszt ők
megjegyzése).
Melyek voltak azok a f őbb prioritások, amelyeket közel három éve, minisztersége
kezdetén a területfejlesztés és a környezetvédelem terén meghatározott? Átfogó
tervei mennyiben térnek el el ődeiétől, főképpen a Pasqua-törvénytől?
Dominique Voynet: Az első számú prioritás számomra az volt, hogy a területfej-
lesztést a fenntartható fejl ődés szolgálatába állítsuk, azaz figyelmet kell fordítanunk
bolygónk egyensúlyára, energiaforrásainak korlátozott mennyiségére, az él őhelyek
sebezhetőségére. Jelen esetben arról van szó, hogy országunk úgy kerüljön a világ
élvonalába, hogy összhangot teremt a gazdasági versenyképesség, a társadalmi
igazságosság és a környezet min ősége között. Továbbá hosszú távú törekvéseket
kell megvalósítanunk a területfejlesztés terén a társadalmi és gazdasági egyensúly
érdekében.
Ez konkrétan a közép- és hosszú távú tervezés megújulását jelenti, amennyiben a
közszolgáltatások egy új rendszerével kell választ adnunk a lakosság igényeire.
A második prioritás az volt, hogy a várost és a városi környezetet újra beillesszük
egy olyan területfejlesztés keretei közé, amely korábban a vidéket célozta meg,
miközben a francia népességnek több mint háromnegyede városokban él, és a gaz-
dasági vagyon legnagyobb része is ott termel ődik. Ugyancsak a városokban állapít-
ják meg az új társadalmi összefüggések legtöbbjét, és a környezetet érint ő fő kérdé-
sek is itt merülnek fel.
Szükség volt továbbá a népesség és a vidékek közös felel ősségének új megközelí-
tésére, nem csupán az egyenl őtlennek mondott területi megkülönböztet ő politikák
felülvizsgálatával, amelyek passzívan hoznak létre övezeteket — gondolok itt a terü-
letfejlesztési támogatás által létrejött övezetekre, vagy azokra, amelyek a vidék-
vagy városrészek fejl ődésének élénkítése érdekében alakultak ki, azaz a szigorúan
védett jellegű övezetekre, főként a környezetvédelem területén.
Interjú Dominique Voynet-val, Franciaország volt környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterével.
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/4. 129-135. p.
130 Kitekint ő TÉT XVI. évf. 2002 s4
Ez az új megközelítés olyan politikát követel meg, amely tagoltabb területeket kü-
lönít el, tekintetbe véve a közintézmények jelenlegi helyzetét, amit komolyan káro-
sított a versenyszféra és a sz űken vett árutermel ő gazdaság fejl ődése, s amelynek
bizonyos vidékeken vagy városnegyedekben megfigyelhet ő jelenlétér ől ismét sokat
lehet hallani.
Végül szó volt arról is, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk a megélénkül ő decent-
ralizációra és a polgároknak arra a növekv ő igényére, hogy nyomást gyakorolhas-
sanak a döntési folyamatra, hiszen ez a demokráciában való részvételüket jelenti:
partnerekb ől szerződő felekké váljanak. Egyenletben ezt így fejezhetnénk ki: 'egy
terv + egy stratégia + egy terület = egy szerz ődés'.
A fennálló politikával szemben a különbség abban áll, hogy a területfejlesztésben,
főleg a közlekedés terén (az út- és vasúthálózat, a vízi utak, a kiköt ők és légikikötők
modális sémája) egyeduralkodó kínálat által megszabott gondolkodásmódról át kell
térni a közszolgáltatások példája szerinti gondolkodásmódra, amely az igényeket
veszi figyelembe. Ez az eset áll fenn a közlekedés területén, amely egyrészt az
utazókra, másrészt az árucikkekre összpontosít, de ugyanez a megközelítés érvé-
nyes a fels őfokú oktatás, a kutatás, a kultúra, a sport, az energia vagy a természeti
és mezőgazdasági területek tekintetében.
A második különbség azt jelenti, hogy a város — vidék felosztást újragondoljuk,
túllépve azon a számos tekintetben múlthoz köt ődő, idealista szemléleten, amely a
vidéket illetően az el őző kormányok területfejlesztési politikáját jellemezte. Végül
pedig ki kellett lépnünk a társadalom kettészakadásával küzd ő ökonomizmusból
egy globálisabb szemlélet felé — amely a gazdasági teljesítményt, a társadalmi igaz-
ságosságot és az ökológiai egyensúly megteremtését integrálja, valamint lehet ővé
teszi a polgárok és képvisel őik nagyobb részvételét ebben a politikában.
Közel egy éve, 1999. június 25-én hirdették ki a földterületek rendezésére és a
fenntartható fejlődésre vonatkozó törvényt (LOADDT). A jöv őt tekintve milyen
tartalmat vagy új impulzust kíván adni regionális és környezetvédelmi politikájá-
nak, három év kemény munkájával és egy elfogadott törvénnyel a háta mögött?
Valóban megújul a közérdek ű politika?
Dominique Voynet: Az utóbbi két évben beiktattuk az ehhez szükséges szabály-
szerű törvényhozói testületet. Most konkretizálnunk kell a városi környezet rende-
zéséhez köt ődő tervkészítés szempontjait, ki kell dolgoznunk és meg kell valósíta-
nunk az agglomerációs terveket és szerz ődéseket, illetve a városi és vidéki vagy
kimondottan mez őgazdasági területeken érvényesítenünk kell a megállapodásokat
és a munkaterv-szerz ődéseket. Továbbá erősíteni kell a vidékek együttm űködését a
városok közti kapcsolatok és a régiók közti egyezmények fejlesztésével, amint
történt ez a nagy folyammedencék (Sa őne-Rajna-vidék, a Loire, a Mont St-Michel
tengerparti jellegének helyreállítása), az egybefügg ő nagyobb területek viszonylatá-
ban (például a hegységeket érint ő régióközi egyezmények vagy a bányászat utáni
helyreállítási programok Lotaringia és Nord-Pas-de-Calais régiókban a fenntartható
fejlődés keretén belül).
Interjú Dominique Voynet-val, Franciaország volt környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterével.
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/4. 129-135. p.
TÉT XVI. évf. 2002 s4 Kitekint ő 131
Szó van arról is, hogy a közszolgáltatások és a regionális területfejlesztési és
-rendezési sémák mintájára nagyobb id őtávlatba kell foglalni a szerz ődések megkö-
tését (a regionális tervszerz ődések, amelyek már csaknem mind megköttettek, va-
lamint az európai programterv-dokumentációk esetében nagy sikereket könyvelhet-
tünk el); valamint a területrendezést és az él őhelyek védelmét illetően be kell még
fejeznünk a mez őgazdasági övezetek létrehozásával kapcsolatos munkákat.
Végezetül a harmadik alapvet ő elv az volt, hogy a közintézményeket érint ő mun-
kát országosan egységessé tegyük, kitű zve a célokat és az intézmények feltételeit,
és helyi szerz ő dések megkötésére törekedjünk annak érdekében, hogy a vezetés
ezen a téren valóban decentralizálódjon. A csend őrségek, a rend őrhivatalok vagy az
államkincstári és adóhivatali átszervezési tervek kudarca megmutatta, melyek az
országos reformokat érint ő nagy tervek korlátai.
Ezeken az irányzatokon keresztül megvizsgálhatjuk, hogy valóban átalakulóban
van a területfejlesztési politika, amelynek a konkretizálása azonban még hátravan.
Említést teszek arról a növekv ő teherről, amit aktív részvételükkel a polgárok több
szinten is felvállaltak, például a fejlesztési tanácsok megalakításával agglomerációs
és országos viszonylatban, amelyeket a regionális konferenciák illetve az országos
területfejlesztési tanács váltott fel a különféle szinteken.
Megemlítem a szerz ő dések aktuális kérdését is, melynek újbóli felmerülését mu-
tatja a régiók és helyi közösségek elkötelezettsége, ezen belül is a regionális terv-
szerz ő dések (hét év alatt több mint 110 milliárd frank) és szerz ődések kidolgozása a
települések és vidékek részére. A gyakorlati lépések, amelyeket tizennégy település
tett meg, a települések bevallása alapján arra az eredményre vezettek, hogy jelent ő-
sen meg kell újítani a szerz ődések gyakorlatát, még azok esetében is, akik kezdet-
ben nagy tapasztalattal rendelkeztek, és a többiekkel szembeni el őnyükkel dicse-
kedhettek, mint pl. Rennes és Lyon.
A Régiók gazdagsága cím ű könyvben, amelyhez Ön írt el őszót, Alain Lipietz ösz-
szegzi azokat az ideológiai és politikai vitákat, amelyek az Íle-de France térségének
fejlődését célozták, s ebben a megapoliszokat ellenz ők álláspontjára helyezkedik. A
területfejlesztési miniszter miként látja ma a párizsi megapolisz szerepét a francia
és az európai regionális szervezetben?
Dominique Voynet: Ha figyelmet fordítunk a városokra, és f őként a nagy agglo-
merációkra, az nem jelenti a megalopolisz gondolatának érvényesítését, vagy ki-
mondottan metropoliszok létrehozását. Valójában arról van szó, hogy gátat kell
vetni a párizsi régió tarthatatlan fejl ődésének, amit a forgalmi fennakadások, az
életszínvonal csökkenése, továbbá a vidékek és a népesség fokozódó távolodása is
tanúsítanak. Ez utóbbi magyarázza, hogy el őször számoltak 600 ezer ile-de-France-i
lakossal arra a 18 milliós keretre, amit az uniós Strukturális Alapok keretéb ől Fran-
ciaországnak ítéltek meg a legnehezebb helyzetben lev ő övezetek támogatására.
Nem csupán ile-de-France-ra, hanem a francia vidékek erejére és sokféleségére
támaszkodva kell növelnünk országunk esélyeit. Az egyoldalú fejl ődés kockázatá-
nak csökkentésével elkerülhetjük, hogy egy kevésbé aktív térségben kialakuljon egy
jó teljesítmény ű, prosperáló 'sziget'. Országos viszonylatban inkább A Rh őne-Alpes
Interjú Dominique Voynet-val, Franciaország volt környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterével.
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/4. 129-135. p.
132 Kitekint ő TÉT XVI. évf. 2002 s4
régió modellje felé kellene törekednünk, vagyis ahol egy város az őt körülvevő külön-
féle vidékek hálózatára támaszkodik, vagy a Midi-Pyrénées-i modell felé, ahol egy
virágzó, tekintélyes város, mint Toulouse, kimeríti környezetének er őforrásait.
Harmadszor szólni kell arról is, hogy javítani kell a lakosság életmin őségét, aho-
gyan azok a vállalatok is teszik, amelyek munkát adnak a településeken, min őségi
szolgáltatásokat nyújtanak, akár a környez ő városok hálózatával összefogva.
Végül pedig egy olyan id őtálló nézőpontot kell alkalmazni a területfejlesztésben,
amely számol az új elvárásokkal, és azzal az id ővel, amit egymásra tudnak szánni
az emberek, köszönhet ően a munkaid ő átszervezésének és csökkentésének, az élet-
tartam növekedésének, valamint annak, hogy a társadalmi összefogás hálózata
szükségszerűen újjászervez ődött (mivel a szakmai és földrajzi mobilitás er ősödése
tönkretette azt), és végül köszönhet ően a környezet min őségével kapcsolatos
megnövekedett igénynek.
Így tehát az volna jó, ha ile-de-France csak a fejl ődéséhez szükséges kiegészít ő
beruházásokhoz jutna hozzá, és nem folytatódna tovább a magas színvonalú beru-
házások koncentrálódása. Ezért érdemes e régión kívül helyet találni a harmadik
generációs szinkrotron tervnek, és egy olyan vidéki régió javára fordítani, amelynek
a kutatás-fejlesztése támogatni tudja majd az egyetemi központok létrejöttét és
megerősödését, és képes lesz az európai döntéshozatalban nagyobb szerepet juttatni
e központoknak. Energiát kell fordítanunk arra is, hogy a városok lakhatóbbak
legyenek, például úgy kell átszervezni a közlekedést, hogy minden polgár egyfor-
mán igénybe vehesse, kímélje a leveg ő minőségét, és a városokból való elvándor-
lásra is kedvez ő hatású legyen (ezzel is csökkenthet ő lenne az üvegházhatás), to-
vábbá újra egyensúlyt kell teremtenünk a gazdasági, társadalmi tevékenységek és a
népesség eloszlása terén. Végül is arról van itt szó, hogy megalopoliszok helyett
hálózatközpontok jöjjenek létre, amelyek a vidékek gazdagságára és sokféleségére
támaszkodnak.
A mai regionális politikában milyen szerep jut a többi városnak — a regionális
székhelyeknek, a kis és közepes nagyságú városoknak?
Dominique Voynet: A többi városnak, és tágabb értelemben a vidékeknek, legyen
szó akár a székhelyekr ől, a kis és középméretű településekről vagy akár falvakról,
hozzá kell járulniuk egy átgondolt fejl ődéshez, és fel kell ismerniük ebben a saját
szerepüket. A terveket maguk az érintett résztvev ők dolgozzák ki, hogy megtalálják
a saját értékeiket, a saját egyéni helyüket. A városokban újra kell építeni a társa-
dalmi kapcsolatokat is, amelyeket tönkretettek a piaci mechanizmusok, és itt merül-
nek fel az új igények és szolgáltatások is.
Az új elvárásokra épülve kialakul egy egységes életmód is, ez pedig segíti az
együttműködések és szervezetek hálózatát, a bels ő dinamika fenntartását, legyen
szó akár helyi termel őrendszerekről, akár helyi kezdeményezésekr ől, vagy a gazda-
sági szolidaritás hálózatairól, kultúrával és sporttal kapcsolatos tapasztalatok átadá-
sáról, új kommunikációs és informatikai technológiák, vagy a közlekedés megszer-
vezéséről.
Interjú Dominique Voynet-val, Franciaország volt környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterével.
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/4. 129-135. p.
TÉT XVI. évf. 2002 s4 Kitekint ő 133
A vidéki, mezőgazdasági területek is megtalálják a maguk helyét az új szolgálta-
tások kínálatában, amely kötődhet egy természeti környezet szépségéhez, nyugal-
mához, illetve helyi szolidaritási hálózatokhoz.
Meg tudná határozni a vidékpolitika gyors mérlegét?
Dominique Voynet: A vidékpolitika még kezdeti állapotában van. Ugyanakkor
azért már jelent ős munka folyik: 200-250 terv van folyamatban, némelyik közülük
igen előrehaladott állapotban.
Úgy tűnik, a vidékek már számolnak a városok és a falvak kapcsolatával. Támo-
gatják olyan tervek kidolgozását, amelyek a városi szolgáltatások és innovációk
lehetőségeire, a falusi környezet el őnyeire, az élet min őségére támaszkodnak. Egy
új intézményi rendszert szeretnének, amely jobban alkalmazkodik az összetett gaz-
dasági és társadalmi változáshoz: nem egy új területi hatóságról vagy együttm űkö-
désről van szó, hanem közös szándékokról. A vidékek érdekl ődnek a tervek iránt,
és szükségét látják a fejl ődés sikere érdekében annak, hogy az ebben résztvev ők
aktív szerepet is vállaljanak, hiszen nem a helyi hatóságok vagy a választott képvi-
selők egyedüli feladata ez.
Vannak ugyanakkor nehézségek is. Gondolok itt a kiskapukra, vagy némelyik ha-
tóság, vagy képvisel ő megalkuvó magatartására. Vagy azokra az intézményekre,
amelyek befolyást szeretnének gyakorolni a vegyes szakszervezetek, illetve érdek-
csoportok együttm űködési rendszerére. A hatóságok különböz ő szintjeinek közelí-
tésével, kibékítésével háríthatók el ezek a nehézségek, hasonlóan a regionális terü-
letrendezési és fejlesztési konferenciákhoz. A regionális konferencia valójában az
állam, a régió, a megyék, illetve a régió hatóságainak különböz ő képviselőit hozza
össze a társadalmi és gazdasági élet szerepl őivel, akik a fejlesztésben a legf őbb
partnerek.
Az imént a városokról volt szó, térjünk most át a falusi viszonyokra: milyen
egyensúlyra törekednek?
Dominique Voynet: A vidék jelentős hozzájárulásokat tett. Négy kategóriába so-
rolhatók a lakóterületek: vannak el őször is a városkörnyéki területek, ahol meg kell
szervezni a város növekedésének feltételeit a közlekedés, a szociális ellátó hálóza-
tok, a közintézmények terén; másodszor vannak a tömegtermelésre szakosodott
mezőgazdasági vidékek, amelyek kapcsán több kockázatot is említeni kell: a kör-
nyezet kihasználását, a víz- és talajmin őséget, a források kimerítését, a társadalmi
zavarokat, amelyeket a termelési versenyhelyzet okozott, és amelynek nyomán
számos állás szűnt meg a mez őgazdaságban illetve általánosságban a helyi gazda-
ságban. Harmadszor vannak a falvak, amelyek több funkciót is magukra vállaltak,
kiemelten a mezőföldi gazdálkodást, az ipari gazdálkodást, helyi szolgáltatásokat, a
kulturális és társadalmi életet, ez pedig egy kiegyensúlyozottabb fejl ődési modellt
jelent. Végül pedig ott vannak az elhagyott vagy éppen elnéptelened ő területek, a
mező- vagy a bányagazdálkodás jelent ős átalakulását követően, s ezeket is be kell
vonnunk a fejl ődésbe, segítenünk kell őket a tervek kidolgozásában, és abban, hogy
a munkában résztvev ők között a szükséges kapcsolatok kiépüljenek.
Interjú Dominique Voynet-val, Franciaország volt környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterével.
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/4. 129-135. p.
134 Kitekint ő TÉT XVI. évf. 2002 s4
E programhoz csatlakoztak tehát a vidékek, és ehhez kell hozzájárulniuk a szer-
ző déskötéseknek és az európai programtervek felhasználásának. Végezetül pedig
különleges támogatást kell adnunk — f őleg emberi erőforrások tekintetében — a
legnehezebb helyzetben lev ő vidékeknek, mint p1. a vidékfelélesztési programban
érintett területeknek.
A helyi fejlesztésben milyen szerep jut a kultúrának és a szolgáltató szektornak?
Dominique Voynet: A produktivizmus, a közberuházások vagy az infrastruktúra
terén való t őkefelhalmozás korszakának elmúltával n ő a nem anyagi szolgáltatások,
az intellektuális javak súlya, tehát a nevelés, az oktatás, az informatikai és kommu-
nikációs technológiák, a kultúra tekintélye.
Ezek a területek központi kérdést jelentenek abban a tekintetben is, hogy a lakos-
ság felmérheti a változást. A kultúra terén már sikerült túljutnunk azon a szemléle-
ten, hogy befolyásoljuk vagy engedélyezzük a fejl ődést, ma már belátjuk, hogy a
lakosságnak és az egyes vidékeknek is szükségük van a megnyilatkozásra és elis-
merésre. Ezek a dolgok hagyományosan átörökl ődtek, de ma inkább már csak a
mű vészeti és kulturális rendezvényeken képviseltetik magukat, ezért bátorítani kell
a megnyilvánulás, az önkifejezés sokféleségét kollektív és egyéni szinteken is, aho-
gyan ezt példázza a regionális nyelvek és a kortárs zene érdekében elindított munka.
Az elképzelések szerint a szolgáltató szektor válaszol a megváltozott id őszerke-
zetre, a felmerül ő új igényekre, és arra a szükségletre, hogy kibékítse valahogyan a
gazdaság és a foglalkoztatottság ellentéteit, és csökkentse a társadalommal és a
környezettel kapcsolatos aggodalmakat. Nem szabad azt hinnünk, hogy sikerül
teljes foglalkoztatottságot elérnünk, hiszen közel három millió munkanélküli és
ugyanannyi bizonytalan helyzet ű munkavállaló van, az elmúlt két év jelent ős javu-
lása után is. Ezért a regionális tervszerz ődések több mint felében kimondottan sze-
repel a társadalmon belüli gazdasági szolidaritás, megpróbálva kiegyensúlyozni a
gazdasági fejl ődés, a területrendezés és a munkaid ő-csökkenés következményeit,
amelyek a lakosság érdekeib ől, illetve a termelés modernizációjából származnak.
Ezt a programot támogatja új munkakörök megjelenése és ezek szakemberekkel
való betöltése.
A DATAR 2003-ban ünnepli negyven éves fennállását. Fontos szerepe volt a regio-
nális politikában. A jelen körülmények között is marad ez a struktúra, amelyben a
nemzeti területfejlesztés az európai elképzelések és a helyi fejl ődési irányvonalak
között foglal helyet?
Dominique Voynet: A DATAR feladata megfelel azoknak a prioritásoknak, ame-
lyeket említettem: a regionális tervszerz ődés és az európai programtervek, a mez ő-
gazdasági területek és a környezet védelme, a közintézmények helyi jelenléte és
befolyása a környezeti kérdésekben.
Ehhez át kellett szervezni és hatékonyabbá kellett tenni a nemzeti területfejleszté-
si eszközeinket, egyrészt a nemzetközi beruházásokhoz szükséges talajkutatásokra
vonatkozó rendelkezés felülvizsgálatával, másrészt a régióközi rendezési feladatok
és az iparosítás támogatásával. A területfejlesztési és -rendezési nemzeti alap fel-
használási lehető ségeit meg kellett reformálni oly módon, hogy egyértelm űen
Interjú Dominique Voynet-val, Franciaország volt környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterével.
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/4. 129-135. p.
TÉT XVI. évf. 2002 s4 Kitekint ő 135
előnyben részesüljön a foglalkoztatás, a minisztérium ökológiai és környezeti céljai-
val való összeférhet őség, a nemzeti vállalkozásfejlesztési alap kis- és mikro-
vállalkozásokat érint ő, településközi programjaiban való részvétel. Ennek érdeké-
ben határoztuk meg a DATAR tevékenységének akcióeszközeit: vállalkozások,
vidékek és a Francia Nemzetközi Beruházási Ügynökség. Végül pedig újra kellett
indítani a jöv őkutatási és képzési programot, nevezetesen a Területrendezési és
-fejlesztési Tudományok Intézetének beindításával.
Nemzetközi cselekvési lehet őségeink lassan újra megtalálják helyüket Európa és a
decentralizáció között, a demokratikus elvárások tekintetbe vétele, a közös tervek
támogatása, a hatóságokkal való munka is a nagyobb transzverzalitást szolgálják.
Végül ejtsünk szót a környezetvédelemr ől, akkor is, ha az Ön politikájában a terü-
letfejlesztés, a környezetvédelem és a „fenntarthatóság" szorosan összekapcsolódik.
A kormányban a Területfejlesztési és Környezetvédelmi Hivatalok Egyesülete indí-
totta el a hosszú távú közcélú stratégiákat. A környezetvédelem pénzügyi keretei
hogyan tudnak hozzájárulni egy olyan fejl ődési modellhez, amely jobban tud gaz-
dálkodni a természeti forrásokkal, és több állást teremt? A környezetvédelmi adó
ösztönz ő hatása mennyire mutatható ki? Milyen fejlesztés várható a környezetre
fordítható összegek tekintetében?
Dominique Voynet: A transzverzalitás nem csupán a szektor problémáira jelent
megoldást. Érinti a gazdasági fejl ődés összetev őit is, és ez játszik közre az övezetek
kijelölésében is. Kiegészítésre van szükség a törvényhozás és az intézkedések tekin-
tetében csakúgy, mint a költségeket tekintve — ezért van szükség a környezetvédel-
mi adóra, mint például a TGAP-re, amely f őleg az energiafelhasználást, az ipart, a
mezőgazdaságot és a közlekedést érinti.
Úgy tűnik, hogy a környezetszennyezési adó jelent ős terhet jelent az iparban és a
mezőgazdaságban. Elég csak megfigyelni az érintettek heves reakcióit, hogy fel-
mérhessük a hatását. Jelenleg ez a hatás nem annyira er ős a közlekedésben, mivel
ebben a szektorban kett ős játszmát kell folytatnunk (gazdaságosabb motorok kifej-
lesztésével), de az adónak társadalmi hatása is van ( a közlekedési ágazatbeli munka
törvényi szabályozásával), és persze hatással van a m űszaki felszereltségre is, f ő-
ként azzal, hogy egyensúlyt teremt a tömegközlekedés el őirányzatai és a regionális
tervszerződések között.
Ehhez a programunkhoz járul még a közszolgáltatásokra irányuló hosszú távú el-
gondolásunk is, amely az energiaügyet, a közlekedést, a mez őgazdasági és termé-
szeti területeket érinti.
Szándékunk, hogy anyagi téren nagyobb figyelmet fordítsunk a foglalkoztatásra
és a környezetvédelemre, azaz egy állandó és átfogó pénzügyi ráfordítással igye-
kezzünk megóvni a természeti kincseket, a talaj, a vizek, a leveg ő minőségét, és
ésszerűbbé tegyük az energiafelhasználást. Nem arról van szó, hogy az adókat nö-
veljük, hanem hogy a nem kell ően átgondolt, gyakran igazságtalan adókat olyanok-
kal helyettesítsük, amelyek a társadalom számára is elfogadhatóbbak, és kedvez őb-
bek a környezet védelme szempontjából.
Fordította: Annus Rita — Baráth Gabriella