Tér és Társadalom 16. évf. 2002/4. 109-128. p.
Tér és Társadalom XVI. évf. 2002 s 4: 109-135
KITEKINT Ő
TERÜLETFEJLESZTÉSI ÉS ÉRTÉKELÉSI
RENDSZER AUSZTRIÁBAN 1
(System for Regional Development and Evaluation in Austria)
FINTA ISTVÁN
Kulcsszavak:
területrendezés területi programozás regionális politika értékelési jelentés jogi szabályozás
Ausztriában a tartományok számára jelent ős döntési jogosítványokat biztosító szövetségi berendezkedés
ellenére a területfejlesztés rendkívül csekély mértékben jelenik meg azon a szinten, ahol a leger ősebbnek
kellene lennie, vagyis a tartományok szintjén. A tanulmány ezen a szinten ismerteti a területfejlesztés
rendszerét, s mutatja be a róluk készült jelentést.
Bevezetés
A magyar területfejlesztés törvényi szabályozása óta eltelt id ő lehetőséget kínál
arra, hogy a jogalkotó szembesülhessen mindazokkal a hatásokkal, amelyek akár
előnyösen, akár hátrányosan befolyásolták a szabályozni kívánt életviszonyokat,
vagyis a területi fejl ődés komplex probléma rendszerét. A kit űzött célok és a gya-
korlatban megvalósult eredmények összevetésére az Európai Unió tagállamainak
többsége figyelmet fordít, melynek tapasztalatait és a területfejlesztés és tervezés
további irányaira hatást gyakorló következtetéseket különböz ő időszakok szerint,
különböző felépítésben ún. jelentésekben tesznek közzé. Hazánkban a területfej-
lesztésről szóló törvény el őírja a kormány kétévente történ ő beszámolási kötelezett-
ségét az ország területi folyamatainak alakulásáról és a területfejlesztési politika
érvényesülésér ől a parlament számára. A beszámolók fejlesztéséhez, a magyar
területfejlesztés átfogó értékelésének kialakításához talán hozzájárul az Unió tagál-
lamainak, különösképpen a hozzánk bizonyos tekintetben hasonló és velünk szom-
szédos ország — Ausztria — területfejlesztési folyamatait vizsgáló dokumentumainak
áttekintése és értékelése.
A területfejlesztési és értékelési rendszer elemzésének alapjául els ősorban az
Osztrák Területrendezési Konferencia által készített „Kilencedik területrendezési
jelentés" szolgált, ezen túl azonban segítséget nyújtott minden olyan könyv és tu-
dományos folyóiratban megjelent cikk, amely kiegészítette a jelentésben található
információkat és ezáltal teljesebbé tette az osztrák rendszerr ől kialakítandó képet.
A területi folyamatok értékelésér ől szóló jelentés az osztrák területfejlesztési
rendszer bizonyos szint ű ismeretét természetesnek tekinti. Mindemellett bemutatja
az osztrák jogi szabályozás rendszerét, az egyes területi szintek feladatait, azonban
Finta István: Területfejlesztési és értékelési rendszer Ausztriában.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 4. 109–128. p.
110 Kitekint ő TÉT XVI. évf. 2002 s4
ezek az információk nem egységesen és összefügg ően, hanem a jelentés különböz ő
részeiben találhatók meg. Ezért célszer űnek tűnt a területfejlesztésre vonatkozó
mindazon — minimálisan szükséges — ismeretek rendszerbe foglalása, amelyek nél-
külözhetetlenek az értékelés megértéséhez. A területfejlesztés jogi szabályozása,
tervezési gyakorlata, fogalomhasználata területén az osztrák és a magyar megoldá-
sok között jelent ős eltérések találhatók. Mindenekel őtt ezen eltérések rövid bemuta-
tására szükséges sort keríteni.
Fogalmi eltérések
Az ausztriai területi folyamatokkal foglalkozó szakirodalom, de legf őképpen a
jogi szabályozás meglehet ő sen ritkán használja a területfejlesztés kifejezést. A két
leggyakrabban el ő forduló szakkifejezés a területrendezés és a területi tervezés. A
magyar jogi szabályozás és gyakorlat szerinti területfejlesztés tartalma inkább az
osztrák területi tervezés fogalmi köréhez áll közelebb, de a területrendezés jelentés-
tartalma sem azonos a magyar értelemben vett területrendezéssel. A területi terve-
zés Ausztriában csupán egy bizonyos része, részhalmaza a területrendezésnek. „A
területrendezés a közjogi testületek köz- és magánjogi intézkedéseinek (aktusainak)
összessége, melyek arra irányulnak, hogy a terület egésze meghatározott politikai
célkitűzéseknek megfelel ő en alakuljon. Ez vonatkozik a gazdasági, szociális, kultu-
rális viszonyokra egyaránt. A területrendezés ezen túl nemcsak el őre tervezett föld-
használatot jelent, hanem minden olyan, a térre vonatkozó és a térre hatást gyakorló
intézkedést, amely az adott terület alakulására valamilyen hatást fejt ki."
(Schindegger 1999, 32) „Összegezve megállapítható, hogy a területrendezés felada-
ta egyrészt a társadalom és a gazdaság területi igényei, másrészt a meglév ő területi
potenciálok közötti kiegyenlítés megvalósítása." (Schindegger 1999, 34)
A területrendezés tehát olyan tág kategória Ausztriában, amelybe belefér a mi fo-
galmaink szerint értelmezett területfejlesztés-rendezés, területi tervezés, s őt a regio-
nális politika is. A regionális politika — szövetségi szinten — meghatározó szerepkör-
rel rendelkezik, ugyanis „Területrendezési politika alatt szövetségi szinten már több
mint 20 éve gyakorlatilag és kizárólag regionális politikát, mindenekel őtt pedig
regionális gazdaságtámogatást értenek. Ez a politika az olyan hátrányos helyzet ű
vidékekre korlátozódott, mint a periférikus vidéki régiók (turizmus nélkül) és a
hagyományos iparvidékek." (Schindegger 1999, 123) A korábbi osztrák regionális
támogatási rendszerhez képest persze jelent ő s változásokat hozott a tagságot követ ő
strukturális alapok rendszere, amely megteremtette a többéves tervezést, illetve a
programozást, a projektek közös finanszírozását, valamint az el ő re meghatározott
értékelési rendszer alapjait.
A szövetségi szintű területrendezés értelmezése els ő sorban azért t űnik fontosnak,
mert alapvet ő en ez az a terület, amely megfelel a magyar területfejlesztés — gazda-
ságfejlesztési indíttatású — fogalomrendszerének. Mindamellett akár a jogi szabá-
lyozás, akár a tervezés szemszögéb ő l tekintve, a területfejlesztési tevékenység je-
lentő sége nem túl nagy, a területrendezésen belül hozzávet őleg egyharmad arányt
Finta István: Területfejlesztési és értékelési rendszer Ausztriában.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 4. 109–128. p.
TÉT XVI. évf. 2002 s 4 Kitekint ő 111
képvisel. Ezt els ősorban azzal magyarázzák, hogy fontosabbak azok a technikai
normák, amelyek azt mondják meg, hogy hol és milyen ipartelep épülhet, illetve
merre vezessen az autópálya új szakasza, mint egyes gazdasági problémák kezelése,
mivel azok jelentős részét egy jól működő gazdaság amúgy is orvosolja. Magyaror-
szágon ezzel szemben fontosabb kérdésnek t űnik az, hogy hogyan létesül ipari
üzem vagy autópálya, mint az, hogy milyen technikai szabályok vonatkozzanak
azokra.
Az osztrák és a magyar viszonyok között nem csupán a gazdasági fejlettség okoz
jelentős különbségeket, hanem az államberendezkedés és az ezzel kapcsolatos jogi
szabályozás is. Ausztria szövetségi állam, ezáltal a tartományok igen jelent ős auto-
nómiával, önálló szabályozási jogosítványokkal rendelkeznek. Ezt az önállóságot
csak tovább erősíti az a tény, hogy — a szomszédos Svájccal vagy Németországgal
ellentétben — Ausztriának szövetségi szinten nincs területrendezési törvénye. A
területrendezés jogi szabályozása és gyakorlati végrehajtása így a tartományok
szintjén zajlik. A tartományok mindegyike rendelkezik területrendezési törvénnyel,
szemben például Németországgal, ahol ezt a kifejezést kizárólag a szövetségi szint
számára tartják fenn, alatta tartományi, regionális tervezésr ől beszélnek.
Az osztrák alkotmány szerint egy terület lakó és ipari célú beépítése, illetve a be-
építetlen területek megtartása, az ezekre vonatkozó jogalkotási és végrehajtási tevé-
kenység akkor tartományi ügy, ha nem különleges jelent őségű vasúti, erdő , hegy
vagy vízügyi kérdésről van szó, ellenkez ő esetben, illetve ha a törvény kifejezetten
ezt írja el ő, szövetségi hatáskörbe tartozik.
Tartományi szinten tehát kilenc, egymáshoz igen hasonló területrendezési törvény
megalkotására került sor, els ősorban az ötvenes, hatvanas években. (Tartalmilag
azóta jelentősen megújultak, különösen a kilencvenes években az EU csatlakozás
küszöbén.) A törvények konkrét el őírásokat nem tartalmaznak a területi tervezésre
vonatkozóan, hanem keretszer űen szabályozzák a területrendezés általános és külö-
nös normáit. A törvények középpontjában a helyi szint feletti tervezés eszközrend-
szere, illetve annak felépítési áll. Ezen túl — talán a legrészletesebben szabályozott
terület — az önkormányzatok helyi tervezésének megvalósítására vonatkozó kötele-
zettségeit foglalják magukban.
A tervezés — és ezzel együtt a területfejlesztés — konkrétan, a különböz ő szintű
programokban manifesztálódik. A programok rendszerének ismertetése el őtt szük-
séges rávilágítani arra a kérdésre, hogy mely szervek, milyen felhatalmazás alapján
jogosultak, illetve kötelezettek a programok elkészítésére. •
Legegyszerűbb a helyzet a programozás legalsó szintjén, vagyis a helyi önkor-
mányzatok esetében. Az erre vonatkozó kötelezettségüket a fels őbb szintű jogsza-
bályok keretjelleggel szabályozzák. Középszinten, vagyis a tartományok szintjén,
egymástól meglehet ősen eltérő programozási gyakorlattal találkozhatunk. Ugyan-
akkor, minden tartomány esetében közös vonás az, hogy a regionális programalko-
tás joga az önkormányzati szövetségeket illeti meg. Továbbá, az egyik f ő irányzat
szerint, mely Salzburg tartományban alakult ki, az önkormányzati szövetségek
átruházták a programalkotás jogát a tartományi kormányzatra, igaz, az így kialakí-
Finta István: Területfejlesztési és értékelési rendszer Ausztriában.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 4. 109–128. p.
112 Kitekint ő TÉT XVI. évf. 2002 s4
tott program csak a tartományi rendelet formájában válik jogilag kötelez ő vé. Alsó-
Ausztriában egy teljesen más megoldást követnek, amely a tartományi kormányzat
támogatása mellett, ún. kisrégiós szövetségek által alkotott kisregionális fejlesztési
koncepciók elkészítését eredményezi. Ezek a koncepciók kötelez ő jogi erővel nem
rendelkeznek.
A tervezés talán a nemzeti szinten a legérdekesebb. (A teljes tervezési rendszert a
1. táblázat mutatja be.)
1. TÁBLÁZAT
Az osztrák területi tervezés rendszere
(Spatial Planning System in Austria)
Tényleges
Államszerkezet Tervezési szintek Tervezési esz-
Jogi szabályozás (materiális)
közök
tartalom
Osztrák területren-
dezési koncepció
Jogi irány-
Szövetségi Ágazati tervek Szövetségi kompetencia elvek
(nemzeti) szint Ajánlások
Osztrák területrendezési konferencia
ÖROK
Területi szint
Tartományok Területrendezés és Területrendezési feletti terület- Helyi szint
tervezés, regionális törvény rendezési feletti célki-
tervezés Területi tervezési programok tűzések
Tartományi
törvény Intézkedési
területrendezési
katalógus a
programok
megvalósí
Regionális és tás érdeké-
ágazati
ben
programok
Településfejlesztési Területrendezési Helyi fejlesztési Célkitűzés és
terv rendelet program intézkedési
Településfejlesztési Helyi fejlesztési katalógus
rendelet koncepció
Önkormány-
zatok A terület-
Terület felhasz- használat
nálási terv kimutatása
Osztályozási
katalógus
Konstrukciós
Beépítési terv feltételek
megállapí-
tása
Forrás: Deutsch—Österreches Handbuch der Planungsbegriff. 2001, 111. o.
Finta István: Területfejlesztési és értékelési rendszer Ausztriában.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 4. 109–128. p.
TÉT XVI. évf. 2002 s4 Kitekint ő 113
Nemzeti szint ű törvény hiányában a programalkotás ún. „gentlement' agreement"
(Semsroth–Dillinger 2002, 52) alapján történik az önkormányzatok, a tartományok
és a szövetségi kormányzat között. Ennek az együttm űködésnek a legfontosabb
színtere az Osztrák Területrendezési Konferencia, melynek önálló menedzsmentjé-
ről a későbbiekben még szó esik.
A területi szintű programok hierarchiájában a legfels ő szinten a tartományi terü-
letrendezési program áll. Ez a program részint meghatározza a régiók regionális
programjainak, részint pedig az egyes ágazati programok témáinak minimális tar-
talmi elemeit. A tartományi területrendezési programokban többnyire együttesen
szerepelnek konkrét célkit űzések, a területi tervezést érint ő megállapítások, vala-
mint általános jogi irányelvek a további, „alárendelt" tervek számára.
A tartományi területrendezési programokat a tartományi kormány f őhatóságai ké-
szítik el. A tervezetet megküldik a kormány illetékes minisztériumainak, az érdek-
képviseleteknek, a szomszédos tartományoknak, a regionális tervezési szövetségek-
nek és az önkormányzatoknak.
Ezekkel a programokkal szemben els ősorban olyan kritikák hangzanak el, hogy
funkciójuk alapvet ően rendezési jelleg ű, és csak ritka esetben fejtenek ki a tervezési
folyamatra irányuló, azt el őmozdító hatást.
1. ÁBRA
Ausztria közigazgatási felosztása (2357 önkormányzat, 99 járás, 9 tartomány)
(Administrative Units in Austria; 2357 Local Governments, 99 Districts, 9 Lands)
— Landes- bzw. Staatsgrenze
Bezirksgrenze Niederösterreich
s Bundeshauptstadt
Wi
• Landeshauptstadt Oberősterreh
Burgenland
Salzburg Steiermark
Ti rol
Karnten 9
• oe
Entwurf 04
Forrás: Schindegger 1999.
Finta István: Területfejlesztési és értékelési rendszer Ausztriában.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 4. 109–128. p.
114 Kitekint ő TÉT XVI. évf. 2002 s4
A regionális programok jellemzését megel őzően szükségesnek t űnik bemutatni
azt, hogy Ausztriában mit értenek régión, mire is irányulnak valójában a regionális
programok. A régiók területi meghatározása tekintetében a szomszédos országban,
ha lehet, még inkább eltérő vélemények alakultak ki, mint hazánkban. A régió fo-
galmi elemének a homogenitást, illetve a hasonlóságot, valamint a funkcionális
kölcsönhatást, összefonódottságot tekintik az osztrák szakemberek. További régió-
alkotó ismérv lehet szerintük a cél is (ez utóbbi elem fogja át — véleményük szerint
— a strukturális alapok által támogatott célterületeket vagy p1. az Alpok—Adria régiót).
A felsorolt ismérvek alapján Ausztriában — alulról tekintve — egyaránt régiónak
tekinthetik például Waldviertel-t (a mi fogalmaink szerint kistérség), valamint —
felülről tekintve — magát Ausztriát, mint az Alpok régió vagy a Duna régió részét. E
felfogásnak megfelel ően főként az alábbi régiókat különböztetik meg az osztrák
szakemberek: városrégiók, tervezési régiók (a NUTS 2-es szint teljesen megegyezik a
tartományok határaival), gazdasági tipizálás alapján kijelölt régiók (1., 2., 3., 4. ábra).
2. ÁBRA
Városrégiók Ausztriában
(Urban-regions in Austria)
Kernraum
AuSenzone
•••
Entwurf e4
1
Forrás: Schindegger 1999.
A régiók Ausztriában semmilyen szervezeti egységgel nem rendelkeznek, és en-
nek megfelel ő en politikai érdekképviseleti rendszerük sincs. (A régió — mint területi
egység — ilyetén történ ő, lágy felfogása hasonlít a mi törvényi szabályozásunk terü-
letfejlesztési társulásokra vonatkozó rendelkezéseihez. A területi egység mérete
nálunk az önkormányzatok elhatározásától függ, míg Ausztriában valamilyen ob-
jektív — homogenitásnak és a funkcionális kapcsolatoknak megfelel ő — ismérv alap-
ján alakul ki egy területi egység.)
Finta István: Területfejlesztési és értékelési rendszer Ausztriában.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 4. 109–128. p.
TÉT XVI. évf. 2002 s4 Kitekint ő 115
3. ÁBRA
NUTS 2-3 szint Ausztriában
(NUTS 2 and 3 Levels in Austria)
NUTS III-Regionen
INTERREG-Regionen
Innu iertel 1.etz-Wels
n-
Liezen östliche
Obetstetermark;
Ost-
Pinzgau-Pong$11
WestIde -Iteiermark Se'
Lengett Oberstetermark
Graz
West:
und &ad-
Unterkárnten erermark '
Kfagentert:Velach
NUTS I-Regionen
NUTS II-Regionen
Niedereste rreich
Wien
Oberösierretch
OSTÖSTERREICH
Ser. enla
WESTÖSTERREICH
Vorarlber g Salzburg Steiermark
Tirol
Tirol SÜDÖSTERREICH
Kárnten
•••
En ue GI
Forrás: Schindegger 1999.
Finta István: Területfejlesztési és értékelési rendszer Ausztriában.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 4. 109–128. p.
116 Kitekint ő TÉT XVI. évf. 2002 s4
4. ÁBRA
Gazdasági régiók Ausztriában
(Economic Regions in Austria)
Kapdalintensive Regionen
- kletropole
StoBstadle t 1)
Umland
Mittelffidte j
Intensive Industrieregionen 1, 2)
1 IntesivToumrgn
Kapitalextensive Regionen
Extensive Industrieregionen
Touristische Randgebiete
Induskialmierte Ranxtyebiete
1) Humankapitahntensive Regianen
2) Sachkapitalintensive Regionen
Forrás: Schindegger 1999.
A regionális területrendezési és fejlesztési programok jórészt az önkormányzati
szinten elkészítend ő rendezési tervek számára tartalmaznak el őírásokat. A konkrét
rendelkezések például az infrastruktúra kiépítésére, az ún. alkalmassági területek
kijelölésének szempontjaira vonatkoznak, az egyes ágazatok (mez őgazdaság, ipar,
turizmus, nyersanyag kitermelés) igényeit figyelembe véve.
A regionális tervek kidolgozásának feladata a tartományi kormány hatóságainak
hatáskörébe tartozik. Ugyanakkor a tényleges tervezési tevékenységet igen gyakran
más szervezetek látják el, a hatóság és az adott szervezet között létrejött szerz ődés
alapján (kiszerz ődés). Néhány tartományban viszont a regionális tervek kidolgozá-
sában — regionális tervtanács formájában — maguk az önkormányzatok is részt
vesznek. Ilyen esetekben a tervezési munka sikerességéhez — az osztrák szakért ők
véleménye szerint — szükséges az önkormányzatok nagyfokú egyetértési készsége,
valamint identitás tudata.
A regionális fejlesztési programok elkészítését valamennyi tartományi területren-
dezési törvény el őirányozta, azonban ezideig ennek csupán Steiermark tett eleget —
ő sem teljes egészében —, amikor kidolgozta a Graz és Graz környékére vonatkozó
regionális fejlesztési tervet (Neunter Raumordnungsbericht 1999). Burgenland
1994-ben a tartományi területrendezési programja útján határozta meg regionális
területfejlesztési programját, Salzburg pedig tovább b ővítette a regionális programja
által érintett területeket, jóllehet ez a tevékenység inkább csak a korábbi területren-
dezési törvény módosításában merült ki. Tirol többé nem készít regionális progra-
mot, ugyanis az utolsó program — amely Wipptal kisrégióra irányult — 10 esztend ő
Finta István: Területfejlesztési és értékelési rendszer Ausztriában.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 4. 109–128. p.
TÉT XVI. évf. 2002 s4 Kitekint ő 117
után eredménytelenül ért véget. Ezután csak ún. helyi szint feletti zöldzónákra,
valamint különleges mez őgazdasági területekre vonatkozóan készítenek fejlesztési
terveket. A tiroli gyakorlatnál még rosszabb a helyzet Voralbergben, ahol még soha
nem készítettek regionális programot. Összegezve megállapítható, hogy egész
Ausztriában a jogilag elfogadottnak tekinthet ő regionális fejlesztési tervek az össz-
terület mindössze 45%-át, a lakosságnak pedig csupán 43%-át érintik (2. táblázat).
2. TÁBLÁZAT
A tartományi és a regionális tervekkel érintett területek és lakosság
(Territories and Population Covered by Land and Regional Plans)
Tartományi
Tartományi össze- fejlesztési prog- Ebből megvalósított regionális tervekkel
sítés ram (megvalósí- érintett terület és lakos
Tarto-
tott %)
mányok
Területi Lakosság
Terület Lakos Lakos Terület Lakos
Terület részesedés részesedése
km2 1991 1991 km2 1991
Burgen-
3966 270 880 100 100 203 7828 5 3
land
Karintia 9533 547 798 3605 326 919 38 60
Alsó-
19 174 1 473 813 9867 988 003 51 67
Ausztria
Felső-
11 980 1 333 480 100 100
Ausztria
Salzburg 7154 482 365 100 100 6872 474 051 96 98
Steier- 155
16 388 1 184 720 100 100 15 810 96 98
mark 1 194
Tirol 12 648 631 410 1531 127 066 12 20
Voralberg* 2601 331 472 137 264 453 5 80
Bécs 415 1 539 848 100 100
Ausztria 83 858 7 795 786 48 62 38 025 3343514 45 43
* Voralbergben regionális program ugyan nem készült, de a Rajna völgy és a Walgau zöldzónáira vonat-
kozóan rendelkeznek település szint feletti programmal.
Forrás: Neunter Raumordnungsbericht 1999.
A fenti adatok meglehet ő sen elszomorítóak lehetnének, ha az osztrák régiókat a
mi regionális beosztásunkkal azonosítanánk. Tekintettel arra, hogy az ausztriai
régiók inkább a mi kistérségeinknek felelnek meg, szomszédaink tervezési aktivitá-
sa nem tekinthet ő olyan tragikusnak, bár számszer űleg valószínűleg alatta marad a
magyar kistérségek által készített fejlesztési koncepciók mennyiségének.
Több tartomány rendelkezik önálló ágazati programokkal is. Ezek az ágazati,
vagy szakprogramok fő ként a turizmussal, a hulladék feldolgozással, lakásügyek-
kel, a bevásárlóközpontokkal, illetve a környezetvédelemmel foglalkoznak, és alap-
vetően technikai normákat tartalmaznak.
A különböző programok lényegi vonásainak bemutatását követ ően érdemes tisz-
tázni azt, hogy mi is a regionális politika és a regionális, illetve az általában véve
vett területi programozás egymáshoz való viszonya.
Az osztrák szakemberek véleménye szerint a területrendezés és a regionális poli-
tika összetartozó fogalompáros, vagy legalábbis azoknak kellene lenniük. Ausztriá-
Finta István: Területfejlesztési és értékelési rendszer Ausztriában.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 4. 109–128. p.
118 Kitekint ő TÉT XVI. évf. 2002 s4
ban mind a területrendezési, mind pedig a regionális politika az utolsó 40 évben
mintegy anyagi kényszerűségből fejl ődött ki (Schindegger 1999, 95). Ezek a politi-
kák nem egy államilag meghatározott célrendszer szerves részeként fejl ődtek, ha-
nem a politikai szükségszerűségből nőttek ki. Bár a regionális politika legfontosabb
feladata (Ausztriában is) a gazdaság fejlesztése, ez a funkció a kormányzati szint
alatti területrendezés rendszerében (tartományi törvények, különböz ő szintű prog-
ramok) nehezen ismerhet ő fel. Így Ausztriában, összességében tekintve, a regionális
gazdaságpolitika olyan fragmentált rendszert képez, amelyben sem a területi terve-
zés, sem a területi szintekre szétdarabolt regionális politika — érdemi intézkedések
hiányában — nem játszik komoly szerepet (Schindegger 1999, 96). Ezt a széttagolt
rendszert az Osztrák Területrendezési Konferencia hivatott összefogni, melynek
keretében a helyi, tartományi, nemzeti szerepl ők igyekeznek meghatározni a gazda-
ságfejlesztés és támogatás irányait. Ez az irány a hatvanas években a hagyományos
iparvidékek és a perifériális régiók fejlesztését célozta meg. A nyolcvanas évek
kezdetétől a legfontosabb cél az egyes régiók bels ő erőforrásaira támaszkodva, az
innováció erő sítése, szerkezetváltás a hagyományos iparvidékeken, a min őségi
munkaerő arányának növelése stb. volt. Ezt a programban részt vev ő hét tartomány,
illetve az állam fele-fele arányban támogatta. A kilencvenes években a támogatások
a technológia-transzfer, az innovációs központok, tudományos és ipari parkok meg-
teremtésére irányultak.
Az uniós tagság jelent ő s változást hozott nem csupán a regionális támogatások
céljainak meghatározásában, hanem az intézményrendszer felépítése tekintetében
is. Ez els ő sorban nem a fennálló rendszer reformját jelentette, hanem egy új szintet
alakított ki a nemzeti, a tartományi, illetve a helyi szintek mellé. Az osztrák terület-
rendezés és területfejlesztés — szakemberek által kívánatosnak tartott — rendszerét az
5. ábra szemlélteti.
Az osztrák területfejlesztési rendszer kilencedik jelentése és a vonatkozó szakiro-
dalom alapján történ ő bemutatását követő en sor kerülhet az említett jelentés — eddig
nem tárgyalt — részeinek ismertetésére.
A jelentés az uniós csatlakozást követ ő három éves időszak területi folyamatairól
számol be, amely 1996 januárjától 1998 decemberéig tartott.
A jelentés 5 fejezetre tagolódik, melyek közül az els ő a területrendezés jogi alap-
jaival foglalkozik (ezt a témát az el őzőekben — a jelentésben foglaltaknál b ővebben
— érintettük).
A második fejezet az osztrák területfejlesztés fontosabb keretfeltételei és trendjei
címet viseli. A fejezet els ő részében a jelentés az európai regionális fejlesztésr ől
szól, de itt sorolja fel Ausztria regionális politikája szempontjából problematikus
területek között a tranzit forgalmat, a mez őgazdaságot és a b ővítés folyamatát. Ez
utóbbi területet a jelentés akként jellemzi, mint az olyan, alacsonyabb bérszint ű és
gazdasági teljesít ő képességű országok csatlakozását, amelyek az EU liberális és
nagyvonalú munkaerő és tő ke politikája következtében megnövekedett harmonizá-
ciós problémát jelent egész Ausztria, különösen pedig a határ menti területek szá-
mára. (Ma már ismerjük a tagállamok nagyvonalú munkaer ő és tőkepolitikáját.)
Finta István: Területfejlesztési és értékelési rendszer Ausztriában.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 4. 109–128. p.
TÉT XVI. évf. 2002 s4 Kitekint ő 119
Mindemellett a felsorolt problématerületek valóban rendelkezhetnek területi hatás-
sal (minden a térben valósul meg), ugyanakkor sokkal inkább tekinthet ők speciális
ágazati és nemzeti szint ű problémáknak.
5. ÁBRA
A területrendezési és területfejlesztési politika eszköztára
(The Instruments of Physical Planning and Regional Development Policy)
Verseny (hatékonysági)
elv Területfejlesztési
politika
Verseny
Tapasztalati alapú
regionális politikák
Public-privat
partnerség
Új közszolgalati
Közjogi menedzsment Kooperatív Magánjogi
•
eszközök tervezés eszközök
Közszolgaltatások
Kooperatív Koordináló
kiegyenlítési területrendezési
megoldások konferencia
Pénzügyi
Területrendezési kiegyenlítési
politika rendszer
Kiegyenlítés elve
Forrás: Thierstein 2002.
A fejezet második része a hazai területfejlesztési programokhoz hasonlóan, hely-
zetelemzést ad a népességr ől, a háztartásokról és a lakáshelyzetr ől, a gazdasági
fejl ődésről, a foglakoztatásról és a munkanélküliség helyzetér ől, valamint a közle-
kedési viszonyokról.
A népességi folyamatok vizsgálata során elemzik a szuburbanizációs hatásokat, a
népesség országon belüli vándorlását, a lakosságszám változását és korösszetételét,
illetve ezek területi megoszlását. Külön foglalkoznak a külföldi állampolgárok
elhelyezkedésével és a migráció hatásaival.
Finta István: Területfejlesztési és értékelési rendszer Ausztriában.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 4. 109–128. p.
120 Kitekint ő TÉT XVI. évf. 2002 s4
A lakáshelyzet elemzése során a lakásokat különböz ő osztályokba sorolják, majd
pedig azok térbeli megoszlását és növekedési ütemét mutatják be.
A gazdaságfejlesztéshez közvetlenül kapcsolódik a munkanélküliség, illetve a
foglalkoztatás elemzése, továbbá az általános értelemben vett gazdasági fejl ődés.
Ez utóbbi terület mér őszáma a tartományi szinten vizsgált GDP, melyet 1965-t ől
1985-ig tízéves periódusokban, ezt követ ően pedig ötéves id őtartam szerint értékel-
nek. Az aktív foglalkoztatottak növekedési arányát hasonló periódusokban, azonban
már nem tartományi, hanem nemzeti szinten mutatják be. A foglalkoztatottság nö-
vekedésére vonatkozó mutatók éppúgy, mint a munkanélküliségre vonatkozó mér ő-
számok, már tartományi szinten is rendelkezésre állnak.
A fejezet további részében az ágazati szerkezetváltozásokkal foglalkoznak. Az
egyes ágazatokat (mez ő- és erd ő gazdaság, bányászat, energia és vízellátás, ingatlan
és szolgáltatási szektor, közigazgatás stb.) az ott foglalkoztatottak száma szerint
hasonlítják össze. (Nem esik szó az egyes ágazatok GDP-ben való részesedésér ől,
ami esetleg az adott ágazat technológiai fejlettségére is utalhat.) Eszerint a legtöbb
ágazatban 1995-1997 közötti id ő szakban csökkent a foglalkoztatottak száma, csu-
pán öt ágazatban történt pozitív változás (közigazgatás, oktatás, egészségügyi és
szociális szektor, ingatlan ügyek, szolgáltatások), melyek közül a szolgáltatási és
ingatlanügyi szféra 10,2%-kal gyarapodott. Külön felhívja a figyelmet a jelentés a
mező gazdaságban foglalkoztatottak számának csökkenésére (1980-1995 közötti
idő szak, százalékos kimutatás tartományok szerint). Hasonlóképp mutatják be az
iparban foglalkoztatottak arányának csökkenését, a vizsgált id őszak itt azonban
1995-től 1998-ig terjed.
A szolgáltatási szektorban foglalkoztatottak számának általános növekedése szin-
tén tartományi szinten kísérhet ő figyelemmel, amely alól csupán két tartomány
kivétel (Felső-Ausztria és Salzburg).
A helyzetelemzés további része Ausztria szempontjából két igen fontos ágazat — a
turizmus és a közlekedés — elemzésével foglalkozik. A turizmus fejl ődéséről a je-
lentés viszonylag szűk szavúan szól, a nyári és a téli szezon vendégéjszakáinak
változását bemutatva a turizmus szempontjából frekventált területeken. Sokkal
nagyobb figyelmet szentelnek a közlekedésnek, ahol külön elemzik az egyes autó-
pályák terheltségének növekedését az 1990-es és az 1997-es forgalomszámlálás
adatainak alapján. Külön szólnak a személy- és teherforgalom változásáról, vala-
mint a tömegközlekedés és a privát közlekedés viszonyáról.
Az imént felsorolt összes szempont igen fontos része a helyzetelemzésnek, és
egyúttal alapja bármilyen típusú fejlesztési programnak. Az elemzés osztrák terület-
fejlesztésre gyakorolt hatása csupán a különböz ő szinteken megjelen ő területfejlesz-
tési politika, illetve konkrét intézkedés rendszer alapján értékelhet ő.
A harmadik nagy fejezet a „Területrendezési és területfejlesztési politika helyzete
Ausztriában" címet viseli.
A fejezet els ő pontjai különböző ágazatok, illetve ágazati intézkedések egymás
mellé helyezéséb ől tevődik össze. Ilyen ágazat, pl. a lakáspolitika, amelyen belül
Finta István: Területfejlesztési és értékelési rendszer Ausztriában.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 4. 109–128. p.
TÉT XVI. évf. 2002 s4 Kitekint ő 121
értékelik a lakásjog tovább fejlesztését, a telekjárulékok felülvizsgálatát, a magas-
építések területrendezési szempontjait.
Az ágazati intézkedések között szerepel a mez őgazdaság, az erd őgazdaság, a terü-
let-, környezet- és természetvédelem er őforrás kímél ő továbbfejlesztése, az ökoló-
giailag megfelel ő vízi létesítmények kialakítása, a hegyjog területrendezésileg rele-
váns szabályozása, a tartományi tagozódás szerinti területhasználati-hasznosítási
intézkedések.
A természeti erőforrásokra vonatkozó intézkedéseket követ ően, a harmadik feje-
zeten belül — a hét alfejezet közül a negyedikként — kerül sor „A gazdaságpolitika
regionális aspektusai" cím ű terület önálló bemutatására. Az alfejezet középpontjá-
ban az uniós regionális politika, pontosabban regionális támogatások állnak. A
támogatott területi egységek nem illeszkednek sem a NUTS rendszer határaihoz,
sem a hagyományos tartományi határokhoz, ugyanis azok meghatározása az egyes
céloknak megfelel ő kritériumrendszer (GDP uniós átlaga, városias, vidékies terüle-
teken élő lakosság aránya stb.) szerint történt (6. ábra).
6. ÁBRA
Az 1., 2. és 5b. Célkitűzésb ől támogatott területek Ausztriában
(The Austrian Objective 1, 2 and 5b Regions)
gein'át3 EU- \Vcilbewei echt g,:1111.k Eti Stnik!urromk-Verordnung ,l)
maximale
Ziel- I
nach Árt. 92 Áh:,
IHIN 30'4
EWG-Vertras
Liel '.s 1-s-(;chittc
25 (4
wiuh Árt. 92 Alb. 3(c)
20
V.WG-Vertrag
NUTS-111-F.inlIc.iten
Udi n
Forrás: Neunter Raumordnungsbericht 1999.
Finta István: Területfejlesztési és értékelési rendszer Ausztriában.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 4. 109–128. p.
122 Kitekint ő TÉT XVI. évf. 2002 s4
Az egyes célok megvalósítását az alábbi arányban támogatta az EU az 1995-1999
közötti tervid őszakban (3. táblázat):
3. TÁBLÁZAT
A strukturális alapokból nyújtott támogatások Ausztriában
(Supports form Structural Funds in Austria)
Támogatás Támogatás összege
(millió ECU)
1. célterület 166
2. célterület 101
3-4. célterület 395
5a célterület 388
5b célterület 411
Célterületek összesen 1,461
Közösségi kezdeményezések 146
Kísérleti programok 16
Teljes támogatási keret 1,623
Forrás: Neunter Raumordnungsbericht 1999.
Az egyes célterületeken belül a legtöbb regionális célprogram különböz ő megha-
tározás és tagoltság szerint, az alábbi területekre helyezte a hangsúlyt:
Ipartámogatás (az üzemeket érint ő támogatás, az infrastruktúra támogatása,
ipari zónák támogatása, képzési infrastruktúra támogatása);
— Kutatás és fejlesztés (technológia és innováció fejlesztés, tanácsadás és kuta-
tás, telekommunikációs infrastruktúra támogatása, technológia-transzfer köz-
pontok létrehozása);
— Turizmus (a kínálati és szervezeti struktúra javítása, kulturális turizmus támo-
gatása, infrastruktúrafejlesztés);
— Humán erőforrások (képzés és továbbképzés, tanácsadási és min ősítési intéz-
kedések, hátrányos helyzet ű csoportok bevonása a munkaer őpiacra, fels őfokú
szakképzés);
— Regionális menedzsment.
Az ipar fejlesztésére és diverzifikálására átlagosan a források 30%-át használták
fel, turizmusfejlesztésre hozzávet őleg 10%-ot, humánerőforrás-fejlesztésre a forrá-
sok egyötödét, mez őgazdaságra és természetvédelemre pedig a források 40%-át.
Az egyes célterületeken kívül a regionális támogatási rendszerben nagy szerephez
jutottak az egyes közösségi kezdeményezések. Ilyen többek között a hazánkat is
érintő „INTERREG II A" program, melyen belül kerül sor a PHARE CBC program
megvalósítására 587,4 M öS uniós támogatással (határon átnyúló együttm űködés
támogatása). De a közösségi kezdeményezések közé tarozik az „INTERREG II C",
84,5 M öS uniós támogatással, a LEADER II. 363,8 M öS uniós támogatással (nap-
jainkban a LEADER +), az URBAN program (nagyvárosi gondok — szociális
ügyek, egészségügy, munkaer őpiac javítására) 182,6 M öS uniós támogatással,
valamint az ipari szerkezetátalakítást el ősegíteni hivatott további négy program
összesen 241 M öS uniós támogatással.
Finta István: Területfejlesztési és értékelési rendszer Ausztriában.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 4. 109–128. p.
TÉT XVI. évf. 2002 s4 Kitekint ő 123
A programok megvalósításának feltétele volt a szükséges adminisztratív rendszer
kiépítése. A rendszer egyik legfontosabb eleme az értékelési, monitoring szervezet
és eljárás kialakítása volt. A monitoring szervezet csúcsán egy külön e célra létre-
hozott bizottság áll, melynek tagjai az EU Bizottság képvisel ői, a kormányzat és
tartományi kormányzatok képvisel ői, a támogatást biztosító kormányzati és tarto-
mányi szervezetek képvisel ői, a gazdasági és szociális partnerek, valamint a város
és az önkormányzati szövetségek képvisel ői. Ahhoz, hogy e bizottság képes legyen
a programok megvalósításának, illetve a tartalmi konzisztenciának és adminisztratív
hatékonyságnak az értékelésére az egyes minisztériumok, illetve a támogatást bizto-
sító tartományi és kormányzati szervezetek rendszeresen programspecifikus moni-
toring jelentéseket, valamint standardizált jelentéseket (éves jelentés) készítenek.
Ezek a szervezetek nyújtanak információkat az egyes projektek költségeir ől, a fel-
használt forrásokról, és az el őre tervezett eredmény indikátorokról. A bizottság
adminisztratív teend őit az ÖROK látja el. Az ÖROK emellett elkészíti az EU regio-
nális politikájának megfelel ő koncepciókat és programokat, valamint az ország
egészére alkalmazható területrendezési koncepciót és kialakította a tervezés alapel-
veit. Az ÖROK dolgozta ki 1991-ben az Osztrák Területrendezési Koncepciót,
amely meghatározta a tervezés és végrehajtás irányelveit minden területi szint szá-
mára. Az ÖROK léte — 1971. óta — 'a kormányzat és a kormányzati partnerek (tar-
tományok, városi és települési önkormányzati szövetségek képvisel ői) közötti poli-
tikai egyezségnek köszönhet ő .
A regionális szintű menedzsment területi szervei 8 tartományban, körülbelül 25
régióban, hozzávet őleg 40 munkatárs közrem űködésével tevékenykednek különbö-
ző szervezeti és tulajdonosi struktúra mellett. Ezeknek a fejlesztési ügynökségeknek
körülbelül kétharmadát önkormányzati szövetségek hozták létre. E szervezetek
legfontosabb céljai — a jelentés szerint — a következ ők:
— a különböző aktorok és intézmények regionális szintű fejlesztési együttm űkö-
désének javítása,
— alulról építkező és a tartományi és szövetségi stratégiával összhangban álló
stratégia kialakítása és megvalósítása,
— a regionális kulcsprojekteknek a legfontosabb regionális szerepl őkkel kon-
szenzusban történ ő előmozdítása (Neunter Raumordnungsbericht 1999, 95).
Ezen túl a jelentés megállapítja, hogy e szervezetek nem ágazati szaktanácsadást
látnak el, nincs politikai funkciójuk, nem konkurensei a meglév ő szolgáltató szer-
vezeteknek, hanem kiegészítik azok tevékenységét. A menedzseri munka közép-
pontjában az információszerzést, a tanácsadást és menedzselést, a projektkészítést,
valamint a regionális szerepl ők „hálózatosodásának" fejlesztését állítják.
Az el őzőekben az Európai Unió által meghatározott célokról és támogatásokról,
valamint az azokat kezel ő szervezetrendszer felépítésér ől és működéséről esett szó.
A jelentés a továbbiakban nemzeti szinten meghatározott regionális fejlesztési prog-
ramokkal foglalkozik, igaz, azokat a belépést követ ően hozzáigazították az uniós
követelményekhez, annak érdekében, hogy a megvalósításukhoz uniós forrásokat is
felhasználhassanak.
Finta István: Területfejlesztési és értékelési rendszer Ausztriában.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 4. 109–128. p.
124 Kitekint ő TÉT XVI. évf. 2002 s4
Ilyen program például az ipar- és gazdaságfejlesztés támogatása (RIP) a nyolcva-
nas évektől kezdődően, majd 1996-tól a regionális infrastruktúra támogatása (RIF),
a TOP turizmus támogatása 1997-t ől, de külön érdemes kiemelni az 1994-től kez-
dődő, önálló regionális fejlesztés támogatását célzó akciót. E program keretében
támogatták a regionális együttműködési struktúrák kialakítását (regionális célokat
megfogalmazó önkormányzati és ágazaton túlnyúló szövetségek alapítása és szer-
vezeti fejlesztése), regionális — beleértve a kisregionális — koncepciók készítését,
regionális projektek készítését (beleértve a megvalósítás támogatását is), végül
pedig a regionális menedzsment létesítését az egyes tartományokban. A 4. táblázat
a vázolt program eredményeit kívánja bemutatni.
4. TÁBLÁZAT
„Támogatási akció az önálló regionális fejlesztésért 1996-1998" (millió öS)
(Support Action for the Autonomic Regional Development 1996-1998)
Regionális menedzsment Projekt tanácsadás
Támoga-
Támoga-
Szerveze- tott pro- Támogatás Projektek Támogatás
tott projekt
tek száma jekt költ- nagysága száma nagysága
költségek
cégek
BKA: BKA:
26, 6 14,6
Ausztria 25 198,6 59 44,2
EFRE*. : EFRE*. :
22,8 9,3
Tartományok részesedése
Burgenland 1 0
Karintia 3 11
Alsó-
4 13
Ausztria
Felső-
3 7
Ausztria
Salzburg 3 4
Steiermark 6 19
Tirol 4 3
Voralberg 1 2
*BKA: Miniszterelnöki Hivatal, **EFRE Európai Regionális Alap
Forrás: Neunter Raumordnungsbericht 1999, 97. o.
A jelentés hangsúlyozottan foglalkozik a nemzeti innovációs és technológia poli-
tikával, ahol az eredményeket az érintett szerepl ők és területek megjelölésével, a
projektek számával (185) és a támogatási összeggel (870 M öS) jelölik. Az agrár
támogatási program esetén az agrárhitelek és a hátrányos helyzet ű területek támoga-
tására fordított összegek jelentették az értékelés szempontjait.
A jelentés a regionális politikán belül helyezi el a munkaer ő-politikát, mely — az
elemzés terjedelme alapján — annak egyik legjelent ősebb részét képezi. A munka-
erő-politika támogatása kizárólag nemzeti forrásból történik, melynek megfelel ően
külön nemzeti tervet dolgoztak ki a foglalkozatási helyzet javítására, aminek célja
öt éves perióduson belül a munkanélküliségi ráta 3,5%-os szintjének megközelítése.
A jelentés emellett összefoglalja az 1998-ra vonatkozó munkaer ő-politika stratégiai
Finta István: Területfejlesztési és értékelési rendszer Ausztriában.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 4. 109–128. p.
TÉT XVI. évf. 2002 s4 Kitekint ő 125
célkitűzéseit is. Külön esik szó a magyar értelemben vett munkaügyi központok
tevékenységéről, amelyet — hazai gyakorlathoz hasonlóan — a tartós, a 45 év feletti
munkanélküliek számával, az újra munkába állók arányával stb. jellemeznek. Ezen
túl bemutatják az aktív és a passzív munkaer ő-politikai eszközökre költött összegek
nagyságát, illetve azok arányát az összes munkaügyi költségen belül. Az elemzések
befejezésével együtt befejez ődik a regionális politikával foglalkozó rész is, hogy
aztán ismét visszazökkenjünk az egyes ágazatokat bemutató értékelések világába.
A jelentés a soron következ ő ágazatok közül a közlekedéspolitikával foglalkozik,
majd pedig a területileg releváns egyéb infrastruktúrák bemutatására kerül sor. A
fejezet — fentiekben ismertetett — 1. pontjának utolsó részében esik szó a területren-
dezés információs alapjairól. A területi információk gy űjtéséről és feldolgozásáról
az Osztrák Területtervezési Intézet gondoskodik, amely 1996-tól éves jelentéseket
készít a NUTS 3 régiókról. A feldolgozás alapjául szolgáló adatok viszont járási
szinten is rendelkezésre állnak. Az adatokhoz való hozzáférés megkönnyítése érde-
kében ez az intézet létre hozta az ún. regionális információszolgáltatási statisztikát,
amely a legfontosabb átfogó adatokkal szolgál az egyes régiók demográfiai, gazda-
sági és szociális helyzetér ől.
A jelentés következ ő része — továbbra is a harmadik fejezeten belül — a tartomá-
nyok és a nagyobb városok területrendezéssel kapcsolatos tevékenységét, illetve
területrendezési programjait ismerteti. Az egyes tartományi programok összefoglaló
bemutatása el őtt, a jelentésben a területi szint feletti tervezés jogi alapjairól esik
szó, melyet a korábbiakban már ismertettünk. Az alábbiakban az egyes tartományok
tevékenységének — jelentéssel megegyez ő — rövid elemzésére kerül sor.
Burgenland beszámolójában az új burgenlandi építésügyi jogra, a határon átnyúló
közúti forgalom problémáira helyezi a hangsúlyt. Emellett rövid áttekintést nyújt
több kistérség — elsősorban turizmusfejlesztési — koncepciójáról is.
Karintia bemutatja „Karintia fejlesztési jöv őképét" a területi ágazati fejlesztési
programokból. E tartományban — a beszámoló szerint — különleges figyelmet fordí-
tanak az EU regionális politikájának megvalósítására.
Alsó-Ausztria beszámol az 1996-os építési szabályzat átdolgozásáról, a
szektorális tartományi területrendezésr ől, az átfogó közlekedési ügyekr ől és a terü-
letét érintő uniós programokról. A regionális tervezés Alsó-Ausztriában lényegében
a regionális területrendezési programokra és a kisrégiós fejlesztési koncepciókra
terjed ki. További központi témát jelent a helyi tervezés, a falu és városfelújítás.
Felső-Ausztria bemutatja a tartományi területrendezési törvény 1997-es módosítá-
sait, a tartomány által fontosnak tartott területi kutatásokat (közlekedési kutatások,
terület használatra vonatkozó kutatások), továbbá a Fels ő-Ausztriában folyó uniós
programokat. 1998-ban elkészítették a tartomány területrendezési programját,
amely az ellátási feladatok alapján 4 kategóriát határoz meg: regionális szint feletti
centrumok, regionális központok a vidéki területeken, centrális helyek a város kör-
nyéki területeken és a kisközpontok. A települések regionális tervezésbe történ ő
bevonását regionális tervezési tanácsok segítségével kívánják el ősegíteni. Ezideig
Finta István: Területfejlesztési és értékelési rendszer Ausztriában.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 4. 109–128. p.
126 Kitekint ő TÉT XVI. évf. 2002 s4
7 ilyen tanácsot állítottak fel (a részt vev ő önkormányzatok száma 4 és 17 között
mozog), további három felállításán pedig dolgoznak.
Salzburg beszámolója kitér az 1997-es területrendezési törvény módosítására,
mely alapján a tervezési kompetencia tartományra történ ő átruházását biztosítja,
valamint a területhasznosítási tervek területrendezési törvényhez történ ő igazítására.
Stájerországban új szempontok szerint határozták meg a központi helyeket (okta-
tási funkció, szociális, szolgáltatási funkció stb.). A tartomány szerint az ún. részle-
ges regionális fejlesztési jöv őképek hivatottak el ősegíteni a településpolitikai és a
telephelyekre vonatkozó kérdések megoldását. Az uniós programok zökken ő-
mentesebb megvalósítása érdekében regionális menedzsment irodákat hoztak létre,
és regionális fejlesztési jöv őképeket alakítottak ki. A területrendezési szempontból
fontos ágazati programok között a jelentés az „Aichfeldi lápos talajú szabad térségi
koncepció"-t emeli ki.
Tirol beszámolójában szerepel az új, 1997-es területrendezési törvény, a helyi és a
helyi szint feletti koncepciókra vonatkozó szabályozás, valamint egyes ágazati
koncepciók és programok, mindenekel őtt azonban Tirol gazdasági jöv őképe.
Voralberg 1997-ben készítette el a területi tervezési törvényét, amelyben különös
figyelmet szentelnek a településfejlesztésnek, valamint a beépítetlen területek fenntar-
tásának a Rajna-völgyben és Walgauban. A kiskereskedelemben jelentkez ő koncent-
rációs tendenciák negatív hatásait különböz ő formákban igyekeznek minimalizálni.
Bécs beszámol a „Bécs 2000 stratégiai terv" megkezdett munkáiról, az európai
várospolitika keretében megvalósuló kiemelt uniós projektekr ől (elsősorban az
URBAN programról), valamint a várostervezés és -fejlesztés megvalósított fonto-
sabb kérdéseiről, mint például a bécsi bevásárló utcák vonzóbbá tétele, a bécsi vá-
sárlóerő áramlás vagy az irodaház fejlesztés. A bécsi jelentés kitér olyan problé-
mákra is, mint a zöldövezeti tervezés, a szabad területek biztosítása, közlekedéster-
vezés, tudomány és kutatástámogatás, valamint PR tevékenység.
A tartományi beszámolókat egyes ausztriai nagyvárosok jelentései követik, ame-
lyek a települési fejlesztésekről és elképzelésekről szólnak.
A negyedik fejezet a nemzetközi, illetve a határon átnyúló együttm űködésekkel
foglalkozik, az ötödik — és egyben utolsó — fejezet az ÖRÖK tevékenységét foglalja
össze.
Következtetések
Az osztrák területfejlesztési és értékelési rendszer áttekintését követ ően felvetődik
a kérdés, hogy a bemutatott ismeretek, a szomszédunkban meghonosított módsze-
rek, mennyiben járulhatnak hozzá a magyar területfejlesztés továbbfejlesztéséhez,
az értékelési gyakorlat kialakításához.
Álláspontunk szerint az egyes ágazati politikák és értékelések egyszer ű egymás
mellé állítása nem a területfejlesztési politika értékelését jelenti. Abban az esetben,
ha nincs egy olyan — lehet őleg területi szinten megjelen ő — átfogó cél, mint például
Finta István: Területfejlesztési és értékelési rendszer Ausztriában.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 4. 109–128. p.
TÉT XVI. évf. 2002 s4 Kitekint ő 127
a gazdaságfejlesztés, amely egyúttal koordinatív funkciót tölt be az egyes ágazati
elképzelések között, és amelyre való tekintettel valósul meg az összes ágazatot
érintő fejlesztés, akkor csupán ágazati fejlesztésr ől beszélhetünk, ami természetsze-
rűleg nem azonos a területfejlesztéssel. Ebben a rendszerben a területfejlesztés
maga is csupán egy ágazat, amely integratív funkcióját ilyenformán nem töltheti be.
Problémát jelent az osztrák rendszerben az is, hogy valódi területfejlesztési politi-
ka — nemzeti kezdeményezés alapján — csak szövetségi szinten létezik, ott is megle-
hetősen szűk területen. Területfejlesztés területi egységekre történ ő lebontás nélkül
ugyan létezhet, azonban annak hatékonysága — melyet például az alulról felfelé
építkezés elve kíván kifejezni — messze elmaradhat a különböz ő területi szintek
által készített és megvalósított területfejlesztési programoktól, projektekt ől. Abban
az esetben pedig, ha az ágazati politika domináns a területi politikával szemben, a
területi egységek önálló fejlesztési szempontja jelent ősen háttérbe szorulhat az adott
ágazat nemzeti szintet alapul vev ő fejlesztési elképzelései mellett. Ez ismét az
egyes területek fejlettségi különbségeinek kiegyenlítése ellen hathat.
Az Ausztriát bemutató jelentés alapján úgy t űnik, hogy — a tartományok számára
jelentős döntési jogosítványokat biztosító szövetségi berendezkedés ellenére — a
területfejlesztés rendkívül csekély mértékben jelenik meg azon a szinten, ahol a
legerősebbnek kellene lennie, vagyis a tartományok szintjén.
A területfejlesztés primer forrása kisebb részben a nemzeti, meghatározó mérték-
ben az Unió területfejlesztési támogatási rendszere.
Mindezekre tekintettel felmerül a kérdés, hogy követve az osztrák példát, ké-
nyelmesen elhelyezkedve a karosszékben megvárjuk a strukturális alapok támoga-
tási rendszerének hazai bevezetését, ahol meglehet ősen szabályozott formában egy
meghatározott pálya és mozgástér mellett adaptáljuk az el őre meghatározott cél- és
értékelési rendszert, vagy pedig innovatív módon tovább dolgozunk az egyes terüle-
ti fejlesztési lehetőségek kialakításán. Kérdés az is, hogy értékelési rendszerünk
mennyiben legyen program alapú (beleértve a hazai programokat is), mennyire
legyen ágazati központú, milyen szerepet játszanak abban a területfejlesztésre vo-
natkozó jogszabályok, pontosabban az azokban meghatározott célok és elosztási
szempontok.
Amennyiben komolyan vesszük a területfejlesztés gazdaságfejlesztésben betöltött
szerepét, akkor e kérdések megválaszolása — els ődlegesen a döntéshozók részér ől —
nem kerülhető meg.
Jegyzet
A tanulmány része az MTA RKK és az FVM közötti, az „EU csatlakozás, Regionális politika, Terület-
fejlesztés " tárgykörében kötött szerz ődés keretében teljesített munkának.
Finta István: Területfejlesztési és értékelési rendszer Ausztriában.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 4. 109–128. p.
128 Kitekint ő TÉT XVI. évf. 2002 s4
Irodalom
Hesina, W.—Knoflacher, M.—Wagner, P.—Lechner, F.—Bergmann, N.—Pfefferkorn, W.—Resch, A. (2002) Ex-
Post-Evaluierung der Ziel 5b und LEADER II Programme 1995-1999 in Österreich. ÖRÖK, Wien.
Neunter Raumordnungsbericht. (1999) ÖRÖK, Wien.
Semsroth, K.—Dillinger, T. (2002) Föderalaes Planen — der Reichtum der lnkonsistenz. DISP, Wien.
Schindegger, F. (1999) Raum, Planung, Politik. Böhlau, Wien, Köln, Weimar.
Thierstein, A. (2002) Von der Raumordnung zum Raumentwicklung. DISP, Wien.
Zehetner, F. (2001) Deutsch-Österreuches Handbuch der Planungsbegriffe. ÖRÖK, Wien.