Tér és Társadalom 16. évf. 2002/2. 150-162. p.
150 Kitekintő TÉT XVI. évf. 2002 s2
BELGIUM ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ
(Belgium and the European Union)
BARSI BOGLÁRKA
Kulcsszavak:
Európai Unió Belgium Konvent
Belgium az európai integráció egyik alapító tagja és legradikálisabb támogatója. A belga elnökség
idején sikerült megállapodni abban, hogy az Unió jövő jéről nagy nyilvánosság előtt széles kör ű vitát
rendeznek. A szerz ő tanulmányában a belga Európa-politika őbb jellemz őit és az Európai Unió átalakí-
f
tásáról vallott legfontosabb nézeteket kívánja bemutatni.
Bevezetés
2002. február 28-án 105 politikus ült össze Brüsszelben az Európai Parlament
épületében, hogy az Európai Unió jöv őjéről vitatkozzanak. A Konvent létrehozásá-
ról 2001 decemberében a laekeni csúcstalálkozón döntöttek az Európai Unió tagál-
lamai. Az Európai Unió történetében most fordult el ő először, hogy zárt ajtók mö-
gött folyó tárgyalások helyett egy demokratikus és túlnyomórészt a nyilvánosság
előtt zajló vitafolyamat el őz meg egy konkrét döntésekért felel ős kormányközi
értekezletet. A Konventre meghívást kaptak a tagjelölt országok képvisel ői is.
A Konvent els ősorban a következ ő kérdésekben kíván döntést hozni:
- Az EU céljainak és értékeinek meghatározása (beleértve annak eldöntését,
hogy az alapjogok kartája kötelez ő jogi dokumentummá váljon-e);
- Az EU helye a világban: közös kül- és biztonságpolitika meghatározása;
- A feladat- és döntési jogkörök egyértelm ű szétválasztása;
- Az Unió demokratikus legitimitásának er ősítése, a nemzeti parlamentek
jövő beni szerepének meghatározása;
- A döntéshozatali rendszer felülvizsgálata, a min ősített többségi elv kérdése,
a parlament és a tanács viszonyának felülvizsgálata és a soros elnöki intéz-
mény jövője.
Belgium az Unió alapító tagja és az integrációs folyamat egyik legradikálisabb
támogatója. Az élesed ő flamand—vallon konfliktussal és az azt kezelni kívánó ál-
lamreformokkal párhuzamosan a belga államnak az integrációs folyamat mélyülése
és bővülése folyamán keletkezett új kihívásokkal is szembe kellett néznie. Belgium
számára az európai integráció kérdései kulcsfontosságúak, ezért nem véletlen, hogy
a belga elnökség egyik legfontosabb eredménye az Európai Unió jöv őjéről tanács-
kozó Konvent létrehozása volt.
Barsi Boglárka:
Belgium és az Európai Unió.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 150–162. p.
TÉT XVI. évf. 2002 s2 Kitekint ő 151
A belga államszerkezet
Belgium 1830-ban jött létre unitárius államként. A belga állam azonban már meg-
születésekor sem volt egységes, az országot nyelvi, kulturális, vallási és gazdasági
törésvonalak szabdalták. Alkotmányos reformok során (1970, 1980, 1988, 1993) a
belga állam szövetségi szerkezet űvé alakult, mely közösségekb ől és régiókból áll
(Falter 1998).
A hatalom újraelosztása két ró irányvonalat követett. A flamandok kulturális au-
tonómia-törekvései a közösségek megszületésében öltöttek testet. A közösségek
olyan szövetségi intézmények, melyeknek nincsenek határai, mivel els ősorban az
emberekhez és a közöttük egységet teremt ő nyelvhez és kultúrához köt ődnek. Az
államreformok során három közösség jött létre, a flamand, a francia és a német.
A vallonok — első sorban gazdasági okok miatt — a területi önállóság megvalósítá-
sában látták érdekeik megvalósításának biztosítékát. Így jöttek létre a régiók (fla-
; mand, vallon és Brüsszel-főváros), melyek decentralizált földrajzi egységek, gazda-
sági hatalommal (1. ábra).
A szövetségi állam hatáskörében els ősorban a külügyek, pénzügyek, a védelem,
valamint az egészségügy és szociális biztonság legfontosabb területei maradtak
(Barsi 2001).
1. ÁBRA
A kormányzás szintjei Belgiumban
(Government Levels in Belgium)
Szövet- Szövetségi intézmények
ségi Képviselőház, Szenátus — Király
Közös- Német Francia Közös Közösségi Flamand
ségi nyelvű nyelvű BizottsáQ közösség
szint közösség közösség (Flamand
Francia Flamand
Közösségi Közösségi régió)
Bizottság Bizottság
Regioná- Vallon régió Brüsszel régió
lis szint
Tarto- 10 tartomány
mányi
Telepü-
lési szint
L 589 helyhatóság
Forrás: Falter 1998, 194.
Barsi Boglárka:
Belgium és az Európai Unió.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 150–162. p.
152 Kitekint ő TÉT XVI. évf. 2002 s2
A belga szövetségi rendszer meghatározó vonásai
A belga föderális államot a bipolarizmus és a centrifugalizmus jellemzi. A bipolá-
ris karakter azt jelenti, hogy ellentétben a többi föderális rendszerrel, melyek leg-
alább 8-10 részegységb ől állnak saját tradícióval, Belgium csak két Közösségb ől
áll; a flamandból és a vallonból (nem számítva a nagyon kicsi német nyelv ű közös-
séget). Nemzeti szinten ez a bipoláris rendszer biztosítékok egész sorához vezetett,
amelyek célja, hogy megvédjék a francia nyelv ű kisebbség jogait (Alen 1992). Ma-
gától értető dik, hogy a bipoláris szövetségi államban, amelyre rányomja bélyegét a
szövetségi politikai pártok hiánya, nehezebb az egyensúlyt megtalálni egyrészt az
államszövetséget alkotó egységek támasztotta követelmények, másrészt a központi
politika állította követelmények között (Alen—Ergec 1994).
A belga föderalizmus centrifugális tendenciája szintén kivételt képez a szövetségi
rendszerek általános gyakorlata alól, mely szerint a korábbi szuverén egységek
egyesülnek egy föderális egységbe. A centrifugális föderalizmus azt jelenti, hogy a
föderális egységek egy olyan államból fejl ődtek ki, amely eredetileg egységes volt.
A legtöbb szövetségi államra a centripetális tendencia jellemz ő, és ez az oka annak,
hogy a legtöbb szövetségi alkotmány kinyilvánítja, hogy melyek azok a központi
hatalmi egységek, amelyek jogkörük egy részét a szövetségi egységeknek adjak át.
Ezzel ellentétben a belga centrifugális föderalizmus inkább a szövetségi egységek
jogkörét veszi számba, míg a maradék jogkör a nemzeti szervezeté (Alen 1992).
A harmadik minőségi jellemző a belga föderalizmus területi jellege.
A szövetségi állam alkotmányos működéséhez nyilvánvalóan az kell, hogy a „ko-
héziós" elem nagyobb súlyú legyen, mint az „autonómia" eleme. Ez azzal jár, hogy
az államalkotó egységek közötti különbségek mellett a nemzeti eszme, szellem
mégis létezik; 1993-ban ezért alkotmányba iktatták az államszövetség iránti h űség
kötelezettségét.
Belgium helye az Európai Unióban
Az integráció történeti el őzménye: a Benelux Unió
A két világháború közötti id őszakban, az erősödő flamand nemzeti mozgalom ha-
tására Belgium számára egyre világosabbá vált, hogy számára a legel őnyösebb a
többi kis állammal való összefogás lehet. Mindezt a harmincas évek gazdasági
válsága, majd pangása tovább er ősítette. Ennek köszönhet ően Belgium, Luxemburg
és Hollandia kapcsolata egyre szorosabbá vált. A három ország még a harmincas
években csatlakozott a nemzetközi, regionális, valamint bilaterális együttm űködést
szorgalmazó ún. Oslói Csoporthoz. A közeledési folyamatot a második világhábo-
rús megszállás és a közös angliai emigráció tovább gyorsította (Mikósdi 2000).
A gazdasági együttműködésrő l szóló tárgyalásokat még a londoni emigráció ide-
jén elkezdték. Első ként a monetáris megállapodás született meg 1943. október
21-én. A vámunió létrehozása sokkal nehezebbnek bizonyult, els ősorban az agrár-
Barsi Boglárka:
Belgium és az Európai Unió.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 150–162. p.
TÉT XVI. évf. 2002 s2 Kitekint ő 153
körök ellenállása miatt. Végül az átmeneti megállapodást 1944. szeptember 5-én
sikerült aláírni. A belgák megkeresték Churchillt is 1944 telén, hogy a háború utáni
katonai, politikai és gazdasági együttm űködésről tárgyaljanak, de a tárgyalások nem
hoztak eredményt.
A belga emigrációs kormány kialakította azokat az elveket és nézeteket, amelyek
meghatározták a háború utáni Belgium Európa-politikáját:
— A szomszédokkal való jó kapcsolat nem egyszerűen kívánatos, hanem elen-
gedhetetlen feltétele az ország létezésének.
— Egy olyan kisméretű országnak, mint Belgium, a huszadik század körülményei
és földrajzi helyzete miatt lehetetlen függetlenségét izolációban meg őriznie.
— Ilyen körülmények között szinte lehetetlen gazdasági jólétet elérni izolációban.
— A technológiai változás és a növekv ő egymásrautaltság, függés korlátozza azt,
hogy az egyes országok hatékonyan befolyásolják saját sorsuk alakulását
(Schoutheete 1992, 110).
A három ország együttműködésének szorosabbra fűzésének mélyebb okait vizs-
gálva világossá válik, hogy itt els ősorban a kis országok frusztrációjáról van szó
(Mikósdi 2000). A háború során és a háború utáni rendezéskor is rendre kiszorultak
a döntéshozatalból, ezért er őik egyesítésétől alkupozíciójuk javulását várták.
A súlyos háborús károk és a háború utáni rendezés miatt a vámuniós megállapo-
dás életbe lépése elhúzódott. Végül 1948. január 1-jén a közös vámtarifa bevezeté-
sével egyid ő ben a három ország közötti beviteli vámokat megszüntették. A mennyi-
ségi korlátozásokat a gazdasági unióról szóló el őszerződés 1949. október 15-i meg-
kötése után fokozatosan számolták fel. Végül 1958. február 3-án aláírták a gazdasá-
gi unióról szóló szerződést.
Belgium az Európai Unióban
Hosszú távon minden állam külpolitikáját földrajzi elhelyezkedése és történelme,
a gazdasági erő k és a politikai befolyás kölcsönhatása határozza meg. De rövid és
középtávon az egyes államférfiak formálják és alakítják, akik közül néhányan hiva-
tali idejükön messze túlmutató befolyással és hatással bírnak. Mindez igaz Belgium
Európa-politikájára is, melyet a század második felében olyan meghatározó szemé-
lyek jellemeztek, mint például Paul-Henri Spaak.
A Schuman-deklaráció megszületése óta eltelt évtizedekben a belga hatóságok a
Spaak által lefektetett irányvonalat követték. Az egymást követ ő különböző politi-
kai irányultságú kormányok elkötelezetten támogatták az európai integráció gondo-
latát és ambiciózus hosszú távú céljait. Az európai közösség történetének forduló-
pontjainál a belga politikusok nagy szerepet játszottak, pontosan azért, mert a közös
európai eszme iránti elkötelezettségüket nem lehetett megkérd őjelezni.'
Természetesen Belgiumban sem volt elkerülhet ő az integrációval szembeni kez-
deti ellenállás. A belga szén- és acélipar például élesen ellenezte a Szén- és Acélkö-
zösség létrehozását, maga Spaak — aki meglehet ősen kevés információval látta el a
kormány tagjait a Római szerz ődéshez vezet ő tárgyalásokról — pedig csak a szemé-
Barsi Boglárka:
Belgium és az Európai Unió.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 150–162. p.
154 Kitekint ő TÉT XVI. évf. 2002 s2
lyes barátságra hivatkozva tudta rábírni Van Aker miniszterelnököt, hogy ne mond-
jon le. A Parlamentben a kétségeket mind a jobboldal, mind a baloldal kifejezte, s őt
Baudouin király is kételkedett abban, hogy az európai szerz ődések szövege össze-
egyeztethető a belga alkotmánnyal (Schoutheete 1992). De végül 1957. november
19-én majdnem egyhangúlag (174 igen, 4 nem, 2 tartózkodás) Belgium megszavaz-
ta a Római szerződéseket (Horváth 2001).
Az integráció kezdeti eredményei, valamint elkötelezett híveinek meggy őző ereje
legyűrte a kezdeti ellenállást. Ett ől kezdve néhány kivételt ől eltekintve a politikai
vezetés egységes utat követett az európai integráció tekintetében, mely a követke-
zőképpen foglalható össze:
— Belgium az európai integrációt, mint célt fogadja el. Támogatja az új, el őre
mutató elképzeléseket. Ambiciózus célokat tűz ki, és azokat politikai perspek-
tívából szemléli. Baron van der Meulen, aki több mint 20 évig volt Belgium
állandó képvisel ője az Európai Közösségekben, a következ őképpen fogalmaz-
ta meg az ország álláspontját: „Az európai integráció számunkra politikai el-
kötelezettséget jelent, ami végül az Európai Unióhoz fog vezetni, amely min-
den olyan problémával foglalkozni fog, melyet a közösség keretein belül
könnyebben lehet kezelni, mint nemzeti szinten. Mindez egyértelm űen azt je-
lenti, hogy a közösség prioritást élvez a nemzeti politikai perspektívákkal
szemben." ( Verbeke 1981, 27)
— Belgium támogatja a szupranacionális elemeket az európai hatalmi szerkezet-
ben. Szorgalmazza, hogy a Bizottság és a Parlament nagyobb hatalmat kapjon.
— Belgium mindig gyanakvással szemlélte az er őteljesebb kormányközi együtt-
működés irányába mutató javaslatokat, és csak akkor támogatta azokat, ha az
előrelépésnek ez volt az egyetlen módja.
Belgium ugyan nem az egyetlen olyan tagállam, mely er őteljesen támogatja az
európai integráció eszméjét, de valószín űleg retorikájában a legradikálisabb. Ennek
ellenére az Európai Unió problémái a hazai politikai életben ritkán kerülnek közép-
pontba a belga állam bels ő problémái miatt.
Belgiumban történelmi okok miatt a nemzeti identitás és a nemzetek feletti kon-
cepció kevésbé került szembe egymással, mint például Franciaországban vagy
Nagy-Britanniában. Az er ősödő flamand majd vallon nemzeti mozgalom és az
unitáriusból szövetségivé alakuló állam ugyanis meglehet ősen meggyengítette a
belga nemzeti identitást. Ez a folyamat az európai integráció er ősödésével
egyidőben ment végbe, tehát a kompetenciák egy részét a közösségek és a régiók,
további fontos elemeit pedig az Európai Közösségek vették át. Az egyes szövetségi
egységek működését, növekv ő autonómiáját éppen az tette lehet ővé, hogy a közös-
ség olyan biztonsági hálót nyújtott, amely megakadályozta a gazdasági összeomlást.
Belgiumban az európai identitás nem versenyez, hanem kiegészíti a regionális és
nemzeti identitást (Schoutheete 1992). Sokak véleménye szerint Belgium
európaibb, mint maga az Európai Unió. Mindez tükröz ődik abban a törekvésben is,
hogy az Unió szövetségi alapú átalakítása a belga külpolitika egyik legfontosabb
prioritása.
Barsi Boglárka:
Belgium és az Európai Unió.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 150–162. p.
TÉT XVI. évf. 2002 s2 Kitekint ő 155
Régiók, közösségek és az Európai Unió
A belga föderáció kiteljesedése óta a belga régiók és közösségek a hazai és a
nemzetközi élet nagy autonómiával rendelkez ő szerepl ői lettek. A duális föderaliz-
mus rendszere arra ösztönzi a szubnacionális egységeket, hogy a szövetségi kor-
mányt kikerülve, direkt módon vegyenek részt az Európai Unió döntéshozatalában,
politikáiban. Mindezt az alkotmány módosításai lehet ővé is tették, 1980 óta ugyanis
a közösségek nemzetközi kompetenciákkal is rendelkeznek, beleértve a szerz ődések
kötésének jogát is. 1993-ban ezt a jogot a régiókra is kiterjesztették.
Nagyon fontos megjegyezni azt, hogy nincs hierarchia a szövetségi és a
szubnacionális szintek között, tehát a régió vagy a közösség által hozott rendeleti
szintű jogszabályt a szövetségi szinten megalkotott jogszabály nem módosíthatja,
vagy helyezheti hatályon kívül. Ráadásul azon kompetenciák egy része, amelyek a
közösségek és a régiók hatáskörévé váltak, az integráció er ősödése folyamán az
Európai Unió hatáskörébe kerültek. Mindez azt eredményezte, hogy egyre nehe-
zebbé vált a belga politikák konzisztenciáj ának fenntartása.
Az is problémát jelentett, hogy a szövetségi kormánynak semmilyen eszköz nem
állt rendelkezésére ahhoz, hogy az Európai Unió direktíváinak alkalmazását kikény-
szerítse a szubnacionális egységekt ől. Az Európai Bíróság rendszeresen elmarasz-
talta Belgiumot amiatt, hogy nem tett eleget kötelezettségeinek.
A szövetségi szintű szakpolitikák megjelenítése az Európai Unió felé nehezen va-
lósítható meg akkor, amikor a régiók és közösségek e szakpolitikák területén szinte
teljes autonómiával rendelkeznek. Belgium képviselete sem volt megoldott, hiszen
bizonyos kérdések a szubnacionális szintek hatáskörébe tartoztak. Ahhoz, hogy a
problémákat áthidalják szükség volt Belgium és az Európai Unió ádaptációjára
(Kerremans Beyers 1998).
—
Közösségi szinten az alapító szerz ődés 146. cikkelyének módosítása volt szüksé-
ges ahhoz, hogy biztosíthatók legyenek a belga szubnacionális szintek el őjogai. Az
eredeti megfogalmazásban így hangzott a 146. cikkely: „A Tanács a tagállamok
kormányzatainak tagjait, azaz a nemzeti kormányzatok minisztereit vagy államtit-
kárait foglalja magában." (Kaiser 2000, 32) Az eredeti munkaszabályzat emellett
azt is megállapította, hogy egyedül a nemzeti kormányok tagjai bírnak szavazati
joggal.
Ezért az 1991-ben tartott kormányközi konferencián a belga delegáció kérte a
146. cikkely módosítását. A módosítást sikerült is elérnie, de a francia delegáció
kérésére a cikkelyt úgy alakították át, hogy garantálható legyen, hogy a Tanácsba
delegált tagállami képvisel ők kötelező és teljes körű felhatalmazással és hatáskörrel
rendelkezzenek az adott állam egészére nézve. Ezért a módosított 146. cikkely a
következőképpen hangzik: „A Tanács minden tagállam miniszteri szint ű képviselő-
jét foglalja magában, akik fel vannak hatalmazva arra, hogy az adott tagállamot
képviseljék." (Kerremans Beyers 1998, 21)
—
A 146. cikkely módosítása azonban nem oldotta meg teljesen a problémát, hiszen
az öt belga szavazat megosztása továbbra sem lehetséges. Tehát a régióknak, kö-
Barsi Boglárka:
Belgium és az Európai Unió.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 150–162. p.
156 Kitekint ő TÉT XVI. évf. 2002 s2
zösségeknek és a szövetségi kormánynak közös álláspontot kell kialakítaniuk. Így a
belga alkotmány, amely a nemzetközi életben való közvetlen részvételre bátorítja a
régiókat és közösségeket, ütközésbe került az európai együttm űködés kereteivel,
mivel az a tagállamokon kívüli szerepl ő k megjelenését a döntéshozatalban nem
támogatja (Hooghe 1995).
A 146. cikkely módosításának következtében szükségessé vált a belga képviseleti
rendszer átalakítása is, mivel Belgiumot nem képviselhették ugyanabban az id őben
és tárgyban saját szubnacionális és nemzeti hatóságai (Kerremans—Beyers 1997). A
belga politikai hatóságok, beleértve a régiókat és közösségeket is, els ődleges priori-
tásnak az európai döntések végrehajtásának kötelezettségét tekintették. A szövetsé-
gi kormány döntése alapján a nagypolitika kérdéseiben a szövetségi kormány a
domináns szerepl ő , de a régiók és közösségek részvétele a gyakorlati politikában
igen magas szinten biztosított. A magas szint ű és a gyakorlati politika közötti kon-
zisztenciát szövetségi koordináción keresztül biztosítják (Hooghe 1995). Az alkot-
mány módosításai miatt azonban a szubnacionális egységek is egyre nagyobb sze-
repet kaptak a magas szint ű politika alakításában is.
1993-94 folyamán Belgiumban elfogadták a Speciális Törvényt és az Együttm ű-
ködési Egyezményt. E jogforrások egyrészt köteleztek minden belga hatóságot,
hogy osszák meg kompetenciáikat az európai uniós ügyekben, másfel ől a régiók és
közösségek számára biztosította a közvetlen részvételt az Európai Unió döntéshoza-
talában (Kaiser 2000).
Az 1994. március 8-án aláírt Együttm ű ködési Egyezmény alapján az Európai Ta-
nácsot érintő kérdésekkel kapcsolatos belga álláspont képviseletében és kialakításá-
ban a szövetségi Külügyminisztérium játszik központi szerepet a P.11 néven ismert
Európai Ügyek Igazgatóságán keresztül. A P.11 ülésein részt vesz a szövetségi
miniszterelnök, helyettese, valamint a régiók és közösségek miniszterei vagy
képviselő i. Ha a napirend egyes pontjai valamely minisztérium munkáját érintik,
akkor a kérdéses minisztériumok képvisel ő i is részt vesznek a munkában. Belgium
állandó európai uniós képviselete (PR) szintén jelen van az üléseken.
A P.11 ülésein konszenzuson alapuló döntéseket fogalmaznak meg. Ha nem sike-
rül döntést hozni, akkor az adott kérdést a külpolitikára vonatkozó miniszterközi
konferencia elé terjesztik, ahol kizárólag miniszterek foglalnak helyet. Ha ott sem
sikerül megegyezni, akkor a belga képvisel ő k tartózkodni kötelesek a Tanács sza-
vazása során (Kerremans—Beyers 1997). Az egyezményhez csatolt szövegmagyará-
zatban mindezt világosan rögzítik. Egyhangú döntés szükségessége esetén a tartóz-
kodás pozitív szavazattal egyenérték ű, minő sített többség szükségessége esetén
negatív szavazattal, vagyis az öt belga szavazatot nem lehet figyelembe venni a 62
szükséges szavazat elérésekor (Kerremans—Beyers 1998).
A módosított 146. cikkely azt is szükségessé tette, hogy rögzítsék, mely esetekben
melyik szint képviseli Belgiumot az Európai Tanácsban. A kidolgozott rendszer a
vegyes delegáció és a rotáció elvére épül (1. táblázat).
Barsi Boglárka:
Belgium és az Európai Unió.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 150–162. p.
TÉT XVI. évf. 2002 s2 Kitekint ő 157
1. TÁBLÁZAT
A belga hatóságok képviselete az Európai Tanácsban
(Representation of Belgian Authorities in the European Council)
Kategória Típus Példa Képviselet
I. Kizárólag szövet- Általános ügyek, Szövetségi kormány
ségi kompetenciák ECOFIN költségve-
tés, Távközlés
II. Osztott kompeten- Belső piac, köz- A delegáció vezet ője a szö-
cia, domináns egészségügy, energia vetségi kormány, a szubna-
szövetségi részvé- cionális egységek képvisel ő-
tellel jével kiegészítve a rotáció
alapján.
Osztott kompeten- Ipar, kutatás A delegáció vezet ője a rotáció
cia, domináns alapján választott szubna-
szubnacionális cionális szint, a szövetségi
részvétellel kormány képvisel őjével ki-
egészítve.
IV. Kizárólagos Oktatás, turizmus, Szubnacionális egységek kép-
szubnacionális földhasználat, terü- viselői.
kompetencia letfej lesztés
Forrás: Kerremans—Beyers 1998, 23.
Vita az Unió jöv őjéről: a belga álláspont
Az Európai Unió az elmúlt évek drámai változásai hatására fordulóponthoz érke-
zett. Az Unió jöv őjéről folyó széles körű vita elkerülhetetlenné vált. A vita nem
egyszerűen az uniós intézmények jöv őjérő l szól. A tartalomnak és a céloknak kell
prioritást élvezniük, nem a formáknak és az eszközöknek.
Kiindulópontként a következ ő megállapítások szolgálnak:
— Az európai integráció folyamata ötven éves. A kiinduló helyzet, a célok, alap-
vető motivációk olyan társadalmi-gazdasági helyzetb ől származnak, amelyek
alapvetően eltérnek a jelenlegi helyzett ől.
— Az egymást követ ő bővítések következtében Európa egy mennyiségi és min ő-
ségi metamorfózison ment keresztül.
— Az ötven éves európai integrációs folyamat megteremtette a maga fuggetlen és
technokratikus dinamikáját, mely eltávolította az Uniót polgáraitól és az al-
sóbb szintű politikai hatalmi központoktól. Mindez ahhoz az identításválság-
hoz vezetett, melyt ől Európa jelenleg szenved.
Ezért az európai integrációt vissza kell helyezni a demokratikus alapokra, át kell
alakítani, hogy meg tudjon felelni a jelen és a jöv ő kihívásainak, teret kell engedni
az Unió lakosságának a nagyobb részvételre.
Filozófiai síkon meg kell határozni Európa jöv őjét, az európai integráció végs ő
céljait. Figyelembe kell venni az európai identitás problémáját és az európai értéke-
ket. A politikai elemeknek els ősorban az Európai Unió küls ő szerepére, az európai
szociális modell kialakítására, a fenntartható fejl ődésre, az európai igazságügyi és
menekültügyi tér kialakítására, az európai védelmi politikára és az adózásra kell
Barsi Boglárka:
Belgium és az Európai Unió.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 150–162. p.
158 Kitekint ő TÉT XVI. évf. 2002 s2
koncentrálniuk (Verhofstadt 2001a). Meg kell tárgyalni az Unió alapvet ő létét érin-
tő kérdéseket is (végs ő célok, kompetenciák megosztása, intézmények közötti
egyensúly).
Az Európai Unió intézményrendszerének átalakítása
Az intézményrendszerr ől folyó vitát egy elvnek kell vezérelnie: a demokratikus
legitimáció növelésének. Az Európai Tanácsnak és az Európai Parlamentnek egy
törvényhozó testület két kamarájává kell összeolvadnia. A Tanácsnak a tagállamo-
kat, míg a Parlamentnek az európai polgárokat kell képviselnie. Az els ő kamara a
népességarányok alapján közvetlenül választott képvisel őket foglalná magában, a
második kamarában pedig rögzített és egyenl ő módon lennének képviselve a tagál-
lamok, csakúgy, mint az Egyesült Államok Szenátusában (Verhofstadt 2000). A
minősített többségen alapuló döntést általánossá kell tenni. A Tanácsban helyet kell
biztosítani a tagállamok alkotmányos jogkörökkel bíró régiói számára is
(Verhofstadt 2001b). A Tanács munkáját racionalizálni kell, különbséget kell tenni
a törvényhozói, politikai és tanácskozó funkciók között.
Szükség van egy er ősebb Bizottságra, amely teljes mértékben a szerz ődésekből
származó feladatokra koncentrál, tehát, amely európai kormányként funkcionál,
nem a különböző programok mindennapi menedzsmentjével van elfoglalva. A Bi-
zottság élén a belga álláspont szerint egy közvetlenül választott elnöknek kell állnia.
A szavazók által biztosított mandátum olyan legitimitást biztosítana, amely lehet ővé
tenné, hogy a Bizottság hatékony végrehajtó testületté váljon, mely az Európai
Parlamentnek felel ős. A Bizottság és a Parlament tagjainak elmozdítását lehet ővé
kell tenni, ennek módozatait ki kell dolgozni.
A hatékonyság, átláthatóság problémája
A hatékonyság szorosan köthet ő a kohézió problémájához. Belgium szerint né-
hány nagyon fontos lépésre lenne szükség a hatékonyság növelése érdekében. El ő-
ször is meg kell teremteni a monetáris unió társadalmi-gazdasági feltételeit. Minden
évben olyan gazdasági platformra van szükség, amely direktívák és ajánlások for-
májában felvázolja azt az irányvonalat, melyet a tagállamoknak követni kell. Ez
messzebbre mutat, mint a GOPE (grandes orientations de politiques économiques)
vagy a luxemburgi és lisszaboni irányelv.
A második fontos lépés az Unió védelmi politikáját érinti. Egy egységes védelmi
rendszer kiépítésére lenne szükség, mely integrálná az Eurocorpot és a gyors reagá-
lású egységet is. Mindez azonban a belga álláspont szerint nem elegend ő. Nagyon
rövid időn belül előbbre kell lépni, és kollektív hader őt kell létrehozni, közös fel-
szereléssel és anyagi forrással, valamint olyan közös európai iparral, amely ezt a
haderőt felszereli. Az utolsó fontos lépés a min ősített többségen alapuló döntésre
való áttérés lenne.
Barsi Boglárka:
Belgium és az Európai Unió.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 150–162. p.
TÉT XVI. évf. 2002 s2 Kitekint ő 159
Az Európai Unió identitásválságtól szenved. Az Unió és polgárai között szakadék
húzódik, ami Maastricht óta sem csökkent. Szakadék általában a nemzeti kormá-
nyok és polgáraik között is létezik, de az Unióban a lakosság egyre intenzívebben
és élesebben kritizálja „Európa" átláthatatlanságát, a szabályok óriási tömegét, a
hatalmi jogosultságok nem világos lehatárolását és a demokratikus legitimáció
hiányát. Különösen azt sérelmezik, hogy az Európai Unió nemcsak az általános
irányelveket határozza meg, hanem a legkisebb részletekig beleavatkozik a gyakor-
lati végrehajtási folyamatba is ( Verhofstadt 2001b).
A belga kormány álláspontja szerint az Európai Unió legnagyobb problémája az
átláthatóság hiánya. Az Unió intézményeinek és eszközeinek rendszere túlságosan
bonyolult. A kezdetben átlátható rendszer (rendeletek, irányelvek, határozatok,
illetve ajánlások és állásfoglalások) 2 a feladatok b ővülésével és kiterjedésével, új
eszközök megjelenésével áttekinthetetlenné vált. A három pillére épül ő Európai
Unió mindegyik pillérében más döntéshozatali eszközök állnak rendelkezésre. A
második pillérben — közös kül- és biztonságpolitika — nem kevesebb, mint öt
különböző cselekvési eszköz létezik: alapelv és általános irányelv, határozat a
közös stratégiáról, „tout court" határozatok, közös akciók és közös magatartás a . A
harmadik pillér esetén a Tanács négy különböz ő döntést hozhat. Az els ő pillérben
szintén inflálódtak a döntéshozói eszközök (Verhofstadt 2001b).
A másik probléma Belgium véleménye szerint az, hogy az Európai Unió túl sok
szerződésen nyugszik. A szerz ődéseket ezért át kell alakítani, és egy kompakt, egy-
értelmű és könnyen hozzáférhet ő rendszert kell létrehozni. Meg kell szüntetni a
Közösség és az Unió kett őségét, mely zavaró. Egyetlen Unióra van szükség, mely
jogi személyiséggel van felruházva. Így megsz űntethető a pillérek közötti különb-
ségtétel, ami az uniós polgárok többsége számára teljesen érthetetlen. Pontosan meg
kell határozni az uniós polgárok jogait és kötelezettségeit is. Az Európai Unió alap-
vető jogairól szóló charta az els ő lépés volt ebbe az irányba.
Hatalommegosztás, az Európai Unió jövőbeni formája
A jelenlegi komplex hatalommegosztási rendszert Belgium szerint úgy kell átala-
kítani, hogy az Unió, a tagállamok és a régiók közötti hatalmi egyensúly létrejöhes-
sen. A szubszidiaritás elvének megfelel ően a hatalmat arra a kormányzati szintre
kell ruházni, amely a leghatékonyabban képes azt gyakorolni.
A nemzetek feletti Európai Unió tulajdonképpen 1952 óta létezik, de a belga mi-
niszterelnök szerint azt világosan kell látni, hogy a tagállamok, mint államok nem
fognak eltűnni a porondról. Az európai identitás épít őkövei maradnak, melyet a
tagállamok sokfélesége nem gyengít, hanem er ősít. Egy működőképes Európai
Unió létrejöttéhez elengedhetetlen, hogy világos legyen, az egyes kérdéseket mely
hatalmi szinten kell kezelni. Belgium úgy véli, hogy néhány területnek kizárólag a
tagállamok hatáskörében kell maradnia, mint például a kultúrának, sportnak és
oktatásnak. Ezeken a területeken az Uniónak csak kiegészít ő szerepe kell, hogy
legyen, mégpedig csak akkor, ha azt a tagállamok kívánják.
Barsi Boglárka:
Belgium és az Európai Unió.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 150–162. p.
160 Kitekint ő TÉT XVI. évf. 2002 s2
Az Európai Uniónak els ősorban a működési kereteket és a különböz ő politikák
előfeltételeit kellene kidolgoznia, a végrehajtást a tagállamokra és a régiókra kell
bízni (Verhofstadt 2000). Európa csak úgy m űködhet hatékonyan, ha figyelembe
veszi az országok és a régiók diverzitását. Az európai integráció lényege ezért Bel-
gium szerint nem egy centralizált szuperállam létrehozása, hanem egy olyané, ahol
a hatalom megfelel ő módon megosztott. Néhány jogkörnek centralizáltnak kell
maradnia, míg másokat decentralizálni kell. Ennek az integrációnak az alapja az
egyensúly, a szubszidiaritás, az egység és a hatékonyság.
2. TÁBLÁZAT
Mit akarnak a belgák?(megoszlás százalékban)
(What Do the Belgians Want?)
Belgák Németek Britek Franciák
Föderatív Európát 38 45 23 28
Az államok Európáját 35 45 57 56
Nem válaszolt 27 10 20 16
Európai alkotmányt alap- 54 68 30 62
törvényként
Nem akar európai alkot- 19 21 57 22
mányt alaptörvényként
Nem válaszolt 27 11 13 16
Európai hadsereg létreho- 55 49 35 65
zása mellett van
Ellenzi az európai hadsereg 26 42 57 28
létrehozását
Nem válaszolt 19 9 8 7
Forrás: Trom 2000.
Az európai identitás, európai értékek
A legfontosabb európai értékek a demokrácia, az emberi jogok tiszteletben tartá-
sa, a jogállamiság, a kulturális és politikai diverzitás, szolidaritás. Az Európai Unió
szociálisan érzékeny, figyelembe veszi a környezet min őségét, az emberek jólétét,
és küzd a kirekesztés ellen. Az Unió támogatja a más népekkel való együttm űkö-
dést, és hozzá kíván járulni a világbéke eléréséhez. Az európai identitás az el őbb
felsorolt értékeken nyugszik, ezért csak akkor lehet azt meger ősíteni, ha ezen érté-
kek terjesztését támogatják (Benelux memorandum... 2001).
Az Európai Unió b ővítése
Belgium véleménye szerint minden társult tagállam ma is Európához tartozik, eu-
rópai identitással rendelkezik. A b ővítés lényegében Európa egységének helyreállí-
tását jelenti. Az Unió keleti terjeszkedésének éppen akkora a jelent ősége, mint
Németország egyesítésének a berlini fal összeomlása után.
Barsi Boglárka:
Belgium és az Európai Unió.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 150–162. p.
TÉT XVI. évf. 2002 s2 Kitekint ő 161
Emellett jó néhány racionális oka is van a b ővítésnek. Ha az európai egyesítést
elveti az Unió, akkor fennáll Közép- és Kelet-Európa további fragmentációjának, a
külső határok instabilitásának, növekv ő migrációs nyomásnak és más konfliktusnak
a veszélye. Ezért volt szükség arra, hogy a tagjelölt országokat is bevonják az Eu-
rópa jövőjéről, céljairól tanácskozó Konvent munkájába.
Belgium álláspontja szerint minden tagjelölt országot külön kell értékelni. Hiba
lenne csak politikai okokból az Unióba fogadni olyan országokat, amelyek techni-
kailag nem felkészültek, és ugyanolyan hiba lenne pusztán politikai okokból vára-
koztatni a felkészült országokat.
Összegzés
A belga állam és társadalom jelent ős transzformáción ment keresztül. A reformok
révén meg őrizték a társadalmi rendet, a magas életszínvonalat, és sikerült megaka-
dályozni az ország kettészakadását is. Belgium szövetségi formát öltött, amely a
területi elven alapul. Az alkotmányreform jelent ősége mégsem az er ősen központo-
sított állam föderációs szerkezet űvé alakításában rejlik. Sokkal fontosabb volt an-
nak a ténynek az elismerése, hogy Belgiumban (legalábbis a 19. század vége óta)
két nemzet létezik, eltér ő célokkal és törekvésekkel.
Belgium számára az Európai Unió tartós megoldást jelentett a francia—német
szembenállásra, ami a huszadik században kétszer is fenyegette az ország létét.
Lehető séget teremtett a gazdasági és politikai döntésekben való nagyobb részvétel-
re, melyet korábban kizárólag az európai nagyhatalmak irányítottak. Az integrációs
folyamat ráadásul olyan hosszú távú célt jelentett, amely lehet ővé tette, hogy meg-
birkózzanak a belső konfliktusokkal, a belga nemzeti identitás gyengeségével, és a
régiók és közösségek életképesek maradjanak.
A belga állam átalakulásával párhuzamosan az Európai Unió is óriási változáso-
kon ment keresztül, és a belga szövetségi állam létrejöttével szinte egyid őben olyan
új kihívásokkal kell az integrációnak szembenéznie, melyek elkerülhetetlenné te-
szik az Európai Unió jöv őjéről való vitát. Belgium egy föderális szerkezet ű Európát
képzel el, közvetlenül választott Bizottsági elnökkel, min ősített többségen alapuló
döntéssel, megerősített intézményrendszerrel.
Az Európai Unió küszöbön álló b ővítése eltér a korábbiaktól. Az európai integrá-
ció eddig inkább gazdasági fogalom volt, a kontinens újraegyesítése azonban a
politikai integrációt is megköveteli, nevezetesen a közös külpolitikát, védelmet,
bűnüldözési kooperációt és mindehhez újfajta intézményeket, mert kiderült, hogy
külön-külön még a legnagyobb ország is gyenge.
A közvélemény jelentő s részében kétségkívül él nosztalgia a nemzeti szuverenitás
iránt, de kiváltképpen a kisebb országok csak nyerhetnek az integráció el őrehaladá-
sán. Belgium ezért is támogatja aktívan a nemzetek feletti uniós intézmények hatás-
körének megerő sítését a kormányközi alkukra szorítkozó mechanizmusokkal szem-
ben, amelyekben a nagy országok könnyen domináns pozícióra tehetnek szert.
„Van egy víziónk: egy egyesített Európa, és van egy tervünk: az Európai Unió."
(Verhofstadt 2002)
Barsi Boglárka:
Belgium és az Európai Unió.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 150–162. p.
162 Kitekint ő TÉT XVI. évf. 2002 s2
Jegyzetek
Például Spaak és Snoy a messinai konferencián 1955-ben, Spaak az „üres székek" krízisnél 1965-ben,
Davignon 1970-ben a politikai együttm űködés, Tindemans 1975-76-ban az Európai Unió gondolatá-
nak megszületésekor.
2
Regulations, directives, decisions and recommendations, opinions.
3
Principles and general guidelines, decisions on common strategies, decisions „tout court", joint actions,
common position.
Irodalom
Alen, A. (1992) Treatise on Belgian constitutional law. Kluwer, Deventer.
Alen, A.—Ergec, R. (1994) A belga államszövetség az 1993. évi negyedik államreform után. Nagy és
Trócsányi Ügyvédi Iroda, Budapest.
Barsi B. (2001) A belga állam fejl ődése. Az unitárius államtól a szövetségi államig. — Tér és Társada-
lom. 1.171-192. o.
Benelux memorandum on the future of Europe. (2001) A belga, holland és luxemburgi kormány közle-
ménye. Június 20. Brüsszel.
Falter, R. (1998) Belgium's Peculiar Way to Federalism. Nationalism in Belgium. — Deprez, K.—Vos, L.
(eds.) MacMillan LTD, Basington. 177-195. o.
Hooghe, L. (1995) Belgian Federalism and the European Community. — Jones, B.—Keating, M. (eds.)
Thé European Union and the Regions. Clarendon Press, Oxford.
Horváth J. (2001) Az európai integráció története napról napra 1945-2000. Osiris Kiadó, Budapest.
Kaiser T. (2000) Belgium: a kooperatív föderalizmus adaptációs technikái. — Comitatus. Október. 30-38. o.
Kerremans, B.—Beyers, J. (1997) The Belgian Subnational Entities in the European Union: Second or
Third Level Players? — Jeffrey, C. (ed.) The regional dimension of the European Union. Frank Cass,
London.
Kerremans, B.—Beyers, J. (1998) Belgium: The Dilemma between Cohesion and Autonomy. — Hanf, K.—
Soetendorp, B. (eds.) Adapting to European Integration. Small States and the European Union.
Longman, London.
Mikósdi Gy. (2000) A Benelux Unió. Az európai integráció el őfutára és kísérleti laboratóriuma.— Kiss
J.L. (szerk.) — A tizenötök Európái. Közösségi politikák — nemzeti politikák. Osiris Kiadó, Budapest.
33-57. o.
Schoutheete, P. (1992) Sovereignty and supranationality. — Meerhaeghe, van M.A.G. (ed.) Belgium and
EC Membership Evaluated. St. Martin's Press, New York. 109-117.0.
Trom A. (2000) A mai európai értékek ellentétesek a harmincas években vallottakkal. — Világgazdaság.
Melléklet. Augusztus. 4-5. o.
Verbeke, G. (ed.) (1981) Belgium and Europe. A nemzetközi Franqui-colloquium közleménye, Brüsszel.
Verhofstadt, G. (2000) A vision of Europe. Elhangzott az Európai Politikai Központban szeptember
21-én Brüsszelben. — (http://premier.fgov.be/topics/speeches/e_speech35.html)
Verhofstadt, G. (2001a) Europe Entering the 21' Century: Inventing the Future. Elhangzott JIIA ülésén,
február 23-án Tokióban. — (http://www.jiia.or.jp/report/j-report/belgium-e.html)
Verhofstadt, G. (2001b) What kind offuture for what kind of Europe. Elhangzott a 7. európai fórumon,
Göttweigben, 2001. június 24-én. (http://premier.fgov.behopicsIspeeches/e_speech75.html)
Verhofstadt, G. (2002) China—Europe—Beglium. Elhangzott a CEIBS-n március 29-én, Sanghaiban.
(http://www.premier.fgov.be/topics/speeches/e_speech110.html)