Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 55-67. p.
Tér és Társadalom XV. évf. 2001 s 3-4: 55-67
RÉGIÓK, HATÁROK ÉS HÁLÓZATOK'
(Regions, Borders and Networks)
FLEISCHER TAMÁS
Kulcsszavak:
régió határ hálózat bels struktúra kapcsolatok
ő
Jelen tanulmány a határok régión belüli funkcióiból indul ki, és azt taglalja, hogy e funkció betöltésében
mi a hálózatok szerepe. Napjainkban a konkrét és az átvitt értelemben vett határok esetében egyaránt
végbemegy egy eltolódás az éles adminisztratív határok alkalmazásától az elmosódott határok kialakulá-
sa irányába. A határövezet által ellátott kiegyenlít ő, sz űrő és gát szerep mellett egy karakteres térségi
belső struktúra képes koherens módon szelektálni a kívülr ől érkez ő hatásokat.
Bevezetés
Úgy tűnik, a „Határok és régiók" konferencia címében szerepl ő határok és régiók
fogalompár összefüggését kétféle módon értelmezték a résztvev ők. Az egyik — a
többségi — megközelítés egy régió és egy nála nagyobb térség (ország, EU) határ-
vonalának a viszonyával foglalkozik: ide sorolható a határmentiség kérdésköre, a
határon túlnyúló kapcsolatok, a nemzetközi vonatkozások tárgyalása. A másik le-
hetséges felfogás egy adott régiónak a saját határvonalával való viszonyára kon-
centrál. Ez az írás az utóbbi kategóriába sorolható.
Régiók
Régiók azonosításakor általában két dologra összpontosul a figyelem, s őt gyakran
a szakmai el őkészítő tevékenység is: a régió határvonalának és a régió központjá-
nak a kijelölésére. Nem vitatva az ország egyszeres lefedésének, illetve a hovatarto-
zás egyértelm ű megfeleltethet őségének a fontosságát számos ügyben (statisztikai
besorolás, közigazgatás, ellátási felel ő sség stb.), mégis azt kell aláhúzni, hogy a
lehatárolásról és a központról folytatott vita sok esetben éppen, hogy eltereli a fi-
gyelmet a régió sajátosságáról, profiljáról, bels ő összefüggéseiről, a lényegről. Je-
len cikk a határok szerepét állítja középpontba.
Határok
Mi a határ tényleges funkciója? Egyfel ől az adott régió megkülönböztetése a kör-
nyezetétől, másfel ől a belső szabályok, struktúrák érvényességének, hatókörének
kijelölése és más szabályoktól és struktúráktól való elkülönítése.
Az élet számos területén megfigyelhet ő az eltolódás az éles adminisztratív hatá-
roktól a folyamatok által befolyásolt tompább határok felé.
Fleischer Tamás : Régiók, határok és hálózatok
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 55-67. p.
56 Fleischer Tamás TÉT XV. évf. 2001 s 3-4
Egyszerűen megfogalmazható feladat és intellektuálisan kellemes kihívás éles ha-
tárvonallal történ ő lehatárolással, határkijelöléssel foglalkozni. Ugyanakkor felte-
hető az a kérdés, vajon valóban mindig indokolt-e jelent ős tudományos apparátust
mozgatni a ‚jó" lehatárolás érdekében; valóságos cél-e az, hogy éles határvonal
alakuljon ki szomszédos, de eltér ő szabályrendszerek között?
A gyakorlatban azt tapasztaljuk, hogy az éles mesterséges határvonal mindig je-
lentős beavatkozást jelent a térbeli folyamatokba, és ez gyakran kifejezetten káros:
feltorlódást okoz, vagy jelent ős feszültségkeltéssel jár. Ha nagy a nyomás a határ
áthágására, elszabadul a korrupció (csempészés, disszidálás stb.), amit rövid távon
általában a határ meger ősítésével próbálnak fékezni. Az ilyen reakció tipikusan nem
megoldja, hanem elmélyíti a kialakult problémát. Példák áruk, eszmék, emberek
áramlásának éles határral való korlátozására:
— gazdag és szegény ország között, ha éles a lépcs ő (USA—Mexikó)
— jelentős politikai lépcs ő esetén (vasfüggöny, Nyugat-Berlin, Schengen?)
— 'van joga / nincs joga' megkülönböztetés (Határ út, Wekerle-telep)
Az éles, határozott határvonal meghúzása azt is feltételezi, hogy egymástól kü-
lönböző ágazatok, tevékenységek és folyamatok számára közös térbeli határ állapít-
ható meg. A tapasztalatok azonban nem igazolják az ilyen, egyetlen domináns ren-
dező elvre épülő térszerkezeti gondolkodást, hiszen éppen, hogy eltér ő akcióterüle-
tük van a különböző tevékenységeknek (különböz ő termelési kapcsolatok, kereske-
delem, üdülés, pihenés, lakás-munkábajárás, szemételhelyezés, víznyerés stb.), s őt
ezeken belül is más a racionális „l őtávolságuk" például a különböz ő közlekedési
módok használóinak (kerékpár, tömegközlekedés, autó).
A határ konkrét és átvitt értelmében is kortünetnek tekinthet ő az elmosódott hatá-
rok kialakulása. Így diszciplínák vagy foglalkozások korábbi éles határai mosódnak
el, ami átrendeződés, újrarendez ődés jelének is tekinthet ő. A változás eredménye
mindenesetre az, hogy a határvonal helyett egy szélesebb sáv, határmezsgye alakul
ki, a választásnak, a mérlegelésnek nagyobb marad a szabadsága, a határfunkciók
nem egy vonalra torlódnak fel, hanem fokozatos átmenet keletkezik, ami azután fo-
kozatos ellenállás, fokozatos sz űrés, fokozatos kiegyenlítés kifejtését teszi lehet ővé.
Érdemes felismerni a párhuzamosságot más diszciplínák szabályozásának fejl ődé-
sével is. Mind a környezetvédelemben, mind a gazdaságban végbement egy hasonló
eltolódás az éles határokkal (limitekkel) dolgozó er ős adminisztratív szabályozástól
a tompább átmenetet biztosító piackonform szabályozás irányába. Utóbbi, legalább
is az elvárások szerint kevésbé merev és önkényes, mint a tisztán adminisztratív
szabályozás, hagy egy bizonyos mérlegelési lehet őséget a szabályozott számára is.
(Az adminisztratív / bürokratikus logika mellett érvényesülni engedi a technok-
ratikus / közgazdasági mérlegelést is.)
Mi jelentheti a „piackonform" szabályozást egy régió határai vonatkozásában? Az
ideális szabályozás az, ha a térségbe bárki szabadon bejöhet, ám azok, akik nem
illeszkednek a bels ő struktúrához, ott nem érzik otthon magukat és távoznak. Ehhez
Fleischer Tamás : Régiók, határok és hálózatok
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 55-67. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 Régiók, határok és ... 57
egy karakteres belső struktúrára van szükség a régión belül: tulajdonképpen ez a
struktúra végzi el a szelekciót, amennyiben az érkez őket befogadja vagy éppen
kitaszítja magából. Ilyen karakteres bels ő struktúra a bels ő összecsiszolódottságra, a
belső kapcsolatrendszerekre épül ő helyi kultúra, és fontos bels ő struktúrát képeznek
a fizikai hálózatok is.
Mit tehetnek a hálózatok?
Feltártság, megközelíthetőség, átszelhetőség, elkerülhet őség
1. ÁBRA
Különböz ő hálózati kapcsolatok egy régióhoz képest
(Different Network Connections for a Region)
elkerülés
átszelés <-
megközelítés E--- ----> RÉGIÓ
feltárás
Forrás: Plogmann (1980) nyomán, saját kiegészítéssel.
Az I. ábra azokat a relációkat szemlélteti, amelyeket hálózati kapcsolatok, példá-
ul közlekedési pályák elfoglalhatnak egy térséghez képest. Feltáró kapcsolatnak
nevezzük a térségen belüli elemek (például falvak) összekötését. Megközelítésnek
tekintjük mindazokat a térség határát átmetsző kapcsolatokat, amelyek kívülr ől
irányulnak a térségbe, vagy amelyek a térségb ől irányulnak kifelé. A térség
átszelésének nevezzük azt a mozgást, amely átmetszi a térséget anélkül, hogy belül
célja volna (tranzit). Végül megkülönböztetjük és elkerülésnek nevezzük azt a
lehetséges áramlatot, amely egyáltalán nem kerül kapcsolatba a térséggel. A
továbbiakban egyfel ől határozottan megkülönböztetjük a fenti áramlatokhoz tartozó
sajátos funkciókat és szerepeket, másfel ől viszont valamennyi funkció ellátásánál
közös, összehangolt alapelvekre támaszkodunk.
Fleischer Tamás : Régiók, határok és hálózatok
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 55-67. p.
58 Fleischer Tamás TÉT XV. évf. 2001 s 3-4
Feltártság
Egy régió összerendezett m űködésének feltétele a megfelel ő belső hálózat rendelke-
zésre állása.
Egy térség bels ő életében, működésében végs ő soron nem a közlekedési hálózatok
jó működése a fontos, hanem az, hogy (a közlekedés néz őpontjából kifejezve) a
közlekedési kiindulópontok és végpontok világa prosperáljon. Mégis azt állítjuk,
hogy ehhez a mű ködéshez az egyik alapvet ő feltételt jelenti a megfelel ő fizikai
hálózatok rendelkezésre állása. Természetesen nem azt mondjuk ezzel, hogy a fizi-
kai hálózatok kiépítése hozza létre a belső aktivitást, a kapcsolatokat, de azt igen,
hogy a hálózat hiánya meg tudja akadályozni e kapcsolatok fejl ődését; s őt, a hiány-
zó fizikai összeköttetés ésszer ű tlennek képes mutatni már kialakult kapcsolatokat is.
Itt egy kölcsönösségrő l van szó: a kishatósugarú, szomszédsági (gazdasági, kulturá-
lis stb.) kapcsolatok kialakulása és az ennek megfelel ő hálózatok megépülése a két
tevékenység harmóniája esetén képes felerősíteni e megindult folyamatokat (pozitív
visszacsatolás). Ha viszont ez a harmónia megbomlik, ha megsz űnik a belső térségi
struktúra szerves épülése, visszafejl ő dnek a már kialakult kapcsolatok is; majd
mindez visszahat a struktúrára, az szervetlenné válik, szétesik, nem őrzi többé a
térség bels ő értékeit. (Ez is pozitív visszacsatolás, de most a bomlasztás irányában.)
Egy térség fizikai hálózatai memóriaként ő rzik a korábban kialakult kapcsolatok
pályáit, és megkönnyítik, hogy hasonló irányú kapcsolatok ismét létrejöjjenek. A
hálózatok éppen ezen tulajdonságaik miatt képesek a kapcsolati kultúra strukturális
elemeiként funkcionálni és el ősegíteni az adott térség bels ő kohézióját, együttélését,
tevékenységi profilok kialakulását, az id őben egymást követő események egymásra
épülését. A hálózatok közül pedig a „célpontok világával", azaz a közlekedés tulaj-
donképpeni értelmét jelent ő tevékenységekkel a célpontokat kiszolgáló hajszálerek,
a térség belső feltáró hálózatai kerülnek kölcsönhatásba.
Csak az ilyen, belső struktúrával rendelkez ő térségnek van esélye arra, hogy kohe-
rens módon szelektálja a kívülr ől érkező hatásokat és ezáltal legalább bizonyos
mértékű ráhatással bírjon az adott régiót kívülr ől érintő eseményekre.
A belső struktúra mintázata meghatározó abban, hogy életképessé válik-e egy adott
térség (és az életképes régiókhoz rendelhet ők központok, nem fordítva).
A térségen belüli struktúra mintázata a fentiek értelmében szoros összefüggést
mutat azzal a mintázattal, amibe maguk a — fizikai struktúra által leképezett — tevé-
kenységek rendez ő dtek. Vagyis egy egyközpontú, hierarchikusan felépült te-
vékenység- és kapcsolatrendszer nyomán a „memória", tehát a kiépült struktúra is
egyközpontú hierarchikus szerkezetté alakul, s őt továbbra is a hasonló struktúrájú
tevékenységek fennmaradásának kedvez.
A szigorúan hierarchikus felépítés ű struktúrák jellemz ője, hogy a csomópontjaik
megkerülhetetlenek, és éppen ezáltal kulcshelyzet űekké válnak, azaz minden tőlük
lefelé es ő szinten elhelyezked ő pont kiszolgáltatott helyzetbe kerül hozzájuk képest.
Ugyanez a tulajdonság, vagyis a szabadságfok nélküli elrendezettség teszi másfel ől
a hierarchikus szerkezetek m űködését merevvé és egysíkúvá, minden változással
Fleischer Tamás : Régiók, határok és hálózatok
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 55-67. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 Régiók, határok és ... 59
szemben nehézkessé, ugyanakkor a fennmaradás szempontjából sebezhet ővé és
rugalmatlanná.
A hálózatokkal foglalkozó irodalom világos útbaigazítást ad arra vonatkozóan,
hogy a hátrányos tulajdonságok feloldása érdekében arra van szükség, hogy az
egyes elemi pontok egyutas kényszerkapcsolata helyett sokirányú kapcsolati hálók
alakuljanak ki. A sokirányú kapcsolatok spontán kialakulásának azonban az egyik
leküzdendő akadálya maga a korábbi m űködésmódot tükröző meglév ő hálózati
struktúra, továbbá az ennek magasabb csomópontjaiban kialakult kulcspozíciók, és
e relatív el őnyök védelmében létrejöv ő ellenállás.
A spontán mozgások els ősorban egy adott struktúra megőrzésére alkalmasak. Egy
adott struktúra kitöltését, még a megerősítését is rábízhatjuk spontán folyamatokra.
Akkor azonban, amikor egy struktúra megváltoztatásáról van szó, nem elegend ő a
spontán folyamatokra támaszkodni, hanem elkerülhetetlen a változtatás érdekében
történő beavatkozás. A beavatkozásnak világossá kell tenni a célját, az eszközeit és
a várható hatásait. Ha mindezek az érintettek számára is elfogadhatónak bizonyul-
nak, akkor van esély a beavatkozás tényleges és hatékony lebonyolítására.
Egy térség belső közlekedési hálózatának az alakításakor feltétlenül a f ő célok kö-
zé kell emelni olyan sokoldalú kapcsolatrendszer biztosítását, amely csökkenti az
egyes települések kiszolgáltatottságát, és lehet ővé teszi alternatív helyi fejl ődési
forgatókönyvek megvalósulását. Természetszer űleg a sokoldalú kooperációs for-
mák kialakulásának gazdasági, kulturális, oktatási, szabadid ős stb. dimenziókban
kell végbemenniük, és csak egy elemük az általában valamilyen szinten meglév ő
vagy korábban létezett fizikai kapcsolat megtartása, feljavítása, meger ősítése, fej-
lesztése, valamint e bels ő struktúra hálós szerkezeti folytonosságának hangsúlyozá-
sa. A hálós szerkezet lényege, hogy a térség különböz ő pontjait a lehetőségekhez
mérten hasonló feltártsági pozíció felé közelíti, azaz valamelyest csökkenti (és nem
növeli) a helyzetükb ől adódó különbségeket.
A korábbi kényszerkapcsolatok megléte miatt erre a fajta esélykiegyenlítésre álta-
lában szükség van a térség központja és a többi település között is, ami nem jelent
többet, mint annak a felismerését, hogy a térség összessége számára kell optimális
feltételeket teremteni a fejl ő déshez, és ez nem szükségképpen azonos a korábbról
megörökölt bels ő viszonyok konzerválásával. Amint arra utaltunk, a korábbi kény-
szerkapcsolatok folyományaként kulcspozícióba került központ gyakran ellenérde-
keltnek érzi magát e relatív el őny csökkenése miatt, és hajlamos akadályozni a tér-
ség egészében gondolkodó fejlesztést, fenntartva a kulcspozíciót akár a fejl ődési
lehető ség lefékezése árán is. Ehhez a megfontoláshoz társul gyakran az a sugalma-
zás, mintha a központ kisugárzása alakítaná ki maga körül a régiót, így a régióba
tartozók számára els ősorban a központba vezet ő kapcsolatuk javítása képezné a
fejlődés zálogát. Alá kell húzni, hogy a térség jó bels ő feltárásával éppen a fordított
irányba, a helyi választási lehet őségek növelése irányába kívánjuk elmozdítani a
pozíciókat, a térség egészének a megjavuló esélyeire alapozva a régió életképessé-
gének javulását. Úgy gondoljuk, hogy a térség központját éppen az teheti fontossá,
ha egy növekv ő fontosságú térséget tud képviselni, azaz valójában abban kellene
felismernie az érdekeltségét, hogy a régió egésze fejl ődjön.
Fleischer Tamás : Régiók, határok és hálózatok
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 55-67. p.
60 Fleischer Tamás TÉT XV. évf. 2001 s 3-4
Megközelíthet őség
Egy térség fejl ődése szempontjából alapvet ő fontosságú a megközelíthet őség sok-
irányúsága.
A belső kapcsolatok fontosságát nem a térség küls ő megközelíthetősége ellenében
kívántuk hangsúlyozni. Ellenkez őleg, a térség számára éppen azt tartjuk szükséges-
nek biztosítani, hogy annak hasznára legyenek a küls ő kapcsolatai. Éppen ennek
érdekében van szükség arra, hogy a bels ő struktúra alkalmas legyen a beérkez ő
javak és hatások felszívására, hogy létezzen egy olyan térségi bels ő szerkezet, amit
az új hatások tovább tudnak építeni, hogy a térségen belül létezzen olyan alap, ami-
re az új eredmények rá tudnak épülni.
Mindezek alapján kifejezetten aláhúzandó, hogy a térségeknek maguknak is érde-
kük, hogy jó megközelíthetőséggel rendelkezzenek. A jó megközelíthet őség mércé-
jeként a térség egészére vonatkozóan ugyanazt a szempontot emeljük ki, ami a fen-
tiek szerint a térségen belüli feltártságnak is a mércéje kell legyen: ez pedig a kap-
csolatok sokirányúsága és sokoldalúsága. Egy térség akkor képes jól kiaknázni a
külső kapcsolataiban rejl ő adottságokat, ha marad mérlegelési lehet ősége a kapcso-
lati irányok és kapcsolati típusok között, ha tehát a kapcsolat nem kényszerpálya-
ként jön létre, hanem a térség birtokában marad a választás lehet ősége. Nyilvánva-
ló, hogy a kapcsolatok többirányúságának fizikai biztonsági el őnye is van (nem
fordulhat el ő, hogy egyetlen pálya kiesése lényegében ellehetetleníti a térség küls ő
kapcsolatait), de ennél a gyakorlatban sokkal fontosabb az a gazdasági, társadalmi
és pszichikai függőség, amit egy kényszerkapcsolat id ővel kialakít. Magyarorszá-
gon az országos térszerkezet még ma is olyan módon épül, hogy mind az egyes
régiók egymás közötti kapcsolatában, mind pedig nemzetközi megközelíthet ősé-
gükben az indokoltnál nagyobb a főváros térségén keresztül vezet ő kényszerkapcso-
lat aránya.
A külső kapcsolatokon belül meg kell különböztetni a nagylépték ű gerinckapcsola-
tokat és a szomszédsági (együttm űködési) kapcsolatokat.
Bár a fentiekben összességében beszéltünk egy térség küls ő kapcsolatairól, a gya-
korlatban célszerű különbséget tenni a kapcsolatok két szintje között. Az egyik
szintet a térségek egymás közötti fő áramlatait biztosító, általában f őhálózati szintű,
nagyobb lépték ű gerinckapcsolatok jelentik. Ez a szint tehát rendszerében és fizikai
jellemzőiben is elkülönül a helyi összeköttetést biztosító bels ő feltáró hálózatoktól.
A másik szintet a belső feltáró hálózatok meghosszabbítása, azoknak a térség ha-
tárain történ ő összekapcsolása jelenti. Ezek az összeköttetések lehet ővé teszik, hogy
a térség határ menti pozíciójában lév ő egységek (pl. falvak) is rendelkezzenek a
többirányú helyi kapcsolat lehetőségével, egyúttal azt is biztosítva, hogy ez a szom-
szédsági együttműködési forgalom ne kényszerüljön kerül őre és ne terhelje a na-
gyobb távolságú összeköttetés céljára kiépített pályákat. Az alsószint ű hálózat foly-
tonossá tétele másrészt lehet ővé teszi, hogy azzal kiterjedt összefügg ő rendszerként
is számolni lehessen (például kerékpárforgalom pályájaként).
Fleischer Tamás : Régiók, határok és hálózatok
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 55-67. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 Régiók, határok és ... 61
A hatások szimmetriája vagy aszimmetriája az összekapcsolt térségek fejlettségi
különbségétől függ.
Miután nyomatékosan aláhúztuk a megközelíthet őséget biztosító kapcsolatok fon-
tosságát, fel kell hívni a figyelmet egy veszélyre is. A térségeket összekapcsoló
gerinc-utak kiépítése a történelem során birodalmi hatalomgyakorlási tényez őként
jelentkezett. Róma számára a birodalom egybetartása érdekében volt szükség olyan
utak kiépítésére, amelyen a légiók gyorsan felvonulhattak. A Római Birodalom
virágzása idején ezek az utak a hódítást szolgálták és az uralom fenntartását; de azt
is látni kell, hogy az összeomlás id ő szakában ugyanezeken az utakon jelentek meg a
Rómát támadó barbár hódítók is. Azaz az út mindig az erősebb pozícióját erősítette.
Hasonló fejlettségű térségeket összeköt ő utak esetében megalapozottan várható,
hogy a kapcsolat javulásából származó el őnyök is szimmetrikusan oszlanak meg az
érintett térségek között. (Ez a helyzet jellemezte például az Európai Unió fejlett
országait összeköt ő legkorábbi transzeurópai hálózatokat.)
Nem ilyen egyértelmű a helyzet, amikor fejlett és fejletlen térséget összeköt ő pá-
lyákról, megközelíthet ő ség-javításról van szó. Ebben az esetben — most már gazda-
sági értelemben — felmerül, hogy a kapcsolat javulásából származó el őnyök eloszlá-
sa nem egyszerűen aszimmetrikus, de kifejezetten hátrányos is lehet a fejletlen tér-
ség számára, amennyiben ott eltorzítja a fejl ődést, a helyi gazdaság egészét ől elsza-
kadó enklávé-térségeket hoz létre, és nem csökkenti, hanem növeli a térség küls ő
függőségét, kiszolgáltatottságát.
Fentebb már foglalkoztunk a térség önvédelmének egyik fontos elemével, a bels ő
struktúra fontosságával. Most azt tehetjük hozzá, hogy a bels ő struktúra léte, m űkö-
dése fejlettségmérő indikátorként is figyelembe vehet ő. Leginkább az adott térség-
ben élő k kötelessége átgondolni a küls ő kapcsolatok ugrásszerű változása idején,
vajon mi az a mérték és ütem, amit e változásból a bels ő struktúra még elvisel, il-
letve, hogy milyen fejlesztésekkel és korlátozásokkal érhet ő el, hogy a bels ő struk-
túra fejlesztése lépést tudjon tartani a küls ő változtatási igényekkel.
Átszelhet őség, elkerülhetőség
A tranzitot a bels ő viszonyok minimális megzavarásával kell átbocsátani a térségen.
A belső struktúra szerepének az er ő teljes hangsúlyozása sem jelentheti azt, hogy a
tranzitforgalom kizárható vagy mell őzhető lenne, azzal ne kellene foglalkozni. S őt,
kifejezetten alá kell húzni, hogy az ország központi fekvése, kedvező elhelyezkedé-
se egy pozitív adottság: olyanfajta el őny, mint például egy térségnek a nyers-
anyagokban való gazdagsága. Az analógia azonban tovább is folytatható: az ugyan-
is a tapasztalat, hogy hosszabb távon a gazdasági versengésben lemaradtak azok az
országok, amelyek gazdaságukat kizárólag nyersanyagkészleteik közvetlen eladásá-
ra próbálták alapozni. A nyersanyagkészletek felhasználásával létrejöv ő előnyök ott
realizálódnak, ahol a nyersanyagok feldolgozásra kerülnek és ahol a gyártott termé-
kek bekerülnek egy sok-kapcsolatú és sokszín ű tevékenységi mez őbe. A tranzit
szerep pozitívumai sem a „nyersanyag" — a tranzitcsatorna — közvetlen áruba bocsá-
Fleischer Tamás : Régiók, határok és hálózatok
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 55-67. p.
62 Fleischer Tamás TÉT XV. évf. 2001 s 3-4
tásával realizálhatók, hanem azáltal, ha az érintett régió maga képes élni azokkal a
lehetőségekkel, amit a tranzitcsatorna hordoz: ha létezik egy olyan helyi gazdaság,
amelyik magába tudja építeni, ki tudja aknázni az el őnyös adottságokat. Ehhez nél-
külözhetetlen, hogy az érintett régió rendelkezzen egy bels ő struktúrával, bels ő
kapcsolatrendszerrel, hajszálér-hálózattal.
A belső struktúra védelmét, fennmaradását, fejl ődését szolgálja az az alapelv,
amely szerint viszont a tranzitot, — azt az áramlatot, amely nem kerül szerves kap-
csolatba e struktúrával — minimális károkozással, a bels ő viszonyok minimális meg-
zavarásával kell átbocsátani a térségen. Ebből az alapelvből a tranzitforgalomra
vonatkozóan több meggondolás következik: nevezetesen (1) egy mennyiségi, (2)
egy közlekedési munkamegosztási és (3) egy hálózatkialakítási meggondolás.
(1) Mindenekelőtt le kell számolni a mennyiség mítoszával, azzal a tévhittel, mi-
szerint egy térség fontos érdeke lenne a rajta átfolyó tranzit növelése, minél
nagyobb forgalom odavonzása. Példának érdemes a magyar idegenforgalom
helyzetét idézni. A vonatkozó statisztikák szerint a világ nemzetközi idegen-
forgalmának a turisták számát tekintve mintegy három—négy százaléka érinti
Magyarországot, ugyanakkor a világ nemzetközi idegenforgalmi bevételeib ől
egy nagyságrenddel kisebb arány, néhány ezrelék jut az országra. Világos,
hogy a bevételek nem azáltal fokozhatók, ha tovább próbáljuk növelni a ha-
zánkba érkez ők számát: ma sem az átfolyó mennyiséggel, hanem a hazai ide-
genforgalom felszívóképességével van a probléma, ennek kellene javulnia:
összhangba kell kerülnie a küls ő igényeknek és a bels ő struktúráknak. Hasonló
mondható el általában is a forgalom és a gazdaság viszonyáról: a bels ő felszí-
vóképességet meghaladó árufolyam fogadásához nem f űződnek tényleges ha-
zai érdekek. A tranzit nem küszöbölhet ő ki, de semmiképpen nem kell azon
igyekezni, hogy minél több tranzitot vonzzunk magunkhoz.
(2) A tranzit zavaró hatásait csökkenteni hivatott közlekedési munkamegosztási
meggondolás értelmében arra kell törekedni, hogy a távolsági és tranzit szállí-
tásokból minél nagyobb hányad jusson az ennek lebonyolítására kiválóan al-
kalmas vasútnak. A vasút elhanyagolt fő vonali pályáinak felújítása meg kelle-
ne, hogy el őzze az adott szállítási csatornát képez ő autópályák kiépítését, ma
ez éppen fordítva történik.
(3) A helyi struktúráknak a tranzit hatásaitól való védelmét szolgálja az a hálózat-
kialakítási meggondolás, melynek értelmében rendszerében el kell különíteni
egymástól a tranzit- és a helyi érdekeltség ű forgalmat. Közút esetében ez pá-
lyák elkülönítését jelenti, ami els ő pillanatra pazarlónak t űnhet, pedig e lépés
nem csupán célszerű , de a korábbi gyakorlatnak is megfelel. A mai alsóbbren-
dű közúthálózat alapját a falvakat falvakkal összeköt ő szekérúthálózat képezi.
Az elmúlt százötven évben kiépített főutak vonalvezetése fokozatosan elsza-
kadt ettő l a terephez, talajviszonyokhoz és telekhatárokhoz köt ődő hálózattól
és létrejött egy új struktúra, a városokat egymással összeköt ő főúthálózat. Egy
hasonló folyamatnak kell lejátszódnia akkor, amikor az autópályák immár
nem városokat, hanem régiókat összeköt ő hálózattá szervez ődnek.
Fleischer Tamás : Régiók, határok és hálózatok
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 55-67. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 Régiók, határok és ... 63
Azok az autópálya szakaszok, amelyek eddig Magyarországon épültek, egészen
más logika alapján keletkeztek: a legforgalmasabb főútvonalak budapesti bevezet ő
szakaszai mentén vezetnek, ott, ahol a nagy forgalom miatt a f őutak kapacitása
kimerült. Egyáltalán nem alkotnak új struktúrát, ellenkezőleg, éppen megerősítik és
tartósítják az országos főúthálózat sugaras, Budapest-centrikus szerkezetét. Ha
ezeknek az autópálya-szakaszoknak az összekötésével és az országhatárig történ ő
meghosszabbításával jönne létre a magyar autópálya-hálózat (ahogy azt a jelenlegi
tervek tartalmazzák), akkor a régióközi forgalmat is átpréselnénk, ha nem is Buda-
pesten, de a budapesti agglomeráció térségén. Ez mind a forgalom szempontjából,
mind pedig a térség szempontjából kifejezetten káros lenne.
Ezzel szemben a régióközi úthálózatot úgy kellene az országon átvezetni, hogy az
elkerülje Budapestet és általában a lakott helyeket, a Balaton térségét és általában
az üdülőkörzeteket, a védend ő értékeket. Emellett környezeti és gazdasági megfon-
tolások egyaránt abban teszik érdekeltté Magyarországot, hogy e tranzitpályákat a
lehető legkisebb hosszban kelljen kiépítenie. Geometriailag igazolható, hogy egy
leragasztott borítékra 21 emlékeztet ő >—< forma képes a legrövidebb össz-
hosszúságban összekötni a tervezett határpontokat (azaz Mosonmagyaróvár, Nyír-
egyháza, Szeged és Nagykanizsa térségét): a nyugati országrészben Székesfehérvár,
keleten Szolnok körzetében egy-egy csomópontot alkotva és csatlakozva a két tér-
séget összeköt ő, a Dunát valahol Dunaújváros magasságában metsz ő kelet—nyugati
tengelyhez.
Egy ilyen, a fővárost és közvetlen térségét elkerül ő artéria nem csak Budapestet
tehermentesíti, de azzal, hogy az onnan kivont logisztikai funkciókat két másik
ponton koncentrálja, egyben hozzájárul az ország más térségei bels ő struktúrája
fejlesztéséhez. Ez segíti a régió egészének a fejl ődését, és ezen keresztül, sajátos
módon elősegíti Budapest régióközponti szerepkörének az er ősödését is. Ez utóbbi-
nak ugyanis — ahogy korábban általánosítva kifejtettük — kifejezetten hasznára van,
sőt feltétele, hogy a központot létez ő, fejlődő- és versenyképes régió vegye körül.
Egy térség és környezete viszonya
Burok, Medence és Átjáróház
A Burok, a Medence és az Átjáróház metaforákkal egy térségnek és a környezeté-
nek a kapcsolatát, a térségen belüli és az azon kívül es ő térrészek lehetséges viszo-
nyát próbáljuk meg érzékeltetni.
A Burok jelképezi ebben az összefüggésben az elzárt, elszigetelt, azaz küls ő kap-
csolatok nélküli térséget; tehát azt a széls őséges helyzetet, amikor a bels ő struktú-
ráknak semmiféle kapcsolatuk nincs a külvilággal. Magyarország összefüggésében
(szerencsére) nem szükséges ezzel az esettel, mint lehet őséggel számolni.
A Medence is egy olyan térrészt jelent, amelynek világosan értelmezhet ő a határ-
vonala; jól megkülönböztethet ő, hogy valami azon kívül vagy azon belül helyezke-
dik-e el. A határ azonban a medence esetében nem jelent teljes elzártságot, kapuk
teszik lehető vé, hogy mind befelé, mind kifelé forgalmi áramlatok alakuljanak ki.
Fleischer Tamás : Régiók, határok és hálózatok
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 55-67. p.
64 Fleischer Tamás TÉT XV. évf. 2001 s 3-4
Ami belül van, az egyfajta rendezettséggel, bels ő struktúrával is rendelkezik. Ami
beérkezik a medencébe, az részben idomul a bels ő viszonyokhoz, részben változtat-
hat is rajtuk, és persze el is távozhat. Fontos, hogy e kölcsönös adaptációs folyamat
lezajlása után is értelmezhet ő maradjon egy bels ő struktúra, az ne számolódjon föl.
Az idomulásnak a kölcsönösségét, egyensúlyát egyrészt az biztosítja, hogy a kapuk
szűrni, adagolni képesek a befelé és kifelé tartó áramlatokat, másrészt maga a bels ő
struktúra is „válogat": van amit könnyen képes magába olvasztani, van amit nem,
vagy csak fokozatos átalakulás után. Mindannak, ami végül is bejutott a medencé-
be, e folyamatok keretében van módja beépülnie, honosodnia, a belső struktúra
részévé válnia.
Ebben a nagyon általános megfogalmazásban szinte mindegy, hogy természeti fo-
lyamatokról, például növényi kultúrák terjedésér ől van-e szó, vagy éppen társadal-
mi szokásokról, emberi kultúráról. A medence-jelleg fontos adottsága térségünknek
(a Kárpát-medencének), és mind ökológiai, mind történelmi összefüggésben nyo-
mon követhető a védettségnek és a kifelé való nyitottságnak e kett őssége.
Az Átjáróház olyan térrészt jelképez, ahol nincs szerepe a bels ő struktúrának, az
nem válik fontossá; s őt, minden az érkez őt, az áthaladót szolgálja ki, minden az
utóbbiak érdekeinek rendel ődik alá, mindent küls ő struktúrák határoznak meg. Két-
ségtelen, hogy a magyar történelemben számos példa van arra is, amikor az ország
hadak útjává, felvonulási területté vált, csak eszközül szolgált más célpontok eléré-
séhez. Nem tagadhatók tehát a térség ezzel kapcsolatos adottságai sem, de azt is
látni kell, hogy nem ezek a periódusok jelentették a magyar történelem legdics őbb
korszakait.
Az Európai Unióhoz való csatlakozási folyamat felkészülési prioritásai között fel-
tűnő — néha kizárólagosnak látszó — hangsúlyt kap a küls ő kapcsolatok fontossága
és az ország „átjárhatóságának" biztosítása. A jelenleg érvényes közlekedés-politika
pedig szinte a jöv ő zálogát látja az ország átjáróház szerepkörében, és törekvései
kifejezetten az ilyen feladatok fokozására irányulnak. Megítélésünk szerint mindkét
esetben nagyobb figyelmet kellene fordítani a belső struktúrák fenntartására, ápolá-
sára, a belső kapcsolatrendszerek megőrzésére és javítására, annak megakadályozá-
sára, hogy teljes szétrombolásukkal a változások teljesen alárendel ődjenek a küls ő
szempontoknak.
A közúthálózatok esetében például a 30 000 km-es országos közúthálózat összes-
sége testesíti meg a belső struktúrát. Ez a hálózat zömében a hatvanas—hetvenes
évek folyamán kapott korszer ű, a gépjárműközlekedés kívánalmainak megfelel ő
burkolatot. Ma a magyar úthálózat attól „európai", hogy ez a rendszer m űködik. Ha
e rendszert hagyjuk leépülni, ha az úthálózat fenntartását elhanyagoljuk, a hálózat
nem lesz többé európai, függetlenül attól, ha akár 1000 km-nyi autópályát építünk is
ki időközben az ország átszelésére.
A m űszaki hálózatok, ezen belül a közlekedési hálózatok alakításával befolyásolni
lehet egy térség adottságait, és ennek kapcsán Magyarországon most éppen arra
lenne szükség, hogy a Medence tulajdonságokat er ősítsük, és amennyire módunk-
ban áll, csökkentsük az Átjáróház szerepbe történ ő belesodródás veszélyét.
Fleischer Tamás : Régiók, határok és hálózatok
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 55-67. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 Régiók, határok és ... 65
Összefoglalás
Jelen tanulmány a határok régión belüli funkcióiból indul ki, és azt taglalja, hogy
e funkció betöltésében mi a hálózatok szerepe. Napjainkban a konkrét és az átvitt
értelemben vett határok esetében egyaránt végbemegy egy eltolódás az éles admi-
nisztratív határok alkalmazásától az elmosódott határok kialakulása irányába. A
határövezet által ellátott kiegyenlít ő, szűrő és gát szerep mellett egy karakteres tér-
ségi belső struktúra képes koherens módon szelektálni a kívülről érkező hatásokat.
A hálózatok lehetséges térségi szerepei a bels ő feltártság, a külső megközelíthet ő-
ség, valamint a térség átszelhetőségének illetve elkerülhetőségének a biztosítása.
Egy régió összerendezett működésének feltétele annak kell ő feltártsága, azaz meg-
felelő belső hálózatok rendelkezésre állása. E struktúra megléte mellett annak min-
tázata is meghatározó: egy térség bels ő közlekedési hálózatának az alakításakor
fontos cél olyan sokoldalú hálós szerkezet létrehozása, amelyik a térség különböz ő
részeit a lehetőségekhez mérten hasonló feltártsági pozíció felé közelíti, azaz csök-
kenti (és nem növeli) az egyes pontok helyzetéb ől eleve adódó különbségeket.
A jó megközelíthet őség mércéje a kapcsolatok sokirányúsága és sokoldalúsága. A
megközelítési kapcsolatok két fontos szintje: a f őhálózati, nagyobb lépték ű gerinc-
kapcsolatok, valamint az alacsonyabbrend ű belső feltáró hálózatok meghosszabbí-
tásaként kialakuló kapcsolatok. Felhívtuk a figyelmet arra, hogy fejlett és fejletlen
térségek összekötése esetében a kapcsolat javulásából származó el őnyök nem
szimmetrikusan oszlanak meg az érintett térségek között.
A térséget átszelő tranzitot a bels ő struktúra védelme, fennmaradása, fejl ődése ér-
dekében minimális károkozással, a bels ő viszonyok minimális megzavarásával kell
átbocsátani. Tudomásul kell venni, hogy a tranzit nem küszöbölhet ő ki, de semmi-
képpen nem kell azon igyekezni, hogy minél több tranzitot vonzzunk a térségbe.
A Burok, a Medence és az Átjáróház metaforákkal összefogóan érzékeltetjük egy
térségnek és a környezetének a kapcsolatát. A Burok képviseli az elszigetelt, küls ő
kapcsolatok nélküli térséget. A Medence olyan térrészt jelent, amelynek világosan
értelmezhet ő a határa; ott kapuk vannak, s ezek szűrve, adagolva átengednek áram-
latokat. Ugyanakkor a térségi bels ő struktúra is „válogat": van amit könnyen képes
magába olvasztani, van amit nem. Az Átjáróház olyan térrész, ahol nincs szerepe a
belső struktúrának, az nem válik fontossá; s őt, minden az érkez őt, az áthaladót
szolgálja ki, mindent küls ő struktúrák határoznak meg.
A közlekedési hálózatok alakításával befolyásolni lehet egy térség adottságait, és
ennek kapcsán Magyarországon (Közép-Európában) most éppen arra van szükség,
hogy a Medence tulajdonságokat er ősítsük, és amennyire módunkban áll, csökkent-
sük az Átjáróház szerepbe történ ő belesodródás veszélyét. A hálózatok ilyen szere-
pének megértése lehet őséget ad arra, hogy tudatos fejlesztési politika keretében a
hálózatok jól ütemezett kialakításával azok képesek legyenek átvenni a határok
szerepének egy részét, funkcionális összhang alakuljon ki a bels ő struktúrák és a
határövezetek feladatai között.
Fleischer Tamás : Régiók, határok és hálózatok
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 55-67. p.
66 Fleischer Tamás TÉT XV. évf. 2001 s 3-4
Jegyzet
Elhangzott 1999. november 29-30-án a JATE Gazdasági Földrajzi Tanszék által rendezett „Határok és
régió" című nemzetközi konferencián.
Irodalom
Plogmann, F. (1980) Die Bedeutung der Verkehrsinfrastruktur für das regionale Entwicklungspotential.
Beitrage zur Siedlungs- und Wohnungswesen und zur Raumplanung. Münster.
REGIONS, BORDERS AND NETWORKS
TAMÁS FLEISCHER
The title of the conference "Borders and Regions" was considered by the majority of the
lecturers as problems of a region at the border of a larger region (country, European Union).
This lecture deals rather with the relation of a region to its own border: sets out the main
functions of the frontiers of a region and concludes how certain networks can help to fulfil
the same tasks.
Nowadays both in strict sense and figuratively there is a shift from using sharp administra-
tive borders towards creating indistinct frontiers. Sharp spatial borders become concentration
of tension rather then solving problems (iron curtain, US—Mexican border etc.). As an analogy
we can also refer to the general shift from regulation with sharp administrative limits towards
market-type regulation with softer frontiers (in economy, environmental protection etc.).
Over the roles supplied by a frontier zone (buffer, filter and barrier) it is a characteristic
spatial structure within the region that has a chance to select the external effects arriving to
the region. The physical networks that are spatial imprints of the existing relation systems
have four possible roles as internal provision, external accessibility, to assure through-cut
and of avoiding a region.
The condition of the good operation of a region is the good local provision, that is the
existence of appropriate internal networks. Out of its existence the pattern of the structure is
also determining: creating appropriate internal transport network in a region it is an important
target to built out multilateral net structures so, that a similar provisional position be able to
decrease (and not increase) the differences originated from the position of there different
localities.
The measure of good accessibility is the multilaterality and multidirectionality of relations.
There are two important levels of accessibility links to be distinguished: the direct main,
large-scale axes and the transborder extension of the subordinated internal provision
networks. In case of similarly developed linked regions, we can expect that the advantages
due to the improvement of the relation will also be symmetrical between the regions.
Improving accessibility between developed and less developed regions, it is not so clear, that
the result is similar: we also have to take into account whether the internal structure in the
underdeveloped side able to develop at a measure needed by externally controlled changes.
In order to defend and develop the internal structure, the through traffic crossing the region
has to be led with minimised harmfulness and with minimised troubling of internal relations.
We have to learn, that it is impossible to eliminate through traffic, but on the other side it is
not at all an aim to attract more of it into the region.
Fleischer Tamás : Régiók, határok és hálózatok
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 55-67. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 Régiók, határok és ... 67
With the metaphors Island, Basin and Crossroad we try to describe the relation between a
region and its environs. The Island represents the isolated region without external relations.
A Basin disposes with clearly interpretable frontiers, while there are gates along this frontier
that are able to both let and filter the inflow. In the same time the internal structure is also
able to select: there are incoming elemen[ easily melting into the structure, while other
elements are not. The Crossroad is a part of the space where the internal structures have no
role or importance; everything serves those arriving, everything is determined by external
structures.
By forming the transport network we can influence the endowments of a region. In
connection with that task now in Hungary (and in Eastern Central Europe) we just have to
strengthen the Basin-characteristics and as we are able we have to decrease the danger to be
involved into a Crossroad role. Understanding such role of the networks gives us a
possibility that the networks, in frame of a conscious development policy be ready to take
over a part from the role of the frontiers and by that development a functional harmony could
be created between the tasks of the frontiers and the internal structures.