Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 1-21. p.

Tér és Társadalom                                            XIV. évf. 2000   s 4: 1-21


        A FÖLDRAJZ SZEREPE A FEJL ŐDÉSBEN'
                (The Role of Geography in Development)

                               PAUL KRUGMAN

   Napjainkban igen nagyfokú érdekl ődés tapasztalható a fejl ődés földrajziz vonat-
kozásait illetően, más szóval azon kérdéssel kapcsolatban, hogy térben hol zajlanak
a gazdasági tevékenységek. Nincsen semmi meglep ő ebben az érdeklődésben — ha
csak az nem különös, hogy ilyen sokáig tartott, míg a földrajzi vonatkozások a
közgazdaságtan főáramához (mainstream) tartozó kérdéssé tudtak válni. Elvégre
még egy, a világtérképre vetett felületes pillantás is azt sugallja, hogy a gazdasági
fejlődésben tapasztalható különbségek mindenképpen kapcsolatban vannak a föld-
rajzi elhelyezkedéssel. Az egyenlít őhöz közelebb fekvő országok általában szegé-
nyebbek, mint a mérsékeltebb égövben találhatók, Európában pedig az egy f őre jutó
jövedelem az északnyugati térség irányából délkelet felé haladva csökken ő trendet
látszik követni. Az is nyilvánvaló, hogy az egyes országokon belül is hatalmas
területi egyenl őtlenségek tapasztalhatók. Gyakran megfigyelhet ő a néhány sűrűn
lakott térségbe és városba irányuló er őteljes népességkoncentráció tendenciája.
Mindazonáltal több közgazdász részér ől is csak nemrégiben történt kísérlet e jelen-
ségek megmagyarázására és váltak e kérdések fontos kutatási témákká.
   A gazdaságföldrajz új területe a két látszólag ellentétes megközelítés közül általá-
ban csak az egyiket veszi figyelembe. Az egyik megközelítés — példaként szolgál-
nak e kérdést illetően John Luke Gallup, Jeffry Sachs és Andrew Mellinger cikkei —
a különböző elhelyezkedésű területek gazdasági fejl ődésének eltérését az ezen te-
rületek természetb ől fakadó különbségeivel próbálja megmagyarázni. Azaz külön-
böző asszociációkat próbál találni a földrajz és a gazdaság között, pl. a trópusi klí-
májú országokban alacsonyabb az egy főre jutó jövedelem, vagy a nagyvárosok jó
kikötőhelyi adottságokkal rendelkez ő térségekben alakulnak ki.
   A másik megközelítés főként arra a kérdésre keresi a választ, hogy mi az oka an-
nak, hogy az egyes térségek gazdasági rendeltetése még akkor is rendkívül sokrét ű
 lehet, ha nincsenek a természeti földrajz által eleve biztosított el őnyök és hátrányok.
Miként vezethetnek lényegtelen történelmi véletlenek egy adott ország ipari köz-
ponthoz való felemelkedéséhez, miközben egy másik ország a nyersanyag-termel ő
perifériára részévé válik. Vagy néhány többé-kevésbé önkényesen kiválasztott te-
 lephelyből miért lesz 10 milliós, vagy még nagyobb mega-city. E két megközelítés
első ránézésre akár ellentétesnek is t űnhet. Míg az egyik az eleve elrendeltetés,
addig a másik az esély történeteként értelmezhet ő . Mint később a cikkben érvekkel
 is alátámasztja a szerz ő, ez az ellentét csak látszólagos. Tulajdonképpen annak
megértéséhez, hogy a kis, véletlenszer ű eseményeknek miért lehet óriási hatása a
gazdaságföldrajzra, arra is szükség van, hogy azt is megértsük, miként lehet ilyen
nagy hatásuk a természetföldrajzban gyökerez ő alapvető különbségeknek. Ennek
                Paul Krugman : A földrajz szerepe a fejlődésben
                  Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 1-21. p.

2      Paul Krugman                                           TÉT XIV. évf. 2000   s4

következtében a két megközelítés inkább egymás kiegészít őjeként, semmint egy-
más ellentéteként jelenik meg.
  Mindenesetre a cikk célja azon kérdés megvilágítása, hogy a világgazdaság föld-
rajza — mind az országok közötti és az országokon belüli — miként képes bekapcso-
lódni egy olyan önszervez ő folyamatba, amelyben a látszólag hasonló potenciállal
rendelkező lokalitások igen különböz ő gazdasági szerepet játszanak.

Az új gazdaságföldrajz elméleti alapjai

  Sok olyan gazdasági tevékenység található, amely földrajzilag koncentráltan he-
lyezkedik el. A fejlett országokban a legtöbb ember — de a fejl ődő országokban is
egyre nagyobb számban — hatalmas, s űrű n lakott, nagyvárosi térségekben él.
A legtöbb iparág — beleértve a szolgáltató iparágakat is, pl. a bankszektort — szintén
földrajzilag koncentrált, és ezek a csoportosulások igen fontos forrását adják a nem-
zetközi specializációnak és kereskedelemnek. Nem élhetünk azonban mindannyian
egyetlen hatalmas városban, és a világgazdaság sem koncentrálhatja minden egyes
termék termelését egyetlen telephelyre. Miért?

A centripetális és centrifugális erők

  A földrajzi koncentrációt el ősegítő és az azzal szembenálló er ők — a centripetális
és a centrifugális erők — között egy teljesen természetes „kötélhúzás" tapasztalható.
Ezek az erők az 1. táblázatban felvázolt tényez őkkel mutathatók be. A felsorolás
természetesen nem teljes kör ű; csupán néhány, a gyakorlatban fontos tényez ő került
kiválasztásra.
                                    1. TÁBLÁZAT
                          A földrajzi koncentrációra ható erők
                      (Forces Affecting Geographic Concentration)
                  •
              Centripetális erők                         Centrifugális erők
Piaci méret hatásai (kapcsolatok)            Immobil tényezők
Hatalmas munkaerőpiacok                      Ingatlanhasználati díjak
Tisztán pozitív externhatások                Tisztán negatív externhatások

  Az 1. táblázat első oszlopában felsorolásra került centripetális er ők a pozitív
externhatások három klasszikus Marshall-i kiindulópontja. A nagy helyi piac egya-
ránt létrehoz visszafelé mutató kapcsolatokat (pl. a nagy mennyiségben termelt áruk
előállítása során el őnyben részesülnek azok a telephelyek, ahonnan jól elérhet ők a
nagy piacok) és el őrefelé mutató kapcsolatokat (pl. a nagy helyi piac el ősegíti a
közbens ő termékek helyi el őállítását, csökkentve a termel ők költségeit). Egy ipari
koncentráció — különösen a magasan képzettek körében — el ősegíti a széles munka-
erőpiac létrejöttét, így a munkavállalók könnyebben találnak maguknak munkát, és
a munkaadók is könnyebben találnak megfelel ő munkaerőt. Továbbá a gazdasági
                           Paul Krugman : A földrajz szerepe a fejlődésben
                             Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 1-21. p.

TÉT XIV. évf. 2000    s4                               A földrajz szerepe a ...        3

tevékenység helyi koncentrációja az információ tovagy űrűzésével többé-kevésbé
tiszta pozitív externhatásokat hozhat létre.
   Az 1. táblázat második oszlopában szerepl ő centrifugális er ők kevésbé szabály-
szerűek, azonban hasznos kitér őt jelentenek. Az immobil tényez ők, a természeti
erőforrások és nemzetközi összefüggésben az emberek mind kínálati (a termelés
egy részének muszáj oda telepednie, ahol rendelkezésre áll a munkaer ő), mind
keresleti oldalról (a szétszórt tényez ők szétszórt piacot eredményeznek, és a terme-
lés egy részét arra ösztönzik, hogy a fogyasztók közelében telepedjen le) a termelés
koncentrációja ellen küzdenek. A gazdasági tevékenységek koncentrációjával járó
keresletnövekedés felhajtja az ingatlanhasználati díjakat, és gátolja a további kon-
centrációt. A tevékenységek koncentrációja ezenkívül hozzájárulhat az olyan, töb-
bé-kevésbé tiszta negatív externhatások megjelenéséhez is, mint pl. a túlnépesedés.
   A valóságban az agglomerációk — általánosságban csakúgy, mint azok vala-
mennyi konkrét esetében — h űen tükrözik az 1. táblázatban szereplő valamennyi
tényezőt. Miért koncentrálódik a pénzügyi szolgáltatások iparága New Yorkban?
Részben, mert a város mérete vonzóvá teszi New Yorkot az üzleti vállalkozások
számára, illetve mert a pénzügyi iparág koncentrációja miatt rengeteg ügyfél és
kapcsolódó szolgáltatást kínáló vállalkozás található ott. Ugyancsak fontos, hogy a
városban nagy számban áll rendelkezésre a speciális szakképzettséggel rendelkez ő
munkaerő (mint pl. a biztosítási jogászok), illetve annak a ténynek a jelent ősége,
hogy a pénzügyi intézetek az üzleti élet középpontjában lehetnek, ahol a dolgok
történnek. De miért nem költözik minden pénzügyi vállalkozás New Yorkba? Egy-
felől mert rengeteg ügyfél található New Yorkon kívül is másfel ől mert az irodák
bérleti díja túlságosan drága, és nehéz elviselni a városban tapasztalható óriási for-
galmat, a b űnözést és a hasonló városi kellemetlenségeket.
   Ahhoz azonban, hogy a gazdaságföldrajz területén elemz ő munkát végezzünk, el
kell vonatkoztatnunk a valós világ komplexitásától és a tényez őknek csak egy kor-
 látozottabb körére szabad koncentrálnunk. Tulajdonképpen természetesnek vehet ő,
ha az 1. táblázatnak mind az első, mind a második oszlopából kiválasztunk egy-egy
 tényezőt. Helyezzük a hangsúlyt csak egy centripetális és egy centrifugális er ő
 közötti feszültségre. A gazdaságföldrajz területén az 1991-ben íródott cikkel és
 könyvvel (Krugman 1991a; 1991b) megkezdett munkája során a szerz ő a legtöbb
 modell esetében mindkét oszlopból az els ő két tényez őt emelte ki. Így a piaci méret
 hatásaiból adódó kapcsolatokat a koncentrációt el ősegítő, míg az immobil tényező-
 ket a koncentráció ellen ható er őként vizsgálja a szerz ő .
   Ezt a választást inkább két stratégiai modellezésb ől eredő megfontolás vezérelte,
 semmint az empirikus döntés. El őször is, a feltételezések és a következtetések közé
 valamekkora távolságot kívánatos tenni annak érdekében, hogy elkerüljük az olyan
 megközelítés buktatóit, amely az agglomerációs gazdasági el őnyökkel bizonyítaná az
 agglomeráció kialakulását. Az általunk elvégezni szándékozott elemzések többsége,
 melyben azt szeretnénk megtudni, hogy a változó gazdasági környezet miként módosítja
 a gazdaságföldrajzot, egy rosszul megfogalmazott feladattá válik, amennyiben a földraj-
 zot meghatározó erőket egy „küls ő hatások" című fekete dobozba zárjuk.
               Paul Krugman : A földrajz szerepe a fejlődésben
                 Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 1-21. p.

4      Paul Krugman                                              TÉT XIV. évf. 2000   s4

  Másodszor, az elhelyezkedés kérdésében nagy segítség, ha olyan modellt vá-
lasztunk, amelyben a távolságot természetes módon mérjük. A szállítási költségek
által közvetített kapcsolati hatások természetszer űleg szorosan kapcsolódnak a
távolsághoz -- csakúgy, mint az immobil tényez őkhöz. Az ingatlan-használati
díjak mint centrifugális er ő fogalmi kihívásokat vetnek fel (a „határtalan Los
Angeles probléma"), melyek b ővebben az esély és szükségszer űség cím ű rész-
ben kerülnek tárgyalásra.

                             A modellezés fortélyai

  Viszonylag újnak számít annak a körkörös folyamatnak a gondolata, amely szerint
az egyes termel ő knek azon döntései, hogy olyan telephelyet válasszanak, ahonnan
könnyen elérhet ő vé válnak a piacok és a beszállítók, javítják azon a helyen a többi
termel ő számára is a piacok és a szállítók elérhet őségét. E gondolat képezte a köz-
ponti tárgyát a geográfusok között jól ismert Harris (1954) és Pred (1966) munkájá-
nak. Miért nem vált akkor ez az elképzelés széles körben ismertté a közgazdászok
körében egészen az 1990-es évekig?
  A legvalószínűbb válasz szerint Harris és Pred munkájának alapjául azon implicit
feltételezések szolgáltak, miszerint az üzemi szinten állandóan javuló méret-
gazdaságosság tapasztalható. E méretgazdaságosság hiányában a termel őket semmi
sem ösztönözné tevékenységük koncentrációjára: egyszer űen elláthatnák a fo-
gyasztókat sok kis helyi gyárból is. Egy regionális piac növekedése el őreláthatóan
nem vonná maga után a régióban megtermelt javak mennyiségének növekedését is.
Egyszóval a történet középpontjában a növekv ő skálahozadék áll.
  Ugyanez mondható el általánosan a térbeli gazdaságról is. A telephelyelméletek
legérdekesebb gondolatai közül implicit vagy explicit módon szinte valamennyi
azon a feltételezésen nyugszik, hogy a jelent ős mértékű méretgazdaságosság er ő síti
az egyes tevékenységek földrajzi koncentrációját. Ennélfogva Webernek (1909) az
egyes termel ő k telephely-választási döntéseit vizsgáló munkája megpróbálja mini-
malizálni az összetett termelési költségeket, és a szállítás nyomán elfogadja, hogy
mindössze egyetlen termelési helyszín lehetséges. Christaller (1933) elmélete, mi-
szerint a városok a központi helyek hierarchiája szerint helyezkednek el azon a
feltételezésen alapul, hogy a nagyobb városok szélesebb kör ű szolgáltatásokat ké-
pesek kínálni. Lösch (1940) híres munkája, amelyben bemutatta, hogy a központi
helyeknek a hatékony térbeli elhelyezkedése hatszög alakú piaci tereket von maga
után feltételezi, hogy bizonyos gazdasági tevékenységek csak korlátozott számú
telephelyen folytathatók. (A méretgazdaságosság semmilyen formájára nem tá-
maszkodó telephely-modellek legfontosabb példája, von Thünen (1826) ingatlan-
használat elemzése tulajdonképpen elrejti a növekv ő skálahozadék szerepét azzal,
hogy egyszerű en feltételezi egy központi szereppel rendelkez ő város meglétét.)
Azonban a vállalkozások szintjén jelentkez ő kimeríthetetlen méretgazdaságosság
szükségszerű en aláássa a tökéletes versenyt.
                          Paul Krugman : A földrajz szerepe a fejlődésben
                            Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 1-21. p.

TÉT XIV. évf. 2000   s4                                A földrajz szerepe a ...     5

  Így már nyilvánvaló, hogy a térbeliségnek miért sikerült végül is a közgazdaság-
tudomány főáramába bekerülnie. A tökéletlen verseny modellezése már nem jelen-
tett lehetetlen feladatot, és a kimeríthetetlen méretgazdaságossággal rendelkez ő
esetek többé már nem estek a látóhatáron és a vizsgálatokon kívül. Valójában a
földrajz iránti új érdekl ődés a növekv ő skálahozadék—tökéletlen verseny negyedik
(és utolsó?) hullámának tekinthet ő, amely az elmúlt húsz esztend őben söpört ke-
resztül a közgazdaságtudományon. El őször az új ipari szervezet jelent meg, mely
könnyen kezelhető eszköztárat hozott létre a tökéletlen verseny nem teljesen meg-
győző modelljei számára. Ezt követte az új kereskedelmi elmélet, amely az új esz-
köztár segítségével a növekv ő skálahozadék jelentőségét figyelembe vev ő nemzet-
közi kereskedelmi modelleket épített fel. Majd az új növekedési elmélet ugyanezt
érte el a gazdasági növekedés területén. 1990 után pedig megjelent az új gazdaság-
földrajz, ami leginkább a gazdasági elemzések azon típusaként írható le, mely a
gazdaság területi szerkezetét olyan, technikai trükkök alkalmazásával létrehozott
modellek segítségével próbálja megmagyarázni, amelyekben a növekv ő skálahoza-
dék és a tökéletlen verseny jellemezte piacok szerepelnek. Fujita, Krugman és
Venables (1999) ezeket a trükköket a „Dixit—Stiglitz, a jéghegyek, az evolúció és a
számítógép" eredményeiként foglalja össze. Miért és hogyan?

Dixit Stiglitz
     —




  A figyelemre méltó, Dixit és Stiglitz (1977) által kidolgozásra került monopolista
verseny modellje a közgazdaságtan számos területének „igáslovává" vált. Az új
gazdaságföldrajzban e modell egy különösen megnyer ő vonással rendelkezik. Mi-
vel a termékek kontinuitását feltételezi, lehet ővé teszi a modellezők számára, hogy
figyelembe vegyék több telephely valamennyi sajátosságát, és hogy azokat az ál-
landó változók viselkedése szempontjából ugyanúgy vizsgálhassák, mint egy adott
régióban a gyáripar részarányát. Tulajdonképpen Dixit és Stiglitz lehet ővé teszi,
hogy a kész süteményt önkényesen kis szeletekre vághassuk fel.

Jéghegyek
  A jéghegyek kevésbé mindennapos technikai trükknek számítanak. Az új gazda-
ságföldrajz a szállítási költségekre helyezi a fő hangsúlyt. Eddig bármilyen, a gaz-
daságföldrajz általános egyensúlyi modelljének kidolgozására irányuló kísérletet
lényegesen megnehezített a szállítási költség és az árutermel ő szektor modellezésé-
nek szükségessége. A szállítási költségek alááshatják a kereslet konstans rugal-
masságát, ami az egyik legfontosabb egyszer űsítő feltételezése a Dixit—Stiglitz
modellnek. Mindkét probléma megkerülhet ő azon feltételezéssel, amelyet el őször
Samuelson (1954) vezetett be a nemzetközi kereskedelmi elméletbe. Bármely
szállított árunak egy szelete egyszer űen „elolvad" a szállítás közben, így a szállí-
tási költségek tulajdonképpen benne vannak a szállított áruban. (Az új gazdaság-
földrajzi modellekben az elolvadás általában a távolságra jutó konstans arányt
jelenti, például mérföldenként a rakomány 1%-a t űnik el.) A megfelel ő modelle-
                Paul Krugman : A földrajz szerepe a fejlődésben
                  Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 1-21. p.

6      Paul Krugman                                               TÉT XIV. évf. 2000   s4
zés szempontjából a Dixit—Stiglitz piacstruktúra és a jéghegyek — szállítási költ-
ségek között látványos szinergia figyelhet ő meg. Nem csak további iparágak
modellezése kerülhet ő el, de bármely két telephely közötti szállítási költség min-
dig kifejezhet ő a „free on board" szállítási költség konstans hányadosaként, és
megmarad a kereslet konstans rugalmassága.

Evolúció

  A gazdaságföldrajz területén megjelent munkák gyakran többszörös egyensúlyt
alkalmaznak. Tegyük fel, hogy a termel ő k olyan telephelyre szeretnének telepedni,
amelyet már más termel ő is telephelyének választott. Ez rögtön bizonyos önkényes-
séget sugall, hogy végül is hová települ. De vajon melyik egyenl őséget választja a
gazdaság? Az új gazdaságföldrajzi modellek jellemz ően azzal a feltételezéssel él-
nek, hogy egy ad hoc folyamat eredményének tekinthet ő, hogy a termelés mely
alkotóeleme mozog fokozatosan az egyre nagyobb bevételek érdekében. Ezt a fajta
dinamikus folyamatot kezdetben igazolásszer űen javasolták, mert figyelmen kívül
hagyja a várakozások szerepét. Azonban a földrajzi modellekre tekinthetünk úgy is,
mint olyan játékokra, amelyekben a szerepl ők inkább telephelyet választanak, mint
stratégiát — vagy inkább azt, hogy melyik telephelyen lesz stratégiájuk. Ez esetben
nem a régimódi statikus várakozások vizsgálata mellett kötelezik el magukat, ha-
nem a „state-of-the-art" evolúciós játékelmélet mellett! (Az átlagos m űveltségű
modellező knek — mint amilyennek jómagam is számítok — néha úgy t űnik, hogy az
evolúciós játékelmélet legfő bb hozzájárulása a tudományhoz azon kis nyilacskák
újra legitimálása volt, amelyeket az ábráinkra mindig oda akartunk rajzolni.)

A számítógép

  Az elméleti szakemberek legnagyobb er ő feszítései ellenére is a gazdaságföldrajzi
modellek — a legegyszerű bbek kivételével — általában túl mutatnak a tollal és egy
szelet papírral megoldható problémákon. Végül is az egész lényege az, hogy szo-
katlanul nagy méret ű számszerű sített példákon alapul — a modellek feltárásához
statikai számításokra és dinamikus szimulációkra egyaránt szükség van.

                        A földrajzi változás dinamikája
  Tegyük fel, hogy egy gazdasági tevékenységnek valahol valamivel nagyobb kon-
centrációja tapasztalható, mint máshol. Ez a koncentráció vajon önmagát er ősítő
lesz, tovább növelve a térségek közötti egyensúlytalanságot, vagy esetleg kialakul
egy a szimmetrikus állapot irányába mutató tendencia? A válasz feltételezhet ően a
centripetális és centrifugális er ők relatív erősségétő l függ.
  Ezzel szemben tegyük fel, hogy a gazdasági tevékenység koncentrációja már
létezik, azonban néhány tevékenység kiköltözik valahova máshová. Vajon vissza-
költöznek ezek a tevékenységek, vagy esetleg teljesen felbomlik a koncentráció?
A kérdésre a válasz ugyancsak a centripetális és centrifugális er ők relatív er őssé-
gének függvénye.
                                     Paul Krugman : A földrajz szerepe a fejlődésben
                                       Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 1-21. p.

TÉT XIV. évf. 2000              s4                                     A földrajz szerepe a ...                7

  Ahogy ezek az általános kérdések is mutatják, a gazdaságföldrajzi modellek tipi-
kusan egy olyan sablont adnak, amelyben a modell min őségi működése váratlanul
megváltozik, ha az erő k mennyiségi egyensúlya elér egy kritikus szintet. Ezek a
modellek a bifurkációkkal jellemezhet ő ek. Ezért a bifurkációs diagrammok igen
fontos elemzési eszközök a szakirodalom ezen területén.
  Ezeknek a bifurkációknak a legjellemz őbb formáit illusztrálja az I. és a 2. áb-
ra, amelyek a Krugman (1991b) által bevezetésre került modell szimulációjának
eredményeit mutatják be. A cikk tulajdonképpen a Harris (1954) és Pred (1966)
által érzékeltett problémát kísérelte meg formalizálni. A modell olyan két régi-
óból álló gazdaságot céloz meg, amelyekben egyaránt két iparág van jelen: az
immobil, tökéletes versennyel bíró mez őgazdaság, illetve a mobil, tökéletlen
versennyel (Dixit—Stiglitz) jellemezhet ő gyáripar. Az el őre és a visszamutató
kapcsolatok a gyáriparban centripetális er őket hoznak létre, míg a farmerek
helyhez kötöttsége centrifugális er őt generál.
                                     1. ÁBRA
 A regionális gyáriparban foglalkoztatott népesség és a reálbérek közötti kapcsolat
                        változó szállítási költségek esetén
 (Relationship between Regional Manufacturing Populations and Real Wages with
                             Varying Transport Costs)

            0,8

     "2                                                                       Alacsony szállítási ktg.
    LE?                       Magas szállítási ktg.
            0,4
    "9.

    I
    .'.. ._ \0
     ...
                       _---"—

    ::;-5
    .61
    -..
    :2-0,4
    -r)
    :•%-'
                                             Közepes szállítási ktg.
    -,.
            -0,8       ---              -,                                                  -,       ,    ,
                   0            10      20       30      40       50     60        70       80      90   100

                             A gyáriparban foglalkoztatott munkaerő aránya az I. régióban (%)



  Az 1. ábra azt mutatja, hogy a két régió közötti reálbérkülönbségek hogyan függ-
nek a gyáripar elhelyezkedését ől (a számítás a kisebb, kiszámítható általános
egyensúlyi modell többszöri lefuttatását tartalmazza). A horizontális tengely az
1. régióban élő gyáripari munkások arányát, a vertikális tengely pedig az 1. és 2. régió
közötti reálbérkülönbségeket mutatja. Az egyes görbék különböz ő szállítási költsé-
gek menti számításokat takarnak.
  A görbék mögött a következ ő vázlatos intuíció áll. Magas szállítási költségek
esetén viszonylag alacsony a régiók közötti kereskedelem. Így a munkások által
elérhető bérek főleg a helyi versenytő l függnek, melyek ennek eredményeként
                     Paul Krugman : A földrajz szerepe a fejlődésben
                       Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 1-21. p.
8        Paul Krugman                                                TÉT XIV. évf. 2000          s4
ugyanazon régióban a munkások számának növekedésével csökkenni fognak.
Amennyiben alacsonyak a szállítási költségek, akkor a tipikus vállalkozás mindkét
régióban egyaránt értékesíti termékeit. Ha abba a régióba helyezi át a termelését,
ahol magasabb a munkások száma, akkor közelebb kerül a piachoz és megengedheti
magának, hogy magasabb béreket fizessen, ráadásul e bérek vásárlóereje szintén
magasabb, hiszen a munkások számára könnyebben elérhet ővé válnak a fogyasz-
tási javak. Tehát ebben az esetben a reálbérek a régióban dolgozó munkások szá-
mával együtt emelkednek. Közepes szállítási költségek esetén ez a két er ő vala-
melyest kiegyenlít ődik. Az adott görbe az mutatja, hogy a centripetális er ők akkor
erősebbek, amikor a két régió között nagy az egyenl őtlenség, míg ha a két régió
közel hasonló, akkor a centrifugális er ők nagyobbak. Az adott függvénytípusok
használata a példában önkényes.
  Mivel feltételezzük, hogy a munkások abba a régióba költöznek, ahol magasabb
reálbért kínálnak számukra, magas szállítási költségek esetén egyedülálló egyensú-
lyi helyzet alakul ki, a munkások egyformán oszlanak meg a két régióban. Alacsony
szállítási költségek mellett három egyensúlyi helyzet is található — egy, amikor a
munkások egyformán oszlanak meg a két régió között és kett ő, amikor a munkások
az egyik, illetve a másik régióban koncentrálódnak. Közepes szállítási költségeknél
pedig öt egyensúlyi helyzet is létrejöhet.

                                       2. ÁBRA
    A regionális gyáriparban foglalkoztatott népesség és a szállítási költségek közötti
                                       kapcsolat
    (Relationship between Regional Manufacturing Population and Transport Costs)


                 - Stabil egyensúlyi helyzet                     Nem stabil egyensúlyi helyzet




                                                                           A




             L   _
                                            Szállítási költség




  A 2. ábrán látható bifurkációs diagram azon feltételezés következményeit mutat-
ja, miszerint a munkások fokozatosan a magasabb reálbéreket kínáló régióba köl-
töznek. Azt ábrázolja — az 1. régióban a gyáriparban foglalkoztatott munkaer ő ará-
nyának mérésével —, miként függ az egyensúlyi helyzet a szállítási költségekt ől. Az
egyenes vonalak a stabil, a szaggatott vonalak pedig a nem stabil egyensúlyi hely-
                       Paul Krugman : A földrajz szerepe a fejlődésben
                         Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 1-21. p.

TÉT XIV. évf. 2000 s 4                               A földrajz szerepe a ...        9

zetet jelzik. Az ábra jól illusztrálja az új gazdaságföldrajz egyik legmegnyer őbb
tulajdonságát: lehet ővé teszi az ember számára, hogy végigmenjen az érdekes
„elképzelt történeteken". Képzeljünk el egy olyan gazdaságot, amelyre kezdetben
a magas szállítási költségek, és ebb ől kifolyólag a munkaer ő egyenletes eloszlása
a jellemző . Ezt a helyzetet ábrázolja a 2. ábrán látható A pont. Ezek után tegyük
fel, hogy a szállítási költségek lecsökkennek. Amikor a gazdaság eléri a B pontot,
elindulna egy, a gyáripari koncentrációban megnyilvánuló önmagát er ősítő fo-
lyamat, amely a régióban a gyáripar egyre nagyobb koncentrációjához vezetne.
Vagyis a gazdaság önkéntelenül egy centrum—periféria földrajzi struktúrával
jellemezhető rendszerré alakítaná át saját magát.

                     A világgazdaság földrajzi elméletei

  Egy generációval ezel őtt, a gazdasági rendszerek kritikájában általánosan elfoga-
dott volt azon elképzelés, miszerint a fejl ődő országok nem ugyanazon a fejl ődési
úton haladnak, mint az iparilag fejlett országok — bár kevésbé fejlettek. Inkább azzal
érveltek, hogy a gazdag és szegény országok megjelenése része annak az egyenl őt-
len fejl ődési folyamatnak, amelyben bizonyos régiókban az évek során egyre job-
ban felhalmozódtak a kezdetkor rendelkezésre álló el őnyök, aminek következtében
kiváltságos gazdasági helyzetbe kerültek, míg a világ többi részét — „kik a fát vág-
ják és a vizet hordják" — alárendelt szerepkörbe süllyesztették. Az elmúlt tíz eszten-
dőben a tendenciák nagy mértékben megfordultak: úgy t űnik, a fejlett országok
attól tartanak, hogy az újonnan iparosodó országok aláássák az Észak jólétét.

                       Teoretikus világ két gazdasággal

  Az új gazdaságföldrajz modelljei megvilágosíthatják mindkét aggodalmat. A mo-
dellek azt sugallják, hogy a világnak a gazdag ipari centrumra és szegény nem
ipari perifériára való felosztása, illetve az ipar térbeli terjedésének és a bérek
konvergenciájának kés őbbi szakasza egyaránt a csökken ő szállítási költségek
folyamatával magyarázható.
  Az alapkoncepció bevezetése Venables (1995) nevéhez fűződik. Ő az előző rész-
ben felvázolt regionális modellel ellentétben abból a feltételezésb ől indult ki, hogy
a tényez ők az országok között teljes mértékben immobilak voltak. Ennek ellenére
az állandó skálahozadékot produkáló mez őgazdasági ágazat és a növekv ő skálaho-
zadékkal bíró gyáripari szektor — melyek egyaránt felhasználnak és létrehoznak
közbenső termékeket, inputokat — megkülönböztetése lehet őséget teremt a kumula-
tív folyamat kialakulására. Az alapgondolat szerint egy nagy gyáriparral rendelkez ő
régióban a közbens ő inputokat termel ők számára könnyebben elérhet ővé válik a
végső termel ők által nyújtott nagy piac (visszacsatoló kapcsolatok), míg azok vi-
szont élvezik majd a régiójukban megtermelt közbens ő inputok jobb elérhet őségé-
bő l származó el őnyöket (el őrecsatoló kapcsolatok). A modell eredeti formája a
gyártási folyamat elejéhez és végéhez kapcsolódó alkatrészeket elkülönített ágaza-
                 Paul Krugman : A földrajz szerepe a fejlődésben
                   Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 1-21. p.
10     Paul Krugman                                           TÉT XIV. évf. 2000   s4
tokként kezelte. A kés ő bbi munkákban, ideértve Krugman és Venables (1995), illetve
Puga és Venables (1997) munkáit, elfogadásra került, hogy a hasonlóan megkülönböz-
tetett termékek fogyasztásra és termelésre egyaránt felhasználhatóak, így lehet őség
nyílik az ágazatnak egy közös gyáripari aggregátumban való összevonására.
  Tegyük fel, hogy létezik egy olyan világ, amely két, kezdetben azonos régióból
áll, ahol változó a gyáripari termékeknek a két régió közötti szállítási költsége. Ha a
szállítási költségek magasak, akkor alapvet ően mindkét régió önellátó berendezke-
désű lesz, és ennek köszönhet ően a kiinduló feltételekhez hasonlóan azonos lesz a
két régióban a kibocsátás is. Azonban most képzeljük el, hogy a szállítási költség
fokozatosan csökken. Ekkor egyre nagyobb lehet őségük nyílik a cégeknek, hogy
gyáripari termékeiket exportálják a másik régióba. A szállítási költségek miatt mind
a piacok, mind a beszállítók jobb elérhet őségébő l abban a régióban megvalósuló
termelés fog profitálni, amelyikben nagyobb a gyáripari szektor (bármilyen kis
eltérés vagy egyszerű történelmi véletlen következtében). Így, amikor a szállítási
költségek egy kritikus szint alá esnek, bekövetkezik a régiók közötti differenciáló-
dási folyamat, amely során a gyáripar a centrumtérségben koncentrálódik, míg a
periféria számára az alapanyag-termelés marad.
  E folyamat hatása a gyáripar méretét ől, sőt kimondottan a végs ő fogyasztásra ke-
rülő gyáripari termékek arányától függ. Ha ez az arány alacsony, a magterületté
váló régió nem ér el lényegesen magasabb bérszintet e funkciónak köszönhet ően.
Azonban, ha elég nagy a részesedése (kétrégiós modell esetében, ha meghaladja az
árukra költött összeg felét), a magterületen magasabbak lesznek a bérek, mint a
periférián, és a differenciálódási folyamat leértékeli a periférikus régiót. Ez az egy-
szerű megközelítés így igazolja azt az állítást, miszerint a Dél elmaradottsága nem
más, mint elszigetelt fejl ődés. Szükségszerű következménye annak a folyamatnak,
amely az Észak iparosodottságához is vezetett.
  Talán még inkább meglep ő, hogy ugyanazon modell el őrejelzése szerint a szállí-
tási költségek folyamatos csökkenése — szabadosan mondva a globalizáció folytató-
dó folyamata — végső fokon visszafordítja a véletlent. Ennek oka, hogy a periférikus
térségeknek versenyel ő nyük származik az alacsonyabb bérekb ől. Először ez az
előny csak az Északon meglév ő , a piacok (visszacsatoló kapcsolatok) és az inputok
(elő recsatoló kapcsolatok) sokkal jobb elérhet őségét képes ellensúlyozni. Azonban
ahogy a szállítási költségek egyre jobban csökkennek, folyamatosan mérsékl ődik e
kapcsolatok jelentő sége. Tehát van még egy kritikus pont, amikor az ipar az alacso-
nyabb bérekkel rendelkez ő régiókba való településsel biztosíthatja nyereségességét.
  Az eredmény meglep ő en megnyugtató. Azáltal, hogy elképzelünk egy olyan hi-
potetikus esetet, amelyben egy mozgó változó — a szállítási költségek — hosszú id őn
keresztül monoton utat követ, képesek vagyunk felvázolni a világgazdaság evolú-
ciós útját. Ennek során el ő ször spontán módon megjelenik az egyes országok kö-
zötti egyenlő tlenség, a világ alapanyag-termel ő , illetve ipari országokra szakad,
majd az egész folyamatosan megsz űnik. Érthet őbben, Venables és jómagam az
eredeti cikkre, mint a „világtörténelem 1. részére" utaltunk.
                       Paul Krugman : A földrajz szerepe a fejlődésben
                         Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 1-21. p.

TÉT XIV. évf. 2000   s4                              A földrajz szerepe a ...      11


                A több gazdasággal rendelkez ő valós világ
  Röviden visszatérek arra a kérdésre, hogy milyen mértékben képes egy ilyen
elemzés ténylegesen feltárni a valós világ történelmét. Els őként azonban a modelle-
zés területi aspektusainak tárgyalásához hasznosnak bizonyulhat a világgazdaság
földrajzi elméleteinek felhasználása.
  Krugman és Venables (1995) elemzése sokban hasonlít a nemzetközi kereske-
delmi elmélethez. Egy olyan világot képzel el, melyben mindössze két különálló
telephely található és ezeket pontszer űen modellezi. A teret csak olyan mértékben
foglalja magában, hogy e két pont között szállítási költségeket feltételez. Ez egy
komoly geográfus számára természetesen cseppet sem kielégít ő, hiszen az orszá-
gok közötti, illetve az országokon belüli területi kapcsolatokat egyaránt figyelem-
be kellene venni. S őt, első megközelítésben egy geográfus még a nemzeti határo-
kat is eltörölné, azt kérdezvén, milyen területi struktúrát hozhat létre egy diffe-
renciálatlan egységes világgazdaság.
   Általában alighanem lehetetlen ezt megtenni. Amint az ember csak egy kicsivel is
túl merészkedik a két vagy három telephellyel rendelkez ő világon, az egész feladat
egy nem informatív osztályozáshoz vezet. Azonban a sajátságos, valóságtól elru-
gaszkodott, de megfelel ő geometriákra való hangsúlyfektetéssel lehet őség nyílik
jelentő snek mondható eredmények elérésére.
   Az egyik sajátos — mesterkéltsége ellenére igen hasznos — geometriát „verseny-
 pálya" gazdaságnak nevezhetjük. Számos régió szimmetrikusan helyezkedik el egy
 köríven úgy, hogy szállítás csakis a körív mentén lehetséges. Ez az elhelyezkedés
 két igen hasznos tulajdonsággal rendelkezik. El őször is, a gazdaság egydimenziós,
 ami nagymértékben leegyszer űsíti mind az algebrát, mind a számításokat. Másod-
 szor, mivel nincsenek szélek és ennélfogva nincsen középpont, tökéletesen alkal-
 mas mód azon tulajdonság fenntartására, hogy valamennyi hely azonos. Tehát bár-
 milyen kialakuló területi struktúra csak saját magától képes létrejönni.
   Ha az ember veszi Krugman és Venables (1995) modelljének versenypálya válto-
 zatát és a gyáriparnak a térben majdnem, de nem egészen egységes eloszlásával
 indít, akkor egy spontán differenciálódási folyamatnak lehet tanúja, amely során
 gyáripari és mező gazdasági régiók jönnek létre. E régiók mérete és elhelyezkedése
 még akkor is el őre megjósolható, ha a kezdeti eltérés véletlenszer űen alakul. Ennek
 okát mindenki látszólag különböz ő kontextusban magyarázta (Turfing 1952). Azon-
 ban a kérdés megválaszolása, hogy a világ mely részei futnak be, és mely szerepek
 maradnak tetsz őlegesek azon kis kezdeti el őny függvénye, amely meghatározza a
 regionális fejl ő dés rendjének alakulását (p1. hogy a váltakozó gyáripari és mez ő-
 gazdasági övezetek miként követik egymást a körív mentén).
   Az elemzésnek egy sokkal inkább valóságh ű geometriák felé történ ő kiterjesztése
 rendkívül nehéz. A versenypálya vizsgálat legalább a tekintetben sokatmondó, hogy
 mi az oka annak, hogy a fejlettség és az elmaradottság szerkezete inkább regionális
 — pl. az ipari forradalom miért ment végbe egész Északnyugat-Európában —, mint-
 hogy a nemzeti határok közé lenne zárva.
                  Paul Krugman : A földrajz szerepe a fejlődésben
                    Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 1-21. p.

12     Paul Krugman                                          TÉT XIV. évf. 2000   s4
  Mi a helyzet a nemzetközi egyenl őtlenség kialakulásával és megszünésével? Két-
ségtelenül e szemléletben szerepl ő erők nem adnak teljes választ, vagy csak a valós
történetnek egy kis szeletére világítanak rá. F őként, ha az ember megpróbálja a
modellbe illeszteni az észak—dél kereskedelem valóságos részesedését a bruttó
világtermelésb ől, rendkívül nehéz megmondani, hogy vajon a jövedelmek kezdeti
eltérése — a világ ipari és nyersanyagtermel ő régiókra való felosztása — vagy az ipar
későbbi elterjedése van-e nagyobb hatással a valós jövedelmekre a két régióban.
Lehetséges, hogy megvan a módja a történet nagyobb jelent őségűvé válásának —
mondjuk a kereskedelmi specializáció és a pozitív externhatások közötti kapcsola-
tok bevezetésével. Azonban most még túlságosan korai lenne, hogy a felettébb
érdekes és szuggesztív „világtörténelemt ől" többet várjunk, mint egy lehetséges
történetet arról miként zajlottak az események valójában.

               Területi egyenlőtlenség a fejlődő országokban
  Gyakran megfigyelhet ő jelenség, és komoly problémát okoz több fejl ődő ország-
ban a gazdaság jelent ős mértékű dualizmusa, ami egy viszonylag magas bérekkel és
magas jövedelmekkel rendelkez ő fejlett gazdaságnak a kevésbé fejlett gazdaságból
való kiemelkedésében nyilvánul meg. Ez a gazdasági kett ősség igen erős földrajzi
dimenziókkal rendelkezik. Annak ellenére, hogy a gazdaságfejlesztés általában
továbbra is dimenzió nélküli pontként kezeli az országokat, más kontextusban ég-
bekiáltó ellentétek figyelhet ők meg Mexico City és Chiapas, vagy Sao Paulo és
Brazília északkeleti térsége között.
  Különösebben nem nehéz az imént tárgyalt centrum—periféria modellt ráhúzni a
regionális egyenl őtlenségek történetére. Mindössze a modell elemeit szükséges
átnevezni mobil tényez őkre, mint a tőke és a képzett munkaer ő . Feltételezve,
hogy a képzetlen munkaerő (viszonylag) immobil tényez ő, átveheti a farmerek
szerepét. A történet még valóságh űbbé tehet ő azáltal, hogy engedélyezzük a mo-
bil és az immobil tényez őknek a termelésben való helyettesíthet őségét. Mindazo-
náltal ennek hatására a modell csak bonyolultabbá válik anélkül, hogy a kapott
eredmény lényegesen megváltozna. A jelent ős méretgazdaságosság, illetve a
szállítási költségek centrum—periféria egyensúlyt eredményeznek, melyben az
immobil tényezőket hatalmas bérkülönbségek jellemezhetik.
  Tehát a termelés számára ezek szerint Brazília déli része sokkal vonzóbb hely az
északinál, amelynek az oka a vásárlóer ő koncentrációja és a délen megtermelt köz-
benső inputok könnyű elérhetősége. A vonzerőnek köszönhet ően az áttelepülésre
képes (mobil) termelési tényez ők délen koncentrálódnak, továbbra is fenntartva a
piacok és a beszállítók koncentrációját. Ez a Dél számára egyértelm űen előnyös
helyzetet teremt. Mint minden modellben — mely e cikkben szerepel — Dél el őnyös
helyzetének eredeti forrása nem szükségszer űen annak meglévő erőforrásaiból vagy
fekvéséb ől fakadó, nem magától értet ődő elsődlegességéből származik. Egyszerű
történelmi véletlen eredményeként is kialakulhatott.
  Annak ellenére, hogy ez egy logikus gondolatot tükröz ő történet, a területi
egyenlőtlenségek modelljei az egyenl őtlenségek okaként néhány további forrást is
                        Paul Krugman : A földrajz szerepe a fejlődésben
                          Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 1-21. p.

TÉT XIV. évf. 2000      s4                                 A földrajz szerepe a ...       13

figyelembe vesznek. Ilyen például a kereskedelmi hálózatokon keresztüli kedvez ő
piaci elérhetőségből származó önmagát er ősítő előny megléte. Ennek egyszer űsített
változata szerepel Krugman munkájában (1993), amely a 3. ábra bal oldalán kerül
felvázolásra. Az ábrán három telephely látható. A telephelyek közötti vonal széles-
sége a szállítási költségek inverz indikátora (pl. a vastagabb vonalak alacsonyabb
szállítási költségeket jelentenek, mint ahogy a térképeken is a vastagabb vonalak a
legkedvezőbb utakat jelölik). Mint az ábra mutatja, a szállítási súlypont egyértel-
műen az egyes telephelyen található, hiszen az egyes telephelyr ől bármely másik
telephely alacsonyabb költséggel érhet ő el, mint az azok közötti szállítás. Könnyen
kimutatható, hogy bármely más tényez őt azonosnak tekintve (pl. megegyezik a
piacméret és egyforma a megtermelt inputok elérhet ősége), növekv ő skálahozadék
mellett az egyes telephely a többinél vonzóbb lesz a termel ők számára. Így a szállí-
tási súlypont lesz az ipar számára a legel őnyösebb telephely. (Az új gazdaságföld-
rajz több megfigyeléséhez hasonlóan ez is egy fájóan magától értet ődő állítás, ami
azonban mindezidáig nem szerepelt a szakirodalomban.)
                                         3. ÁBRA
          Szállítási költségek, szállítási súlypontok és ipari koncentrációk
       (Transparent Costs, Transparent Hubs, and Industrial Concentration)

                    1                        1                                        2




       2                          3          3                                        4

                                      Alacsony szállítási költségek

                                      Közepes szállítási költségek

                                      Magas szállítási költségek

  De miért alacsonyabb a szállítási költség az egyes és a többi telephely között, mint
bármely más telephely között? Az egyik nyilvánvaló válasz e kérdésre az, hogy ha az
ipar az egyes telephelyen koncentrálódik, akkor az egyes és kettes telephelyek közötti
kereskedelem nagysága jóval nagyobb lesz, mint a kettes és hármas telephelyek közötti,
és így tovább. Továbbá, ha a kereskedelemben növekv ő skálahozadék tapasztalható —
mint ahogy biztosan van —, akkor az azt jelenti, hogy az egy egységre jutó szállítási
költség a leginkább használt útvonalak mentén a legalacsonyabb.
  Természetesen más példánk is van az önmagát er ősítő folyamatra. Képzeljünk el egy
olyan telephelyet, ahol bármilyen oknál fogva koncentrálódott a termelés. A közlekedési
hálózat szempontjából ez a hely egyre inkább központtá fog válni, ami még tovább
fogja erősíteni a termelés számára el őnyös telephelyi tulajdonságait, és így tovább.
                 Paul Krugman : A földrajz szerepe a fejlődésben
                   Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 1-21. p.

14     Paul Krugman                                           TÉT XIV. évf. 2000   s4
Krugman (1993) rámutat, hogy ez a folyamat az ipar centrum—periféria szerkezetének
kialakulásához vezethet, még akkor is, ha elnyomjuk a tényez ő mobilitást, mely kiemelt
szerepet játszik a hasonló struktúrák standard modelljében.
  A 3. ábra jobb oldala a közlekedési elérhet őségnek egy kicsit más szerepét mu-
tatja be. Itt négy telephelyet találhatunk, ahol az egyes és kettes telephely között a
szállítási költségek alacsonyabbak, mint bármely másik két telephely között, míg a
hármas és négyes telephelyek között különösen magasak. Ez a struktúra ugyancsak
a szállításban meglév ő növekvő skálahozadék estén jöhet létre, amennyiben az
egyes és kettes telephely egyaránt viszonylag nagy gazdasági koncentrációval ren-
delkezik. Ennek hatására a vállalkozások számára természetesen az egyes és kettes
telephely válik a legvonzóbbá, tovább növelve azok el őnyét. Egy konkrét példa ez
utóbbi esetre: Sao Paulo er ősségeinek egyik összetev ője a meglévő jó közlekedési
kapcsolatok Rio de Janeiróval (pl. s űrű repül ő gépjáratok). Ez Brazília két legna-
gyobb városa esetében természetes, azonban tovább er ősíti a különböz ő tevékeny-
ségeknek e két városban való koncentrációját.
  Mint ahogy a világgazdasági modellek már korábban rámutattak, a területi
egyenlőtlenség modelljei a csökken ő szállítási költségekre többféleképpen is rea-
gálhatnak. Kezdetben a szállítási költségek mérsékl ődése a centrum—periféria
struktúra kialakulását segítheti. Egy klasszikus példát véve, Olaszországnak a gaz-
dag északi és kevésbé gazdag déli területekre való határozott megosztottságához a
vasút megjelenése vezetett. A vasút tette lehet ővé az északi területeken lév ő gyárak
számára, hogy kielégítsék a déli, f őleg mező gazdasági területeken — az ipar hiánya
miatt — jelentkez ő piaci igényeket. Ráadásul a vasúthálózatok sokkal jobban össze-
kapcsolták a már iparosodott északi területeket, mint a délieket, tovább er ősítve az
északi telephelyek el őnyeit a piacok és az inputok elérhet őségének tekintetében.
  Végül is azonban az eléggé alacsony szállítási költségek (még ha csak a szállítás
kisebb hányadánál is) az ipar szétterjedéséhez vezethetnek. Ha már nem túlságosan
drága az inputokat bárhova elszállítani, ahol szükség van rájuk, és a termékeket
bárhonnan exportálni, akkor a periféria alacsonyabb tényez őköltségei egyre inkább
meghatározóvá válnak. (Brazíliában, az északkeleti térségben már tapasztalható az
ipar kitelepülése olyan telephelyekre, ahol a bérek csupán egyharmadát érik el a
Sao Paulóinak. A bér egyike azon tényez ő knek, melyet a hagyományos ipari térsé-
gekben a leggyakrabban hoznak összefüggésbe a munkanélküliség emelkedésével.)
Természetesen — mint kés ő bb még tárgyalásra kerül — a területi egyenl őtlenségre
nagy hatással van a politikai indíttatású kereskedelempolitika is.

                              Politika és elsőbbség
  Számos fejl ődő ország sajátos jellemz ője egy hatalmas városi koncentráció — ál-
talában a fő város — kialakulása. Miért olyan nagyok a városóriások a fejl ődő orszá-
gokban? Az els ő bbséggel foglalkozó empirikus tanulmányok két kiemelked ő, a
nagyvárosok méretét meghatározó tényez ő t azonosítanak. Az egyik maga a városi
népesség nagysága, míg a másik — már sokkal érdekesebb — a politikai struk-
                        Paul Krugman : A földrajz szerepe a fejlődésben
                          Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 1-21. p.

TÉT XIV. évf. 2000   s4                               A földrajz szerepe a ...       15

túra. A központi szerepet ellátó városok a szövetségi, valamint a decentralizált beren-
dezkedésű országokban kisebbek, mint az er ősen centralizált államokban. Így Mexi-
kóváros jóval nagyobb, mint Sanghaj, köszönhet ően Kína decentralizáltságának.
   A politikai centralizáció els őbbsége egy bizonyos szinten teljesen természetes.
A kormányzati apparátus által keltett közvetlen kereslet és foglalkoztatás, illetve
a kormányzati hivatalok közelségéb ől származó sokkal nehezebben megfogható
előnyök következményének tekinthet ő . (Ha az ember megkérdez egy japán igaz-
gatót, mi az oka annak, hogy akár magas bérleti díjat is hajlandók fizetni, csak
megtarthassák Tokió központjában fekv ő székhelyüket, általában a hivatalok
közelsége szerepel a válaszok elején.)
   E vizsgálatban ecsetelt elemzések azt javasolják azonban, hogy e közvetlen ha-
tásokon túl az ember a politikai centralizáció valamilyen multiplikátor, esetleg
katalitikus hatására számíthat (lásd a kés őbbi földrajz és politika részt). Azaz a
vállalkozásoknak bármilyen, a fővárosban tapasztalható kezdeti kereslet-
koncentrációból és közelségb ől származó el őnye a szokásos körkörös folyama-
toknak (a piacméret, a szállítók közelsége, a szállítási el őnyök stb.) köszönhe-
tően fel fog er ő södni. Az ilyen felnagyító hatások megmagyarázhatják a politi-
kai központi jelleg és az els őség között tapasztalható rendkívül szoros kapcso-
latot (pl. Tokió lényegesen nagyobb, mint New York, annak ellenére, hogy Japán
népessége csak fele az Egyesült Államokénak).
   Egyéb fontos politikai kapcsolatok is találhatók. Az 1980-as évek végén történt
mexikói kereskedelmi liberalizáció a gyáripar Mexikóvároson kívüli decentralizá-
ciójával járt együtt — amit nemcsak az amerikai határ mentén tapasztalható export
centrumok növekedése jellemzett, hanem a hazai piacra termel ő iparágaké is.
Krugman és Livas Elizondo (1996) megpróbálta közönséges modellel igazolni ezt a
megfigyelést. A cikk egy mindössze két telephellyel rendelkez ő hazai gazdasággal
és mobil tényezőkkel számolt. Az előre és visszacsatoló kapcsolatok szolgáltatták a
centripetális, míg az ingatlanhasználati díjak a centrifugális er őket. Mindamellett
feltételezték, hogy e két telephely közötti kereskedelmi kapcsolatokban megbújik
egy nagyobb, harmadik régióval, a világ többi részével történ ő kapcsolat is (azon-
ban nem engedték meg a tényez ők mobilitását).
   A népességkoncentrációt el ősegítő kapcsolatok jelent ősége függhet az ország ke-
reskedelempolitikájától. Tegyük fel, hogy az ország szigorúan protekcionista volt,
és ennél fogva alacsony volt a külkereskedelme. Ez esetben a hazai termel ők főleg a
hazai fogyasztóknak értékesíthették termékeiket, illetve más hazai termel őktől sze-
rezhették be a termeléshez szükséges inputokat. Ennek eredményeként az er ős kap-
csolatok hozzájárultak a gyáripar koncentrációjának el ősegítéséhez, majd fenntartá-
 sához. Azonban ha liberalizálták volna a kereskedelmet, a termel ők termékeik nagy
részét külföldön értékesíthették volna — ennélfogva kevésbé lettek volna érdekeltek
 abban, hogy a nagy hazai piac közelében telepedjenek le —, és az inputok nagy ré-
 szét is külföldről szerezhették volna be — így nem kellett volna közel lenniük a
hazai beszállítókhoz. Id őközben a magas bérleti díjak is arra ösztönözték volna a
termelőket, hogy a többi termel őtől távolabb eső telephelyet válasszanak. Számsze-
                Paul Krugman : A földrajz szerepe a fejlődésben
                  Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 1-21. p.

16     Paul Krugman                                           TÉT XIV. évf. 2000   s4
rű példák igazolják, hogy a magas kereskedelmi korlátok er ősítenék a gyáripar
Mexikóváros típusú egy telephelyes koncentrációját, míg a kereskedelmi korlátok
leépítése az ilyen koncentrációs folyamatokat gyengítené. (Érdekes kérdés, hogy
vajon a Brazíliában megvalósult kereskedelem-liberalizáció hasonlóan hozzájá-
rult-e a gyáriparnak a korábbi hagyományos déli ipari centrumokból való nyil-
vánvaló kiköltözéséhez. Ha igen, akkor a mexikóinál is tisztább példát szolgáltat-
na esetünkhöz, hiszen a határ közelsége nem kérdés — s őt a Mercosur kereske-
delmi unióval a határkérdés elvágja a másik utat.)
  Hogy miért éri meg? Ades és Glasser (1995) által végzett keresztmetszeti reg-
ressziók bizonyítékot találnak arra, hogy a befelé irányuló (inward) kereskedelem-
politikák segítik a városi óriások kialakulását, noha más tényez ők sokkal fonto-
sabbnak tű nnek. Mégis az ember megkérdezheti, hogy a modellek által bemutatott
nem lineáris kapcsolatok vajon vizsgálhatók-e ilyen regressziókkal. (Ezen a terüle-
ten ezért általában nehéz empirikus munkát végezni.)

                           Esély és szükségszer űség

  A cikk elején kétféle megközelítést mutattunk be, melyek egyaránt a földrajz
mögé tekintettek, akkor azonban úgy t ű nt, hogy egymással homlokegyenest el-
lentétesen közelítik meg azt. Az egyik a fent bemutatott modell, amelyben több-
szörös egyensúly tapasztalható, és a termelés földrajzi struktúrája történelmi vé-
letlenektő l függ. Ezzel szemben a John Luke Gallup, Jeffrey Sasch és Andrew
Mellinger által bevezetett modell szerint a természeti földrajzban tapasztalható
különbségek erő teljes hatást gyakorolnak a gazdasági fejl ődésre. Mindazonáltal
azt is említettük, hogy ez a kett ősség hibás lehet.
  Ennek illusztrálásaként gondoljunk csak Mexikóvárosra. A népesség és a gazda-
sági termelés koncentrációjának a mexikói völgyben mély történelmi gyökerei
vannak, melyek mindenekel őtt környezeti természet űek. A spanyol hódítást meg-
előző en az aztékok igen hatékony mez ő gazdasági termelést folytattak, köszönhet ő-
en egy nagy tónak, amely ellátta a koncentrált helyi népességet (iparilag fejletlen
normáknak megfelelő en). Természetes volt tehát, hogy e hely Mexikó legfontosabb
városi központjává fog válni. Azonban a völgyben ma már nem található meg a
hajdani tó, s ő t egyáltalán nem beszélhetünk semmilyen mez őgazdasági termelés-
rő l. Ma Mexikóváros azért található ott, mert ott van. Létét az el őző részben tár-
gyalt különböz ő körkörös folyamatoknak köszönheti. Azaz bizonyos értelemben
Mexikóvárosnak, mint kiemelked ő központnak a helyét a természeti földrajz
szabta meg. Annak ellenére, hogy azok a földrajzi el őnyök többé már közvetlenül
nem fontosak, csak azért képesek ilyen hatással lenni a távoli jöv őre, mert a gaz-
daság térbeli alakulásában olyan önmagát er ősítő folyamatok léteznek, amelyek
szerint, ha egyszer létrejön a népesség koncentrációja, akkor hajlamos megma-
radni, ső t tovább növekedni. (A kérdés klasszikus példája az Erie csatornának
New York domináns fejl ődésében játszott szerepe.)
                          Paul Krugman : A földrajz szerepe a fejlődésben
                            Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 1-21. p.

TÉT XIV. évf. 2000    s4                               A földrajz szerepe a ...       17

  Vegyünk egy másik lehető séget, sok esetben a természeti földrajz jellege nem
azért számít, mert a környezet természetes jellemz ői döntőek, hanem azért, mert
önmagát erősítő agglomerációkat indítanak el.
  A gazdaságföldrajz merev modelljeiben — különösen, ha az ember megengedi a
gazdaság térbeliségének, hogy hosszú id őn keresztül fejl ődjön — gyakran kiderül,
hogy a környezet apró eltérései óriási hatással vannak az eredményre. Így az els ő
két részben bemutatott centrum—periféria modellben azzal, hogy az egyik régiónak
egy kisebb előnyt biztosítunk mező gazdasági alapjának méretét illet ően, megszűnik
az önkényesség, hogy melyik régió fog centrummá és melyik perifériává válni, ha a
szállítási költségek elérnek egy kritikus szintet. Ez azt jelenti, hogy az adottságokban
tapasztalható kis különbség hatalmas eltérések kialakulásához vezethet. (Ugyancsak
bebizonyosodott, hogy a kis veleszületett különbségek er ősen eltéríthetik a végered-
ményt, ha az ember a mobil tényez ők véletlenszerű megoszlásával indít.)
  Az e témakörben mostanában megjelent munkák többsége a szállítási költségek-
ben megjelenő természetes különbségek hatására koncentrált annak magyarázatá-
ban, hogy pl. a nagyvárosok többsége kiköt ő, annak ellenére, hogy a mai modern
világban mindössze néhány városban köt ődik a jövedelem, vagy a foglalkoztatottak
nagyobb része e szerephez (Fujita—Mori 1996a).
  Elképzelhet ő a korábban kifejtett modelleknek egy olyan változata is, amely-
ben a term őföldön kívül valamennyi tényez ő mobil. Egy ilyen modellben lehe-
tő ség nyílik annak biztosítására, hogy a város nem túlságosan nagy egy „von
Thünen"-i önfenntartó területi szerkezet megvalósításához. A gyáripar egy te-
lephelyen koncentrálódik, amelyet a mez őgazdasági hátország vesz körül. Azon-
ban, ha az ember fokozatosan növekv ő népességet feltételez, akkor a gyáripar egy
része számára jövedelmez ő vé válik a kitelepülés, és az eredeti centrumtól távo-
labb újabb városok létrehozása.
  De hol alakulnak ki ezek az új városok? A 4. ábra Fujita és Mori vizsgálatának
egy változatát mutatja be. Tegyük fel, hogy a gazdaság egy hosszú és keskeny
völgyben helyezkedik el (gyakorlatilag egydimenzióssá téve a teret). Az eredeti
város legyen az A pont. Ha a B pontba teszünk egy elágazást a völgybe, akkor e
pontból a világ bármelyik másik pontja könnyebben megközelíthet ővé válik, mint
bármely más pontból. Ez nem csak egy híd, vagy egy útkeresztez ődés stilizált be-
mutatása, de ugyanúgy igaz mondjuk egy kiköt őre is.
                Paul Krugman : A földrajz szerepe a fejlődésben
                  Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 1-21. p.

18     Paul Krugman                                           TÉT XIV. évf. 2000   s4

                                      4. ÁBRA
                     Az új városok kialakulása és elhelyezkedése
                      (Formation and Location of New Cities)




Forrás: Fujita—Mori 1996a alapján.
  Ahogy növekszik a népesség, úgy fog n őni az A ponthoz tartozó mez őgazdasági
hátország is, míg az elágazás mindkét irányban túljut a B ponton is. Végül egy új
város jön létre. De vajon hol? A B pont látszik a legkedvez őbb helynek a követke-
zők miatt. Válasszunk egy másik kezd őpontot A-nak (vagy változtassuk meg a
modell bármely más paraméterét). Hol fog ekkor elhelyezkedni a következ ő város?
Általában az eredeti város helyének kivételével bármely más pont megfelel ő len-
ne az új város számára. Azonban a B hely által biztosított különleges el őnyöknek
köszönhetően (itt lesz a legmagasabb a piaci potenciál, ami meghatározza a telep-
helyválasztást) és mivel az els ő város nem itt helyezkedik el, a második város
mindenképpen ezen a helyen fog kiemelkedni. Tehát a természeti földrajz gyak-
ran (azonban nem mindig) meghatározza a város helyét. Ha már egyszer létrejött
a város, akkor a város bezártságának köszönhet ően a természetes el őnyök már
sokkal kisebb szerepet játszanak, mint a tevékenységek koncentrációjából szár-
mazó önmagát er ősítő előnyök.
  Az a paradoxon, hogy a természeti földrajz az er ős körkörös okoknak köszönhe-
tően mégis ilyen fontos szerepet játszhat, igen nagy jelent őséggel van a természeti
előnyök és a gazdaságföldrajz közötti kölcsönösség értelmezését tekintve. Ez a
kölcsönös összefüggés többet mondhat az általunk érzékelt, földrajzot kialakító
folyamatokról, mint arról, hogy mi történhet a jöv őben. Fujita és Mori elemzését
példaként véve a kiköt őknek a városok kialakulásában betöltött történelmi szerepe
megmagyarázza, hogy ma a legjelent ősebb városok többsége miért kiköt őváros.
Azonban mivel a kiköt ő jelentősége csak ugródeszkaként szolgált, és ma már nem
tartozik a legfontosabb er őforrások közé, egyáltalán nem szükségszer ű, hogy a jövő
városai is kikötők legyenek. Ha mondjuk egy el őre megfontolt nemzeti politika
részeként a szárazföld belsejében építenek fel egy várost, és azt hatékony támoga-
                          Paul Krugman : A földrajz szerepe a fejlődésben
                            Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 1-21. p.

TÉT XIV. évf. 2000    s4                               A földrajz szerepe a ...         19

tásban részesítik, az önmagát er ősítővé válhat annak ellenére, hogy fekvése nem
felel meg a mai nagyvárosok egyetlen jellemz ő kritériumának sem.
  A világ gazdaságföldrajzának jelenlegi szerkezete határozott asszociációt mutat az
egy fő re jutó jövedelem nagysága és a nyugat-európai feltételek között (mérsékelt
övi éghajlat, maláriamentesség, a népesség nagy része partvidéken vagy hajózható
folyók mentén él stb.). Azonban ez a struktúra lehetséges, hogy nagyrészt csak e
tényezők múltban betöltött katalitikus szerepét tükrözi. Nem vonja szükségszer űen
maga után, hogy egy olyan forró éghajlatú, szárazföldi ország (amely kiváló autó-
utakkal és olcsó légi közlekedéssel rendelkezik, és ahol mára elérhet ővé váltak a
modern hűtési technológiák), ahol valamikor a környezeti feltételek miatt problémát
okozott a malária (ami ma már a moszkitók kiirtását megcélzó programnak köszön-
hetően nem jelent veszélyt) ne lenne képes kitörni alacsony fejlettségi szintjér ől és
elérni egy jobb egyensúlyi helyzetet. Mindezekkel elérkeztünk a politika köréhez.

                                Földrajz és politika

  Végül természetesen elérkeztünk az eredmények gyors számbavételéhez. Az új
gazdaságföldrajz szakirodalma alapján politikai következtetések levonásához nem
kell különösebb erő feszítéseket tennünk. Pillanatnyilag a miért megmagyarázása
számít a legnagyobb eredménynek.
  A cikkben felvázolt modellek segítségével megvizsgált gazdaságoknak általában a
kormányzati beavatkozás els ődleges célpontjaivá kellene válniuk. Egyáltalán nem
feltételezzük, hogy a problémákat a piac helyesen fogja megoldani. S őt, a modellek
azt sugallják, hogy bizonyos körülmények között kisebb politikai beavatkozásokkal
jelentősebb és esetleg tartós hatások érhet ők el. Végül, mivel a koncentráció ku-
mulatív folyamata hajlamos gy őzteseket és veszteseket teremteni, a politikai dön-
téshozók körében — főleg nemzeti szinten — egyértelm ű ösztönzés tapasztalható
nemzetüknek a győztesek közé való emelkedésére.
  Mindazonáltal mí, akik ezekkel a modellekkel dolgozunk, módfelett óvunk mindenkit
azok bármiféle politikai alkalmazásától. Ez els ősorban azt tükrözi, hogy mennyire nehéz
a sokatmondó kis modellektől eljutni azokhoz az empirikusan megalapozott modellek-
hez, amelyek akár a különböz ő politikák értékelése során is felhasználhatók. A stratégiai
kereskedelempolitikai elmélet alkalmazhatóságáról folytatott hosszú vita, amely végül is
mindössze annak elismeréséhez vezetett, hogy még a tökéletlen piacok kifinomult mo-
delljeinek segítségével is mennyire nehéz feltérképezni a valóságot, még frissen él min-
den elméleti szakember emlékezetében. Az új földrajzi modelleket, amelyek dönt ő
hatása inkább az általános egyensúly, mint a puszta parciális egyensúly, valószín űleg
még sokkal nehezebb m űködőképessé tenni.
  Az őszinteség kedvéért nyugtalansággal tölt el (legalábbis részemr ől), hogy újra
megismétlő dhetnek a stratégiai kereskedelmi politika történetének kellemetlen
emlékei. Annak idején az érdekelt pártok óriási er őfeszítéseket tettek annak érdeké-
ben, hogy vitatható intervencionista politikájukat tekintélyes nev ű közgazdászokkal
                     Paul Krugman : A földrajz szerepe a fejlődésben
                       Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 1-21. p.
20         Paul Krugman                                                   TÉT XIV. évf. 2000        s4

támogathassák meg. Bár már nem egyszer próbálkoztak vele, ez idáig az új gazda-
ságföldrajz valamennyi neves m űvelője nagyszer űen elutasította a kísértést.
  Létezik még egy különleges szempont is, ami a szakma számára megnehezíti a
politikai következtetések levonását. Tekintsünk újra az 1. táblázatra, szem előtt
tartva, hogy az esetek többségében az ott felsorolt valamennyi tényez ő helytálló.
Azonnal szembetű nik, hogy mindkét oldalon találhatók externhatások. Tehát, ha
egy agglomeráció túlságosan nagy (tekintsünk a túlnépesedésre vagy a környezet-
szennyezésre), vagy túlságosan kicsi (gondoljunk csak a tevékenységek növekedé-
sébő l fakadó kapcsolatokra és spilloverekre) az egyaránt piaci sikertelenséghez
vezethet. Mindenkinek lehetnek meggy őződései — a szerz ő teljesen biztos benne,
hogy Mexikóváros túlságosan nagy —, azonban ezek a megérzések nem adnak meg-
bízható alapot a politika számára.
  Egy ajánlás azonban semmiféle veszéllyel nem jár. Mivel a földrajz ennyire kriti-
kus tényezője a fejl ő désnek, és kétségtelenül tapasztalhatók határozott politikai
alkalmazásai bizonyos területeken, nagyon fontos hogy további kutatások tárgya
legyen a jöv őben is.
                                                          Fordította: Grosz András

                                               Jegyzetek

    Jelen cikk a Világbank gazdaságfejlesztés témakörében megrendezett tizedik, 1998. április 20-21-én
    megrendezésre került éves konferenciáján elhangzott ebadást foglalja össze. A konferencia résztvev ő i
    többségében gazdaságpolitikusok és nem elméleti szakéribk voltak. Eredetileg megjelent: The Role of
    Geography in Development. International Regional Science Review 22, 2: 142-161 (August 1999). A
    szerkesztő ség ezúton is köszönetet mond Paul Krugman-nak, aki ei5zékenyen hozzájárult cikkének
    magyar nyelvű kiadásához.
2
    Krugman a „geography" kifejezés alatt tágan értelmezi a földrajzot, els5sorban a gazdasági tevékeny-
    ségek térbeli kiterjedtségét érti. Legújabb munkájában (Fujita—Krugman—Venables 1999) pedig szer-
    zötársaival már a „spatial economy" kifejezést használják.


                                               Irodalom
Ades, A.—Glasser, E. (1995) Trade and Circuses: Explaining Urban Giants. — Quarterly Journal of
  Economics. 110. 195-227. o.
Christaller, W. (1933) Central Places in Southern Germany. Fischer Verlag, Jena, Germany.
Davis, D.—Weinstein, R (1997) Empirical Testing of Economic Geography: Evidence from Regional
  Data. Harvard University Press, Cambridge, MA.
Dicken, P.—Lloyd, P. (1990) Location in Space: Theoretical Perspectives in Econotnic Geography.
  HarperCollins, New York.
Dixit, A.—Stiglitz, J.E. (1977) Monopolistic Competition and Optimum Product Diversity. — American
  Economic Review. 67.297-308. o.
Fujita, M.—Krugman, P. (1995) When Is the Economy Monocentric: von Thünen and Christaller Unified.
  — Regional Studies and Urban Economics. 29. (April) 505-528. o.
Fujita, M.—Krugman, P.—Venables, A. (1999) The Spatial Economy. Cities, Regions and International
  Trade. MIT Press, Cambridge, MA.
Fujita, M.—Mori, T. (1996a) The Role of Ports in the Making of Major Cities: Self-agglomeration and
  Hub-effect. — Journal of Development Economics. 49. (April) 93-120. o.
Fujita, M.—Mori, T. (1996b) Structural Stability and Evolution of Urban Systems. — Regional Science
  and Urban Economics.
                              Paul Krugman : A földrajz szerepe a fejlődésben
                                Tér és Társadalom 14. évf. 2000/4. 1-21. p.

TÉT XIV. évf. 2000       s4                                   A földrajz szerepe a ...              21

Fujita, M.—Mori, T.—Krugman, P. (1999) On the Evolution of Hierarchical Urban Systems. — European
  Economic Review. 43. (February) 209-251. o.
Harris, C.D. (1954) The Market as a Factor in the Localisation of Production. — Annals of the Associa-
  tion of American Geographers. 44. 315-348. o.
Hoover, E.M.—Vernon, R. (1959) Anatomy of a Metropolis. MA, Harvard University Press, Cambridge.
Karaska, G.—Bramhall, D. (eds.) (1969) Locational Analysis for Manufacturing. MIT Press, Cambridge, MA.
Krugman, P. (1991a) Geography and Trade. MA, MIT Press, Cambridge.
Krugman, P. (1991b) Increasing Returns and Economic Geography. — Journal of Political Economy. 31.
  481-499. o.
Krugman, P. (1993) On the Number and Location of Cities. — European Economic Review. 37. (April).
  293-298. o.
Krugman, P.—Elizondo, R.L. (1996) Trade Policy and the Third World Metropolis. — Journal of Devel-
  opment Economics. 49. 137-150. o.
Krugman, P.—Venables, A. (1995) Globalisation and the Inequality of Nations. — Quarterly Journal of
  Economics. 110. 857-880. o.
Krugman, P.—Venables, A. (1997) The Seamless World: A Spatial Model of International Specialisation
  and Trade. MIT Press, Cambridge, MA.
Lösch, A. (1940) The Economics of Location. Fischer Verlag, Jena, Germany.
Pred, A.R. (1966) The Spatial Dynamics of U.S. Urban-industrial Growth, 1800-1914. MIT Press,
  Cambridge, MA.
Puga, D.—Venables, A. (1997) The Spread of Industry: Spatial Agglomeration in Economic Develop-
  ment. — Centre for Economic Policy Research working paper. 1354, London.
Samuelson, P. (1954) The Transfer Problem and Transfer Costs. — Economic Journal. 64. (254).
  264-289. o.
Thünen, J. von (1826) The Isolated State. Pergamon , London.
Turing, A. (1952) The Chemical Basis of Morphogenesis. — Philosophical Transactions of the Royal
  Society of London. 237.37.
Venables, A. (1995) Equilibrium Locations of Vertically Linked Industries. — International Economic
  Review.
Weber, A. (1909) Theory of the Location of Industries. University of Chicago Press, Chicago.
Weibull, M. (1995) Evolutionary Game Theory. MIT Press, Cambridge, MA.


         THE ROLE OF GEOGRAPHY IN DEVELOPMENT

                                    PAUL KRUGMAN
  This article assesses how the tension between centripetal forces (such as forward and
backward linkages in production and increasing returns in transportation) and centrifuga)
forces (such as factor immobility and land rents) can produce a process of self-organisation
in which symmetric locations end up playing very different economic roles. The article
discusses geographical models of the division of the world into industrial and developing
countries, of the emergence of regional inequality within developing countries, and of the
emergence of giant urban centres. It argues that the conflict between „predestination" and
„self-organising" approaches to economic geography may be more apparent than real and
briefly discusses policy — mainly in terms of why it is so hard to draw policy conclusions
from economic geography models.


Refbackek

  • Jelenleg nincsenek refbackek.


Creative Commons License
A kiadvány a Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd! 3.0 licenc alatt jelenik meg.