Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 285-294. p.
Tér és Társadalom XIV. évf. 2000 s 2-3: 285-294
HÁTRÁNYOS HELYZET Ű TÁRSADALMI
RÉTEGEK AZ ÉSZAKKELET-ALFÖLD HATÁR
MENTI TÉRSÉGEINEK MUNKAER ŐPIACÁN
(Disadvantaged Social Classes in the Labour Market
in the Border Regions of the Northeast Great Plain)
BALCSÓK ISTVÁN
Az északkelet-magyarországi munkanélküliségi helyzet már régóta nagyon sok
cikk és tanulmány megírására adott okot, és a jelenlegi tendenciákat figyelembe
véve még sokáig megmarad ez az állapot. Az elmúlt b ő évtized folyamán a több
milliárd elköltött forint ellenére semmilyen lényeges el őrelépés nem történt a gon-
dok kezelése terén, és a magas munkanélküliség akut problémája ilyen hosszú id ő
óta köti gúzsba a régió fejl ődését, szinte lehetetlenné téve a kitörési pontok megta-
lálását. Az Észak-Alfóldi Régió határ menti területekkel rendelkez ő két megyéje
már a munkanélküliség hivatalos elismerése, vagyis 1987 óta az országos élme-
zőnybe tartozik: Szabolcs-Szatmár-Bereg általában második Borsod-Abaúj-
Zemplén mögött, míg Hajdú-Bihar a negyedik—ötödik helyen található.
A hosszú évek óta magas munkanélküliség (a munkanélküliségi ráta a legtöbb
esetben meghaladta az országos átlag másfél—kétszeresét) kihat a régió gazdaságá-
nak, társadalmának mindennapi működésére, és csak nagyon hosszú id ő alatt hely-
rehozható vagy talán helyrehozhatatlan kedvez őtlen változásokat okoz az érintett
sokezer ember életében és gondolkodásmódjában. A nagy elemzésekben ezek az
emberek statisztikai adatok csupán, néhány tized százalékkal hozzájárulva egy-egy
mutatóhoz. Ezért az alábbiakban arra törekedtünk, hogy az Északkelet-Alföld határ
menti területeinek munkaer őpiaca kutatása során szerzett személyes tapasztalatok-
kal fűszerezve az ember, az egyén problémáit, sok esetben kilátástalan helyzetét
mutassuk be — vállalva a szubjektivitás kockázatát is. A kutatómunka Szabolcs-
Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megye 11 határ menti munkaügyi körzetére
(Kisvárda, Vásárosnamény, Fehérgyarmat, Csenger, Mátészalka, Nyírbátor,
Vámospércs, Létavértes, Berettyóújfalu, Biharkeresztes és Komádi központokkal)
terjedt ki, és az 1998. október havi állapotokat rögzítette. Az azóta eltelt id őszakban
a munkanélküliség nem csökkent számottev ően, néhány térségben még emelkedett
is a munkanélküliségi ráta. Ebből következően a számok ugyan változtak az akkori
állapotokhoz képest — az alábbiakban bemutatott csoportok szempontjából legin-
kább kedvez őtlen irányba —, az elmondottak mégis hűen tükrözik a mai valóságot.
A vizsgált területen a problémák leginkább két társadalmi csoport esetében rajzo-
lódnak ki a legélesebben: a tartósan munkanélküliekr ől, illetve a cigány népességr ől
van szó. Ezért indokoltnak látszott, hogy a velük kapcsolatos tapasztalatokon ke-
resztül közelítsük meg a kérdést.
Balcsók István:
Hátrányos helyzetű társadalmi rétegek az Északkelet-Alföld határ menti térségeinek munkaerőpiacán.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 285–294. p
286 Balcsók István TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
Előítéletek vagy valóság? — A roma etnikum munkaer ő-piaci szerepe
és lehetőségei
Ha az Északkelet-Alföld határ menti területeinek problémáiról beszélünk, akkor
mindenképpen érintenünk kell a roma etnikumnak a térségben betöltött szerepét és
a jelenleg meglév ő konfliktusok csökkenthet őségének esélyeit. A roma etnikum
aránya a vizsgált területen általában az összlakosság 10%-ára tehet ő (pontos és
megbízható adatok semmilyen forrásból nem állnak rendelkezésre), de vannak
olyan települések, ahol részesedésük eléri a 30-40%-ot. Emiatt nem mellékes az a
kérdés, hogy milyen szerepet töltenek be a térség munkaer őpiacán. Általában az a
jellemző kép tárul a szemünk elé, hogy a roma etnikum mintegy 70-80%-a tartósan
kiszorult a legális munkaer őpiacról, és vajmi kevés esélye van arra nézve, hogy
visszakerüljön oda. Ezt az igen magas arányszámot a kirendeltségek vezet őinek
becslése, illetve az ezt alátámasztó, a vizsgált területen folytatott kérd őíves vizsgá-
latok eredményeire alapozva állapítottuk meg (Baranyi 1999b). A tartósan munka-
nélküliek mintegy 70%-át ők adják, és a becslések alapján a látens munkanélkülie-
ken belül is ők vannak többségben.
A kialakult helyzetnek számos oka van. A legkézenfekv őbb ok azonnal nyilván-
valóvá válik, ha megvizsgáljuk a roma etnikum iskolai végzettségét. Az adatok ta-
núsága szerint képzettségi szintjük elszomorító képet mutat, és nagyrészt emiatt
rendelkezik az egész északkeleti régió az országosnál jóval rosszabb mutatókkal
akkor, ha a 8 általánost (vagy még annyit sem) végzettek arányát vesszük figyelem-
be. Nincs ez másként az általunk behatóbban vizsgált határ menti területen sem, söt
az adatok szerint még rosszabb a helyzet. Emiatt itt alapvet ő fontosságúak a roma
etnikum számára indított felzárkóztató programok, melyek lehet őséget biztosítanak
az alapfokú képzettség, majd erre építve valamilyen szakképzettség megszerzésére.
A tapasztalatok azonban nagyon ellentmondásosak. Általában nem igazán lelke-
sednek azért, hogy iskolapadba üljenek. Berettyóújfaluban majdnem mindegyik
ilyen próbálkozás befulladt, és Mátészalka térségében is nagy er őfeszítésekbe kerül
négy csoport összetartása. Vámospércsen a kisebbségi önkormányzattal együttm ű-
ködve próbáltak felzárkóztató képzést szervezni. A képzést összekapcsolták volna a
közhasznú munkavégzéssel (4 nap munka és 1 nap tanulás volt a terv), hogy a
résztvevőknek kereseti lehet őséget is biztosítsanak. Azonban a program érdekl ődés
hiányában már az elején megrekedt, mert a bevonható emberek közül senki sem
vállalta egy tudásfelmér ő teszt megoldását. Kisvárdán 1996-ban a HAJDÚBÉT
szervezett alkalmazást biztosító tanfolyamot 250 f ő részére, akiknek mintegy 60%-a
volt roma. A tanfolyam alatt csak kevesen morzsolódtak le, de azóta már 70 f ő
hagyta ott a vállalatot. Ugyanakkor tapasztalhatunk a fentebbiekt ől eltérő hozzáál-
lást is. Csenger térségében már több felzárkóztató tanfolyamot is sikeresen végig-
vittek, és erre építve már kit űnő eredményű szakmunkás-bizonyítványt is adhattak
néhány résztvev ő kezébe. Összességében azonban még mindig nagyon sok tenni-
való van, mert a finoman szólva is hiányos végzettség miatt a roma etnikum nagy
tömegei igen nehezen mobilizálhatóak.
Balcsók István:
Hátrányos helyzetű társadalmi rétegek az Északkelet-Alföld határ menti térségeinek munkaerőpiacán.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 285–294. p
TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3 Hátrányos helyzetű társadalmi... 287
A képzettségi szint általános emelésének sikerét azonban er őteljesen megkérd ője-
lezheti az is, hogy a roma etnikum nagy tömegei élnek nyomorszinten, gyakran
elképesztő egészségügyi és lakáskörülmények között. Emellett gyakorlatilag mind-
egyik családot sújtja a munkanélküliség, így a gyermekek iskoláztatását sokszor
akkor is képtelenek finanszírozni, ha a megfelel ő akarat egyébként meg is lenne
hozzá. A jelenleg érvényes ösztöndíjat biztosító pályázati rendszer pedig nem al-
kalmas arra, hogy a kérdésben érdemi el őrelépés születhessen. Ezért különösen
fontos az, hogy a nehézségek ellenére is folytassák a romák felzárkóztató képzését,
mert egy-egy sikeresen elvégzett tanfolyam pozitív motivációs hatást gyakorolhat
az addig kimaradókra — fő leg a kisebb falvakban. Ma még feleslegesnek t űnő pró-
bálkozásokat is érdemes támogatni (Fehérgyarmaton mez őgazdasági ismereteket is
oktatnak a tanfolyamok keretében), mert ez az egyik járható út afelé, hogy a roma
etnikum ne csak a közhasznú munkák keretében juthasson álláshoz.
A másik sokat vitatott probléma a roma etnikum munkamoráljához és az ezzel
kapcsolatos előítéletekhez fűződik. Ebben a kérdésben sem lehet egyértelmű választ
adni, mert az egyes térségeken belül is meglehet ősen vegyesek a tapasztalatok, bár
kétségtelenül a negatív példák vannak többségben. Majd minden térségben vannak
gondok az általuk végzett közhasznú munkák min őségével és a munkatempóval.
Vámospércsen egy induló erd ősítési programra alig jelentkeztek, mert „egyszer űbb
volt kifogásokat találni". Jellemz ő volt, hogy még azok is távol maradtak, akiknek
már közel volt a jövedelempótló támogatásra való jogosultság kimerítése, és még
nem volt meg a következ ő két éves támogatáshoz szükséges munkaviszonya.
Ugyanakkor Dombrádon az 1998-as tiszai árhullámok idején a roma etnikum sok-
kal nagyobb arányban vett részt a gátak meger ősítésében, mint az orvosi igazoláso-
kat bemutató egyéb lakosok; és itt semmi probléma nem volt a munka min őségével
sem.
Felmerülhet a kérdés, hogy általánosságban miért maradnak mégis távol a köz-
hasznú munkáktól abban az esetben, ha már megszerezték a kötelez ő 180 napos
munkaviszonyt. Ez ugyanis mindenhol jellemz ő hozzáállás, s őt arra is volt példa,
hogy a jogosultsági id ő megszerzése után önkényesen hagyták ott a folyamatban
lévő közmunkát. A válasz elég egyszerű: nem fűződik hozzá érdekük, hogy úgy-
mond „feleslegesen" dolgozzanak. A minimálbér és a szolgálati id ő nem képvisel
megfelelő vonzerőt a munka nélkül megszerezhet ő szociális segélyekkel és gyer-
meknevelési támogatásokkal szemben (mutatja ezt az is, hogy a közmunka-
programokban szívesebben vesznek részt, mert ez nagyobb kereseti lehet őséget
jelent a közhasznú munkákhoz képest). A segélyekre való berendezkedés minden-
hol megfigyelhető . Ugyanez mondható el a folyamatos számolgatásról is, amely
eredménye szerint a legtöbb esetben a szóba jöhet ő minimálbéres állással sokat
vesztenének. Ezért marad a minél több — általában 3-4 — gyermek vállalása, mert
így már megélnek a családi pótlékból is (az már más kérdés, hogy a gyermekek
iskoláztatására mennyi marad).
Emiatt sok ember szemében csak pénzt nyel ő, a problémákat újratermel ő fene-
ketlen tónak tűnik a romák segélyezésének kérdése. Azonban nem feledkezhetünk
meg arról sem, hogy a negatív el őítélet, a diszkrimináció igenis megnyilvánul velük
Balcsók István:
Hátrányos helyzetű társadalmi rétegek az Északkelet-Alföld határ menti térségeinek munkaerőpiacán.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 285–294. p
288 Balcsók István TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
szemben a munkaerőpiacon (igaz, ezt a munkaadók a legtöbb esetben csupán szó-
ban közlik a kirendeltségekkel). Emiatt az általánosítás miatt a tehetségesebb, szor-
galmasabb romáknak ugyanolyan nehézségekkel kell megküzdeniük, és az esetek
döntő többségében nekik is csak a közhasznú és közmunkák kínálnak elhelyezkedé-
si lehetőséget. Az sem mindig az ő hibájuk, hogy ezeket a 180 nap megszerzése
után viharos gyorsasággal otthagyják. A rendelkezésre álló keretek ugyanis annyira
szűkösek, hogy sokszor nincs is lehet őségük többre, mivel az önkormányzatok
minél több, a jövedelempótló ellátásból való kikerüléssel fenyegetett embert szeret-
nének foglalkoztatni. Tehát sok településen nem is marad kitörési lehet őség, szinte
törvényszerűvé válik a segélyekre alapozott életvitel.
A fentebb felvázolt kép tehát nagyon sokszín ű, és nem mentes az ellentmondá-
soktól sem. Ennek pedig az a legfőbb oka, hogy magára a roma etnikumra ugyanez
jellemző : roma és roma nem egyforma. A munkához való hozzáállásukat alapvet ő-
en befolyásolja a szociális környezet, amely nagymértékben függ a földrajzi elhe-
lyezkedéstől, a történelmi hagyományoktól és a területen él ő romák értelmi—kép-
zettségi színvonalától. Óriási különbségek vannak a „putris" és az oláh cigányok
között. Míg az előbbiek nem fordítanak különösebb gondot a lakáskörülményeikre,
a higiéniára és gyermekeik neveltetésére, addig az utóbbiak általában rendezett
körülmények között élnek, és a távolabbi jöv őre is gondolva szakmunkásképz őbe,
gimnáziumba járatják gyermekeiket. Persze ők nem kizárólag a segélyekre hagyat-
koznak, és nincs is rá szükségük. Rájuk jellemz ő a vállalkozó kedv, és a mez őgaz-
daságtól sem idegenkednek. Ennek megfelel ően nagyobb gondok nélkül be tudnak
illeszkedni a helyi társadalomba (sok településen a vegyesházasságok sem ismeret-
lenek), egyáltalán nem növelik a b űnözést, és a nemzetiségi konfliktusok veszélye
sem túl nagy. A baj csak az, hogy a példájuk kevés esetben hat pozitívan a roma
etnikum egészére.
Az viszont tény, hogy már a mai viszonyok mellett is óriási problémákat okoz a
nagy létszámú állástalan roma népesség, és a jelenlegi népesedési folyamatokat
figyelembe véve a jöv őben sem lehet arra számítani, hogy a kérdés súlya bár-
mennyire is csökkenne, arra pedig végképp nem, hogy önmagától megoldódna.
Valamit tehát tenni kell, de nagy kérdés, hogy mi az, amit tenni lehet. Az mindene-
setre biztos, hogy mindkét félnek változnia kell, legalább megpróbálni alkalmaz-
kodni a másik fél elvárásaihoz. Els ő lépésként jó lenne elismerni azt (a „minden
ember teljesen egyforma, és ezért egyforma módszerekkel oldhatók meg a problé-
máik is" — beidegződést félretéve), hogy a roma etnikum problémái nem kezelhet ők
az egész társadalomra vonatkozó megoldási stratégiákkal, mert ők a magyar társa-
dalom önálló egységét alkotják, és bár attól természetesen nem függetleníthet ők,
ugyanakkor sajátos problémáik miatt nem is kezelhetők egy kalap alatt a többi tár-
sadalmi csoporttal. Ehhez persze az is kellene, hogy az utóbbi évtizedek beidegz ő-
déseit megváltoztatva el tudjuk fogadni a másságot, elismerve annak értékeit és
esetleges hátrányait is. Igaz, ez nem történhet meg egyik napról a másikra, de az
egész társadalom érdekében minél hamarabb meg kell történnie, hogy a következ ő
generációkat ne terhelje a mai halogató taktika miatt a jöv őben esetleg már kezel-
hetetlen problémaként megjelen ő kérdés.
Balcsók István:
Hátrányos helyzetű társadalmi rétegek az Északkelet-Alföld határ menti térségeinek munkaerőpiacán.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 285–294. p
TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3 Hátrányos helyzetű társadalmi... 289
Reménytelenségre ítélve?-- A tartósan munkanélkülivé váltak
A tartósan munkanélküliek igen magas létszáma és aránya hasonlóan súlyos gon-
dokat okoz a vizsgált területen. A mai állapot természetes következménye annak,
hogy a keleti határ mentén húzódó térségekben már igen korán magas szintre emel-
kedett a munkanélküliek létszáma, és a magas munkanélküliség a csökkenések elle-
nére állandósult (az okokról korábban már többször is említést tettünk). Az els ő
regisztráció óta eltelt id ő alapján a két érintett megye szintjén is kiugróan magas a
már több mint két éve munka nélkül lév ők aránya, és ez fokozottan érvényes az
elzárt, munkahellyel nem rendelkez ő határ menti településekre. Ennek a csoportnak
az aránya minden körzetben meghaladja a megyék egyébként sem kedvez ő adatait
(Hajdú-Bihar: 68,2%, Szabolcs-Szatmár-Bereg: 73,8%). A legkedvez őbb helyzet-
ben Berettyóújfalu (68,7%) van, míg a legrosszabb mutatóval Nyírbátor (78,3%)
rendelkezik. Ennél is figyelemreméltóbb az a tény, hogy a 11 kirendeltség közül 8
esetében 75% vagy azt meghaladó az arányszám. A probléma súlyosságát h űen
tükrözi az egyik kirendeltség vezet őjének arra a kérdésre adott kesernyés válasza,
hogy mekkora a térségben a tartósan munkanélküliek aránya: „Miért, van olyan
munkanélküli, aki nem az?" Ezt nyílván az a szemlélet mondatta vele, hogy a tartós
munkanélküliség kritériuma nem feltétlenül a folytonosság, mert az újra és újra
közhasznú munkára küldött munkanélküli ténylegesen nem kerül vissza a munka-
erőpiacra — így megmarad annak, aki volt.
Jelenleg úgy tűnik, hogy — bár folynak kifejezetten számukra meghírdetett prog-
ramok, és vannak kimondottan az ő elhelyezkedésüket segítő támogatások — ese-
tükben csak tűzoltó munka folyik, és az igazi megoldás megtalálása még várat ma-
gára. A legtöbb tartósan munkanélküli (miután kimerítette a munkanélküli segélyre
való jogosultság időtartamát) a szükséges feltételek megléte esetén már csak jöve-
delempótló támogatást kaphat. A munkanélküliség időtartamának elhúzódása ter-
mészetesen megnöveli a jövedelempótlósok arányát, ezért nem csodálkozhatunk
azon, hogy a határ mente ebben a viszonylatban is általában felülmúlja a megyék
átlagos értékeit (Hajdú-Bihar: 43,6%, Szabolcs-Szatmár-Bereg: 48,3%). Azonban
itt nem ez az els őrendű probléma, hanem az, hogy a jövedelempótlósok aránya
alacsonyabb, mint a tartósan munkanélkülieké. A támogatást viszont csak akkor
folyósítják tovább a kétéves jogosultság letelte után, ha a munkanélküli 180 nap
munkaviszonyt szerzett a jogosultság id őtartama alatt. Az el őírt munkaviszonyt
azonban kedvezőtlen iskolai végzettségük — a tartósan munkanélküliek több mint
fele a roma etnikumhoz tartozik; az alacsony végzettség űek aránya meghaladja a
megyei átlagokat (Hajdú-Bihar: 49%, Szabolcs: 49,8%) (1. ábra), és az összes
regisztrált iskolázottsági mutatóihoz viszonyítva is jóval kedvez őtlenebb a kép — és
korösszetételük (magasabb az id ősebb, elhelyezkedni képtelen korosztály aránya)
miatt csak a közhasznú és/vagy közmunkák keretében képesek megszerezni, mivel
a munkaerőpiacon irántuk megnyilvánuló kereslet a támogatások ellenére nagyon
csekély. Ezek a programok azonban kevesebb embert képesek foglalkoztatni, mint
amekkora igény lenne rá.
Balcsók István:
Hátrányos helyzetű társadalmi rétegek az Északkelet-Alföld határ menti térségeinek munkaerőpiacán.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 285–294. p
290 Balcsók István TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
1. ÁBRA
A legfeljebb 8 általánost végzett jövedelempótlós$ aránya (1998. október)
(Share of Unemployed People Completed at Leasf 8 Grades of Primary School)
JELMAGYARÁZAT
Biharkeresztes
A maximum 8 általánost végzettek aránya
E3 48% (49)
Ci 49,1% (17)
8 49,4% (6)
50,8% (27)
t§1 52,8% (20)
i21 53,4% (29)
11 53,6% (11)
ffl54,1% (36)
54,4% (4)
El 57,3% (7)
60,9% (7)
Forrás: Munkaügyi Központ adatai alapján saját szerkesztés.
Balcsók István:
Hátrányos helyzetű társadalmi rétegek az Északkelet-Alföld határ menti térségeinek munkaerőpiacán.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 285–294. p
TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3 Hátrányos helyzetű társadalmi... 291
Ezért sok embert fenyeget az a veszély, hogy kikerül az ellátási rendszerb ől, bár a
munkaügyi kirendeltségek és az önkormányzatok megpróbálják mindig a legve-
szélyeztetettebbeket alkalmazni. A n ők azonban így is hátrányos helyzetben van-
nak, mert a közhasznú munkák jellege miatt az ő foglalkoztatásuk sokkal nehezeb-
ben oldható meg.
A tartós munkanélküliség egyénre és társadalomra negatív hatásait már sokan és
sok helyen leírták. Mi csupán az egyénre gyakorolt legsúlyosabb hatásokat említjük
meg. A mellő zöttség, a feleslegessé válás érzete sokuk esetében vezet betokosodás-
hoz, és még több embert sodor valamilyen szenvedélybetegség irányába. A hosszú
állástalanság következtében megindul az egyén leépülése — szellemi és fizikai érte-
lemben egyaránt. A megszerzett szakmai képzettség gyorsan megkopik, elévül;
ezért sok esetben az új munkahelyek létesítése sem jelentene megoldást, mert ezek
az emberek a rengeteg kihullott tudásanyag hiányában már nem lennének verseny-
képesek. Emiatt gyakorlatilag nincs esélyük az elhelyezkedésre, és nem rendelkez-
nek perspektívákkal sem. Egyetlen céljuk csak az lehet, hogy bent maradjanak a
megélhetésüket biztosító ellátási rendszerben.
Mivel ez a bevételi forrás nem túlságosan magas, ezért a hosszabb ideje munka
nélkül lev őknek különböz ő túlélési stratégiákat kellett kidolgozniuk. Diebel Andrea
és Szarvák Tibor vizsgálataikban négy alapvet ő csoportot különitettek el. Az első
csoportba („ az állami segítségre várók”) tartoznak, azok, akik nem tesznek különö-
sebb erő feszítéseket az elhelyezkedésre, közhasznú munkára is csak kötelezni lehet
őket, és tökéletesen megelégszenek az állami segélyekkel. A „megkapaszkodók"
már hosszabb távon gondolkodnak: megragadnak minden alkalmi munkalehet ősé-
get, és a feketegazdaságban is igyekeznek jó munkájukkal megbecsülést kivívni
maguknak. A „fontolva haladók" azok, akik az els ő pillanattól kezdve tisztában
vannak a helyzetükkel, és tudatosan számolgatva igénybe vesznek mindent, ami jár
nekik, de az állami segélyek már csak kiegészít ő forrásként jönnek szóba. A „fe-
lesleges emberek diplomával" vannak a legrosszabb helyzetben, mert megszerzett
tudásuk, szellemi t ő kéjük ebben a térségben gyakorlatilag használhatatlan, és csak
nagyon nehezen tudnak alkalmazkodni a megváltozott helyzethez (Diebel—Szarvák
1997).
Bármelyik csoportba is tartozzon azonban valaki, a túlélés keretei a legtöbb eset-
ben meglehet ősen sz űkösek. A nyári és őszi hónapok nyújtják a legszélesebb lehet ő-
ségeket, mert aki fizikailag bírja, ilyenkor akár az egész id őszakot végigdolgozhatja
a napszámos munkák elvállalásával. Ugyanakkor Komádi térségében a jellemz ően
nagy szegénység és t őkehiány következtében még ez a lehet őség is csak szűkösen
áll rendelkezésre. A napszámos munkákat nagy általánosságban feketén végzik, és
ennek legalizálásában segítségükre van az éppen ez ellen bevezetett alkalmi mun-
kavállalói könyv is. Az alkalmi munkák mellett a háztáji gazdálkodás segíti még a
legtöbb esetben a talpon maradást, de ez önmagában még nem elegend ő a megél-
hetéshez. Ráadásul ez a forma a roma etnikum szinte teljes egészénél hiányzik, mert
körükben nincsenek hagyományai (bár vannak kísérletek a meghonosítására) (Mez ő
1999). Emellett a határ mentén bevett szokás még a jövedelem üzemanyag-
Balcsók István:
Hátrányos helyzetű társadalmi rétegek az Északkelet-Alföld határ menti térségeinek munkaerőpiacán.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 285–294. p
292 Balcsók István TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
csempészettel és hátizsák-kereskedelemmel történ ő kiegészítése, de ezek nem min-
den tartósan munkanélküli számára elérhet ő lehetőségek — már csak a határok
hosszú szakaszokra kiterjed ő átjárhatatlansága miatt is (Dancs 1999). A túlélés
általánosan használt eszköze azonban mindenhol az igényszint mérséklése, az élet-
színvonalnak a jövedelemhez való igazítása. Ez azonban már társadalmilag is káros
tendencia, mert az igénytelenséget terjeszti, és generálja az elszegényedést a prob-
lémával leginkább sújtott területeken.
Nem mellékes, bár szinte megválaszolhatatlan kérdés a látens munkanélküliek
aránya a vizsgált területen. Ők azok, akik vagy kikerültek a munkaügyi kirendelt-
ségek adatbázisaiból (ezen keresztül az ellátási rendszerb ől), vagy soha nem is
szerepeltek abban. A regisztráció hiánya miatt eleve reménytelen az elhelyezésük,
és azt sem lehet tudni, hogy dolgoztak-e valaha egyáltalán (háztartásbeliek, csök-
kent munkaképességűek stb.). Létszámukat nem lehet pontosan megbecsülni, az
erre vonatkozó felmérések alapján is csak óvatos becslésre van lehet őség. A kiren-
deltségenkénti becsült arányuk alapján 5-20% ponttal növelnék meg a munkanél-
küliségi rátát. Arányuk különösen az elzárt, népesebb roma közösséggel rendelkez ő
településeken magas, és ott alacsony (Nyírbátor), ahol a munkalehet őségeket csak a
munkaügyi kirendeltségen keresztül lehet elérni — és ez az emberekben is tudato-
sult. Néhányan azt is vitatják, hogy munkanélkülinek tekinthetjük-e őket egyáltalán,
mert esetükben a regisztráció mellett általában a munkalehet őség keresése is hiány-
zik a szükséges ismérvek közül. Ennek ellenére a probléma létezik még akkor is, ha
ők maguk sz űklátókörűségük miatt nem érzik annak.
Összességében a tartósan munkanélküliek nagy létszáma és az ehhez kapcsolódó
problémák semmivel sem jelentenek kisebb gondokat a roma etnikum fentebb vázolt
problémáinál. A megoldási lehet őségek is legalább annyira szűkösek. A jelenleg
alkalmazott megoldások többségér ől mindenki tudja, hogy legfeljebb a helyzet
szinten tartására elegendőek, a javítására azonban már nem képesek. A tartósan
munkanélküliek problémái aligha oldhatók meg addig, amíg a munkaer őpiacon ma
meglév ő feszültségek nem csökkennek elfogadható szintre. Ugyanakkor a tartósan
munkanélküliek is csak abban az esetben számíthatnak komolyabb elhelyezkedési
esélyre, ha jelentősen változik mentalitásuk — f őképpen a munkahely-keresést illet ően.
Más kérdés, hogy megvalósíthatók-e a fentebb felvetett, és aligha vitathatóan
szükséges változtatások. Igencsak elgondolkodtató tény, hogy az ország második
legnagyobb városában, a leend ő régióközpontban a Debreceni Egyetem a legna-
gyobb foglalkoztató, és az oktatási intézményt az önkormányzat követi. A dönt ően
mezőgazdasági adottságú területen az idénymunkák lezárultával, illetve a szintén az
időjáráshoz kötött közhasznú munkák befejeztével a téli hónapokban a határ menti
térségekben 100 munkanélkülire általában kett őnél kevesebb álláshely jut. Ezért
nem minden esetben megalapozott az az állítás, hogy aki dolgozni akar, az el is tud
helyezkedni. A Nyugat- illetve Közép-Magyarországon folyamatosan gyarapodó
munkahelyek keleten egyáltalán nem éreztetik hatásukat, és nem generálnak ha-
sonló folyamatokat — a külföldi t őke érdeklődése ugyanis továbbra is minimális.
Balcsók István:
Hátrányos helyzetű társadalmi rétegek az Északkelet-Alföld határ menti térségeinek munkaerőpiacán.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 285–294. p
TÉT XIV. évf. 2000 s 2 3 - Hátrányos helyzetű társadalmi... 293
fentebb felsorolt problémák annyira sokrét űek, hogy azokat önmagukban képtele-
nek kezelni a térségek. Kormányzati segítségre van tehát szükség, de nem els ősorban
segélyekre, hanem valódi vidékfejlesztésre. Ám a felmerülő gondokat nem szabad
globálisan kezelni, mert az általánosítás könnyen elfedi a valódi állapotokat. Közeli
példa erre a kormányzatnak az orosz válsághoz való viszonyulása: a probléma nem
nagy, a magyar külkereskedelem mindössze 4%-a tart ebbe az irányba. Országos
szinten ez valóban így van, de a vizsgált terület néhány körzetében ez az arány az
országos átlag ötszörösét is meghaladja, és ez itt már igen nehezen kezelhet ő problé-
mákat okoz a munkaerőpiacon is. Nagyon fontosak tehát a további kutatások, a határ
mente sajátosságainak minél pontosabb megismerése, hogy erre alapozva a helyi
körülményekhez igazodó, valóban m űködőképes programokkal lehessen segíteni a
terület felzárkózását. Fel kell hívni az ország gazdagabb területeinek figyelmét a
keleti régió viszonyaira, hogy ne csak az árvizek alkalmával küldött segélyekkel segít-
senek az itt élőkön. Sokan úgy érzik, hogy a számukra messzi területek fejlesztése az ő
zsebükb ől veszi ki a pénzt. Rövid távon talán így van, de hosszabb távon tarthatatlan
állapot az ország több részre szakadása, mert ez a nyugati országrész lehet őségeit is
jelentősen csökkenti. Csak remélni tudjuk, hogy ennek felismerése nyomán a keleti
határ mentén is megindulhat majd az igazi fejl ődés, és már jóval kevesebb remény-
vesztett munkanélkülivel lép be a terület az egységesül ő Európába.
Irodalom
Baranyi B. (1999a) A határ mente fejlesztésének lehetséges irányai, kitörési pontok és a felzárkózás
esélyei. Északkelet-Magyarország és a határok (Északkelet-Alföld határ menti területének helyzete — a
felzárkózás lehetősége és esélyei) II. kötet. — Baranyi B. (témavezet ő—szerk.), Kecskemét—Debrecen,
MTA RKK ATI. 463-473. o.
Baranyi B. (1999b) A „periféria perifériáján" — a határmentiség kérd5jelei egy vizsgálat tükrében az
Északkelet-Alföldön. — Tér és Társadalom. 4.17-44. o.
Baranyi, B.—Balcsók, I.—Dancs, L.—Mez ő, B. (1999) Borderland Situation and Periferality in the North-
Eastern Part of the Great Hungarian Plain. Discussion Papers. 31. Pécs, Centre for Regional Studies.
Dancs L. (1999) Határon átnyúló kapcsolatok az Északkelet-Alföldön. Északkelet-Magyarország és a
határok (Északkelet-Alföld határ menti területének helyzete — a felzárkózás lehet5sége és esélyei) II.
kötet. — Baranyi B. (témavezető—szerk.), Kecskemét—Debrecen, MTA RKK ATI. 329-370. o.
Diebel A.—Szarvák T. (1997) A rendszerváltás vesztesei. Szociológiai vizsgálat eredményei egy határ menti
falusi településen Bagamérban. IV. Falukonferencia. A fenntartható mez őgazdaságtól a vidékfejlesztésig.
— Kovács Teréz (szerk.), Pécs, 314-322. o.
Észak-Alföld. Magyarország régiói 6. köt. (1997) KSH.
Mező B. (1999) A mez őgazdasági vállalkozások helyzete az Észak-Alföld határ menti településein.
Északkelet-Magyarország és a határok (Északkelet-Alföld határ menti területének helyzete — a felzár-
kózás lehet ősége és esélyei) II. kötet. — Baranyi B. (témavezet ő—szerk.), Kecskemét—Debrecen, MTA
RKK ATI. 285-328. o.
Balcsók István:
Hátrányos helyzetű társadalmi rétegek az Északkelet-Alföld határ menti térségeinek munkaerőpiacán.
Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 285–294. p
294 Balcsók István TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3
DISADVANTAGED SOCIAL CLASSES IN THE LABOUR
MARKET IN THE BORDER REGIONS OF THE
NORTHEAST GREAT PLAIN
ISTVÁN BALCSÓK
In the North-Eastern part of the Great Hungarian Plain unemployment has been far higher
than the national average since 1990, and this causes an enormous problem both for the
economy and the society. The large number of long term unemployed and Romany makes
the situation of the examined territory even worse. In general, 70-80% of this ethnic group is
constantly out of the legal labour market and it is estimated that they make the majority of
hidden unemployement. Their chances to enter the labour market again are very limited.
The most serious problems of the labour market in the North-Eastern Great Plain
borderlands are the constant lack of jobs, the high rate of an unskilled workforce and the long
term unemployed.
It is the elimination of the unfavourable conditions first of all that will lead to a reduction
of unemployment to the satisfactory level. This demands large-scale co-operation,
government support and financial resources to develop the region.