Tér és Társadalom 14. évf. 2000/2-3. 9-21. p.

Tér és Társadalom                                      XIV. évf. 2000   s 2-3: 9-21


    A REGIONÁLIS TUDOMÁNY ÚJ IRÁNYZATA:
            A PÉNZÜGYI FÖLDRAJZ
    (The New Trend of Regional Science: Financial Geography)

                                   GÁL ZOLTÁN

                                     Új diszciplína

  A pénzügyi földrajz vagy a pénzügyek területi gazdaságtana (Financial
Geography, Regional Financial Economics) a gazdaságföldrajz illetve a regionális
gazdaságtan újkelet ű interdiszciplináris szubdiszciplínája, amely a pénz térbeli
mozgásfolyamataival és megjelenési formáival, a pénzt őkék intézményi és szabá-
lyozási (regulatív) struktúráival, illetve a pénzmozgások társadalmi és kulturális
hatásaival foglakozó tudományág. A nyugati szakirodalomban már több mint más-
fél évtizedes múltra visszatekint ő gazdaságföldrajzi, területi gazdaságtani
szubdiszciplína a magyarországi szakirodalomban szinte alig vált ismertté.
  A hazai közgazdasági szakirodalom elemzi ugyan a pénzügyi szektor m űködésének
banküzemtani, makrogazdasági szempontjait, de nem foglakoznak a pénzügyek terü-
leti fejlődésre gyakorolt hatásával. A hazai földrajztudomány is elhanyagolja e terü-
letet, olyannyira, hogy a közelmúltban megjelent „Általános társadalomföldrajz I."
című egyetemi tankönyv tudomány-rendszertani fejezetéb ől a geográfiában köz-
ponti szerepet játszó angolszász iskolák mellett a legutóbbi évtizedek új irányzatai-
nak ismertetése — többek között a pénzügyi földrajzé — is hiányzik. A tárgykörben
Magyarországon született eddigi vizsgálatok mind az MTA RKK kutatóinak nevé-
hez fűződnek (Illés Iván, Lados Mihály, Lengyel Imre, Gál Zoltán).
  A pénz földrajza iránt jelenleg mutatkozó nagyobb fokú érdekl ődést a pénzügyi
szolgáltatásokban és az információs technológiában bekövetkezett robbanásszer ű
növekedés, illetve azok a jelentős változások, pénzügyi válságok indokolják, ame-
lyek nem csak a pénzügyi teret formálják, de a világ pénzügyí térképét is folyama-
tosan átalakítják. Napjaink er őteljesen monetáris jelleget ölt ő világgazdaságában
zajló rendkívül erős térformáló folyamatok és a reálgazdasági szféra rovására hihe-
tetlen módon felértékel ődött reáltevékenység nélküli nemzetközi pénzpiaci, illetve a
régiók és nemzetgazdaságok között zajló jövedelemtranszferek rendkívüli módon
indokolják a pénzügyi folyamatok geográfiai és regionális gazdaságtani vizsgálatát.

                              Az új irányzat születése

  A gazdaságföldrajz klasszikus irányzatai dönt ően az ipari terek vizsgálatával fog-
lalkoztak, de már az els ő térgazdaságtani (regionális gazdaságtani) munkákban
meg-megjelent a pénzmozgások térbeli folyamatainak néhány interpretációja.
August Lösch „The Economics of Location" című munkájában figyelmet szentelt a
                                   Gál Zoltán:
              A regionális tudomány új irányzata: a pénzügyi földrajz.
                    Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 9–21. p.
10   Gál Zoltán                                                TÉT XIV. évf. 2000   s 2-3
 gazdasági tér néhány pénzügyi aspektusának azáltal, hogy az USA példáján vizs-
 gálta a kamatlábak, hitel és fogyasztói árindexek térbeli különbségeit (Lösch 1954).
 A regionális pénzügytan els ő rendszerbe foglalt megfogalmazását Gunnar Myrdal
 1956-os munkájában találjuk, aki a térben zajló pénzmozgások és az egyenl őtlen
 regionális fejl ő dés közötti kapcsolatoknak is figyelmet szentelt (Myrdal 1956). A
 regionális pénzügyi transzferek egyenl őtlenségeinek okait kutatva, feltárva felhívta
 a figyelmet a periférikus régiókat különösen sújtó, a nemzeti bankközpont irányába
 ható tő kekiáramlásra, amely egyike a régiók további periferizálódását okozó „kimo-
 só hatásoknak" (backwash effects). Myrdalnak az egyenl őtlen regionális fejl ődés
 kumulatív okait elemz ő modellje közvetlenül nagy hatást gyakorolt mind a regio-
nális gazdaságtan, mind pedig a gazdaságföldrajz fejl ődésére, de csak az 1970-es
 évektől kezdődően, amikor is elkezd ődött a regionális és városi pénzügyek gazda-
 ságtanának tanulmányozása (Porteous 1995).
   Az els ő vizsgálatok gazdaságtörténeti alapról közelítve vizsgálták az Egyesült
Államok nemzeti pénzrendszerének kifejl ődését az 1870 és az 1920-as évek közötti
periódusban, hangsúlyt fektetve a regionális bankstruktúrák jellegzetes különböz ő-
ségeire, anélkül, hogy a pénzpiacok térbeli dimenzióinak és m űködési sajátosságai-
nak mélyebb feltárására sor került volna (Cohen—Maeshiro 1977; James 1976;
Roberts—Fishkind 1979; Rockoff 1977).
   Az 1950-es, 1960-as évtizedekben a geográfusok lényegében alig szenteltek fi-
gyelmet a monetáris témáknak, s csak az 1970-es években figyelhet ő meg némi
érdeklő dés a térbeli pénzmozgások és azok hatásai iránt. Kiemelhet őek Conzen
amerikai geográfus kutatásai, amelyek a pénzmozgások és a városhierarchia kap-
csolatát vizsgálták. A bankközi kapcsolatokat vizsgálta az Egyesült Államokban az
 1840 és 1910 közötti idő szakban, úgy mint a városhálózat különböz ő szintjei kö-
zötti kapcsolatok indexét. Tulajdonképpen azt elemezte, hogy a vidéki kisebb ban-
koknak a nagyvárosok pénzintézeteiben elhelyezett bankszámlája milyen arányban
oszlott meg az egyes nagyvárosok között, illetve azt, hogy az egyes bankközpontok
mekkora vonzáskörzeteket tudtak speciális bankközi kapcsolataik révén kialakítani.
Az eredmények egy négyszintű pénzintézeti városhierarchia létezését igazolták.
Conzennek az 1970-es évek végén megjelent tanulmánya el őször bizonyította a
bankhálózat és a városhierarchia közötti szoros kapcsolatot, hangsúlyozva, hogy a
bankrendszeren belüli tőkeáramlás térbeli dimenzióinak elemzése lehet őséget nyújt-
hat a városhálózat átalakulásának tanulmányozására is, mivel a városhálózaton
belüli igazi szelekciót leginkább a javak, szolgáltatások, információk, és mindenek-
előtt a pénz és a hitel körforgása indította el (Conzen 1979). A geográfusok másik
csoportja leginkább az urbánus tereken belül, a különböz ő lakóövezetek közötti
egyenlő tlen jelzáloghitel mozgásokat vizsgálta az amerikai és brit városok példáján
(Harvey 1974), azonban hatásuk a kés őbbi vizsgálatokra, talán er ős marxista politi-
kai megközelítésük miatt mégis marginális maradt.
   A Financial Geography igazán egységes kutatási irányzatának kialakulása az
1980-as évtizedben zajlott, melynek eredményeként az 1990-es évtized derekára
igen sok neves szakembert, termékeny publikációs hátteret, illetve számtalan tudo-
mányos fórumot biztosító egységes tudományággá szervez ődött. A tőkemozgások
                                          Gál Zoltán:
                     A regionális tudomány új irányzata: a pénzügyi földrajz.
                           Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 9–21. p.
TÉT XIV. évf. 2000   s 2-3                            A regionális tudomány ...     11

makroökonómiai, banküzemtani folyamatait korábban kevéssé ismer ő geográfusok,
illetve a pénzmozgások térbeli dimenzióit meglehet ősen elhanyagoló közgazdászok
kutatásmódszertani alapokat is megteremt ő munkái egyre növekv ő számban jelen-
tek meg az elmúlt évtized folyamán. A regionális gazdaságtan a regionális kamat-
különbségeket (Mckillop—Hutchinson 1991), az interregionális t őkemozgásokat
(Moore—Hill 1982) és a régiók hitelellátottságát (Alessandrini 1992; Chick 1993;
Zazzaro 1997) vizsgálta. Mások pedig els ősorban a nemzetközi monetáris folya-
matok térbeli dimenzióit feltáró eredményeiket publikálták (Laulajainen 1998;
O'Brien 1992). Szintén közgazdászok kutatásai nyomán születtek meg a pénzügyi
rendszerek térbeli fejl ődésének szakaszait és földrajzi struktúráit elemz ő elméleti
munkák, amelyek részben a bankok és a hitelkihelyezések földrajzával (Dow 1987;
 1988; 1990), részben pedig a pénzügyi központok fejl ődésével illetve versenyével
foglakoznak (Porteous 1995).
    Az utóbbi években a geográfián belül is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a gaz-
dasági teret formáló pénz- és t őkemozgások folyamatait feltáró elméleti és empiri-
kus kutatások. David Harvey korábbi, már említett munkáíban a t őkemozgások
egyenlőtlen megoszlásának szociális válságokat gerjeszt ő folyamatait vizsgálta a
nagyvárosi terek példáin (Harvey 1982; 1989). Ezzel egy időben egyre specializál-
tabb geográfiai tanulmányok foglakoztak az egyes pénzügyi intézményekkel, szol-
 gáltatásokkal és pénzpiacokkal, így a bankokkal, kockázati t őketársaságokkal, ér-
 tékpapírpiacokkal és nyugdíjalapokkal (Lee 1993; Leyshon—Thrift 1997; Martin
 1989; 1994; 1999; O'Uallacháin 1994; Tickell 1996). A geográfusok harmadik
csoportja a legnagyobb nemzetközi pénzközpontok (New York, London, Tokió és
 az off-shore központok) gazdasági, politikai és társadalmi dinamizmusának vizsgá-
 latára irányítja figyelmét, feltárva e központok szerepét a globális pénzmozgások
 szervezésében, valamint vizsgálva azokat az intézményi—vállalati kultúrákat és
 gyakorlatokat, amelyek a pénzügyi szektorban foglalkoztatottak pozícióját megha-
 tározzák (Corbridge—Martin—Thrift 1994; Leyshon—Thrift 1997; Sassen 1991; Thrift
  1994). A geográfusok negyedik csoportja a regionális t őkeáramlások és a regionális
 gazdasági fejl ődés kapcsolatait elemzi, figyelmet szentelve a globális és regionális
 struktúrák közötti kapcsolatrendszerek feltárásának, az Európai Monetáris Unió és
 az EU-n belül működő regionális bankrendszerek kapcsolatának (Alessandrini-
 Zazzaro 1999; Dow 1990; Lee 1999).
    A pénzügyi földrajz a bemutatott kutatási eredmények alapján az ezredfordulóra
 egy erősen megalapozott földrajzi résztudománnyá n őtte ki magát. Mindazonáltal
 még távolról sem tekinthet ő teljesnek a helyi, regionális pénzügyek, illetve a nem-
 zeti és globális pénzpiacok térbeli rendszereinek kutatása, de eddig már öt monográfia
 és tanulmánykötet (Corbridge—Martin—Thrift 1994; Laulajainen 1998; Leyshon-
  Thrift 1997; Martin 1999; Porteous 1995) tekintette feladatának a pénzmozgások
  szerteágazó térbeli dimenzióinak feltárását, valamint a geográfusok és köz-
 gazdászok kutatásainak integrálását. Ennek az interdiszciplináris összefogásnak az
  eredményét jelzi, hogy egyre több gazdaságföldrajzos tartja fontosnak a pénzügyek
  tanulmányozását, illetve mind több pénzügyeket kutató közgazdász hangsúlyozza a
  térbeli megközelítés, a geográfiai módszerek alkalmazásának a szükségességét.
                                   Gál Zoltán:
              A regionális tudomány új irányzata: a pénzügyi földrajz.
                    Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 9–21. p.
12   Gál Zoltán                                               TÉT XIV. évf. 2000   s 2-3

                                A pénz térstruktúrái

  A pénzügyi rendszerek alapvet ő jellemzője a térbeli meghatározottság. Ennek lát-
szólag ellentmond az a tény, hogy a pénz térbeli mozgása — ellentétben sok más
áruéval — a pénzhelyettesít ő k nagy száma, mozgékonysága és a konvertibilitás miatt
legtöbbször térben megfoghatatlan („láthatatlan"), ugyanakkor a pénzügyi rendsze-
rek olyan komplex, a pénzmozgások keretéül szolgáló intézményi, szervezeti hát-
térrel rendelkeznek, amely nagyon is megfoghatóvá teszi a pénz térbeli mozgását és
funkcióit. A pénzügyi rendszereket alkotó intézmények és piacok természetesen
tevékenységüket és m űködésüket tekintve is specializáltak, a bankok, a biztosítók
és a brókerházak által kezelt t ő kék és pénzeszközök mozgása a különböz ő helyi,
regionális, nemzeti, szupranacionális és nemzetközi pénzpiacokon egyidej űleg
zajlik. A pénzt őkék különböző funkcionális formában és intézményi kereteken,
tehát a bankokon, jelzálogintézeteken, biztosítókon, nyugdíjalapokon, értékpapír és
részvénypiacokon keresztül körforgásszer űen mozognak. A pénz aggregátumok
különböző befektetési, hitelezési, kereskedési és spekulációs formákon keresztül
megvalósuló folyamatos „újratermel ődése" mozgatja a különböz ő hitel és adósság-
állományokat a lokális piacokon, régiókon, nemzeti piacokon át egészen a nemzet-
közi pénzpiacokig. A pénzmozgásoknak azonban nemcsak a gazdasági, hanem a
társadalmi értéke is meghatározó, mivel a termelés és a gazdasági fejl ődés generálá-
sán keresztül a társadalom, illetve egy adott helyi—regionális vagy akár nemzeti
közösség egy részének foglalkoztatását, jövedelmét, jólétét is növelheti.
  A pénzügyi rendszeren belül zajló körforgásnak számos további kutatásra érde-
mes dimenziója és faktora van.

1) A pénzügyi rendszer telephely dimenziója

  A pénzügyi intézmények és a pénzpiacok térbeli megoszlásának vizsgálata nagy
jelentő séggel bír, ugyanis a fejlett országokban bizonyos alapvet ő pénzügyi funkciók
és intézményi formák (bankok, lakáshitel-intézetek) földrajzilag s űrűbb eloszlásban
vannak jelen a gazdasági térben, mint az egyéb, specializáltabb pénzpiaci funkciók—
intézmények (tő zsdék, nyugdíjalapok, bankközpontok, kockázati t őketársaságok),
amelyekre inkább az er ősebb térbeli koncentrálódás a jellemz őbb. Ugyanúgy, mint
más gazdasági ágazatokra, a pénzügyekben is jellemz ő az agglomerálódás, a fejl ő-
dési tradíciók és a helyi meghatározottság, illetve az egyes városi centrumokban,
régiókban megfigyelhető a történetileg kialakult klaszter-képz ődés. Ebből követke-
ző en a városhierarchia nagymértékben pénzügyi hierarchia is egyúttal, így a legtöbb
országban számos regionális és egy-egy kiemelked ő nemzeti pénzügyi centrum
található, amelyek közül néhány (New York, London, Tokió) egyben vezet ő globális
pénzügyi központ is. A globális pénzközpontokra jellemz őek a történelmi múltra
visszatekintő pénzügyi tradíciók, illetve a pénzügyi tevékenységek agglo-
merálódása, specializált pénzügyi negyedek, építészeti specifikumok és a pénzte-
                                          Gál Zoltán:
                     A regionális tudomány új irányzata: a pénzügyi földrajz.
                           Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 9–21. p.
TÉT XIV. évf. 2000   s 2-3                            A regionális tudomány ...   13

remtés funkcióját kihangsúlyozó szimbólumok is jelen vannak (Wall Street, City of
London, New York Stock Exchange, Bank of England Headquarter).

2) Az intézményi struktúrák földrajza

  A különböző nemzeti bankrendszerek intézményi—szervezeti struktúrájának ala-
kulását vizsgálja. Ugyanúgy, mint maga a kapitalista rendszer, az alapvet ő monetá-
ris formák és kapcsolatok a legtöbb országban hasonlóan fejl ődnek, de vannak
eltérő nemzeti (társadalom és intézményspecifikus) sajátosságok, amelyek a törté-
netileg eltér ő módon fejlődő országok pénzrendszerének különböz ő intézményi
modelljeit magyarázzák. A legtöbb tanulmány a több évszázados múltra visszate-
kintő brit bankrendszer intézményrendszerének fejl ődését, a regionális bankrend-
szernek a nemzeti, londoni központú, centralizált bankrendszerré történ ő átalakulá-
sát vizsgálta.
  A vizsgálatok másik csoportja leginkább az Egyesült Államok bankrendszerének
erősen szabályozott, decentralizált intézményi struktúrájával foglakozik. Az 1927-es
McFadden törvény tiltotta a bankok több államban való m űködését (interstate
banking), a Glass Steagall Törvény (1933) pedig törvényileg elválasztotta a keres-
kedelmi banki és a befektetési banki tevékenységet egymástól. Az amerikaihoz
hasonló decentralizált és regionalizált banki struktúra Európa számos országára is
jellemző (Németország, Franciaország, Olaszország, Lengyelország), s ezeket is
számos tanulmány vizsgálta (Mazucca 1993; Pre 1988; Stryjakiewiez—Potrzebowski
 1995).
  Az utóbbi évtizedben egyre fontosabb a pénzügyi rendszerek intézményföldrajzá-
nak a kutatása, hiszen az intézmények által szabott keretek egyben a helyi közössé-
gek pénzmozgásait is befolyásolják. A helyi—regionális környezetbe beágyazott
bankrendszerek er ősebben regionális gazdaság függ őek, s éppen ezért sokkal in-
kább szolgálják a helyi gazdaság érdekeit, mint a központból irányított országos
bank helyi fiókjai. A regionális bankrendszer egyik célja a régió pénzügyi forrásai-
nak helyben tartása, a kiáramlás megakadályozása lehet, ugyanakkor a regionális
gazdaság sebezhet ősége is nagyobb, a helyi bankok nehezebben állják a versenyt,
érzékenyebbek a gazdasági recesszióra. A központi bank által irányított bankfiók-
hálózati rendszerben az országos hálózat nagyobb potenciálja védelmet nyújthat a
helyi gazdaság recessziójával szemben, de a helyi bankoknak a központtól való er ős
függése és gyengébb teljesítménye is jellemz ő az erősen központosított szervezeti
struktúra miatt. Ugyanakkor térségi recesszió idején el őször a periférikus régiók
fiókhálózatának racionalizációja, bezárása kerül sorra.

3) A pénzügyi terek szabályozásának földrajza

  A pénz története egyben a regulációk története is. A nemzetállamok egyik tradicio-
nális funkciója a pénzforgalom és a nemzeti pénzrendszerek és íntézményeik állan-
dó szabályozása. Az állam egyfel ől meghatározza a nemzeti monetáris rendszer
kulcselemeit, a kamatlábakat, deviza átváltási árfolyamokat, a hitelezés felügyele-
                                   Gál Zoltán:
              A regionális tudomány új irányzata: a pénzügyi földrajz.
                    Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 9–21. p.
14   Gál Zoltán                                                TÉT XIV. évf. 2000 s 2-3

tét, a kötelez ő tartalékrátát, a pénzkínálatot és a t őkemozgások ellen őrzését (korlá-
tozását), másfel ől pedig szabályozzák a különböz ő pénzügyi intézmények hatáskö-
rét, funkcióit és a piaci versenyt.
  A szabályozott terek földrajzi variációi a lokálistól a globálisig terjednek. Az
egyes bankrendszerek regulációs politikája nagymértékben függ az adott bakrend-
szer földrajzi dimenziójától. Az Egyesült Államokban a bankrendszer szabályozása
(a hálózatfejlesztés, bankalapítás) az egyes tagállamok hatásköre. A nemzeti szint ű
szabályozás mellett azonban a nemzetközi pénzpiacok fejl ődése már a múlt század
második felében elengedhetetlenné tette a nemzetközi pénzmozgások valamiféle
szabályozását. Az 1870-es években megteremtett és az 1920-as évek végéig funkci-
onáló nemzetközi aranystandard rendszer, majd az 1945 és 1973 között funkcionáló
US $ alapú Bretton Woods-i rendszer és intézményei (IMF, IBRD), a legutóbbi
évtizedek baseli „valutafórumai", valamint az Európai Monetáris Unió intézményi—
szabályozási rendszerei példázzák a globális méret ű pénzügyi szabályozás eddigi
eredményeit. Megjegyzend ő, hogy az említett szabályozott terek mindegyike egy-
ben meghatározható földrajzi dimenziót is jelent.
  A pénztő kék természetesen igyekeznek megszabadulni a szabályozás kötelékei
alól, és az olyan kevésbé regularizált terek, pénzközpontok felé igyekeznek, ame-
lyekben az állami beavatkozás a pénzpiaci mozgásokba minimális, az adók alacso-
nyak és a potenciális profit magasabb. A pénzt őkék természetes térbeli mozgásfo-
lyamatainak köszönhették az eurodollárpiacok virágzásukat az 1960-as évekt ől
kezdődően, majd az 1970-es években a különböz ő, specializált funkciójú off-shore
pénzparadicsomai (Bahamák, Kajmán-szigetek, Csatorna-szigetek, Hong Kong).

4) Az állam és a közszféra pénzügyi terei

  Az állam szerepe nem csak a pénzpiacok m űködésének szabályozásában merül ki,
de a nemzeti pénzrendszer irányításában, államközi együttm űködésekben való köz-
remű ködés is az állami feladatok közé tartozik a nemzetközi pénzpiacok szabályo-
zását érint ő kérdésekben. Az állami és közkiadások finanszírozásában a pénzpiac
szereplői aktívan közremű ködnek, melynek jelent őségét a pénzpiacon keresztül
finanszírozott állami kiadások drasztikus növekedése is jelzi (ez 1920-ban a GDP
10-15%-át jelentette, ami az 1970-es évekre 30-50%-ra duzzadt). A közszféra tehát
napjainkra a pénzügyi szféra egyik legfontosabb szerepl őjévé vált, így nem csak a
kormányzati szintű , de a regionális és a helyi pénzügyek, központi és helyi adó-
rendszerek vizsgálata is meglehet ős aktualitással bír.

5) A pénz társadalmi terei

  A pénzpiacok nemcsak a gazdasági tér részét képezik, hanem maguk is a társa-
dalmi viszonyok, interakciók és függ őségi viszonyok által strukturáltak, hiszen a
pénzpiaci szerepl ő k a társadalom szerves részét képezik, akik érdek- és értékviszo-
nyokat, viselkedési szabályokat, kooperatív és kompetitív képességeket jelenítenek
meg. A személyes kontaktusok által megteremtett informális kapcsolatok még a
                                          Gál Zoltán:
                     A regionális tudomány új irányzata: a pénzügyi földrajz.
                           Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 9–21. p.
TÉT XIV. évf. 2000    s 2-3                          A regionális tudomány ...      15

virtualizálódó pénzkezelési csatornák és technikák ellenére is dönt őek a pénzügyi
tranzakciók és üzletek bonyolításában, így a földrajzi dimenzió továbbra is megha-
tározó. A pénzügyi mozgásfolyamatok és kötelezettségek komplex tér—id ő hálózatai
meghatározóak a mindennapi társadalmi folyamatok szempontjából is. A kapitalista
gazdaságokban a pénz, illetve a pénzügyi eszközök birtoklása mind a társadalmi
befogadás, mind pedig a társadalmi kirekesztés szempontjából meghatározó. A
pénz birtoklása gazdasági és társadalmi er őforrásokhoz való hozzájutásunk mellett
a fogyasztói tömegtársadalomban elfoglalt helyünket és rajta keresztül társadalmi és
kulturális identitásunkat is meghatározza.
  A legutóbbi évtizedben született pénzügyi földrajzi munkák egy jelent ős hányada
az üzleti és a pénzügyi szolgáltatások magas s űrűségével jellemezhet ő pénzügyi
központok társadalmi és kulturális szerkezetével, felépítésével foglalkozik (Amin-
Thrift 1992; Thrift 1994). A fenti attributumok legjellegzetesebben a hosszú ideje
fennálló és folyamatosan m űködő, a nemzetközi pénzügyi változásokhoz gyorsan
alkalmazkodó nemzetközi pénzközpontok esetében vizsgálhatók. Ezeknek a ki-
emelkedő centrumoknak óriási szerepe van a pénzügyi információk közvetítésében,
ami elsősorban a globális gazdaságot érint ő információdömpinggel való megbirkó-
zás szervezeti és informatikai kereteinek kiépítésében ölt testet. A nemzetközi
pénzcentrumokban koncentrálódó információtömeg kezelése, a szakért ők tömegei-
nek, magas szintű képzettséggel rendelkez ő pénzügyi szakembereknek a foglal-
koztatását is megköveteli (Leyshon 1995). Mindezek a folyamatok alátámasztják azt
a nézetet, miszerint a pénzügyi rendszer egy olyan id ő—tér és információ által meg-
határozott tranzakciós hálózat, amelyben nemcsak a pénz — korábban kizárólagosan
hangsúlyozott — funkciói, hanem a társadalmi viszonyok és kapcsolatrendszerek is
meghatározóak. A pénzügyi rendszer — Thrift szerint — egy intézményesült kocká-
zati környezetnek tekinthet ő, amelyben a közreműködő aktorok egyik célja ezeknek
a kockázatoknak a csökkentése a bizalom er ősítése, az interperszonális kapcsolatok
révén.

              A pénzügyi terek jelent ősége az ezredfordulón

  A pénzföldrajz iránt jelenleg mutatkozó fokozott érdekl ődés oka részben a pénz-
ügyi rendszer gyökeres és globális méret ű átalakulása, részben pedig az id őnként
bekövetkező globális kisugárzású globális válságoknak köszönhet ő, amelyek fo-
lyamatosan alakítják és átformálják a pénzügyi teret. Az újszer ű vizsgálatok terje-
désére ösztönző en hatott O'Brien „end of geography" tézise, amely a globalizáció
hatásainak következményeként a földrajzi hely szerepének leértékel ődését, az állam
regulációs szerepének csökkenését, mint a jelen uralkodó és egyedül jellemz ő ten-
denciáit vizsgálja (O'Brien 1992).
  A pénzügyi földrajzi kutatások egy nagy kérdése a tér illetve a földrajzi hely, mint
telepítő tényező létjogosultságának a vizsgálata napjaink globalizálódó pénzpiacain,
amikor is az információs technológiák nagymértékben kiszélesítették a pénzügyi
                                  Gál Zoltán:
             A regionális tudomány új irányzata: a pénzügyi földrajz.
                   Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 9–21. p.
16   Gál Zoltán                                               TÉT XIV. évf. 2000   s 2-3

 intézmények földrajzi telephelyválasztásának lehet őségeit. A globális integráció és
 a lokális fogadókészség dichotómiája azonban a pénzpiacok területi aspektusaiban
 is jelen van.
   Az „end of geography" tézis képvisel ői megfogalmazásában a pénzpiaci szerepl ők
 és intézményeik egy széleskörű en diszperz piacon tevékenykedhetnek sikeresen
 anélkül, hogy telephelyük földrajzi elhelyezkedésének különösebb jelent ősége vol-
 na (Castells 1989; Harvey 1989; O'Brien 1992; Ohmae 1989; 1995). O'Brien meg-
 fogalmazásában a földrajzi hely jelent őségét veszíti napjainkban, ugyanis a pénz-
 ügyi szabályozók már nem képesek egy jól körülhatárolható terület (nemzetállam)
 feletti ellen ő rzésre, a szabályozók nem a nemzetgazdaságok földrajzi kereteire,
 hanem „a területen kívüliséget élvez ő 'stateless money' keretéül szolgáló teljes
 globális térre" vonatkoztathatók. A pénzügyi szféra intézményei számára a telep-
 helyválasztás lehetősége óriási mértékben kiszélesedett, a t őzsdék nem képesek
 többé monopolizálni egy adott ország vagy régió vállalatainak részvényportfolióit, a
 fogyasztók számára pedig az „end of geography" koncepció a szolgáltatásoknak
 korábban soha nem látott — a tradicionális helyi bankok szolgáltatásain túlnöv ő —
 kínálatát jelenti. A földrajzi távolság helyett az információ költsége a meghatározó.
 Az információhoz és a szolgáltatásokhoz való folyamatos 24 órás hozzáférés már
 napi valóság, a komputerizált kereskedésre történ ő átállással a vállalatok bárhol
 elhelyezkedhetnek a Földön, következésképpen a telepítési tényez ő szerepe nem
 dominál az üzleti döntésekben (O'Brien 1992). A nézet képvisel ői szerint a földraj-
 zi tényező és a lokációs faktorok szerepét az elektronikus pénzmozgás által formált
 kiegyenlített globális pénzügyi tér veszi át, amelyben a konvergenciák uniformizált
 globális pénzpiacok kialakulását, és a látszólag véletlenszer ű eloszlású térbeli moz-
 gások és áramlások megléte egy látszólag ellentétek nélküli, kiegyensúlyozott
 pénzügyi tér kialakulását eredményezheti. Az új rendszerben már nem a lokalitás,
 nem a távolság, csak az információs költség a meghatározó.
   Az „end of geography" elmélet megalkotói azonban eltúlozzák a pénzügyi
 globalizáció homogenizáló térbeli, politikai és gazdasági hatásait, és a globalizációt
mintegy külső, felülrő l vezérelt folyamatként írják le, amely tudatosan és elkerül-
hetetlenül vezet a pénzügyi tevékenységek térbeli decentralizációjához és dekon-
centrációjához (Martin 1999).
   Valójában a pénzügyi vállalatoknál a decentralizációs és dekoncentrációs tenden-
ciák dominanciájának ellentmondóan egyre inkább a pénzügyi szolgáltatások és
 intézményeik nagyfokú koncentrálódása és agglomerálódása figyelhet ő meg, tehát a
dereguláció, az új technológiák és a globalizáció ugyanúgy koncentrálja az üzleti
szolgáltatásokat, a szakértelmet a meglév ő központokba, ahonnan már földrajzi
távolságra tekintet nélkül könnyen elérhet ők az ügyfelek. A pénzpiacok koncentrá-
ciói egyre inkább a globális (és nemzetállami) térben elhelyezked ő, abból kiemel-
kedő , globális funkciókkal rendelkez ő világvárosi—nagyvárosi agglomerációkhoz
kötődnek. Ezzel magyarázható a korábban is jelent ős nagy pénzügyi központok
(New York, Tokió, London) legfő bb globális központokká válása, amelyek pozíció-
juknál fogva a legtöbb globális cég telephely preferenciájául szolgálnak. A világ
                                               Gál Zoltán:
                          A regionális tudomány új irányzata: a pénzügyi földrajz.
                                Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 9–21. p.
TÉT XIV. évf. 2000         s 2-3                                A regionális tudomány ...                 17

pénzügyi központjai versenyben állnak egymással, a különböz ő telephelyek eltér ő
versenyfeltételei mind er ősítik az egyes központoknak a lokalitás (agglomerálódás)
előnyeiből fakadó versenyel őnyeik és üzleti pozíciójuk megerősítésére irányuló tö-
rekvéseit. A pénzügyi központok jelent őségét tovább növeli, hogy itt vannak a leg-
fontosabb pénzpiacok, s itt születik döntés a világ pénzkészleteinek felhasználásáról.
  Mindez csak megerősíti azoknak az elképzeléseit, akik szerint a koncentrációs és
decentralizációs folyamatok továbbra is jellemzik a pénzügyi teret, ez a kett ősség a
pénzügyi globalizáció dialektikus jellemzője, következésképpen a telephelyválasz-
tás a pénzügyi szférában mind a nemzeti, mind pedig a globális pénzpiacokat meg-
határozó fontos tényez ő marad (Laulajainen 1998). A pénzügyi globalizáció tehát
messze nem egy autonóm, térbeliséget nélkülöz ő, felülről vezérelt rendszer, hanem
egy olyan földrajzilag meghatározott folyamat, amely egy bizonyos földrajzi helyen
elhelyezkedő vállalatok, intézmények és hatóságok szervezeti, technológiai,
regulatív és vállalati stratégiáinak az együttes terméke (Martin 1999). A globali-
záció felemésztheti a teret, de semmi esetre sem áshatja alá a földrajzi helynek, a
lokalitásnak a jelentőségét. Castells megfogalmazásában a helyek tere (space of
place) fogalom helyett a térbeli áramlások terei (space of flows) lesznek meghatá- .
                                                         ő pozícióban lévő központok rozóak,nbiystrdcoálankevz
ezeknek az áramlásoknak kiemelked ő információs és „elosztó"csomópontjaiként
továbbra is meghatározó szerepet játszanak, így a földrajzi lokalitás jelent ősége
nagyobb, mint korábban bármikor (Castells 1989).
1) A földrajzi tér és a lokalitás földrajza központi jelent őségű marad továbbra is,
     azonban inkább a relatív földrajzi helyzet és nem a korábban fontos megköze-
     líthetőség, közelség a lényeges tényez ő, hanem a virtuális és a valós térben
     való kapcsolatteremt ő és hálózatépít ő képesség (Bernek 1999).
2) Az egyensúly közgazdasági törvényei szerint m űködő gazdaság neo-
     klasszikus víziójában a tökéletesen m űködő, szabályozásmentes és egyensúlyi
     állapotú tőkepiacokkal szemben még a pénzmozgás és az akkumuláció er ős
     differenciái figyelhet ők meg, így a tőkealapok továbbra is a nagyobb növeke-
     dést és hozamot biztosító országokban, régiókban koncentrálódnak, ezzel is
     növelve a területi egyenl őtlenségeket. A globális pénzpiaci integráció inkább a
     tőkében gazdag illetve szegény észak—dél ellentétek elmélyülését, azaz egy
     globális aszimmetriát konzervál, tehát a globalizáció nem csökkentette a fejl ő-
     dési szakadékot, hanem inkább növelte azt a pénzügyi szférában is.
3) A globalizáció azonban nem rendelkezik korlátlan hatalommal, a nemzetálla-
     mok szuverenitása jelenti befolyásának legnagyobb korlátját, továbbra is nem-
     zetenként eltérőek a valuták és a bankrendszerek. A pénzkínálat szabályozása
     továbbra is a nemzetállami gazdasági szuverenitás kvinteszenciája maradt, bár
     az államok erős pénzpiaci kihívással állnak szemben. A pénzügyi válságok
     globális interdependenciák hatására, de nemzetállami keretek között
     exkalálódnak, és ha a piac beavatkozást igényel, akkor — globális felügyeleti
     rendszerek és intézmények hiányában — az is a nemzetállami intervenció és re-
     guláció formájában jelentkezik.
                                    Gál Zoltán:
               A regionális tudomány új irányzata: a pénzügyi földrajz.
                     Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 9–21. p.
18   Gál Zoltán                                                TÉT XIV. évf. 2000   s 2-3
4) A lokális szinten lév ő differenciák globális szinten a pénzpiaci szerepl ők költ-
    ségminimalizálását szolgálják. A rövid ciklusú kamatráták kiegyenlít ődése
    nem járt együtt a profitráták kiegyenlít ődésével, ami továbbra is jelent ős kü-
    lönbségeket mutat még a vezet ő kapitalista országokon belül is. Ugyanakkor a
    tő ke nem mindig a legnagyobb megtérülést, profitot biztosító térségek felé mo-
    zog, csak a biztonságos hitelfelvev ő k és befektetések dominálnak, a rizikósabb
    befektetési területen általában plusz díjtételek felszámítása a jellemz ő.
5) A globalizáció nem szünteti meg a földrajzi tér, a pénzpiaci tér jelent őségét, de
    folyamatosan átalakítja azt. Ezeket az állandó átalakulásokat, mozgásokat az
    ismétlődő pénzpiaci krízisek generálják. A pénzügyi válságok eltér ően érintik
    az egyes központokat, bankrendszereket, a válságokban a helyi adottságok is
    meghatározóak, hiszen egy helyi válság a meglév ő interdependenciák folytán
    az egész Földön végig söpör, de különböz őképpen sújtja az egyes érintett tér-
    ségeket, országokat és régiókat. Az 1998-as pénzügyi válság tapasztalatai azt
    is megmutatták, hogy a deregulázott világban a válságok nagyobb földrajzi
    instabilitással járnak (Kelet-Ázsia rossz felügyeleti rendszerei). A krízisér-
    zékeny pénzpiaci szerepl ő k magatartását is az állandó térbeli mozgékonyság
   jellemzi. A globális pénzpiacok csomópontjai, a nemzetközi pénzközpontok
    formálják és ellenő rzik a globális pénzügyi teret, s mintegy deregulatív földraj-
    zi menedékként szolgálnak a t ő kemozgások számára az adott nemzetállamokon
    belül. Ugyanakkor ezek a központok maguk is állandó kölcsönhatásban fejl őd-
    nek az adott nemzetállammal, amelyben elhelyezkednek.
6) A nemzetközi pénzpiacok növekv ő instabilitása mellett a költségminimalizálás-
   ra és a profitmaximalizálásra való állandó törekvés egyre er ősödő versenyt ger-
   jesztő hatásai a pénzpiaci folyamatok egyre több területén éreztetik hatásukat:
    — Egyre specializáltabb szolgáltatások, új termékek és az egyre gyorsabb in-
         formációs reagálási igény növekedése.
    — Nem-pénzügyi cégek is megjelennek a pénzügyi piacon (nyugdíjalapok), s
         a pénzpiaci szerepl ő k is új, számukra addig ismeretlen piaci szegmenseken
         szállnak versenybe, ezzel növelve a pénzpiaci dekoncentrációt.
    — Az erősödő piaci verseny hatására a versenypozíciók és a piac megszerzése
         céljából a felvásárlások és fúziók révén n ő az intézményi és a piaci kon-
        centráció. A felvásárlás — nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt — nem
        csak a helyi, regionális bankok beolvasztását, de a nagyok fúzióit, „nagy-
        térségi bankok" kialakulását, s egyes esetekben pedig eltér ő profilú cégek,
        adott esetben banki és biztosítótársaságok, befektetési alapok összeolvadá-
        sát, ún. szuperkoncentrációk kialakulását eredményezheti.
    — A globális pénzközpontokban a külföldi bankok er ős koncentrálódása jel-
        lemző . Amíg az 1970-es évek elején Londonban 159, New Yorkban 75,
        Tokióban pedig csak 60 külföldi bank települt, addig 1995-re Londonban
        520-ra, New Yorkban 340-re, Tokióban pedig 90-re n őtt a külföldi bankok
        száma (Martin 1999). A koncentrálódás célterülete mindig jellemz ően ki-
                                            Gál Zoltán:
                       A regionális tudomány új irányzata: a pénzügyi földrajz.
                             Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 9–21. p.
TÉT XIV. évf. 2000 s 2 3     -                              A regionális tudomány ... _            19

         választott nemzetközi központ, amely er ős specializációjával, munkaer ő-
         kínálatával, üzleti szolgáltatások agglomerálódásával, társadalmi, gazdasá-
         gi és a megteremtett üzleti környezetével együtt multiplikátorként vonzza a
         többi intézménytípust is. Mindez ellentmond az „end of geography", tézis
         képviselőinek, ugyanis azt bizonyítja, hogy a nemzetközi cégek preferálják
         a nagy nemzetközi pénzügyi központokban történ ő együttes megtelepedést.
         Ezáltal biztosítják a maguk számára mindhárom/négy világgazdasági er ő-
         centrumban való jelenlétet és a specializálódott funkciók ellátása számára a
         legmegfelel őbb nemzetközi telephelyet. A földrajzi tényez ő szerepe a spe-
         ciális piacokon való megtelepedésnél, a központok speciálisadottságainak,
         a lokalitásból adódó versenyel őnyeinek és \a kedvező agglomerációs hatá-
         sok kihasználásánál tehát továbbra is dönt ő téhyező a pénzpiaci szerepl ők
         számára (Martin 1999).
  A világgazdaságra jellemz ő dialektikus egységben szervez ődő egymással ellenté-
tes fejlődésű tényezők (homogenizáció—differenciáció; integráció—dezintegráció-
regionalizálódás; centralizáció—decentralizáció; koncentráció—agglomerálódás—de-
koncentráció) együttes jelenléte a földrajzi tér formálásában a legf őbb jellemző. A
különböző pénzügyi terek — nemzeti, globális, regionális, lokális — együttesen lé-
teznek, kölcsönös egymásra hatásuk elfogadott tény. Mint a fentiekb ől kiderült a
pénzügyi szolgáltatások számára továbbra is meghatározó a térbeli elhelyezkedés és
a lokalitás, amib ől következően a szolgáltatások elérhet ősége a térben er őteljesen
különböző . A pénzügyi globalizáció tehát nem autonóm, térbeliséget nélkülöz ő,
felülről vezérelt rendszer, hanem a földrajzilag meghatározott helyen elhelyezked ő
vállalatok, intézmények szervezeti, regulatív és vállalati stratégiáinak együttes ter-
méke. A földrajzi hely speciális piaci és egyéb adottságaiból származó versenyel ő-
nyök, agglomerációs és multiplikátor hatások kihasználásának továbbra is dönt ő
szerepe marad.
  A globalizáció mellett a nemzeti és még inkább a regionális gazdaságok szerepe
továbbra is meghatározó, bizonyos monetáris tényez ők (profitráták térbeli differen-
ciái) területi különbségei továbbra is kikényszerítik a nemzeti és regionális pénz-
piacokkal való behatóbb vizsgálódásokat.

                                             Irodalom
Alessandrini, P. (1992) Squilibri Regionali e Dualismo Finanzario in Italia: Alcune Riflessioni. — Moneta
  Credito. 177.6-81. o.
Alessandrini, P.—Zazzaro, A. (1999) A „Possibilist" Approach to Local Financial Systems and Regional
  Development: The Italian Experience. Money and the Space Economy. — Martin, R.(ed.), Chichester,
  John Wiley & Sons. 71-92. o.
Amin, A.—Thrift, N. (1992) Neo-Marshallian Nodes in Global Networks. — International Journal of
  Urban and Regional Research. 16.571-587. o.
Remek Á. (1999) A globális világ politikai földrajzi kérdései, avagy a politika és a gazdaság összefonó-
  dása a globális világgazdaságban. Változó világ, átalakuló politikai földrajz. Első magyar politikai
  földrajzi konferencia. Pécs, 21-27. o.
Castells, M. (1989) The lnfonnatinal City. Oxford, Basil Blackwell.
Central Europe's Largest Banks. (1999) — Central European Economic Review. October. 7.
                                      Gál Zoltán:
                 A regionális tudomány új irányzata: a pénzügyi földrajz.
                       Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 9–21. p.
20    Gál Zoltán                                                      TÉT XIV. évf. 2000        s 2-3
Chick, V.—Dow, S. (1988) A Post-Keynesian Perspective on the Relation Between Banking and
  Regional Development. Post-Keynesian Monetary Economics. Arestis, P. (ed.), Aldershot, Edward
  Elgar. 219-250. o.
Chick, V. (1993) The Evolution of the banking system and the Theory of Monetary Policy. Monetary
  Theory and Monetary Policy,: New Tracks for 1990s. — Frowen, S. (ed.), London, Macmillan.
Cohen, S.—Maeshiro, A. (1977) The Significance of Money at the State levet. — Journal of Money, Credit
  and Bankin. 9.674. o.
Conzen, M.P. (1979) The Maturing Urban System In the US. 1840-1910. Geografic Perspectives on
  America's Past. — Ward, D. (ed.), New York, Oxford, University Press. 253-274. o.
Corbridge, S.—Martin R.—Thrift, N. (eds.) (1994) Money, Power and Space. Oxford, Blakwell.
Dow, S. (1987) Money and regional Development. — Studies in Political Economy. 23.732-794. o.
Dow, S. (1988) Incorporating Money in Regional Economic Models. — Papers in Regional Science. 19.
  London, Pion.
Dow, S. (1990) Financial Markecs and Regional Economic Development: The Canadian Experience.
  Aldershot, Avebury.
Harvey, D. (1974) Social justice and the City. Oxford, Basil Blackwell.
Harvey, D. (1982) Limits to capital. Oxford, Basil Blackwell.
Harvey, D. (1989) The Conditions of Postmodernity. Oxford, Basil Blackwell.
James, J. (1976) Banking Market structure, Risk and the pattern of Local Interests Rates in the USA,
  1893-1911. — Journal of Economoic History. 36.112-130. o.
Laulajainen, R. (1998) Financial Geography—Departments of Geography. 93. Goteborg, Series of
  Gothenburg University. School of Economics and Commercial Law.
Lee, R. (1993) Interurban Competition? Financial centres and the geography of financial production. —
  International Journal of Urban and Regional Research. 17.492-515. o.
Lee, R. (1999) Local Money: Geographies of Autonomy and Resistance? Money and the Space
  Economy. — Martin R. (ed.), Chichester, John Wiley & Sons. 71-92. o.
Leyshon, A. (1995) Geographies of money and finance I. — Progress in Human Geography. 19.531-543. o.
Leyshon, A.—Thrift, N. (1997) Money/Space: Geographies of Monetary Transformation. London,
  Routledge.
Lösch, A. (1954) The Economics of Location. New Haven, Yale University Press.
Martin, R. (1989) The Growth of Autonomy of venture capitalism in the UK. — Regional Studies. 23.
  389-403. o.
Martin, R. (1994) Stateless Moneies, Global Financial Integration and National Economic Autonomy:
  End of Geography? Money, Power and Space. — Corbridge, S.—Thrift, N.—Martin, R. (eds.), Oxford—
  Cambridge, Blackwell.
Martin, R. (1999) The New Economic Geography of Money. Money and the Space Economy — Martin R.
  (ed.), Chichester, John Wiley & Sons. 207-224. o.
Mazucca, R. (1993) A bankhálózat területi szervezete Olaszországban. (The spatial structure of the
  banking network in Italy). Régiók és városok az olasz modernizációban. — Horváth Gy. (szerk.), Pécs,
  MTA RKK. 307-317.0.
McKillop, D.G.—Hutchinson, R.W. (1991) Financial Intermediaries and Financial Markets: A United
  Kingdom Regional Perspective. — Regional Studies. 25.543-554. o.
Moore, C.—Hill, J. (1982) Interregional arbitrage and the supply of loanable funds. — Journal of Regional
  Science. 22.499-512. o.
Myrdal, G. (1956) An international economy: problems and prospects. New York, Harper & Brothers.
O'Brien (1992) Global Financial Integration: the end of Geography. London, Pinter.
Ohmae, K. (1989) The Borderless World. Cambridge, Mass. Harvard Business Review Books.
Ohmae, K. (1995) The Evolving Global Economy. Cambridge, Mass. Harvard Business Review Books.
O'Uallacháin, B. (1994) Foreign Banking in the American Banking system of Financial Organization. —
  Economic Geography. 70.206-228. o.
Porteous, D. (1995) The Geography of Finance. Aldershot, Avebury.
PreiB, A. (1988) Banken und regionalstruktur II., Banken und Sparkassen als Partner kleiner und mittlerer
  Unternehmen im peripheren Raum Oberfranken. — Arbeitsmaterialen zur Raumordnung und
  Raumplanung. Heft 68. Universitat Bayreuth.
Roberts, R.B.—Fishkind, H. (1979) The role of monetary forces in regional economic activity: an
  Econometric Analysis. — Journal of Regional Science. 19.15-29. o.
Rockoff, H. (1977) Regional Interst Rates and Bank Failures, 1870-1914. — Exploration in Economic
  History. 14.76-91. o.
Sassen, S. (1991) The Global City. Princetown, University Press.
                                              Gál Zoltán:
                         A regionális tudomány új irányzata: a pénzügyi földrajz.
                               Tér és Társadalom, 14. 2000. 2–3. 9–21. p.
TÉT XIV. évf. 2000       s 2-3                             A regionális tudomány ...              21

Stryjakiewicz, T.—Potrzebowski, G. (1995) The newly emerging banking system in Poland and its
  Spatial Organisation. — Geographische Zeitschrif t. 2.87-99. o.
Thrift, N. (1994) Ön the social and cultural determinants of iternational financial financial centers.
  Money, Power and Space. — Corbridge, S.—Martin, R.—Thrift, N. (eds.), Oxford, Blakwell.
Thrift, N.—Olds, K. (1996) Reconfiguring economic in Economic Geography. — Progress in Human
  Geography. 20.311-337. o.
Tickell, A. (1996) Taking the initiative: The Leeds financial centre. Corporate City? — Haughton, G.-
  Williams, C. (eds.), Brookefield, Avebury. 103-118. o.
Zazzaro, A. (1997) Regional banking System, Credit Allocation and Regional Economic Development. —
  Economie Appliquée. 31.51-74. o.


  THE NEW TREND OF REGIONAL SCIENCE: FINANCIAL
                  GEOGRAPHY

                                       ZOLTÁN GÁL
  The ever-greater interest in the geography of finances is justified by the booming growth in
financial services and information technology, and also those significant changes and
financial crises which do not only shape the financial space but also continuously form the
financial map of the world. The extremely strong space-forming processes going on these
days in the world economy which is showing a definite monetary character, and the real
activities unbelievably appreciated to the detriment of the real economic sphere, also the
income transfers on the international financial market and among the national economies all
justify the geographical and regional economic survey of the financial processes.


Refbackek

  • Jelenleg nincsenek refbackek.


Creative Commons License
A kiadvány a Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd! 3.0 licenc alatt jelenik meg.