Tér és Társadalom 14. évf. 2000/1. 1-10. p.



Tér és Társadalom                                         XIV. évf. 2000   s   1: 1-10



       GLOBALIZÁCIÓ ÉS A MAGYAR TERÜLETI
                           FEJLŐDÉS'
       (Globalization and Regional Development in Hungary)

                               ENYEDI GYÖRGY

                                        Bevezet ő

  E tanulmány arra a kérdésre keres választ, hogy a globalizációs hatások miként mó-
dosítják a magyar területi fejl ődést. Mennyiben változik a területi fejl ődés mecha-
nizmusa, a folyamatait megszabó tényez ők köre és e folyamatok szabályozási rend-
szere?
  A „globalizáció" divat-szó, s mint minden divat-szó, sokféle értelmezést kap. A
sokféle megközelítés indokolt is: egyrészt a világgazdaság egységesülési folyama-
táról van szó, melyet korábban fő leg a külkereskedelem közvetített, jelenleg a
pénzügyi szféra és a transznacionális vállalatok döntései (a történelemben el őször
terjedt ki az egész világra a piacgazdaság!); azután az egypólusú politikai világ-
rendszer kialakulásáról; kulturális minták s termékek világszerte történ ő elterjedé-
séről; alapvető társadalmi átalakulásról (Árvai Diczházi 1998; Bauman 1998;
                                                    -



Schmidt 1999). E folyamatok igen bonyolultak, s korántsem egyirányúak: A piac-
gazdaság logikája szerint ;- melyet az elmúlt negyed évszázadban a meggyengült
jóléti állam kevéssé tudott korlátozni -, eme új folyamat nyertesei az er ős országok
(régiók, városok, társadalmi csoportok), a gyengék viszont vesztesek.
  A világon belüli egyenlőtlenségek általában növekednek, s az egységesülés nem
multikulturális kiegyenlítődést, hanem, legalábbis els ő látásra, az er ősek diktátumát
jelenti. Ezáltal nemzeti gazdaságok, kultúrák, szuverenitások élik át a fenyegetett-
ség érzését. (Ez egyúttal védekezési reflexeiket is er ősíti.)
  A globalizációval kapcsolatos szakirodalomban sok a túlzó vélemény. Egy újtár-
sadalmi folyamat soha nem jelentkezik hirtelen, hanem hosszú id őn át érlelődik -
legfeljebb felismerése lesz meglepetésszer ű. Egy elterjedő új folyamat ugyan álta-
lánosan uralkodóvá válhat, de soha nem kizárólagos - a globalizáció nem zárja ki a
helyi gazdaság vagy a helyi kultúrák fennmaradását, helyenkénti er ősödését. Ta-
nulmányunk szempontjából a világgazdaság egységesülési folyamata a perdönt ő,
melyben a nemzetközi pénzügyi szféráé és a transznacionális nagyvállalatoké (és
nem az egyes nemzetgazdaságoké) a vezet ő szerep. E folyamatot olyan technoló-
giai átalakulás (az informatika elterjedése) kíséri, amely a távolság és az id ő eddigi
régióformáló szerepét elhalványítja.
  A magyar gazdaságnak három hatalmas változáshoz kell egyidej űleg s igen rövid
idő alatt alkalmazkodnia. Az egyik az átmenet az államszocialista gazdaságból a
piacgazdaságba. A másik a gazdaság szerkezeti és technológiai átalakítása (amely a
                                  Enyedi György:
                     Globalizáció és a magyar területi fejlődés.
                     Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 1–10. p.


2    Enyedi György                                                 TÉT XIV. évf. 2000   s   1

fejlett országokban 25 éve tart). A harmadik pedig a globalizációs folyamathoz, a
minden eddiginél erősebb külső , világgazdasági hatásokhoz való alkalmazkodás. E
hármas alkalmazkodás igen nagy teher intézményeken, gazdasági szerepl őkön,
egyéneken egyaránt. E nagyméret ű változások törvényszer ű folyamatok, ezeket
elkerülni, hatásaikból kimaradni nem lehet. A globalizációt nem érdemes szeretni,
vagy nem szeretni: alkalmazkodni kell hozzá, hogy el őnyeiből nekünk is jusson,
hátrányait mérsékelhessük. Az alkalmazkodást a kormányzati politika könnyítheti
vagy nehezítheti, de az alkalmazkodás terhét nem veheti le rólunk. Az alkalmazko-
dás mozgástere korlátozott.
   A továbbiakban a területi fejl ődést megszabó tényez ők változásának öt vonatkozását
vizsgáljuk, melyek: 1) a nemzetközi hatások, 2) a távolság új szerepe, 3) a gazdaság új
telepítési tényez ői, 4) a helyi adottságok jelent őségének változásai, 5) a gazdaság
 új térszerkezeti formái.

A területi fejl ődés új tényez ői

1) A magyar területi fejl ődést nagymértékben nemzetközi hatások formálják. Ezek-
  nek három szintjét különböztethetjük meg. Az els ő a globális szint: a világgazda-
  sági konjunktúra hullámzásai és a transznacionális vállalatok üzletpolitikája elté-
  rő módon érintik az ország különböz ő térségeit. A fejlett térségek érzékenysége
  nagyobb: ezek erő sebben ágyazódnak a nemzetközi gazdaságba, a transznacio-
  nális nagyvállalatok telephelyeit is általában itt találjuk. E folyamatokat gyakor-
  latilag nem tudjuk befolyásolni. A második a kontinentális szint: az Európai
  Unió a magyar gazdaság els őrendű külső piaca; a területfejlesztési politika az EU
   szabályait igyekszik követni, s még a csatlakozás el őkészítő folyamatában hozzá-
  juthatunk szerény forrásokhoz az EU különböz ő, területi kiegyenlít ődést támo-
   gató alapjaiból. Ez a hatás módosíthatja az eddigi magyar területfejlesztési poli-
   tikát, amely a költségvetésb ől származó, közvetlen területfejlesztési támogatások
   88%-át 1990-1997 között Északkelet-Magyarországra irányította, inkább szociá-
   lis támogatásként, mint fejlesztési programok formájában. Az Európai Unión
   belüli összevetésben azonban a Nyugat-Dunántúl is elmaradott terület, Budapest
   is számos hátránnyal küszködik az európai nagyvárosok rendszerén belül, s ezen
   — itthon fejlettnek t űnő — térségek európai versenyképességének fokozása is els ő-
   rendű nemzeti érdek lenne. Az európai hatást már bizonyos fokig befolyásolhatjuk.
   A harmadik szinten, a határ menti regionális együttm űködésben még erősebb
   lehet befolyásoló és kezdeményez ő szerepünk. Ez egyértelműen a rendszerválto-
   zás következménye. Valamennyi magyar régió — s a 19 magyar megye közül 14 —
   országhatárral rendelkezik. Hazánk hét országgal határos; mind a hét országba
    átnyúlnak gazdasági kapcsolatok, az EU-tag Ausztriától a blokád alatt álló Ju-
    goszláviáig, hétféle gazdasági színvonalba, szerkezetbe, jogi, intézményi és kul-
    turális környezetbe kapcsolódva.. Magyarország egész területe határ menti öve-
    zetnek fogható fel, s a sokféle közvetlen szomszédsági hatás hozzájárul a magyar
    gazdasági térszerkezet sokszín űségéhez.
                                       Enyedi György:
                          Globalizáció és a magyar területi fejlődés.
                          Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 1–10. p.


TÉT XIV. évf. 2000    s   1                          Globalizáció és a magyar ...     3

   A magyar gazdasági térszerkezetet eddig — nemcsak az államszocialista id őszak-
   ban, de a két világháború között is — bels ő gazdasági erőviszonyok formálták. A
   külső befolyás az elmúlt évtizedben rohamosan er ősödött, s ez a befolyás a mai
   területi egyenlő tlenségek magyarázatában és kezelésében nagymértékben figye-
   lembe veendő.
   A globalizálódás a kis méretű gazdaságoknak hátrányos oly szempontból, hogy
   erő sen függenek a világgazdasági irányító központoktól. Ám kedvez ő, hogy a
   belső piac méretének csökken a fontossága, a bels ő és külső piacok különböző-
   sége jelentéktelenné válik (fő leg az integrálódó Európában). A gazdag országok
   listáját kis államok vezetik.
2) A távolság mely oly meghatározó szerep ű a klasszikus térgazdasági modellek-
               —



   ben, vagy a regionális szintek elkülönítésében — jelent ősége átalakul, általában
   mérséklő dik. Ez igaz a termelési folyamatokban is — a fajlagos szállítási költsé-
   gek a technológia fejl ődésével és új szállítási módok (pl. cs ővezetékes szállítás)
   elterjedésével alaposan lecsökkentek. Ennek következtében a telephelyválasztás-
   ban a nyersanyag, félkész termék vagy a késztermék-szállítás igénye visszaszo-
   ruló szempont; a nyersanyag ipari feldolgozása gyakorlatilag elszakadt a nyers-
   anyag lelőhelyétő l. A távolság mint költségtényez ő veszít jelentőségéből, de ve-
   szít időtényező ként is. Ez különösen áll az információs társadalomra, ahol az in-
   formációk továbbításában a tér (távolság) és az id ő dimenziói összezsugorodnak.
   Nemcsak a gyakran emlegetett t őzsdei információk, de a több kontinensen mű-
   ködő transznacionális nagyvállalatok bels ő üzletvezetési információi, a háztartási
   fogyasztásra szánt kereskedelmi vagy kulturális információk is azonnal eljutnak
   bárhonnan bárhová (a szükséges berendezések megléte s kezelésének ismerete
   esetén). Mindez jelentő s társadalmi és települési változásokat indított el (melyek-
   re részben még visszatérünk). Ám ne essünk Castells túlzásába: az informatikai
   hálózatok még nem szövik át az egész világot — az emberiség nagy többsége to-
   vábbra is termel, kereskedik, iskolába jár, közlekedik, s amennyiben „lóg a hálón",
   azt is részben szórakozásból teszi (Castells 1996).
3) Az eddig felsorolt új elemek, valamint a gazdaság átalakuló szerkezete azt ered-
   ményezik, hogy a gazdaság területi elhelyezkedése rendkívül rugalmassá válik. A
   gazdaságon belül vezető szerepű lesz — az igen széles kör ű — szolgáltató szektor,
   a termelésen belül pedig a kötött telephely-igény ű (szállítás-, nyersanyag-, víz-,
   nagytömegű munkaerő-igényű) ágazatok (fő leg a hagyományos nehézipari ága-
   zatok) háttérbe szorultak. Ha a gazdaság nem is válik „mindenhová települővé"
   (ahogyan számos szerz ő állítja, mint pl. Krugman [1995]), mindenesetre egy új
   vállalati telephelyet igen nagyszámú településen lehet azonos eséllyel megnyitni,
  az országon belül vagy kívül is. A településeknek versenyezniük kell egymással
  új befektetések vagy intézmények megszerzéséért. A vonzó tényez ők közül elő-
  térbe került a földrajzi fekvés (a kapcsolódás a dinamikus régiókhoz vagy vá-
  rostengelyekhez), az infrastrukturális helyzet, a településkörnyezet min ősége és —
  kiemelkedő jelentőséggel — a munkaerő minősége és ára. A magas szint ű terme-
                                  Enyedi György:
                     Globalizáció és a magyar területi fejlődés.
                     Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 1–10. p.


4     Enyedi György                                            TÉT XIIII. évf. 2000   s   1

  lési szolgáltatások, a gazdasági döntési központ, a kutatás—fejlesztési központok
  hajlamosak a nagyvárosi koncentrációra. A világ fejlett országaiban — közöttük
  hazánkban is — a gazdaság területi elhelyezkedését egyfel ől a gazdaságot irányító
  pénzügyi és vállalati központok nagyvárosi koncentrációja, másfel ől a többi gaz-
  dasági szervezetnek a településhálózaton belüli nagyfokú dekoncentrációja jel-
  lemzi. Mégsem következik be teljes szétszóródás, az agglomerációs el őnyök új
  formában fennmaradnak, térbeli tevékenységi „fürtök" (klaszterek) alakulnak ki
  (Rechnitzer 1998, 38).
  A telephelyválasztás a vállalat versenyképességének érdekét szolgálja. A felso-
  rolt változások a korábbi helyi versenyképességi tényez ők zömét eltüntetik.
  Leginkább a munkaerő minősége marad helyileg változó tényez ő : a versenyké-
  pesség a tudás-bővítéstől függ. Ez nem is olyan nagy újdonság: „Két ország kö-
   zül, melynek ugyanakkora a népessége, ugyanannyi s ugyanolyan min őségű föl-
   det művel, a termék ott ér el magasabb árat, ahol magasabb színvonalú a hozzá-
   értés és jobb gépek használatosak az exportálható árucikkek termelésében" —
   idézik Maskell és társai Ricardo 1817-ben írt szavait (Maskell—Eskelinen et al.
   1998, 23-24).
   Ami újdonság, az a tudás-fejlesztés szerepe a gazdaság formálásában, a tudás-
   alapú gazdaság rohamosan növekv ő jelentősége. A regionális differenciálódás —
   a világban is, a fejlett országokban is — az innovációk létrehozásának, befogadá-
   sának és elterjesztésének képessége szerint megy végbe. A f ő versenyképességi
   elem a — többnyire hagyományosan gyökerezett — tudás és tanulás-képesség. En-
   nek földrajzi eloszlása csak részben esik egybe a korábbi fejlett térségekkel. A
   telepítő tényezők között megjelennek a tudás-alapú gazdaságot m űködtetni képes
   munkaerő igényei: a helyi kulturális környezet és a településkörnyezet min ősége.
4).A helyi adottságok szerepe is változik a globalizálódó világban. Azok a termelési
   tényezők, amelyek eltűnőben lévő gazdasági ágazatokhoz (pl. barnaszén-
   bányászathoz) kapcsolódnak, vagy csak zárt, védett bels ő gazdaságban verseny-
   képesek, jelentéktelenné válnak. Egyre több a csaknem mindenütt jelenlév ő ter-
   melési tényező , ezek a versenyképesség szempontjából közömbösek, felhaszná-
   lásuk esetleges, véletlenszer ű.
   Ugyanakkor felértékel ődnek a nagy érték ű, sajátos tudáson alapuló, ritka, másutt
   nehezen utánozható helyi adottságok. Ezek sajátos jelleg ű, vagy különleges mi-
    nőségű termékek előállítását eredményezhetik, amelyek piaci helyzete el őnyös.
    A ritka, nem másolható helyi adottságok közé természeti er őforrások is tartoz-
    nak, főleg a szabadid őiparral, gyógyturizmussal, környezeti, esztétikai értékekkel
    kapcsolatos erőforrások. A helyi adottságok közé sorolható a tágabb értelm ű in-
    tézményi környezet. „Egy régió intézményi környezete magába foglalja a t őke-
    ellátással, a földterülettel, munkaer ővel, áru- és szolgáltatás-piaccal kapcsolatos
    szervezeteket, szabályokat, gyakorlatot, szokásokat, hagyományokat, konvenció-
    kat". (Maskell—Eskelinen et al. 1998, 54) Ezek történelmi folyamatban olvadnak
                                           Enyedi György:
                              Globalizáció és a magyar területi fejlődés.
                              Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 1–10. p.


TÉT XIV. évf. 2000    s   1                             Globalizáció és a magyar ...   5

  össze, s amennyiben kedveznek a tudás-alapú gazdaságnak, ez tartós el őnyt je-
  lenthet, hiszen nem könnyen másolhatók.
  Természetesen a tudás-alapú gazdaságban azok az értékes helyi adottságok,
  amelyek elősegítik a helyi gazdaság alkotó-innovációs képességét, s lehet ővé te-
  szik, hogy valamelyest korábban használja e tudást, mint más régióban m űködő
  hasonló versenytársai. Ez a tudás nemcsak a legkorszer űbb, csúcstechnológiai
  ismereteket jelentheti, hanem a hagyományos iparágakban vagy a mez őgazda-
  ságban különleges minőségű termék előállítására képes, „kézműves" tudást is
  (Cséfalvay 1999). A hagyományos gazdasági ágazatok is versenyképesek marad-
  hatnak különleges termékekkel (amennyiben a termelés- és piac-szervezésben el-
  sajátítják a legkorszerűbb módszereket). Ez a generációkon át kialakult tudás
  komoly versenyelőnyt jelenthet, mivel nehezen utánozható. Az el őny érvényesí-
  téséhez azonban a tanulás képessége mellett a felejtés képességével is rendelkez-
  niük kell, hogy mindazoktól a hagyományoktól megszabaduljanak, amelyek a
  globális piacgazdaság feltételei között akadályozzák az érvényesülést. Egy kis
  ország számára a hagyományoi'ágazatok magas szint ű művelése nagyobb önál-
  lósági — és esetleg prosperitási — esélyt nyújt, mint a rendkívül t őkeigényes és gyor-
  san változó csúcstechnológiai ágazatoké. Hat érvet is felsorolhatunk emellett:
  — Kisebb a tőkeigénye, kisebb a kockázata. Jórészt fogyasztási cikkeket állítva
      elő, a piac eléggé stabil. Nem remélhetünk kiugró piacb ővülést, ám nem kell
      félni a piac gyors összeomlásától sem.
  — Nem magas a fejlesztés költsége.
  — A helyi munkaerőpiac képes kell ő tudású munkaer őt biztosítani, hiszen a tu-
      dás nem csak fels őfokú képzettséget jelent, hanem a kézm űves tudását is.
  — A gazdaság tovagyűrűző hatása az országon belül marad, itt vannak a döntési
      központok és az üzleti szolgáltatások.
  — A belső piac nagyobb szerepet játszhat, mint egy csúcstechnológiájú termék
      esetén.
   — Az alacsony technológiájú termékek szakadatlan megújításához szükséges
      K+F ráfordítások arányosak egy kis ország teherbíró képességével (Enyedi
      1999).
   A „kézműves tudás" csak ott foglalható a gazdasági fejlesztési stratégiába, ahol
   ez már hagyományosan kialakult. Hasznos eszköze lehet egy kistérség (helyi
   gazdasága) fejlesztésének, ám kockázatos egy ország gazdasági modelljét erre
   alapozni. A fejlődési pályát amúgy is a vállalati döntések szabják meg, melyek
   versenyképes megoldásokat keresnek.
5) A felsorolt változások a gazdaság és a társadalom új térbeli szervez ődési formáit
   alakították ki. A területi egyenl őtlenSégek nem írhatók le megfelel ően közigaz-
   gatási egységek kereteiben.
   E témában a fő megállapításaim a következ ők:
    A) Nincsenek gazdaságilag homogén régiók. A mindennapi tapasztalat alapján
        ezt már régen érzékeljük, ám naponta olvashatunk kettészakadt országról, az
                                   Enyedi György:
                      Globalizáció és a magyar területi fejlődés.
                      Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 1–10. p.

6    Enyedi György                                              TÉT XIV. évf. 2000   s   1

       elmaradott Alföldről stb., mintha a szegénység/gazdagság, elmaradott-
       ság/fejlettség egész nagytájakat jellemezne. Ezzel szemben valóban szá-
       mottevő területi egyenl őtlenségeket — akár az egy lakosra jutó bruttó hazai
       termék értékével, akár a munkanélküliség arányával, akár a családi jövedel-
       mek színvonalával mérjük — kistérségi összehasonlításban tudunk kimutatni.
       Elmaradott kistérségek az ország minden részén találhatók, nem csak az
       Észak-Alföldön, hanem a Dél-Dunántúlon is, a fejlettség pedig nagyvárosi
       régiókhoz és urbanizált tengelyekhez köt ődik. Ez utóbbiakból is van minde-
       nütt, az Alföldön kétségkívül kevesebb, mint a Dunántúlon.
       Világosan különbséget kell tennünk a területi fejlődés és a területi politika
       térségei között. A területi fejl ődés a gazdaság és a társadalom szakadatlan,
       földrajzilag egyenlőtlen változása, melyet a gazdasági szerepl ők (vállalatok),
       intézmények és háztartások (egyének) milliónyi döntése formál. Ezek az
       egyenlőtlenségek különböz ő térbeli keretekbe foglalhatók, a településen
       belüli szomszédsági egységekt ől a világgazdasági régiókig. A területi politi-
       ka e spontán fejlődési folyamatokba történ ő kormányzati beavatkozás a fo-
       lyamatok korrigálása érdekében. A korrekció célját az aktuális kormánypo-
       litika szabja meg, általában és Európában ez a cél az egyenl őtlenségek mér-
       séklése. A korrekció fő módszere költségvetési források területi átcsoporto-
       sítása, amely a közigazgatás intéZményrendszerén keresztül, a közigazgatás
       területi egységeire alkalmazva lehetséges. Így tehát a megyei vagy régió
       szintű területi politika teljes mértékben indokolt — csak a területfejlesztési
       politika irányítóinak is tisztában kell lenniük a területi fejl ődés tér-formáinak
       nagy változatosságával.
    B) A modern gazdaság elhelyezkedése f őleg térhálózatokkal írható le. Magát a
       világgazdaságot a globális városok hálózata irányítja; e városokba települ-
       nek a transznacionális nagyvállalatok és a nemzetközi pénzügyi szervezetek
       döntési központjai. A termel ő nagyvállalatok sem ipari körzeteket hoznak
       létre, mint századunk els ő felében, hanem gyakran nagy területen szétszóró-
       dó beszállítói hálózatokat. E hálózatokon belül kiemelkednek döntési cso-
       mópontok, egyébként a hálózaton belül a városok nem hierarchizáltak, hori-
       zontálisan szervez ődnek. A városok szintje, sikere attól függ, hogy e háló-
       zaton belül milyen szerepeket tudnak maguknak megszerezni, s kevésbé
       fontos a vonzáskörzet korábban meghatározó jellege, fejlettsége. A techno-
       lógiai fejlődés a távolságot (mint erről már szóltunk) a termék- és személy-
       szállításban leértékeli, az információ- és a t őkeáramlásban gyakorlatilag
       megszű nteti. Pontosabban a hálózatokba beépült városok gazdasága számára
       a globális gazdaság (s a hálózat többi városa) távolsága zérus, a hálózatokból
       kimaradó városok (régiók) számára viszont végtelen. A regionális politika
       nagy kérdése most ez: Mi lesz a hálózatokból kies ő területek—települések
       gazdaságával s az ott él ő lakossággal? Képesek-e önfenntartó helyi gazdasá-
                                          Enyedi György:
                             Globalizáció és a magyar területi fejlődés.
                             Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 1–10. p.


TÉT XIV. évf. 2000   s   1                             Globalizáció és a magyar ...

      got kifejleszteni? Képesek-e — s milyen funkciókkal, hogyan — a hálózathoz
      kapcsolódni?
      A másik fő kérdés: A hálózatokba bekapcsolódott városok (régiók) helytáll-
      nak-e a versenyben? Képesek-e el őnyt szerezní, vagy a kihullás fenyegeti
      egy részüket?
      A globalizált gazdaságban tehát a nemzeti területfejlesztési politikának két
      problémakörbe kell els ősorban beavatkoznia:
      —a globális hálózatba bekapcsolt települések (régiók) versenyképességének
          javításába,
      —a hálózatból kimaradt települések bekapcsolásába.
      A globális hálózatok mellett kontinentális nemzeti, regionális hálózatok is
      kifejlődnek. Egy adott ország területén ezek egymás mellett, helyenként
      egymással találkozva formálódnak, nincs közöttük hierarchikus viszony.
   C) A fentiek a magyar gazdaság térszerkezetének átalakulásában is kimutatha-
      tók. Ez a térszerkezet hármas osztatú (átsz őve s részben átalakítva a hagyo-
      mányos Budapest/vidék, vagy Nyugat/Kelet dichotómiákat). Az első szint a
      globális hálózat benyomulása a magyar településhálózatba. A legfontosabb a
      magyar főváros, amely közvetlenül kapcsolódik az európai nagyvárosi háló-
      zathoz, az európai és globális hatásokat els ősorban befogadó, s az ország
      más részeibe továbbító kapuváros. A Budapestet Béccsel, a Balatonnal és
      Szegeddel összekötő tengelyek a betelepült transznacionális nagyvállalatok
      kapcsolatain keresztül közvetlenül köt ődnek a nemzetközi hálózatokhoz. A
      második szintet kisebb kiterjedés ű regionális hálózatok jelentik, az országon
      belül és a határon kis távolságra átnyúlva (pl. Szeged—Szabadka vagy Sze-
      ged—Temesvár között), helyi kis- és középvállalkozók helyi és Kárpát-
      medencei piaci kapcsolataiból, beszállítói kapcsolatokból felépülve. Földraj-
      zi szempontból az egész országban elterjedtek, Kelet- és Dél-Magyarországon
      is. A harmadik szintet a hálózatból kímaradó, a dinamikus tengelyek közé
      szorult, többnyire elmaradott falusi térségek jelentik. E szint vonja magára
      leginkább a területfejlesztési politika figyelmét, mivel elmaradásuk, gazda-
      sági hanyatlásuk többnyire növekszik. A kormányzati beavatkozások sikere
      azonban kétséges. A fejl ődő hálózatokhoz való kapcsolódás — a csekély tá-
      volságok miatt — látszólag könnyen megvalósítható, ám az ország közlekedé-
      si—kommunikációs infrastruktúrája oly mértékben elmaradott, hogy fejlesz-
      tése a fogyó népesség ű elmaradott térségekben belátható id őn belül — költsé-
      gei miatt — valószínűtlen. Még nagyobb gondot jelent a helyi társadalom kor-
      összetétele és tudásszintje, melyre gazdaságfejlesztés csak nehezen alapozható.
      Megjegyzendő, hogy európai integrációs törekvéseinket, s az európai közép-
      mezőnyhöz való felzárkózási reményeinket inkább szolgálná a nemzetközi
      hálózatba éppen csak betagozódó városaink versenyképességének er ősítése,
      a nagy európai tengelyekhez kapcsolódó úthálózat fejlesztése, mint az elma-
      radott térségek szociális támogatása. Attól függ ően, hogy a kormányzat az
                                           Enyedi György:
                              Globalizáció és a magyar területi fejlődés.
                              Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 1–10. p.


8       Enyedi György                                                       TÉT XIV. évf. 2000          s   1

          országon belüli területi egyenl őtlenségek mérséklésének, avagy az ország
          Európán belüli elmaradása csökkentésének tulajdonít-e nagyobb fontosságot
          — változhatnak a területfejlesztési politika célterületei és eszközei. Kívánatos,
          hogy az általános gazdaságpolitikai célkit űzések és a területpolitikai célok kö-
          zött összhang legyen.

                                             Összefoglalás
  A globalizálódás hatásai lényegesen módosítják a magyar területi fejl ődés folya-
matait. E folyamatokat nagymértékben nemzetközi hatások formálják, melyeket
csak csekély részben (a közép-európai hatások esetén) vagyunk képesek befolyásolni.
A magyar területfejlesztési politikában a világgazdasági folyamatokhoz való alkal-
mazkodás és a nemzetközi versenyképesség er ősítése elsőrendű feladattá lépett el ő.
  A technológiai (főleg informatikai) fejl ődés és a gazdaság szerkezeti átalakulása
következtében a gazdasági tevékenység telephelyválasztása rugalmas, a távolság
szerepe lecsökkent. Még leginkább a munkaer ő minősége és a településkörnyezet
vonzó jellege marad földrajzilag differenciált telepítési tényez ő. A — remélhetőleg —
kibontakozó tudás alapú gazdaság fő versenyképességi eleme a — többnyire ha-
                          -



gyományosan gyökerezett — tudás és a tanulás-képesség.
  A globalizálódás a helyi adottságok szerepét is átértékeli. Egyre több a csaknem
mindenütt jelenlév ő gazdasági tényező, ezek a versenyképesség szempontjából
közömbössé válnak. Ugyanakkor felértékel ődnek a sajátos tudáson alapuló, ritka,
másutt nehezen utánozható adottságok. Ezek nemcsak a csúcstechnológiához kap-
csolódhatnak, s őt egy kis ország számára a hagyományos ágazatok magas szint ű
művelése nagyobb versenyelőnyt nyújthat, mint a rendkívül t őkeigényes és gyorsan
változó csúcstechnológiai ágazatoké.
  Mindez új — vagy új jelent őségű — térformák kialakulásához vezet. Bár a terület-
fejlesztési politika, mint költségvetési forrásokra támaszkodó állami beavatkozás
közigazgatási egységekben fogalmazhat meg programokat, maga a regionális fejl ő-
dés folyamata főleg térhálózatokkal írható le, nincsenek gazdaságilag homogén
régiók. A globalizált gazdaságban a nemzeti területfejlesztési politikának két prob-
lémakörbe kell els ősorban beavatkoznia. Ezek:
  — a globális hálózatba bekapcsolt települések (régiók) versenyképességének ja-
      vítása;
  — a hálózatból kimaradt települések (régiók) bekapcsolása, a sajátos helyi gaz-
      daság fejl ődésének támogatása.

                                                  Jegyzet
    A magyar Statisztikai Társaság vándorgy űlésén (Pécs, 1999. szeptember 30.) elhangzott el őadás alapján.
                                               Enyedi György:
                                  Globalizáció és a magyar területi fejlődés.
                                  Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 1–10. p.


TÉT XIV. évf. 2000        s   1                            Globalizáció és a magyar ...               9

                                              Irodalom
Axelsson, B.—Easton, G (eds.) (1992) Industrial Networks — a New View of Reality. London, Routledge.
Árvai L.—Diczházi B. (1998) Globalizáció és külföldi t őkeberuházások Magyarországon. Budapest,
   Kairosz.
Bailly, A.—Lever, W.F. (eds.) The Spatial Impact of Economic Changes in Europe. London, Avebury.
Bauman, Z. (1998) Globalization. The Human Consequences. Cambridge, Polity Press.
Castells, M. (1996) The Rise of the Network Society. Oxford, Blackwell.
Cséfalvay Z. (1999) Helyünk a nap alatt...Magyarország és Budapest a globalizáció korában. Budapest,
   Kairosz.
Enyedi Gy. (1999) Egy lehetséges fejl ődési pálya a félperiférián. Az Alföld a XXL század küszöbén. —
   Baukó T. (szerk.), Békéscsaba, Nagyalföld Alapítvány. 11-16. o.
Freeman, C.—Lundvall, B-A. (eds.) (1988) Small Countries Facing the Technological Revolution. Lon-
   don, Pinter Publishers.
Fukuyama, F. (1997) Bizalom. Budapest, Európa.
Goto, A.—Barker, B. (1999) Small open economies in an increasingly connected world. — International
   Social Science Journal. 160. June. 195-203. o.
Horváth Gy. (1997) Európai integráció. Keleti b ővítés és a magyar regionális politika. — Tér és Társa-
   dalom. 3. 17-57. o.
Horváth Gy. (1998) Európai regionális politika. Budapest—Pécs, Dialóg Campus Kiadó.
Ilbery, B.—Kneafsey, M. (1998) Product and Place: Promoting Quality Products and services in the Lagging
   Rural Regions of the European Union. — European Urban and Regional Studies. 4. 329-343. o.
Krugman, P.R. (1995) Development, Geography and Economic Theory. Cambridge, MA: MIT Press.
Kuklinski, A (ed.) (1990) Globality versus Locality. Warsaw, University of Warsaw.
Lengyel I. (1999) Régiók versenyképessége. Kézirat. Szeged, JATE Gazdaságtudományi Kar.
Malmberg, A.—Maskell, P. (1999) Localized Learning and Regional Economic Development (Quest
   Editorial), and The Competitiveness of Firms and Regions: „Ubiquitification" and the Importance of
   Localized Leaming. — European Urban and Regional Studies. 1. (Special Issue) 5-27. o.
Maskell, P (1998) Lowjtech Competitive Advantages and the Role of Proximity: the Danish Wooden
   Furniture Industry — European Urban and Regional Studies. 2. 97-119. o.
Maskell, P.—Eskelinen, H. et al. (1998) Competitiveness, Localized Learning and Regional Development.
   London—New York, Routledge.
Matolcsy Gy. (1998) Sokk vagy kevés? Budapest, Kairosz.
McCann, D (1995) Small States, Open Markets and the Organization of Bussiness Interests. Aldershot,
   Dartmouth Publ.
Patchell, J. (1993) From production systems to learning systems. Lessons from Japan — Euvironment and
   Planning. 5. 797-815. o.
Petit, P.—Soete, L. (1999) Globalization in search of a future. — International Social Science Journal.
   160. June. 165-183. o.
Porter, M.E. (1994) The Competitive Advantages of Nations. London—Basingstoke, Macmillan.
Rechnitzer J. (1998) Területi stratégiák. Pécs, Dialóg Campus.
Schmidt, H. (1999) A globalizáció. Budapest, Európa.
Szívós M. (1998) A kézműves csoda. — C.E.T. (Central European Time) 12. 87-96. o.
                                  Enyedi György:
                     Globalizáció és a magyar területi fejlődés.
                     Tér és Társadalom, 14. 2000. 1. 1–10. p.

10   Enyedi György                                             TÉT XIV. évf. 2000   s   1


             GLOBALIZATION AND REGIONAL
              DEVELOPMENT IN HUNGARY

                             GYÖRGY ENYEDI
  Hungarian regional development had been suddenly exposed to the effects of
globalization as post socialist transition put the country back in to a market
economy. The country' s economy has moved quite succesfully towards the
knowledge-based economy, and this restructuring made regional inequalities much
stronger. A smaller part of the country — first of all the Budapest agglomeration
then cities along the Budapest Vienna and the Budapest—Balaton axis became a
                                -



part of the global economic network. A large part of the country: city regions in
Eastern and Northern Hungary as well as slowly recovering industrial districts are
in unstable conditions as locally rooted economies have been weakened. The author
suggests to paying more attention on promoting low tech, high quality industries in
this area. The paper criticises the present regional policy that concentrates
development funds on the poorest areas, mostly as welfare contribution instead of
development projects. According to the paper, regional policy should strenghten the
competitiveness of city regions that entered into global network and should connect
more areas to this network by promoting low tech local development.