Tér és Társadalom 13. évf. 1999/1-2. 1-30. p.
Tér és Társadalom XIII. évf. 1999 s 1-2: 1-30
A MAGYARORSZÁGI VÁROSHÁLÓZAT ÉS
AZ EU-CSATLAKOZÁS
(Hungarian Urban Network and the EU Accession)
BELUSZKY PÁL — GYŐRI RÓBERT
A magyarországi városállomány és -hálózat alakulásának, átformálódásának fel-
tételei, mozgatórugói, irányai az elmúlt fél évszázadban is több alkalommal gyöke-
resen megváltoztak. Ezen autochton eredet ű folyamatok vehetnek ismét új irányt az
EU-csatlakozás előkészületei, illetve megvalósulása nyomán.
A városhálózat fejl ődésének feltételei 1990 el őtt
Milyen általános vonások jellemezték a magyarországi városállományt az 1980-as
évek végéig?
— Annak ellenére, hogy már 1990 el őtt is megjelentek „piaci elemek" a település-
hálózat, így a városállomány fejl ődésében (a magánvállalkozások telephelyvá-
lasztása, a regionális helyzetb ől fakadó előnyök, a lakosság vásárlóereje, de ide
sorolható a különböző „regionális lobbyk" tevékenysége, a „tervalkuk" eredmé-
nyei stb. is), a felülről való irányítottság e téren is meghatározó szerepet játszott.
Afelülr ől való irányítottság nem feltétlenül állami, kormányzati irányítást, illet-
• ve beavatkozást jelentett, hanem pl. az állami nagyvállalatok által vezényelt ipa-
rosítást, telephely-politikát, településfinanszírozást és intézmény-fenntartást. Így
az ipari üzemek többnyire nem a fokozatosan felhalmozódó helyi t őke bevoná-
sával, vagy a kisiparból kin őve jelentek meg egy-egy városban, hanem egyetlen
„központi" döntés eredményeként, egyik napról a másikra megváltoztatva a te-
lepülések funkcióit, pozícióit. Egyes „funkciók" letelepítése többnyire nem
számolt a település „el őzményeivel", adottságaival; nem folytatta a „szerves
fejlődést", a tulajdonlás révén nem hozott létre szoros kapcsolatot a vállalat és a
település (illetve lakói) között, nem gyarapította a helyi t őkét, gyakran nem
szervesült a telephelyet adó falu vagy város gazdaságával, társadalmával. Így
egy-egy üzem, iparág cs ődje, felszámolása, termelésének visszaesése ismét
drasztikusan változtathatta meg egy-egy település helyzetét, f őleg a monofunk-
ciós települések, a kisvárosok és a községek életét. A helyi adottságok, er őfor-
rások, elképzelések, a helyi társadalom milyensége háttérbe szorult a városfejl ő-
dés folyamatában, illetve csak áttételesen érvényesült (pl. egyes városok érdek-
érvényesítési képességén keresztül). Ehhez járult a helyi (tanácsi) bevételek je-
lentéktelen aránya, szerepe, a közigazgatási besorolás (megye- vagy járási szék-
hely, város vagy község) fontossága a települések helyzetének alakításában.
Beluszky Pál – Győri Róbert:
A magyarországi városhálózat és az EU-csatlakozás.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 1–30. p.
2 Beluszky Pál — Gy őri Róbert TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2
— A „felülről való irányítottság" is hozzájárult a városállomány homogenizálódá-
sához, a „modellszer ű" elemek terjedéséhez és a koncentrált fejlődéshez.
— A homogenizálódás és a koncentráció a nyolcvanas évek végéig a településfej-
lődés folyamatának általános tendenciája. A homogenizálódást támogatta a tár-
sadalom és a gazdaság irányításának, ellátásának, az ezt szolgáló intézményhá-
lózatnak a monopolizált helyzete, a központosított intézményeknek országosan
egységes, modellszer ű elosztása, funkciója stb. A pénzintézeti tevékenységet
évtizedeken át a Magyar Nemzeti Bank és az OTP látta el, egységes hierarchiá-
ba foglalva, azonos hatáskörökkel, tevékenységekkel. Ilyen körülmények között,
pl. „regionális pénzügyi központ" kialakulása elképzelhetetlen volt. Hasonló el-
vek szerint működött az egészségügyt ől (itt „normatívák" alapján határoztak az
egészségügyi intézmények telepítésér ől, s ugyancsak elképzelhetetlen volt, pl.
több száz fogorvost eltartó „fogász-városok" kialakulása) kezdve a helyi sajtóig
az államosított, „intézményesített társadalom" szinte minden szegmense. Az ál-
lami keretekbe szorított tevékenységek ugyanakkor koncentrációt eredményez-
tek, az ügyvédi munkaközösségekbe kényszerült ügyvédi tevékenységt ől a me-
gyei sütőipari vállalatok keretében dolgozó pékekig. Koncentrálódott az agrár-
termelés is, legalábbis a falusi térségek szintjén (állami gazdaságok, termel ő-
szövetkezetek üzemközpontjai). A mez ővárosok erőteljes iparosítása, az iparvá-
rosok városi intézményeinek fejlesztése azt eredményezte, hogy kevés sajátos
profilú város maradt a magyarországi városállományban. Szabványosított volt a
városokban kialakított intézményhálózat is, függetlenül a tényleges igényekt ől.
— A társadalomépítés és irányítás szocialistának nevezett modelljét átható kon-
centrációs hajlamok és törekvések egybeestek a magyarországi urbanizációs
folyamatok adott szakaszával — az ún. I. urbanizációs ciklus — együtt járó kon-
centrációs jelenségekkel. Ezeket a tendenciákat támogatta a településhálózat-
tervezés s a településfejlesztés gyakorlata is. Ám az urbanizálódás — a városfej-
lődés, városodás — a településfejleszt ő beruházások széls őséges koncentrálása,
illetve a gazdaság extenzív növekedése ellenére sem követte a városok ipari sze-
repkörének b ővülését. A városok — egy részének! — látványos, gyors növekedé-
se, a nagy volumen ű, ugyancsak a városokba koncentrált lakásépítés ellenére az
ország „ alulurbanizált" állapotban maradt — legalábbis, ha a városi ipar s a köz-
ponti funkciók volumenéhez mérjük azt. Az alulurbanizáltság következménye
lett a tömeges ingázás. Az ország keres őinek kereken egyötöde, a községek la-
kosságának viszont b ő kétötöde ingázóvá vált. Növelte az ingázók számát, hogy
a városok közelébe igyekv ő, de a városban állami lakáshoz nem jutó családok a
városkörnyéki falvakba települtek át (az olcsóbb építkezési lehet őségek, a mel-
lékjövedelmek könnyebb megszerezhet ősége, a rusztikusabb életforma csábítá-
sának-kényszerének engedve), s így megmaradtak az ingázók táborában. E fo-
lyamatoknak a településhálózatra gyakorolt hatása sokrét ű volt. Az ingázás elter-
jedése szinte az egész országot egyetlen hatalmas lakó-övezetté formálta, ám
„valódi" agglomerálódás csak néhány helyen, els ősorban Budapest környékén
lépett fel. A szocialista korszak korábbi szakaszában — ötvenes-hatvanas évek —
Beluszky Pál – Győri Róbert:
A magyarországi városhálózat és az EU-csatlakozás.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 1–30. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2 A magyarországi városhálózat és ... 3
a települések közötti, mindenekelőtt a falvak közötti különbségeket első renden a
foglalkozási átrétegz ődés előrehaladása, az ingázás mértéke, az esetleg a közsé-
gekbe települt bányászkodás vagy ipar mértéke alakította ki.
— A nagyarányú ingázás kiszolgáltatottá tette a lakóövezetet, az agglomerálódó
térségeket a munkahely-központjukkal szemben (ennek következményei a ki-
termelőipart, nehézipart sújtó válság nyomán igen súlyosak).
— A „relatív" koncentráció egyben hierarchizálódást jelentett. A megyeszékhe-
lyek hatalmi központokká válása, a megyeszékhelyeken, valamint — a nyolcva-
nas évek els ő feléig — a járási székhelyeken felszaporodó intézmények, a falusi
térségekben lezajló „körzetesítési" folyamat, a települési autonómia hiánya, a
településhálózat-fejlesztés ösztönzése nyomán a f ővárostól az ún. társközségek-
ig — a „nem tanácsi székhelyekig" — tagolt, a lakosság mindennapi életét, életkö-
rülményeit, esélyeit stb. messzemen ően befolyásoló hierarchikus láncolat ala-
kult ki. Ez befolyásolta, irányította a migrációt, a népesedési folyamatokat, a
helyi társadalmak rétegz ődését, az ellátottsági színvonalat és így tovább. A tár-
sadalmi-foglalkozási hierarchiában való el őrelépés igénye el őbb-utóbb szüksé-
gessé tette a településhierarchiában való „el őrelépést" is (migráció). A területi
differenciák elsősorban a településhierarchia mentén alakultak ki, s csak másod-
sorban az egyes régiók között. A foglalkozási szerkezet, a települések ipari—, ag-
rár— és lakófunkcióiban mutatkozó különbségek mérsékl ődése, a mélyreható
különbségekkel járó hierarchizálódás következménye volt, hogy a települések
típusainak megállapításakor a hierarchikus szempontok kerültek el őtérbe. Ilyen
szempontú volt az Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció kategória-
rendszere, ha a tervezett állapotot vette is figyelembe.
— A városfejlődést — legalábbis deklaráltan — a településhálózat-tervezés irányí-
totta; 1971 óta az OTK. A reálfolyamatokra gyakorolt hatását különböz őképpen
ítélik meg. Mindenesetre „ideológiai" hátteret adott ahhoz, hogy a településfej-
lesztés széls őségesen „városorientált" legyen Magyarországon (hosszú id őn ke-
resztül a városoknak juttatva a településfejlesztési eszközök 90-92%-át). Az
OTK hozzájárult — ha nem is hozta létre, mint sokan vélik — a hierarchikus ta-
golódás túlzott szerepének kialakulásához, a városhálózat „modell-
szerűségéhez".
A városfejl ődés feltételei és eredményei 1990 után
A városfejlődésnek ezek az általános feltételei változtak meg 1990 után:
- 1990 után fokozatosan kialakultak a piacgazdaság politikai, jogi, tulajdonosi
feltételei. A települések, köztük a városok is kiléptek a települések „piacára".
I-la nem is szűnt meg — teljesen nem is szűnhetett meg! — a településfejl ődés le-
hetőségeinek „központi" befolyásolása (az önkormányzati fejlesztési-
működtetési eszközök igen magas hányada a központi költségvetésen keresztül
jut el a településekhez, a saját bevételek aránya — néhány speciális helyzet ű tele-
püléstől eltekintve — csekély stb.). Számos változás növelte a városok önrendel-
Beluszky Pál – Győri Róbert:
A magyarországi városhálózat és az EU-csatlakozás.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 1–30. p.
4 Beluszky Pál — Gy őri Róbert TÉT XIII. évf. 1999 s 1 2 -
kezésének lehet őségeit (az Önkormányzat vagyonhoz jutása, az önkormányzati
vagyonból származó bevételek, az önkormányzati jelleg er ősödése, a privatizá-
ció stb.). A gazdaság, de egyes városi intézmények telephelyválasztása is a
piaci verseny szabályai szerint zajlik, abba az állam (a kormányzat, a közigaz-
gatás, a területfejlesztés szervei stb.) legfeljebb közvetett eszközökkel szólhat
bele. A városok adottságai (földrajzi, forgalmi helyzete, a környezet állapota,
az infrastrukturális ellátottság, a munkaer ő-piaci helyzet, a vásárlóer ő, a lakos-
ság igényei, a városvezetés „nívója" stb.) határozták meg a gazdaság és — rész-
ben — az intézményhálózat mozgását.
A gazdasági beruházásokhoz a korábbi gyakorlatban közvetlenül „csatlakoz-
tak" az infrastrukturális fejlesztések, az állami lakásépítés stb. Ez a szoros kap-
csolat mára megsz ű nt, noha a „gazdaság" természetesen hozzájárul a foglal-
koztatáshoz, a lakosság jövedelmeihez, a városok adóbevételeihez. Ám ezen
kapcsolat lazulása korlátozza a területfejlesztés eszköztárát is. (Az iparfejlesz-
tés és településfejlesztés korábbi szoros kapcsolata a múlté.)
- A piaci viszonyokat figyelembevev ő gazdaság „mozgása", telephelyválasztása
új egyenlőtlenségek kialakulásához, vezethet. A gazdaságfejlesztésnek ma nincs
„szociálpolitikai" indítéka. Máris megindult a gazdaság regionális átrendez ődé-
se. A kedvezőbb adottságú térségek — Budapest, a főváros környéke, az Észak-
nyugat-Dunántúl, a Balaton környezete stb. — tömörítik a gazdasági szervezetek
többségét. Átalakulóban van az ország regionális szerkezete.
- Az 1990. évi önkormányzati törvény elfogadásával változtak a városfejl ődés
közigazgatási feltételei. Csökkentek az eltér ő jogállásból fakadó el őnyök és
hátrányok. Az önkormányzati törvény nem tesz érdemi különbséget városok és
községek között, csakúgy, mint a települések finanszírozási gyakorlata. Ez a
tény „liberalizálta" a várossá-nyilvánítási gyakorlatot is. Ennek eredményeként
ma már egy sor városi jogú település nem rendelkezik városi funkciókkal
(Máriapócs, Ibrány, Nagyhalász, Pécel, Nyíradony, Téglás, Elek, Fert őd,
Felsőzsolca, Izsák, Polgárdi stb.).
- Merőben új helyzetet teremtett a nagy hagyományú és hatalmú megyék szere-
pének drasztikus csökkentése. A megyék megsz űntek hatalmi, pénzelosztó, te-
rületfejlesztési, közigazgatási egységként funkcionálni. Ugyanakkor az intéz-
ményszervezés ma is szinte kizárólag a megyék területi egységeit veszi figye-
lembe, nemegyszer indokolatlanul. Megyei keretekbe szervez ődik, pl. a múzeum-
ügy, a levéltári hálózat, az idegenforgalom hivatalos szférája, a közegészségügy,
az igazságszolgáltatás, a könyvtárhálózat, a munkaügy, a statisztikai adat-
szolgáltatás stb. Így a megyeszékhelyek ma is kiemelked ő szerepet töltenek be
a társadalmi élet szervezésében, a településhierarchiában, noha ez a szerep ma
már jobban „megkérd őjelezhető" a vetélytársak által, mint korábban. A me-
gyék szerepe tovább csökkent azáltal, hogy a megyeszékhelyek s néhány nagy-
város, mint Sopron, Nagykanizsa, Dunaújváros, Hódmez ővásárhely, Baja ún.
megyei jogú város, nem tartozik a megyék területéhez, illetve hatáskörébe, de
még a nem megyei jogú városok fejl ődésébe is kevésbé szólhat bele a megye-
Beluszky Pál – Győri Róbert:
A magyarországi városhálózat és az EU-csatlakozás.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 1–30. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2 A magyarországi városhálózat és ... 5
székhely, mint korábban, s így néhány hagyományos konfliktusforrás feloldód-
hat (Salgótarján—Balassagyarmat, Békéscsaba—Gyula, Zalaegerszeg—Nagykani-
zsa, Veszprém—Pápa stb.). Ez is a „szabadversenyes" városfejl ődés lehetőségeit
növeli.
- Az önkormányzati törvény megszüntette a járásokat, illetve a helyükbe lépett
városkörnyékeket. A „járási szint" kiiktatása a kisvárosi állományt fontos „fej-
lesztési tényez őjétől", térszervező szerepétől fosztotta meg, annak ellenére,
hogy számos városi intézmény ma is „regionális" hatáskörrel bír (bíróságok,
ügyész-ségek, földhivatalok, rend őr- és tűzoltó-parancsnokság, tisztiorvosi
szolgálat, munkaügyi központok kirendeltségei stb.). Új hierarchizáló elem le-
het viszont a közigazgatási régiók és központjaik megjelenése a magyar köz-
igazgatási területi beosztásban.
- Míg a tanácsrendszerben a központi finanszírozás, illetve a megyék szubjektív
megítélés alapján határozták meg az egy-egy tanácsnak juttatott pénzeszközö-
ket, addig ma az önkormányzatok normatív központi ellátásban részesülnek.
(1986-ban már bevezették a normatív pénzelosztás egyes elemeit; a megyék ily
alapon részesültek a központi költségvetés juttatásaiból, viszont önállóan dön-
töttek a „továbbosztás" elveir ől.) A költségvetési juttatásokat részben az egy
főre juttatott fejkvóták, részben meghatározott feladatok kvótái (óvodai fér ő-
helyek, iskolai tanulók száma, szociális ellátásban részesül ők száma stb.) alap-
ján kapják az Önkormányzatok, függetlenül jogállásuktól (város vagy község).
Helyi adók kivetésére van lehet őségük az önkormányzatoknak, a központi
adóztatás magas arányai miatt azonban a helyi adók kivetítésének lehet ősége
csekély. Így az önkormányzatok összes bevételeinek kétharmada a központi
költségvetésb ől származik.
- Az „egyszintűvé" tett igazgatási—önkormányzati rendszer, a települések
„egyenl ősége" (a finanszírozási rendszerben, a települések jogaiban), a korábbi
hatalmi központok (megyék, tanácsi székhelyek) kiiktatása korlátozta a „küls ő"
hierarchikus elemek szerepét a településhálózat alakításában, teret adott a piaci
elemek hatásainak. Az önállóságon és egyenl őségen alapuló településközi in-
tegráció (társulás) ma még kialakulatlan. A spontán szervez ődő kistérségek
konfliktusba kerültek az 1996-ban jóváhagyott területfejlesztési törvény kistér-
ség-szervezési elképzeléseivel. Így a kistérségek ma — még? — nem jelentenek
városfejlesztő tényezőt.
- Növelte a városfejl ődés „szabadságát", hogy a rendszerváltozás során érvényü-
ket vesztették a korábbi terület- és településfejlesztési programok, s a tervezés,
mint gazdaságirányítási eszköz majdnem teljesen elt űnt a magyar gazdaságpo-
litikából. 1990 és 1996 között ad hoc döntések alapján a hátrányos helyzetű te-,
rületek (aprófalvak, határmenti térségek) és a válságtérségek — „jelentős mun-
kanélküliséggel sújtott térségek" — részesültek központi támogatásban. E célra
hozták létre a Területfejlesztési Alapot. Az Alap rendelkezésére 1995-ben a ma-
gyar GDP 0,16%-ának megfelel ő összeg állt; az Alap sem mennyiségében, sem
célrendszerében, sem elosztási rendszerében nem tudott megfelelni a terület-
Beluszky Pál – Győri Róbert:
A magyarországi városhálózat és az EU-csatlakozás.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 1–30. p.
6 Beluszky Pál — Gy őri Róbert TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2
fejlesztés új, a korábbinál sokkal nagyobb kihívásainak. Megállapítható, hogy az
elmúlt években a tervszerű terület- és településhálózat-fejlesztés nem befolyá-
solta a településhálózat alakulását. Az 1996-ban jóváhagyott területfejlesztési
és -rendezési törvény, valamint az id ő közben ugyancsak elfogadott Területfej-
lesztési Koncepció alapján megállapítható, hogy csökkent a települések szerepe
a területfejlesztési elképzelésekben. (Az 1980-as évek végéig a terület- és tele-
pülésfejlesztés figyelmének középpontjában a településhálózat, illetve az egyes
fejlesztési településkategóriák álltak.) Ez a szemléletváltás nem véletlen. Okai:
— Mind az „alulról építkező " területfejlesztési gyakorlat szervez ődési egysé-
gei, mind a központi elképzelések, területfejlesztési akciók, programok
címzettjei a térségek (kistérségek, megyék, régiók). A közvetett eszközök-
kel folytatott állami területfejlesztési akciók (pl. térségi infrastruktúra-
fejlesztés) hatása is térségi szinten mutatkozik (p1. autópálya-építés).
— A települések növekedése, összefüggésben az ország demográfiai helyze-
tével is, megszűnt. A települések „fejl ődése" a piaci szféra, s néhány új
funkció — pénzügyi központ, informatikai, vállalkozási központ, nemzet-
közi idegenforgalom stb. — térhódítása mellett olyan területeken nyilvánul
meg, mint a városszerkezet átformálódása, a leromlott városrészek rehabi-
litációja, a városkép kedvez ő irányú változása, a városi környezet értéknö-
vekedése, infrastruktúra-fejl ődés, a helyi társadalom „polgárosodása", a civil
szféra térhódítása és így tovább. Ám ezek a szegmensek a területfejlesztés
eszközeivel kevéssé befolyásolhatók.
— A települések ezen bels ő fejlődése első sorban a helyi önkormányzatok
kompetenciájába tartozik.
— Nem a rendszerváltás következménye ugyan, de figyelembeveend ő a városháló-
zat alakulásánál, hogy az csökken ő népességű országban zajlik, s ez a tendencia
a népesség-előreszámítások szerint a jöv ő század első harmadában sem változik
(az optimistább el őrejelzés szerint 2040-ben 8,5-8,6 millió fő lesz az ország né-
pessége). Az 1990-es évek elejére az ország valamennyi régiójában (megyéjé-
ben) természetes fogyás lépett fel. Ma már az ország tradicionális népesség-
utánpótló területeinek (az Észak-Tiszántúlon Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-
Bihar megye) és a korábbi bevándorlás révén fiatalos korösszetétel ű megyék
(Fejér, Komárom-Esztergom, Gy őr-Moson-Sopron) népesedési mérlege is
veszteséges. A városhálózat mozgásfolyamatait tehát csökken ő népességszám,
ennél is gyorsabban csökken ő aktív korú népesség mellett kell értékelni, ily kö-
rülmények között már a népességszám stagnálása is a dinamika jele, ugyanakkor
az erőteljesebb migráció — aminek 'nincs jele —, egyes régiók vagy városok na-
gyobb arányú népességnövekedése az ország más területein súlyos népesség-
vesztést eredményezne.
— A politikai—társadalmi változások kezdetben gazdasági recesszió közepette
zajlottak. A gazdasági válságjelenségek részben az elmúlt évtizedek gazdaság-
politikájára vezethetők vissza, így az elavult gazdasági—ipari struktúrára,
gyártmányszerkezetre, a gazdaság technológiai modernizációjának késésére, az
Beluszky Pál – Győri Róbert:
A magyarországi városhálózat és az EU-csatlakozás.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 1–30. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2 A magyarországi városhálózat és ... 7
„üzemen belüli" munkanélküliségre, a külföldi adósságteherre, a verseny hiánya
miatt elkényelmesedett vállalatokra és így tovább. Mások a politikai—geopoliti-
kai—makrogazdasági váltás következményei, mint a KGST piac összeomlása,
illetve a szervezet megszüntetése, a piacosodó viszonyok közepette nyilvánva-
lóvá váló gazdaságtalan, versenyképtelen termelés leállítása stb. 1989 után
csökkent a bruttó hazai termék (GDP) értéke, ennél is nagyobb mértékben az
iparban, különösen az építőiparban előállított érték. 1988 és 1993 között az ipari
keresők száma kb. 540 ezer fővel (az 1988. évi érték 38%-ával), az összes fog-
lalkoztatott száma 1,1 millióval csökkent. Az 1980. évi értékekhez viszonyítva
70-72%-ra estek vissza a beruházások is, hosszabb távú, tartós recessziót jelezve.
— A termelés visszaesése — a közfelfogással ellentétben — nemcsak a bányászatra
(1993-ban az 1985-ös termelés 57,6%-át adta) és a kohászatra, fémfeldolgozásra
(1993-ban az 1985-ös termelés 53,3%-a) terjedt ki, hanem a korábban f őleg
KGST-piacra termel ő ruházati iparra (a termelés 45,2%-ra esett vissza 1985-höz
képest), élelmiszeriparra (az export-értékesítés a korábbi [1985] 73,9%-a) is. A
termelés visszaesése egy sor bánya és ipari üzem bezárásához vezetett, főleg
Borsod-Abaúj-Zemplén (szénbányák bezárása, az ózdi kohászat felszámolása),
Nógrád és Komárom-Esztergom megyében. Mindezek következtében kiterjedt
válságövezetek alakultak ki, melyek nemcsak a bányász- és ipari jelleg ű telepü-
léseket foglalják magukba, hanem ingázási övezeteiket is. Nagy, összefügg ő
válságzónák alakultak ki Északkelet-Magyarországon, az Ózd—Miskolc tengely
mentén, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Nógrádban, a Dunántúli-közép-
hegység több bányászati körzetében. A termelés „látványos" visszaesése ugrás-
szerűen megnövelte a munkanélküliek számát.
— A válságtérségek kialakulása, a tömeges munkanélküliség jelentkezése máris
kimutatható hatást gyakorol a településhálózatra. A válságövezetek városainak
lélekszáma csökken (p1. 1990 és 1995 között Miskolc lakossága 14 343 f ővel
[7,3%], Kazincbarcikáé 2001 fővel [5,4%], Ózdé 994 fóvel [2,3%], de 1980 óta
5 868 [!] fővel, [12,1%-kal] stb.). Átértékel ődnek az ingatlanok, megváltoznak a
települések kínálta el őnyök és hátrányok. A kilencvenes évek derekáig — második
feléig — tartó gazdasági recesszió nagymértékben differenciálta az egyes városok
fejlődési lehetőségeit, általában lassította a településhálózat alkalmazkodását a
megváltozott viszonyokhoz, illetve alaposan átrendezte az ország térszerkezetét.
Feltehető, hogy a meginduló gazdasági növekedés (amely azonban nem terjed ki
az ország egészére, illetve jó néhány ágazatot nem érint) gyorsítja a városállo-
mány átalakulási folyamatát, ugyanakkor növelheti a területi differenciákat.
— A rendszerváltozás óta megváltoztak a településfejl ődés regionális keretei.
Azok a változások, melyeknek egyes elemei már a nyolcvanas évek végén
megjelentek (a magánvállalkozások növekvő súlya, a külföldi működő tőke be-
áramlása, privatizáció stb.), majd a rendszerváltozás után felgyorsultak, mára
már szembetűnően átrajzolták az ország térszerkezetét, noha természetesen a
folyamat még csak a kezdetén tart. Így az ország térszerkezete ma kiforratlan,
gyorsan változik, visszaszoruló—megszűnő és új elemeket egyaránt tartalmaz.
Beluszky Pál – Győri Róbert:
A magyarországi városhálózat és az EU-csatlakozás.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 1–30. p.
8 Beluszky Pál — Győri Róbert TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2
Ezzel (is) magyarázható, hogy az ország makroszerkezetér ől eltérő vélekedések
alakultak ki a szakemberek körében is:
— A legáltalánosabb vélekedés szerint a Duna vonala jelent markáns határt a
megújuló, kedvező helyzetű , csekély munkanélküliséggel sújtott, a „Nyugat-
hoz" közelfekvő Dunántúl és a válság által leginkább érintett Alföld és
Észak-Magyarország között.
— Elterjedt nézet az ország háromosztatú modellje; a Nyugat és Kelet elkülö-
nülése mellett hangsúlyozzák a főváros és a „vidék" éles elkülönülését, Bu-
dapest kiemelkedő jelentő ségét a gazdaság „új" elemeinek befogadásában.
— Az empirikus vizsgálatok az el őbbieknél tagoltabb térszerkezetet tártak fel.
A térszerkezet átalakulásának főbb elemei a következ ők:
a) Korábban a településhierarchia mentén erős differenciálódás alakult ki,
mind a társadalom összetételében, demográfiai jellemz őiben, mind a helyi
munkaerő piacon, az életkörülmények, az alapfokú ellátás stb. terén. Így a
térszerkezetet a mozaikosság jellemezte. Ma ezen állapot inverziója figyel-
hető meg: a kedvező vagy kedvezőtlen jelenségek térségi, regionális szinten
jelentkeznek (megváltozó földrajzi fekvés, válságtérségek kialakulása stb.), a
régiók között kialakuló differenciák lesznek a meghatározóak, ugyanakkor a
települések közötti differenciák mérsékl ődtek A térszerkezet mozaikossága
halványul, a regionális hovatartozás egyre szigorúbban határozza meg a te-
lepülések lehetőségeit.
b) Változóban van a térségek, települések közötti különbségeket kialakító té-
nyez ők fontossági sorrendje. Míg korábban a településhierarchiában elfoglalt
helyzet, az ehhez szorosan köt ődő infrastrukturális ellátottság, intézményi
ellátottság volt a legfontosabb differenciáló tényez ő, s a teljes foglalkozta-
tottság keretei között a munkaer ő-piaci helyzet kihatásai enyhébbek voltak,
ma els ősorban a jövedelemszerzés lehet őségei határozzák meg egy-egy tér-
ség helyzetét (vállalkozások esélyei, munkaer ő-piaci helyzet, a befektet ők
helyzetértékelése stb.).
c) A gyorsütemű változások következtében sokféle — lebomló és most alakuló,
szerveződő — térszerkezeti elem „él" egymás mellett; pl. a tradicionálisan
hátrányos helyzetű térségek, „újabb" válságtérségek, ahol a bányászat, kohá-
szat és fémipar, hadiipar került válságba („rozsdaövezetek"). Ezen térségek-
hez csatlakoznak a nagykiterjedés ű — olykor megyényi — volt ingázási öve-
zetek, ahol a munkanélküliség széls őséges értékeket érhet el, a viharos gyor-
sasággal átértékelődő térségek (pl. az osztrák és szlovén határövezet, mely a
„holt" határ idején forgalmi árnyékban fekv ő, kedvezőtlen agráradottságú
zóna volt, mára viszont kifejezetten el őnyös helyzetű területté vált, az oszt-
rák piac közelsége, az ausztriai munkaalkalmak, a bevásárló-turizmus, a
megélénkült idegenforgalom következtében stb.).
Beluszky Pál – Győri Róbert:
A magyarországi városhálózat és az EU-csatlakozás.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 1–30. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s 1 2- A magyarországi városhálózat és ... 9
d) A gazdaság, a szolgáltatások „új" elemei az átalakulás kezdeti szakaszában
néhány térségben, településben, „hídfőállás-szerűen" jelennek meg. Ez, le-
galábbis átmenetileg, fokozza az egyes térségek, települések közötti („szín-
vonalbeli") különbségeket. Máig els ősorban Budapest és agglomerációja,
néhány régióközpont (Miskolc kivételével), s a nyugati határszél, a Bécs—
Sopron vagy Mosonmagyaróvár—Gy őr—Budapest tengely környéke dinamizá-
lódott egyértelm űen. Így a térszerkezetben kitüntetett szerepet nyertek a pó-
lusok.
e) Az ország nemzetközi környezetében végbemenő — gyors — változások igen rö-
vid időn belül éreztették hatásukat a magyar régiók helyzetében. A határok
„felnyitása", a politikai—gazdasági kapcsolatok irányának megváltozása az
ország nyugati térségeit értékelte fel a keleti országrészekkel szemben. Ha-
sonló hatással járt a keleti piacok összezsugorodása.
Az ország jelenlegi fejlettségi szint szerinti zónáit az 1. ábrán mutatjuk be. A fej-
lettségi szint megállapításánál els ősorban a gazdaságfejlődés 1990 utáni jelenségeit
— beruházások, gazdasági szervezetek s űrűsége, vállalkozói tevékenység, a külföldi
tőke jelenléte, munkaerő-piaci helyzet —, a munkanélküliséget, a lakosság jövedelmi
viszonyait stb. vettük figyelembe és nem a hátrányos helyzet hagyományos mutató-
it, mint az alapfokú intézményellátottság, lakásfelszereltség, lakossági infrastruktú-
ra, demográfiai helyzet és így tovább.
1) „Fejlett régió" Északnyugat-Magyarország és a budapesti agglomeráció; a
budapesti agglomeráció mellett Győr-Moson-Sopron, Vas, Veszprém, Zala,
Komárom Esztergom megyéket, valamint Fejér megye északi felét foglalja
-
magába. Vázát három dinamikus zóna, illetve magterület alkotja:
Budapest és agglomerációja. Területfejlesztési megfontolásokból négy évtize-
de folyamatosan megkísérelik fékezni a főváros gazdaságának növekedését,
csökkenteni az országhoz mért súlyát, de az „új" funkciók terén a főváros
rendre visszaszerzi kiemelked ő helyét az országban. Ilyen funkció volt a het-
venes és nyolcvanas években a vállalatirányítás, a quaterner szektor, napjaink-
ban a banki tevékenység, a külföldi befektetések, a kutatás-fejlesztés, a gazda-
sági szolgáltatások egyes fajtái és így tovább. Új jelenség, hogy a gazdaság di-
namizmusa átlépte a főváros határait, s a korábban széls őségesen egysíkú
funkcióval (lakófunkció) rendelkez ő agglomerációs övezetben is kiugróan
magas a gazdasági szervezetek s űrűsége, a jövedelem, alacsony a munkanél-
küliség, megélénkült az építési tevékenység, megjelentek a külföldi beruhá-
zók. Meglepően kedvező az ország legnagyobb üdül őkörzetének, a Balaton
környékének helyzete a statisztikai adatok alapján, mindenekel őtt a vállalkozói
„sűrűség" terén.
Beluszky Pál – Győri Róbert:
A magyarországi városhálózat és az EU-csatlakozás.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 1–30. p.
10 Beluszky Pál — Gy őri Róbert TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2
.`'' ' \\\ \s W- ‘i'kkss* .• .C.2 C.> tn
.*s
sss.
,. .s\kk\ ••:,. > o' v .. s lk:.1\: s
b* kk'ii s
N
.,..ol : s.§..• ..
% kk \k\k\kkk4 > C.)
• \ s.>' s ... • 'sssss:4'
\
\ kk:•,.., ,,, 7,.
4 =0
• ;
. . ,MV N
cn C) f5
".§kkkk
\..,..k, .....: . >. =0
..k.,\,,, C C) G)
:k..... s • II
\ks\bil:=af
\s s s'' -..".1`
..«.
s0
\
F;) C.) C.,
ffl!liET41k
,.......
tc l,
::::IN
....A E:1)
L.
",i!.. lik II
•
a
s
:7 q
::: !
Aillii>li •
6.
1
C.1
N
‘ Ws
▪ 0
"C .!!
:3 '
E— C)
—c".; II
•
NC
•–• .
7);
N c)
E.; „
•—>
r.4
cv c. 4
15
cA oo
II Cl)
"C: • -
-C cn
1'
6
Fs
U r-
Beluszky Pál – Győri Róbert:
A magyarországi városhálózat és az EU-csatlakozás.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 1–30. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2 A magyarországi városhálózat és ... 11
A prosperitás színterei ma még els ősorban a nagyobb városok esetleg a speciá-
lis helyzet ű kisvárosok (a Balaton-part üdül ővárosai, az Opel-művek gyárának
otthont adó Szentgotthárd, az idegenforgalmi jelent őségű Kőszeg, Sárvár stb.).
2) Északkelet-Magyarország; Nógrádtól Szolnok megyén keresztül Békés megye
északi sávjában — a Szarvas—Gyomaendr őd—Békés—Sarkad vonalig — húzódik
az ország válság sújtotta hátrányos helyzet ű nagyrégiója. Magában foglalja
Észak-Magyarországot (Nógrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén megyék), az
egykori „energetikai—ipari tengely" keleti szárnyát. Ez a terület hosszú id őn
keresztül a gazdaságpolitika kedvezményezettje volt, magas beruházási érté-
kekkel, állami nagyberuházásokkal, jelent ős infrastrukturális beruházásokkal.
Ugyanakkor az iparvidékek hátterében kiterjedt hátrányos helyzet ű — rosszul
ellátott, infrastruktúra-hiányos aprófalvas térségek, nagyarányú elvándorlás,
rossz adottságú, csak állami támogatással fenntartható mez őgazdaság stb. — te-
rületek maradtak fenn, az iparvidékeken kívül fekv ő területeket elhanyagolták,
elmaradt az ipar mellett a további ágazatok — idegenforgalom, mez őgazdaság,
kultúra stb. — fejlesztése. De az állami mamutvállalatokon alapuló ipar rugal-
massága, alkalmazkodóképessége is csekély volt, csakúgy, mint a „szervetle-
nül" fejlődő iparvárosoké. A gazdaságtalanná váló bányászat, a korszer űtlen,
rugalmatlan kohászati- és fémipar, a feleslegessé váló hadiipar általános vál-
sága els ősorban ezt a vidéket sújtotta. Az üzemek bezárása, a termelés draszti-
kus visszaesése nemcsak a munkanélküliséget emelte megyei szinteken 20%
köré, hanem a „monokultúrás" gazdasági—társadalmi élet minden szegmensét
válságos helyzetbe hozta (p1. a régió oktatási intézményei is jórészt a nehéz-
ipar szakemberigényét kívánták kielégíteni). Feler ősödtek a tradicionálisan
hátrányos helyzet ű területek problémái (nagyarányú munkanélküliség, az agrár-
ágazat válsága stb.). A térség városai sem mutatnak különösebb dinamikát.
3) Az Észak Alföld (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-
Szolnok megye, Békés megye északi sávja) súlyos helyzetét több tényez ő
együttesen alakította ki: az 1960-as évekig egyveret ű agrártáj már a második
világháború előtt kedvez őtlen régiója volt az országnak. Noha az 1960 utáni
iparosítás, a távolsági ingázás és a nagyarányú elvándorlás a foglalkoztatási
gondokat mérsékelte, ennek ellenére nagykiterjedés ű „tradicionális" hátrányos
helyzetű területek maradtak fenn. Kedvez őtlenül változott meg az országrész
földrajzi fekvése. Az térség korábban fő leg KGST-piacokra termel ő könny ű- és
élelmiszeriparát épp úgy sújtja a kereslet hiánya, a termelés visszaesése, mint
a bányászatot vagy a kohászatot. Az iparvidékek munkaer ővonzásának nagy-
fokú csökkenése a távolsági ingázás lehet ő ségét szüntette meg. Az országrészt
regionális kiterjedésű munkanélküliség sújtja.
A foglalkozási szerkezet alapján az Észak-Alföld már nem tekinthet ő agrártáj-
nak, 1994-ben a keres ő k 12-13%-a dolgozott a mez őgazdaságban. Ám a sík-
sági jellegű terület intenzív m űvelés alatt áll, els ősorban szántóként haszno-
sítják. A mező gazdasághoz a lakosság sokkal jelent ősebb hányada kapcsoló-
dott, mint az agrárkeres ő kre adódó 12-13% (agrárkistermelés, kétlaki családok,
Beluszky Pál – Győri Róbert:
A magyarországi városhálózat és az EU-csatlakozás.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 1–30. p.
12 Beluszky Pál — Győri Róbert TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2
kisegítő gazdaságok stb.). Így az agrárágazat súlyos válsága ugyancsak igen
kedvez őtlenül befolyásolta az Észak Alföld helyzetét.
-
A különböző okokból kialakult hátrányos helyzet ű térségek kiterjedt területe-
ken átfedik egymást. Különösen kedvez őtlen a határmenti övezet (a Bodrog-
köz, Szatmár, Bereg, Bihar) helyzete, melyet épp a határmenti helyzet — a még
ma is nehezen átjárható határok, a kedvez őtlen forgalmi fekvés, a közép- és
nagyvárosok hiánya — sújt, de a „tradicionális" területi hátrányok — kedvez őt-
len infrastruktúra, fejletlen települések, kedvez őtlen jövedelmi viszonyok,
kedvezőtlen társadalmi mutatók — is általánosak, s ehhez járulnak az „új" vál-
ságjelenségek (igen rossz munkaer ő-piaci helyzet, munkanélküliség, a vállal-
kozások csekély száma, alacsony jövedelemszint stb.).
4) Dél Magyarország csak a fejlettségi szint szempontjából hasonló terület, de
-
mind természeti viszonyai, mind gazdasági szerkezete, településhálózati jel-
lemzői alapján eltérő régiókból tevődik össze. A Dél Dunántúl (Baranya, Tol-
-
na, Somogy megyék, Fejér megye déli harmada) dombvidéki—síksági régiója
korábban sem tartozott az ország fejlett országrészeihez, illetve a gazdasági—
társadalmi fejlettség alapján eltér ő kistérségekre tagolódott. Területének nagy
részén a mezőgazdaság adottságai közepesek vagy kedvez őtlenek, az agrár
árutermelés szerény volt, fontosabb átmen ő útvonalak csak a régió peremét
érintik, a közelmúltig városhiányos térség, a faluállomány túlnyomó többségét
apró- és kisfalvak alkották. E kistérségek a „tradicionális" hátrányos helyzet
térszínei voltak, s e jellegüket máig megtartották. 1989 után is ellentmondáso-
san alakult a régió helyzete: nincsenek olyan súlyos válságtérségei, mint
Észak-Magyarországnak vagy a Tiszántúlnak, de a fellendülésnek sincsenek
olyan jelei, mint az Észak-Dunántúlon vagy a fő városban és környékén. Nem
vonzza a külföldi t őkét, alig termel exportra.
A Dél Alföld a Duna—Tisza közét és a Dél-Tiszántúlt foglalja magában. Az or-
-
szágrész mező gazdaságában hagyományosan fontos szerepe volt a speciális
kultúráknak, az árutermelésnek, a hagyományos paraszti termelés mellett az
agrárvállalkozásoknak. E specializált termelés mára még sokszín űbbé vált. Pi-
acaikat is jórészt megtartották (ebben szerepe van annak is, hogy élelmiszer-
ipari üzemeik egy részét nyugati cégek vásárolták meg), az agrárágazatban
élénk vállalkozói tevékenység folyik. A gazdasági szervezetek s űrűsége álta-
lában is magas. A Dél-Alföld ipara igen változatos volt, a termelés visszaesése
mérsékeltebb. A kistérségek fejlettsége többnyire közepes, a nagyobb városo-
ké (Szeged, Kecskemét, Békéscsaba, Baja, Hódmez ővásárhely) az átlagosnál
jobb. A régióban így mutatkoznak „kitörési pontok", s a gazdasági színvonal
emelkedése szoros kapcsolatban áll(hat) a településhálózat adottságaival
(1. ábra).
Beluszky Pál – Győri Róbert:
A magyarországi városhálózat és az EU-csatlakozás.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 1–30. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2 A magyarországi városhálózat és ... 13
A városállomány átalakulásának eredményei
A megváltozott feltételek — noha a településhálózat meglehet ősen lassan reagáló
rendszer — már a napjainkig eltelt évtizedben is érzékelhet ő változásokat eredmé-
nyeztek.
A városoknak a településhálózatban betöltött szerepére legközvetlenebbül a (vá-
ros) hierarchiában elfoglalt pozíció utal. A települések között kimutatható hierar-
chikus tagolódás, a városok hierarchikus „szintje" (központosultsága) a városi
alapfunkciók mennyiségét ől és min őségi kombinációjától függ. A városi alapfunk-
ciók közé a tágabban értelmezett szolgáltatási ágak nem mindennapos igényeket
kielégítő intézményei, illetve tevékenysége sorolódik. Napjaink városhálózatát a
2. ábrán mutatjuk be (a hierarchikus beosztás elkészítéséhez 174 mutatót használ-
tunk fel). A városhierarchia hosszabb távú változásairól megállapítható:
— Jelentősen javítottak pozícióikon a budapesti agglomeráció városai. Szentendre
a hatvanas években a rangsor századik helye körül található, hiányos funkciójú
kisváros, mára viszont a középvárosok közé került s egy sor megyei intéz-
ménnyel rendelkezik. Érd, Budaörs, Százhalombatta, Szigetszentmiklós, Duna-
keszi szinte a „semmiből" lépett elő kisvárosi központi szerepkörrel rendelkez ő
településsé. Városi funkcióik mennyisége is esetenként tekintélyes. El őkelő he-
lyezéseik ellenére városi funkcióik kiegyensúlyozatlanok — egyik említett vá-
rosban sem működik, pl. kórház —, előretörésüket els ősorban a magánszféra (ke-
reskedelmi, idegenforgalmi, pénzügyi szolgáltatások) gyors gyarapodásának kö-
szönhetik.
— Egy sor üdülőhely—fürd őhely nyert városi rangot az elmúlt években, ezek közül
többnek városi szerepköre is b ővült; Balatonboglár, Fonyód, Balatonalmádi
kisvárossá lépett el ő, de javított helyezésén Siófok, Balatonfüred, Balatonlelle
is. E városok központi funkciói is sajátosak: egyrészt egyoldalúak (Siófokot és
részben Balatonfüredet nem számítva), az idegenforgalommal kapcsolatos
ágakban kiemelkedők, másrészt nagyarányú évszakos pulzáció jellemzi azokat.
— A regionális helyzetben bekövetkezett változások eredményeként javultak Győr
és Sopron pozíciói. Győr közvetlenül Miskolc mögé zárkózott fel, a „modern"
funkciók terén egyenrangú a többi regionális centrummal — pl. Gy őr a legjelen-
tő sebb vidéki pénzintézeti központ —, az államilag telepített funkciók terén vi-
szont megmaradt hátránya (pl. az egyetemi és fő iskolai oktatás terén).
Sopron rangszáma is csak keveset emelkedett, viszont egyetlen nem megye-
székhelyként bekerült a megyeközpontok sorába, szintén a magánszféra által
uralt funkciók — idegenforgalom, kereskedelem, magánorvosi tevékenység, gaz-
dasági szolgáltatások, pénzintézeti szolgáltatások stb. — jóvoltából.
Beluszky Pál – Győri Róbert: -
A magyarországi városhálózat és az EU-csatlakozás.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 1–30. p.
14 Beluszky Pál - Gy őri Róbert TÉT XIII. évf. 1999 • 1-2
@GO oe o
.....d
s-• u7 , •7"'
CJ
5 U -''C5,
, c.n
c4 C.> p .--P :7. ...
..: 9 c....
•- ,.-_. ..-
-tz - >:. 0 c.)
v) ,--, ... 7)
0 C) -0., C:
'ZI) N 0
C.0 c.) :„ •—_ •O'
• —
•••• !".1)
.
P.. 7- • 4 II
,l .- .
c.)
••-.0r)•
•••
..,
.4 i I - e
c.. N 4 '>
9
•c-:-,:, cI').1 : ' —'2 . -'c")
: ' •-, ›I* ^:i -- -- "
=.. , ..,..;
N 9 ,.._, ,... c)
r.:
c•-1 >-• "6".. ,'•c3 v
• •:-.1.) , ,_ . —
, N 2
Forrás: Bc luszky Pá l szám ítása i
,..^ ,- -
...
vr >
▪ :0 ..;.4" ,0
,—' 5:2- . 4 0
C> c> 0 .-4...
(.> C.) 1-, - C>
N O .rz
'C)
•— . ••:_. ...- -, -.. = —5
•'- I ) - >- - s --6 : -E .' :-.
Z :
: 6 . :5
Q •— :a 9
— -,--• .— '1 c=
-
II ii
H
— Cl Cl '<---, ..
--.: (-I ,-) l'..;,' .-:::
Beluszky Pál – Győri Róbert:
A magyarországi városhálózat és az EU-csatlakozás.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 1–30. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s 1 -2 A magyarországi városhálózat és ... 15
Győr és Sopron esetében tehát megfigyelhet ő az elmúlt évtized városfejl ődé-
sének egyik új aspektusa: a „hivatalos", „felülről irányított" településfejlesz-
téstől elválhat a magánvállalkozások, illetve a tisztán piaci alapon szerveződő
intézmények által kiváltott településfejl ődés. Ennek észlelése, illetve a két kü-
lönböző „síkon" folyó fejlődés—fejlesztés összehangolása a sikeres terület- és
településfejlesztés fontos feltétele.
— Hosszabb időszakot figyelembe véve javítottak pozícióikon az ún. szocialista
városok is, ez az előretörés azonban fóleg a hatvanas—hetvenes évekre tehet ő.
Az elmúlt években viszont súlyos strukturális gondokkal küzdöttek, az „új"
funkciók megszerzésében nem sikeresek (Ajka, Kazincbarcika, Tiszaújváros,
Oroszlány, Százhalombatta); ugyanakkor az iparvárosok többsége integráló-
dott a településhálózatba, magas hierarchikus helyezést ért el; Dunaújváros és
Ózd (még?) középváros, Kazincbarcika, Ajka, Komló, Várpalota stabil kisvá-
rosok, városi funkcióik mennyiségi mutatói is igazolják számottev ő városi sze-
repkörüket.
— Szerényebb pozícióba került egy sor olyan tradicionális középváros, amely az
elmúlt évtizedekben nem tett szert új funkciókra, s hagyományos piacközpon-
ti, kisipari, illetve szolgáltató funkcióik is kisvárosi szintre estek vissza
(p1. Mohács, Kiskunfélegyháza, Sátoraljaújhely, Karcag, Nagyk őrös, Komá-
rom, Kisvárda, Mátészalka stb.).
— Ugyancsak vesztettek hierarchikus rangjukból azok a korábban kisvárosi
szerepkört betöltő járási székhelyek, melyek közigazgatási szerepüket a hatva-
nas—hetvenes években elvesztették, s azt más téren — pl. ipar, idegenforgalom
stb. — nem tudták pótolni. Ezek többségét az elmúlt évek várossá nyilvánításai
„rehabilitálták" ugyan, de korábbi rangjuk visszaszerzésére kevés esélyük van
(pl. Tab, Jászapáti, Szikszó, Mezőcsát, Tiszalök, Putnok, Nagykálló stb.).
A vázolt változások ellenére az elmúlt évtized csak csekély mértékben alakította
át a magyarországi városok hierarchikus rendjét. Változatlan a regionális centru-
mok köre, közülük továbbra is három város tölti be maradéktalanul ezt a szerepkört:
Szeged, Debrecen és Pécs. Némiképp változott Győr pozíciója. A város a század-
fordulón nem töltött be regionális szerepkört. A Dunántúl északnyugati felén nem is
alakult ki országrész-központ. Néhány ilyen funkciót Győr, Sopron, Szombathely
egyaránt ellátott. Trianon után kezdett Győr regionális szerepkört kialakítani, ehhez
azonban kevés állami segítséget kapott, csakúgy, mint 1945 után. Szerény helyet
foglal el a vidéki fels őoktatási központok sorában, nem vált regionális egészségügyi
centrummá stb. Az utóbbi évek során azonban a legjelent ősebb vidéki pénzintézeti,
vállalkozási, kereskedelmi központtá emelkedett, gyarapodott idegenforgalma,
gazdasági szolgáltató ágazata stb. Ezen funkciók révén Győr felzárkózott a többi
regionális centrum mögé, miközben a piaci szféra hierarchiájában s az állami—
önkormányzati intézmények hierarchiájában elfoglalt helyzete távolodik egymástól.
Miskolc több évtizedes kedvezményezett helyzete ellenére sem tette egyértelm űvé
Beluszky Pál – Győri Róbert:
A magyarországi városhálózat és az EU-csatlakozás.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 1–30. p.
16 Beluszky Pál — Gy őri Róbert TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2
helyét a legmagasabb hierarchia-osztályban, még városi funkcióinak mennyisége is
elmarad a három vezet ő regionális centrumétól.
Az EU-csatlakozás és a várható városfejl ődés kérdéséhez szorosan kapcsolódik a
regionális centrumok, a régió-székhelyek és a — jórészt EU-ösztönzésre és csatlakozási
feltételként kialakítandó — (igazgatási—fejlesztési) régiók összefüggéseinek kérdése. A
dolgok jelen állása szerint hét régió kerülne kialakításra (3. ábra). A valós térszer-
kezeti egységek és régióközpontok, illetve a vélhet ő régió-székhelyek közt jó meg-
felelés mutatkozik az Észak-Alföld esetében.
Debrecen regionális vonzása a trianoni határmegvonás el őtt az Északkelet-
Alföldre (Szabolcs-Szatmár, Bereg, Ugocsa, Ung, Hajdú megyék, az Érmellék) s az
azt övező hegységkeretre terjedt ki, vallási, oktatási, illetve kulturális téren a Nagy-
kunságra is. Jelenleg regionális funkcióinak vonzáskörzete egyértelm űen „lefedi" a
Tiszántúl két északi megyéjét, valamint a Nagykunságot és Tiszafüred környékét;
szoros kapcsolatokat tart fenn a zempléni területekkel, fels őoktatási intézményei-
nek, klinikájának vonzása kiterjed Borsodra és Abaújra, részben Heves és Békés
megye határos részeire. Hasonló a viszony Szeged és a dél-alföldi régió, illetve
Pécs és a dél-dunántúli régió esetében. Szeged magának tudhatja Csongrád és Bé-
kés megyét, Bács-Kiskun már erősen vonzódik Budapest felé, Baja környéke Pécs
felé is, de a megye elsősorban mégis Szeged hinterlandjának számít. Pécs pozíciói
is egyértelműek Baranyában és Tolnában, Somogy megye nagyobbik részén, a
Balaton-parti települések kapcsolata már szorosabb a fővárossal, mint a Dél-
Dunántúl főhelyével. Zala megye helyzete sajátos; noha a legtöbb regionális be-
osztásban a Dél-Dunántúl része, újabban bizonyos nyugat-magyarországi „identi-
tástudat" is jelentkezik, amely Zala megyét Vas és Győr-Moson-Sopron társaságá-
ban helyezné el. Egyébként regionális kapcsolatainak többsége — már csak a közle-
kedési összeköttetések miatt is — Budapesthez köti a megyét. A pillanatnyi elkép-
zelések szerint ez a három megye (Zala, Vas, Gy őr-Moson-Sopron) alkotna egy
régiót; ekkor viszont — közlekedés-földrajzi megfontolások alapján — akár Szombat-
hely régió-székhellyé választása is felmerülhet. A közép-dunántúli régióban jelen-
leg nincs regionális szerepkört betölt ő város; lélekszáma, forgalmi helyzete okán
minden bizonnyal Székesfehérvár tölthetné be ezt a szerepet. Miskolc és az észak-
magyarországi régió viszonya sem egyértelm ű . A város egyrészt csak hiányosan
látja el a jelenleg regionálisnak tekintett funkciókat, másrészt a tervezett régió nyu-
gati felével (Nógrád megye, Hatvan, Gyöngyös környéke) „természetes" kapcsolata
alig van.
Ma még homogén és a hierarchián belül igen masszív csoportot képeznek a me-
gyeközpontok. Valamennyi — magasabb szintbe nem tartozó — megyeszékhely e
kategóriába került, rajtuk kívül viszont csak egy város: Sopron. A megyék szerepe
az 1990-ben hozott önkormányzati törvény szerint csökkent. A megyeszékhelyeké
kevéssé.
Beluszky Pál – Győri Róbert:
A magyarországi városhálózat és az EU-csatlakozás.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 1–30. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2 A magyarországi városhálózat és ... 17
Beluszky Pál – Győri Róbert:
A magyarországi városhálózat és az EU-csatlakozás.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 1–30. p.
18 Beluszky Pál — Gy őri Róbert TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2
Az államigazgatás legtöbb ágazata ma is megyei keretek, között m űködteti regio-
nális intézményeit (pl. munkaügyi központok, földhivatalok, statisztikai hivatal,
tisztiorvosi szolgálat, adóhivatalok, rend őrkapitányságok, megyei közgyű lések
stb.), csakúgy, mint az igazságszolgáltatás, s ezen intézmények székhelye kevés
kivétellel a megyeszékhely. A korábban „államosított" társadalmi—gazdasági fela-
datok intézményrendszere ugyancsak megyei keretek között szervez ődött, számos
esetben különösebb indok nélkül. Ez a szisztéma máig keveset változott, s a megye-
székhelyeknek eleve igen nagyszámú hivatalt és intézményt, köztisztvisel ői réteget,
értelmiséget biztosít. Különösen a rendszerváltásig hatásköreik, hatalmuk is igen
jelentős volt, további előnyökhöz juttatta a megyeközpontokat. Növeli szerepüket,
hogy megszűnvén a középszintű igazgatás, az állami hivatalok „keze" ma már csak
a megyeszékhelyekig ér le. Máig csupán — s csak a legutóbbi évek eredményeként —
egyetlen nem megyeszékhely, Sopron tudott a megyeközpontok közé ékel ődni.
A régiók kialakítása azonban feltehet ően tovább csökkenti a megyeszékhelyek
esetében az „automatizmusokat", és feler ősítheti közöttük — illetve a megyeszék-
helyek és a fejlettebb középvárosok, mint Sopron, Nagykanizsa, Dunaújváros, Baja,
Gyula stb. között — a városversenyt.
A városhierarchiát alakító sz űkebb értelemben vett városi funkciók mellett az el-
múlt évtized változásainak felmérésére a városok „ dinamikáját" is kimutattuk. A
városok dinamikájának értelmezése több kérdést vet fel.
Természetesen a „dinamika" nem azonosítható a növekedéssel, ugyanakkor a né-
pességvesztés, az elvándorlás kétségtelenül munkaer ő-piaci gondokat, kedvezőtlen
megélhetési lehet őségeket, a „karrier-lehet őségek" Szűkösségét is jelzi. Ettől eltér
Budapest helyzete. Itt a 'népességcsökkenés részben abból fakad, hogy az elmúlt
évtizedek adminisztratív korlátozásai nyomán a f ővárosba való betelepedés vissza-
fogott volt, a népesség elöregedett, s jelent ős mérvű a természetes fogyás. Másrészt
a városból való „menekülés" — az agglomeráció olcsó övezeteibe való kitelepedés,
visszaköltözés az el őző lakóhelyre stb. — mellett felgyorsult az agglomeráció „elit"
községeibe, kertvárosi negyedeibe, az új, kertes lakó-telepekre való kitelepedés. Ez
valóban az urbanizálódás új szakaszát jelzi. A városok többségében a lakosság-
csökkenéshez járul a munkahelyek számának csökkenése (ezen belül az ipari mun-
kahelyek számának olykor zuhanásszer ű csökkenése), a munkanélküliség jelentke-
zése, a lanyha építkezési kedv és így tovább. E folyamatok a városállomány dina-
mikájának felmérésekor aligha hagyhatók figyelmen kívül.
Ugyanakkor az el őbb említett folyamatok mellett — olykor azok ellenére — megje-
lennek a városokban a piacgazdaság városi intézményei, korsze űsödik a meglévő
intézmények tevékenysége (pl. a bankoké); több-kevesebb dinamikával folyik a
városok strukturális átalakulása. E min őségi változások közvetlenül többnyire nem
mérhetők.
Vagyis a változások iránya, üteme, el őrehaladása alapján két „sík" különíthet ő el,
a hagyományos városi — többnyire állami — intézmények és a piacgazdaság intéz-
ményeinek síkja. Dinamikájuk gyakortá nem felel meg egymásnak. A mennyiségi
Beluszky Pál – Győri Róbert:
A magyarországi városhálózat és az EU-csatlakozás.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 1–30. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2 A magyarországi városhálózat és ... 19
elemek — népességszám-változás, a munkahelyek számának alakulása, lakásépítés,
munkanélküliség stb. — dönt ő mértékben a hagyományos szerepkörökhöz köt ődnek.
A városok dinamikai típusainak megállapítása egyszer ű módszerrel történt: a né-
pességszám, a munkahelyek számának változásait, a munkanélküliségi rátát, a gaz-
dasági szervezetek számának alakulását és a városhierarchiában bekövetkezett vál-
tozásokat vettük figyelembe. A mutatókat öt-fokozatú skálán pontoztuk, a kapott
pontértékek alapján szintén öt fokozatba soroltuk a városokat:
I. Dinamikusan fejl ődő, növekvő városok
II. Mérsékelt dinamikájú városok
III. Stagnáló városok
IV. Pozícióikban visszaes ő, stagnáló—hanyatló városok
V. Csökkenő méretű, hanyatló városok
A vizsgálat eredményét a 4. ábra tartalmazza. A rövidtávú tendenciákat figyelem-
bevevő vizsgálat szerint a városok több, mint fele (52%-a) a két alsó kategóriába
ő , stagnáló—hanyatló városok, illetve hanyatló, csökken —pőaíozciójukbnviszaes
méretű városok — tartozik, a két fels ő kategóriába viszont alig több mint egyötödük.
A városok funkcionális átformálódása (a piacgazdaság funkcióinak, hierarchiájának
kialakulása) az elmúlt évtizedben recessziós folyamatok közepette folyt.
A városok dinamikai típusainak elterjedése országrészenként eltér ő. A 12 dinami-
kusan fejl ődő—növekv ő város kivétel nélkül a Dunától nyugatra található, a buda-
pesti agglomerációban (Szentendre, Budaörs, Érd, Szigetszentmiklós), illetve für-
dővárosok idegenforgalmi központok a Balaton partján (Siófok, Balatonalmádi,
-
Balatonföldvár, Fonyód stb.), a Velencei-tó mellett (Gárdony), valamint Hévíz.
Vagyis többségük kisnépesség ű , szerény városi funkciókkal rendelkez ő település. A
múlté a megyeszékhelyek elszánt el őretörése, növekedése, noha többségük még
szerényebb mértékben javította pozícióit. A Dunántúlon a városok kereken 70%-a
őrzi vagy javítja helyzetét; a „hanyatló" városok közé a korábbi évtizedekben kiala-
kult egyoldalú ipari városok (Komló, Várpalota, Oroszlány, Komárom, Nyerges-
újfalu, Tatabánya) és néhány, a korábbi években mell őzött kisváros (Vasvár,
Zalaszentgrót, Dunafóldvár, Pécsvárad, Enying, a kisvárosok közé szerényült Mo-
hács) került. Ez utóbbiak esetében nyilván a nyolcvanas évek figyelembevétele befo-
lyásolta előnytelen besorolásukat. Az Alföldön viszont a pozícióikat javító regionális
centrumok és megyeszékhelyek (Kecskemét, Szolnok, Nyíregyháza) s néhány speciá-
lis helyzetű várostól (mint az idegenforgalmi szerepkört is betölt ő Hajdúszoboszló, a
régóta favorizált Záhony, az el őnyös településhálózati helyzet ű Baja) eltekintve álta-
lános a városok hanyatlása. 70%-uk pozíciójából veszt ő, hanyatló, csökken ő népessé-
gű település. E városokat egyaránt sújtja a hatvanas—hetvenes években felduzzasztott
iparuk termelésének drasztikus visszaesése (f ő leg a ruházati-, konzerv és élelmiszer-
ipar), az agrárágazat válsága, a piacgazdaság városi funkcióinak vontatott terjedése „a
Dunától keletre".
Csongrád megyében Szegedt ő l eltekintve csak „dinamikátlan" városok találhatók;
közéjük tartozik Csongrád, Hódmezővásárhely, Szemes és Makó is (ez utóbbi funk-
ció- és népességvesztése több évtizede tart).
Beluszky Pál – Győri Róbert:
A magyarországi városhálózat és az EU-csatlakozás.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 1–30. p.
20 Beluszky Pál — Gy őri Róbert TÉT XIII. évf. 1999 • 1-2
Beluszky Pál – Győri Róbert:
A magyarországi városhálózat és az EU-csatlakozás.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 1–30. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2 A magyarországi városhálózat és ... 21
Békésben Gyula és Békéscsaba „tartja" magát, a többi tizenegy város „hanyatlik".
Hasonló a helyzet a Jászságban és a Nagykunságban is. Szabolcs Szatmár Beregben
- -
— tán a megkésett urbanizáció utolsó hullámaként — a városhálózat gerince, Máté-
szalka, Kisvárda, Nyírbátor, Fehérgyarmat, Vásárosnamény szintén őrzi pozícióit.
Észak-Magyarország súlyos depressziója a városok dinamikájában is tükröz ődik;
még a regionális centrum szerepkörét betölt ő Miskolc is pozícióiból vesztő, ha-
nyatló város, csakúgy, mint a megyeszékhely Salgótarján, nem is beszélve Ózdról s
a többi ipari városról (Kazincbarcika, Bátonyterenye, Sajószentpéter stb.). Felt űnő,
hogy az egyébként régóta hanyatló Hegyalja városai, Sátoraljaújhely, Sárospatak,
Tokaj is a legrosszabb kategóriába kerültek.
Megállapítható, hogy az 1990 utáni változások egy része még a „múltban" gyöke-
rezik, az akkor folytatott településfejlesztésben, az akkor kialakított gazdaság össze-
omlásában stb. Az is nyilvánvaló, hogy a városfejl ődés feltételeiben 1990 táján
alapvető változások történtek, ám a bekövetkezett változások máig még nem mély-
rehatóak. Kérdés, mennyiben változnak ezek a folyamatok az EU-hoz való csatlako-
zás következtében.
Az EU-csatlakozás és a magyar városhálózat
A magyar regionális fejl ő dés történetében a kilencveneses évek elején lezajlott
rendszerváltozás új fejezetet nyitott. Eddig nálunk ismeretlen térformáló folyama-
tok jelentek meg, a rendszerváltozás egybeesett egy gazdasági szerkezetváltással és
az önkormányzatiság felértékel ő désével is. Nagyon gyors változásoknak lehettünk
tanúi: a már korábban is stagnáló észak-magyarországi iparvidék összeomlásának, a
nyugati területek felértékel ő désének, az alföldi agrárbázisú gazdaság piacvesztésé-
nek és a főváros minden tényező tekintetében páratlan kiugrásának. Ezek a folya-
matok jellegadóan befolyásolták a városok fejl ődését is. A városhálózat bonyolult
képződmény, természetéb ő l következik, hogy lassan változik, a rendszerváltás kora
azonban itt is meghatározó változásokat hozott. Úgy t űnik, hogy az átrendez ődés
nagyon gyorsan lezajlott a kilencvenes évek elején, azóta a mozgások üteme jóval
lassabb, egyes kutatók a térszerkezet megmerevedésér ől beszélnek (Nemes Nagy
1996). Annyi bizonyos, hogy egy-két évtizedre az ekkor kialakult kép jellemzi, és
fogja jellemezni hazánkat, amit nagyon leegyszer űsítve nyugat—kelet kettő sségnek
hívunk. Ez a kettő sség valójában inkább mozaikosság, mind nyugaton találhatunk
belső perifériákat és hátrányos helyzet ű területeket, mind az ország keleti részén
elő bukkannak a dinamikus városi centrumok (Enyedi 1996).
Magyarországnak — reményeink szerint hamarosan — újabb változás elé kell néz-
nie, olyan változás elé, amely hosszú id őre meghatározhatja hazánk jöv őjét. Az
Európai Unióhoz való csatlakozásunk — amelyet optimista becslések 2002-re tesz-
nek — ismét új tényező ket jelent majd a regionális fejl ő désben. A kérdés az, hogy
ezek az új tényez ők mennyiben rajzolják át a mai képet, teljesen új festmény kere-
kedik-e belő le, vagy csak hangsúlyosabbá válnak a mai tónusok, esetleg fontos új
vonalak (színfoltok) is felkerülnek a vászonra. Mindezeket a kérdéseket feltehetjük
Beluszky Pál – Győri Róbert:
A magyarországi városhálózat és az EU-csatlakozás.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 1–30. p.
22 Beluszky Pál — Gyóri Róbert TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2
a magyar városhálózattal kapcsolatban is: hogyan alakul (át) az EU-csatlakozás
hatására városrendszerünk.
Vizsgálódásunkat megkönnyíti, hogy nemzetközi összehasonlítást készíthetünk;
mi történt hozzánk hasonló helyzet ű országokban, amikor csatlakoztak az EU-hoz.
Hozzánk hasonló helyzetű, azaz az Európai Unió magterületeinél fejletlenebb, peri-
férikus fekvésű, szegényebb államokról van szó. Írország, Görögország, Spanyolor-
szág és Portugália azok az országok, amelyeket vizsgálhatunk. Írországot találtuk
olyan országnak, amely különösen alkalmas az összevetésre, itt ugyanis a hatvanas
években adták fel a protekcionista, importhelyettesít ő gazdaságpolitikát, és csak
1973-ban csatlakoztak az Európai Közösséghez. Tehát a gazdasági „rendszervál-
tást" bő évtizedes távolsággal követte a csatlakozás. Reményeink szerint hazánkban
is ez következik be. Írország GDP-je ekkor az EK átlagának 45,6%-a volt (Horváth
1997a), ma a magyar GDP az EU átlagának harmada körül van. Az összehasonlí-
tásnak azonban nehézségei is vannak: a világgazdaság képe ma egészen más, mint a
hatvanas években vagy a hetvenes évek elején volt, azonkívül az EU is jelent ős
fejlődésen ment át. Mindezen akadályok ellenére az összevetésb ől értékelhető ta-
nulságok is leszűrhetők.
Írország térszerkezetét a hatvanas évekig az iparosodottabb keleti területek (a kül-
földi cégek közül szinte kizárólag angol vállalatok jelenléte), és a rurális, fejletlen
nyugati területek kett őssége jellemezte. A hatvanas évek elejét ől telepedtek meg az
országban a fejlett technológiát hozó (gyógyszergyártás, elektronika) külföldi vál-
lalatok. A külföldi tőke elsősorban az elmaradottabb területeket preferálta, kedvez ő
hatásuk is els ősorban itt jelentkezett. Ebben az id őszakban a hagyományos ipar-
ágakkal jellemezhető keleti körzet hanyatlásnak indult, a külföldi t őke is elkerülte
ezeket a depresszió sújtotta vidékeket. A telepít ő tényező elsősorban az alacso-
nyabb bérek el őnye volt, nem igényeltek helyi beszállítókat, ezért is maradt kisebb
jelentőségű az ország hagyományos ipari körzete. Az EK-hoz történ ő csatlakozás
után új befektet ők jelentek meg, elsősorban a Közösségen kívülr ől, akik Írországot
ugródeszkának használták, hogy az EK védett piacaira betörhessenek. Ők is a ko-
rábbi külföldi vállalatokhoz hasonlóan a nyugati országrészt részesítették el őnyben,
ők sem a helyi fogyasztópiacra települtek, nem volt szerves kapcsolatuk a honi
gazdasággal (0' Malley 1997). Ebben az általános kiegyenlít ődési folyamatban
(amely természetesen nem lehetett tökéletes, a keleti országrész máig fejlettebb
maradt), a településhierarchia is sajátos tagolódási tényez őt jelentett. Már a hatva-
nas évekt ől a kisvárosok lettek a kedvelt telepítési helyek, a feldolgozóipar a hierar-
chia alsó szintjeire települt, a magas munkanélküliségi ráták sem itt, hanem a nagy-
városokban alakultak ki (Barry 1997). A Közösség által különböz ő alapokból
nyújtott támogatásból Írország egész területe (mint egyetlen régió) részesedett.
Elméletileg nagyobb hányadot élvezett ezekb ől az elmaradott nyugati térség, ez a
mezőgazdasági és az ipari jövedelmek nivellálódásához vezetett, azonban az igazi
haszonélvezője a keleti, délkeleti térség lett. A támogatások csökkenésekor a nyugat
sínylette meg inkább a forráskiesést (Horváth 1997a).
Beluszky Pál – Győri Róbert:
A magyarországi városhálózat és az EU-csatlakozás.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 1–30. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2 A magyarországi városhálózat és ... 23
Írország analógiája alapján egy nagyon fontos következtetést vonhatunk le: az or-
szág térszerkezetében a dönt ő változást nem az Európai Közösséghez való csatlako-
zás jelentette, hanem a külgazdasági nyitás; a csatlakozás csupán árnyalni tudta a
korábban megjelent képet. Az EK csatlakozás után a befektet ők ugyanazokat a
területeket részesítették el őnyben, mint a korábban érkezettek, a területi kiegyenlí-
tést célzó politika pedig nem tudta eredeti célját elérni.
Magyarország EU-csatlakozása után különböz ő alapokból (Kohéziós Alap, Regio-
nális Fejlesztési Alap stb.) jelen ős támogatás érkezik országunkba. Ezekb ől a támo-
gatásokból a regionális fejlesztés törvényeinek megfelel ően elsősorban a fejletle-
nebb területeknek kell részesedniük. Az EU néz őpontjából gyakorlatilag Magyaror-
szág egész területe ilyennek min ősül, mivel Budapest GDP-je sem éri el az Unió
átlagának 75%-át. Az EU gyakorlata alapján a problematikus térségek között a
támogatás megoszlása viszonylag egyenletes Nálunk az északkeleti megyék politi-
kai okokból is demográfiai súlyuknál aránytalanul nagyobb támogatásban részesül-
tek (Horváth 1997b). Az EU támogatások megszerzéséhez szükséges társfinanszí-
rozási rendszer működtetése, els ősorban önkormányzati, lakossági források bevoná-
sa. Központi támogatásra a települések ugyanis csak országos célú pályázat esetén
számíthatnak. A társfinanszírozás megvalósulásához növelni kell az önkormányza-
tok pénzügyi önállóságát, els ő sorban helyi adókra támaszkodva. A társfinanszírozás
egyéb hátrányaival is számolnunk kell; (Horváth 1997b). Amely programokra uniós
támogatás érkezik, oda kell fordítanurik a nemzeti forrásokat is, így egyáltalán nem
biztos, hogy az általunk is preferált célok kapják a támogatást; mi több, a társfinan-
szírozás az éppen ide szánt hazai forrásokat is elvonhatja. Az érkez ő támogatások
célja első sorban az infrastruktúra fejlesztése lesz, olyan gazdasági tevékenységet,
amibő l az EU piaca telített (ültetvényes növénykultúrák, állattenyésztés, textilipar)
minden bizonnyal nem fognak támogatni (Horváth 1997b).
Ezek alapján elképzelhet ő , hogy az EU támogatások megléte nem jelenti azt, hogy
radikális gyorsasággal sikerül majd csökkenteni a területi és településhálózati
hátrányokat. A támogatások felhasználása bonyolult probléma. Gyakorlata mögött
az a gondolat húzódik meg, hogy az egységes piac létrejötte egy országra — a ver-
seny élező dése miatt — a regionális differenciálódás irányába hat. Ez nálunk már a
világpiacba történ ő visszatérésünk során megmutatkozott. Az Európai Unióba való
belépés után ez tovább er ő södhet. A támogatások egyik célja tulajdonképpen az,
hogy ezeket a káros hatásokat kompenzálja. A támogatási rendszer azonban nem
működik tökéletesen, sok esetben minden kézzelfogható eredmény nélkül használ-
ják fel a rendelkezésre álló forrásokat. Az Európai Unióban némiképpen csökkentek
a regionális különbségek, de nem a várakozásoknak megfelel ő mértékben. Nem
számolhatunk tehát azzal, hogy ezen pénzforrások segítségével rövid id ő alatt gyö-
keres változásókat érhetünk el.
Sőt, egyes vélemények szerint ezeket a támogatásokat fokozott mértékben kell
felhasználni a városokban, a nagyvárosokban. Részben ezt követelik meg az ország
valós igényei, másrészt ezek a térségek tudják el őteremteni a társfinanszírozáshoz
szükséges összeget. Az európai regionális politika sem jelenti csupán a városkör-
Beluszky Pál – Győri Róbert:
A magyarországi városhálózat és az EU-csatlakozás.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 1–30. p.
24 Beluszky Pál — Gy őri Róbert TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2
nyéki vidék fejlesztését. Úgy kell felhasználnunk a forrásokat, hogy eredményük
egy egységes szemléletű, összefogott ország-fejlesztés legyen, ha marad még esz-
köz, akkor kerülhet előtérbe a kiegyenlítés feladata. Mindezek összegzéseként:
előfordulhat, hogy a relatíve fejlettebb területek jutnak 'nagyobb forráshoz. A tele-
püléshálózatra vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy a nagyobb városok, a koncentrált
munkahelyteremtő térségi centrumok értékel ődnek fel, s erősödnek meg (akár a
támogatások hatására is) (Ruttkay 1998). Azt is számba kell vennünk, hogy a felül-
ről jövő támogatások akkor érnek termékeny talajt, ha találkoznak a helyi adottsá-
gokkal, a meglévő tendenciákkal, a helyi társadalom törekvéseivel. Olyan városok-
ban várhatjuk tehát a támogatások kedvez ő hatását, ahol megvan az igény és a kész-
ség az innovációk fogadására, egyébként, mint feneketlen zsákban t űnik el az oda-
irányított pénzek nagy része. A szocializmus utolsó évtizede szolgál példákkal arra,
hogy a város a rendelkezésére álló állami pénzt kit űnően tudta felhasználni fejlesz-
tése érdekében, az erre fogékony vezet ő elitje révén. (Talán a legjobb példa Nyír-
egyháza lehet.) Ez az, amire most is szükség van, egy életképes városi társadalom,
felkészült és invenciózus vezető elittel, ez az a fogadóközeg, ami termékennyé
teheti a támogatás akár sz űk keretét is. A támogatások fölélése, esetleg szükségtelen
beruházásokba fektetése pedig konzerválhatja egyes városok hátrányos helyzetét.
Enyedi György 1996-ban megjelent könyvében a magyar regionális fejl ődés há-
rom lehetséges forgatókönyvét vázolja. A három forgatókönyv a gazdasági növeke-
dés mértéke alapján három középtávú el őrejelzést ad az ország regionális folyama-
tairól. Az első forgatókönyv a gazdaság stagnálásával és a növekedés lassú megin-
dulásával számol. Ez a lassú növekedés polarizált fejl ődést vetítene előre. Ennek
legszembetűnőbb jele Budapest kiugrása a városhálózatból, nemzetközi nagyváros-
sá válása. A fóváros nem funkcionális értelemben szakadna el hátországától, a gaz-
dasági, társadalmi szálak továbbra is kötnék az országhoz, hanem dinamizmusa
emelné ki az els ősorban stagnáló települések közül. Ez a fejl ődési pálya Budapesten
kívül főleg a közép- és a nagyvárosokban jelzi el őre a gazdasági növekedést, ezek
közül is elsősorban a Dunántúlon, kitüntetetten a nyugati felén. A kisvárosok cso-
portjára és az alföldi városok többségére a stagnálás lenne jellemz ő, lakosságuk lassú
fogyatkozása felerősödne, az elvándorlás célterülete a főváros és agglomerációja,
illetve a Nyugat-Dunántúl lenne. Az ipari depressziós térség városai sem tudnák
megtartani népességüket, gazdaságuk elhúzódó válsága miatt. A második forgató-
könyv a közepesen koncentrált fejl ődés pályája lenne. Akkor következne be, ha a
gazdasági növekedés folyamatos lenne, s az ezredforduló után fel is gyorsulna.
Budapest kimagasló szerepét ez a forgatókönyv sem kérd őjelezi meg, Azonban
ekkor nemcsak a nagyvárosokban stabilizálódna a gazdaság, hanem a középváro-
sokban is. A válságtérségekben is megjelennének dinamikus városi centrumok,
amelyek kedvez ően hatnának környezetükre is. Az országon belüli vándorlás kisebb
mértékű lenne, elsősorban egy régión belül mozogna a népesség. Felértékel ődne a
határmenti „kapuvárosok" szerepe. A harmadik forgatókönyv megszakítatlan és
felgyorsuló gazdasági növekedést feltételez, olyan szint űt, amely lehetővé teszi
középtávon az Európai Unió átlagának elérését. Ez lenne a dekoncentrált regionális
Beluszky Pál – Győri Róbert:
A magyarországi városhálózat és az EU-csatlakozás.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 1–30. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2 A magyarországi városhálózat és ... 25
fejlődés pályája. Itt is a budapesti agglomeráció lenne az ország legdinamikusabb
területe, de ez a dinamizmus kiterjedne jóformán hazánk egész területére, s a város-
hálózat egészére. A depressziós iparvidékekek városai újjáélednének, az Alföld
városai is megközelítenék a Nyugat-Dunántúl városainak gazdasági élénkségét. A
kedvező hatások folytán a kisvárosok szerepe felértékel ődne, ez a településcsoport
is dinamizálódna. Az országon belüli vándorlás üteme lelassulna, elkezd ődne egyes
területeken a falvak újranépesedése (Enyedi 1996).
A három fejlődési forgatókönyv más-más id őpontra teszi Magyarország
EU-csatlakozását. Az els ő forgatókönyv nem számol a közeljöv őben csatlakozással,
a másik kettő igen. Enyedi György elemzése óta eltelt id ő azt a feltételezést engedi
meg, hogy a második forgatókönyv leírása ad h ű képet hazánk jöv őjéről. Ebbe a
képbe közeli EU-csatlakozásunk is beletartozik. Ez a fejl ődési pálya azt feltételezi,
hogy a jelenlegi térszerkezeti felosztás lassan változna, a fejlettségi különbség a
nyugati régió és a fővárosi agglomeráció, illetve az Alföld, Észak-Magyarország és
Dél-Dunántúl között csak lassan oldódna. Azonban a kett ősség képe (a polarizált
centrum—periféria modell) már semmiképpen nem lenne tartható (Nemes Nagy
1996). Felerősödik az ország térszerkezetének mozaikossága, a mindenütt el őnyö-
sebb helyzetben lévő közép- és nagyvárosi térségek kiugranak környezetükb ől,
kedvező befolyást is gyakorolva rájuk. A kisvárosok csatlakozása ehhez az el őkelő
csoporthoz a Dunántúl nyugati részén várható, ez lesz a lényeges különbség kelet és
nyugat között. Az innovációk, a külföldi t őke terjedését kétféle modellbe foglal-
hatjuk. Az egyik a hierarchikus terjedés modellje, a településhálózat kitüntetett
pontjai jelennek meg először (főváros, nagyvárosok) és lassan terjednek át a tele-
püléshálózat alacsonyabb szintjeire. A nagyvárosok el őnyét kedvező infrastruktú-
rájuk, sűrűbb kommunikációs hálózatuk is fokozza (Rechnitzer 1998a). A másik
modell a diffúz terjedés modellje, amely ezek elterjedését szomszédsági kapcsola-
tokhoz köti, tényleges földrajzi közelséghez. Erre is jó példát szolgáltat Magyaror-
szág, a nyugati régió dinamikáját ezzel magyarázhatjuk. Ott bizonyult különösen
élénknek a gazdaság fejl ődése, ahol a két terjedéstípus találkozott egymással, er ő-
sítették egymást, tehát Nyugat- és Észak-Dunántúl nagy- és középvárosaiban. A
diffúz terjedés hatására még Vas és Gy őr-Moson-Sopron megye falvai is jelent ősen
átalakultak, a határhoz közelfekv ő kisvárosokról nem is beszélve (Fertőd, Kőszeg,
Sárvár, Szentgotthárd). Ezen kétféle terjedéstípus feler ősödésével, felgyorsulásával
számolhatunk az uniós csatlakozás után, a gyorsítást nem utolsósorban a támogatá-
sok helyes felhasználása tenné lehet ővé.
Az uniós csatlakozás után új fogalommal kell megismerkednünk: a városver-
sennyel. Az egységes európai piacon a városok egymással is versengenek befekte-
tőkért, különböző támogatások elnyerésért. A városverseny különösen a hasonló
adottságú, funkciójú városok között lesz éles. Vannak olyan helyi tényez ők, ame-
lyek rövid távú el őnyöket kínálnak: olcsó munkaer ő, kedvező adózási feltételek.
Ezek a tényez ők gyorsan változnak, a t őkemozgás is azonnal követi ezeket a válto-
zásokat és kedvez őbb befektetési terület után néz. Az erre épül ő gyors virágzást
gyors hanyatlás válthatja fel. Tartós fejl ődést kifejezetten helyspecifikus (unikális)
Beluszky Pál – Győri Róbert:
A magyarországi városhálózat és az EU-csatlakozás.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 1–30. p.
26 Beluszky Pál — Gy őri Róbert TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2
adottságok indíthatnak el: nem is els ősorban az épített infrastruktúra (bár ennek
szerepe [információ-gazdaság stb.] megkérd őjelezhetetlen), hanem egy innováció-
orientált, befogadásra kész társadalmi közeg (Enyedi 1996). Magyarországon a
városverseny különösen éles lehet, mivel sok, hasonló adottságokkal rendelkez ő
városunk van (pl. alföldi mez ővárosok, hajdúvárosok). A verseny megléte mellett
ezzel ellentétes jelenség is lejátszódik: az Európai Unióban egyre fontosabb szerep-
hez jutnak a városcsoportok. Egyrészt egymáshoz földrajzilag közel lév ő városok
közötti funkciómegosztásra épül ő csoportok ezek, másrészt egymástól távol fekv ő,
de hasonló adottságú, problémájú városok szövetségei. Támogatni és szorgalmazni
kell ilyen városcsoportok létrejöttét, mindkét típusú szövetkezésre van lehet őség
nálunk. A magyar városoknak is be kell kapcsolódniuk az európai városrendszerbe.
Városaink nemzetközi, nemzeti és regionális jelent őségű városok csoportjaiba so-
rolódnak, mindegyik más-más szerepkört, funkciót, más-más intézményrendszert
jelent és kíván. Nemzetközi jelent őségű várossá válásra Budapestnek van egyedül
esélye a magyar városok között. Nemzeti jelent őségű város pedig Gy őr, Székesfe-
hérvár, Pécs, Szeged, Debrecen, Nyíregyháza és Miskolc lehet (Rechnitzer 1998b).
Ezen utóbbi városok jelent ősége azáltal is növekedni fog, hogy ők lesznek (Nyír-
egyházát leszámítva) a szervez ődő régiók központjai. Ez már a közigazgatás de-
centralizációja miatt is számos új intézmény megtelepedését, esetleg a régiek b ő-
vülését vonja maga után. Nyíregyháza dinamizmusát és növekv ő jelentőségét kitű-
nő közlekedési fekvése magyarázza. Egyes megyeszékhelyek viszont éppen a ré-
gióközpontok javára történ ő funkcióvesztés miatt veszítenek jelenlegi szerepükb ől.
Ez főként azokat a megyeszékhelyeket érintheti, amelyek pozíciója megyéjükön
belül is gyengébb, s kitüntetett szerepüket központi funkciójuknak köszönhették (pl.
Szekszárd, Zalaegerszeg esetleg Salgótarján). Az autonóm kistérségek azon köz-
pontjai, amelyek jelentősége túlmutat körzetükön, megtartják vagy b ővítik intézmé-
nyeiket, a megye jelent őségvesztésével komolyabban konkurálhatnak a megyeszék-
hellyel. Ilyen városként jöhet szóba Baja, Nagykanizsa, Sopron, de akár Dombóvár
vagy Mátészalka is.
A határ és a határmentiség az utóbbi id őben egyre inkább felértékel ődő kérdéssé
vált az Európai Unióban. A határok átjárhatóságával megteremt ődött a lehetőség a
határokon átnyúló kapcsolatok, együttm űködések szélesítésére, s regionális együtt-
mű ködések kialakítására. Csatlakozásunk után kétféle országhatárral rendelkezik
majd hazánk: az egyik, amely az EU-val köt össze minket, egy átjárható, laza határ
(az osztrák, esetleg a szlovén, kés őbbiekben a horvát, a szlovák és a román határ), a
másik típusú határ, amely elválaszt szomszédainktól (a jugoszláv és az ukrán határ
távlatilag is ide sorolható). Mindkét határ speciális szerepet szán a határ mentén
fekvő városainknak.
Azon határainkon, ahol nem EU tagországokkal érintkezünk, mi képviseljük majd
az Unió keleti határát. Az itt lév ő települések gateway-városokká (kapuvárosokká)
válhatnak, ebben a szerepben fejl ődésük új dimenziót kaphat. A kapuváros közvetíti
a fejlettebb területekr ől az innovációt, dinamizálja a szomszédos határvidékének
gazdaságát, mintát ad és életstílust, kultúrát is közvetít. Erre a szerepre fel kell ké-
Beluszky Pál – Győri Róbert:
A magyarországi városhálózat és az EU-csatlakozás.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 1–30. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2 A magyarországi városhálózat és ... 27
szülni, nem csupán az infrastruktúra fejlesztésével, hanem a határon átnyúló kap-
csolatok kiszélesítésével, regionális együttm űködések kezdeményezésével. Egyes
vélemények szerint ezek a városok új fejl ődési „aranypatkót" alkotnak, Komárom-
tól Szentgotthárdig (Rechnitzer 1998b). Ezen városgy űrű elemei lennének: Nagy-
kanizsa, Barcs, Siklós, Pécs, Mohács, Baja, Kiskunhalas, Szeged, Makó, Békéscsa-
ba, Gyula, Debrecen, Mátészalka, Kisvárda, Nyíregyháza, Sátoraljaújhely, Miskolc,
Salgótarján, Balassagyarmat, Esztergom. Ez az aranypatkó lehet az, amely a közép-
európai térszerkezet jelenlegi fejl ődési magterületét b ővítheti. Ez a lehetőség az
eddig periférikus fekvés ű Kelet-Magyarország városai számára biztosítana kit űnő
kiugrási lehetőséget. Ezt a szerepet addig tölthetik be, amíg szomszédaink nem
csatlakoznak az Unióhoz, erre azonban — úgy t űnik — nekik hosszabb ideig kell
várniuk. Amennyiben csatlakozásuk megvalósul, akkor eurégiók alakítása és a
teljes körű együttműködés kiépülése szolgálhatja fejl ődésüket.
Nemzetközi régió kialakítására a legesélyesebb terület Ausztria, Magyarország és
Szlovákia érintkező zónája'. Ez a térség mindhárom ország legfejlettebb területei-
nek érintkezési pontja, történeti tradíciói alapján egységes tájegység volt valaha. A
területen ma is jelen vannak a három ország befektet ői által létrehozott
vegyesvállalatok, személyes kapcsolatok hálója fonja egyre s űrűbbé ezen terület
szálait. A három ország nem egyenl ő súllyal képviseltetné magát ezen régióban. A
népesség 60%-a Ausztriára esne, 30%-a Szlovákiára, csupán 10%-a Magyarország-
ra. A régió városai is eltér ő szerepkörűek: Bécs nemzeti főváros és nemzetközi
nagyváros, Pozsony középvárosi mérete ellenére nemzeti főváros, míg Győr közép-
város és megyeszékhely. Mindezen különbségek ellenére is a jelen folyamatai (el-
sősorban Ausztria és Magyarország között) igazolják az itteni térszervez ődés szer-
vességét, és a tényleges adottságokban való gyökerezését. Szlovákia kedvez ő hang-
ütésű politikája, és jöv őbeni EU-csatlakozása a záloga ezen nemzetközi régió for-
mális létrejöttének (Enyedi 1996). Más területeken is van természetesen lehet őség
ilyen együttműködés kialakítására, azonban a feltételek korántsem ilyen kedvez őek
(gondoljunk a Tisza—Kárpátok régió jelenlegi állapotára). Régiók közötti együttm ű-
ködésbe is bekapcsolódhatnak hazánk egyes területei, az Alpok—Adria Munkakö-
zösségnek is tagjai magyarországi megyék.
A határok növekvő átjárhatósága mindenképpen hazánk alapvet ő érdeke. Egykor
létező regionális kapcsolatok, melyeket a trianoni békeszerz ődés határmegvonása
vágott ketté, ismét újjáéledhetnek, s ez nemcsak nekünk lenne kedvez ő, hanem
szomszédainknak is. Városok, amelyeket vonzáskörzetükt ől fosztott meg a béke-
szerződés, ismét nagyobb térségekre terjeszthetnék ki kedvez ő hatásukat (pl. Sop-
ron, Szeged, vagy a határ túloldalán Nagyvárad, Kassa). Vannak olyan elképzelések
is, amelyek az egykori borostyánút tengelyében (lengyel, cseh, szlovák, magyar,
szlovén területek észak—dél irányú kapcsolatában) látnak egy új gazdasági er őteret
kibontakozni (Berényi—Dövényi 1996). Ez az elképzelés is csak akkor válhat valóra,
ha ezen országok hazánkhoz hasonlóan az Unió tagjai lesznek.
Beluszky Pál – Győri Róbert:
A magyarországi városhálózat és az EU-csatlakozás.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 1–30. p.
28 Beluszky Pál — Gy őri Róbert TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2
Vannak olyan városaink, amelyek jelent ősége a csatlakozás során mindenképpen
felértékelődik, ezek az idegenforgalomra specializált városok. Ezek a városok ke-
vésbé koncentráltan helyezkednek el az ország területén, kedvez ő hatásuk is na-
gyobb térséget érinthet. A ma meglév ő ilyen adottságú településekhez (Balaton-
környék, gyógyfürd ő városok: kitüntetetten Siófok, Keszthely, Balatonfüred, Hévíz,
Harkány, Bükk, Hajdúszoboszló) a jöv őben továbbiak fognak csatlakozni: az Unió-
ban reneszánszát él ő ökoturizmus potenciális területei. Ez természetesen nemcsak
városokat érinthet, de a kedvez ő hatások jórésze ezen területek központjaiban fog
megjelenni. Az Alföld városai közül is bekapcsolódhat néhány ezek közé (pl. Bal-
mazújváros, Tiszafüred). Ez sem érhet minket készületlenül, els ősorban infrastruk-
túra-fejlesztéssel kell várnunk a vendégek b ővülő körét, erre uniós támogatást is
szerezhetünk.
Összegzésül azt mondhatjuk, hogy uniós csatlakozásunk rövid távon csak árnyalni
fogja a kilencvenes évek elején kialakult térszerkezetet. A csatlakozás utáni els ő
időszakban még mindenképpen a meglév ő területi különbségek növekedésével
számolhatunk. A kedvező hatások hosszabb távon fognak jelentkezni. Ez jelenti
majd a kiegyenlítődés megindulását, olyan területek dinamizálódását, amelyek ma
depressziós vagy tradicionálisan elmaradott területnek számítanak. A városhálózat
tekintetében a kiegyenlít ődés azt jelenti, hogy a ma gazdaságilag stagnáló kis- és
középvárosok is kedvez ő befektetési területté válnak, gazdaságuk stabilizálódik,
megélénkül, népességvesztésük megáll. Mindez érvényes a válságterületek városai-
ra is, ezen területeken a kedvez ő változások elindítói a városok lehetnek. Azzal is
számolnunk kell azonban, hogy lesznek olyan térségek és települések, amelyek nem
tudnak bekapcsolódni a kedvez ő folyamatokba. Ezeken a helyeken érzékeny és
hatékony szociálpolitikával kell elejét vennünk az életszínvonal süllyedésének.
Az Európai Unióhoz való csatlakozásra minden területen fel kell készülnünk. El-
ső sorban intézményhálózatunkat kell európai arculatúra formálnunk, fel kell ké-
szülnünk a támogatások eredményes pályázására. Spanyolország nagy el őkészületei
ellenére évekig nem volt képes a rendelkezésére álló keretösszeget sikertelen pályá-
zatai miatt felhasználni (Ruttkay 1995). Nem szabad azonban a támogatásokat feti-
sizálnunk, ezek a támogatások csak akkor érik el céljukat, ha megfelel ően használ-
juk fel őket. Tudnunk kell, hogy az EU csatlakozásnak csak egyik vetülete a hoz-
zánk érkező támogatás, sokkal fontosabbak azok a haiAcok, amelyek gazdaságun-
kat, esetünkben településhálózatunkat más irányból érik.
Jegyzet
A kézirat leadása óta Burgenland, Gy őr-Moson-Sopron és Vas megye együttm űködésével 1998. októ-
ber 1-jével megalakult a Nyugat-Pannonia Eurégió, melyhez azóta Zala megye is csatlakozott.
Beluszky Pál – Győri Róbert:
A magyarországi városhálózat és az EU-csatlakozás.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 1–30. p.
TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2 A magyarországi városhálózat és ... 29
Irodalom
Barry, B. (1997) Írország modernkori iparositása. — Regionális átalakulás a Brit-szigeteken. — Horváth Gy.
(szerk.), Pécs, MTA RKK.
Beluszky P. (1990) Magyarország városhálózata 1900-ban. Tér—idő—társadalom. — Tóth J. (szerk.), Pécs,
MTA RKK.
Beluszky P. (1996) Kompország városai (Történeti régiók és városok). — Tér és Társadalom. 1.23-41. o.
Beluszky P. (1967) A magyar városok központi szerepköre. — Statisztikai Szemle. 6.543-563. o
Beluszky P. (1998) A polgárosodás törékeny hídf ői (Magyarország városainak ezer éve). — Limes. 2-3.
7-19. o.
Beluszky P. (1999) Magyarország településhálózata. Pécs, JPTE.
Berényi 1.—Dővényi Z. (1996) Historische und aktuelle Entwicklungen des ungarischen Siedlungsnetzes.
Stödte und Stödtesysteme in Mittel- und Südosteuropa. — Mayr, A.—Grimm, F. (Hrsg), Leipzig, Institut
für Landerkunde.
Enyedi Gy. (1994) Területfejlesztés, regionális átalakulás a posztszocialista Magyarországon. — Társa-
dalmi Szemle. 8-9.133-139. o.
Enyedi Gy. (1996) Regionális folyamatok Magyarországon. Budapest, Hilscher Rezs ő Szociálpolitikai
Egyesület.
Erlich É.—Révész G.—Tamási P. (1994) Kelet-Közép-Európa — honnan, hová? — Budapest,
Horváth Gy. (1997a) Európai integráció, keleti b ővítés és a magyar regionális politika — Tér és Társa-
dalom. 3.17-56. o.
Horváth Gy. (1997b) Fejlettségi különbségek és fejlesztési politikák az Egyesült Királyságban és Íror-
szágban. Regionális átalakulás a Brit-szigeteken. — Horváth Gy. (szerk.), Pécs, MTA RKK.
Nemes Nagy J. (1995) Soprontól Nyíradonyig. Városok a piacgazdasági átmenetben. — Comitatus, 8-9.
15-22. o.
Nemes Nagy J. (1996) Centrumok és perifériák a piacgazdasági átmenetben. — Földrajzi Közlemények 1.
31-48. o.
0' Malley, E. (1997) A külfbldi t őke szerepe az ír iparosításban. Regionális átalakulás a Brit-szigeteken.
— Horváth Gy. (szerk.), Pécs, MTA RKK.
Rechnitzer J. (1998a) Charakteristika und zukünftige Entwicklungsphasen regionaler Prozesse in
Ungam. Ungarn in Europa. Gesellschafflicher und raumstruktureller Wandel in Vergangangenheit
und Gegenwart. — Volker, A.—Mezősi, G. (Hrsg), Frankfurt am Main, Institut für Didaktik der
Geographie.
Rechnitzer J. (1998b) A határ menti városok aranypatkója. Előadás vázlat. Elhangzott: Az Alföld a XXI.
század küszöbén c. konferencián. Békéscsaba, november 12-13.
Ruttkay É. (1995) Nemzeti regionális fejlesztés — az Európai Unióval való harmonizáció és forrásharmo-
nizáció Spanyolország példáján. — Falu—város—régió. 7-8.21-23. o.
Ruttkay É. (1998) A területfejlesztés finanszírozási rendszere az EU csatlakozás tükrében. —Tér és
Társadalom. 1-2.13-37. o.
HUNGARIAN URBAN NETWORK AND THE EU
ACCESSION
PÁL BELUSZKY — RÓBERT GY ŐRI
The conditions, inducements and directions of the development and shaping of
urban stock and network changed radically at different times in the last fifty years
in Hungary. These processes can take new way about the preparation and fulfilment
of EU accession.
The main conditions and features of the development of urban network before
1990:
— the „top-down" control,
— the homogenisation and concentrated development of city stock,
Beluszky Pál – Győri Róbert:
A magyarországi városhálózat és az EU-csatlakozás.
Tér és Társadalom, 13. 1999. 1–2. 1–30. p.
30 Beluszky Pál — Gy őri Róbert TÉT XIII. évf. 1999 s 1-2
— the „model near" pursue,
— the strong hierarchical process, spatial difference catching to settlement hier-
archy.
After 1990:
— settlements enter ,settlement" market, location of individual institution is
dominated by conditions of competitive market,
— the regional structure of the country and the background of settlement devel-
opment has been transformed,
— the significance of administration levels to city development has been de-
creased (the importance of city title and the distributor role of counties has
been depreciated),
the difference between budget supports has been reduced,
— the role of national concepts has been decreased in settlement development
process.
The paper review the state of the Hungarian urban network shaped under this
terms in the 1990s (town hierarchy, dynamic of towns, town types), and enumerate
the expectable effects of EU accession. It shows that „town competition" is in-
creasing (for obtainable supports), the role of county seats wills probably decrease,
and the differences between the towns in respect of development level may get
larger.