Tér és Társadalom 12. évf. 1998/4. 161-164. p.

    Tér és Társadalom                                    XII. évf. 1998 s 4: 161--164



                                KÖNYVJELZ Ő

     LUKOVICH TAMÁS: A POSZTMODERN KOR
        VÁROSÉPÍTÉSZETÉNEK KIHÍVÁSAI
                        (Budapest, Szószabó Stúdió 1997)

                                     B ŐDY PÁL
   Lukovich Tamás a Budapesti M űszaki Egyetemen szerezte épít ő- és építészmér-
 nöki diplomáit, kés őbb közel tíz évig foglalkozott várostervezéssel a VÁTI néven
 ismert legnagyobb magyar tervez ő intézetben. Könyvének mondanivalója hat éves
 külföldi tanulmányút keretében kifejtett oktatói, kutatási tevékenység eredményének
 tekinthető . Tanulmányai során a szerz ő az ausztráliai University of New South Wa-
 les egyetemen a várostervezés tanára volt, valamint tanulmányokat folytatott az
 USA, Anglia, Hong Kong és Izrael neves egyetemein.
   A szerző törekvése arra irányul, hogy bemutassa a nyugati (els ősorban angol—ame-
 rikai) városépítészet gondolkodását, irányzatait, eredményeit azzal a céllal, hogy
 ösztönözze a magyar urbanisztikát.
   A könyv első szakaszában mindjárt szembesülünk egy fogalmi kérdéssel. A város-
 építészetnek az angol nyelvterületen több fogalmi változata lehetséges, ezeknek a
 fogalmaknak a tartalma eltér ő . A városépítészetet a szerz ő fordítása alapján az
 „urban desing" kifejezéssel jelölhetjük, ez a város fizikai infrastruktúrájának terve-
 zését jelenti. Vannak olyan fogalmak, mint az „urban planning", „urban
 development", „urban policy", melyek nemcsak az épített környezetre vonatkoznak,
 hanem átfogó fejlesztési folyamatot jelentenek, melyek társadalmi, gazdasági, né-
 pességi, közösségfejleszt ő városi igényeket hivatottak kielégíteni. A szerz ő nyilván-
 valóan erre a második fogalomra is gondol, amikor könyvének mondanivalóját
 kifejti, azonban általában az els ő fogalmat alkalmazza. Mivel a könyv valószín űleg
termékeny vitához fog vezetni, érdemes a fogalmak pontos tisztázása.
   A könyv fejezetei egyrészt ismertetik a városépítészet elméleti irányzatait, így pl.
 a neoracionalizmus és neoempirizmus szempontjait, valamint Abraham Maslow
motiváció elméletét, másrészt pedig gyakorlati, városépítészeti, a városkörnyezetet
alakító javaslatokat mutatnak be, melyek kit űnő vitaindító szerepet játszhatnak a
jelenkori magyar urbanisztika elveinek, gyakorlatának tisztázásában.
   A könyv mondanivalója három témakör szerint csoportosítható. Az els ő, kapcso-
lódva a városépítészeti elméletekhez, abban jelölhet ő meg, hogy a szerz ő a
neoempirizmusnak nevezett városépítészeti irányzatot tartja meghatározónak, ez az
a program, amelyet ő is elfogad és követend őnek tart. Ezt az irányzatot olyan neves
                                   KÖNYVJELZŐ
                    Tér és Társadalom 12. évf. 1998/4. 161-164. p.


 162    Könyvjelz ő                                                  TÉT XII. évf. 1998   s4

 urbanista írók képviselik, mint Gordon Cullen, Kevin Lunch, Robert Venturi,
 Christopher Alexander.
   Bár ezek az elméletek els ősorban az „urban desing", tehát a hagyományos város-
 építészet fogalmához kapcsolódnak, egyes írók, mint pl. Kevin Lunch, nagy hatást
 gyakoroltak a városfejlesztés jelenkori gyakorlatára és elméletére. Ez a városszem-
 lélet döntő en hangsúlyozza a város vizuális jellegét, amely nem csak az épített kör-
 nyezetre, hanem az emberi tevékenységre is vonatkozik. Lunch írásaiban a város
 építészeti és lakossági kapcsolatrendszerét vizsgálta, és a városi térség, a városi
 környezet tudatos formálását hangsúlyozta. Érdekes momentum, hogy Kepes
 György, magyar származású urbanista, jelent ősen befolyásolta elképzeléseit. Donald
 Appleyard hasonlóképpen az utcai hálózat, az életmin őség és a társadalmi funkciók
 szerves kapcsolatát mutatta be. Gondolatvilága szintén jelent ősen formálta az ame-
 rikai városfejlesztés új irányzatait.
   Lunch és Appleyard néz ő pontja a második világháború utáni modernizmus, vagyis
 a rosszul átgondolt várospolitika ismeretében értékelhet ő. Mindketten ahhoz a cso-
 porthoz tartoztak, akik szakmai tudással, társadalmi elkötelezettséggel fejtették ki a
 város emberi környezetének jelent ő ségét. Ezért hangsúlyozzák a városi térséget, a
 térség környezetét, történetét, emberi dimenzióját. Ezzel kapcsolatban idézzük a
 szerző interpretációját: „...világos, hogy a modernizmus szellemében épült új váro-
 sok és lakótelepek többségének nem sikerült igazi helyeket létrehozniuk, amelyek a
 társadalmi, kulturális és fizikai igényekre megfelel ő en reagálnának. A hatvanas—
 hetvenes évek városfejlesztését a beruházások gazdaságossága és a technikai
 kísérletezések egyeduralma jellemezte."
   A második jelentő s témakör a tervezés folyamatával, módszereivel, valamint azzal
 az alapvető kérdéssel foglalkozik, hogyan építhet ők be a városépítészeti folyamatba
 a városi lakosság érdekei, igényei, kívánságai. Ez a kérdés szükségszer űen nem csak
 a szigorúan értelmezett városépítészetet érinti, hanem a városfejlesztés átfogó, em-
 beri igényeket tiszteletben tartó irányzatát is. A szerz ő részletesen ismerteti azokat a
módszereket, amelyeket az amerikai, angol, német városfejlesztés az elmúlt évtize-
 dekben alkalmazott. Ennek a városfejlesztést kiegészít ő feladatnak a nemzetközileg
elismert neve: közösségi részvétel — közösségi tervezés. Megemlítjük, hogy a szerz ő
felsorolja a pro- és kontra érveket, valamint a közösség bevonásának akadályait,
előnyeit és hátrányait.
   Álláspontja abban fogalmazható meg, hogy szükségszer űnek tartja három, a terve-
zésben résztvev ő csoport szempontjainak érvényesítését: a lakosságét, a tervez őkét
és a közhivatalnokokét. Véleménye szerint a lakosság feladata és joga, hogy körvo-
nalazza a célokat, és az alternatív megoldások között válasszon. Aktív részvételüket
azért is fontosnak tartja, mert véleménynyilvánításuk jelzést ad a tervez őknek arra
nézve, hogy a szakmai döntések összhangban vannak-e vagy sem a közösség igé-
nyeivel. A közhivatalnok felel ő ssége pedig abban áll, hogy az általános célokat
érvényesítse, a végleges döntéseket meghozza, a terveket elfogadtassa, és a megva-
lósításhoz szükséges forrásokat biztosítsa.
                                        KÖNYVJELZŐ
                         Tér és Társadalom 12. évf. 1998/4. 161-164. p.


TÉT XII. évf. 1998   s4                                          Könyvjelz ő         163

  Ez az alapvetően pluralista, a résztvev ő szerepek meghatározását igényl ő álláspont
mindenképpen megfontolásra méltó a magyar urbanisztikai elmélet és gyakorlat
felújításában.
  A szerző több olyan eszközt sorol fel, mely a folyamatot érvényre juttatja, és közel
hozza a lakossághoz: kiállítások, lakossági gy űlések, fórumok, információdoku-
mentálás, kérdőívek, sajtó, ötletpályázat, népszavazás, nyilvános vizsgálatok, a
Delphi-módszer, a névleges csoportmódszer, SWOT-elemzés, er őtérelemzés, brain-
storming, charette, stratégiai választás, forgatókönyvírás, játszma-szimuláció, inter-
net.
  Elgondolkodtató a szerz ő következő megállapítása: „Közösségi érzés, büszkeség,
kötődés a lakókörnyezet múltjához és jelenéhez csak akkor jöhet létre, ha a polgá-
roknak valamilyen jelleg ű beleszólásuk van környezetük alakításába. A kérdés nem
az, hogy kell-e vagy legyen-e közösségi részvétel a tervezésben. Az emberek egy
része részt kíván abban venni. A kérdés az, hogy kik, mikor és hogyan. A törvények
és a gyakorlat lehet ővé kell, hogy tegyék ezt, a szakembereknek pedig minden segít-
séget meg kell adniuk ehhez."
  A könyv harmadik jelentős témaköre a szerz ő saját megfogalmazásában az emberi
tényező fogalmával jellemezhet ő. Kiindulópontját abban a célkit űzésben határozza
meg, miszerint a kortárs városépítészet célja az lehet, „...hogy olyan városi (közös-
ségi) területeket, illetve létesítményeket hozzon létre, amelyek lehet ővé teszik az
emberi igények mind teljesebb kielégítését." Érdekes és jelent ős az a kiegészítése,
melyben Christopher Alexander megjegyzését idézi: „Szerinte a jó környezet nem
annyira a szükségleteket elégíti ki, hanem lehet ővé teszi az embereknek, hogy ma-
guk elégítsék ki igényeiket. A környezet egyetlen feladata, hogy biztosítsa ezt a
lehetőséget."
  Az idézett megállapítás tartalmazza a szerz ő városépítészeti programját. Ez a
program nem annyira a m űszaki létesítmények építésével foglalkozik, hanem egy
emberi törekvéseket lehet ővé tevő környezet tervezésével, kialakításával. Egy ilyen
környezet megalkotása pedig els ősorban társadalmi, közösségi feladat.
  E feladat megvalósítását két egymáshoz kapcsolódó szakaszban fejti ki. Az els ő-
ben Abraham Maslow motiváció elméletét alkalmazza az emberi igények városkör-
nyezeti meghatározására, a másodikban pedig ezeknek az igényeknek a megvalósí-
tását javasolja a kortárs városépítészet feladatainak megállapításával.
  Az első kérdéssel kapcsolatban Maslow elmélete hat különböz ő emberi igényt fo-
galmaz meg: fiziológiai igények, biztonsággal kapcsolatos igények, hovatartozás
igénye, megbecsüléssel összefüggő igények, önmegvalósítás igénye és kognitív-
esztétikai igények. A szerz ő elemzése, városépítészeti vizsgálata mindenképpen
helytálló. A különböző igények kielégítése szempontjából kifejti azokat a városfej-
lesztési feladatokat, melyek a kortárs város kialakításában ajánlatosak és az emberi
környezet szempontjából meghatározóak. A felsorolt feladatok alapján és a megfe-
lelő szakirodalom eredményeivel összhangban megállapítja a várostervezés jelent ős
célkitűzéseit. Ezek: az átjárhatóság, a vitalitás, az áttekinthet őség, illetve az olvas-
hatóság, a funkcionális rugalmasság, az érzékszervi gazdagság, a személyesség,
                                KÖNYVJELZŐ
                 Tér és Társadalom 12. évf. 1998/4. 161-164. p.


164    Könyvjelz ő                                                TÉT XII. évf. 1998   s4

illetve az otthonosság és a fenntarthatóság. A felsorolt célkit űzések alkalmazását
szakmai alapossággal, valamint az emberi tényez ő iránt megnyilvánuló elkötelezett-
séggel vizsgálja és javasolja.
  Lukovich Tamás kitűnő tanulmányában kett ős feladatot teljesített: egyrészt is-
mertette a nyugati társadalomban lezajlott paradigmaváltást, mely az 1945-1970
közötti aranykorszakban fejez ődött be az urbanisztikában, valamint a társadalmi
szemléletben egyaránt, másrészt pedig kifejtette az új urbanisztika alapelveit és
alkalmazási lehetőségeit a magyar városfejlesztés következ ő szakaszában.