Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 39-57. p.


   Tér és Társadalom                                               1998   s   1-2: 39-57



    A GAZDASÁGI SZERVEZETEK SZEREPE A
 KÖZÖSSÉGI FEJLESZTÉSEK FINANSZÍROZÁSÁBAN
    (Public-Private Partnerships in Financing Public Services)
                                 LÁSZLÓ MÁRIA

                       Kiindulópontok - elméleti alapok
                (A közjótól a kooperatív városmenedzsmentig)

  Az össztársadalmi és/vagy a gazdálkodó szervezetek által történ ő finanszírozása a
közösségi funkcióknak és fejlesztéseknek; a gazdasági kapcsolatok olyan rendszerét
hozza létre, mely meghatározza a gazdasági szemléletet és a gazdasági cselekvés
motivációit egyaránt.
  A közjó elmélete alapján a közösségi funkciók finanszírozása és az ilyen irányú
szükségletek kielégítése az egész társadalom ügye, össztársadalmi érdek, amelyr ől
alapvetően az államnak kell gondoskodni. Az állam által történ ő finanszírozás
eszközrendszerében ez esetben a központi költségvetés a meghatározó. A központi
költségvetési támogatás és a központi adók (pl. nyereség-adó, ÁFA, stb.), valamint
az egyéb állami bevételek (pl. szerencsejátékok, totó-lottó haszna), illetve ezen
központi bevételek célirányos átengedése és felhasználása a közösségi funkciók és
fejlesztések finanszírozásában a domináns tényez ő.
  Maga az állami támogatás is lehet közvetlen és közvetett. Utóbbi esetben az állam
bizonyos bevételér ől lemond a közösségi funkciók finanszírozása céljából
(pl. adóbevételek egy részének átengedése vagy a központi költségvetésb ől
elkülönített pénzalapokba történ ő forrás átengedés). A forrás átengedés és forrás
átcsoportosítás különböz ő technikáinak alkalmazása eltér ő érdekviszonyokat érint, a
központi szervek kapcsolatrendszerében és a vállalatok, illetve a fogyasztók
viszonyrendszerében is (pl. a beszedett adók átengedése, pántlikázása, pénzalapok
támogatása, stb.) más hatásokat vált ki a különböz ő gazdasági szerepl ők esetében,
mint az adókedvezmények alkalmazása vagy a verseny semlegesség megsértése.
  A gazdálkodó szervezetek szerepe mintegy küls ődleges támogatóként jelenik meg
azon elméleti kiindulópontot figyelembe véve, hogy mindenki vegyen részt a közjó
finanszírozásában. Lényeges az állam (adópolitika) és a vállalati támogatás aránya,
melyben a központi adórendszer és az állam szerepvállalása, valamint a társadalmi
elvárások általában meghatározzák a gazdasági szervezetek magatartását, a
közösségi funkciók finanszírozásában való részvételüket is.
  A közjó elmélete az alkalmazott gazdaságpolitikai gyakorlatban gazdasági
rendszerenként és országonként eltér ő módon jelenik meg. Mindez nemcsak az
állam és a piac viszonyának alakulására, az állam és a gazdasági szervezetek
viszonyára, hanem a non-profit szektor kialakulására és fejl ődésére is hatással volt,
különösen érintve a szociálpolitika, oktatás, egészségügy, kultúra, ágazati
finanszírozás kérdéseit.
László Mária : A gazdasági szervezetek szerepe a közösségi fejlesztések finanszírozásában
                      Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 39-57. p.



 40       László Mária                                                    TÉT 1998    s     1-2

    A világgazdaságban a gazdasági problémák és a gazdasági válságok egyre inkább
 előtérbe helyezték a források pluralitásán nyugvó, több forrásból származó
 finanszírozási megoldásokat, ahol is a gazdaság minden szerepl ője egymás mellett
 és a partnerség elve alapján részt vállal a közösségi funkciók és fejlesztések
 finanszírozásában. Természetesen Magyarországon és a kelet — közép-európai
 országokban ennek a feltételrendszere a rendszerváltással, a gazdaság sokszektorúvá
 válásával teremt ődött meg.
    A közjó elmélete alapján a gazdasági szervezetek els ődlegesen, mint piaci
 szereplők kapcsolódnak a közösségi funkciók finanszírozásába - a költségvetésbe
 befizetett adókon keresztül vagy a vállalati támogatások révén, mintegy küls ő
 szerepl őként. Nyilvánvaló, ez esetben is fontos, hogy valamilyen gazdasági érdek,
 társadalmi elvárás, stb. motiváló er őként megjelenjen és a különböz ő gazdasági
 szereplők cselekvése integrált folyamatként realizálódjon.
    Az emberi tőke elmélete az össztársadalmi finanszírozás azon sajátos formáit
 helyezi a közösségi funkciók finanszírozásának középpontjába, amikor a
 gazdálkodó szervezetek érdeke a munkaer ő újratermelését és a foglalkoztatott
 munkaerő minőségét, színvonalát, kvalitásait érinti (pl. oktatás, kultúra,
 egészségügy, szakképzés - általános m űveltség, innovációs készség, stb.).
    E megközelítés alapján beszélhetünk a vállalati szociálpolitika, a munkahelyi
 képzés és művelődés és más területek vállalati támogatásáról, mely megjelenhet
 önálló vállalati intézményrendszerek formájában vagy a vállalatok által fizetett
 járulékok, céladók alkalmazása révén. Ilyen funkciót tölt be pl. a szakképzési
 hozzájárulás, műszaki-fejlesztési hozzájárulás.
    A gyakorlat az emberi t őke elméleti kiindulópontja alapján is sokféle és változatos
 formákat hozott és hozhat létre a közösségi funkciók és fejlesztések finanszírozása
 terén, elsődleges célként szem el őtt tartva a munkaer ő színvonalának növelését. Ide
 sorolhatjuk azokat az együttm űködési megállapodásokat is, melyek a vállalatok és a
 helyi önkormányzatok között jöttek létre, így pl. intézmények m űködtetésére
 vonatkozóan és a költségek sajátos megosztását vagy átvállalását alkalmazva.
    A gazdálkodó szervezetek, főként az üzleti/profit szervezetek részvétele sok
 tényezőtől függ, de főleg az adórendszer és a gazdasági - társadalmi környezet által
 determinált, ideértve az állam - piac viszonyát és a helyi kapcsolatrendszerek
  alakulását is.
    A költség-haszon elméletek és a különböző jövedelmezőségi elméletek
 megközelítési módjait e tanulmánynak nem célja részletezni. Ez a megközelítési
 mód gyakorlatilag a nyereség/profit újraelosztásának, átcsoportosításának
 különböző technikáit érinti, az ágazatok közötti és az egyes ágazatokon belüli eltér ő
 jövedelmezőségi lehetőségeket veszi figyelembe az alkalmazott fmanszírozási
 megoldásoknál.
    Különösen érvényesülhetnek ezek a technikák a kultúra finanszírozásánál. Ilyen
 eszközök, pl. a járulékok kivetése, árbevétel vagy nyereség arányában kivetett
 hozzájárulások, stb. alkalmazása, de esetenként el őfordulnak a megegyezésen
 alapuló jövedelem átcsoportosítások is, vagy a feladatok és programok közös
 együttműködésen nyugvó finanszírozása is. Jól m űködtethet ő ilyen együttműködés
 kistelepüléseken a vendéglátóipari egységek és a m űvelődési ház, illetve az
 önkormányzatok megegyezése alapján.
  László Mária : A gazdasági szervezetek szerepe a közösségi fejlesztések finanszírozásában
                        Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 39-57. p.



TÉT 1998   s   1-2                           A gazdasági szervezetek és a ...          41

  A környezetelméleti megközelítések a közösségi funkciók - különösképpen a küls ő
gazdasági hatások (externáliák) finanszírozásánál kapnak nagyobb hangsúlyt, mint
elméleti kiindulópontok. Azáltal, hogy új értelmezést kap és tágul a vállalkozások
környezete (technikai, ökonómiai, szociális, ökológiai környezete) - a fogyasztói
elvárások kapnak nagyobb szerepet a gazdasági szervezetek magatartását és
cselekvési motivációit
  Ez a megközelítési mód találkozik azokkal a vállalat elméleti megközelítésekkel,
melyek a vállalkozások sz űkebb és tágabb környezetét veszik alapul. A vállalat,
mint szervezet, és mint cselekv ő személyiség, illetve a döntésekben részt vev ők
szerepének vizsgálatával a témánk szempontjából kiemelhet ő kérdések:
       a vállalatok, gazdasági szervezetek küls ő és belső kapcsolatrendszerei,
       a kollektívák szerepe és az identitás (helyi és regionális szinten),
    - külső környezet, mely a cselekvés szükségletét váltja ki,
    - helyi hatalomban való részvétel, presztízs szerepének értéke,
       a gazdasági tevékenységek nem gazdasági következményei,
       a tranzakciós költségek növekedése,
       a jövő orientált gazdasági szemlélet illetve felkészülés a jöv őbeli
       lehetőségekre különböz ő konfliktusokra,
       az információ szerepének és igényének növekedése,
       előrelátási képességek növekedése,
       a gazdasági etika értelmezése, hatásai,
       a racionalitás és a forrásallokáció lehet őségei,
       a fogyasztásban a választási lehet őségek bővülése,
    - a környezet tágabb értelmezésének átértékel ődése, stb.
  A felsorolt szempontok - melyek sorát folytathatnánk - rámutatnak arra, hogy a
gazdasági szervezetek szempontjából a környezet nem csak eszköz a célok
eléréséhez, hanem a kapcsolatban álló emberek, szervezetek, intézmények fontosak
és azok véleménye is egyre fontosabbá válik a gazdasági szervezetek és azok
környezetében lévő más szervezetek, intézmények és egyének, illetve csoportok
együttműködésében, a helyi és a vállalati politika formálásában.
  A helyi kapcsolatrendszereket meghatározó tényez ők és folyamatok között vannak
olyanok, amelyek kitágítják a teret (pl. tömegtermelés, szállítás, stb.) és vannak,
amelyek szűkítik azt (pl. helyben igénybe vehet ő szolgáltatások, stb.).
  A gazdasági szervezetek - saját helyzetük optimalizálása érdekében is részt
vesznek a társadalmi optimum és az általános gazdasági egyensúly létrehozásában, a
gazdasági funkcióik realizálása során vagy éppen a lobby-tevékenységeik révén.

                     A marketingszemlélet ű településfejlesztés

  A helyi együttm űködést ösztönzi a településeken - különösképpen a városokban az
olyan új szemléletű döntési folyamat, melynek során jellemz ővé válik:
       a társadalmi, gazdasági és szociális érdekcsoportok bevonása az őket érintő
       projektek kidolgozásába,
       a település minden érdekcsoportjának tájékoztatása, kommunikációs
       csatornák kiépítése,
       a településszint ű erőforrás menedzsment és a helyi kooperáció.
László Mária : A gazdasági szervezetek szerepe a közösségi fejlesztések finanszírozásában
                      Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 39-57. p.



42        László Mária                                                   TÉT 1998    s   1-2

  A marketing szemléletű településfejlesztés célja a hely el őnyeinek termékké
alakítása (várostermék, helytermék) - ahol is szoros és intenzív az együttm űködés az
állami, az önkormányzati és a magánszféra között.
  A kooperatív városmenedzsment tudatos választását tapasztalhattuk p1. Köln,
London esetében. Magyarországon úgy t űnik, hogy a külföldi tőke és a vegyes
vállalatok, de a nemzetközi pályázatok elvárásai is a kooperatív városmenedzsment
irányvonalát ösztönzik és a projektorientált városfejlesztéshez kapcsolnak inkább
fejlesztési forrásokat. A nemzetközi tapasztalatok is azt mutatják, hogy ez esetben
találhatók meg leginkább az ipari és technológiai parkok, az innovációs központok
és az új technológiák, éppen a gazdasági szervezetek támogatásával és közösen
alakítanak ki kulturális, kutatási, rendezvényi funkciókat az adott településen és
annak térségében is. A fejlesztési péniek és az állam részvétele is kooperatívvá
tehető.
  Magyarországon még csak kezdeti jeleit találhatjuk a marketing szemlélet ű
településfejlesztésnek és a kooperatív városmenedzsmentnek. Az igény különösen a
városfejlesztési koncepciók és a marketingkoncepciók készítésének folyamatában
fogalmazódott meg a nagyvárosainkban.
  Vannak városok itthon és külföldön, melyek az ún. reklám- és imázspolitik,át
választották, ahol is a kereskedelem, a belváros bevásárlási és szolgáltatási funkciók
értékesítését célozták meg. Ez esetben a gazdasági szervezetekkel az együttm űködés
ezekben az ágazatokban jóval intenzívebb, mint a többi ágazatban. Valójában
ilyenkor a keresletösztönzés és a berul~ok befolyásolása áll a középpontban (pl.
Hamburg, Budapest). E módszer nem igen alkalmas a közfeladatoknak és a szociális
problémáknak a megoldására.
  Más esetekben (pl. Székesfehérvár) azzal találkozunk, hogy az önkormányzat a
helyi gazdasági szervezetek bevonásával is a város eladását menedzseli, ahol is a
termék a város és annak minden közszolgáltatása.
  Láthatjuk, hogy a marketing szemlélet ű településfejlesztés különböz ő irányzata a
gazdasági szervezetek célcsoportján belül más - más csoportokat preferál,
esetenként az együttm űködés beszűkülhet egy - egy konkrét, meghatározó gazdasági
szervezetre, a helyi politika szempontjából legfontosabb gazdasági aktorra,
nagyvállalatra, egy-egy ágazat képvisel őjére.
  Szélesebb körű az együttműködés a szolgáltatásmarketing alkalmazása esetében a
helyi gazdasági szervezetekkel, amikor is a szolgáltatások tervezésébe az
önkormányzat, mint semleges moderátor vonja be a cégeket, f őként a húzóágazatok
képviselőit (Göteborg, Magdeburg és potenciálisan Gy őr lehet erre példa).
  A gazdasági szervezetek bevonása és a helyi együttm űködés mechanizmusának
kialakítása időigényes és költséges folyamat, főképpen a magas tranzakciós
költségek miatt. Azáltal viszont, hogy a településpolitika, a városfejlesztési
koncepció mögött létrejön/létrejöhet a helyi konszenzus, nagyobb a megvalósítás
társadalmi bázisa, és ezáltal a realizálás és a megtérülés esélye is. Azok, akik részt
vesznek a helyi feladatok alakításában, a fejlesztési koncepció kidolgozásában,
jobban magukénak érzik a település ügyeit és a fejlesztéseket, mert tudják, hogy
igényeik (kívánságaik) kerültek ott megfogalmazásra.
  László Mária : A gazdasági szervezetek szerepe a közösségi fejlesztések finanszírozásában
                        Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 39-57. p.



TÉT 1998   s   1-2                          A gazdasági szervezetek és a ...          43

  A gazdasági szervezetek részvétele fontos:
    - a településidentitás és régióidentitás,
    - a település-arculat,
    - a településkultúra, magatartás,
    - a település-kommunikáció szempontjából is.
  Az együttmű ködés sajátos területei:
         a városfejlesztési koncepció alakítása és végrehajtása,
    - ötletek, szellemi bázis biztosítása,
         lobby tevékenység,
         forrás-szerzés és azok koncentrálása,
         a település bemutatása (kiállításokon, vásárokon, konferenciákon és
         különböző írott anyagokban, prospektusokban),
         személyes kapcsolatok és találkozások szervezése,
         együttműködési megállapodások elő készítése és realizálása,
         kiadvány politika alakítása,
         kódrendszer létrehozása, stb.
  E sorba illeszthet ők a több funkciót biztosító szponzorálási tevékenységek.
  Empirikus vizsgálatok azt mutatják, hogy általában a gazdasági szervezetek
mérete és a költségvetési korlátaik puha- vagy kemény jellege a meghatározó és
kisebb mértékben játszik szerepet a jövedelmez őség, az elért nyereség (bár egyre
inkább összekapcsolódnak, összefüggésben állnak a különböz ő tényezők).
  A baranyai megyeszékhely nagyvállalatainál gyakorlatilag napi bontásban mérik a
beérkező támogatási kérelmeket (napi átlagban 10-15 kérelmet, évi átlagban több
mint 3000) írásbeli vagy személyes megkeresést említettek a vállalatvezet ők az
interjúk során. Ma már jellemz ő, hogy a nagyobb vállalatok, ahol fő ként a
reklámköltségeik terhére szponzorálnak, intézményesített vagy informális
csatornákon keresztül kialakítanak egy sajátos munkamegosztást is, a nagy
szponzorok között végbemegy egy sajátos funkciómegosztás (oktatás, sport, kultúra,
egészségügy finanszírozását illet ően).
   Az infrastruktúra fejlesztés, közm űvesítés terén viszont az önkormányzatoktól
elvárják, hogy oldja meg a feladatot, adottságként, el őfeltételként kezelik ezek
meglétét.
   A klasszikus szponzori tevékenység (sportklubok, fesztiválok és rendezvények
támogatása, stb.) mellett a gazdasági szervezetek a helyi ipar űzési adó
meghatározott %-áról szóló rendelkezést is a szponzori tevékenységhez sorolják, és
szigorúan számon tartják és nyilvánosságra is hozzák, hogy ki az általuk
megnevezett kedvezményezett és ez esetben mekkora összegr ől van szó egy-egy pl.
kulturális intézmény, színház esetében.
   A rendszeres, klasszikus szponzori tevékenység és az ipar űzési adó meghatározott
%-áról szóló rendelkezés mellett gyakorlatilag minden cég külön kezelte a
különböző ún. jótékonysági támogatásokat (pl. óvodák támogatása gyerekjátékok
vásárlásához, iskolai kirándulások és rendezvények pénzeszközökkel történ ő
segítése, egy-egy városi színt ű rendezvény díjazottjainak elismeréséhez nyújtott
pénzbeli vagy természetbeni támogatás, stb.) Ezek eseti támogatások és
reklámhatásuk, nyilvánosságuk is lényegesen kisebb körben érzékelhet ő, mint az
 elő bbi eszközrendszerek esetében. Tapasztalható, hogy a gazdasági szervezetek is
keresik a lehet ő ségeket, az új formákat e téren is. Van olyan vállalat, amelyik pl.
 képzőművészeti pályázat kiírását tervezi, melynek anyagát több kiállításon
 bemutatnák majd.
László Mária : A gazdasági szervezetek szerepe a közösségi fejlesztések finanszírozásában
                      Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 39-57. p.



 44       László Mária                                                    TÉT 1998    s 1-2
   Az oktatás, de még inkább az egészségügy támogatásának projekt-orientált jellege
 növekszik, mivel a vállalatok akkor támogatnak inkább, ha konkrét berendezésre
 van igény és annak a funkciója is egyértelm űen megnevezett. (Pécsett
 pl. mentőállomásra vagy klinikákra és kórházakba berendezés, diagnosztikai
 központ, hajléktalanok háza, stb.).
   A gazdasági szervezetek szempontjából a közösségi funkciók támogatása és a
 fejlesztések finanszírozása relatíve olcsóbb reklám, mint pl. a fizetett hirdetések a
 tömegkommunikációban. Ugyanakkor ennek ellenére jól érzékelhet ő, hogy ennél
 többről van szó helyi szinten (pl. presztízs, társadalmi elvárás és elismertség,
 közösségi kapcsolatrendszer, fogyasztói bázis és a fogyasztókkal, politikával való
 kapcsolat, stb.).
   A nagyobb vállalatok a vállalatpolitika céljai között a szponzorálás és a különböz ő
 támogatások prioritás-sorrendjét is meghatározzák. Kedvez őbb a támogatásokhoz
 való viszonyulás a fejlesztések esetében, a m űködtetés finanszírozását és annak
 támogatását (főként az önkormányzati intézmények esetében) kevésbé szívesen
 vállalják.
   A gazdasági szervezetek között a szponzorálás bármelyik formáját tekintve sajátos
 helyzetben vannak az önkormányzatok tulajdonában lév ő cégek (Kft., Rt.
 formájában működő gazdasági társaságok). Tapasztalataink szerint e körben még
 inkább, mint máshol az els ő számú vezetők beállítottsága és az önkormányzat
 választott vezetőivel való személyes kapcsolata a meghatározó, ha az
 alaptevékenységen kívüli helyi közösségi funkciók finanszírozásáról van szó.
   Vannak olyan cégek, amelyek hasonlóan a magánvállalatokhoz, szponzorálnak
 rendezvényeket, támogatnak alapítványokat és ezekr ől saját hatáskörben, önállóan is
 döntenek. Másoknál a vezet ő véleménye az, hogy csak akkor hajlandó
 rendezvényeket szponzorálni, ha a tulajdonos önkormányzat (a polgármester)
 írásban utasítja erre. Talán ez a példa jól illusztrálja a témával kapcsolatos helyi
 konfliktusokat is.
   A gazdasági szervezetek a helyi kapcsolatrendszereken keresztül vesznek részt és
 kapcsolódnak a közösségi funkciók finanszírozásához.
   A helyi kapcsolatrendszerek jellemz ői lehetnek:
         Önkéntes adakozás, eseti támogatások esetében, formalizált vagy nem
         formalizált módon. Ez esetekben a gazdasági szervezetek els ődlegesen helyi
         társadalmi elvárásoknak kívánnak eleget tenni.
         Átadott, átvett pénzeszközök formájában, mely leginkább a rendszeres
         kapcsolatokra jellemző és fejlesztések finanszírozásánál is alkalmazható
         megoldás.
         Együttműködési megállapodásokon nyugvó rendszeres kapcsolatokban, ahol
         már a gazdasági érdekek inkább el őtérbe kerülnek, de a kölcsönösségi
         viszonyok, a reciprocitási kapcsolatok is jellemz őek lehetnek.
         A helyi adórendszeren keresztül érvényesül ő kapcsolatokban, így a már
         említett iparűzési adó meghatározott %-áról szóló rendelkezés
         alkalmazásával, az érdekeltségi viszonyok és az ösztönzési célok
         realizálásával.
   A gazdasági szervezetek a közösségi funkciók és fejlesztések finanszírozásában az
 államháztartási kapcsolatokon keresztül is részt vesznek, ahol az államháztartás
 minden alrendszerével valamilyen formában kapcsolatba kerülnek.
   László Mária : A gazdasági szervezetek szerepe a közösségi fejlesztések finanszírozásában
                         Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 39-57. p.



TÉT 1998    s   1-2                                 A gazdasági szervezetek és a ...                 45

  Bár e tanulmányban az államháztartási kapcsolatokkal és az államháztartási
reform kérdéseivel nem foglalkozom, de mindenképen fontosnak tartom
megemlíteni, hogy az államháztartás és az alrendszerek közötti kapcsolatrendszer a
témánk szempontjából sajátos módon meghatározza a gazdasági szervezetek
viszonyulását a közösségi funkciók finanszírozását illet ően. Fontos, hogy a feladat -
felelősség - finanszírozás összhangja megvalósuljon a reform során.
  Ösztönzötté a helyi együttm űködés akkor válik, ha a reform megteremti a helyi
források feltárásához kapcsolódó érdekeltség és az állami támogatás rendszerének
konzisztens rendszerét. Az államháztartási kapcsolatok sajátosságait az
önkormányzatok költségvetési kapcsolatai mutatják. 1996-ban a m űködési célú
átvett pénzeszközök 94,05%-a az államháztartáson belülr ől átvett pénzeszköz,
melyen belül meghatározó a TB alapok és kezel őiktől átvett pénzeszközök nagysága
és aránya. Ezek súlya az összes m űködési célra átvett pénzeszközökön belül 82,92%
volt. Azt is tapasztalhattuk vizsgálataink során, hogy 1993-1996 közötti id őszakban
az elkülönített állami pénzalapoktól és kezel őiktől átvett működési célú pénzeszköz
növekedett a legnagyobb arányban (535,02%-ra), növelve ezzel részarányát
2,25%-ról 7,10%-ra. (I. táblázat)
                                          1. TÁBLÁZAT
      Önkormányzatok m űködési célra átvett pénzeszközei Magyarországon
                            az 1993 és 1996 években
(Financial Resoruces to Cover Operation Costs of Local Governments 1993, 1996)

                                       1993                              1996               Változás
      Megnevezés               ezer Ft      Megoszlás         ezer Ft           Megoszlás    %-a
Önkormányzaton belül            42.012        0,04                   0               0        .
Más ónk. költségvetési         520.039        0,50                   0               0        .
szervétől
Önkormányzati intézm.                 0               0             0                0        .
fenntartó társuláshoz
Közös létesítmény                     0      ,       0              0                0
fenntartásához
Fejezettő l kp-i             4.195.206             4,00     7.213.704             4,03      171,95
költségvetési szervt ől
TB alapoktól és             91.624.678           87,37    148.416.752            82,92      161,98
kezel őitől
Elkülön. állami              2.374.449             2,26    12.703.736             7,10      535,02
pénzalapoktól
Működési célra átvett         6.110.073            5,83    10.650.575             5,95      174,31
pénzeszköz
államháztartáson belül
Működési célra átvett      104.866.457           100,00   178.984.767           100,00      170,68
pénzeszköz összesen
Forrás: Ország összesen. Az önkormányzatok ellátottságának f őbb pénzügyi és naturális mutatói,
BM, 1993. Az önkormányzatok főbb pénzügyi, ellátottsági mutatói és ingatlanvagyon kataszter adatai
BM, 1996.
László Mária : A gazdasági szervezetek szerepe a közösségi fejlesztések finanszírozásában
                      Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 39-57. p.


  46        László Mária                                                          TÉT 1998    s   1-2

    Az önkormányzatok felhalmozási célra átvett pénzeszközeinél viszont a vizsgált
  időszakban jelentő ségét tekintve nagyobb arányú volt az államháztartáson kívülr ől
  átvett felhalmozási pénzeszközök súlya, mely 59,77%-ról 58,39%-ra változott
  (kismértékben csökkent), míg az államháztartáson belülr ől átvett pénzeszközök
  aránya 40,23%-ról 41,61%-ra változott. (2. táblázat)
                                    2. TÁBLÁZAT
        Önkormányzatok felhalmozási célra átvett pénzeszközei Magyarországon
                               az 1993. és 1996. években
       (Financial Resources of Local Governments for Accumulation 1993, 1996)
         Megnevezés                         1993                        1996              Változás
                                  ezer Ft          Meg-       ezer Ft          Meg-         %-a
                                                   oszlás                      oszlás
  Önkormányzaton belül            326.780            2,02             0              .             .
  Más önk. költségvetési           37.009            0,23       451.676          1,59      1.217,75
  szervtől
  Fejezettől, kp-i               1.474.497           9,11     7.144.177         25,15       484,52
  költségvetési szervt ől
  TB alapoktól és                    6.025           0,03        74.564          0,26      1.237,58
  kezelőitől
  Elkül. állami                 4.670.313           28,84     4.149.238         14,61         88,84
  pénzalapoktól és
  kezelőitől
  Felhalmozási célra átvett     6.514.624          40,23     11.819,655         41,61        181,43
  pénzeszközök
  államháztartáson
  belül összesen
  Felhalmozási célra átvett      9 679471           59,77   16.582.034          58,39        171,31
  pénzeszközök
  államháztartáson kívülr ől
  Felhalmozási célra átvett     16 194095          100,00   28.401.689         100,00        175,38
  pénzeszközök összesen
  Forrás: Ország összesen. Az önkormányzatok ellátottságának f őbb pénzügyi és naturális mutatói
  BM, 1993. Az önkormányzatok főbb pénzügyi, ellátottsági mutatói és ingatlanvagyon kataszter adatai
  BM, 1996.

   A működési célra és a felhalmozási célra átvett pénzeszközök államháztartáson
 kívülrő l származó részarányának növekedése arra utal, hogy növekedett az
 önkormányzati szféra helyi, illetve államháztartáson kívüli kapcsolatrendszere
 (ha nem is a kívánt mértékben).
   B ő vültek azok a pénzügyi és egyéb kapcsolatok, melyek a gazdasági szférával és
 az állampolgári szervez ő désekkel, a civil társadalommal kötik össze az
 önkormányzatok gazdálkodását.
   A településszintű kapcsolatrendszerekben a helyi közösség, annak értékrendszerei,
 értékorientációi, a tradíciók és az emocionális gazdasági cselekvés lényegesen
 nagyobb arányban - de településenként eltér ően jelennek meg, mint a
 makrogazdasági folyamatokban vagy a profitszférában, ahol természetesen a
 célorientált gazdasági cselekvési motivációk lényegesen er őteljesebben hatnak.
  László Mária : A gazdasági szervezetek szerepe a közösségi fejlesztések finanszírozásában
                        Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 39-57. p.



TÉT 1998 s 1-2                               A gazdasági szervezetek és a ...          47

  Azokon a településeken alakultak a helyi kapcsolatok intenzíven, ahol a civil
szféra szervez ődése és ezáltal ösztönz ő szerepe kedvez őbb volt. Az elmúlt
időszakban az, hogy a települési önkormányzatok költségvetése els ősorban a
működést és nem a fejlesztést szolgálta/szolgálja nemcsak a településfejlesztés,
hanem a helyi társadalmi aktivitás szempontjából is gondot jelent. Megmutatkozik
mindez a helyi források feltárásánál, a helyi kezdeményezések és a civil társadalom,
valamint a helyi gazdasági szervezetek magatartásánál, cselekvési motivációinál is.
  A helyi gazdaságpolitika alakításánál és a települési feladatok finanszírozásánál a
finanszírozási források alapvet ően függnek az er őforrásoktól, melyek korlátozottan
és szűkösen állnak rendelkezésre egy adott gazdálkodási mód és gazdasági struktúra
mellett. Az er őforrások feltárása éppen ezért jelenti az új er őforrások kutatását, de a
meglévő erőforrásokkal történ ő új, illetve más gazdálkodási mód és gazdasági
szervezet, s őt más szervezeti keretek mellett történ ő gazdálkodást is. A szükséges
változásokhoz, a szemléletváltáshoz az ágazati szemlélet helyett a területi szemlélet
szükségessége jelenik meg a települések költségvetésének és a helyi kapcsolatok
alakításának tervezésénél is.
  A gazdasági szervezetek bevonása a közösségi funkciók finanszírozásába
alapvetően a meggyőzésen és a közös elhatározáson alapulhat, amelyek a választási
lehetőségek b ővítését és azok közötti alternatív választási lehet őségek kimunkálását
is szükségessé teszi a folyamatos tárgyalások és kapcsolattartás segítségével. A
gazdasági szervezetek ezt igénylik is a helyi önkormányzatoktól, mely alapján a
szolgáltatásszervezés és ellátás is hatékonyabbá tehet ő a jövőben. A közös
elhatározás, az együttm űködési mechanizmus és annak intézményesítése a
feladatmegosztás és a forrásb ővítés mellett a differenciált szükséglet kielégítést is
elősegíti. Hatékony eszköz lehet, ha a már eddig megkötött együttm űködési
megállapodások lehet őségeit hasznosítják a településszinteken, de az új
együttműködési megállapodások megkötését is igénylik a gazdasági szervezetek.
  A helyi együttm űködés és a gazdálkodó szervezetek részvétele a közösségi
funkciók finanszírozásában jól tükrözik azokat a változásokat, melyek az
önkormányzatiság eddigi id őszakában végbementek és meghatározóak a gazdaság
és a település viszonyában:
        a piacgazdaság intézmény- és szabályozórendszerének alakulását,
        a sokszektorú gazdaság létrejöttét, a tulajdonformák és szervezeti formák
        átalakulását, megváltozását,
        a privatizáció és az általa kialakult forrás- és jövedelemelosztás, valamint a
        vagyonelosztás módosulását,
        a gazdaság szerkezetének és méretstruktúrájának változását,
        a gazdaság térbeli rendjének átalakulását,
        a területi különbségek nyílt felszínre kerülését,
        az erőforrások és a környezet átértékel ődését, az er őforrások közötti arányok
        változását,
        a foglalkoztatottság és munkanélküliség gazdasági és társadalmi
        konfliktusainak élez ődését,
        a szociálpolitika és a szegénység problémáit,
        a jövedelemosztásban keletkezett differenciálódás növekedését, stb.
László Mária : A gazdasági szervezetek szerepe a közösségi fejlesztések finanszírozásában
                      Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 39-57. p.



48        László Mária                                                    TÉT 1998    s   1-2

            Településfinanszírozás - területfejlesztés - partnerség
   Az önkormányzati törvény, a rendszerváltás els ő törvényei között került
elfogadásra, amikor még a piacgazdaság, a sokszektorúság intézményei és
szervezetei sem alakultak ki teljesen. Az 1994. évi törvénymódosítás, mely az 1990-
 1994. közötti időszak gyakorlati tapasztalatai alapján született, az önkormányzatok
gazdasági eszközrendszerével kapcsolatos kérdések hiányosságait és konfliktusait
teljes mértékben nem tudta feloldani. A problémák gyökereinek egy jelent ős része
abból származik, hogy az államháztartás reformja elhúzódott, alapvet ően nem
tisztázott az államháztartás alrendszerei közötti munkamegosztás és finanszírozás
megosztás, mely leginkább érinti az állani és az önkormányzatok közötti viszonyt,
de természetesen az államháztartás más alrendszerei közötti kapcsolatot is. A
szabályozás jelentős mértékben befolyásolja az önkormányzati szféra saját bevételi
lehetőségeit, amellett, hogy fennmaradt a finanszírozásban a túlzott mérték ű makro
meghatározottság a lakosság és a gazdasági szféra központi adóterhei, a
jövedelemelosztás, bér- és szociálpolitika, stb. az önkormányzatok saját bevételének
növelési lehetőségeit korlátozzák és a m űködtetés, mint a bevételnövelés els ődleges
célja is korlátozza a helyi valódi érdekeltség megteremtését.
   Az OTKA 7047. sz. Az önkormányzatok gazdasági eszközrendszere c. kutatási
téma keretében folytatott vizsgálataink során (1993-1996) is tapasztalhattuk, hogy
olyan időszakban, amikor a többlet teher nem kapcsolódik mozgósító erej ű célhoz,
 fejlesztéshez, lényegesen kisebb a helyi kapcsolatrendszerek szerepe a forrásfeltárás
 és forrásbővítés folyamatában a helyi gazdasági szerepl ők és a lakosság
 aktivizálásában. A m űködést messze alulfinanszírozó normatív központi
támogatások, illetve a célhoz kötött fejlesztési hozzájárulások olyan determinációt
jelentenek, amelyek mellett a helyi költségvetés és adórendszer nem képes a helyi
 önállóság preferenciáit érvényesíteni. Az eltelt id őszak lényeges el őrelépést
teremtett ugyan az önkormányzati önállóság és jogegyenl őség szempontjából, de
több hátránya a helyi kapcsolatrendszerek fejl ődését és az önkormányzatok
 együttműködését is fékezi, ugyanakkor megmerevíti a fennálló intézményi struktúrát
 és akadályozza új ellátási szervezeti formák és szerepl ők megjelenését a lakossági
 ellátásban a közszolgáltatások területén.
   A központosított újraelosztás mértéke és aránya nem csak azért sérti az
 önkormányzati önállóságot, mert erős determinizmust gyakorol az önkormányzatok
 működtetési és fejlesztési döntéseire, hanem azért is, mert csökkenti az
 Önkormányzatok bevételi érdekeltségét, rontva ezzel a helyi gazdasági aktivitásukat
 is. Miután kevés a szabad, saját fejlesztési forrás, az önkormányzatok dönt ő
 többsége olyan fejlesztésekbe fog, amelyet állami cél- vagy egyéb jelleg ű
 támogatással lehet finanszírozni. Ez a szempont elnyom minden más mérlegelést, a
 helyi szükségletek és igények figyelembe vételét, a hosszú távú szemléletet és a
 tervszerűséget. Mivel azonban a fejlesztési célok kiválasztása küls ődleges
 impulzusok alapján történik, így a helyi forrásszerzésben a transzaktivitás
 lehetősége eleve leszűkül. Ha viszont az Önkormányzat nem olyan fejlesztésekbe
 fog, amelyben közvetlen módon megjelenik a helyi társadalom és a helyi gazdaság
 érdekeltsége, akkor sem helyi adóval, sem más formában nem számíthat helyi
 támogatásra. Tehát a központosított elosztás és az alkalmazott mechanizmus
 legnagyobb hátránya, hogy nem ösztönzi az önkormányzatokat sem tranzaktív
    László Mária : A gazdasági szervezetek szerepe a közösségi fejlesztések finanszírozásában
                          Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 39-57. p.



TÉT 1998     s   1-2                              A gazdasági szervezetek és a ...               49

gazdálkodásra. Mindez azért sajnálatos, mert jelent ős helyi forrásoktól esnek el az
önkormányzatok, mert nem kapcsolható össze, vagy csak véletlenszer űen az
önkormányzatok, az állam, a helyi társadalom és a gazdaság érdeke, érdekeltsége.
  Az önkormányzatok gazdálkodását, a költségvetés bevételi és kiadási szerkezetét
elemezve is azt tapasztalhatjuk, hogy ezekben is tükröz ődnek mindazok a gazdasági
és társadalmi különbségek, melyek a területi és a települési különbségeket is
meghatározzák, s őt sok esetben generálják is azokat.
  Az önkormányzati költségvetési gazdálkodás a szándékok és elvek ellenére sem
vezetett a települések és térségek különbségének csökkenéséhez, nem járult hozzá a
települések és lakosai esélyegyenl őségének megteremtéséhez az önkormányzati
gazdasági eszközrendszer oldaláról sem.
  A területi különbségek jól illusztrálhatók a területi GDP adatokkal, melyek az
adott térség jövedelemtermel ő képességét is tükrözik. (3. táblázat).
  Az egyes megyék helyzetét jelzi, hogy az önkormányzati gazdálkodás eddigi
éveiben folyamatosan növekedett az ún. kedvezményezett települési kör, mely
1996-ban már az önkormányzatok 45%-át érintette. (4. táblázat)
                                    3. TÁBLÁZAT
     A megyék fejlettségi szintje a bruttó hozzáadott érték (GDP) alapján, 1995
                       (Per capita GDP in the Counties, 1995)
                             Sorrend az egy főre jutó         Egy főre jutó bruttó hazai termék
                                   GDP alapán
    Megyék, főváros              1994           1995
                              régi    új                     ezer Ft/fő az országos      a megyei
                            módszer szerint
                                                                               átlag %-ában
Budapest                      1         1            1          970          178            —
Bács-Kiskun                  14        14           12          430           79            96
Baranya                       8         8           10          460           85          103
Békés                        10        12           17          413           76           93
Borsod-A.-Zemplén            18           18        16          414           76           93
Csongrád                      7         5            6          520           96          117
Fejér                         4         4              4        535           98          120
Győr-Moson-Sopron             2         2            2          575          106          129
Hajdú-Bihar                   9         9             14        417           77           94
Heves
—                            17        17           15          415           76           93
Jász-Nagykun-Szolnok         12        13           13          422           78           95
Komárom-Esztergom            11        10            8          481           88           108
Nógrád                       19        19           20          332           61           75
Pest                         16        16           18          388           71           87
Somogy                       15        15           11          434           80           97
Szabolcs-Szatmár-            20        20           19          338           62           76
Bereg
Tolna                         6          6               7      505           93           113
Vas                           3          3           3          574          106           129
Veszprém                     13         11           9          473           87           106
Zala                          5          7           5          522           96           117
Forrás: A bruttó hazai termék (GDP) alakulása és területi megoszlása 1995-ben. Farkasházi Lászlóné-
Gether Istvánné dr. — dr. Vígh Judit Gazdaság és Statisztika 1997/3. 19-29. o.
László Mária : A gazdasági szervezetek szerepe a közösségi fejlesztések finanszírozásában
                      Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 39-57. p.


  50         László Mária                                                     TÉT 1998    s     1-2

                                         4. TÁBLÁZAT
              A kedvezményezett települések megyénkénti összefoglaló adatai
                       (Complex Indices of Beneficiary Settlements)
                            A         A magas           Az
                      települések   munkanél-       elmaradott   Kedvezményezett
       Megye                                                        települések         Összes
                     legkedvezőt-     küliségű       és magas
                         lenebb                                   száma aránya         település
                                    települések       munka-
                        33,3%-a                    nélkülicégű
                                                   települések
  Bács-Kiskun            28              10              4          34         29        117
  Baranya                151            163             125        189         63        302
  Békés                  29              32             25          36         48         75
  Borsod-Abaúj-          198            241             166        273         77        355
  Zemplén
  Csongrád                16             5             44           17         29         59
  Fejér                   5              13            4            17         29         59
  Győr-Moson-             8              2              0           10          6         173
  Sopron
  Hajdú-Bihar             46             44            34           56         68         82
  Heves                   29             38            18           49         42         118
  Jász-Nagykun-           37             35            23           49         62         78
  Szolnok
  Komárom-                4              4              1            7         10         73
  Esztergom
  Nógrád                 42             65            34           73          57        127
  Pest                    11             2             1            12         07        184
  Somogy                 99             89            58           130         53        243
  Szabolcs-              154            181           142          193         85        228
  Szatmár-Bereg
  Tolna                  38             38             25           51         47        108
  Vas                    34             24             11           47         22        216
  Veszprém               39             53             25           67         30        224
  Zala                   74             56             32           98         38        257
  Osszesen              1042           1095           732         1405         45       3125
  Forrás: A területfejlesztésre fordítható források decentralizálására alkalmazhatón eljárások.
  KSH, Bp., 1996. (Szerk. Faluvégi Albert)

   Látható, hogy a legtöbb kedvezményezett település Borsod-Abaúj-Zemplén,
 Szabolcs-Szatmár-Bereg, Baranya és Somogy megyében van. (273, 193, 189, 130).
 Ezekben a megyékben a legmagasabb az egyben magas munkanélküliség ű
 elmaradott települések száma is (166, 142, 125, 58). Nem éri el a 20-at ezzel
 szemben a kedvezményezett települések száma Komárom-Esztergom, Gy őr-Moson-
 Sopron, Pest, Fejér és Csongrád megyében. Ezekben a kedvez őbb helyzetű
 megyékben a munkanélküliség is alacsony. Gy ő r-Moson-Sopron, Pest, Komárom-
 Esztergom és Csongrád megyében 10 alatt van a kiemelten magas munkanélküliség ű
 települések száma. A kedvezményezett települések száma jelzi azon népesség
 nagyságát és területi elhelyezkedését az országban, akiket sajátos módon érint az
 elmaradottság és ez a népességszám ma már több, mint 1 millió f ő. Az elmúlt
 években bő vült ugyan azon támogatások és többlettámogatások köre, mely a
   László Mária : A gazdasági szervezetek szerepe a közösségi fejlesztések finanszírozásában
                         Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 39-57. p.



TÉT 1998 s 1-2                               A gazdasági szervezetek és a ...          51

hátrányos helyzetben lév ő településeket kívánta támogatni és elosztási
mechanizmusával az elmúlt időszak területi és települési különbségeit próbálta
csökkenteni. Valójában a leghátrányosabb települések kell ő saját forrás hiányában
nem tudtak forráshoz jutni, az önkormányzatok lehet őségei a költségvetési
szerkezetük átalakítására és befolyásolására jelent ős mértékű differenciákat
mutatnak
  A területfejlesztésr ől és a területrendezésr ől szóló 1996. évi XXI. tv.
hatálybalépése után jelent ős változások várhatók a területi különbségek kezelésének
cél- és eszközrendszerét illet ően, melyek érintik a települések gazdálkodását és a
térségi együttm űködéseket is. Ugyanakkor rövid- és középtávon az eddigi fejl ődési
pályák és a kialakult jövedelemtermel ő képesség nagyobb meghatározottságot jelent
az egyes térségekben és még inkább a településszinteken.
  Témánk szempontjából a területfejlesztés vonatkozásában talán az egyik
legfontosabb kérdés a partnerség elve, illetve annak érvényesülése.
  A területfejlesztés szempontjából több értelemben is használja a szakirodalom e
fogalmat, így pl. szintek közötti és szektorok közötti együttm űködésre egyaránt
értelmezzük, de használhatjuk ezen belül az önkormányzati szféra és a gazdasági
szervezetek közötti kapcsolatokra is.
  A fogalom a területfejlesztésr ől szóló törvény megjelenése után azért került
elő térbe, mert a hagyományos területi döntéshozók, az önkormányzatok mellett
létrejöttek a területfejlesztési tanácsok. Ezzel elvileg, de bizonyos vonatkozásokban
gyakorlatilag is megkett őzve az irányítást.
  A szektorok közötti együttm űködés lehetősége a törvény által megteremt ődik
azáltal, hogy az önkormányzatok, illetve az állam és a gazdaság szerepl ői
(munkáltatók és munkavállalók) között intézményesíti is a törvény a tanácsban az
együttmű ködést. Ugyanakkor viszont nem vonja be közvetlenül a civil társadalmat a
döntési folyamatokba és a tanácsokba.
  A partnerségi szervezetek összetétele egyik szinten sem egyezik meg egymással és
eltérő a kompetenciájuk is. Országos és megyei szinten is van választott közjogi
szervezet és van partnerségi szervezet, de mégsem azonos funkció és
kapcsolatrendszer alapján épült ki a két szinten a területfejlesztési döntéshozásban a
szervezeti struktúra. (Pálné Kovács Ilona 1997)
  Országos szinten: a partnerségi szervezet az Országos Területfejlesztési Tanács,
konzultatív szereppel, nem tényleges döntési kompetenciával.
  Megyei szinten: elfogadja a területfejlesztési koncepciót a Megyei
Területfejlesztési Tanács.
  Kistérségi szinten viszont már egyértelm űen megtörik a partnerség logikája.
Kistérségi szinten ugyanis már nem partnerségi szervezetek, hanem önkormányzati
társulások jönnek létre, melyekben csak önkormányzatok vesznek/vehetnek részt a
törvény szerint. A korábban létrejött kistérségi szövetségekben a vállalkozások is
jelen voltak, a gazdálkodó szervezetek is képviseltették magukat. E téren
mindenképpen visszalépés az együttm űködés és a partnerség szempontjából a
törvényi szabályozás alapján kialakított gyakorlat.
  Gondot jelent mindez a törvényi szabályozásban és a gyakorlatban azért is, mert
Nyugat-Európában éppen ezen a szinten jellemz ő leginkább a partnerség, a
gazdasági és az önkormányzati szféra, valamint a civil szektor közvetlen
együttműködése.
László Mária : A gazdasági szervezetek szerepe a közösségi fejlesztések finanszírozásában
                      Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 39-57. p.



  52       László Mária                                                    TÉT 1998    s    1-2

    A területfejlesztési törvény lehet ő séget teremt a kooperációra és a koordinációra,
  de ezzel mégsem készteti, fő ként nem kényszeríti az ágazatokat együttm űködésre,
  mivel nem tereli egy egyeztetési kényszerpályára a döntéseket. Országos szinten a
  minisztériumok képvisel ő i jelen vannak a döntéseknél, de területi szempontú
  kontrollnak az ágazati döntéseket nem kell el őzetesen alávetni.
    A területfejlesztés szempontjából az is fontos lenne, hogy a forrás felhasználást
  egyeztessék a partnerekkel, a területfejlesztés szerepl őivel. Még inkább fontos a
 források koncentrált felhasználásának elve, mely alapján a területfejlesztés
  partnerei a saját forrásaikat is hozzárendelik a közös területfejlesztési céloknak.
  Mindez azért lenne szükséges, mert csak ebben az esetben valósítható meg az
  endogén forrásokra épül ő, alulról építkező , decentralizált regionális politikai
  modellváltás. Az elmaradottság kezelése helyett/mellett ez képes csak a piac negatív
  hatásainak mérséklésére és az innováció ösztönzésére.
    Magyarországon a regionális politika irányváltása megnöveli a népességnek azon
 körét, akiket közvetlenül is érint a területfejlesztési célel őirányzatok, az addicionális
  források és a projektorientált finanszírozás hatása és ezeknek a fejlesztésekre
 gyakorolt integratív jellege. (Horváth 1997) Erre a partneri együttm űködésben
 érdekelt szervezeteket és a területfejlesztés szerepl ő it már az Európai Unióhoz való
 csatlakozási folyamat kezdetén fel kellene készíteni és be is kellene vonni a
 csatlakozási folyamatok minden lépésébe, a mainál intenzívebb formában. Fél ő,
 hogy a gazdasági szervezetek a felkészítés folyamatából kimaradnak, perifériára
 szorulnak, holott a közigazgatás (f ő ként a központi közigazgatás) nem kezelheti
 saját ügyeként, a gazdasági szervezetek és a civil társadalom bevonása nélkül ezt a
 folyamatot.
   Lényeg a változás szempontjából, hogy a területfejlesztés a gazdasági és állami,
 önkormányzati szektor közötti partnerség formájában bontakozzon ki, de ahhoz a
 hatalom térbeli gyakorlásának rendje kell, hogy megszilárduljon és kialakuljanak az
 állami, közhatalmi decentralizáció stabil önkormányzati keretei.

                  Sajátos konfliktusok a helyi kapcsolatokban
   A fejlesztések finanszírozását az elmúlt években sajátos módon befolyásolta, hogy
 az önkormányzati törvény elfogadása óta a fejlesztések megvalósítói a gazdasági
 lehető ségeikben korlátozott, döntéseikben szuverén önkormányzatok voltak. (ÁSZ,
 1996. jún.) Gondot okozott, hogy a települési önkormányzatok nem, vagy csak
esetenként szervez ő dtek olyan területi integrációkba, amelyek az infrastruktúra
fejlesztés szempontjából optimálisak lettek volna. Valós probléma, hogy még ma is
a vállalkozói szférával szemben kiszolgáltatottak az önkormányzatok, melynek
következményei fő ként a késedelmes és nem megfelel ő szerződésteljesítések során
jelentkeznek, amikor is az esetek többségében, nem is élnek a szankcionálás
lehetőségével az önkormányzatok. El ő fordultak természetesen olyan esetek is,
amikor az önkormányzatok kártérítési igényt nyújtottak be a felszámolás alatt álló
vállalkozások ellen, amikor a vállalkozó levonult a még be nem fejezett
beruházásokról.
   Pécsett és Baranya megyében tapasztaltak alapján azt is elmondhatjuk, hogy nem
megoldott a beruh4zások során az önkormányzatok és az intézményeik közötti
   László Mária : A gazdasági szervezetek szerepe a közösségi fejlesztések finanszírozásában
                         Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 39-57. p.



TÉT 1998    s   1-2                          A gazdasági szervezetek és a ...           53

    Pécsett és Baranya megyében tapasztaltak alapján azt is elmondhatjuk, hogy nem
 megoldott a beruházások során az önkormányzatok és az intézményeik közötti
 viszony a kivitelezés és a minőség ellenőrzését tekintve, ahol a vállalkozások az
 intézmények vezet őinek és munkatársainak észrevételeivel valójában nem is
törődnek, hiszen a teljesítés igazolója és főleg a fmanszírozója az önkormányzat
 illetve annak más intézménye.
    A fejlesztések - els ősorban az infrastrukturális fejlesztések terén (telefon, gáz,
 benzinkutak, közmű beruházások, stb.) számtalan konfliktus és a kialakult monopol
 helyzetek (MATÁV, MOL, Gázszolgáltatók, közm űvállalatok akadályozták a helyi
 kapcsolatok kedvezőbb alakulását, de pl. a vízágazati beruházásoknál a m űködtetés
műszaki - gazdasági problémái (p1. kapacitás kihasználatlanság, fajlagos költségek
 alakulása, stb.) is rontották a fejlesztések fmanszírozásának feltételrendszerét. A
különböző szervezeti keretek között létrejött kapacitások és létesítmények jelent ős
hányada önkormányzatokon kívül es ő tulajdonosi körbe került. A vagyon egy
jelentős része - a vagyonértékesítésen kívül is - kikerült az önkormányzat
korlátozottan forgalomképes vagyoni köréb ől. A teljes jogi rendezettség esetében is
 legfeljebb részvényeket kapnak az önkormányzatok, amelyik vagyonkategória
mobilizálhatóság és rendelkezési jogosultság szempontjából liberálisabb elbírálás
alá esik. A megépült és a szolgáltatóknak kötelez ően átadott gázhálózatok
tekintetében feszültséget okoz, pl. az, hogy a közm űvagyonban megtestesül ő
önkormányzati pénzeszköz és a számottev ő lakossági hozzájárulás
összegszerűségében is meghaladja a jelenlegi szabályozás szerint juttatható
részvényhányad névértékét és ráadásul még a részvények átadása is késett
folyamatosan.
   A jelentős lakossági összefogás révén létrejött közm űvagyon üzemeltetése
tekintetében - bármilyen megoldást is választanak az önkormányzatok - a felmerül ő
többletköltségek közvetlenül vagy közvetve az igénybevev őket fogják terhelni.
Mindezekkel a döntéseknél és az áralkuknál a tárgyalások során általában nem
számoltak.
   A vagyon értékesítése vagy a már privatizált társaságokba való bevitele pedig
jövedelmezőségi okok miatt magában hordozza a jelent ős állami támogatással és
lakossági összefogással létrejött vagyon leértékel ődésének a veszélyét. Az
önkormányzatok ezek ismeretében arra számítottak, hogy az érintett gazdasági
szervezetek, főként pedig a monopolhelyzetben lévő szervezetek majd
 intenzívebben bekapcsolódnak (mintegy kompenzálva a megszerzett el őnyeiket az
Önkormányzatok és a lakosság irányába) a közösségi funkciók és a fejlesztések
finanszírozásába. Ezek a reményeik egyel őre nem realizálódtak, s őt a vizsgált
térségben ennek a tendenciája sem igazolható. Fél ő, hogy a problémák egy részét a
térségi koordináció is megérzi, mivel éppen ezeken a területeken volt er ősebb a
térségi koordináció, a területi válság kezelésére született kormányhatározatok által
érintett megyékben különösen. (pl. gáz és telefonfejlesztés az Alföld - Tiszántúl
térségében, de hasonlók a vízügyi ágazati fejlesztések a Dunántúlon). A
fejlesztéseknél - éppen a kiemelt térségekben - nagyobb arányban tapasztalhattuk a
fejlesztések forrásösszetételének megalapozatlanságát, a forrástervezés
hiányosságait, a lakosság teherbíró képességének figyelmen kívül hagyását, a
céltámogatási rendszer problémáit. Mivel a térségi feladatoknak nem volt valós
László Mária : A gazdasági szervezetek szerepe a közösségi fejlesztések finanszírozásában
                      Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 39-57. p.



  54        László Mária                                                   TÉT 1998    s    1-2

  felelőse, így a feladatok összehangolása is elmaradt, növelve ezzel az
  önkormányzatok és a lakosság kiszolgáltatottságát. Pl. a beruházási hitelek és a
  tartozások fejében az említett vállalatok megvették az önkormányzatoktól a
  beruházott vagyont, melynek révén még inkább növelhették monopolhelyzetüket.
    Több beruházásnál (gázberuházások helyi konfliktusai) el őfordult, hogy az
  alvállalkozók által létrehozott teljesítmények ellenértékét sem fizették meg, holott
  előlegként az önkormányzatoktól a lakossági és a közületi hozzájárulásokat
  beszedték. Hasonló problémát okozott az öner ős fejlesztések megszüntetése azután,
  amikor az önkormányzatok már a lakosságtól a hozzájárulásokat beszedték
  (pl. telefonfejlesztésre).
    Országosan sok gondot jelentett a közvilágítás és a belterületi, valamint az
  összekötő utak építése a forráshiány miatt.
    Különböző kezdeményezésekkel találkozhattunk a forrásbevonások növelése
  céljából e téren is. Mivel a közvilágítás fejlesztésére csak új településrészek
  kiépítése esetén került sor, a közvilágítási lámpahelyek és lámpák újra történ ő
  cseréjébe több településen is bevonta az önkormányzat a gazdálkodó szervezeteket.
  A szívességen, reciprocitáson alapuló forrásbevonás akkor m űködött jobban, ha a
  gazdasági szervezetek neve valamilyen formában nyilvánosságra került (sajtóban és
  más tömegkommunikációban, vagy éppen a lámpatesteken egy-egy tábla hirdette a
  cégek nevét). Ezek a feltételek bizonyos esetekben üzleti érdekeket szolgáltak, míg
  más esetekben pusztán a helyiek közmegbecsülésének jeleként értékelhet őek.
    A reciprocitáson nyugvó helyi kapcsolatrendszerekben a mainál jóval nagyobb
  lehetőségek rejlenek a forrásbevonást illet ő en is. Természetesen illúzió lenne túl
  gyors változásokat remélni, hiszen a települési és területi folyamatok alapvet ően
 hosszú távú jelleggel bírnak. A folyamatot hosszabbá teszik a demokratikus
  fórumok is, melyeknek viszont el ő nye, hogy demokratikusabb, helyi társadalmi
 kontroll kapcsolódik a döntésekhez, éppen a helyi sajátosságok érvényesítése
 érdekében.
    A helyi kapcsolatrendszerek sajátosságaként a reciprocitás súlyának szükségszer ű
 növekedési tendenciáját kell megemlíteni, ahol a települési önkormányzatok a
 jövőben a mainál intenzívebb koordináló szerepet vállalhatnak és a gazdasági
 önkormányzatokkal (kamarákkal) sajátos munkamegosztást is kialakíthatnak.
    A reciprocitást akadályozó tényez ők napjainkban:
          a magas központi adóteher,
          a tulajdoni átalakulás bizonytalanságai,
          a privatizációban megjelen ő érdekellentétek,
          az önállóságra törekvés és a kooperatív magatartás közötti konfliktus,
          alacsony hatékonyság,
     - a jövedelemszerzés relatíve nagy id ő igénye a lakosság, a vállalkozások,
          gazdálkodó szervezetek esetében,
     - a jövedelemelosztás és újraelosztás problémái,
          a szabad rendeltetés ű ún. diszkrecionális jövedelmek relatíve alacsony
          hányada,
     - társadalmi, politikai, szemléleti korlátok,
          az érdekegyeztetés mechanizmusainak és intézményrendszerének problémái.
  László Mária : A gazdasági szervezetek szerepe a közösségi fejlesztések finanszírozásában
                        Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 39-57. p.



TÉT 1998   s   1-2                           A gazdasági szervezetek és a ...          55

  Mindezek mellett pozitív változások is tapasztalhatók voltak. Gondoljunk a civil
szervező dések és az önkormányzatok kapcsolatára, a nonprofit szervezetek
számának növekedésére, az üzleti szervezetek helyi aktivitására.

                                       Végül...

   Napjainkban megn őtt az igény a komplex településfejlesztési koncepciók
készítése iránt, amely csak a helyi gazdasági és társadalmi élet szerepl őinek
együttműködése révén realizálható. Megn ő a helyi kapcsolatrendszerek szerepe
akkor, amikor az alternatív fejlesztési elképzelések közötti választás, illetve a
rangsorolás szükséges, hogy a választott, illetve a preferált alternatívának nagyobb
legyen a megvalósulási esélye, éppen a helyi cselekvések révén, a gazdasági és a
társadalmi élet támogatottsága mellett. A gazdasági szervezetek szerepénél és az
önkormányzatokkal való együttm űködésnél figyelembe kell vennünk mindazokat a
hatásokat, amelyek a piac individuális jellege és az önkormányzatok, fóként a
települési önkormányzatok m űködésének közösségi jellege közötti konfliktusokból
származnak, és sajátos módon befolyásolják az önkormányzatok kötelez ő és önként
vállalt feladatainak finanszírozási forrásait. Ahhoz, hogy a különböz ő koordinációs
mechanizmusok együttes hatása a feladatok ellátásánál hatékonyságot
eredményezzen, a települési önkormányzatok integráló szerepét is növelni kell. A
gazdasági szervezetek, a gazdaság szerepl ői felismerték, hogy az önkormányzatiság
és a piacgazdaság keretei között már nem a közvetlen részvételi mechanizmusok
játszanak szerepet, hanem a közvetett kapcsolatok jelent ősége növekszik. Az
átmenet idő szakában persze minden szervezet és intézmény a saját bels ő
viszonyaival foglalkozott inkább, a kapcsolatrendszerek alakítása és
intézményesítése a terület és településpolitika szempontjából sem volt az els ő
helyen. Valószínű, hogy a következ ő idő szakban a már kialakult intézményi és
szervezeti rendszer elemei jobban keresik a horizontális kapcsolatokban rejl ő
 lehető ségeket. Mindezeket ösztönzi a gazdasági kamarákról szóló törvény alapelve
 is, hiszen a törvény alapján a gazdasági önkormányzatok szervez ődése is területi
 elven történik és feladataik egy része kapcsolódik is a terület és településpolitika,
 ezáltal pedig a helyi gazdaság alakításához. Úgy t űnik, hogy a helyi
 önkormányzatok és a gazdasági kamarák, illetve a gazdálkodó szervezetek
 kapcsolatrendszere akkor er ősödik, ha az önkormányzatok kötelez ő és önként vállalt
 feladatai között arányeltolódás következik be az önként vállalt feladatok javára. Az
 elmúlt időszakban ez éppen ellentétesen alakult, mivel a m űködéshez szükséges
 forráshiányok a kötelező feladatok finanszírozásának kényszerét jelentették
 településszinteken. Megállapíthatjuk, hogy a gazdasági szféra általában fontos
 eleme a helyi hatalmi viszonyoknak, de piacgazdasági viszonyok között csak akkor
 érvényesülhet a befolyása, ha szabályozott alapokon intézményesítése megvalósul a
 mellérendeltségen nyugvó partneri viszonyok alapján.
   A gazdálkodó szervezetek és az önkormányzatok kapcsolatrendszerét sajátos
 módon meghatározza a gazdaság tulajdoni és szervezeti struktúrája.
   A témakör vizsgálatánál els ősorban a 300 fő fölötti létszámot foglalkoztató, az ún.
 nagy gazdasági szervezetek kerülnek el őtérbe, melyek az összes vállalkozások
  1,4%-át jelentik, bár igaz, hogy koncentrálják a t őke jelentős részét. Ugyanakkor a
László Mária : A gazdasági szervezetek szerepe a közösségi fejlesztések finanszírozásában
                      Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 39-57. p.



 56        László Mária                                                           TÉT 1998     s   1-2

 szervezeteknél a felhalmozott tudás, szakértelem, szellemi t őke hasznosítása és az
 információk felhasználása is fontos a település és a térség fejl ődése szempontjából.
 A kapcsolatrendszereket célszer ű formalizált együttm űködési megállapodásokban
 rögzíteni és intézményesíteni annak érdekében, hogy a fejlesztési célok kiválasztása
 ne külsődleges impulzusok alapján történjen, hanem azokkal azonosuljon a helyi
 társadalom és gazdaság minél több szerepl ője.

                                             Irodalom
 Az Állami Számv_vöszék Tájékoztatója az önkormányzatok pénzügyi egyensúlyi helyzetének ellenörzési
   tapasztalatairól. Önkormányzati Tájékoztató, 1997/1.
 Hegyesi Gábor (1991) Integrációs modellek és nonprofit szektor Esély 1. sz.
 Horváth Gyula (1997) A magyar regionális politika változása a XX. század végén Magyar Tudomány 1.
 Kuti Éva - Marschall Miklós (1991) Ki finanszírozza a kultúrát, miért és hogyan? Társadalmi Szemle 3.
 László Mária (1997) Az önkormányzatok gazdasági eszközrendszere PhD. dolgozat, Kézirat, JPTE
   Közgazdaságtudományi Kar 150. o.
 Pálné Kovács Ilona (1997) A területfejlesztési tanácsok m űködésének tapasztalatai Kézirat, OTKA
   7047. Az önkormányzatok gazdasági eszközrendszere Témavezet ő : László Mária
 Pécs város marketingfejlesztési koncepciója 1997. JPTE TTK Turizmus Tanszékcsoport, Kézirat,
   Témavezető : Aubert Antal
 Savas E. S. (1992) Privatizáció - Hogyan vonuljon ki az állam a gazdaságból?



              PUBLIC-PRIVATE PARTNERSHIPS IN
               FINANCIALNG PUBLIC SERVICES
                                     MÁRIA LÁSZLÓ
   In the theoretical studies of economics, private enterprises in financing public
 services are considered either as additional resources to governmental expenses or
 as entities investing into human capital for improving their competitiveness. The
 environmental approach puts enterprises into the context of the system of social,
 economic and institutional relations that have a considerable impact on economic
 decision-making process. In this way, enterprises have an important part in social
 harmony and economic development.
   Since financial resources of local governments for the operation and development
 of public services are scarce, local enterprises are considered as potential partners of
 authorities in such activities. Collaboration between local actors should result a
 more efficient service system of a higher quality. Such projects reflects the
 transition process in the environment of the Hungarian local government system,
 such as structural and spatial changes in the economy, social and regional
 differentiation and conflicts that effected relations of the public and private sector as
 well. To manage such problems, regional development policies should consider not
 only public institutions and authorities but also private enterprises as actors of
 spatial development. For this purpose, decentralised and operational framework of
 territorial administration must be established.
  László Mária : A gazdasági szervezetek szerepe a közösségi fejlesztések finanszírozásában
                        Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 39-57. p.



TÉT 1998   s   1-2                           A gazdasági szervezetek és a ...          57

  In the transition period, regional development projects were implemented by
sovereign local governments having scarce financial resources. They received no
significant support from large scale service companies (enjoying the status of
monopoly) and were often exposed to the unfair business conduct of private
contractors. Such conflicts should be eliminated through co-operation between the
public and private sectors resting on reciprocity. The first steps towards broadening
such "horizontal" relations must be the integration of interests and purposes of
enterprises into local development strategies and defining the conditions of
collaboration in formai contracts. In this way, development policies of the local
government will be supported widely.