Tér és Társadalom 11. évf. 1997/3. 117-131. p.
Tér és Társadalom 1997 s 3: 117-142
KITEKINT Ő
A HATÁRMENTI EGYÜTTM ŰKÖDÉS
NEMZETKÖZI RENDSZEREI:
NÉMETORSZÁG, LENGYELORSZÁG ÉS AZ EU
(Transboundary Regionalism within International Regimes: Germany,
Poland and the EU)
JAMES SCOTT'
Az Európai Unión belül a határokon átnyúló térségi együttm űködést segítő
szervezetek fejl ődése gyorsan halad elő re, ami az integrációs folyamatnak és az EU-
politikák megvalósításának fontos eleme. Az Eurorégiók széles körben ismert
modelljét alkalmazták a német-lengyel határmenti térségben - amelyet a gyors
politikai és gazdasági átalakulások jellemeznek - az EU b ővítésének megkönnyítése,
valamint Közép-Európa, az új német tartományok és az Európai Unió többi része
közötti térbeli kohézió er ősítése eszközeként.
A határmenti együttműködés különböző indítékok, lehető ségek és stratégiai
megfontolások ered őjeként alakul ki. Közigazgatási és intézményi struktúrák,
nemzetközi összefüggések, a nemzetállamok politikai szempontjai, a kulturális,
nyelv és a történelmi fejl ődés sajátosságai formálják az együttm űködés kereteit.
Ezen tényez ők egyaránt befolyásolják a bels ő kohéziót (a tényleges
együttmű ködést) és a határmenti térségeknek, mint (Soldatos kifejezésével élve)
"szub-nemzeti paradiplomácia" megvalósítóinak megjelenését, szerepét. Ezért
minden határmenti térségre jellemz ő a határon átnyúló kapcsolatok és
összefüggések sajátos konstellációja, amely a nemzetközi térségi együttm űködés
fejlő dését meghatározza. Jelen tanulmány egyszer űsített analitikus kereteket
alkalmaz a német-lengyel határmenti térségre. A rendszerelmélet koncepcióját
felhasználva - amely a határon átnyúló kezdeményezések szabályait, normáit,
stratégiai szempontjait és eszközeit foglalja magában - tárgyaljuk az EU határmenti
térségi politikájának és a német-lengyel együttm űködés sajátos környezetének
kölcsönhatását.
Amint azt e tanulmány is érzékelteti, az együttm űködés konkrét eredményei
vegyesek. Az intézmények kiépítése sikeres volt, a térségi fejlesztési politika
célkitűzései és a helyi stratégiai tervezés fejlesztésének eredményei azonban
nehezen értelmezhet őek. A szerző kísérletet tesz annak bemutatására, hogy a német-
-lengyel határon átnyúló együttm ű ködés intézményei formái miként hatottak
működési környezetükre az elmúlt hat év során, és eközben mennyiben sikerült a
térségi problémákat új megvilágításba helyezniük, ami a figyelmet a határokon
átnyúló együttm ű ködés fontosságára irányította. Az azonban továbbra is nyitott
kérdés marad, hogy ezen fejlemények a b ővülő EU-n belüli német-lengyel
határmenti térségek jelent ősebb politikai és gazdasági szerepét jelzik-e.
James Scott :
A határmenti együttműködés nemzetközi rendszerei : Németország, Lengyelország és az EU
Tér és Társadalom 11. évf. 1997/3. 117-131. p.
118 Kitekint ő TÉT 1997 s3
A határmenti kapcsolatok együttm űködések globális összefüggései
A határmenti regionális együttm űködés jelensége az államok közötti verseny,
érintkezés, alku, és együttm űködés komplex folyamatának részét képezi (Cappelin
1993, Ratti 1988). Á határmenti térségek a tartományokhoz, városokhoz és más,
szub-nemzeti szereplőkhöz hasonlóan paradiplomáciai eszközökkel élnek érdekeik
érvényesítéséért (Scott 1989, Clement 1996). A térségek bels ő kohéziója, illetve a
külső politikai és gazdasági nyomásra adott "reakcióik" egyaránt megmérettetnek
(Duchacek 1986). Az államközi integráció - mint amilyen az Európai Unióban vagy
az Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Társulás országaiban zajlik — által er ősített
kölcsönös függés (els ősorban globális, ökológiai értelemben) és a nemzetállam
politikaformáló képességeire nehezed ő egyre több kihívás, úgy t űnik, javította a
térségi és helyi, határokon átnyúló együttm űködési kezdeményezések feltételeit.
Feltételezték, hogy a határokon átnyúló térségi fejlesztési stratégiák nem csak a
helyi, hanem végső soron nemzetgazdasági érdekeket is szolgálnak (Koch 1974).
Különösen igaz ez Európában, ahol az integrációs imperatívusz „nyilvánvalóvá vált
azáltal, hogy a (nyitott) európai piaci tér létrehozás gazdasági és politikai
szükségszerűséggé vált" (Ratti 1993). Az az érv is felmerült, hogy az ökológiai
szükségszer űség által vezérelt, a területi tervezési, gazdasági és kulturális téren
működő helyi szintű együttműködés az informális szférából szélesebb kör ű
nemzetközi koordináció színterévé, majd alkalmasint politikai integrációvá
fejlődhet (Becker-Mark 1992). Ezek az érvek "racionális" alapot teremtenek az
együttműködés előmozdítását és megkönnyítését segít ő politikák kidolgozásához a
határmenti területeken. Ez tükröződik az EU strukturális és tervezési politikájában
is, amelynek célja a térségi kezdeményezések er ősítése, illetve a régiók nemzetközi
szövetségei létrehozásának támogatása. 2 Az európai határmenti térségek régóta
részesei a paradiplomáciai tevékenységeknek, mellyel a nemzeti politikák
hiányosságaira és a helyi/regionális döntéshozatali autonómia folyamatos
korlátozására reagáltak. 3 Ennek eredményeként, bár sok esetben más okok miatt is,
a szub-nemzeti diplomáciát támogatták a határmenti együttm űködés aktivistái,
számos nemzeti kormány és az európai politikaformáló tisztvisel ők.
A szub-nemzeti paradiplomáciai tevékenység elterjedéSe igazolja a konvergencia-
elméletek azon híveit, akik bizonyos folyamatosságot látnak a probléma-megoldó
intézmények fejlődésében, ahol a globális nyomás által feler ősített intézményi
verseny (Boyer 1996) az intézményi tervezést és gyakorlatot az új gazdasági és
politikai kérdésekhez igazítja. Ezen feltevésnek a határmenti térségekre történ ő
alkalmazásával feltételezhetjük, hogy a gazdaság globalizációja - különösen az EU
és a NAFTA fölrésznyi integrációs keretein belül - a kölcsönös függ őség
erősödéséhez és a határoknak, mint a kirekesztés eszközeinek elt űnéséhez vezet. A
"konvergencia"-érvet részben alátámasztja, hogy a helyi és nemzeti kormányzatok
önkéntes részvételén alapuló határon átnyúló együttm űködési szervezeteket,
Eurorégiókat hoznak létre az Európai Unió küls ő határai mentén és számos Közép-
és Kelet-Európai ország között.
A kölcsönös függőség logikája és az új problémamegoldó mechanizmusok
kialakításának szükségessége gyakran ütközik a nemzeti érdekekkel, és
ellentmondásba kerül a határmenti együttm űködés szerepl ői által megteremtett
James Scott :
A határmenti együttműködés nemzetközi rendszerei : Németország, Lengyelország és az EU
Tér és Társadalom 11. évf. 1997/3. 117-131. p.
TÉT 1997 s3 Kitekint ő 119
intézményi határokkal (Duchacek 1987). A határon átnyúló együttm űködés sikere
így annak a kölcsönhatásnak a függvénye, amely a politikai, társadalmi és gazdasági
környezettel áll fönn, amelyben a kapcsolat m űködik. Ez a határmenti térségek bels ő
kohézióját és felruházza azokat egyfajta sajátos identitással. Következésképpen a
nem adminisztratív jelleg ű, hanem a tényleges együttm űködésekre épül ő
szerződések által meghatározott nemzetközi határmenti térségek csak akkor
életképesek és a felmerül ő problémáikat akkor tudják megoldani, ha nemzeti és
nemzetek fölötti szervezetekt ől, intézményektől támogatást kapnak.
A határmenti együttműködés szervezeteinek gyors fejl ődése e térségeknek
politikai tartalmat és szerepet biztosított, továbbá új európai területi dimenziók
kialakítását eredményezte. A konfliktus-kezelés új - bár korlátozott döntéshozatali
hatalommal felruházott — színterei alakulnak ki a nemzetállamok és térségek európai
mozaikján belül. Ugyanakkor a folyamat nem olyan töretlen, mint amilyennek
látszik. Az Európai Unióban két intézményesítési stratégiával szándékoziknak elérni
két, némiképp ellentmondó célkitűzést: az egyik a szub-nemzeti (határmenti)
paradiplomácia felügyelete, a másik az informális, helyi szint ű, határon átnyúló
kapcsolatrendszer újszerű és hatékony rendszereinek támogatása, amely az
integráció ösztönz ője lehet (Church; Reid 1995). A lényegre Gress (1966), Scheiber
(1993) és mások mutattak rá, miszerint a nemzetek feletti kormányzási struktúra
létrehozása (például az EU esetében) esetenként korlátoZhatja is a politikai
folyamatokat a szub-nemzeti szinteken, ugyanakkor a szabadkereskedelem és a
növekvő verseny nagyobb kezdeményez őkészséget igényel az egyes régióktól. Az
európai és a nemzeti politikák egyre szövevényesebbé váló rendszere sok esetben
erodálta a helyi, regionális kormányzatok hatáskörét, még a fejlett szövetségi
rendszerekben is, mint például a Németország (Scharpf 1985).
A jelen tanulmány célja az, hogy a német-lengyel határon átnyúló térségi
folyamatok és az európai integrációs folyamatok közötti összefüggéseket vizsgálja,
amelyeknek kereteit az EU határmenti együttm űködéseket támogató, nemzetek
fölötti politikája biztosítsa. Ganster és Sweedler (1990), Cappelin (1993), Ratti
(1988, 1993), Scott et al. (1996) szerint a folyamat meghatározói egymással
összefüggő tényezők rendszere és a helyi intézmények. Ezek közül legfontosabbak:
a nemzeti szuverenitás közös értelmezése, (pl. szabadkereskedelmi szerz ődések és
úgynevezett biztonságpolitikai szövetségek formájában), a kölcsönös gazdasági
függőség foka, a nemzeti érdekek konvergenciája, a határon átnyúló mozgás
viszonylagos szabadsága, ide értve a munkaer ő áramlását is, a kölcsönös kulturális
megértés és nyelvikapcsolatok, a gazdasági és politikai hatalom nemzeti
központjaihoz viszonyított perifériális jelleg a tárgyalt térségekben, a társadalmi-
gazdasági, szervezeti rendszerek hasonlósága, és olyan negatív küls ő tényezők
fenyegetése, amelyek egyoldalú intézkedésekkel nem kezelhet ők. Jóllehet minden
ilyen tényező fontos, azonban ezeket analízissel rendszerezni kell annak érdekében,
hogy tisztább képet kapjunk az egyes határmenti térségek helyzetér ől.
Duchacek definíciója szerint a "a kormányzati rendszer formális és informális
szabályok és intézmények halmaza, amelynek célja és tevékenysége a közvetlen
környezet (térség) viselkedésének szabályozása" (1986). Tanulmányunkban azt
vizsgáljuk, hogy a nemzeti határokon átível ő szervezeti-intézményi keretek - mint
például az európai határmenti térségekkel kapcsolatos politika - miként hatottak,
James Scott :
A határmenti együttműködés nemzetközi rendszerei : Németország, Lengyelország és az EU
Tér és Társadalom 11. évf. 1997/3. 117-131. p.
120 Kitekint ő TÉT 1997 s3
milyen kapcsolatban voltak a német-lengyel határmenti térség helyi együttm űködési
környezetével. A határon átnyúló együttm űködés meghatározói kerülnek tárgyalásra
a két nemzetet felölel ő térbeli tervezési intézményeknek a két nemzetre kiterjed ő
térségben történ ő fejlődésével kapcsolatban. Ezen megfigyelések alapján a német-
lengyel határon átnyúló térségi tevékenység jöv őbeni szerepének lehetséges
változatait vázoljuk fel, tekintettel az EU-integrációra és a kelet felé való
terjeszkedésre.
Együttm űködési rendszerek a német-lengyel határmenti térségben
A kezdeti habozás és fenntartások ellenére az EU Bizottsága aktív támogatást
nyújtott a helyi és regionális, határokon átnyúló együttm űködés fejlesztéséhez az
elmúlt tíz év során. Ez a támogatás az EU-politika decentralizálásával, illetve
regionalizálásával (Madiot 1996) kapcsolatos vita, a térségek közötti versenyt és a
helyi vállalkozói kezdeményezést hangsúlyozó térségi fejlesztési programok
reformjai (Syrett 1993) és az általános európai gazdasági kohézió szempontjai
(Williams 1996) eredménye. A tagországok ezen kívül felismerték, hogy az EU-n
belüli határmenti térségeket jellemz ő politikai és gazdasági kapcsolatok alacsony
szintje erősíti a polarizációt és negatívan hat az európai versenyképességre is (EU
Bizottság 1993; Millan 1994).4
Az Európa Tanács, a regionális és helyi hatóságok és az Európai Határmenti
Térségek Szövetsége ösztönzésére az EU számos kezdeményezést indított el azzal a
céllal, hogy ösztönözze a határon átnyúló együttm űködést információcserék és a
helyi, illetve térségi szinten megvalósított együttm űködési programok pénzügyi
támogatása révén. Az Európai Szociális Alap (ESF), az Európai Regionális
Fejlesztési Alap (ERDF) és az Európai Mez őgazdasági Alap (EAGGF) által
finanszírozott INTERREG nev ű közösségi kezdeményezés 1990 óta több mint 2
milliárd ECU-t költött a határmenti térségek integrált fejlesztéseire. 5
Az INTERREG és az ehhez csatlakozó programok részét képezik egy nemzetközi
megállapodásokon alapuló határmenti regionális politikának, amely a
nemzetállamoknak fontos közvetítő és felügyeleti szerepet szán. Az utóbbi a
regionális szint autonómiájának függvényében az egyes tevékenységi területeken
eltérő mértékű lehet. Az EU-n belüli, és a nemzeti, térségi és helyi hatóságok közötti
együttműködés átalakítja a nemzetállamok és térségek közötti kapcsolatokat. A
jelenlegi strukturális és kohéziós politika csökkentette a nemzetállamok "kapu őri"
funkcióit, melynek következtében a helyi és regionális kormányzatok kapcsolatai
közvetlenebbé válnak Brüsszellel és ugyanilyen módon az EU közvetlenebbül
avatkozik be a régiók ügyeibe (Hooghe és Marks 1996).6 Ugyanakkor az EU
strukturális politikája mind nagyobb nyomást fejt ki a térségekre annak érdekében,
hogy az agresszív promóciós stratégia megvalósítására ösztönözve azokat.
A nemzeti szuverenitás felfüggesztését valamennyi tagállam elfogadta, a
gazdasági integráció kínálta gazdasági el őnyeinek kihasználása érdekében. Ehhez a
tőke és a munkaer ő nagyobb mobilitása és rugalmasabb politikaformáló
mechanizmusok szükségesek. Az Egységes Európai Piac, a közösségi politikák
kereteinek megteremtésével és az Európai Bíróság és a Nyugat-Európai (védelmi)
Unió (WEU) fejlesztésével haladt el őre leginkább az államközi integráció és a
James Scott :
A határmenti együttműködés nemzetközi rendszerei : Németország, Lengyelország és az EU
Tér és Társadalom 11. évf. 1997/3. 117-131. p.
TÉT 1997 s3 Kitekint ő 121
nemzetek fölötti szervezetek létrehozása révén. Körvonalazódik egy markáns
határmenti regionális politika képe az EU-n belül, amely már nem csupán a
támogatások odaítélésének irányelveit körvonalazza, hanem határozott normatív
elemeket is tartalmaz. Jelen tanulmány egy olyan, határokon átnyúló
együttműködési rendszerrel foglalkozunk, amelynek saját bels ő logikája van, és
melynek célja a határmenti régiók fejl ődésének elő segítése és a kooperáció
szabályozása. (1. táblázat). Az EU-nak jelentő s szerepe van ebben a folyamatban,
mivel a strukturális politika keretei között támogatja az együttm űködési
kezdeményezéseket. A rendszernek fontos eleme az alulról felfelé történ ő építkezés,
vagyis a határmenti térségek képviselhetik saját szempontjaikat és érdekeiket az
Európa Tanács, az AEBR (Európai Határmenti Térségek Szövetsége), az Európa
Parlament és más nemzetközi testületek által szervezett konferenciákon.'
Az európai határokon átnyúló együttm űködési rendszerek létrehozását sok tényez ő
ösztönzi, többek között az új piacok megnyitása, az európai biztonsági érdekek és
az általános politikai stabilitás fenntartása, a gazdasági kohézió és életképesség, a
tágabb értelemben vett európai együttm űködés és integráció negatív társadalmi
hatásainak kiküszöbölése, és az átmenet korszakát él ő nemzeti és regionális
gazdasági bázisok dinamizálása. 8 Az intézmények kiépítését számos kormányközi
testület, valamint helyi és regionális együttm űködések ösztönzik, a határokon
átnyúló együttműködési tevékenység koordinálása céljából. Különösen ösztönzik az
önkormányzatok határokon átnyúló szövetségeinek létrehozását. Ez a regionális
igazgatás újabb szintjét jelentik és fontos szerepet játszanak az INTERREG
pénzeszközeinek közvetítésében a határmenti térsége felé. Feladatuk a határokon
átnyúló, térségi fejlesztési programok kidolgozása, amelyek a pénzeszközök
felhasználásának cselekvési terveket adnak az érintett kormányok és az EU általi
jóváhagyást követően.9
A Közép- és Kelet-Európai országok (CEEC) az 1989-1990-es változások óta
szoros gazdasági és politikai kapcsolatok kiépítésére törekszenek az Európai
Unióval és más európai integrációs intézményekkel. Stratégiai okok miatt ezen
kezdeményezéseket komolyan támogatták, hiszen a korábbi "keleti tömb"
országainak gazdasági és politikai stabilitása, illetve gazdasági dinamizmusa nem
csak az európai biztonság, hanem az EU prosperitása szempontjából is lényeges.
Lengyelország és a többi Közép-Európai ország esetében a határokon átnyúló
együttműködési rendszer az EU általános, "pre-integrációs" politikáját tükrözi,
melynek célja a társult államok alkalmazásának el ősegítése az európai törvénykezési
és szabályozási kömyezethez. 10
Az egyes EU-tagállamok gyakran hangoztatják az EU-n kívüli szomszédjukkal
vagy olyan harmadik állammal való együttm űködésük fontosságát, amelyekhez
hagyományosan szoros kulturális vagy gazdasági kapcsolatok f űzik őket.
Spanyolország például nagyobb támogatásért folyamodott az észak-afrikai államok
számára, Németországnak alapvet ő érdeke a szoros kapcsolat fenntartása Közép-
Európával, különösen Lengyelországgal. Németország saját stabilitását és majdani
piacát biztosítja a lengyel gazdaság támogatásával és Lengyelországnak az EU
gazdasági és biztonsági intézményeihez történ ő csatlakozásával. A belépés feltételei
azonban szigorúak, és az EU keleti irányú b ővítése nem csak a nyitott és
demokratikus társadalmak fejl ődésétől függ, hanem megfelelő csatlakozási politika
James Scott :
A határmenti együttműködés nemzetközi rendszerei : Németország, Lengyelország és az EU
Tér és Társadalom 11. évf. 1997/3. 117-131. p.
122 Kitekint ő TÉT 1997 s3
kidolgozására a csatlakozni szándékozó országok részér ől erőfeszítéseket is igényel
és olyan intézmények létrehozására, amelyek képesek a többoldalú együttm űködést
és az államközi integrációt el ősegíteni. Ezért a határmenti tervezési és a
területfejlesztési együttm űködés az EU és Lengyelország között fontos szerepet kap
a csatlakozás előkészítésében. (Európai Bizottság 1994).
1. TÁBLÁZAT
A határmenti együttm űködés rendszere Európában
(Transboundary cross-border cooperation regimes in Europe)
Normák Hajtóerők Intézmények Eszközök
- nemzeti (illetve - kohézió - kormányközi - strukturális politikai
felettes kormány- - a Közép-Európai bizottságok nemzeti ösztönzői (INTER-
zati) közvetítése államok "pre- és térségi szinten REG)
- szinergia: a integrációja" - informális parla- - határmenti regionális
komplementitás - decentralizálás és menti munkacso- fejlesztési programok
lehetőségeinek regionalizálás portok - információáramolta-
kiaknázása - a térségi és helyi - Eurorégiók: helyi tás és az együttmű-
- partneri viszony: kezdeményezések központú intéz- ködéssel kapcsolatos
a politikák össze- támogatása mények know-how átadása
hangolása több - versenyképes tér- - európai képviselet (LACE)
szinten, addicio- ségi politika ki- spontán szervező- - nyilvános fórumok és
nalitás közös dolgozása dések révén politikai platformok
finanszírozás (Európai Határmenti (CEMAT, Európa
révén Térségek Tanács, AEBR)
Szövetsége, AEBR)
A határmenti együttm űködés intézménye: és a német-lengyel
együttm űködés környezete
A német-lengyel határmenti térség helyzete számos olyan nehézséget megtestesít,
amely a "Kelet" és a "Nyugat" közötti, határmenti együttm űködés új formáinak
létrehozásával együtt jár. A határt a II. világháború után alakították ki és térségét
azóta is Európa egyik periférikus régiójaként tartják számon, ahol a gazdasági
fejlődés lassú volt, és csupán szórványosak voltak a politikai légkör függvényében
változó határmenti kapcsolatok. A kelet-lengyelországi elcsatolt területekr ől
(jelenleg Belarusz, Litvánia és Ukrajna részei) Pomerániába és Sziléziába, az
egykori német tartományokba áttelepített lengyelek évtizedekig nem tudtak gyökeret
verni a térségben, mert attól féltek, hogy visszacsatolják a frissen kapott földjeiket
Németországhoz. Eltekintve a szerény léptékű ingázástól és bevásárlástól, a
határmenti kapcsolatok fejl ődésének nem voltak valós politikai lehet őségei. A közös
határ mentén fennálló pszichológiai patthelyzet tehát önmagában is nagyobb
figyelmet érdemelt volna. A német-lengyel közeledés, a határral kapcsolatos viták
rendezése és a felek békés együttélését el ősegítő kétoldalú egyezmények csak 1989-
ben és 1990-ben végbement politikai változásoknak köszönhet ően vált lehetségessé.
A német újraegyesítés vetett véget az NDK elzárkózó határpolitikájának és a
németeket, lengyeleket egyaránt sújtó utazási korlátozásoknak.
James Scott :
A határmenti együttműködés nemzetközi rendszerei : Németország, Lengyelország és az EU
Tér és Társadalom 11. évf. 1997/3. 117-131. p.
TÉT 1997 s3 Kitekint ő 123
A nemzetközi együttm űködések ösztönzése és a volt szocialista államok Európai
Unióba történő bevonása érdekében azok a pre-integrációs együttm űködési formák
kaptak nagyobb támogatást, amelyek egyértelm űen területfejlesztési igényeket
szolgálnak és a gazdasági, politikai kohéziót er ősítik. A német-lengyel, cseh-német,
olasz-szlovén határ közelében él ők és az EU többi keleti határrégiója viszonylag
kevés tapasztalattal rendelkezik a határmenti együttm űködés terén, és hiányoznak az
anyagi eszközök is az ambiciózus fejlesztési projektek finanszírozásához. Ezen
régiók így szükségszerűen az EU-hoz fordultak ösztönzésért, irányelvekért és
pénzügyi segítségért. A "visszatérés Európába" mint a stabilizáció és gazdasági
növekedés stratégiája (amelyet a PHARE-programokkal is támogattak 1989-t ől)
után a "pre-integrációs" politika került el őtérbe, amely meghatározta a
Lengyelországra, Magyarországra és más államokra vonatkozó tagsági
követelményeket (különösen az agrárpolitika terén).
Lengyelország és más közép-európai országok esetében is szükségesnek tartották,
hogy rövid időn belül létrehozzák a területi tervezési együttm űködés intézményeit,
amelyek áthidalhatják a történelmi konfliktusok teremtette szakadékokat. Ennek
egyik eszközét találták meg a többszint ű képviselet stratégiájában (AEBR, 1992). Ez
a német-holland és a Benelux határmenti térségekben kialakított és kiérlelt módszer
tartalmazza a teljes nemzeti közigazgatási kompetenciával felruházott hivatalos
tanácsadó testületek felállítását is. (Scott 1993) A határmenti régiók tervezésével
foglalkozó testületek felállítását - különböz ő kormányzati szinteken - 1992-ben
kezdték meg a német-lengyel határ mentén. Nemzeti szint ű intézményeik a Területi
Tervezés Kormányközi Bizottsága, a közös Környezetvédelmi Tanács, a Határvízi
Bizottság és az Odera folyó Védelmének Nemzetközi Bizottsága. Tartományi,
illetve regionális szinten különböz ő munkacsoportok és a Német-Lengyel Gazdaság-
fejlesztési Testület, helyi szinten pedig a Pomerániai Eurorégiók, a Pro-Europe
Viadrina, a Spree-Neisse-Bober és a Neisse/Nysa szervezetei alakultak meg.
(1. ábra) Az Eurorégiók intézményei a hasonló funkciót ellátó holland-német
szervezetek mintájára álltak fel, a helyi és (a német oldalon) a megyei
önkormányzatok közötti önkéntes együttm űködésével.
Az Eurorégiók fő célja, hogy elismerjék őket olyan nemzetközi szervez ődésként,
amely az adott régió gazdasági, környezetvédelmi, szociális és intézményi
problémáival foglalkozik. Az ilyen tevékenységeknek Eurorégiók szintjén történ ő
koncentrálásától azt remélik, hogy a német-lengyel együttm űködéssel olyan kritikus
tömeget érhetnek el (gazdasági értelemben), amely er ősíti határmenti térségek
kohézióját, illetve felkelti magánbefektet ők és intézmények érdekl ődését.
Hosszú távú működésük megszervezése és a területfejlesztési támogatásra
vonatkozó új európai követelmények kielégítése céljából az Eurorégió-társulások - a
holland-német szervez ődésekhez hasonlóan — kidolgozták a Határmenti Fejlesztési
Koncepciókat (TDC-ket), amelyek a határon átnyúló együttm űködés fő célkitűzéseit
és a cselekvés lehetséges irányait határozzák meg. A TDC-k adják a konkrét
projektek és javaslatok alapját, amelyek megvalósítása az EU, a nemzeti kormányok
vagy más pénzügyi alapok támogatásával lehetséges.
James Scott :
A határmenti együttműködés nemzetközi rendszerei : Németország, Lengyelország és az EU
Tér és Társadalom 11. évf. 1997/3. 117-131. p.
124 Kitekint ő TÉT 1997 s3
L ÁBRA
Eurorégíók a német-lengyel határ mentén
Euroregions on the German-Polish border
or at
tartomány/vajdaság határa
me e határ
James Scott :
A határmenti együttműködés nemzetközi rendszerei : Németország, Lengyelország és az EU
Tér és Társadalom 11. évf. 1997/3. 117-131. p.
TÉT 1997 s3 Kitekint ő 125
A német-lengyel határmenti együttm űködés különösen ígéretes területei lehetnek
az elsősorban európai és nemzeti forrásokból finanszírozott új, lokális szinten
megvalósuló programok. A PHARE-alapelvek 1994-es változásai óta
Lengyelország PHARE-eszközeinek egy részét a határmenti térségek projektjeire
fordítja és ezzel elméletileg lehet ővé válik közös programok megvalósítása a német
régiókkal. Az utóbbiak számára az INTERREG program biztosítja pénzügyi
feltételeket. Jelenleg az "INTERREG II/PHARE program - környezetvédelmi
szervezetek és NG0-1( 11 által biztosított forrásokkal kiegészítve - nyújt pénzügyi
támogatást számos helyi és térségi együttm űködési projekthez az EU küls ő határai
mentén. A jelentősebb eredmények között tartják számon a közös szennyvíztisztító
létesítményeket, határmenti városok közös tervezési programjait, a közös
természetvédelmi területek kialakítását, a fels őoktatási és ifjúsági csereprogramokat,
illetve a közös adatbázisok kialakítását a területi tervezésben tevékenyked ők és a
régiókban működő vállalkozások számára. A német-lengyel határmenti térségben az
ehhez hasonló projektek a határmenti együttm űködésnek legpozitívabb elemei,
mivel segítik a hatékony munkakapcsolat kialakítását a lengyel és német állami és
magánszektor szerepl ői között.
Az együttm űködés küls ő feltételei: a problémák kezelése
A együttműködés feltételeinek gyors kialakítása a területi tervezésben, illetve az
Eurorégiók megalakulásában résztvev ő politikusok, üzletemberek és más szerepl ők
érdekeltsége és részvétele a folyamatban a néemt-lengyel határmenti kooperáció
jövője, fejlődés szempontjából igen biztató. Az együttm űködés konkrét eredményei
kevésbé egyértelm űek, különösen akkor, ha összevetjük azokat a gazdasági
kohézióra és a "pre-integrációra" vonatkozó célkit űzésekkel. Ennek egyik oka, hogy
az európai területi politika és annak eszközrendszere nehezen igazítható a német-
lengyel határ térségére jellemz ő helyi és regionális sajátosságokhoz. Ezek többsége
összefügg a poszt-szocialista átalakulás folyamatával, amely Lengyelország és
Németország esetében számottev ő különbségeket mutat.
A német-lengyel együttm űködés helyi és regionális szintjén nemzetközi
intézmények létrehozása ellenére a résztvev ők politikai súlya, mérete eltér ő.
Németország szövetségi rendszerében a tartományok (és nem Bonn) feladata a
területi tervezés és a területfejlesztési politika. Ezek intézményei jól m űködnek a
tartományokon belül, regionális szinten is. Lengyelországban azonban legfontosabb
térségi szereplők (a vajdaságok) csak viszonylag gyenge koordinációs hatáskörrel
rendelkeznek. Hiányoznak a területi tervezés regionális szint ű intézményei,
hatóságai, s ez politikai vákuumot teremtett a központi, illetve a helyi kormányzati
szintek között. A helyi önkormányzatok szövetségei - például az Eurorégiók - nem
helyettesíthetik a regionális igazgatást. A két ország közötti különbségek az
igazgatás mellett a gazdaságban, az életszínvonalban és a helyi kormányzatok
rendelkezésére álló pénzügyi er őforrásokban is jelent ősek.
A közigazgatási hatáskör diszkontinuitásai mellett ebben az összefüggésben
figyelembe kell vennünk Kelet-Németország és Lengyelország helyi
önkormányzatainak gyengeségeit is. A poszt-szocialista átalakulások viszonylagos
politikai autonómiát és önkormányzatot biztosítottak a helyi közösségeknek, s a
folyamat a helyi kormányzatok tervezési hatáskörének jelent ős bővülésével járt
James Scott :
A határmenti együttműködés nemzetközi rendszerei : Németország, Lengyelország és az EU
Tér és Társadalom 11. évf. 1997/3. 117-131. p.
126 Kitekint ő TÉT 1997 s3
együtt. (Frzystacki 1992; Eilander, Gustaffson 1993). A helyi önkormányzatokra
Kelet-Németországban és Lengyelországban 1989 óta új feladatok tömegét
hárították. Számos helyhatóságra még ma is jellemz ő a központi, vagy más fels őbb
közigazgatási szinttő l való fiiggés tudata, ami lassítja az önálló kezdeményezéseket
és a más helyi közösségekkel alakuló "horizontális" kapcsolatokat (Osterland 1994;
Keim, Grymer 1995). A poszt-szocialista területi politika hiányosságainak oka
ugyanakkor a városok korlátozott képessége és szándéka az integrációs
törekvésekben való részvételre, amelyben a gazdasági fejl ődés és együttműködés
centrumainak szerepét kellene betölteniük. Ez sok esetben a helyi politika
internacionalizálódását és a rövid távú gondolkodást eredményezett, ami
szükségszerűen a stratégiai célok mell ő zésével, illetve mérsékelt támogatásával járt.
(IRS 1995).
Ennek következményeként a német-lengyel határment régiókban a funkcionális
kapcsolatrendszer alapvet ően gyenge, és a bels ő munkakapcsolatok (nemzeti és
nemzetközi szinten egyaránt) is elégtelenek a projekt-fejlesztés, a tervezés és más
tevékenységek koordinálásához, amely a hatékony határmenti együttm űködés
alapja. A vállalati szférában nagy lépték ű átalakulások, átszervezések és
összevonások történtek, s a folyamat szerepl őinek sok esetben meg kellett
küzdeniük versenyképességük megtartásáért. Ilyen körülmények között az
egyoldalúság, a rövid távú gondolkodás és a puszta válságkezelés akadályozza az
állami és a magánszektor közötti együttm űködés erősítését.
Ennek az eredménye, hogy a küls ő támogatás és irányítás szerepe növekedett az
említett térségekben. A helyi intézmények gyengék vagy tapasztalatlanok voltak az
EU-programokban valórészvételhez. Ezt fokozta a koordinációhoz szükséges know-
how hiánya, a rendelkezésre álló források különbségei és a területi tervezés eltér ő
keretei. A határmenti településeknek és a (német) megyéknek kevés gyakorlati
ismeretük volt a pénzügyi támogatások pályázati rendszerér ől, a projektek
koordinálásáról és a Brüsszel által megkívánt könyvelési és egyéb adminisztratív
normák alkalmazásáról.
Olyan kritika is érte az Eurorégiókat, hogy nem vállaltak elég aktív szerepet az
INTERREG/PHARE-támogatásra benyújtott projektek stratégiai koordinálásában.
A helyi önkormányzatok és az Eurorégiók résztvev ői esetében egyaránt kívánatos
lenne a stratégiai, hosszú távú szemlélet a térségi fejlesztéseknél, annak érdekében,
hogy jelentő sebb nagy projektre fordítsák er ő forrásaikat és energiájukat a sok
kisebb kezdeményezés helyett. Ezek a problémák terén a közös cselekvés
lehetőségeinek teljes körű kihasználására ösztönzik a területi tervezés és fejlesztés
szereplőit.
Az INTERREG és más kezdeményezések pozitív vonásai ellenére a helyi
önkormányzatok sok nehézséggel találták szembe magukat az EU és a nemzeti
kormányok által támogatott projektek irányításakor. Az INTERRAG/PHARE
programok a közös német-lengyel projektek kidolgozásának és megvalósításának
keretei lehetnek. A projekt két partnerének költségvetését azonban szigorúan
elkülönítetten kell kezelni, elkerülvén annak lehet ő ségét, hogy az EU pénzeszközei
Lengyelországban, illetve a Lengyelországnak szánt PHARE-pénzek a német
oldalon kerüljenek elköltésre. Az EU által alkalmazott területi elv még
James Scott :
A határmenti együttműködés nemzetközi rendszerei : Németország, Lengyelország és az EU
Tér és Társadalom 11. évf. 1997/3. 117-131. p.
TÉT 1997 s3 Kitekint ő 127
bonyolultabbá teszi a támogatások elnyerését, és eltántorítja a közösségeket attól,
hogy a határ túloldalán keressenek partnert, illetve közös feladatokba vágjanak.
Egyértelműnek, hogy a határmenti területfejlesztési és tervezési programok
kidolgozásának és koordinálásának feladata túlságosan összetett az Eurorégiók
számára ahhoz, hogy egyedül lássák el azokat, jelent ő s segítség nélkül. Bizonyos
stratégiai koherencia csak akkor érhet ő el, ha a projektek kiválasztása és
kezdeményezése sokkal jobban illeszkedik a meglev ő fejlesztési elvekhez. Ily
módon a német-lengyel határ mindkét oldalát érint ő programok végrehajtása során
elkerülhetők a paternalista kormányzati beavatkozások olyan területeken, amelyek
részei a projekt-orientált intézmény-építésnek helyi és térségi szinten.
Az együttm űködés feltételeinek javítása
A német-lengyel határmenti együttm űködés szerepl őinek sok új kihívással kell
szembenéznie. Az eddigi együttm űködés jelentő sen módosította az érintett régiók
helyzetét közös programjaik feltételeit. Erre utalnak a politikai viták hangsúly-
váltásai és a sajtó növekvő érdeklő dése, amely jelzi a határmenti kapcsolatok
fejlődését, s a folyamat szerepl ő inek tudatos szerepvállalását. Különösen figyelemre
méltó a lengyel központi kormányzat felfogása az Eurorégiókról. A kezdeti
fenntartások és szkeptikus hozzáállás elt űnt, olyannyira, hogy Varsó önálló
kormányhivatalon keresztül támogatja e programok megvalósítását, és nem vitatja a
PHARE-pénzeszközök felhasználást sem a német-lengyel határ térségében.
(Stryjakiewicz 1996). Az ebben a térségben folyó német-lengyel párbeszéd segített
lebontani a német-lengyel történelemben és a II. világháborúban gyökerez ő lélektani
akadályokat is. Az átalakulás els ő éveiben ugyan voltak ugyan feszültségek a német
hegemóniától való félelem és a nemzeti szuverenitás elvesztése miatt, a német-
lengyel viszony azonban mostanra természetessé vált. 12
Miközben a német-lengyel gazdasági együttm űködés ügye lassan haladt el őre, az
egyes állampolgárok és a helyi önkormányzatok közötti kulturális kapcsolatok
sikeresen alakultak, ami az itt él ők képét saját, periférikus helyzet ű régiójukról
pozitív irányban változtatta meg. Többé nem probléma a határ két oldalán él ő
polgármestereknek, hogy rövid egyeztetés céljából találkozzanak, bürokratikus
akadályok nélkül. A diákcsere-programok és a lakossága szomszédos ország közeli
településeire szervezett látogatásai ma már mindennaposak. Az Európa Egyetem
Frankfurtban (Frankfurt am Oder) 1992-ben ünnepelte az els ő tanév megnyitását. Ez
a német-lengyel intézmény oktatási tevékenysége mellett sokféle diákszolgáltatást
kínál (lakhatással együtt) mind Frankfurtban, mind a lengyel partnerintézményben,
Slubice-ben, és fontos kulturális missziót teljesít a német-lengyel közeledésben.
A határmenti térségekben elindított, projekt-orientált kezdeményezések újabb
pozitív példái annak, hogy a határmenti együttm űködés szereplői hogyan tanulják
kezelni a régión belüli problémákat. A néhány évvel ezel őtt még kivihetetlennek
tartott közös m űszaki projektek - mint például a Guben-Gubin melletti
szennyvízkezelő telep - ma már befejezés el őtt állnak, a szakszerű irányításnak
köszönhető en. Az Eurorégiók és az állami szervezetek felismerték, hogy a stratégiai
területfejlesztésnek az állami és magán szektor nagyobb mérték ű részvételén és
együttműködésén kell alapulnia. A projekt kidolgozásában az Eurorégió
önkormányzatainak képvisel ői, a tervező irodák, gazdaságfejlesztési szervezetek, a
James Scott :
A határmenti együttműködés nemzetközi rendszerei : Németország, Lengyelország és az EU
Tér és Társadalom 11. évf. 1997/3. 117-131. p.
128 Kitekint ő TÉT 1997 s3
régióbeli cégek, a kutatóintézetek, egyetemek és az NGO-k részvételével alakult
munkacsoportok vesznek részt.
A határmenti térségek er őteljesebben hangoztatják érdekeiket az együttm űködés
feltételeinek javítása érdekében. Nyomást gyakorolnak Brüsszelre rugalmasabb és
kezelhetőbb területfejlesztési programok el őkészítéséért, és lobbiznak saját
kormányuknál az állami infrastrulctúra-beruh47Agok gyorsítása és további
támogatások megszerzéséért. Az eredmények szerények, mivel a Lengyelországban
és a német tartományokban alkalmazott pénzügyi megszorítások behatárolják a
periférikus fekvés ű határmenti térségeknek nyújtott kormányzati támogatás
mértékét. A közeljövő kétségkívül megmutatja, hogy a német-lengyel határrégiók
erősíteni tudják-e politikai súlyukat.
Következtetések
Az EU határmenti együttműködési rendszerei nem egyik pillanatról a másikra
változtatták meg az érintett térségek gazdasági és politikai szempontjából is
marginális helyzetét. A napi politika szintjén a gazdasági átalakítás és intézmények
modernizációjának különbségei lassították az együttm űködés feltételeinek
kialakítását a határ két oldalán. A határokon átnyúló kapcsolatok támogatása mellett
mindkét ország kormányzata (logikusan) olyan lépéseket tesz, melyekkel saját
választóik számára igyekeznek kedvez őbb életfeltételeket biztosítani. A nyilvánvaló
korlátok ellenére azonban a német-lengyel határ mentén formálódó kapcsolatok
olyan fejlődést mutattak 1989 óta, amely példa nélküli a két nemzet történetében.
A német-lengyel határrégiók tapasztalatai azt jelzik, hogy a határmenti regionális
együttműködés hatékony formáinak kidolgozása érdekében állandó
munkakapcsolatokat kell kialakítani az állami és a magánszektorban, amelyek alapja
a kölcsönös bizalom, s amelyek nem elnyomják, hanem támogatják a meglev ő
törekvéseket. Valójában ez történik, bár még nem világos, hogy a periférikus
határmenti térségekben ez a kapcsolatrendszer milyen mértékben b ővíthető.
Felmerül a kérdés, hogy milyen következményekkel jár az ilyen típusú nemzetközi
együttműködés rendszerekre nézve az európai integráció további fejl ődése és az új,
határmenti regionalizmus er ősödése Unión belül.
A "paradiplomácia" régióbeli és helyi szószólói nagyobb autonómiát és világos
jogi keretek megalkotását sürgetik. Ugyanakkor a nemzeti kormányok, és általában
a fels őbb igazgatási szintek érdeke felügyeleti szerepük fenntartása és a nemzeti
határokon átnyúló kapcsolatok - mint például az együttes területi tervezés és a
területfejlesztési együttműködés - alapszabályainak megalkotása. Az európai
integráció keretein belül ezek a szempontok nem szükségszer űen mondanak ellent
egymásnak, és bizonyos mértékig még erősítették is a határmenti térségek pozícióit.
Amint O'Dowd és szerzőtársai megfogalmazták: "A határmenti térségek bizonyos
jelzéseket adhatnak a nemzetállamok jöv őjét illetően. A nemzetállamok
Európájában várható, hogy a határok fontos elemei maradnak a nemzeti
szuverenitásnak, bár átjárhatóságuk gyorsan javul a jöv őben. Az erősebb szálakkal
összefűzött régiók Európájában viszont a határokon átnyúló együttm űködési
rendszerek és intézményeik Brüsszelhez és a nemzeti kormányokhoz való közvetlen
kapcsolódását kell er ősíteni." (1995, 274. o.).
James Scott :
A határmenti együttműködés nemzetközi rendszerei : Németország, Lengyelország és az EU
Tér és Társadalom 11. évf. 1997/3. 117-131. p.
TÉT 1997 s3 Kitekint ő 129
Ma még csak találgatni lehet, hogy a határon átnyúló "puha" térségek létrehozása
módosítja-e a nemzetállam területi szuverenitáson alapuló igazgatási és ellen őrzési
monopóliumát. Az EU-n belüli határrégiók - különösen a periférikus helyzet űek -
jövőjét alapvetően pragmatikus szempontból kellene értelmezni. Hasznos-e
gazdasági fejlődésük szempontjából, ha a nemzeti határon átnyúló kapcsolataik
révén növelhetik politikai súlyukat? Kompenzálhatja-e ez a strukturális
gyengeségeket? Vagy a jelenlegi - a versenyre és a helyi vállalkozói
kezdeményezésekre építkez ő - EU-politika következtében megmarad e térségek er ős
függése határmenti kapcsolataiktól és tágabb régiójuk fejl ődésétől?
A német-lengyel példa esetében számos forgatókönyv lehetséges, bár ezek
megvalósulásának valószín űsége nem azonos. A komplementeritásra épül ő német-
lengyel együttműködésnek köszönhető általános gazdasági fellendülés esélye
csekély az adott politikai és strukturális feltételek mellett. Még kevésbé várható
azonban az egyoldalúsághoz és az elzárkózás politikájához való visszatérés, annak
minden, a regionális fejlődésre gyakorolt negatív hatásával. Túl sok politikai t őkét
fektettek már a határon átnyúló együttm űködés fejlesztésébe. Jelenleg a periférikus
területek nemzetközi szint ű együttműködéséről beszélhetünk, olyan nemzetek feletti
igazgatási szint formálódásáról, amely hatékonyan képes kezelni a helyi, vagy
regionális szinten felmerül ő problémákat, el ősegíti e térségek gazdasági fejl ődését
és ellátja azok politikai képviseletét is.
A nehézségek ellenére, a német-lengyel Eurorégiók a kelet-nyugati együttm űködés
ígéretes példái. Lengyelország és Kelet-Németország gazdasági és politikai
átalakulása során keletkez ő nehézségek ellenére ez a határmenti térség meglep ően
stabil, ami nyilvánvaló bizonyítéka a két ország közötti kapcsolatok gyors
normalizálódásának. A cseh-német Eurorégiók helyzete hét évvel az
államszocializmus bukását követ ően is sokkal ingatagabb, amelyben a német és cseh
nacionalista csoportok követelései és az általuk táplált h űvös politikai viszony
fontos szerepet játszik.
Végezetül, a német-lengyel határon átnyúló együttm űködést fenyegető valódi
veszélyek nem kulturális vagy etnikai különbségekben rejlenek, hanem a
válságkezelés és a támogatásokért folyó versengés következtében er ősödő
rövidtávú, befelé forduló szemléletben. Ha ez bekövetkezik, a közös határ régiói és
intézményei az európai integráció és a jószomszédság puszta jelképeivé válnak. Az
aktív, határmenti regionális együttm űködés előfeltétele a bels ő kohézió erősítése, a
beruházások intenzívebb áramlása e térségekben, illetve a hajlandóság mindkét
oldalon az együttműködés új formáinak kialakítására, s az ezzel járó kockázat
vállalására.
Jegyzetek
A szerző az Institut für Regionalentwicklung und Strukturplannung (Erkner, Németország)
munkatársa.
2 Vö. M. Wulf-Mathies-nek, az Európai Bizottság tagjának az Európai Térségi Tervezés Stuttgarti
Konferenciáján 1995. október 30-án tett kijelentésével.
3 Panayotis Soldatos szavaival (1993): "A paradiplomácia kifejezés (...) a szub-nemzeti szerepl ők
(szövetségi egységek, régiók, városi közösségek, nagyvárosok) által kifejtett közvetlen nemzetközi
tevékenységre utal, amely a nemzetállam diplomáciáját támogatja, kiegészíti, helyesbíti, megkett őzi
vagy kihívás elé állítja; a "para" el őtag a diplomáciának a hagyományos nemzetállam-kereteken kívüli
James Scott :
A határmenti együttműködés nemzetközi rendszerei : Németország, Lengyelország és az EU
Tér és Társadalom 11. évf. 1997/3. 117-131. p.
130 Kitekint ő TÉT 1997 s3
alkalmazására utal" (Soldatos 1993). Az elmúlt negyven év során történt kialakulásának f ő oka a
nemzetállamok által folytatott külpolitika eszközeivel és prioritásaival való elégedetlenség volt. Amint
Soldatos mondta (1993), ez diszfunkcióra utaló tüneti jelenség, és ugyanakkor a politika-alakítás
racionalizálására tett kísérlet annak érdekében, hogy a külpolitikai diplomácia jobban figyeljen a
szub-nemzeti igényekre és így hatékonyabb legyen.
4 Lásd az EK 2081/93 számú, 1993. július 20-i irányelv 1. cikkelyét (Objectives)
S Az INTERREG célkitűzései: (1) a határmenti térségek el őkészítése az egységes piac bevezetésére, (2) a
határmenti térségek gazdasági és társadalmi elszigeteltségének megszüntetése közvetlen probléma-
megoldó intézkedések révén, (3) a határokon átnyúló együttm űködés és kapcsolatépítés támogatása, és
(4) az EU külső határai mentén fekv ő határmenti térségek felkészítése az egységes piacon rájuk váró
„kapu-szerepére". Az EU tett er őfeszítéseket a határokon átnyúló együttm űködések Közép-Európában
történő fejlesztésére is. A PHARE és az INTERREG programok ennek jegyében m űködnek, valamint
számos kisebb kezdeményezés, mint például a LACE és az OUVERTURE programok. Az
INTERREG-kezdeményezés rövid és kritikai ismertetését lásd. Scott (1996).
6 Lásd az EK 2081/93. számú irányelvének 4. cikkelyét.
7 Az Európa tanács, az EU, az AEBR és számos más intézmény együttm űködik, többek között a
Határmenti Térségek Európai Konferenciájának el őkészítésében, amely többé-kevésbé rendszeresen
megrendezésre kerül 1972 óta. E konferenciák az informális érintkezés lehet őségét jelentik a
kormányzat különböző szintjeit képviselő, a határmenti térségek ügyeivel foglalkozó hatóságok
számára, valamint platformokat maguknak a határmenti térségeknek a közös programjaik
kidolgozására. Amint a konferenciák dokumentumai is mutatják, a területi tervezés és a fejlesztés
politikai kérdésként jelennek meg.
Lásd a 94/C 180/13 számú EK-Irányelv szövegét.
9 A 94/C 180/13 számú EK-Irányelv (A5 bekezdés) egyértelm űen leszögezi, hogy az INTERREG
nemzeti cselekvési programjait - amelyek a pénzeszközöknek az egyes kedvezményezet térségek
számára történ ő elosztás alapjául szolgálnak - nemzeti, térségi és helyi kormányzatok közösen
fejlesztik ki. Az Eurorégiók mint a helyi önkormányzatok szövetségei így a helyi szint ű strukturális
programalkotási folyamatba történ ő bekapcsolódásának eszközeivé váltak.
10 Lásd 1628/94 számú, 1994. július 4-ei EK-Irán
II NGO: Non-goverumental Organisation. A nemzeti kormányoktól fliggetlen szervez ődések.
12 Lásd a német-lengyel viszony gyors változásainak elemzését például Adam Kremiski "Welchen Sinn
hat Polen?" (Mit jelent Lengyelország?) cím ű írását a Die Zeit 1996. augusztus 16-i száma 3. oldalán
Irodalom
Akademie für Raumforschung und Landesplanung (1995) Zukunftsgaube Regionalplanung.
Anforderungen - Analysen - Empfehlungen. Vol. 200, Forschungs- und Sitzungsberichte der ARL.
Association of European Border Regions (AEBR) (1992) Report on LACE Activities, Gronau.
Becker-Marx K. (1992) Modelle grenzüberschreitender Kooperation am Oberrhein. Versuch einer Kritik
und einer Strategie. Verlag der ARL, Hannover.
Boyer R. (1996) The Convergence Hypothesis Revisited: Globalisation but Still the Century of Nations?
In: Berger S., Dore R. (eds.) National Diversity and Global Capitalism. Ithaca, Comell University
Press, 29-59.
Cappellin R. (1993) Interregional Co-operation and Intemationalisation of Regional Economies in Alps-
Adria. In: Horváth Gy. (ed.) Development Strategies in the Alps-Adriatic Region. Pécs, 17-45.
Church A., Reid P. (1996) Transfrontier Co-operation. Spatial Development Strategies and the
Emergence of a New Scale of Regulation: the Anglo-French Border. Regional Studies 29. 3. 297-306.
Duchacek I. (1986) International Competence of Subnational Governments: Borderlands and Beyond.
In: Martinez O.J. (ed.) Across Boundaries. Transborder Interaction in Comparative Perspective. El
Paso, Texas Western Press, 11-28.
Duchacek I. (1987) Toward a Typology of New Subnational Actors in Intemational Relations. Working
paper 87-2, Institute of Governmental Studies, University of California, Berkeley.
Friedmann J., Morales R. (1984) Transborder Planning: A Case of Sophisticated Provocation? Working
paper WCP 8, UCLA, Graduate School of Achitecture and Urban Planning.
Gabbe J. (1985) EUREGIO - regionale grenzüberschreitende Zusammenarbeit auf kommunaler Ebene.
In: Institut für Landes- und Statenwicklungsforschung des Landes Nordrhein-Westfalen (ILS),
Staatsgrenzenüberschreitende Zusammenarbeit des Landes NRW ILS. Dortmund, 90-98.
James Scott :
A határmenti együttműködés nemzetközi rendszerei : Németország, Lengyelország és az EU
Tér és Társadalom 11. évf. 1997/3. 117-131. p.
TÉT 1997 s3 Kitekint ő 131
Gabbe J. (1992) Institutionelle Aspekte der grenzüberschreitenden Zusammenarbeit. In: Akademie filr
Raumforschung und Landesplanung (ed.) Grenzübergreifende Raumplanung: Erfahrungen und
Perspektiven der Zusammenarbeit mit den Nachbarstaaten Deutchlands. Hannover ARL, 174-186.
Girot P. (1996) Border Regions, Integration and Transborder Conservation Initiatives in Central
America. In: Scott J., Sweedler A., Ganster P. and Eberwein W.-D. (eds.) Border Regions in
functional Transition: European and North-American Perspectives. Institute für egionalentwicklung
und Strukturplanung. Berlin, 239-253.
Hansen N. (1992) Competition, Trust and Reciprocity in the Development of Innovative Regional
Milieux. The Journal of the Regional Science Association International. 71. 2. 95-105.
Hooghe L., Marks G. (1996) Europe with Regions: Channels of Regional Representation in European
Union. Publius: The Journal of Federalism 26. 1. 73-91.
Koch S. (1974) Toward a Europe of Regions: Transnational Political Activities in Alsace. Publius: The
Journal of Federalism (nyár), 25-41.
Kratke S. (1995) Probleme und Perspektiven der deutch-polnischen Grenzregion. Analysen und
Diskussionsbeitrage Nr. 1., der verleichenden Stadt- und Regionalforschung. Europa Universitat
Viadrina, Frankfurt am Oder.
Madiot Y. (1996) Aménagement du territoire. Paris, Armand Colin.
Malchus V. v. (1992) Deutch-polnische grenzübergreifende Zusammenarbeit. Erste Überlegungen und
Folgerungen. In: Akademie für Raumforschung und Landesplanung (ed.) Grenzübergreifende
Raumplanung - Erfahrungen und Perspektiven der Zusammenarbeit mit den Nachbarstaten
Deutchlarids. ARL, Hannover, 160-173.
Malchus V. v. (1992) Entwurf des Sachstandsberichts (LACE Issues Paper) über grenzübergreifende
Zusammenarbeit zwischen Deutchland und Polen. 10.08.1992.
Millan B. (1994) Europe 2000: Territorial Aspects of European Integration. EUREG: European Journal
of Regional Development. 1. 3-8.
O'Down L., Corrigan J. and Moore T. (1995) Borders, National Sovereignity and European Integration.
International Journal of Urban and Regional Research. 19. 2. 272-285.
Pálné Kovács I. (1992) A területi politika irányítási összefüggései. Tér és Társadalom 6. 1-2. 37-46.
Ratti R. (1988) Development Theory, Technological Change and Europe's Frontier Regions. In: Aydalot
P., Keeble D. (eds.) High Technology Industry and Innovative Environments. London and New York,
Routledge, 197-220.
Ratti R. (1993) How Can Existing Barriers and Border Effects Be Overcome? A Theoretical Approach.
In: Cappellin R., Batey P.W.J. (eds.) Regional Networks, Border Regions and European Integration.
London, Pion.
Scott J. (1993) The Institutialisation of Transboundary Co-operation in Europe: Recent Developments
on the Dutch-German Border. Journal of Borderland Studies 1. (tavasz), 39-66.
Scott J. (1996) Dutch-German Euroregions: A Model for Transboundary Co-operation? In: Scott J.,
Sweedler A., Ganster P. and Eberwein W.-D. (eds.) Border Regions in Functional Transition:
European and North-American Perspectives. Berlin, Institut für Regionalentwicklung und
Strukturplanung, 83-106.
Scott J., Sweedler A., Ganster P. and Eberwein W.-D. (eds.) (1996) Border Regions in Functional
Transition: European and North-American Perspectives. Berlin, Institut für Regionalentwicklung und
Strukturplanung (IRS).
Software Union (1993) Entwicklungs- und Handlungskonzept für die Euroregion Pro Europa Viadrina,
Berlin.
Soldatos P. (1993) Cascading Subnational Paradiplomacy in an Interdependent and Transnational
World. In: Brown D., Fry E. (eds.) States and Provinces in the International Economy. Berkeley, USA,
Institute of Governmental Studies Press, 45-64.
Stryjakiewicz T. (1996) Uwarunkowania Polsko-Niemieckiej Wsolpracy Przygranicznaj na tle Polityki
Regionalnej. In: Chojniczki Z., Stryjakiewicz T. (eds.) Problemy, Wspolpracy Regionalnej w Polsko-
Niemieckim Obszarze Przygranicznym. Warsaw, Polska Akademia Nauk, 7-20.
Székely A. (1992) Establishing a Region for Ecological Co-operation in North-America. Natural
Resources Journal 32. 563-622.
van der Veen A. (1993) Theory and Practise of Cross-Border Co-operation of Local Governments: The
Case of the EUREGIO between Germany and the Netherlands. In: Cappellin R., Batey P.W.J. (eds.)
Regional Networks, Border Regions and European Integration. London, Pion.