Tér és Társadalom 9. évf. 1995/3-4. 47-77. p.

Tér és Társadalom 9. 1995 s 3-4: 47-78

A DÉL-DUNÁNTÚL TERÜLETFEJLESZTÉSI
KONCEPCIÓJÁNAK ALAPELEMEI

(Elements of the South Transdanubian regional development concept)

FARAGÓ LÁSZLÓ — HORVÁTH GYULA

A területfejlesztési koncepció elkészítésének el őzményei

A Dél-Dunántúl fejletlenebb és több gonddal küzd, mint a központi és az észak-
dunántúli régió, de a válság nem annyira mély, mint Északkelet-Magyarországon. Ezért
itt szükség van egy átfogó programra, miáltal a várható eredmény is kedvez őbb lehet,
mint a mélyebb válságba került régióban. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy csak összefo-
gáson alapuló szándék, megfelel ő intézmények és a szükséges források megléte esetén
van esély jelentősebb eredményre.
A programkészítés és megvalósítás biztató el őjele volt, hogy a régió különböző sze-
replői nem csak az állam segítségét ől várták a kibontakozást, hanem maguk is tenni
akartak a változásokért. Már a kezdeti lépéseknél sikerült a régió számos szerepl őjét
bevonni a program el őkészítésébe. Maga a koncepció készítésének folyamata is igen
jelentősnek bizonyult a fejl ődéshez szükséges térségi integrálódás tekintetében. A
tervezési folyamat gyakran az érdekérvényesítés keretéül is szolgált.
A program sikerét megel őlegező további jel volt, hogy több különböző szintű és
típusú szervezet járult hozzá információval, közrem űködéssel vagy nem utolsó sorban
anyagiakkal is a megvalósításhoz.
A koncepció készítésével párhuzamosan a regionális középszint hiányában jött létre a
Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Alapítvány, amelyet Baranya, Somogy, Tolna és
Zala megye alapított. E közalapítvány, amelynek kuratóriumában a kormányzati képvi-
selőkön kívül a régió önkormányzatai, politikusai, egyetemei, tudományos és gazdál-
kodó szervezetei is képviseltetik magukat, közvetlen el őzménye lehet a jelenleg egyez-
tetés alatt lév ő területfejlesztési törvénytervezetben javasolt regionális területfejlesztési
tanácsnak.
A biztató el őzmények láttán határozta el a kormány, hogy az „Alföld fejlesztési kon-
cepcióját" követ ően a Dél-Dunántúl lesz a második nagyrégió, amelyre fejlesztési kon-
cepciót készít. A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciója bekerült az 1994-es kor-
mányprogramba. E feladatot külön nevesítve nem er ősítette meg az új kormány. A fela-
datért felel ős Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium a tervezésre fordít-
Faragó László – Horváth Gyula: A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciójának alapelemei.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 3–4. 47–77. p

48 Faragó László — Horváth Gyula TÉT 1995 s 3-4

ható szűkös forrásaiból az el őzetes vizsgálatok alapján egy gazdaság-orientált koncepció
elkészítését rendelte meg a MTA Regionális Kutatások Központjától. A koncepció és a
„Kormány előterjesztés tervezete" még 1994 nyarán elkészült, de mind a mai napig nem
került a kormány elé. Központi szinten a program megvalósításáért azóta nem tettek
lépéseket .

A Dél-Dunántúl általános helyzete

A Dél-Dunántúl — noha fejl ődésében ma még nem mutatkoznak olyan mély válság-
jelek, mint az ország keleti, északkeleti régióiban — gyenge gazdasági szerkezeti ele-
mekkel rendelkezik, még ha ezek stabilizálódnak is, perspektivikusan a régió er őteljesen
leszakad a magterületekrő l és az ország bizonytalan sorsú válságtérségévé válhat.
1) A magas agrárfoglalkoztatotti arány és a tercier szektor alacsony súlya az elma-
radottság tipikus fokmérő A mediterrán perifériáktól (ahol a 25-50%-os arány sem
je.
ritka) a Dél-Dunántúl az iparosodottság magasabb fokában különbözik. A tercier ágazat
súlya a közös piaci elmaradott térségek többségében a dél-dunántúli átlag alatti (1.
ábra).
A tercier szektor belső szerkezete azonban a Dél-Dunántúlon még magán viseli az irá-
nyított piacgazdaság sajátosságait. A piaci szolgáltatásokban (ezen belül is a termel ő és
a pénzügyi ágazatokban) alacsony a foglalkoztatottak aránya. Ez egyben azt is jelzi,
hogy a régió foglalkozási szerkezetére ezeknek az ágazatoknak a fejlesztése lehet meg-
határozó befolyással, illetve, hogy ezek a tevékenységek a gazdasági átrendez ődésben is
fontos szerepet játszhatnak. A piacgazdaság szakemberszükségletének és technológiai-
technikai átalakulásában fontos hajtóer őt jelentő felsőoktatási és K+F ágazat el-
maradottsága igen nagy mérték ű.
Magas a közös piaci átlagtól való eltérés a munkanélküliségi mutató esetében is. Noha
a régió értéke a magyar átlag alatt van, a nyugat-európai átlagot 30%-kal meghaladja.
2) A Dél-Dunántúl infrastrukturális mutatói nemzetközi összehasonlításban a hazai-
nál is kedvezőtlenebb képet mutatnak. Csupán a vasúthálózat-s űrűség és az orvosok faj-
lagos száma haladja meg a közös piaci átlagokat. Különösen fejletlen a régió min őségi
közúti közlekedési hálózata és a telefonhálózat. Ahhoz, hogy például a régió közútháló-
zata az európai átlagnormáknak megfeleljen, kb. 200 km autópályát, 1000 km els őrendű
főútvonalat kellene építeni, a nyugat-európai telefonellátottsági szint eléréséhez pedig
440 ezer új telefon fővonalra lenne szükség. A közlekedési-hírközlési mutatókat tekintve
a Dél-Dunántúl egyértelm űen a fejletlen mediterrán perifériák szintjén án, bár a
hírközlésben a spanyol és a görög régiók már egy évtizede a dél-dunántúli átlagot 25-
30%-kal meghaladták, s azóta a különbség természetesen n őtt. És még nem is említettük
a Dél-Dunántúl esetében nem értelmezhet ő légi közlekedést. Nyugat-Európában kevés
olyan régió van, amelynek ne lenne közforgalmú repül őtere.
Faragó László – Horváth Gyula: A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciójának alapelemei.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 3–4. 47–77. p

TÉT 1995 s 3-4 A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciójának alapelemei 49

3) Mindent egybevetve azt állapítjuk meg, hogy a Dél-Dunántúl a nyugat-európai
NUTS 2 régiókkal összehasonlítva sajátos helyzetben van. A gazdaságot jellemz ő muta-
tók sorában éppúgy találhatunk a modern gazdaságra utaló kedvez ő értékeket, mint
ahogy szép számmal vannak a megkésett fejl ődést bizonyító jelek is. Az indusztriális
fejl ődési szakasz markáns jegyei (urbanizációs szint, az iparosodottság mértéke,
energiafelhasználás) miatt az Európai Unió elmaradott perifériáihoz nem sorolható, de
nem illeszthető a posztindusztriális fejl ődési pályára lépett régiók sorába sem, a tercier
ágazatok és az infrastruktúra fejletlensége miatt. Leginkább a két fejl ődési szakasz hatá-
rán álló, az átalakulás keresztútjához érkezett európai vidékekhez hasonlítható, amelyek
közül több északkelet-olaszországi, dél-francia, portugál és dél-német régió megfelel ő
válaszokat fogalmazott meg az európai kihívásokra.
4) A régió általános helyzetképe az azt alkotó megyék különböz ősége miatt árnyalt. A
régió négy eltér ő, sajátos gazdasági karakter ű megyéből áll, amelyek a különböz ő
gazdasági jelzőszámok alapján eltérő helyre kerülnek mind egymáshoz, mind az ország
többi megyéjéhez képest. A megyéken belüli kistérségeket vizsgálva az eltérések még
szembetűnőbbek. A régió 28 kistérsége közül, a gazdasági fejlettségi mutatót tekintve,
csupán 9 múlja felül az országos átlagot (1. táblázat).

A régió nemzetközi versenyképességét befolyásoló tényez ők

1) A régió gazdaságának exportképessége gyenge, 1993-ban az ország exportjának
csupán 6,5%-a jutott a Dél-Dunántúlra.
Az export fajlagos mutatói (exportráta, az egy foglalkoztatottra jutó külkereskedelmi
értékesítés volumene) az országos átlag alatt vannak, és a 80-as évtizedhez képest a 90-
es évek legelején csökken ő tendenciát mutatnak vagy növekedési ütemük a legalacso-
nyabb az országban.
A gyenge exportorientáció ágazati egyenetlenséggel is párosul, a régió vezet ő ága-
zatainak (élelmiszeripar, könny űipar) exportrátái megyénként lényeges eltérést mutat-
nak.
Az exportmutatókhoz hasonlóan kedvez őtlen képet találunk a vegyes vállalatok
körében is. Mind a vegyes vállalatok aránya, mind pedig e vállalatok s űrűsége (tízezer
lakosra jutó száma) alacsony.
A kedvezőtlen reálfolyamatok mellett a távlati külgazdasági stratégia kidolgozása
szempontjából kedvez ő tényezőket is felfedezhetünk a dél-dunántúli régióban. Figye-
lemre méltó jellegzetességnek kell tekintenünk, hogy a bruttó exportteljesítmények
ágazatcsoportonkénti tagozódása az ország más térségeit ő l eltérő vonásokat mutat. Az
ágazati átrendez ődés megindulását jelzi, hogy Somogyban az exportforgalom nagyobb
hányada (53,2%-a), Baranyában pedig jelent ős része (37,4%-a) az iparon kívüli szek-
torokban zajlott.
Faragó László – Horváth Gyula: A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciójának alapelemei.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 3–4. 47–77. p

I. ÁBRA: A dél-dunántúli régió helye az európai és a magyar gazdasági térben
(The place of the South-Transdanubian region in the European and Hungarian
economic space)
Népességi adatok az EUR 12 átlag %-ában

212
\

100

0 ›, ±‹,
Aktív keresők aránya

z
•03
Csecsemőhalandós

g 3 :;9.1
o; Í2.2
.

7 ® 1,12; §
3
E`4 c=1
Mez őgazdasági adatok az EUR 12 átlag %-ában
A 21

100 —

w, 2 z;
I 3
3 -,-;
9' 2' E, '‘Z z 0
° .B. 43
% ., • 2,
7 '' •L
' g . ;;; .
j ' . '-' 3 2
!A L' 0 .2 12 ." `.:.á
S
13
—t
2
2 E gó .!
w w
..c
W b.
j
w
r.1 g
Faragó László – Horváth Gyula: A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciójának alapelemei.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 3–4. 47–77. p

Infrastruktúra adatok az EUR 12 átlag %-ában

100

‘2 r I
..5, g ..„ ''
• E° 4 .E
í '2 2
, 0 E .,7 .1 .' 7 4 /}
A1
— 1 , g ,1 -,-1.
'
7 ' , . .' .5 —
i,
`%
->
.
%.A.
4
,,..,-.75, -.
,'J
,
.- . 4`•''-'
[4

Dél-Dunántúl Magyarország %-ában

100
Faragó László – Horváth Gyula: A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciójának alapelemei.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 3–4. 47–77. p

52 Faragó László — Horváth Gyula TÉT 1995 .3-4

1. TÁBLÁZAT
A dél-dunántúli városkörzetek országon és régión belüli pozíciója a gazdasági egészség
komplex mutatója alapján
(The position of South-Transdanubian urban areas within the country and the region
according to three complex measure of the economic health)

Az országon belüli A régión belüli pozíció
Az átlag felett (7) Az átlag körül (8) Az átlag alatt (13)

Fonyód
Siófok
Balatonboglár
Hévíz
Az átlag felett (9) Pécs Szekszárd
Keszthely Nagykanizsa
Zalaegerszeg
Kaposvár

Mohács
Sásd
Bonyhád Marcali
Paks Nagyatád
Lenti Barcs
Az átlag körül (14) Komló Zalaszentgrót
Dombóvár Lengyeltóti
Szigetvár
Csurgó

Siklós
Tab
Az átlag alatt (5) Sellye
Tamási
Letenye
Faragó László – Horváth Gyula: A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciójának alapelemei.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 3–4. 47–77. p

TÉT 1995 s 3-4 A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciójának alapelemei 53

2) Kedvezőtlen képet találunk a vegyes vállalatok körében. Mind a vegyes vállalatok
aránya, mind pedig sűrűsége alacsony. Az ország vegyes vállalatainak 7,5%-a (681)
található a Dél-Dunántúlon, a s űrűségi mutató nem éri el az országos átlag kétharmadát
(5,18). A vegyes vállalatok 18 milliárd 134 millió Ft alapító vagyonnal rendelkeztek. Az
egy vegyes vállalatra jutó alapítói vagyon az országos átlag fele (26,6 millió Ft). A
kizárólag külföldi tulajdonú vállalkozások aránya 10,6%, az országos átlag négyötöde.
Az eddig lezajlott privatizáció során 10 milliárd 832 millió Ft külföldi t őke került a
Dél-Dunántúlra, a jegyzett összt őke 17,4%-a. Baranya és Zala megye adja a külföldi be-
fektetések háromnegyedét. A német t őke domináns (57%-os) pozíciója mellett az oszt-
rák, az olasz és az USA-beli befektet ők részesedése jelent ős.
3) Távlatilag a nemzetközi integrációban való részvételt kedvez ően befolyásolhatja a
régió megyéinek közrem űködése a közép-európai regionális együttm űködésekben. Az
Alpok-Adria Munkaközösségben és a Duna Menti Tartományok Munkaközösségében
felhalmozott fél évtizedes tapasztalatok, a nemzetközi kapcsolatépítésben megszerzett
rutin — koncepciózus programokkal párosulva — el őnyös kiinduló feltételei lehetnek a
régió európai integrálódásának.
A határmenti együttm űködésnek azonban akadályai vannak. Egyrészt a régióval
határos Horvátország politikai és gazdasági instabilitása, másrészt a szomszédos terü-
letek gazdasági elmaradottsága, a határhoz közeli egyetlen nagyváros, Eszék szerepköre
az ország városhierarchiájában besz űkült. A hadigazdaság fenntartása, az új horvát és a
majdani szlovén megyei közigazgatási rendszer kiépítése, bels ő gazdasági kapcsolataik
fejlesztése, nem utolsó sorban az er ősen centralizált állami közigazgatás érezhet ő
félelme az országok területi integritásának megrendülése miatt az intenzív határmenti
kooperációkat a távolabbi jöv ő feladatává teszi. Biztató ugyanakkor, hogy regionális
szakértők az északi horvát és szlovén térségek fejlesztésében komoly szerepet szánnak a
pannóniai gazdasági erőtérhez való kapcsolódásnak.
Szakértői becslés a dél-dunántúli megyék közép-európai (Alpok—Adria térségi) köt ő-
désében jelent ős különbségeket mutatott ki (2. táblázat).
4) A humán infrastruktúra számtalan eleme alkalmas a külgazdaságbarát üzleti
légkör fejlesztésére. A régió fels őoktatási intézményeinek többségére kiterjedt nemzet-
közi kutatási együttm űködések jellemz ők. Pécs diplomáciai alcentrummá fejl ődése (kon-
zulátusok és tiszteletbeli konzuli tisztségek létesítése) a nemzetközi kapcsolatok szer-
vezésében az egész Dél-Dunántúlra, s őt a délnyugat-alföldi területre is kedvez ő hatást
gyakorolhat. A régió népességének idegen nyelvtudása országos átlag feletti, közgaz-
dasági fels őoktatási intézményei és átalakuló egyetemei alkalmassá tehet ők külkapcsola-
tokhoz értő szakemberek képzésére, továbbképzésére. Az egyetemeken elszigetelten
folyó Európa-kutatások kutatási társulássá szervezhet ők, amely szolgáltatásokat is
nyújthatna külgazdasági koncepciók összeállításához.
Faragó László – Horváth Gyula: A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciójának alapelemei.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 3–4. 47–77. p

54 Faragó László - Horváth Gyula TÉT 1995.3-4

2. TÁBLÁZAT
A dél-dunántúli megyék Alpok-Adria régiókba irányuló kivitele, 1992
(Volume of export of the South-Transdanubian counties into the region of the
Alps-Adriatic Working Community, 1992)

Alpok-Adria Export, millió forint
régiók Baranya Somogy Tolna Zala Összesen
Karintia 47,0 123,3 9,0 86,7 257,0
Burgenland 19,0 22,8 - 5,1 46,9
Salzburg - 18,0 5,1 23,1
Felső-Ausztria 601,3 205,6 630,0 91,8 1528,7
Stájerország 226,0 365,5 270,0 362,1 1223,6
Bajorország 441,6 530,0 45,0 331,5 1348,1
Veneto 150,3 50,3 139,5 892,5 1232,6
Friuli-Venezia G iul ia 56,4 251,3 15,3 323,0
Lombardia 18,8 1407,3 157.5 20,4 1604,0
Szlovénia - 4,6 295,8 300,4
I lorvátország 49,0 67,9 28,6 145,5
Összesen 1609,4 3028,6 1269,0 2134,9 8031,9
Az összes export %-ában 10,7 31,( ► 16,5 18,2 18,2

5) A nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlesztését szolgáló piaci intézményrendszer
csírái megtalálhatók a régióban. Kiépül ő ben vannak azok a szervezetek, amelyek a
jövőben fontos szervező és közvetítő szerepet játszhatnak a külkapcsolatok alakításában.
Formálódóban vannak a megyei kamarai hálózatok, megjelent több külkereskedelmi
(értékesítő , marketing, piackutató, szállítmányozó) vállalkozás. A Pécsi Ipari Vásár -
történelmi tradíciói folytán is - a közép-európai vásárhálózat részeként, de a jelenleginél
markánsabb koncepcióval - a régió meghatározó bel- és külföldi közvetít ő intézmé-
nyévé fejleszthet ő , amelyet jól kiegészíthetnek a többi megyeszékhely és egyéb városok
regionális és lokális hatókör ű árubemutatói. A banki-pénzügyi szolgáltatások általános
fejletlensége ellenére pozitív faktorként értékelend ő, hogy két nagy országos szakosított
külkereskedelmi banknak - az MKB-nek és az Inter-Európa Banknak - jól m űködő
fiókjai vannak Pécsett, amelyek - ha kell ő döntési kompetenciához jutnának - a külgaz-
dasági kapcsolatok fejlesztésében fontos szervez ő i funkciót tölthetnének be. (Ez termé-
szetesen nem jelenti azt, hogy nem kell akár új pénzügyi szervezetek, pl. külföldi bank-
fiókok telepítését fontolóra venni.)
A dél-dunántúli régió nemzetközi munkamegosztásban való részvételének jelenlegi
színvonala, a térség geopolitikai helyzete, tradicionális történelmi kapcsolatai, valamint
a kedvező szellemi-infrast•ukturális adottságok miatt a gazdaságfejlesztési stratégiában a
Faragó László – Horváth Gyula: A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciójának alapelemei.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 3–4. 47–77. p

TÉT 1995 .3-4 A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciójának alapelemei 55

nemzetközi versenyképesség megteremtése, az ezt el ősegítő szervezetrendszer fejlesz-
tése domináns tényezőként veend ő figyelembe.
6) A Dél-Dunántúl gazdaságának fejlettségi színvonalát és exportképességét a gaz-
daság szerkezetén, üzemi struktúráján és az irányítási-alárendeltségi szervezeti viszo-
nyokon kívül a régió innovációs potenciálja, a termelés—elosztás—értékesítés technoló-
giai állapota is befolyásolta. A viszonylag kés őn lezajlott iparosítás a térség er őteljes
külső függését idézte el ő, a vállalati struktúrák és tulajdonviszonyok átalakulását köve-
tően a belső gazdasági szerepl ők száma ugyan megn őtt, a termelés- és termékfejlesztés —
hagyományok híján"— azonban alacsony színvonalú, a gazdaság új szerepl ői többnyire
„jogel ődjeik" termelési kultúráját folytatják. A termék- és technológiaváltás feltételei a
régióban kedvezőtlenek, az elmúlt két-három évben tapasztalt változások arra figyel-
meztetnek, hogy fennáll a veszélye annak, hogy újfajta függ őség alakul ki a főváros és a
régió között: a „sz űrő" modell (a filtering-down) tovább m űködik, a központi régió —
lokalizációs el őnyeit kihasználva — megsz űri a legértékesebb termelési tevékenységeket
— a kutatás-fejlesztést, a pénzügyi szolgáltatásokat, a fels őoktatást, a nemzetközi piaci
kapcsolatépítő tevékenységet stb. —, és a perifériákra irányítja a hagyományos, kevésbé
jövedelmező termelési ágakat.
A dél-dunántúli gazdaság számára — bár jelenthet rövid távú el őnyöket az elmaradott
térségek fejlesztésében — ez a megoldás nem lehet stratégiai irányvonal, mert egyértel-
műen a régió er ősen periférikus vonásokat hordozó szerkezetét konzerválná. A Dél-
Dunántúl csak gazdasági autonómiájának er ősítésével lesz képes szerkezetének moder-
nizálására, a foglalkoztatottak számának emelésére, jövedelmi kondícióinak javítására.
Az innovációs potenciál — statisztikai adatokkal már ma is értékelhet ő — elemeit
vizsgálva, a kirajzolódó kedvezőtlen helyzetkép miatt, megállapíthatjuk, hogy a régió
fejlesztési stratégiájában a termék- és technológiai fejlesztés valamennyi tényezőjének és
az ezek közötti kapcsolatok kialakításában érvényesíteni kell a fejlett piacgazdaságok
tapasztalatait. Meg kell fogalmazni a K+F, a technológiai transzferrendszerek
fejlesztésének lehet őségeit, javaslatokat kell tenni a magyar technológiapolitika
regionális támogatási rendszerének kidolgozására és körül kell határolni a bels ő
regionális ösztönzések formáit.

A régió gyenge és erős elemei, lehetőségek és veszélyek

A Dél-Dunántúl gazdasági szerkezetének és társadalmi-településhálózati állapotának
az európai és a magyar társadalmi-gazdasági térhez viszonyított pozícióit elemezve —
nagy vonalakban — az alábbi következtetéseket vonhatjuk le:
A Dél-Dunántúl gyenge elemei:
—Szélsőséges településszerkezet, az elmaradott települések magas aránya, funkció-
hiányos kisvároshálózat,
—Közlekedési peremhelyzet,
Faragó László – Horváth Gyula: A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciójának alapelemei.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 3–4. 47–77. p

56 Faragó László — Horváth Gyula TÉT 1995 .3-4

— Leértékel ődött természeti er őforrások,
— Kedvezőtlen korösszetétel,
— Fejletlen telekommunikáció,
— Korszerűtlen iparszerkezet, az exportképes termékek alacsony aránya, kedvez őtlen
exportszerkezet, a vezet ő ágazatok versenyképtelensége,
—A belső gazdasági kohézió teljes hiánya,
— Lassú privatizáció, a külföldi tőke csekély érdekl ődése, a külföldi vegyes vállalatok
alacsony aránya,
—Fejletlen üzleti, pénzügyi szolgáltatások, gyenge K+F tevékenység.
A régió erős elemei:
— Geoökonómiai helyzet,
— Viszonylag fejlett, multifunkcionális régióközpont,
— Természeti, gazdasági és etnikai sokszín űség,
—A tercier szektor viszonylag jelent ős súlya,
—Az átlagosnál képzettebb munkaer ő,
—Kedvező mezőgazdasági adottságok, a min őségi élelmiszeripar fejlesztésének alap-
jai,
—A piaci intézményrendszer csíráinak megléte, a humán infrastruktúra vertikális
rendszerének körvonalai (fels őoktatás—szakoktatás—képzés—átképzés),
—Intézményesült nemzetközi kapcsolatok; interregionális együttm űködések,
— Koordinációs készség a térségfejlesztésben, a partnerségre törekvés igénye.
A fejlesztés lehet őségei:
—A régióban megtalálható — még ha ezek különböz ő fej lettségűek is — minden olyan
intézmény, amely az új fejl ődési pályára lépésben ösztönz ő szerepet játszhat. E szerve-
zetek — kölcsönös el őnyökön és összehangolt fejlesztési stratégián nyugvó — együttm ű-
ködése a régió fejlesztésének szervezéséhez fontos er őforrásként veend ő számításba;
— A Nemzeti Területfejlesztési Koncepció irányelvei és az új területfejlesztési tör-
vényjavaslat kulcsszerepet szán a decentralizációnak, ennek szellemében — remélhet őleg
— átalakul a területfejlesztés finanszírozási rendszere, s a dél-dunántúli régió és a me-
gyék a beavatkozást igényl ő térségekben él ő népesség arányában „alanyi jogon" az el-
múlt négy esztendőhöz képest jelent ő sen nagyobb területfejlesztési támogatásban része-
sülnek;
— A fejlesztési stratégia szellemében a Dél-Dunántúlon számtalan részprogram és
projekt készült, több megyeszékhely fejlesztési koncepciójában fogalmazódott meg a
régió gazdasági kohéziója er ősítésének az igénye, kirajzolódik az együttm űködési
készség, ami stratégiai elemmé a megfelel ő intézmények létrehozásával alakítható;
—A régió fels ő oktatási intézményei, ezek társulásai alkalmassá tehet ők az innovációs
potenciál erő sítésére, a kormány K+F stratégiájában szükséges gyökeres változások ese-
tén megindulhat a technológiai transzferhálózatok szervezése, az egyetemi és a termel ő
szféra kapcsolatai intézményesülhetnek. A multifunkcionális fels őoktatás alkalmas a
fejlesztésekhez szükséges kvalifikált szakemberek képzésére és továbbképzésére;
Faragó László – Horváth Gyula: A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciójának alapelemei.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 3–4. 47–77. p

TÉT 1995 s 3-4 A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciójának alapelemei 57

—A horvát stabilizáció és a délszláv rendezés egyrészt az interregionális kapcsolatok
fellendüléséhez vezethet, másrészt szerepet juttathat a Dél-Dunántúlnak az
újjáépítésben, els ősorban logisztikai feladatok ellátásával, másodsorban termék- és
szolgáltatás exporttal.
Az átalakulást veszélyeztet ő tényez ők:
—A régió gyenge versenyképesség ű gazdasági szerkezete tovább erodálódik, a privati-
záció lassan halad, a gazdaság jövedelemtermel ő képessége csökken, a régió válság-
jegyei erősödnek;
— Az Országos Közlekedéshálózat-fejlesztési Koncepció változatlan marad, a terve-
zett főközlekedési útvonalfejlesztések a következ ő évezred els ő harmadában valósulnak
meg, a régió elérhetőségi viszonyai nem javulnak, az európai munkamegosztásba való
bekapcsolódás esélyei nem módosulnak;
—A gyenge gazdasági szerkezet és a rossz elérhet őség következtében a tercier szektor
fejlődése megtorpan, a fejlett szolgáltatások nem telepednek meg, a regionális szükség-
leteket az ország centrumtérségei elégítik ki, fokozódik a régió küls ő függése. A bels ő
kohézió megszilárdulása nélkül a régió exportja, külgazdaság orientációja nem változik,
a hazai piac kiszolgálása nem ösztönzi a technológiai megújulást, innovációs centrumok
nem alakulnak ki, a Dél-Dunántúl követ ő jellegű gazdasági fejl ődésre kényszerül;
— A területfejlesztés új szervezeti rendszerének bevezetésével a megyei területfejlesz-
tési tanácsok „befelé fordulnak", feler ősödik az érdekellentét a megyék között a küls ő
erőforrások megszerzéséért, háttérbe szorul a regionális együttm űködés igénye, a forma-
lizált regionális szerkezet hiánya miatt a központi kormányzat újraelosztó tevékenysége
felértékel ődik. A megyeszékhelyek fejlesztési stratégiájukban nem építenek a dél-
dunántúli városi munkamegosztásra, érdekérvényesít ő erejük gyenge marad, az új
intézmények lokális szükségletekre szervez ődnek, a városok — kellő funkciók híján —
nem kapcsolódnak be az európai városok versenyébe;
—A délszláv válság hosszasan elhúzódik, az interregionális kapcsolatok alacsony szin-
ten maradnak a horvát megyékkel, a bels ő együttműködés hiányában a régió nem lesz
képes aktív külgazdasági politikát folytatni, európai és nemzetközi kapcsolatai esetlege-
sek maradnak, kompatibilis infrastruktúra és tudatos fejlesztési stratégia híján lassan ki-
szorul az Alpok—Adria együttm űködésből.

A Dél-Dunántúl távlati fejl ődésének lehetséges forgatókönyvei

A régió fejlődési pályája alapvet ően három feltételrendszer függvénye:
a) a régión belüli erőforrások állapota, felhasználhatósága,
b) a nemzeti gazdaság folyamataiba való bekapcsolódás,
c) a határon túlnyúló, a nemzetközi gazdasághoz való kapcsolódás lehet őségei és for-
mái.
Faragó László – Horváth Gyula: A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciójának alapelemei.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 3–4. 47–77. p

58 Faragó László — Horváth Gyula TÉT 1995 s 3-4

Ehelyütt csupán a nemzeti tér gazdasági folyamatainak lehetséges hatásait vizsgáljuk.
Ezek befolyása els őrendű fontosságú, lévén a régió bels ő kohéziója csekély, az er ősen
kapcsolódik a (térfolyamatok formálásában dönt ő szerepű) budapesti gazdasághoz, és az
országos szabályozások által megszabott gazdasági mozgásteret a helyi (regionális) sza-
bályozások csak kevéssé képesek módosítani.
Azzal a leegyszer űsítéssel élünk, hogy a jöv ő forgatókönyveiben a Dél-Dunántúl a
magyar gazdasági tér egységeként szerepel, nem vehet őek figyelembe a régión belüli
nagy területi különbségek.
A forgatókönyvek összeállításánál a következ ő elemekb ől építkeztünk: a gazdasági
növekedés, a gazdasági szerkezet átalakulása, a népesség, az infrastrukturális fejl ődés, a
nemzetközi integrációs kapcsolatok, a környezetvédelem szempontjai. Az elemek rend-
szerelemzéséb ő l vonható le következtetés a társadalmi egyenl őtlenségi következmé-
nyekre, a területi egyenl őtlenségekre és a forgatókönyvben célszer űen alkalmazható
területfejlesztési politikára.
A regionális fejl ődés elemeinek (egy „reálisan optimista" társadalmi-gazdasági szce-
nárión belül maradó) változataiból három forgatókönyv állítható össze, amelyek alapve-
tően a területi egyenl őtlenségek szerint különböznek egymástól. A három forgatókönyv:
polarizált, közepesen koncentrált és dekoncentrált regionális fejl ődés. Rövid jellem-
zésük a következ ő :

A) Polarizált forgatókönyv

— A gazdaság stagnálása — akár bels ő zavarok, akár az európai recesszió követ-
keztében — elhúzódik, a növekedés szelektíven csak az évszázad végén indul;
—Az ipar szerkezeti átalakulása során csak néhány, jelent ős külföldi tőkebevonásra
képes vállalatcsoport (nem teljes iparágak) indul dinamikus növekedésnek. A tudás-
igényes iparágak nemzetközi versenyképessége gyenge marad. A mez őgazdaság zavarai
az új üzemi viszonyok lassú kialakulása és a keleti piacok elvesztése miatt elhúzódnak, a
falusi lakosság széles köre élelmiszerb ől önellátásra törekszik. A tercier szektorban a
felső szintű termelési szolgáltatások Budapest központúsága megmarad;
—Megújul a vándorlás, az egész országból a budapesti agglomerációba, illetve
Nyugat-Magyarország irányába is megkezd ődik;
— Az infrastruktúra-fejlesztés — a t őkehiány miatt — követ ő jellegű marad. Jelent ősen
fejlődik a telekommunikáció, az út-, vasútfejlesztés a jelenlegi f ővonalak modernizáció-
ját (pl. a megkezdett autópálya-építkezések befejezését) jelenti, míg az ország kommu-
nikációs szerkezete nem változik;
—A nemzetközi integrációs kapcsolatok egyoldalúan az EU felé irányulnak anélkül,
hogy Magyarország teljes jogú taggá válna. Kelet- és Közép-Európával a gazdasági
szálak gyengék és esetlegesek maradnak;
Faragó László – Horváth Gyula: A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciójának alapelemei.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 3–4. 47–77. p

TÉT 1995 .3 4 - A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciójának alapelemei 59

—Az elhúzódó gazdasági pangás nem teszi lehet ővé a károsított környezet helyreállí-
tását. A környezet-terhelés csökken a leépül ő nehézipari körzetekben, de növekszik az
új dinamikus zónákban.
— E forgatókönyv esetén fokozódnak a társadalmi egyenl őtlenségek. A munkanélküli-
ség magas (10% fölötti) szinten marad, s növekszik a munkaer őpiacról végleg kiszoru-
lók száma. A szegénység, a marginalizálódás egyes kistérségekben általános jelenséggé
válik.

B) Közepesen koncentrált forgatókönyv

—A gazdasági növekedés a közeli esztend őkben megindul és az ezredfordulótól már
évi 5% feletti ütemet ér el. A növekedés — különböz ő ütemben — az ország valamennyi
részén megkezd ődik;
—A gazdaság szerkezeti átalakulását technológiai megújulás kíséri. Az új gazdasági
szerkezetet nemcsak az elavult ágazatok (termékek) leépülése, hanem néhány új ágazat
jelentős előretörése is jellemzi. Meger ősödnek a tudásigényes ágazatok, s az autógyár-
táshoz hasonlóan új, multiplikátor hatású szakmakultúrák honosodnak meg.
—A mezőgazdaságban szerény mennyiség ű, de értékes termékszerkezet ű, gazdasági-
lag jelentős export marad fenn. Kialakul a nagyüzem — családi vállalkozói farm — és a
részidős kisgazdaságok hatékony kombinációja.
A tercier szektoron belül a magas szint ű szolgáltatások els ősorban Budapesten fejl őd-
nek, de kialakulnak jelent ős regionális központok, így Pécs regionális szerepköre is er ő-
södik. E vidéki nagyvárosok kapu szerepet tölthetnek be saját régiójuk s a szomszédos
határmenti régiók között. A vidéki nagyvárosok egyetemi központjaihoz technológiai-
ipari parkok, alkalmazott kutatóhelyek csatlakoznak, melyeknek iparvonzó és fejleszt ő
hatása lesz;
— Az országon belüli vándorlások kis lépték űek, s inkább régión belül maradnak, és
ezek er ősödő motívuma marad a szakmai mobilitás.
—A hagyományos közlekedési hálózatban megjelennek a régió-közi kapcsolatokat
szolgáló vonalak: új hidak, vasúti mellékvonalak felújítása. Javul az ország tranzit
képessége, kiépül a belföldi légi forgalom. A vidéki nagyvárosoknak — így Pécsnek is —
erősödik a szerepe a nemzetközi forgalomban;
— Az ország tagja lehet az EU-nak — más közép-európai országokkal együtt. Emellett
újra erősödnének a kelet-európai gazdasági szálak, Magyarország — mint az EU legke-
letibb tagja (2005-ig aligha képzelhet ő el teljes kontinens-méret ű gazdasági integráció)
Ausztria korábbi kelet-nyugati közvetít ő szerepét vehetné át. Ez a Dunántúl további
felértékel ődését jelenti;
— Növekszik a társadalom környezeti érzékenysége. A környezetvédelmi beruházások
új hazai szakma-kultúrák elindítói lehetnek. Az ivóvízellátás és a hulladék-elhelyezés
növekv ő problémaként jelentkezik.
Faragó László – Horváth Gyula: A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciójának alapelemei.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 3–4. 47–77. p

60 Faragó László — Horváth Gyula TÉT 1995 .3-4

—E forgatókönyv esetén is jelentő sek a jövedelmi különbségek, s magas marad a
munkanélküliség, de a gazdasági élénkülésnek köszönhet ően nem kerül sor tömeges
elszegényedésre, és jelentősen előrehalad a polgárosodás.

C) Dekoncentrált forgatókönyv

— Az újrainduló gazdasági növekedés az ezredforduló után, a háború utáni újjáépítési
periódushoz hasonlóan felgyorsul, amely Nyugat-Európához való felzárkózást indíthat
el. Ehhez különösen kedvez ő körülmények szükségesek: megújuló európai konjunktúra,
EU-tagság, s ennek következtében jelent ős területfejlesztési támogatás, a kelet-ázsiai
tőkebefektet ők megjelenése, számottevő piac-bővülés;
— A gazdasági szerkezetváltás során nem épülnek le teljes iparágak; a technológiai
megújulás és az új termékek bevezetése lesz a legfontosabb. A tudásigényes és a „zöld"
(környezetbarát) iparágak adják a húzóer őt, de megélénkülnek egyes nehézipari és
hagyományos fogyasztási cikkeket gyártó iparágak is.
A mezőgazdaság a kettős piac-szervezésnek köszönhet ően jelentősen export-orientált:
az EU-n belül magas feldolgozottságú, speciális min őségű termékekkel, Kelet-Európá-
ban vető mag-, tenyészállat-, know-how exporttal, a termelési rendszerek kiterjesztésével
jelentkezik.
A tercier szektorban — a fels ő szintű üzleti szolgáltatások mellett — a közszolgáltatások
is fejlődnek, sok új munkahelyet teremtve.
— A népességmozgás — a szakmai mobilitáson és az id őskorúak vidéki visszaszorulá-
sán kívül — kistérségeken belül marad. A nagyvárosok népessége csökken, agglomerá-
ciós gyűrűjük kibővül. Az urbanizációs tengelyek összeépülnek, ezek felé népességván-
dorlás folyik;
—Az infrastruktúra fejl ődésében — az el őző forgatókönyvekben is feltételezett álta-
lános kommunikációs fejl ődésen kívül — két új elem várható. Az egyik az ország
Budapest-centrikus közlekedési szerkezetét határozottan módosító régió-közi össze-
köttetések (mint Déli Autópálya és/vagy hasonló hatású vasútvonal) és az európai nagy
kommunikációs rendszerekbe történ ő beépülés; a másik a lakásépítésnek a városhálózat
nagy részében történ ő jelentős megélénkülése;
—A nemzetközi integrációs fejl ődésben a B) forgatókönyvhöz képest is kedvez őbben
alakulnak a gazdasági integrációs kapcsolatok Kelet-Európával tehát valódi integrációs
szálak alakulhatnak ki Dél-Dunántúl esetében a volt Jugoszlávia utódállamaival;
—Lehetőség nyílik a fenntartható fejl ődés elemeinek érvényesítésére, a környezet
javuló állapota fontos társadalmi értékké válik. A gyors gazdasági növekedés a környe-
zeti terhelést is er ősen növelheti, a környezet-romboló technikai eljárások alkalmazása
sem kizárt.
Faragó László – Horváth Gyula: A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciójának alapelemei.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 3–4. 47–77. p

TÉT 1995 .3-4 A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciójának alapelemei 61

A forgatókönyveknek az tehát a kiindulópontja, hogy a területi egyenl őtlenségek
mértéke alapvet ően a gazdasági növekedés újraindulási idejét ől és ütemét ől, valamint a
kelet-európai gazdasági kapcsolatok újraélénkülését ől, s ezen belül a határos régiókkal
való kapcsolattól függ.
Könnyen elképzelhető egy forgatókönyv-váltás az ezredfordulóig. A közeli jöv őre az
A) (polarizált) forgatókönyv a valószín ű, ami az ezredfordulón átvált a B), esetleg a C)
forgatókönyvbe. Az A) forgatókönyv egyes elemei is a B) szerint módosulhatnak.
Az A) forgatókönyv esetében a Dél-Dunántúl átlagos, illetve periférikus helyzete ke-
véssé módosul. Ez a forgatókönyv Budapest újabb er ős kiemelkedését idézi (ezúttal nem
a politikai-hatalmi, hanem a nemzetközi és az országon belüli pénzügyi-gazdasági funk-
cióinak köszönhet ően), és jelentő s, innovációorientált, fejlett infrastruktúrájú térséggé
válhat Nyugat-Magyarország is. A kettészakadó ország fel-felbukkanó víziójának ugyan
nincs valós alapja (az ország minden részét számos gazdasági kapcsolat f űzi a budapesti
gazdasághoz), de az elmaradott térségek lemaradása fokozódhat.
E polarizált fejl ődési forgatókönyvbe „belefér" mindenekel őtt Pécs és néhány közép-
város (megyeszékhely) fejl ődése, attól függően, hogy mennyit tesznek er őforrásaik dina-
mizálásáért. Jelent ős fejlő dés, regionális szerep azonban nehezen prognosztizálható a
régió rossz közlekedési viszonyai miatt, amelyek e forgatókönyv szerint aligha javulnak
a közeljöv ő ben. Pécs innovációs központ szerepét is gyengíti K+F szektorának fejletlen-
sége és kedvezőtlen szerkezete. A régió nagy bels ő és határmenti perifériáin a teljes
elnéptelenedés is jelentkezhet. A jelenlegi területfejlesztési politika ugyan prioritást ad a
legelmaradottabb településeknek, ám ez legfeljebb az életkörülmények romlását fékez-
hetí, de a fejl ődés termelési tényez ői mesterségesen nem teremthet őek meg.
A B) változat a régiónak a fóvárostól való gazdasági függ őségét enyhíti. Pécsen kívül
a középvárosok is jelent ősen erő sítik pozícióikat, valamennyien részt vehetnek (a maguk
kategóriájában) a nemzetközi városversenyben s helyi gazdaságuk önállóbbá válhat.
Pécs regionális központ szerepköre innovációs központ, pénzügyi központ és „déli
kapu" funkciókkal b ő vülhet. A régió kommunikációs kapcsolatai javulnak. A falusi
népességváltozásokat egyes speciális agrártermékek (pl. villányi bor), az
idegenforgalom és a városi agglomerációk b ővülése fogja befolyásolni; a faluállomány
egy részében az elnéptelenedés tovább tart.
A C) változat esetén a gazdasági élénkülés még nagyobb területre terjedne ki a régión
belül. Ebben az esetben a kommunikációs helyzet javulásával tapasztalható lesz a
kedvező természeti adottságú elhagyott falvak újratelepülése, mivel bekerülhetnek a
területileg fellazuló urbanizált zónákba, lakóövezetekbe. Nem valószín ű, hogy a régió
egészének periférikus helyzete az országon belül megváltozik — a jelenlegi dinamikus
régiók el őnye (egy bő évtizedre el őre tekintve) tartósnak látszik. A gazdaság és a
lakossági életkörülmények színvonala azonban általában növekszik és a régióban
szűkülnek a marginális, elszegényedett területek.
Ezek az általános trendek meghatározzák a Dél-Dunántúlnak az országon belüli
helyzetét — az ezredfordulóig sem a településhálózat el őnytelen vonásain, sem a kommu-
Faragó László – Horváth Gyula: A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciójának alapelemei.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 3–4. 47–77. p

62 Faragó László — Horváth Gyula TÉT 1995 s 3-4

nikációs kapcsolatok fejletlenségén ugrásszer ű, minő ségi változás nem várható. A régión
belül már nagyobb a mozgási szabadság, els ősorban a jelentő sebb városok közül néhány
— sikeres tő kevonzás és intézményfejlesztés esetén — alaposan kiemelkedhet. A települé-
sek fejlődésében kitüntetett szerepe van a helyi gazdasági szerepl őknek. A kistérségi
fejlesztés is csak ezekhez a dinamikus központokhoz kapcsolódva képzelhet ő el.

A regionális fejlesztés prioritásai

A régió fejlesztésének hosszú távú stratégiai célja az, hogy a bels ő erőforrásokra és
adottságokra építve a Dél-Dunántúlon az általános fellendülés feltételei megteremt ődje-
nek, javuljon az életmin őség, a térség egy fejl ődő ország prosperáló régiójává váljon. Ez
az általános célkit ű zés egyrészt generális politikai irányvonal, másrészt fejlesztési priori-
tások megfogalmazását teszi szükségessé.
1) A Dél-Dunántúl fejlődését elsősorban saját erő forrásaira alapozva kell megoldani.
Nem kis feladat ez egy olyan országban, amelynek nemzetgazdasága sem képes saját
tőkefelhalmozásból fejl ő dését biztosítani, ezért e követelmény csak megszorításokkal
alkalmazható egy átlagos fejlettség ű, de az átlagosnál tőkeszegényebb régióban. Ezért e
kiinduló elv pontosításokra szorul, amit a központi szerveknél is tudatosítani szükséges:
— A külföldi működő tőke bevonása — megfelel ő strukturális és finanszírozási fel-
tételek mellett — a jövő ben a jelenleginél fontosabb eszköze legyen a régió fejl ődésének.
Ezáltal Budapest és a központi régió túlzott koncentrációját is mérsékelni kell. Ebben
feladat hárul az állami privatizációban résitvevő döntéshozókra és a külpolitikára, de a
régió önkormányzatainak is er őteljes területi marketing tevékenységet kell folytatniuk.
—A fenti alapelv nem vonatkozik az Európai Unióba való belépés esetén az EU
strukturális alapjaiból való részesedés jogosultságára és igényére, aminek intézményi
alapjait ugyancsak központi segítséggel kell kialakítani.
—A régió jogosult a területfejlesztés támogatási alapjaiból nyújtott azon forrásokra,
amelyek a kedvezményezettség objektív kritériumai alapján megilletik. Amennyiben a
régió elmaradott és válságtérségei nem képesek a pályázatok adta lehet őségekkel élni,
akkor a KTM-nek sajátos preferenciák kidolgozásával kell biztosítania a központi
alapok szükségletekkel és a jogosultsággal arányos felhasználását.
2) A források nagyobb arányú helybentartása és hatékonyabb hasznosítása azonban
még nem elegendő a helyi bázisú fejlő dés feltételeinek létrehozásához. A növekedési
impulzusok „helybentartásához" ugyanis a reálszférában is szükséges a belső integráció
növelése, a helyi vagy térségi gazdasági, szállítási, szolgáltatási kapcsolatok intenzitá-
sának növelése:
—Ennek egyik eleme a gazdasági klaszterek kialakulásának támogatása. Különösen a
Dél-Dunántúl viszonylag decentralizált, szétszórt gazdaságában nélkülözhetetlen a fej-
lő dés „továbbközvetítése" nemcsak kölcsönös beszállítások formájában, hanem kisebb-
nagyobb vállalkozások megvalósításánál „konzorciumok" létrehozásával, a közbe-
Faragó László – Horváth Gyula: A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciójának alapelemei.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 3–4. 47–77. p

TÉT 1995 s 3-4 A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciójának alapelemei 63

szerzésekben a helyi vállalkozások preferálásával, az információk cseréjében. A gazda-
sági klaszterek kialakításában kiemelked ő jelentősége van a Gazdasági Kamaráknak,
valamint a helyi szakmai, vállalkozói, esetleg tanácsadó szervezetek tevékenységének.
— A másik elem az üzleti, információs, kereskedelmi és technikai jelleg ű szolgál-
tatások nagyobb mérték ű integrálása, ráépítése a sz űkebb termel ő tevékenységre. Ez
különösen fontos az átalakuló mez őgazdasági üzemszervezet és az ehhez még nem
alkalmazkodó termel őeszköz ellátási, tanácsadási, értékesítési szervezet
összehangolásában, de általában a megsokszorozódó számú vállalkozások és a kereske-
delmi, szállítási, üzleti, információs szolgáltatások újonnan felépítend ő kapcsolat-
rendszerében is, beleértve a kutatást, a m űszaki fejlesztést, az információ- és az
innováció-továbbítást is. Ugyanez a helyzet az oktatás, képzés, átképzés és az üzleti
szféra kapcsolatrendszerében.
3) Mivel a Dél-Dunántúl gazdasága — az ország nagy régiói közül — a legkevésbé
exportorientált fejl ődése — a belföldi felhasználás korlátozottsága miatt — csak az
exportra támaszkodhat, az exportorientáció kiépítése tehát létfontosságú.
Az általános exportösztönzés (pl. valutaleértékelés) eszközrendszere nem elegend ő, ez
csak az élelmiszeripari termékeknél játszhat szerepet. Sajátos eszközökre van szükség,
mert egyel őre nincs meg az exportárualapot megtermel ő potenciál. Ezt az általános
exportösztönzéssel lehet serkenteni. Geopolitikai helyzetéb ő l adódóan a Dél-
Dunántúlnak az Alpok—Adria makrorégió gazdasági hálózataihoz célszer ű kapcsolódnia.
Az illetékes tárcának, a gazdasági kamaráknak és az újonnan megalakuló Regionális
Fejlesztési Tanácsnak els ősorban az exportösztönzésre kell konstrukciókat kidolgoznia
és alkalmaznia. Ennek egyik kiegészít ő eleme, hogy e térség kereskedelmi kirendeltségei
egy dél-dunántúli tanácsos tevékenységét közösen finanszírozzák.
4) A Dél-Dunántúlon az infrastruktúra a sz űk keresztmetszet. Vonatkozik ez els ő-
sorban a közlekedési, hírközlési kapcsolatokra, továbbá a (fels ő) oktatásra, kutatásra.
Ezek fejlesztésére a kompetens minisztériumoknak dél-dunántúli programot kell kidol-
gozniuk.
5) A kormányzat a területfejlesztési intézmény- és szervezetépítést is a válságtér-
ségekre koncentrálta. Ám nem ott kell els ősorban regionális fejlesztési intézményrend-
szer, ahol központi pénzekb ől központi programokat hajtanak végre, hanem ott, ahol a
regionális döntéseknek és eszközöknek komoly szerepet szánnak. A Dél-Dunántúl
esetében a kistérségi és megyeközi szervez ődések kompetenciájának, hatáskörének,
működésének, jogi-intézményi feltételeinek kialakítása igényel központi támogatást.
Faragó László – Horváth Gyula: A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciójának alapelemei.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 3–4. 47–77. p

64 Faragó László — Horváth Gyula TÉT 1995 .3-4

Térségi és ágazati programok

I. program: A falusias térségek újjászervezése, vidékfejlesztés

A térség sajátos problémája az aprófalvas szerkezet. Az ország 500 f őnél kisebb
települései lakosságának 46%-a, az 500-1000 lakosú településeken él őknek 30%-a a
Dél-Dunántúlon lakik. Ráadásul — miközben e településekben nagy a természetes fogyás
és elvándorlás — az e településkategóriákban él ő régióbeli lakosság száma fokozatosan
nő , mert egyre több, korábban nagyobb népesség ű település „csúszik le" ebbe a kate-
góriába. Az aprófalu-probléma tehát — eltér ően a tanyakérdéstől — nem csökkenő, hanem
növekvő gond.
Az elmúlt években sok új tanterem épült, illetve újjáépült, javult az aprófalvak
vízellátása és úthálózata. A nagy termel ő szövetkezetek átalakulása számos kis falunak
visszaadta a gazdasági szervez ő központot, az új önkormányzati rendszer pedig a saját
helyi kormányzatot. Mindezek a változások nem hatottak a jövedelemhiányra, az
elvándorlásra, az elöregedésre, a közlekedési feltételek és ezáltal az ingázási feltételek
módosulására és általában a szociális viszonyok javulására. Az aprófalvak f ő gondja ma
már nem az iskolák hiánya, hanem az általános elmaradottság, az id ős népesség, a
szociális segélyre rászoruló munkanélküliek problémája. A céltámogatási rendszer
preferenciáival szükségszer ű en torzította a helyi valós prioritásokat. Ugyanakkor ezek a
fejlesztések ma olyan elkötelezettségekkel terhelték meg az aprófalvak költségvetését,
melyek korlátozzák az aprófalvak problémáinak megoldását.
A kistérségi együttm űködés alapvető feladat. A megyei preferenciákon kívül a köz-
ponti alapok szabályozásába is be kell építeni a térségi együttm űködés priorizálását.

2. program: Balaton-problematika: a környezetvédelem, a gazdaság és idegenforgalom
integrációja

A program els ő dlegesen gazdasági orientációjú, így els ősorban ebb ől a szempontból
kell kezelnie e kérdést. Korábban a balatoni idegenforgalom csak a déli parton állandó
jelleggel 30-40 ezer, idényben több mint 100 ezer embernek biztosított megélhetést,
munkahelyet. A dekonjunktúra következtében harmaduk-(felük) jövedelemforrását,
munkahelyét veszítette el. Ehhez járul a befektetési veszteség, a megtérülés elmaradása, a
nemzeti vagyon elértéktelenedése (az elértéktelenedésb ől való veszteség csak a déli
parton kb. 20 milliárdot tesz ki). A szigorú környezetvédelmi szempontokat figyelembe
véve diverzifikálni kell a térség gazdaságát. E programban a „leszívott" háttér telepü-
lések, körzetek jelentő s szerepet kaphatnak. E preferenciákat be kell építeni a készül ő
balatoni koncepciókba, tervekbe.
Faragó László – Horváth Gyula: A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciójának alapelemei.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 3–4. 47–77. p

TÉT 1995 .3-4 A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciójának alapelemei 65

3. program: A Dráva—Duna Nemzeti Park létrehozása

A Duna Sió torkolat alatti szakaszán és a Dráva mentén kialakítandó nemzeti park
területe 50 000 ha. A park célja e folyók, mellékágrendszerük, valamint az érintett terü-
letek természeti értékeinek, a felszíni és a felszín alatti vízkészleteknek, az érintett terü-
letek erdeinek, term őtalajának és más megújuló er őforrásainak védelme. A terület termé-
szeti oltalma, a parkhoz kapcsolódó gazdasági tevékenységek hozzájárulhatnak a térség
fejl ődéséhez.
A nemzeti park létesítésének koncepciója elkészült, mihamarabb kormányzati döntés
szükséges ahhoz, hogy a régió els ő kiemelt természetvédelmi körzete megkezdhesse m ű-
ködését.

4. program: Pécs—Komló térségének urán- és szénbányászata: a termelés fokozatos
megszüntetése, az erőforrások újrahasznosítása, tájrehabilitáció

Bár a bányászat ebben a térségben már csak hétezer f őt foglalkoztat, a kérdés gaz-
dasági és társadalmi súlya igényli a kormányzati szint ű közrem űködést. A feladat több
tárca összefogását igényli az 1994-ben elfogadott kormányhatározat alapján.

5. program: A gazdasági klaszterek fejlesztési programja

A gazdaságfejlesztés bázisa a versenyképes ipari termelés és a hozzá kapcsolódó ter-
melő szolgáltatások megerősödése lehet. A dél-dunántúli régió mai gazdasági szerkeze-
tében túlnyomóan hagyományos ágazatok dominálnak, amelyek exportképessége cse-
kély, emiatt a régió külgazdasági orientációja folyamatosan gyenge eredményeket pro-
dukál. A piacgazdaság kiépülésének els ő jeleként megindult reindusztrializálódást (az
ipar szerkezeti átalakulását) a nemzetközi versenyképesség er ősítésével, az exportértéke-
sítés arányának növelésével kell összekapcsolni. Ezért olyan ipari fejlesztési stratégiát
célszer ű kidolgozni, amely számba veszi az ipari versenyképesség valamennyi elemét
(az innovációs láncot) és kiválasztja a külpiacokon exportképes, fej lesztend ő ágazatokat.
Az ipari exportkapacitások fejlesztését azért tekintjük prioritásnak, mert egyrészt a Dél-
Dunántúl exportjában kétharmados arányt jelentenek, másrészt az innovációs színvonal
emelésére, a technológiai megújulásra ebben a gazdasági ágban van a legnagyobb szük-
ség, harmadrészt a régió geoökonómiai pozíciója és komparatív el őnyei az iparfejlesztés
számára kedvez őek. A nemzetközi hálózatokhoz való kapcsolódás feltételei is ebben az
ágazatban alakíthatók ki viszonylag leggyorsabban.
A magyar gazdaság közös piaci exportjának — és felméréseink szerint a Dél-Dunántúl
kivitelének is — nagy részét élelmiszeripari, könny ű ipari termékek, gépek, berendezések
adják. Ezek lényegében olyan alaptermékek, amelyek kereslete az EU országokban
lassan emelkedik, s értékesítésükben éles verseny tapasztalható. E magyar termékek
Faragó László – Horváth Gyula: A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciójának alapelemei.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 3–4. 47–77. p

66 Faragó László — Horváth Gyula TÉT 1995 .3-4

exportja a nyugat-európai importkorlátozások fokozatos mérséklését ől függ, valamint a
hagyományos EU szállítókkal közel azonos versenyképesség elérése esetén b ővülhet. A
társulási szerz ődés ratifikálása az els ő feltétel teljesülése szempontjából kedvez őnek
minősíthető , a második követelmény azonban a dél-dunántúli termékek számára miel őbb
elérendő célkitűzés.
A dél-dunántúli ipar szinte valamennyi ágában 1997-ig lassú növekedés prognosz-
tizálható. A régió termel ői e szektorokban tehát rendkívül nehezen juthatnak új
pozíciókhoz a közeljövőben.
A magas arányt mutató ágazatokban a versenyképesség megteremtésének a munka-
termelékenység (a technológiai megújulás) emelése az el őfeltétele; a Dél-Dunántúl meg-
határozó ágazatainak nagy része ebbe a kategóriába tartozik.
A régió iparfejlesztési stratégiájának kidolgozása során a tervez ők nem lesznek
könnyű helyzetben. Az elektronika, a m űanyag- és a faipar kivételével valamennyi más
ágazatban az exportkapacitások b ővítése jelentős beruházásokat igényel. E befektetések
— a bútoriparban és az élelmiszer-feldolgozás egyes területein —, valamint új, verseny-
képes ágazatok meghonosítása elengedhetetlen el őfeltétele annak, hogy a régióban
versenyképes, exportorientált iparszerkezet alakuljon ki.
A gazdaságfejlesztés követend ő alapelvei, valamint az exportképesség fejlesztése
abban az esetben érvényesíthet ők, ha a privatizáció újabb szakaszában, illetve a külföldi
tőke orientálásában a kormány — iparfejlesztési koncepciójának keretei között — a Dél-
Dunántúlon néhány multinacionális nagyvállalat letelepedését szorgalmazza. E nélkül a
régió nem képes arra, hogy ipari értékesítésében megközelítse a 25%-os országos
exportráta átlagot és exportját kb. 15-18 milliárd Ft-tal növelje.
E program döntő eleme, hogy a gazdaságot nem csak ágazati vagy profitorientált
megközelítésben vizsgálja, hanem vertikálisan és horizontálisan integrált, a régióban
gyökerező klaszterekben. E megközelítés segíthet abban, hogy a régió döntéshozói — a
közösségi és magánszektorban egyaránt — olyan újszer ű stratégiai és taktikai döntéseket
hozzanak, amelyek új pályára terelhetik a regionális gazdaság fejl ődését.
A programalkotás nehézségei:
—A régióban termelt áruk piaca csak lassan n ő;
—A verseny a világpiaci és EU-hoz való integrálódásunkkal er ősödik;
—A régió hagyományos komparatív el őnyei gyengülnek;
— A korábban legnagyobb jövedelemtermel ő bányászati klaszter hanyatlik és magával
rántja a körzet gazdaságát is;
—A gazdasági szolgáltatások fejletlenek és maguk is támogatásra szorulnak.
Ezért a gyengül ő komparatív el őnyöket új versenyképes elemekkel kell kiegészíteni:
—Új versenyképes gazdasági klasztereket kell kialakítani vagy reorganizálni;
—Fejleszteni kell a helyi igényeket kiszolgáló gazdasági infrastruktúrát;
—Az EU piacára kell koncentrálni (ami ott versenyképes, az bárhol eladható a
v i [ágon);
—Erősíteni kell a közösségi és a magánszféra együttm űködését.
Faragó László – Horváth Gyula: A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciójának alapelemei.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 3–4. 47–77. p

TÉT 1995 .3-4 A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciójának alapelemei 67

6. program: A mez őgazdaság fejlesztése: differenciált támogatások

A dél-dunántúli régió volt a szarvasmarhatartás, a marhahús- és tejtermelés szem-
pontjából az ország legintenzívebb területe. Ez az ágazat az elmúlt öt évben mély
válságba került. Bels ő és külső piacainak jelent ős részét elveszítette, hazai takarmány-
bázisa nem volt elég korszer ű, az import pedig rendkívüli mértékben megdrágult. A
mezőgazdaság t őkevesztése és az átalakulás zavarai ezt a t őkeigényes és hosszú távra
fejleszthet ő ágazatot sújtotta legjobban. Végül, de nem utolsósorban a piacok nyitása
egyre nyilvánvalóbbá tette, hogy Nyugat-Európa éghajlati, földrajzi adottságai ezen
ágazat tekintetében jobbak, ráadásul a jobb adottságok mellett épp ezen ágazat kapja a
legnagyobb mérték ű támogatásokat. Az ágazat nemzetközi, különösen európai verseny-
képességének romlása tehát tartós folyamat, de a jelenlegi visszaesés mértéke
meghaladja a gazdaságos export és a hazai piac valós, hosszú távú felvev őképessége
által meghatározott mértéket is. Egy ésszer ű agrárpolitika a hanyatlást megállíthatja — és
meg is kell állítania —, de az eredeti arány és színvonal valószín űleg nem fog visszatérni.
A régió fő állattenyészt ő körzeteiben ezért struktúraváltásra van szükség.
A strukturális átalakulás fő irányai a növénytermelés kisebb piaci rései, a lucerna, a
takarmányborsó, a repce, a szója, esetleg (az iparágakat meghatározó külföldi befektet ők
stratégiájának függvényében) a dohány és a sörárpa termesztésének min őségi fejlesztése.
Az ún. „apró cikkeknek" (méz, nyúl, vad, béka stb.) továbbra is kedvez őbb piaci
kilátásai vannak, mint a nagy volumen ű alaptermékeknek.
A feldolgozásban valószín ű leg még élesebben fog elválni az EU normáit teljesíteni
képes szektor, amely beszállítóit keményen szelektálja és szigorú követelményeknek veti
alá és az e feltételeket nem teljesít ő, hazai ellátásra berendezked ő szektor, amely
kategóriában a jöv őben is számos (mind kis- és közepes, mind nagy-) üzem felszámo-
lásával és bezárásával számolni kell.
Segíteni kell a piacorientált középgazdasági típus kialakulását. A kisgazdálkodók
támogatása csak integrált és specializált termelés esetén indokolható. Azokban a falusias
térségekben, ahol a piacképes termelés nem b ővíthető, alternatív tevékenységeket kell
támogatni, els ősorban foglalkoztatási, méltányossági szempontokból.

7.program: Az erdőterületek védelme: központi újraszabályozás

A dél-dunántúli régióban található az ország erd őterületének 28%-a, 479 ezer hektár
erdő, favagyonának 35%-a. Zala megyében van az ország legnagyobb kiterjedés ű
erdőterülete. A ma végbemen ő üzemszervezet átalakulás, kárpótlás talán a legnagyobb
mértékben az erd őterületeknél váltott ki súlyos helyzetet. Ez a Dél-Dunántúlt, mint az
ország legerd ősültebb térségét különösen fenyegeti.
Az új tulajdonosok közül számosan — és a jelenlegi helyzetben némileg érthet ően —
rövid távú haszonra törekszenek az erd ők kivágásával. Az eddigi szabályozás ennek
Faragó László – Horváth Gyula: A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciójának alapelemei.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 3–4. 47–77. p

68 Faragó László — Horváth Gyula TÉT 1995 s 3-4

részben gátat tudott szabni, de csak a tulajdonosi jogok korlátozásával. A jelenlegi jogi
és használati helyzet ellentmondásai nem sokáig tarthatóak, szükséges a kérdés átfogó
törvényes szabályozása.
Emellett indokolt az új erd ő telepítések számára továbbra is preferenciát nyújtani,
különös tekintettel az új tulajdonosokra.

8. program: A turizmus fejlesztése

A turizmus fejlesztésében fel kell számolni a Balaton-nimbuszt és az adottságokat
szélesebb merítésb ő l hatékonyabban kell hasznosítani. A turisztikai termékeket térségi
alapon vagy komplex programokra felf űzve kell piacosítani. B ővítendő a már meglévő
kapacitásokat is jobban hasznosító tudományos—üzleti—hivatásturizmus. A kiváló min ő-
ség ű gyógyvizekre alapozva továbbfejleszthet ő a gyógyturizmus. A régió különle-
gessége lehetne az eltér ő karakterű borvidékekre épül ő borturizmus. A Balaton esetében
nyáron a családi üdülés, míg szezonon kívül a harmadik korosztály vonzása növelheti a
férő helyek kihasználását. A turizmus fejlesztését össze kell kapcsolni a kulturális és a
médiaipar megerő sítésével, illetve a szakoktatás reformjával.

9. program: Közútfejlesztés

A Dél-Dunántúl viszonylag hátrányos helyzetének egyik meghatározó eleme a köz-
lekedés helyzete és állapota. Autóút egy szakaszon a régió peremén van csak, a megye-
székhelyek egymással való összeköttetése is kívánnivalókat hagy maga után. A terület
egy jelentő s részén hiányzik a közvetlen összeköttetés a megyeszékhelyekkel, továbbra
sincsenek komoly és belátható id ő n belül megvalósuló tervek a Budapestet elkerül ő
kelet—nyugati összeköttetés déli nyomvonalára. Makrogazdasági célokat — az ország
nagy tájainak kohézióját — szolgálná Szekszárd és Mohács térségében közforgalmú
Duna-híd építése.
A déli transzverzális közúti vonal megépítése — Nagykanizsa—Kaposvár—Dombóvár-
Szekszárd útvonalon — a régiónak is megteremtené az ország más részei, valamint
Szerbia, Románia, Ukrajna és Szlovénia, Horvátország, Ausztria felé a kedvez ő bb
közúti kapcsolatot. Az M7-es autópálya meghosszabbítása Nagykanizsa irányában
nemzetközileg ugyanezt az irányt szolgálná, de a régiónak csak kisebb részét tárná fel.
A másik feladat a régió nagyvárosai közötti gyorsabb és biztonságosabb közlekedési
lehető ség megteremtése. 14 városban van szükség a település központját megkerül ő
útvonalakra.
Sürgető feladat a Dél-Dunántúl közúthálózat-fejlesztési programjának felülvizsgálata.
Faragó László – Horváth Gyula: A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciójának alapelemei.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 3–4. 47–77. p

TÉT 1995 .3-4 A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciójának alapelemei 69

10.program: Regionális repülőtér-fejlesztés

A régiónak nincs közforgalmú repül őtere. A fejlesztéshez központi segítséget és nem-
zetközi tőkét is igénybe kell venni. A meglév ő adottságok, illetve a prognosztizálható
kereslet és a gazdaságfejlesztési irányok alapján eltér ő funkciójú, hasznosítású és méret ű
repülőterek összehangolt fejlesztési programjának kidolgozására van szükség (Pécs:
közforgalmú személy és teher, Taszár: teherforgalmi, Sármellék: id őszakos idegen-
forgalmi hasznosítás).

11. program: Az innovációs lánc alapelemeinek megteremtése: a K+F szektor
és a technológiai transzfer fejlesztése

Mivel a régió innovációs potenciálja hagyományosan gyenge, a tudásigényes ipar és a
nemzetközi piacokon versenyképes szolgáltatások fejl ődése annak lényeges meger ő-
sítése nélkül elképzelhetetlen. A fejlesztések bázisai a régió er ős kutatási kapacitással
rendelkező felső oktatási intézményei lehetnek, a fels őoktatás fejlesztésében a régió stra-
tégiai szükségleteit (technológiai váltás, versenyképes termékszerkezet, külgazdasági
orientáció) érvényesíteni kell. A termelés és a kutatás kapcsolatait tudományos-techno-
lógiai transzferközpontokkal kell intézményesíteni a potenciális kutatási bázisokra
(Pécs, Kaposvár, Keszthely) telepítve.
A minő ségi termeléshez szükséges szaktudás és kreativitás a jelenlegi képzési és to-
vábbképzési hálózatok átalakítását igényli. A post-secondary képzést e céloknak kell
alárendelni.
A technológiai váltás és a m ű szaki innováció a kis- és középvállalati szféra fejl ő-
désének is alapvető feltétele.

12. program: A nemzetközi együttm űködések fejlesztése

A régió fejlő dése szempontjából nagy jelent ő sége van a régió területi egységei, önkor-
mányzatai, gazdasági kamarái, vállalkozásai nemzetközi kapcsolatrendszerének.
Ennek egyik kerete az Alpok—Adria Munkaközösség, a másik a Duna menti Régiók
Szövetsége. A Dráva mente, annak természetvédelmi szempontból értékes övezetei, a
folyó komplex hasznosítása kínálja magát a regionális (kistérségi) együttm űködésre.
A geoökonómiai adottságok kihasználhatósága érdekében decentralizálni kell a
nemzetközi gazdasági és társadalmi kapcsolatok egy részét. Ez összhangban van az EU
csatlakozásra való felkészüléssel, illetve az Európa Tanács ajánlásaival. A területi szint
megerő sítése, „külpolitikai" jogosítványokkal való felruházása segíthet a már m űködő
regionális integrációk intenzifikálásában. A regionális külkapcsolatok közé sorolható a
gazdasági információcsere és együttm ű ködés, kooperáció a K+F területén, együtt-
Faragó László – Horváth Gyula: A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciójának alapelemei.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 3–4. 47–77. p

70 Faragó László — Horváth Gyula TÉT 1995 .3-4

működés a szakképzésben és a fels ő fokú oktatásban, infrastrukturális fejlesztések egyez-
tetésében, a környezetvédelem területén stb.
A kétoldalú vegyes bizottságokban biztosítani kell a régió képviseletét. Az interregio-
nális kapcsolatok fejlesztéséhez elengedhetetlen a közúti határátkel őhelyek számának
gyarapítása.

13. program: Befektetési társaság, fejlesztési intézet létrehozása,
a meglev ő intézmények támogatása

Valamennyi nagyrégió közül a Dél-Dunántúl rendelkezik a legdiszperzebb, legelap-
rózottabb megtakarításokkal, pénzügyi er őforrásokkal, önkormányzatai a legkisebbek,
legnagyobb számúak, amelyeknek betétei egyenként kicsik, de összességében nagy
forrást jelentenek. Üzemelnek mérete viszonylag kisebb, gazdasága kevésbé koncentrá-
lódik egy szű kebb körzetre, egy-két nagyvárosra, mint különösen az alföldi és északi
régiók esetében. Következésképpen a Dél-Dunántúlon szükséges leginkább befektetési
társaságok, a forrásokat összegy űjtő és helyileg hasznosító társulások létrehozása. Ezek
létrejöhetnek a lakossági, az önkormányzati és a vállalkozási szférában külön-külön, de
még ésszerű bb lenne azok kombinációja. Ezen intézmények (befektetési társaságok,
önkormányzati vagy regionális bankok, önkormányzati fejlesztési társulások, a takarék-
szövetkezetek helyett vagy mellett valódi hitelszövetkezetek) alapítása ugyancsak a saját
forrásokon alapuló fejlesztés el őfeltétele.

Beavatkozási területek a Dél-Dunántúlon

A fejlesztési programok egy része kistérségekre, más részük településekre lokalizál-
ható, a vonalas infrastrukturális fejlesztések pedig a régió több mikrokörzetét f űzik fel.
A Nemzeti Területfejlesztési Irányelvek ajánlásait követve a Dél-Dunántúlon öt beavat-
kozási tértípus határolható le, az egyes tevékenységek hatékony megszervezésének gaz-
dasági és piaci követelményeit mérlegelve a telepítésre alkalmas települések, els ősorban
városok is meghatározhatók.
A sajátos strukturális, fejl ődési gondokkal küzdő térségek a felvetődő problémák és az
alkalmazandó stratégia típusai szerint osztályozhatók. Indokolt, hogy e vonatkozásban
az Európai Unióban alkalmazott — támogatást vagy sajátos kezelést igényl ő — térségtípu-
sokat vegyük alapul és ezeket adaptáljuk a régióra. (Annál is inkább, mert a strukturális
alapok jelentő s részének elosztása az EU-ban e térségtípusok szerint történik.) A meg-
határozott problématípusokhoz kapcsolódó lehatárolásból következik, hogy a térségek
nem fedik le a régió egész területét, illetve ugyanaz a térség többféle problématípusba is
beletartozhat. E térségtípusok a Dél-Dunántúlon az alábbiak (2. ábra):
— Gazdasági és társadalmi szempontból elmaradott régiók,
Faragó László – Horváth Gyula: A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciójának alapelemei.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 3–4. 47–77. p

TÉT 1995 .3-4 A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciójának alapelemei 71

—Ipari hanyatlás által sújtott térségek,
—Rurális (mez őgazdasági) területek,
— Környezeti szempontból kiemelten kezelend ő térségek,
—Határmenti térségek.
A Dél-Dunántúlon nyolc kistérség (a KSH kistérségi lehatárolását figyelembe véve), a
letenyei, a zalaszentgróti, a csurgói, a barcsi, a tabi, a sellyei, a siklósi és a tamási tarto-
zik az elmaradott térségi kategóriába.
A depressziós térségi kritériumoknak a Dél-Dunántúlon csak két kistérség, a komlói
és részben a bonyhádi tesz eleget. E térségekben a támogatási célok lényegében
azonosak az elmaradott területekkel. A feltételek és módszerek azonban mások. A ko-
rábban kialakult nehézipari bázis inkább hátrány, mint el őny a szerkezeti átalakulásban,
mert sokkal több determináló adottsággal, konzerváló érdekkel és politikai érdekérvé-
nyesítéssel kell számolni. A környezeti problémák is súlyosabbak, mint más területeken.
A feladat nagyságrendje és a helyi érdekrendszer bonyolult volta miatt elkerülhetetlen
az állam közvetlen részvétele a szerkezetváltásban, azaz — nemzetközi forrásokból támo-
gatott — átfogó szerkezetátalakítási programozás megvalósítása, amelyhez itt els ősorban
szakmai befektet őkre van szükség, ezekt ő l korszer űsítés, piac- és munkahelyteremtés
remélhető .
A kritériumok helyi feltételeknek megfelel ő rugalmasabb alkalmazásával 13 kistérség
minősíthető jelentős arányban rurális jelleg űnek. Ezek az alábbiak: a lenti, a letenyei, a
zalaszentgróti, a csurgói, a marcali, a nagyatádi, a barcsi, a tabi, a szigetvári, a sásdi, a
mohácsi, a dombóvári és a paks—dunaföldvári kistérség.
A környezeti szempontból kiemelten kezelend ő térségek a környezetgazdálkodás érde-
kében egységes rendezést igényl ő területek a kiemelked ő jelentőségű természeti értékek
védelme érdekében vagy sokféle, eltér ő környezet- és területhasználati érdek egyidej ű
összehangolása miatt beavatkozásra szoruló térségek. Ezek a térségek a Dél-
Dunántúlon:
—a kiemelt üdül őkörzetek (a Balaton környéke),
—a leendő nemzeti park (a Dráva—Duna Nemzeti Park),
—a bányarehabilitáció térségei (Pécs, Komló és a bonyhádi kistérség).
A kormányzat a hozzájárulás elvén támogatja e térségekben a környezet és a természet
állapotának megóvását (vagy javítását, helyreállítását) szolgáló célkitüzéseket. Koor-
dinációs szerepében el őmozdítja a területhasználat megváltozásával járó fejlesztések
összehangolását.
A határmenti térségek három típusa különböztethet ő meg.
Az első a nyugati határmenti megye (Zala), amelyre kiterjed a PHARE—INTERREG
II. program. E térség már létez ő, nemzetközi megállapodások alapján a nyugat-magyar-
országi megyékkel közösen végrehajtott fejlesztési programok akcióterülete. A fejlesztés
tartalmát nemzetközi megállapodások határozzák meg, a finanszírozás is részben
nemzetközi forrásokból történik. A fejlesztés végrehajtásában a központi és térségi
szervezetek a partnerség alapján vesznek részt.
Faragó László – Horváth Gyula: A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciójának alapelemei.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 3–4. 47–77. p

72 Faragó László — Horváth Gyula TÉT 1995 s 3 —4

m -C

O
'"5
a
C
G) ez,
E
O
E
ag
Oc
a. °

E2
CL)
:12
Faragó László – Horváth Gyula: A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciójának alapelemei.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 3–4. 47–77. p

TÉT 1995 3-4 A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciójának alapelemei 73

A régió többi határmenti térségében jelenleg ilyen program nem létezik, és megszer-
veződésük esetén a küls ő finanszírozásra kisebb az esély. Jellegük szerint e térségeket
indokolt két csoportba osztani.
Az egyik csoportot a nemzetközi forgalmú határátkel őhelyek hatásterületei alkotják,
amelyek alanyai a nemzetközi forgalom pozitív és negatív következményeinek (letenyei,
barcsi, siklósi és mohácsi kistérségek). E térségekben els ősorban a határátkelés civilizált
és gyors lebonyolításának feltételeit kell megteremteni, minél kisebbre csökkentve az
ezzel járó környezeti és kriminális hatásokat, támogatva a gazdasági és más együtt-
működésre irányuló kezdeményezéseket, közös termelési és fejlesztési javaslatokat.
A másik csoport a nemzetközi határátkel őhellyel nem rendelkező és ennek követ-
keztében elszigetel ődött, periférikus helyzet ű térségek csoportja. Amellett, hogy az
átjárhatóság (kishatár-átlépés) feltételeinek megteremtésére itt is törekedni kell, egyúttal
meg kell akadályozni e térségek elnéptelenedését, részben a megközelíthet őség javításá-
val, részben az elmaradott térségek támogatásával azonos érték ű eszközökkel (lenti,
csurgói, sellyei kistérség).
A határmenti térségek fejlesztését — ott, ahol megfelel ő szervező centrumtelepülés
található nemzetközileg frekventált közlekedési er őtérben — jól szolgálhatják a vállalko-
zási övezetek. A Dél-Dunántúlon Letenye, Barcs és Mohács lehet alkalmas e funkció
ellátására.
Összegezve a dél-dunántúli beavatkozási területek besorolásának tapasztalatait, azt
látjuk (3. táblázat), hogy a régió szinte minden kistérsége (kivéve a megyei jogú városok
körzeteit) besorolható valamilyen támogatási típusba. A területfejlesztésnek azonban — a
koncentráció elvét követve — négy tértípusra (az elmaradott, a depressziós, a rurális és a
határmenti) kell összpontosítania. E beavatkozási területeken él a Dél-Dunántúl népessé-
gének 41,7%-a, 550 ezer fó.

A fejlesztési stratégia kidolgozásának szervezeti rendszere

A fejlesztési koncepció stratégiává formálásának eljárási rendje ma Magyarországon
még nem kidolgozott. A készül ő területfejlesztési törvény azonban — remélhet őleg —
tartalmazza majd a regionális stratégiaépítés legfontosabb teend őit. A területfejlesztés
egyes szerepl őinek meg kell határozniuk konkrét feladataikat és rögzíteni célszer ű az
együttm űködés alapelveit, annál is inkább, mivel a területfejlesztés sokszerepl ős és
sokcsatornás finanszírozású tevékenység (tehát a partnerség és az addicionalitás
gyakorlati alkalmazásához pontos szabályokra van szükség).
A regionális stratégiaépítés legfontosabb munkaszakaszai az alábbi formát ölthetik:
1) A dél-dunántúli fejlesztési koncepció irányelveinek (amelyek nagyrészt illesz-
kednek a készülő Nemzeti Területfejlesztési Koncepció irányelveihez) figyelembe-
vételével a megalakuló megyei területfejlesztési tanácsok — a kistérségek intézményes
közreműködésével — összeállítják a megyei területfejlesztési stratégiákat;
Faragó László – Horváth Gyula: A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciójának alapelemei.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 3–4. 47–77. p

74 Faragó László — Horváth Gyula TÉT 1995 .3-4

- • - —
E '•,2,

össznépes-
Dél- Dunántúl összesen

ségbő l, %
c

aránya az
r".•-, l"-- •--..., er .2 E N `01

L' I t'
to•) C
el- v: CP, s-7 0 _se
.--, C",1 —
Eo
••‘)
o
k7 ) /

száma
tu) •
,
c0 cv m
—
Yo x
—
0) E 11)
t•E'S N
71; E a.)
'7
, 0 4>
..9"tur.1
0 CL) N
E(E Z

0 2. ";

E o''a)
UWVZS

w ..c,
cv I r m m .4)
a2 .`"
-2
Q) 4) ss ••
-6 co) o
össznépes-

;;;
ségből, %
aránya az

o
et, r.-., -a) c::) (
kr, ("V s7 _o
—.
- —, m "12
UtI 101

-5
.0 0) 10.
`6' E
••ol E -ao
ELUVZS

't •-
—, —
össznépes-
ségbő l, %
aránya az

E v) .0
cr, .d- 1---
b` L

—
C 121-0
oei r--: e•-', ,,T,t•
c.-, — 2
(orro s

_o C -a)
,
0,1
qE01,1
száma

< V
en i v-, cv ,..- , C <
.01 1:•1)
--a) "I‚ 0
O. v) .c
cal c
,t1) 1")
össznépes-
ségből, %
aránya az

CT)
••0
ez, er., foo,
V`917

t«.1
Ő cz,
.--. -
en
cv
•,:t
e••1
Baranya

115 N
- ›
"r:
CO C >
v) 2 t,
N
tV •--. M r ,..0 :15
s co tv)
oo Q.)

I -ő .oe c.)
t__
cd
6
Iparilag hanyatló
Beavatkozási

o., 0.1)
-
tértípusok

,1)
Elmaradott

CO bA
US ZSSC)

:12 `1:'
03 r')
o
0 • to,
J/2$ /
U./ .0 •!.:
Faragó László – Horváth Gyula: A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciójának alapelemei.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 3–4. 47–77. p

TÉT 1995 .3-4 A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciójának alapelemei 75

2) A megyei stratégiák — amelyek a dél-dunántúli fejlesztési koncepcióban jelzett
programokat a megye bels ő fejlődési szükségletei alapján konkrét projektekre bontják,
illetve új programpontokat határoznak meg — a széles kör ű egyeztetési és jóváhagyási
eljárás lefolytatása után indikatív (vagy kötelező érvényű) területfejlesztési dokumen-
tummá válnak (tehát csak az abban szerepl ő fejlesztési alprogramok és akciók tarthatnak
igényt a központi pénzalapok támogatásaira, illetve a területfejlesztés egyéb pénzügyi
konstrukcióira). E legitimált programokat össze kell vetni a regionális fejlesztési kon-
cepcióval és a szükséges korrekciókat követ ően a dél-dunántúli régió fejlesztési straté-
giájának tervezete a kormány elé kerül, amely — a nemzeti területfejlesztési koncepció és
az ágazati fejlesztési stratégiákkal egyeztetve — az Országos Területfejlesztési Tanács
egyetértésével jóváhagyja azt. A stratégia jóváhagyását követ ően véglegesíthető a
finanszírozási program. A Dél-Dunántúlnak az Európai Unió egységes programozási
dokumentumához (Single Programming Document) hasonló stratégiai programja lehet.
Ez a stratégiai dokumentum orientálhatja az ezredfordulóig a régió fejlesztéseit;
3) A fejlesztési stratégia programjai végrehajtásának kulcskérdése koordinációs
mechanizmus működtetése a közrem űködő tucatnyi intézmény tevékenységének össze-
hangolására. A régióban megtervezett fejlesztési feladatok — jellegük szerint — több
koordinációs intézmény hatáskörébe tartoznak majd. Bár a területfejlesztési törvény
valószín űleg nem teszi kötelezővé a regionális fejlesztési tanács létrehozását, a kérdés
feletti döntést a megyei területfejlesztési tanácsok mérlegelésére bízza. A dél-dunántúli
megyék elemi érdeke, hogy e szervezet miel őbb megalakuljon és hozzákezdjen a fejlesz-
tési programok részletes kidolgozásához, a megyehatárokon átnyúló vagy a sajátos
regionális adottságok miatt azonos megoldási módokat igényl ő feladatok végrehaj-
tásához. Hisz, mint láthatjuk, e közös teend ők nagyobbik része átfogó koordinációt igé-
nyel (3. ábra).
Faragó László – Horváth Gyula: A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciójának alapelemei.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 3–4. 47–77. p

76 Faragó László - Horváth Gyula TÉT 1995 .3-4

források
Kü lfö ldi
• • • • • •

Alap ítvá-
nyok
• • •
Állami
alapok

• • • • • • • • •
Kamarák

• • s s • • •
mányzatok
Telepü lési
önkor-

• • • • • •
Kistérségi
társu lás

• • • •
mányzat
Megyei
önkor-

• • • • • s
fej lesztés i rü letfej lesz-
Reg ionális Megyei te-

tés i tan ács

s • • • ••
tan ács

sKoordináló szervezet •Közreműködő szervezet

• s • s s s s • s
min iszté-
riumok
Egyéb

• • •• • • • • • • • •

•••
KIN

M .0 — .s
C .... t13 -r)
= E gi, -o N ,/1, , 4 ,„ :c c á
N
N
4
a.) 0 0 .03 ia 6.' 0 C E. 2 E
01)7 , ki. 2 ,.-. ,
`Q? E' Z5
- "Q E
's r4 2 ,I, 2 7 N k, - :a' c.
,,,, ,, -;
-. '.,,I . > ,1, 0 2 '?2 w c:,
:0 1,-; -7's '1 ',-,› g =, Q CO 2 - 0 ,,,,,..--, C}-. . ,;, 7, l'i 2
n .2. r> 0 [.= E '5 •'
-
,.. ,
> u CO CD c,.. C..7 4..) -V, ül f—
s „ 5 'e713
.2 CG 4...) S
. Z q) ...,e
, 4 a.
Faragó László – Horváth Gyula: A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciójának alapelemei.
Tér és Társadalom, 9. 1995. 3–4. 47–77. p

TÉT 1995 .3-4 A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciójának alapelemei 77

ELEMENTS OF THE SOUTH TRANSDANUBIAN REGIONAL
DEVELOPMENT CONCEPT

LÁSZLÓ FARAGÓ - GYULA HORVÁTH

South Transdanubia is less developed and copes with more problems than the Middle
and Northern part of Transdanubia. However, the crisis is not as extreme as in North
East Hungary, and there is more hope for a better outcome than in regions in deeper
crisis. Therefore, we need a comprehensive programme for the region. At the same time
it is obvious that significant results cannot be achieved without co-operation based
resolution and without the existence of suitable institutions and resources.
lt was a promising sign in the planning and implementation of the programme that the
various actors of the region did not expect development to be fostered by the sate only,
but they themselves were eager to contribute. At the very beginning, many of these
actors were drawn into the preparations of the programme. Also, the process of planning
the concept proved quite significant in regard of regional integration a necessary
element for development. Often, the process of planning also served as the framework
within which interests were asserted.
A further sign anticipating the success of the programme was that several
organisations of several types and levels contributed to the implementation with
information, co-operation and also with financial resources.
Parallel to the completion of the concept, and because of the lack of a regional middle
level, the South Transdanubian Foundation for Regional Development was established
by the counties of Baranya, Somogy, Tolna and Zala. 1n the advisory board of this
institution there are representatives of the government, but there are also representatives
of the local governments, politicians, universities and the scientific and economic
organisations of the region. These public funds may be the forerunner of the regional
development board that has been recommended in the draft of the regional development
bill now under negotiation.
Ön the basis of these promising signs, the government decided that South
Transdanubia would be the next major region for which it would prepare a development
concept. The regional development concept was included in the 1994 government
programme. The new government did not reinforce this task as specifically labelled one.
The Ministry of the Environment and Regional Development, which is responsible for
this task, based upon preliminary inquiries and from its poor resources for planning,
ordered from the Hungarian Academy of Sciences, Centre for Regional Studies the
preparation of an economy and competition based development concept.
The paper summarises basic elements of the regional development concept, including
priorities, programmes and institutional organisation of implementation.