Tér és Társadalom 9. évf. 1995/1-2. 127-140. p.
Tér és Társadalom 9. 1995 s 1-2: 127-140
GYORS TÉNYKÉP
A GYÓGYSZER-KERESKEDELEM
PRIVATIZÁCIÓJA*
(Privatisation of the trade of medicines)
POSZMIK ERZSÉBET — BARTA GYÖRGYI
Bevezet ő
A gyógyszer-kereskedelem sajátos helyzetet tölt be a jóléti államok piacgazdaságaiban.
Össze kell egyeztetni egymásnak ellentmondó követelményeket, azt, hogy a gyógyszer-
kereskedelem piaci tevékenység, nyereséges vállalkozás legyen és eleget tegyen ellátási
felelősségének is. Ezzel kapcsolatos a gyógyszertárak m űködtetésének Európában létez ő
és Magyarországon is tervezett, nem teljesen piackonform gyakorlata: a gyógyszertárak
tulajdonlása személyi jogon, amely szerint az állam (önkormányzat) a patika m űködtetési
jogát adja át kizárólag gyógyszerészeknek, a gyógyszertár nem örökölhet ő .
Az ebből fakadó ellentmondások hosszú távon jelentkeznek, a m űködés során válnak
majd nyilvánvalóvá.
Jelenleg az átmenetinek számító konfliktus zavarja a privatizáció elindulását: vajon ki a
pirvatizáló tulajdonos, az állam (Népjóléti Minisztérium, ÁVÜ) vagy az önkormányza-
tok? Ebben a dilemmában egyben megfogalmazódik az a kérdés is, hogy kinek a felel ős-
sége a gyógyszerellátás, az államé vagy az önkormányzatoké. Az ÁVÜ privatizációs
elképzelései jobban megfelelnek a gyógyszerészeknek és a nagy többségüket összefogó
Magyar Gyógyszerkamarának, míg a lakosság és a gyógyszer nagykereskedelem érdekeit
jobban képviselik az önkormányzatok.
Az állami felel ősség hozzájárulna a területileg kiegyenlítettebb gyógyszerellátás fenn-
tartásához, a gazdaságilag elmaradott területek, illetve a szegényebb lakosság esetleg rá-
fizetéses patikáinak támogatásához. Az önkormányzati tulajdonlás és felügyelet viszont a
helyi lakosság igényeit tudja jobban kielégíteni. Jobban ösztönözhetne a helyi kezdemé-
* A kézirat lezárása óta (1994. november) a helyzetben a szerz ők tudomása szerint lényeges válto-
zás nem következett be.
Poszmik Erzsébet - Barta Györgyi : A gyógyszer-kereskedelem privatizációja
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/1-2. 127-140. p.
128 Gyors ténykép TÉT 1995 s 1-2
nyezésű fejlesztésekre, a szomszédos települések összefogására saját lakosságuk minél
jobb ellátása érdekében.
Sajnos, feltételezhet ően a vita oka sokkal prózaibb. Sem az állam (ÁVÜ), sem az ön-
kormányzatok nem akarnak elesni a privatizációtól remélt jövedelmekt ől. (Ez a főváros
esetében 8 milliárd forint, a fővárosi gyógyszer-kereskedelem egész vagyona megközelíti
az 50 milliárd forintot.)
A gyógyszerészeket pedig az állítja a kormány mellé, hogy a minisztériumtól inkább
számíthatnak kárpótlásra a korábban államosított gyógyszertárakért, mint az önkormány-
zatoktól. Tehát e téren is dúl a háború a kormány és az önkormányzatok között, sajnos
egyelőre a lakosság kárára.
A gyógyszer-kereskedelem átalakítás el őtti állapota
A tulajdonos
Az államosítások során a gyógyszertárak a Népjóléti Minisztérium felügyelete alá ke-
rültek. 1950-ben alakultak meg a megyei gyógyszertári központok (Állami Gyógyszertári
Nemzeti Vállalatok). 1957-ben az Egészségügyi Minisztérium a felügyeleti jogosítványo-
kat a fővárosi, illetve a megyei tanácsokra ruházta át. A megyei és a f ővárosi tanácsok
nevezték ki a gyógyszertári központok vezet őit, helyetteseit és meghatározták a prémium
feladataikat. A patikák nagy része tanácsi bérleményben m űködött. 1984-ben a gyógy-
szertári központokat közszolgáltató vállalattá nyilvánították. Ez a változtatás azonban,
talán az ügy akkori formális jellege miatt, csak egyes megyék alapító okirataiba lett le-
fektetve. 1990-ben az önkormányzati törvény a patikákat — mint tanácsi alapítású köz-
üzemi vállalatokat — az önkormányzatokhoz rendelte: „... a tanácsok kezelésében, illet őleg
tulajdonosi irányítása alatt álló oktatási, kulturális, egészségügyi, szociális, sport és egyéb
intézmények vagyona..." az állam tulajdonából az önkormányzatokéba kerül (107. §).
A Parlament 1992-ben kivonta a gyógyszertári központokat az önkormányzati felügye-
let alól. A javaslatot nem kétharmados többség szavazta meg ekkor, ezért a f ővárosi köz-
gyűlés ezt a döntést nem fogadta el. A mai napig tehát nyitott a kérdés, kinek a tulajdoná-
ban — az államéban vagy az önkormányzatokéban — állnak a gyógyszertárak (Matolay R.
1993).
A hazai gyógyszer-kereskedelem szervezete
Negyven éven át egycsatornás és kétszint ű elosztási rendszer m űködött (1. ábra).
A Gyógyért (ma Hungaropharma) monopolhelyzet ű nagykereskedelmi cég volt, a me-
gyei gyógyszertári központok termel ő (galenusi laboratóriumok), nagykereskedelmi
(elosztó) és kiskereskedelmi funkciót láttak el, de ezek közül a f ő tevékenységük a gyógy-
szerek területi elosztása volt. A gyógyszertári központok szakmai, gazdasági és munka-
jogi kapcsolatban álltak a patikákkal.
Poszmik Erzsébet - Barta Györgyi : A gyógyszer-kereskedelem privatizációja
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/1-2. 127-140. p.
TÉT 1995 s 1 2 - Gyors ténykép 129
1. ÁBRA
A gyógyszer (bel) kereskedelem szervezete
(Organisation of the finternal] trade of medicines)
Hazai gykyszerkr-im2ort_
Nagykeres-
kedelem
Gyógyért (Hungaropharma)
/ 1 \
Megyei gyógyszertári központok
Kiskeres-
kedelem /1\ 1/1\ 11\4
Pat kák Patikák Patikák
A gyógyszer-kereskedelem területi struktúrája
A kétszintű nagykereskedelem alsó szintjén álltak a megyei gyógyszertári központok, a
budapestivel együtt szám szerint húsz, valamennyi természetszer űleg a megyeszékhelyen
működött. A megyei gyógyszertári központok a Gyógyértt ől szerezték be és a megyében
működő patikáknak osztották szét a gyógyszereket.
1990-ben mintegy ezerötszáz patikát tartott számon a statisztika. Az egy-egy patikára
jutó átlagos lakosságszámot tekintve viszonylag kiegyenlített volt a gyógyszertárak terü-
leti megyénkénti megoszlása (1. táblázat).
1. TÁBLÁZAT
Az egy gyógyszertárra átlagosan jutó lakosságszám megyénként 1991-ben
(Average number of inhabitants per chemist 's shop by counties, 1991)
Megye Lakosságszám Megye Lakosságszám
Baranya 6 162 Nógrád 6 305
Bács-Kiskun 4 527 Pest 6 462
Békés 5 575 Somogy 5 044
Borsod-Abaúj-Zemplén 6 972 Szabolcs-Szatmár-Bereg 6 505
Csongrád 6 083 Jász-Nagykun-Szolnok 6 505
Fejér 6 101 Tolna 5 361
Győr-Moson-Sopron 6 951 Vas 6 900
Hajdú-Bihar 6 322 Veszprém 5 953
Heves 5 317 Zala 6 245
Komárom-Esztergom 4 667 Budapest 9 290
Átlagosan 6 409
Forrás: Megyei Statisztikai Évkönyvek. 1990, 1991, KSH.
Poszmik Erzsébet - Barta Györgyi : A gyógyszer-kereskedelem privatizációja
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/1-2. 127-140. p.
130 Gyors ténykép TÉT 1995 s 1-2
Ennél lényegesen nagyobb területi különbségek alakultak ki a megyéken belül. Els ősor-
ban az aprófalvas térségekben lakók tudtak nehezen hozzáférni a gyógyszerekhez, például
Baranya, Vas vagy Zala megyében egy-egy falusi patika hét—kilenc falut látott el átlago-
san gyógyszerekkel, míg az alföldi megyékben közel minden (de legalábbis minden má-
sodik) faluban mű ködött patika. De még ezek a számok is csak az átlagot reprezentálják.
A gyógyszertár fenntartása többnyire alsó szint ű központi helyhez kötődik, így érthet ő,
hogy a 169 városban koncentrálódott 1990-ben a gyógyszertárak 47%-a (a települések
száma 3074), ahol egyébként a magyar lakosság 62%-a élt.
Az életszínvonalhoz nagyon lazán és áttételesen köt ődik a gyógyszerfogyasztás — rész-
ben a társadalombiztosítás jelent ős árcsökkentő szerepe miatt, részben az ellentétes irányú
kapcsolat miatt (ahol magasabb színvonalon él a népesség, ott talán kevesebb gyógyszerre
van szükség). Mindenesetre elég jelent ős területi eltérések mutatkoztak a gyógyszerfo-
gyasztásban. A megyék sorát nyitó Békés megyében egy f őre több mint kétszer annyi
gyógyszer jutott értékben (1990-ben), mint a sort záró Nógrádban (2. ábra).
2. ÁBRA
Az egy lakosra jutó gyógyszerforgalom 1990-ben (Ft/f ő)
(Turnover of medicines per inhabitant in 1990 [HUF/capitaJ)
< 829
830-999
> 1000
Forrás: Megyei Statisztikai Évkönyvek.1990, 1991, KSH.
Poszmik Erzsébet - Barta Györgyi : A gyógyszer-kereskedelem privatizációja
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/1-2. 127-140. p.
TÉT 1995 s 1-2 Gyors ténykép 131
A hazai gyógyszeripar és a gyógyszer-kereskedelem kapcsolata
Magyarországon a szocialista időszakban a gyógyszergazdaság teljes vertikuma kiépült,
a színvonalas vegyészképzést ől a gyógyszergyártás valamennyi ágazatát átfogóan.
A nagyméretű, átgondoltan strukturált és viszonylag fejlett gyógyszeripar azért
alakulhatott ki Magyarországon, mert az általános tendenciáktól elüt ően (a kis kelet-
európai országokat a hasonló gazdasági struktúra miatti párhuzamos kapacitások
jellemezték leginkább) Magyarország volt az egyetlen fontos gyógyszertermel ő a KGST
(és főként a Szovjetunió) piacán.
Így érthető, hogy Magyarországon gyógyszerekb ől igen magas szintű volt az önellátás —
a 80-as években 75%-os, amely 1991-re 65%-ra csökkent — amire a deviza sz űkössége is
kényszerített, de nagy szerepe volt benne az import kvázi liberalizációjának is.
A szelektív törzskönyvezési rendszer bevezetése miatt nem kerültek a gyógyszerkíná-
latba azonos hatásmechanizmusú gyógyszerek, így az 1980-as évek végén a gyógyszervá-
laszték mindössze 1200 termékb ől állt. (Összehasonlításképpen, a nyugati országokban a
kínálat 4-6 ezer féle termékb ől tevődik össze.) És míg a hazai fogyasztás stagnáló, addig
az exportpiacok besz űkülése miatti csökkenő termelésből a hazai részarány növekv ő
tendenciájú a vizsgált időszakban (2. táblázat).
2. TÁBLÁZAT
A hazai gyógyszertermelésb ől a belföldi fogyasztás aránya
(Share of home consumption of the Hungarian medicine production)
Év Fogyasztás aránya, %
1980-ban 41,5%
1990-ben 40,0%
1991-ben 49,7%
Forrás: Molnár Károlyné Buzás L. (1992)
—
A gyógyszerek árai
A kétlépcsős elosztási rendszer idején a Gyógyért termel ői áron vette a gyógyszert a
gyáraktól, ehhez adta hozzá a nagykereskedelmi árrést, majd térítési díjon adta tovább a
gyógyszertári központoknak. A nagykereskedelmi ár és a térítési díj különbségét a költ-
ségvetéstől kapta meg.
A gyógyszertári központok költségeit az ún. árréspótló árkiegészítés fedezte, amelynek
három kategóriája volt:
— a speciális gyógyszerek esetében 117% volt ez a kiegészítés a térítés díjra vetítve;
— a magisztrális készítmények (amelyek a gyógyszertári központok galenusi laboratóri-
umaiban készültek) térítési díjára 77%-os kiegészítést számoltak fel;
Poszmik Erzsébet - Barta Györgyi : A gyógyszer-kereskedelem privatizációja
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/1-2. 127-140. p.
132 Gyors ténykép TÉT 1995 s 1-2
— a kórházak számára nagy tételben szállított gyógyszerekre pedig 43% volt az
árréspótló árkiegészítés.
A magisztrális készítmények díja a kiskereskedelem saját haszna volt (amelyet a sz űkí-
tett önköltség fix összegében számítottak).
A Gyógyért és a gyógyszertári központok is száz-száz napos készletet tartottak, az
elő bbi nagykereskedelmi áron, az utóbbi térítési díjon.
A gyógyszerárak tehát semmiféle orientáló szerepet nem töltöttek be, a termelés, a ke-
reskedelem és a fogyasztás egyaránt érzéketlen volt az árakra. Az alacsony (szinte ingye-
nes) gyógyszerárak a szociális ellátás fontos részét képezték, de egyszersmind hozzájárul-
tak a mértéktelen gyógyszerfogyasztáshoz és a költségvetés túlzott megterheléséhez.
A gyógyszer belkereskedelem átalakításának dilemmái és nehézségei
Az átalakítás problémái tulajdonképpen két kérdéskörbe csoportosíthatók, a szervezeti
rendszer és m űködési mechanizmusának átalakítására, valamint a privatizáció kérdéseire.
A gyógyszer belkereskedelem szervezeti rendszerének és m űködési
mechanizmusának átalakítása
A piacgazdaságban a gyógyszer belkereskedelem korábbi, szinte kizárólagos elosztó
szerepe megsz űnik, de megmarad az ellátás kötelezettsége, amelyet össze kell egyeztetnie
a nyereségorientált tevékenységgel. A piaci viszonyok fogalmazódnak meg a gyógyszer
nagy- és kiskereskedelem új árviszonyáiban, a sokszerepl ős (külföldi és hazai, állami és
magán) piaci versenyben. A piaci mozgató er ő k és a kereskedelem ellátási kötelezettsége
közötti szakadékot a társadalombiztosítás rendszerének kell áthidalnia. Az átalakulási
folyamatot nehezíti, hogy maga a társadalombiztosítás rendszere is most formálódik, és
alapvető gondokkal (pl. fedezethiánnyal) küszködik.
Igen fontos és az átalakítás során nem eléggé hangsúlyozott szempont a hazai gyógy-
szeripar és a gyógyszer belkereskedelem lehet ő legkedvezőbb össehangolása: a megfe-
lelő árrendszerrel, az import liberalizálást ellensúlyozó vámrendszerrel, a hazai reklám- és
marketing tevékenység fejlesztésével. Arra kell tehát törekedni, hogy a világszínvonalat
megközelítő gyógyszeriparunk legalább hazai piacait ne veszítse el.
A gyógyszer-kereskedelemnek szervesen kell illeszkednie az egészségügy állami rend-
szeréhez. A tulajdonviszonyaiban, szervezeti és területi struktúrájában, érdekeltségi rend-
szerében átalakuló gyógyszer-kereskedelemnek továbbra is be kell tartania az egészség-
ügyi elő írásokat, meg kell felelnie a magas szakmai követelményeknek (a gyógyszerészi
munka várhatóan nálunk is fel fog értékel ő dni az egyre költségesebbé váló orvosi ellátás
következtében).
Poszmik Erzsébet - Barta Györgyi : A gyógyszer-kereskedelem privatizációja
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/1-2. 127-140. p.
TÉT 1995 s 1-2 Gyors ténykép 133
a) Szervezeti átalakulás
A nagykereskedelem a kétszint ű és egycsatornás rendszerb ől egyszintű, többcsatornás
rendszerré alakul át. Ez azt jelenti, hogy megsz űnik a Gyógyért (Hungaropharma) mono-
polhelyzete, illetve a Gyógyértb ől és a gyógyszertári központokból egymás mellé rendelt
nagykereskedelmi cégek alakulnak ki. Sem a Hungaropharma, sem a gyógyszertári köz-
pontok egyelőre még nem alakultak át társasággá.
A társasággá alakulás során valószínű leg leválnak majd a galenusi laboratóriumok a
gyógyszertári központokból alakuló nagykereskedelmi vállalatokról, mint ahogy a kiske-
reskedelmi egységekkel, a patikákkal való kapcsolatrendszerük is felbomlik és újraformá-
lódik. A Népjóléti Minisztériumtól nemcsak a korábbi gyógyszertári központok kapták
meg a nagykereskedelmi tevékenységhez szükséges engedélyt, hanem más gyógyszer-
gyártók, köztük külföldi cégek is (pl. MEDIMPEX Ker. Rt., az EGIS Gyógyszergyár Rt.,
a GLAXO Gyógyszerészeti Termel ő és Kereskedelmi Kft., POSCH és Társai Kft., a
HUNGAROPHARMA, a PHARMAFONTANA, a Nógrád Megyei Gyógyszertári Köz-
pont stb.).
Közel negyven nagykereskedelmi engedélyt adtak ki, amely irreálisan sok az ország
méretéhez viszonyítva (Ausztriában például, öt nagykereskedelmi cég m űködik).
Várhatóan e cégek az els ő példákat követve — fuzionálni fognak.
A nagykereskedelmi vállalatok területi elhelyezkedése alapvet ően megváltozik. A terü-
leti monopólium megszüntetése érdekében három tömörülést hoztak létre a gyógyszertári
központok: a HUNGAROPHARMA-hoz tartozik a Gyógyért és nyolc megyei gyógyszer-
tári központ; a FUZIOPHARMA fogja össze Budapestet és hét másik megyét, a
REGIOPHARMA a német Schulze vállalat 50%-os részesedésével és négy megyei
gyógyszertári központtal képez vegyes vállalatot (3. ábra).
A gyógyszertárak egyéni vállalkozássá vagy gyógyszerész beltagságával létesül ő betéti
társasággá fognak átalakulni. Az utóbbi forma tehát arra alkalmas, hogy a jelenleg állami
gyógyszertárakban dolgozó patikusok közül többen is részt vegyenek a privatizációban.
b) A kereskedelmi árrések változása
Az 1989 elején bevezetett új árrész-szabályozást 1992 végéig alkalmazták. E szerint a
gyógyszergyárak és a Hungaropharma között termel ői áron bonyolódott a forgalom. Erre
vetítették a 4%-os nagykereskedelmi árrést. A Hungaropharma nagykereskedelmi áron
adta tovább a gyógyszert a gyógyszertári központoknak. (Ez volt egyben az ún. kórházi ár
is, amelyen a kórházak megvásárolhatták a gyógyszert.) A nagykereskedelmi árra rakó-
dott a kiskereskedelmi árrés, amely a fogyasztói árszintet hozta létre. A társadalombizto-
sítás gyógyszerenként eltér ő támogatás nyújtott, a gyógyszer árának jelent ős mértékű
megtérítését tehát ebben az id őszakban már nem a költségvetés, hanem a társadalombizto-
sítás fedezi. Eleinte a társadalombiztosítás a hónap elején a teljes támogatás becsült
összegét utalta át a gyógyszertári központoknak (az ún. forgalmi terv alapján), amit a
hónap végén a tényleges forgalom adataival korrigáltak. Ez a rendszer el őnyös volt a
gyógyszertári központoknak, mert javított sz űkös likviditási helyzetükön. 1992 végéig
Poszmik Erzsébet - Barta Györgyi : A gyógyszer-kereskedelem privatizációja
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/1-2. 127-140. p.
134 Gyors ténykép TÉT 1995 1-2
3. ÁBRA
A gyógyszer nagykereskedelmi vállalatok tömörülései
(Agglomerations of the medicine wholesale companies)
ALLISO,
li sssssssssss t
m I,.gmr.:::::::
lo lIEBEIL -
p9 ...
iliptgiOY',,_ s !.r9:::;.,
mb/,ur
Ad
I ~~111111~1~~
, ~1~1~11111~.
:ffiemememeement/
1111~1~~~~
111~" MIUMMIW
MI10- lenffils
e
'4
1 lie
1
sss
'41 Aálgh
.~11111~1~
MINIMUME
s
ssss 2
sss
1~1~111111W s 3
~1111 s 9110,
Jelmagyarázat: 1— Hungaropharma, 2 — Fuziopharma, 3 — Regiopharma.
Forrás: A szerz ők saját szerkesztése.
annyiban módosították ezt a visszatérítési rendszert, hogy a társadalombiztosítás a hónap
elején nem a becsült támogatás teljes összegét, hanem annak csak 50%-át el őlegezte meg,
majd a hó közepén további 25%-át, és csak a következ ő hónap közepén fizették ki a
fennmaradó 25%-ot. Ha a gyógyszertári központok túltervezték a forgalmat, kamatot
fizettek a társadalombiztosításnak (ez volt az ún. null-szaldós megoldás).
1993 januárjától a társadalombiztosítás három hónaponként fizet a gyógyszertári köz-
pontok számára. Erre a változtatásra azért volt szükség, mert a társadalombiztosítás egyre
növekv ő hiánnyal küszködik a be nem fizetett járulékok miatt. Ezzel viszont a gyógyszer-
tári központok likviditási feszültségei er ősödtek.
A nagykereskedelmi vállalatok számának megszaporodásával párhuzamosan a nagyke-
reskedelmi árrés is megemelkedett: a fogyasztói — termel ő i árarány változatlanul 144,9%,
a nagykereskedelmi árrés 12,7%-ra n ő tt, a kiskereskedelmi árrés viszont 28,6%-ra csök-
kent (1,127x1,286=1,449).
A nagykereskedelmi árrés növelését az indokolja, hogy a nyereségesség és az ellátási
felel ő sség bizonyos fokig egymás ellen ható követelményeit össze kell egyeztetni. A
Poszmik Erzsébet - Barta Györgyi : A gyógyszer-kereskedelem privatizációja
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/1-2. 127-140. p.
TÉT 1995 s 1-2 Gyors ténykép 135
nagykereskedelmet a jelentős készletezés miatt (a gyógyszergyártók raktárkapacitása igen
korlátozott) igen nagy költség terheli, továbbá megkülönböztetett el őnyöket kell nyújtani
a gyógyszerek széles skáláját kínáló nagykeresked őknek. Ezért alkalmazzák — német,
illetve francia mintára — 1993 januárjától az ún. degresszív árrésrendszert. A termel ői
árak növekvő sávjait csökken ő árréssel terhelik. Így a háromszáz forintos ár feletti gyógy-
szereknél csökkeni fog az árrés, míg az ennél olcsóbb gyógyszerek esetében a termel ői
árat valamivel magasabb árrés terheli (Matolay R. 1993). Ez tehát arra ösztönzi a kis- és
nagykereskedőket, hogy minél szélesebb áruválasztékot tartsanak.
c) Az import liberaliz.álás és az ártámogatás összefüggései
Törvény szerint nincs Magyarországon a gyógyszerekre vonatkozó teljes kör ű import
liberalizálás, a gyakorlatban azonban a Népjóléti Minisztérium által indokolt gyógyszer-
importra az NGKM automatikusan megadta az engedélyt. Ennek következtében igen
nagymértékben kib ővült a gyógyszerkínálat: 1990-ben 1600 készítményt, 1992-ben 2100
gyógyszerféleséget kínáltak a gyógyszertárak. A kínálat-b ővülés 90%-a importtermék.
Az import szükségessége kis részben azzal magyarázható, hogy a magyar gyógyszer-
gyárakat már nem terheli az ellátási felel ősség (tehát a kis szériás, ráfizetéses termékek
gyártását abbahagyták). Az import kib ővülésével azonban az a helyzet kezd egyre általá-
nossá válni, hogy egymás mellett kínálják a közel hasonló hatásmechanizmusú gyógysze-
reket. Sok esetben a külföldi és a hazai gyógyszerek között verseny alakul ki, amit dön-
tően befolyásolhat a társadalombiztosítás gyógyszerenként különböz ő mértékű ártámoga-
tása.
Több, azonos hatású gyógyszer esetében Magyarországon a fix összeg ű támogatást a
legalacsonyabb termel ői áru termékre számítják. Ez általában kedvez ő a többnyire ol-
csóbb magyar gyógyszerek esetében. Hátrányt jelent viszont a legalacsonyabb árszint
(beszerzési ár) alkalmazása, mivel így az árak nem tartalmaznak kutatásra és fejlesztésre
fordítható nyereséget.
Németországban az ún. referencia-árszinthez kapcsolják a támogatást. A referencia-ár-
szint magasabb a termel ői árnál, az originátor cég termel ői árának (illetve az importból
származó originális termék beszerzési árának) 60-65%-a körüli árat jelent (Molnár Ká-
rolyné—Buzás L. 1992).
A gyógyszer-kereskedelem privatizációja
Az előző fejezetben már említett tulajdonjogi vita az önkormányzatok és az állam kö-
zött még ma sem zárult le.
A Népjóléti Minisztériumnak 1994-ben az a véleménye, hogy a gyógyszerellátás biz-
tosítása nem önkormányzati, hanem állami feladat, így a nagy- és kiskereskedelmi vállala-
tok vagyona állami vagyon. Ezért a Belügyminisztérium — élve másodfokú hatósági jog-
körével — megsemmisítette a F ővárosi Vagyonátadó Bizottságnak azt a határozatát,
Poszmik Erzsébet - Barta Györgyi : A gyógyszer-kereskedelem privatizációja
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/1-2. 127-140. p.
136 Gyors ténykép TÉT 1995 s 1-2
amelynek értelmében a Pharmafontana Gyógyszerellátó Vállalat a f ővári önkormányzat
tulajdonába került. Kompromisszumos megoldást keresve az ÁVÜ Igazgatótanácsa 1993
januárjában úgy döntött, hogy abban a hét megyében, ahol a gyógyszertári központok
alapító okiratai szerint egyértelm ű en az állam a tulajdonos, megkezdik a gyógyszertári
központok és patikák priv'atizációját.
A gyógyszer-kereskedelem esetében tehát nem a t őkehiány és a bürokrácia lassítja a
privatizáció menetét, hanem a tulajdonjogi helyzet kell ően nem tisztázott volta.
A nagykereskedelem privatizációja
A gyógyszertári központok az ország közegészségügyi ellátásának szerves részét alkot-
ják, és a gyógyszerellátásban jelenleg is alapvet ő feladatokat látnak el, ezért igen körül-
tekintő en kell elkezdeni privatizációjukat. A nagykereskedelmi tevékenységet folytató
vállalatok és a korábban hozzájuk tartozó patikák a privatizáció során szétválnak. Ele-
gendő tő kével kell viszont rendelkezniük ahhoz, hogy a kiskereskedelmi hálózat leválása
után önálló nagykereskedelmi tevékenységet legyenek képesek folytatni. A decentralizá-
ciót követő en kerül sor a gazdálkodói szervezet átalakítására. Olyan helyzet alakult ki
jelenleg, hogy a húsz gyógyszertári központ fuzionálása után kialakult három tömörülés
közül egyelő re csak a Hungaropharma rendelkezik nagykereskedelmi jogosítvánnyal, a
Régiopharma és Fuziopharma Kft.-k viszont nem. Ugyanakkor e két utóbbi kft.
tagvállalatai továbbra is betöltik a nagykereskedelmi funkciókat. Nyilvánvaló, hogy ezen
az átmeneti helyzeten változtatni kell (Mohosné Lontai M 1993).
A nagykereskedelmi cégek egyike, a Hungaropharma 50% plusz egy részvény erejéig
állami tulajdonban marad. (Egyel ő re minisztériumi vállalat, még nem alakult át részvény-
társasággá.) Az állam így kívánta biztosítani az ország gyógyszerellátását. A többi nagy-
kereSkedelmi vállalat esetében nem törekszik meg ő rizni a nemzeti jelleget. Már jelenleg
is akad a nagykereskedelmi vállalatok között külföldi tulajdonú (azoknál, amelyek nem a
korábbi gyógyszertári központokból alakultak).
A kiskereskedelmi hálózat privatizációja
a) A már létrejött magánpatikák
Egy 1990-ben született miniszteri rendelet engedélyezte a magángyógyszerészeti tevé-
kenységet. Ennek eredményeképpen 1991 végéig 113, máig mintegy 300 magánpatika
működik Magyarországon. Ezek újonnan létrehozott vállalkozások, tehát nem az állami
gyógyszertárak privatizációjának eredményei.
Területi megoszlásuk nem követi sem az állami gyógyszertárak térbeli megoszlását
(tehát nem ott jöttek létre gyógyszertárak, ahol az átlagosnál kevesebb számban m űködtek
eddig), sem a térbeli gazdasági fejlettségbeli eltéréseket (tehát nem a gazdagabb térségek-
ben alakítottak több patikát).
Poszmik Erzsébet - Barta Györgyi : A gyógyszer-kereskedelem privatizációja
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/1-2. 127-140. p.
TÉT 1995 s 1-2 Gyors ténykép 137
Az új magán gyógyszertárak is ott jöttek létre nagyobb számban ahol, általában élén-
kebb a vállalkozói kedv, illetve nagyobb forgalom remélhet ő (4. ábra). Az új magán
patikák több mint 40%-a Budapesten, Pest és Bács-Kiskun megyében található.
A már jelenleg m űködő magánpatikáknak öt év alatt kell a törvénytervezet szerint el ő írt
formát (betéti társaság vagy egyéni vállalkozó) kialakítaniuk, ha jelenleg más formában
m űködnek.
4. ÁBRA
A magánpatikák területi megoszlása 199I-ben
(Regfonal distribution of private chemist 's shops, 1991)
sli ss a
_ar4MMUMUOL
1~1~~111.
......~1~1~11111111
•9. sssss r
4ssssssssW
iMUMERI"
11111111111111
11 111111
111 11. .1 I
0111 OFF db
15
» MI 10 15
Ml«
5-10
1-5
Forrás: Megyei Statisztikai Évkönyvek. 1991, KSH.
b) Az állami patikák magánkézbe adása
A nemzetközi gyakorlatban két alapelv alapján létesülnek a patikák: a reáljog és a sze-
mélyi jog alapján. A reáljog — amelynek alkalmazása az angolszász területeken, f ő leg az
Egyesült Államokban terjedt el — lényege, hogy szakmai megkötést ő l függetlenül, bárki
létesíthet gyógyszertárat. Ha a tulajdonos nem gyógyszerész, akkor alkalmazottjának kell
szakképesítéssel rendelkeznie.
A személyi jog gyakorlata inkább Európában általános, Magyarországon is ez a rend-
szer m űködött Mária Terézia kora óta 1945-ig. Eszerint csak gyógyszerész vezethet pati-
kát, ami lehet a sajátja vagy koncesszióban m űködtetett. Ha az engedély birtokosa be-
Poszmik Erzsébet - Barta Györgyi : A gyógyszer-kereskedelem privatizációja
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/1-2. 127-140. p.
138 Gyors ténykép TÉT 1995 s 1-2
szünteti a tevékenységet, a m űködtetés joga visszaszáll az államra. Az állam ezután újra
patikusnak kínálja fel a lehet őséget.
Mindkét megoldásnak vannak el őnyei és hátrányai. A reáljog alapján m űködtetett
gyógyszertárak jövedelmez őségét javítja az a lehet őség, hogy a kereskedelmi tevékenység
profilja megkötés nélkül szélesíthető. (Az amerikai drugstore-okban nemcsak gyógyszert,
illetve gyógyszer jelleg ű készítményeket, hanem kozmetikumokat, vegyi cikkeket, s őt
élelmiszereket és iparcikkeket is gyakran árulnak.) Ezáltal viszont sokszor veszélybe
kerül a gyógyszertári tevékenység, és ezzel a szegényebb vagy kis néps űrűségű települé-
sek, térségek ellátása.
A személyi jog alkalmazásának általános el őnye a gyógyszerekkel való ellátás biztosí-
tása, a megfelel ő szakértelem garanciája, az egészségügyi irányítás és ellen őrzés szem-
pontjainak könnyebb érvényesíthet ősége. Nyilvánvaló, hogy a kevésbé jövedelmez ő vagy
esetleg ráfizetéses patikák fenntartása — piaci viszonyok között — külön intézkedést köve-
tel. A másik problémát az okozza, hogy mivel a gyógyszertár nem örökölhet ő, ez a hely-
zet nem ösztönöz hosszú távú stratégiára, lassabban megtérül ő befektetésekre. A személyi
jog nem védi megfelel ően a gyógyszerészt, az engedély visszavonhatósága miatt a gyógy-
szerész kiszolgáltatottabb ebben a rendszerben.
A gyógyszertárak alapításáról és m űködtetéséről készül ő törvénytervezet újra a szemé-
lyi jog bevezetését tartalmazza. Az ÁVÜ Igazgatósága privatizációs programjában igyek-
szik kihasználni a személyi jog előnyeit és csökkenteni hátrányai, amely szerint:
— A működtetés jogát vagy gyógyszerész képzettség ű pályázó vagy kizárólag gyógy-
szerészek beltagságával alapított társaság kaphatja meg.
—A tömeges privatizáció és a gyógyszer-kereskedelem gyökeres szervezeti átalakítá-
sának időtartama alatt is biztosítható a gyógyszerellátás.
—A jelenleg alkalmazásban álló gyógyszerészek el őnyös helyzetet élveznek a privati-
záció során, s őt a gyógyszerészek nagy része meg őrizheti munkahelyét.
—A pályázat nyertese az, aki kedvez őbb anyagi feltételeket ajánl. Azonos ajánlat ese-
tén előnyt élvez (a következ ő sorrendben) az adott gyógyszertárban dolgozó (személy
vagy betéti társaság); az adott településben dolgozó gyógyszerész, illetve bizonyos ponto-
zási rendszer alkalmazásával (amely a szakmai képesítést, a szakmai gyakorlatot és a
gyógyszerészeti szakmai testületi tevékenységet értékeli) a legmagasabb pontszámot elért
gyógyszerész.
— A gyógyszerészek számára a tulajdonszerzés lehet őségét növeli a kedvezményes eg-
zisztencia-hitel igénybevételének lehet ősége, illetve a kárpótlási jegyek e célra történ ő
felhasználhatósága.
— A privatizáció során a gyógyszertárak két csoportja fog minden bizonnyal kialakulni.
A várhatóan kis jövedelm ű yagy ráfizetéses gyógyszertárakra nem lesz vev ő. Ezeket több-
ször kell meghirdetni, illetve hozzá lehet kapcsolni fiók-patikaként más, nagyobb for-
galmú patikákhoz. Az a gondolat is megfogalmazódott, hogy a verseny csökkentése érde-
kében a kisforgalmú térségekben, településekben korlátozni kellene a gyógyszertárak
számát (kb. hatezer lakos jutna egy patikára). Ez a módszer azonban nem piackonform és
Poszmik Erzsébet - Barta Györgyi : A gyógyszer-kereskedelem privatizációja
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/1-2. 127-140. p.
TÉT 1995 s 1-2 Gyors ténykép 139
nem is igazán szükségszerű, hiszen elsősorban arról kell gondoskodni, hogy egy-egy tele-
pülésben működjön legalább egy patika, az nem baj, ha több patika közül az életképesebb
marad talpon.
— Az is fontos szempont, hogy a személyi jog alapján magánkézbe kerül ő patikák job-
ban illeszthetők az állami egészségügyi rendszerbe. Az Állami Népegészségügyi és Tisz-
tiorvosi Szolgálat feladata a patikák kötelezettségeinek betartatása: a készlettartási, az
ügyeleti kötelezettség, a megfelel ően széles árukínálat megkövetelése, illetve a kábítósze-
rekhez kapcsolódó kötelező előírások betartatása.
—A patikák új tulajdonosai magyar állampolgárok lehetnek, ami a hazai tulajdonos
réteg erősödését szolgálja.
— A patikaprivatizáció folyamán az új tulajdonos csak a patika berendezését és a m ű-
ködtetés jogát vásárolja meg, a gyógyszerkészletet viszont csak bizományba veszi át,
kedvezményes részletfizetés mellett. A patika épületét az új tulajdonos megveheti vagy
bérelheti.
—Az értékesítés technikai lebonyolítását az ÁVÜ a gyógyszertári központok élére ki-
nevezett vállalati biztosokra bízza, aki az eladás lebonyolításáig felel ős a folyamatos
működés biztosításáért.
A gyógyszerész szakma, a Magyar Gyógyszerészkamara az ÁVÜ általi privatizációt
preferálja, mivel ebben látnak biztosítékot a privatizáció egységes menetére. Ilyen körül-
mények között a privatizáció erkölcsi, anyagi és szakmai rehabilitációt jelentene.
Más vélemények szerint a gyógyszerellátást valószín űleg jobban biztosítaná, ha a pri-
vatizáció az önkormányzatok feladata lenne. A f ővárosi önkormányzat a Pharmafontaná-
val egyetértésben az ÁVÜ licitálós rendszerével szemben más konstrukciót dolgozott ki.
Ha az önkormányzat privatizál, E-hitel nem vehet ő igénybe, ennek ellensúlyozására a
főváros kedvezményes hitelkonstrukciót dolgozott ki, amely szerint a patika m űködteté-
sének osztalékából — néhány év alatt — fizetné ki az új tulajdonos a vételárat. Egyértelm ű,
hogy ez a szisztéma a nagy forgalmú budapesti gyógyszertárak privatizálására megfelel ő,
a fejletlenebb területeken azonban kevéssé eredményesen lenne alkalmazható.
A jelenlegi helyzet
A gyógyszer-kereskedelem jelenleg közvetlenül a privatizáció el őtti állapotban van. A
privatizációra való felkészülés — az önkormányzatok és az ÁVÜ közötti vita miatt — hosz-
szúra nyúlt, és kellemetlen feszültségeket teremtett. Ez idáig nemhogy nem jött létre a
privatizáció folytán hatékonyabban m űködő gyógyszer-kereskedelem, de a privatizáció
megoldatlansága más kedvez őtlen következményekhez is vezetett. Csökken a vállalati
vagyon értéke, elmennek a vállalkozó szellem ű, jó szakemberek. A magánpatikák ugyanis
nagy vonzerőt jelentenek, 10-20%-kal magasabb bért fizetnek, mint az államiak. Miköz-
ben az országban gyógyszerb őség van, a gyógyszertárakban egyre több a hiánycikk, ami a
Poszmik Erzsébet - Barta Györgyi : A gyógyszer-kereskedelem privatizációja
Tér és Társadalom 9. évf. 1995/1-2. 127-140. p.
140 Gyors ténykép TÉT 1995 s 1-2
majd két éve tartó huzavona következménye. A bizonytalanság önmagában is erodáló
hatású.
Az állami és a magán patikák között egyre élesebb konfliktus van kialakulóban, nem-
csak a jó szakemberek „elszipkázása" miatt. A magánpatikák ugyanis sokkal szabadabban
mozoghatnak, mint az állami patikák, bármely nagykereskedelmi vállalattól rendelhetnek
gyógyszert, míg az államiak a korábbi gyógyszertári központjuktól. Ezért a Magyar
Gyógyszerészkamara elnöke azt javasolta, hogy átmenetileg függesszék fel a magán-
gyógyszerészeti tevékenységet és ezzel új magánpatikák nyitását, mivel a jelenlegi ellent-
mondásos helyzetben az állami patikák leértékel ődnek, és a gyógyszerész társadalom
egymás ellen fordul.
A gyógyszertárak privatizációja még nem indult el, de a gyógyszer-kereskedelem már
érezhetően más közgazdasági közegben m űködik. Az állami gyógyszertárak száma egye-
lőre nem változott a múlt év végéig, de elég éles területi differenciálódás mutatkozik a
gyógyszerforgalomban. Többnyire a gazdaságilag dinamikusabb megyékben és Budapes-
ten nőtt gyorsabban — a gyógyszerárak jelent ő s emelése ellenére — a gyógyszerfogyasztás,
ugyanakkor az Alföld három megyéjében, Békés, Csongrád és Jász-Nagykun-Szolnok
megyében abszolút értékben csökkent.
Zárszó
A Palament által elfogadott törvény 1994. szeptember 1-je óta van hatályban, eszerint
személyi jogon nyitható gyógyszertár Magyarországon. (a magánpatikák száma jelenleg
négyszáz körül mozog).
A privatizáció terén azonban lényeges el ő relépés nem történt. A tulajdonjoggal kap-
csolatos vitát továbbra sem sikerült megnyugtatóan rendezni, hiszen a módosított önkor-
mányzati törvény — bár önkormányzati tulajdonba helyezi a gyógyszertárakat — mégsem
tisztázna, hogy a megyei vagy a települési szint-e a tulajdonos.
Irodalom
Matolay R. (1993) Ki privatizálja a gyógyszertárakat? Magyar Hírlap, április 20. 13. o.
Mohosné Lontai M. (1993) Privatizáció az egészségügyben. Privinfo, 1. 37-44. o.
Molnár Károlyné — Buzás L. (1992) Áttekintés a magyar gyógyszergazdaságról. Pharmorient/2. november,
3-8. o.