Tér és Társadalom 7. évf. 1993/1-2. 1-18. p.
Tér és Társadalom 7. 1993.1-2: 1-18
A NŐ K TANULMÁNYOZÁSA A FÖLDRAJZBAN,
avagy: van-e létjogosultsága a feminista geográfiának
Magyarországon?
(Studying women in geography,
or: does feminist geography have grounds in Hungary?)
TIMÁR JUDIT
,,Nőföldrajz?" Még nevet is nehéz találni a geográfia nálunk ezeddig egyáltalán nem m ű-
elt ágának. Szerencsétlen az elnevezés, mert azt sugallja, mintha két „nem űvé" osztódott
olna a diszciplína. A már jól ismert gazdaság-, vagy a népességföldrajz analógiájára termé-
zetesen egyértelmű nek kellene lennie: a geográfia olyan ágáról van szó, amely tér és társa-
alom viszonyrendszerében a n ők sajátos szerepének kutatására irányul.
Legalább ilyen nehézkes a „nemek földrajza" meghatározás is. Magán viseli az idegen nyel-
" terminológiák „magyarításának" pontatlanságait és furcsaságait. Az angolszász földrajzi
zakirodalom ugyanis megkülönbözteti, s őt határozottan el őnyben részesíti a „gender" szót
„sex" kifejezéssel szemben, mivel ez utóbbi a társadalmi különbségek helyett a nemek anató-
ai eltéréseire korlátozódik (The Dictionary of Human Geography). Csakhogy a mi szótá-
rakban nincsenek egzakt, egyszavas megfelel ői e fogalmaknak, mint ahogy nem létezik a ma-
arban a gender szó alapjelentése, a nyelvtani értelemben vett „nem" sem. Ezért találkoz-
atunk aztán a „Gender Studies" olyan precizitásra törekv ő, de körmönfont átírásával, mint:
,társadalmi-nemi szerepek tanulmányok" (N őszemély 1993, 11. o.).
Választhatnánk még a „feminista földrajz" megnevezést is, de fél ő, hogy a feminizmussal
zembeni, Kelet-Közép Európában feltehet ően fokozott ellenszenv miatt ez eleve ellenállást vált
. (Pedig maga a feminizmus is sokféle megközelítést takarhat — a marxista változat csak egy
liberális, a szocialista, az egzisztencialista, a radikális, a posztmodern feminizmusok között.)
A felkínált három variáció, azaz a n őföldrajz, nemek földrajza, feminista geográfia ráadásul
em is pontos megfelel ői egymásnak. Leegyszer űsítve a különbségeket: az els ő esetben a nő
'rsadalmi szerepének, státuszának, mobilitásának, munkához, szolgáltatásokhoz való hozzá-
utásának, politikához való hozzáférésének stb. a szó szoros értelemben vett feltérképezésér ől
an szó. A második megközelítés a nemek egymáshoz való viszonyán mint fontos társadalmi
nyező n keresztül szemléli a teret. Végül, a harmadik irányzat a nemek közötti, társadalmilag
eghatározott egyenl őtlenséget, a nőkkel szembeni diszkriminációt hangsúlyozza, elméleti
odelleket is felállítva ennek magyarázatára és stratégiákat keresve a megoldásra.
Természetesen korántsem az elnevezés a legfontosabb kérdés. Az ezzel kapcsolatos kételyek
s tisztázatlanságok azonban rávilágítanak arra, hogy legyen az n őföldrajz, nemek földrajza
agy feminista geográfia, Magyarországon ez egyel őre még egy „nevesincs" ágazat. (Ezért
án elnézhető , ha e tanulmányban még gyakran szinonímaként használom a jelzett fogalma-
t.) Míg Észak-Amerikában és Nyugat-Európában önálló tanszékek szervez ődtek a nők hely-
etét vizsgáló társadalomkutatásra, a földrajzi tanszékeken az irányzat képvisel ői külön kur-
Timár Judit :
A nők tanulmányozása a földrajzban, avagy: van-e létjogosultsága a feminista geográfiának Magyarországon.
Tér és Társadalom, 7. 1993. 1–2. 1–18. p.
2 Timár Judit TÉT 1993.1-2
zusokat indítanak e témában, a fejlett és „fejl ődő" világ számos országában, valamint néhány
nemzetközi tudományos szervezetben n ői kutatásokkal foglalkozó szakmai csoportok formá-
lódnak, önálló folyóiratok, vagy legalább tematikus számok születnek, addig Magyarországon
—de mondhatni, egész Kelet-Közép Európában is — csak most indulnak be az els ő kísérletek.
A hazai közgazdászok, és különösen a szociológusok egy része néhány éve már „felfedezte"
ezt a kutatási területet. Egy speciálisan a n őkre, ill. a nemek viszonyára koncentráló „Tér és
Társadalom" számnak kizárólag hazai szerz őkre hagyatkozó összeállítása mégis megoldhatat-
lan feladatnak bizonyult. Hiába nyitott ugyanis a TÉT szinte bármely társadalomtudományi
diszciplína előtt, jelen esetben az a fontos elvárás, hogy a benne közölt tanulmányok a társa-
dalmi folyamatok térbeli vetületével foglalkozzanak, jelent ősen leszűkítette a számba jöhet ő
szerzők körét. Hiszen azok a kutatók, akik felfigyeltek a nemek közti viszony társadalomfor-
máló szerepére, nem vizsgálták annak térátalakító hatását. Ha szóltak róla, azt inkább csak
mellékesen tették. Az alapvetően a térfolyamatokra koncentráló geográfusoknak viszont eddig
szinte teljesen kiesett a látómezejéb ől a nemek helyzete és kapcsolata — az legfeljebb a népes-
ségföldrajzi elemzések egyik „alfejezeteként" vagy más vizsgálatok „melléktermékeként" je-
lent csak meg. Pedig — mint azt a TÉT jelen összeállítása felvillantani próbálja — számos szak-
terület (pl. történettudomány, szociológia, geográfia) több m ű fajában (a szociográfiai elem-
zéstől az empirikus kutatáson át az elméleti munkákig), a legkülönböz őbb léptékben (a mély-
fúrás jellegű , egyetlen településre vonatkozó vizsgálattól a kisebb-nagyobb régiók, országok
összevetéséig) szinte mindenütt helyet kaphat a n ők társadalmi helyzete térbeli meghatározott-
ságának, ill. a férfi-n ő viszonyrendszer térformáló hatásának tanulmányozása.
Valószínűleg alaposabb végiggondolást igényelne, hogy a n őkutatásokból — és, sajnos, ál-
talában véve a társadalomtudományi elemzések zöméb ől is — vajon miért hiányzik a térszem-
lélet. Amire e rövid tanulmány keresi a választ, az az érem másik oldala:
— miért maradt érdektelen a magyar geográfia számára a nemek sajátos szerepe és a térfor-
mák, ill. -folyamatok kölcsönös kapcsolatának vizsgálata;
— mik lehetnének a n ő földrajz (nemek földrajza, feminista geográfia) legfontosabb kutatási
kérdései;
— lehet-e az ilyen kutatásoknak a gyakorlatban is hasznosítható eredménye?
A földrajztudomány negligálta-e, vagy a társadalom nem igényelte
a nőkkel foglalkozó kutatásokat?
A feminista geográfia hiányának, ill. jó két évtizedes megkésettségének magyarázata vajon
a földrajztudomány fejl ődésében/struktúrájában, vagy magában a társadalmi környezetben —
esetleg egyszerre mindkett őben keresendő?
Az oknyomozás során — azt egy rendkívül vázlatos és valószín ű egyoldalú, mégis egy-
leg
fajta „tudománytörténeti" elemzéssel kezdve — az 1960-as évek végéig, a nyugati feminista
földrajz első hírmondóinak a megjelenéséig érdemes visszanyúlni. Magyarországon ekkor
— a szovjet iskolát követve — nem társadalom-, hanem gazdaságföldrajz létezett. A tanszé-
kek felépítése mellett ez kifejez ődött az egyetemi-főiskolai tankönyvekben is, melyekben a
Timár Judit :
A nők tanulmányozása a földrajzban, avagy: van-e létjogosultsága a feminista geográfiának Magyarországon.
Tér és Társadalom, 7. 1993. 1–2. 1–18. p.
TÉT 1993 .1-2 A n ők tanulmányozása a földrajzban 3
„népesség (mint termel őerő) és település" legfeljebb egy alfejezetként szerepelt a részletesen
elemzett gazdasági ágazatok között. A kutatások alapvet ően a termelésre, a makrofolyamatokra
rányultak; a térkapcsolatok vizsgálata a gazdasági régiók lehatárolására — a rayonírozásra szo-
Átkozott. Az embert — ha egyáltalán szót ejtettek róla — másként ábrázolták, mint a piacgaz-
laságokban. Zelinsky és társai (1982) szerint ott a munkát kizárólag a termeléssel azonosítot-
ták, s így egyértelműen maszkulin szférának tekintették — nem véletlen tehát, hogy a társa-
ialomföldrajz jóformán csak a férfiakról szólt. Ez a körülmény a nyugati geográfiában való-
-zínűleg eleve korábban nyilvánvalóvá tette: az ilyen megközelítés rendkívül torz. A vulgáris
felfogás iróniája, hogy a szocialista országokban viszont, ahol a n őket is bevonták a „termel ő"
nunkába, a magát az embert egyoldalúan szemlél ő földrajz legfeljebb semleges maradhatott
nemekkel szemben, de nem részrehajló. Ennélfogva, ha bármilyen változtatás igénye egyál-
.alán felmerült, az els ősorban az emberre való nagyobb odafigyelés lehetett.
--
Az 1970-es évektől a térformáló erők vizsgálatában egyre nagyobb szerepet kapott a területi
ss — az Országos Településhálózatfejlesztési Koncepció bírálatainak köszönhet ően — különös-
képpen a településpolitika. A hangsúly fokozatosan a kisebb lépték ű térfolyamatokra helye-
ződött, ráirányítva a figyelmet a falura, a falusi népesség problémáira. A térkapcsolat-vizsgá-
latokban az els ő gazdaság mellett pl. a háztáji gazdaság termékeinek szabadpiaci értékesíté-
sére, a termelésen túl a fogyasztásra, az áruk helyett inkább az emberek mozgására figyel ő
vonzáskörzet-kutatások váltak dominánssá. Ez a szemlélet már sokkal tágabban értelmezte a
társadalmi funkciókat, de még mindig a központi döntésekre és az azokra adott — els ősorban
települési szintű — válaszokra koncentrált. A társadalom egyes rétegeinek, csoportjainak sajá-
tos stratégiái, a tér átalakításában betöltött eltér ő szerepei csak nagy ritkán, akkor is mindössze
a különbségek egyszerű regisztrálásaként fogalmazódtak meg.
A nőkutatások szempontjából áttörő szemléletváltásra tulajdonképpen csak a legutóbbi évti-
zedben került sor a hazai földrajzban. Teret hódított a szociálgeográfiai iskola, megjelent pl.
a „közösségben élés" mint társadalmi funkció vizsgálata, figyelmet kaptak a rokoni, baráti
kötelékek mint a térkapcsolatok fontos elemei. A vonzáskörzetek vizsgálatát lassan felváltja
az „emberi térpályák" feltérképezése. Valamelyest sikerült szorosabbra f űzni a kapcsolatot a
szociológiával, elsősorban a helyi társadalmak kutatásához csatlakozva.
Az elmúlt két évtizedben persze számos ismeret összegy űlt a nők és a férfiak demográfiai
sajátosságairól, a biológiai reprodukciós képességnek a népességmegtartásban betöltött fontos
szerepéről, a városi és a falusi n ők eltérő szülőkedvéről, a női munkaerő megkötésére telepített
falusi ipar problémáiról, stb. Ezek az eredmények azonban nem n őföldrajzi, még kevésbé femi-
nista geográfiai kutatások hozadékai. Kézenfekv őnek tűnik a kérdés: mennyiben fontos az,
hogy mindezt honnan, kiktől, milyen irányzat képvisel őitől tudjuk? Természetesen nem a „for-
rás" számít, az viszont egyáltalán nem mindegy, hogy „mellékesen" állapítunk meg egy-egy
tényt, vázolunk fel egy-egy jelenséget, avagy céltudatosan az adott jelenség, ill. folyamat termé-
szetét, okait, következményeit kutatjuk. Csupán egyetlen példával megvilágítva: újszer űnek
számított annakidején a településkapcsolatok vizsgálatában a házasságkötések számbavétele
(Tóth 1981). Az adott kutatás szempontjából legfontosabb eredménynek talán az tekinthet ő,
hogy az exogám házasságok arányának növekedésével bizonyítható volta felmérésben szerepl ő
Békés város „korábban zárt struktúrájának nyitottabbá válása", s őt az is feltérképezhet ővé vált,
hogy mely települések irányába teljesedtek ki e kapcsolatok. Kiderült továbbá, hogy a zártság
Timár Judit :
A nők tanulmányozása a földrajzban, avagy: van-e létjogosultsága a feminista geográfiának Magyarországon.
Tér és Társadalom, 7. 1993. 1–2. 1–18. p.
4 Timár Judit TÉT 1993.1 2
-
fokozatos feloldása els ősorban a nem helyi illetőségű vőlegényeknek köszönhető, s hogy ez
„a tradicionális esküvő i szokások lassú lazulására utal" (Tóth 1981, 160. o.). A nemek helyzetét
kutató földrajz azonban valahol ott kezd ődne, ahol ez a vizsgálat „véget ért". Arra kérdezne
rá pl. , hogy mi magyarázza e növekv ő nyitottságot; milyen térpályákhoz kötődhet a párválasz-
tás; milyen szerepet kap a férfi-n ő viszony a közös lakóhely megválasztásában; hogyan hat
vissza a migráció a nemek közti munkamegosztás esetleges megváltozására.
Úgy tűnik tehát, hogy a geográfiában uralkodó szemlélet csak a legutóbbi id őkben vált al-
kalmassá a nőkutatások fontosságának „felfedezésére". Ráadásul a személyi feltételek is ked-
vezőtlenül alakultak. A saját problémáikra nyilván érzékenyebb n ők hosszú ideig rendkívül
kis számban képviseltették magukat a geográfusok között. 1968-tól 1977-ig a Földrajzi Értesít ő
hasábjain évente megjelenő tanulmányok (kisebb közlemények) 25-30 férfi szerz ője mellett
legfeljebb 4 nő szerepelt. (Később is csak azért javult az arány, mert jóval kevesebb férfi, de
legfeljebb 6 nő publikált.) A nyugati, így a feminista szakirodalom pedig igazán csak az utóbbi
években, a személyes kutatói kapcsolatok robbanásszer ű kiszélesedésével vált közkinccsé.
De milyen volt a társadalmi környezet, magában hordozta-e vajon a piacgazdaságokban fel-
vetett problémákat, szükségessé és lehet ővé tette-e a n őföldrajzi kutatásokat? Az Amerikai
Egyesült Államokban pl. az 1960-as évek végén feltűnő feminista földrajz képvisel ői egy tár-
sadalmi erjedés részeként, a pozitivista geográfia elleni tiltakozásból építkezve, valós, orvos-
lásra váró szociális feszültségekkel, els ősorban a nők hátrányos helyzetével akartak foglalkozni
(Timár 1993). Magyarországon az ez idő tájt uralkodó marxista ideológia szerint az osztály-
társadalom megszűnésével automatikusan végeszakad a nők kizsákmányolásának is. Deklarál-
ták hát a nemek egyenlő ségét. Ennek egyik legfontosabb lépéseként (és nem utolsósorban
gazdasági szükségb ől) meghirdették a n ők munkavállalási jogát, s fennhangon dics őítve a trak-
toros lányokat, a n ők „férfiasításával" leplezték a számos vonatkozásban fennmaradó hátrá-
nyos helyzetet. Mivel pedig a nyugati feminista mozgalmak egyik legfontosabb célkit űzése az
egyenlő munkavállalási feltételek biztosítása volt, ezért a paternalista szocialista állam „értel-
metlennek" titulálta — és el is fojtotta — a n őmozgalmakat, mint ahogy más civil társadalmi
szerveződéseket is. Az 1970-es évek Nyugat-Európájában hatalmas tömegeket felrázó femi-
nista megmozdulások híre alig jutott el idáig. A „központi akaratból" teremtett Magyar N ők
Országos Tanácsa pedig még az 1978. évi ünnepi n őnapi ülésén is azt tartotta egyetlen „harci
feladatának", hogy szolidaritást vállaljon a „világ elnyomott népeinek asszonyaival". A hazai
kérdéseket illető en ugyanis ez volt a sommás vélemény: „Hol tartunk ma, élni tudunk-e azok-
kal a lehető ségekkel, amelyeket az új társadalmi rend biztosított jó harminc évvel ezel őtt a ma-
gyar nők számára? Igen, élni tudunk. A törvényekben biztosított egyenjogúság egyre jobban
megvalósul a gyakorlatban is az élet minden területén." (N ők Lapja 1978, 5. o.) Ilyen típusú
feminista „mozgalomtól" nyilvánvalóan nem kaphatott ösztönzést a társadalomtudomány.
Más társadalmi csoportok, ill. a falusi-városi életkörülmények között húzódó feszültségek
sokkal kirívóbbnak tűntek ahhoz, hogy lekössék a kutatók figyelmét. Jónéhány fejlett ország-
ban, de különösen az 1960-as évekre már rendkívül nagy mértékben szuburbanizálódott USA-
ban pl. élesen kettéhasadt a térben a nyilvánosság-termelés-kenyérkeres ő munka, vagyis a fér-
fiak világa és a privát szféra-biológiai reprodukció-háztartási munka, azaz a n ők színtere. Nem
véletlen, hogy az ottani feminista geográfia egyik legkedveltebb témája a munka és a városi
tér nemek szerinti osztottsága — a „maszkulin város" és a „feminin szuburbia" problémáinak
Timár Judit :
A nők tanulmányozása a földrajzban, avagy: van-e létjogosultsága a feminista geográfiának Magyarországon.
Tér és Társadalom, 7. 1993. 1–2. 1–18. p.
ET 1993.1-2 A n ők tanulmányozása a földrajzban
feltárása volt (lásd pl. Saegart 1981; Mackenzie and Rose 1983; McDowell 1983; England
991). Nálunk egyrészt a n ők majdnem teljeskörű foglalkoztatása, másrészt az urbanizáció
egkésettsége miatt nem vált ketté hasonló módon a városi tér. A falvak egy részéb ől az in-
ázás a nők számára is elkerülhetetlenné vált, ahol pedig mégis kénytelenek voltak helyben
aradni, ott a kemény háztáji munkával a termelés színterévé tették az otthont is. Ha pedig
'fogadjuk azt a véleményt, hogy az államszocialista struktúra fokozatos lebomlásához jelen-
sen hozzájárult a második gazdaság, s ennélfogva a n ők fontos szerepet játszottak ebben az
róziós folyamatban (Szalai 1991), akkor az otthon még kevésbé tekinthet ő a nyilvánosságtól
ermetikusan elzárt „családi t űzhelynek". A nők amerikaihoz hasonlítható térbeli elszigetelt-
ge talán csak a gyes bevezetése után, els ősorban a központtól távoles ő, rosszul tervezett, ha-
mas új lakótelepeken jött létre. Ezek a problémák azonban inkább szociálpszichológiai, vala-
nt urbanisztikai kérdésként merültek fel — a városföldrajz mindenesetre távol maradt e
itáktól.
A piacgazdaságba való átmenettel, a politikai élet demokratizálódásával olyan új helyzet te-
mtődött, amely a férfi-nő viszony számára is megváltozott körülményeket jelent. A koráb-
inál lényegesen nagyobb politikai visszhangot kapott bármiféle társadalmi egyenl őtlenség
egléte — egyértelm űen kifejezésre jut az ideológiák és értékrendek sokszín űsége. A lassan
letre kelő, pártokon belül, de azokon kívül is formálódó n őszervezetek már nemcsak a régt ől
eglévő , de az újonnan felbukkanó feszültségekre is kezdik felhívni a figyelmet. Ugyanakkor
ás hangok is felerő södtek. A munkanélküliség megjelenésével párhuzamosan pl. még parla-
enti felszólalás szintjén is hangot kapott „a n őknek otthon a helyük" ideológia. A nagy port
vart abortusz-vita sem „csupán" a magzatelhajtás tényére szorítkozott, felmerült benne a ma-
yarországi népességcsökkenésért a n őket felelőssé tevő vélemény is. A rendkívül sz űkös anya-
i források mellett döntési szabadságot kapott önkormányzatok a gyermekintézmények bezá-
sával a helyi politika szintjén szítottak éles nézeteltéréseket. A hagyományos és a modern
ői szerepekről maguknak a nőknek is megoszlik a véleménye. Az igazi feszültséget azonban
okozza, hogy ma még sem az egyik, sem a másik szereppel való azonosulás nem lehet sza-
ad választás kérdése.
A munkanélküliség, szegénység, társadalmi mobilitás, a családon belüli változó munkameg-
sztás problémái, továbbá a mindezekre adott országos, helyi politikai, valamint egyedileg
egfogalmazott válaszok másként alakulnak az egyes régiókban, falvakban és városokban, vá-
snegyedekben. Tér és társadalom — azon belül is férfiak és n ők — átformálódó kapcsolata
ámos olyan kérdést vet fel, amelynek a megválaszolásához a geográfia szemléletmódjára van
ükség. Bármilyen okból is hiányzott eddig a n ők/nemek földrajza vagy feminista geográfia,
vábbi nélkülözése esetén egy fontos szempont maradna ki a társadalom egyre sokoldalúbb
egismeréséből.
Milyen kérdéseket vethetnek fel a n őföldrajzi kutatások?
Két témakör feltárása minden bizonnyal érdekl ődésre tarthatna számot:
a) milyen térbeli vonatkozásai vannak a férfiak és a n ők társadalmi helyzetében fennálló
gyenlőtlenségnek;
Timár Judit :
A nők tanulmányozása a földrajzban, avagy: van-e létjogosultsága a feminista geográfiának Magyarországon.
Tér és Társadalom, 7. 1993. 1–2. 1–18. p.
6 Timár Judit TÉT 1993 • 1--2
b) miben tér el egymástól a férfiak és a n ők térszemlélete, térhasználata, környezettel szem-
ben támasztott igénye, és milyen szerepet kap ez a különbség a tér átalakításában?
Nigel Swain (1992) Magyarországról írott, érdekfeszít ő könyvében „szocialista egyenl őtlen-
ségek" címszó alatt két társadalmi csoport hátrányos helyzetére fordít megkülönböztetett fi-
gyelmet: a nőkére és a cigányokéra. A különös párhuzam nem is olyan szokatlan, hiszen a
„nőkérdést" nem kevesen tekintik egyfajta „kisebbségi" problémának, holott a hazai népes-
ség 52%-a nő. Egy ENSZ-statisztika szerint: a n ők, akik a világ népességének felét teszik ki,
s bár a munkaerőnek egyharmadát adják, az összes munkaórának kétharmadát teljesítik, a jö-
vedelemnek csupán egytizedét keresik meg, s a tulajdonnak mindössze egyszázad részét bir-
tokolják (Monk 1988).
a) A nemek közti hátrányos megkülönböztetésnek mind a mértéke, mind a formái id őnként
és helyenként lényegesen eltérhetnek egymástól. Az emancipáció egyik leggyakrabban hasz-
nált fokmérője a női foglalkoztatottság, amelyben egyúttal markánsan jelentkeznek a területi
különbségek. A nők aránya az összes aktív keres őből Budapesten közelíti meg legjobban a fér-
fiakét (47,4 %), a városokban magasabb, mint a falvakban, de még ott is nagyobb a részesedé-
sük, mint a külterületeken, azon belül is az alföldi tanyákon (34,3 %; 1. táblázat). Részletes
vizsgálatra vár, hogy mennyiben magyarázható az így kialakult területi egyenl őtlenség, a
gyed/gyes különböző mértékű igénybevétele, a háztartásbeli n ők eltérő aránya a rurális tele-
pülések gazdasági és infrastrukturális problémáival, a részben ebb ől fakadó demográfiai ösz-
szetétel különbözőségével, vagy a modern női szereprendszer eltér ő legitimációs szintjével.
Már az erre adott válasszal is közelebb kerülhetnénk a munkanélküliség kezelését szolgáló el-
térő túlélési stratégiák megismeréséhez.
Nyilvánvaló, hogy a nők nagyarányú foglalkoztatása még távolról sem teremtett emancipá-
ciót. Még csak az sem választható szét, hogy a n ők munkavállalásában milyen fontossággal
bír az ösztönzés és a kényszer, hiszen „e két tényez ő még az érdekeltek tudatában is kibogoz-
hatatlanul keveredhetett" (Ferge 1982, 141. o.). Egy 1986-ban végzett statisztikai felmérés sze-
rint mindenesetre a foglalkoztatott n ők 81%-a tartotta ideálisnak a n ők kereső tevékenységben
való részvételét, s 77 % -a még ha tehette volna sem adta volna fel saját munkaviszonyát (Nagy
Istvánné 1989). Pedig a n ők alacsonyabb fizetési kategóriájú, kevesebb szaktudást igényl ő állá-
sokat töltenek be, minta férfiak. Utóbbiak a külterületeket kivéve (ahol a betanított fizikai mun-
kások vannak túlsúlyban) általában főleg szakmunkásként dolgoznak. (Alacsony részesedésük
ellenére a városi vezető, irányító szellemiek mégis többen vannak a segédmunkásoknál, míg
a rurális településeken ez még fordítva van.) Ezzel szemben a városi n ők többsége beosztott
(szellemi) ügyintézőként, valamint betanított fizikai munkásként keresi kenyerét. A falvakban
a nők legnagyobb (átlagosan 40% körüli) része ez utóbbi kategóriába tartozik; a külterülete-
ken a segédmunkásokkal együtt már az összes aktív keres ő nő kétharmadát adják (1. táblá-
zat). Így a férfiakkal ellentétben, viszonylag legkevesebb n ő a szakmunkások, ezután a vezető
értelmiségiek között dolgozik, míg az egyéb szellemi tevékenység, ill. a beosztott ügyintéz ő
tevékenység, továbbá — a külterületeket kivéve — a betanított fizikai munka is inkább a n őkre
marad. Észak-Magyarország és a Dunántúl városaiban a segédmunka zömét is ők kapják. A
foglalkoztatási szint különbségeit ől eltekintve a nők férfiakhoz viszonyított legrosszabb relatív
helyzete — különösen Észak-Magyarországon — a falusi szakmunkások körében tapasztalható
a városiakhoz képest.
Timár Judit :
A nők tanulmányozása a földrajzban, avagy: van-e létjogosultsága a feminista geográfiának Magyarországon.
Tér és Társadalom, 7. 1993. 1–2. 1–18. p.
''ÉT 1993.1-2 A n ők tanulmányozása a földrajzban
1. TÁBLÁZAT
Az aktív keres ők néhány adata nemek szerint (1990)
(Some data of active earners by gender, 1990)
Aktív keresők Fizikai foglalkozású (%) Szellemi foglalkozású (%)
beosztott,
szakmun- betanított segéd- vezető beosztott ügyviteli
Régiók kős munkás munkás egyéb
irányító ügyintéző dolgozó,
férfi nő
egyéb
férfi nő férfi nő férfi nő férfi nő férfi nő férfi nő férfi nő
Alföld
városok 1. 403766 336158 42,7 17,1 17,2 24,4 7,1 7,7 7,0 3,7 11,3 6,6 13,5 29,3 1,2 11,2
2. 54,6 45,4 75,0 25,0 45,9 54,1 52,7 47,3 69,6 30,4 67,3 32,7 35,6 64,5 10,8 89,2
községek 1. 293624 197899 40,6 12,9 29,3 43,0 10,9 9,9 7,6 5,2 6,0 4,4 5,1 16,8 0,5 7,8
2. 59,7 40,3 82,3 17,7 50,3 50,7 62,2 37,8 68,5 31,5 67,1 32,9 30,7 69,3 8,1 91,9
külterület 1. 47899 25001 30,3 12,1 35,2 47,8 16,0 15,4 13,5 10,5 2,8 1,8 2,0 7,3 0,2 5,1
2. 65,7 34,3 82,7 17,3 58,5 41,5 66,4 33,6 71,2 28,8 74,8 25,2 34,5 65,5 8,2 91,8
Magyarország
városok 1. 155998 133405 47,2 16,9 14,1 22,7 5,2 7,4 4,4 2,7 13,2 6,9 14,9 32,4 1,0 11,0
2. 53,9 46,1 76,6 23,4 42,1 57,9 44,9 55,1 65,3 34,7 69,2 30,8 35,0 65,0 9,2 90,8
községek 1. 156047 112307 49,7 14,0 25,1 42,3 8,7 11,5 3,7 2,5 6,4 4,4 5,9 17,4 0,5 7,9
2. 58,1 41,9 83,1 16,9 45,3 54,7 51,1 48,9 67,6 32,4 66,8 33,2 32,1 67,9 7,7 92,3
külterület 1. 3110 1660 37,9 11,9 33,8 47,0 14,1 19,1 4,4 2,4 6,1 2,1 3,4 11,5 0,3 6,0
2. 65,2 34,8 85,6 14,4 57,4 42,6 58,0 42,0 78,0 22,0 84,4 15,6 35,7 64,3 8,3 91,7
iizponti körzet
Budapest 1. 482410 435386 38,2 13,5 13,7 16,1 5,2 4,3 7,0 4,0 14,1 9,4 20,2 39,4 1,6 13,3
2. 52,6 47,4 75,9 24,0 48,4 51,6 57,2 42,8 70,7 34,0 62,5 37,5 36,2 63,8 11,8 88,2
városok 1. 81491 67324 44,6 14,7 18,4 26,2 6,9 7,6 6,2 3,4 10,5 6,8 12,2 28,4 1,2 12,9
2. 54,8 45,2 78,6 21,4 46,0 54,0 52,5 47,5 68,6 31,4 65,2 34,8 34,1 65,9 10,3 89,8
községek 1. 157556 121573 47,8 14,1 23,0 34,1 8,6 11,0 5,3 3,0 6,6 5,0 7,7 21,6 1,0 11,2
2. 56,4 43,6 81,4 18,6 46,7 53,3 50,3 49,7 70,1 29,9 63,0 37,0 31,7 68,3 9,8 90,2
külterület 1. 9792 536231,7 11,5 33,7 46,6 18,9 18,2 9,0 4,6 3,1 2,1 3,1 10,20,5 6,8
2. 64,6 35,4 83,4 16,6 56,9 43,1 65,5 34,5 78,3 21,7 72,8 27,2 35,8 64,2 12,2 87,8
)unántúl
városok 1. 424255 362926 44,8 17,4 14,6 23,8 5,6 7,0 5,6 3,3 12,9 6,7 15,3 30,3 1,2 11,5
2. 53,9 46,1 75,1 24,9 41,8 58,2 48,1 51,9 66,1 33,9 69,2 30,8 37,2 62,8 11,0 89,0
községek 1. 358512 246520 47,5 15,1 24,9 40,0 9,4 11,6 5,1 3,5 6,7 4,5 5,8 17,2 0,6 8,1
2. 59,3 40,7 82,1 17,9 47,5 52,5 54,0 46,0 67,9 32,1 68,2 31,8 33,0 67,0 8,9 91,1
külterület 1. 15812 8778 33,9 12,0 34,8 47,3 16,0 18,4 5,2 3,2 5,6 3,1 3,9 10,3 0,6 5,7
2. 64,3 35,7
83,5 16,5 57,0 43,0 61,1 38,9 74,0 26,0 76,9 23,1 40,9 59,1 14,0 86,0
egjegyzés: 1. az összes aktív keres ő férf ak és nők száma, valamint állománycsoportok és beosztás szerinti %-os
aránya
2. az egyes állománycsoportokban, illetve beosztásokban foglalkoztatottak aránya (%) nemek szerint
orrás: Az 1990. évi Népszámlálás megyei kötetei alapján
Timár Judit :
A nők tanulmányozása a földrajzban, avagy: van-e létjogosultsága a feminista geográfiának Magyarországon.
Tér és Társadalom, 7. 1993. 1–2. 1–18. p.
8 Timár Judit TÉT 1993 .1-2
Mindez összefüggésben van az iskolai végzettségben mutatkozó eltérésekkel. Bár az iskolá-
zottsági szint fokozatos javulása általában a nemek közti kiegyenlít ődés irányába hatott, a n ők
még mindig jelentős hátránnyal küzdenek. Ellenpéldaként csupán a középiskolai végzettség
említhető, melyben Budapest, Nógrád és néhány dunántúli megye városait leszámítva 1990-re
a nők kerültek el őnybe (2. táblázat). A nők férfiakhoz viszonyított legrosszabb helyzete az
Alföldön, Pest megyében és Észak-Magyarországon az iskolába egyáltalán nem jártak, míg
a Dunántúl városaiban a fels őfokú végzettségűek körében mutatható ki. A n őknek ez a rela-
tív alulképzettsége a falvakban többnyire jelent ősebb, mint a városokban. Kivételt képez a 24
évesnél idősebb népességből befejezett felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya, amely az
egész vidéki Magyarországon rendkívül alacsony, a falusi településekben olyannyira (átla-
gosan 3-4%), hogy ezért ott a nemek közti viszonylagos különbség is kisebb, mint a váro-
sokban. (Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékt ől eltekint-
ve, ahol a falvakban a nők javára fordult a különbség.) Egyetértve azzal a véleménnyel, hogy
— az elmúlt évtizedek gyakorlatával ellentétben — a továbbtanulási esélyek kutatásánál nem
választható el a nemek szerinti vizsgálódás a származás szerinti elemzést ől (Császi 1986), ezt
feltétlenül ki kellene terjeszteni a települési környezet figyelembevételére is. (A közoktatási,
ill. a tanulási esélyekben meglévő települési-területi különbségeket egyébként Enyedi György
(1986) mások kutatásait is összegz ő elemzései bizonyítják.) A paraszti-polgári-munkás érték-
rendek determinációja mellett bizonyára komoly mérlegelés tárgyát képezi eldugott kis fal-
vak családjaiban, hogy milyen messze engedjék el továbbtanulni vágyó leánygyermekeiket a
„biztonságot nyújtó" otthontól. Iskolarendszerünk részben meg őrzi a hagyományos nemek
szerinti munkamegosztást (lásd a szakmunkásképz őkben a fiúk, a gimnáziumokban a lányok
túlsúlyát, a fels őoktatás szegregációját), mégis utat nyit az emancipációhoz (Császi 1986).
Nem csupán arról van szó, hogy a továbbtanulással a hagyományos értékrend is megváltozik:
a legalacsonyabb végzettségű nőkkel szemben a diplomásoknak lényegesen nagyobb hányada
(67, ill. 91%) tartja ideálisnak a n ők foglalkoztatását (Nagy Istvánné 1989). Az iskolai végzett-
ség kihat pl. a mobilitási, migrációs esélyekre, a családi döntésekben és munkában kialakuló
szereposztásra. Ezek a tényez ők viszont a privatizációval, a piaci verseny megteremtésével,
a munkanélküliség fokozódásával, egy paternalista rendszerb ől az egyéni döntések szabadsága
felé való elmozdulással növekv ő súllyal esnek latba mind a társadalmi különbségek, mind a
területi egyenlőtlenségek kialakulásában/fokozódásában.
Kétségtelen, hogy azok a kutatások szolgálhatnának a legérdekesebb eredményekkel, ame-
lyek túllépnek a statisztikai adatszolgáltatás ezen a téren különösen kirívó korlátain. Legalább
településsoros elemzésekre, de sokkal inkább mélyfúrás jelleg ű esettanulmányokra lenne szük-
ség. Bár az alább felhasznált néhány kutatási eredmény sem kimondottan a nemek közti társa-
dalmi viszony megismerése során született, így nem is lép túl néhány tény megállapításán, arra
mégis alkalmas lehet, hogy bemutassa, milyen problémákat fednek el, s milyen magyaráza-
tokban vezetnek félre a nagylépték ű statisztikai adatok.
Az 1989-ben három Kecskemét környéki el ővárosiasodó település tanulmányozását célzó
kérdőíves felmérés számos vonatkozásban alátámasztja a n ők iskolai végzettségér ől fentebb le-
írtakat. Sokkal árnyaltabb képet kaphatunk azonban a családon belüli férfi-n ő viszonyról, ha
tudjuk pl. azt, hogy a házastársak/élettársak legtöbb esetben (38-41%) azonos szint ű iskolai
végzettséggel rendelkeznek, ennél valamivel kevesebbszer (33-35 %) múlja felül a férjek vég-
Timár Judit :
A nők tanulmányozása a földrajzban, avagy: van-e létjogosultsága a feminista geográfiának Magyarországon.
Tér és Társadalom, 7. 1993. 1–2. 1–18. p.
ÉT 1993 • 1-2 A n ők tanulmányozása a földrajzban 9
2. TÁBLÁZAT
A népesség iskolai végzettsége nemek szerint (1990)
(Education level by gender, 1990)
10-x éves 15-x éves 18-x éves 25-x éves
férfi nő férfi nő férfi nő férfi nő
Megyék legalább általános legalább befeje- befejezett
0 osztály zett középiskola felsőfokú iskola
iskola 8. osztály
a megfelel ő koruak százalekában
Alföld
ács-Kiskun
városok 1,0 1,5 83,3 75,6 28,3 30,1 12,3 8,6
községek 1,4 2,1 71,9 61,7 12,2 14,3 3,8 3,2
ékés
városok 0,8 1,0 81,3 72,8 28,2 30,4 9,8 7,9
községek 1,1 1,8 72,1 60,7 13,5 15,9 3,5 3,4
Csongrád
városok 0,7 1,0 85,0 77,7 33,3 35,0 13,5 10,5
községek 1,0 1,5 73,1 63,6 12,4 15,2 3,1 3,0
Hajdú-Bihar
városok 1,1 1,6 83,4 76,0 29,7 33,5 12,5 10,3
községek 1,7 3,0 70,3 58,5 10,9 14,3 3,1 3,6
ász-Nagykun-Szolnok
városok 1,0 1,5 82,9 73,8 28,9 30,4 11,2 8,7
községek 1,6 2,5 71,3 59,5 13,7 15,9 3,5 3,6
Szabolcs-Szatmár-Bereg
városok 1,0 1,7 86,8 79,3 33,9 36,9 14,0 11,1
községek 2,4 3,6 71,3 58,8 11,4 14,8 3,3 3,5
E-Magyarország
orsod-Abaúj-Zemplén
városok 0,7 1,2 88,3 79,8 36,5 36,6 13,9 9,7
községek 1,6 2,6 76,2 62,1 15,0 16,3 4,0 3,4
Heves
városok 0,8 1,3 88,5 79,6 39,6 40,0 16,7 11,5
községek 1,4 2,1 73,6 58,7 15,5 16,0 4,1 3,2
Nógrád
városok 0,6 1,1 86,2 76,8 33,5 32,7 12,7 9,1
községek 1,7 2,0 73,2 59,8 14,9 15,2 3,7 3,2
Központi körzet
Budapest 0,5 0,6 90,8 83,7 45,9 44,6 23,5 15,5
Pest
városok 1,0 1,4 85,2 77,5 29,8 31,8 12,1 9,3
községek 1,2 1,5 80,1 70,3 19,1 21,8 6,1 5,3
2 táblázat folytatódik
Timár Judit :
A nők tanulmányozása a földrajzban, avagy: van-e létjogosultsága a feminista geográfiának Magyarországon.
Tér és Társadalom, 7. 1993. 1–2. 1–18. p.
10 Timár Judit TÉT 1993.1-2
2. táblázat folytatása
10-x éves 15-x éves 18-x éves 25-x éves
férfi nő férfi nő férfi I nő férfi nő
Megyék legalább általános legalább befeje- befejezett
0 osztály
iskola 8. osztály zett középiskola felsőfokú iskola
a megfelel ő koruak százalekában
Dunántúl
Baranya
városok 0,8 1,1 88,3 80,4 36,1 35,1 14,8 10,5
községek 2,1 3,2 76,2 64,2 14,2 15,0 4,0 3,5
Fejér
városok 0,6 0,7 89,8 82,8 37,2 36,4 16,2 10,3
községek 1,0 1,4 78,0 66,6 14,4 16,7 4,5 4,0
Győr-Moson-Sopron
városok 0,5 0,6 89,9 83,5 40,3 39,0 16,4 10,9
községek 0,8 0,7 78,2 69,1 16,4 18,8 4,2 3,8
Komárom-Esztergom
városok 0,7 0,8 86,2 79,0 30,6 31,9 11,6 8,6
községek 0,9 0,9 78,9 69,9 17,4 19,8 4,7 4,2
Somogy
városok 0,8 1,1 87,2 78,5 34,6 33,7 14,5 9,4
községek 2,1 3,2 73,3 59,4 13,8 13,6 4,4 3,3
Tolna
városok 0,7 1,2 85,8 77,3 32,6 33,7 13,0 9,6
községek 1,7 2,4 73,0 60,4 13,2 14,3 4,1 3,6
Vas
városok 0,6 0,6 89,9 83,1 38,6 38,8 14,7 10,2
községek 0,9 0,9 76,4 65,4 15,8 17,0 4,1 3,4
Veszprém
városok 0,6 0,6 87,9 81,6 34,1 34,5 14,3 9,9
községek 1,3 1,4 74,4 64,5 14,5 16,1 4,5 3,7
Zala
városok 0,6 0,9 88,4 80,4 36,5 36,0 14,9 10,1
községek 1,3 1,9 72,5 59,0 13,8 14,6 3,8 3,1
Forrás: Az 1990. évi Népszámlálás megyei kötetei alapján
Timár Judit :
A nők tanulmányozása a földrajzban, avagy: van-e létjogosultsága a feminista geográfiának Magyarországon.
Tér és Társadalom, 7. 1993. 1–2. 1–18. p.
ÉT 1993 • 1-2 A n ők tanulmányozása a földrajzban 11
ttsége a feleségekét, de jónéhány családban (23-30%) a n ők számítanak képzettebbnek. A
‚tipikus magyar családdal" (Császi 1986) ellentétben itt nem az érettségizett n ők és a szak-
unkás-bizonyítvánnyal rendelkez ő férfiak találnak leginkább egymásra. Ennél jellemz őbb a
zakmunkásképzőt végzett férfiak és 8 általánost végzett n ők, vagy az egyaránt csupán az álta-
os iskolát befejezett, de az egyformán szakmunkás képesítéssel rendelkez ők házassága is.
Ugyanígy számos torzítást takar az az adat is, mely szerint az aktív keres ő nők átlagfeze-
se mindössze 65-78 %-a a férfiakénak, hiszen ezekben a településekben is vannak egysze-
élyes háztartások vagy gyermeküket egyedül nevel ő nők is. Erősen befolyásolhatja viszont
együttélés módját az a körülmény, hogy ugyanitt a „házaspáros" családok 65-79 %-ában
férjek többet keresnek feleségeiknél. Ilyen háztartásokban pl. másként alakulhat a gyes/gyed
' énybevételének motivációja, mint a többiben, de pl. másként reagálhatnak valamelyik fél
unkanélkülivé válására is. Meg kell jegyezni azt is, hogy még e sok szempontból hasonló
dottságú települések is lényeges különbségeket mutatnak. A főleg városból kiköltöző fiatal
saládokból álló Katonatelepen a férjek és feleségek iskolai végzettsége, s méginkább a kere-
ete kiegyenlítettebb, mint a másik két szuburbanizálódó faluban.
Ezekben a településekben — ahol az emberek zöme a városba ingázik — fontos szerepe van
munkahely távolságának. Valójában itt sem az tükrözi leginkább a n ők hátrányos helyzetét,
ogy bár a férfiaknak nagyobb távolságot kell a munkahelyükig megtenni, Katonatelepen és
etényegyházán mégis a nők kénytelenek átlagosan valamivel több időt utazásra fordítani. Sok-
többet mond a családi munkamegosztásról, hogy a „közös" személygépkocsival legtöbb-
zör kizárólag a férjek ingáznak, csak kevésszer használja ezeket mindkét házastárs, és még
itkábban egyedül a feleség. A döntést pedig általában nem praktikus okok (pl. kinek kell tá-
olabbra utaznia) indokolják — valószín űleg sokkal többről van szó. Ezt igazolja a N ők Lap-
'ban 1979-ben kibontakozó vita is, melyben „A volán a férfiaké?" téma ürügyén hosszú id ő
tán először csaptak össze nyilvánosan a n ői egyenjogúságról megfogalmazott, nagyonis el-
rő vélemények. Egy nyugdíjas férfi tanár félreérthetetlenül meg is fogalmazta az összefüg-
ést: „Amelyik családban a férj az úr — ott az autót egyedül ő vezeti. Ahol a n ő az úr — hát
" yen nincs! De ahol megteremtették a harmóniát, és kölcsönösen tisztelik egymást, ahol egyen-
gúság van, ott meg tudnak egyezni, és az autót az használja, akinek éppen nagyobb szük-
ége van rá. Tehát, hogy a kocsival ki jár, az tünet. Mely a férj-feleség egymáshoz való vi-
zonyáról árulkodik." (N ők Lapja 1979, 25. o.)
Végezetül a feminista geográfusok arról sem feledkezhetnek meg, hogy a nemek közti esély-
gyenlőtlenségek feltárása során nem szorítkozhatnak csupán a férfi-n ő, s még kevésbé a férj-
leség viszony tanulmányozására. Egészen más — és legalább ennyire fontos — kérdéseket
ethet fel a családon belüli anya-fiú, apa-leány, vagy pl. fivér-n ővér kapcsolat. Mint ahogy a
'rsadalom átrétegz ődése, az urbanizáció lényeges különbségeket teremthet a n ők között is,
mely kifejezésre juthat az életkörülményekben, az életmódban vagy éppen a területhasználat-
a n. Nem valószínű persze, hogy a rurális térségek hazai körülmények között kialakult jelen-
- s elmaradottsága mellett elkerülheti a kutatók figyelmét, hogy pl. az iskolai, egészségügyi
llátáshoz való hozzájutás egyenl őtlen esélyei élesebb határokat húznak falusi és városi n ők,
*nt általában férfiak és nők között (már csak azért sem, mert a korábbi vizsgálatok kizárólag
erre koncentráltak). A régi ellentmondások mellett/helyett felt űnőben vannak újabbak is, pl.
a gyermekintézmények kiépítettségének területi különbségeiben. 1985 és 1991 között 34950
Timár Judit :
A nők tanulmányozása a földrajzban, avagy: van-e létjogosultsága a feminista geográfiának Magyarországon.
Tér és Társadalom, 7. 1993. 1–2. 1–18. p.
12 Timár Judit TÉT 1993.1-2
óvodai (117 óvoda) és 26766 bölcsődei férőhelyet (39,6%) szüntettek meg az országban. Nyil-
ván az igények sem azonosak a nagyobb és a kisebb településeken, s a növekv ő zsúfoltság itt
is ott is sújtja az érintetteket. Csakhogy a 457 bölcs őde bezárása jónéhány falut az egyetlen
ilyen intézménytől fosztotta meg, s hozta asszonyait városi sorstársaiknál jóval nehezebb hely-
zetbe (1990-91 között csak a Dél-Alföldön 15 falu maradt bölcs őde nélkül). Lehet, hogy nem
azok vannak többségben, akik sem nagyszül ői segítségre nem számíthatnak (bár ez esetben
a nagymamák egyenlőtlen helyzete vetődik fel), sem a magán gyermekfelügyeletet nem enged-
hetik meg maguknak. Az ilyen falusi n ők számára azonban a gyesen kívül egyetlen alterna-
tíva sem maradt. Vannak persze példák ellentétes pólusú feszültségekre is. Részletes vizsgá-
latra vár, hogy Magyarországon is beszélhetünk-e a „szegénység feminizálódásáról" (Sarvasy
and Van Allen 1984; Jones and Kodras 1990). Azt viszont a legújabb felmérések egyértelm űen
bizonyítják, hogy az elszegényedés veszélye különösen megn őtt, a jómód elérésének lehet ő-
sége pedig csökkent a fiatal, gyermekes városi családok körében (Szalai 1991). Szalai Júlia
(1991, 170. o.). arra is figyelmeztet, hogy „a n ők közötti osztálykülönbségek kasztkülönbsé-
gekké válhatnak". De vajon milyen szerepe van egy ilyen típusú szociális dezintegráció elmé-
lyülésében az egyenl őtlen területi fejlődésnek?
b) A társadalmi egyenl őtlenségek feltárásán túl a n őföldrajz másik nagy kutatási területe le-
hetne férfi és n ő másságának a térszemléletben, a tér használatában megmutatkozó különbsé-
gének, a tér átalakításával való kölcsönkapcsolatának a tanulmányozása. A lakó- és a munka-
hely szétválása több földrajzi teóriának is a középpontjába került. Magyarországon azonban
ezekből nem fejlődhetett ki pl. a szuburbia „eln őiesedését", ill. a nagyváros „elférfiasodását"
modellező feminista elmélet. Nálunk nem működött a „gyenge nő" védelMét szolgáló, a
„maszkulin nyilvános világtól" távoltartó „édes otthon" ideológiája (bár meg kell jegyezni,
hogy ez Észak-Amerikában is legfeljebb a fehér középosztályt érintette). A lakóhely mind a
férfi, mind a nő számára sokkal inkább jelenthette az államilag ellen őrzött nyilvános világtól
— a munkahelytől való menekülés lehetőségét. Vagyis a családok szempontjából a nemek elvá-
lasztását a munkahelyek egymáshoz viszonyított térbeli elkülönülése okozta. Ezzel párhuza-
mosan viszont olyannyira kiszélesedtek a családon kívüli, másik nem űekkel kötött kapcsola-
tok, hogy az némelyek szerint feler ősíthette a házassági konfliktusokat, hozzájárulhatott a
válások megszaporodásához is (Cseh-Szombathy 1984). Másrészt, már az iskolai szocializáció
konzerválja a hagyományos nemi szerepeket (H. Sas 1984), amit csak tovább élez a gazdasági
ágazatok (munkahelyek), foglalkozások elmúlt négy évtizedben fokozódó feminizálódása
(Koncz 1987). A fentebb idézett, Kecskemét környéki vizsgálatok tanúsága szerint az aktív ke-
reső házastársak átlagosan 68-83 % -a nemhogy nem egy munkahelyen, de még csak nem is
egy gazdasági ágazatban dolgozik. Térhasználatuk és napi térpályáik eltérését inkább befo-
lyásolja ezért a termelésben elfoglalt helyük különböz ősége, mint a „kenyérkeres ő" és háztar-
tási munka elkülönülése. Ugyanakkor a háztáji gazdálkodás elterjedésével a lakóhely bizonyos
fokig a termelés szférájában is összekapcsolta a család férfi és n ő tagjait.
A hazai geográfia számára ma még szokatlan, kis lépték ű, belső terek vizsgálatában hang-
súlyt kaphatna nők és férfiak eltérő térlátásának és térigényének a feltárása. Részletes tanul-
mányozásra vár, hogy pl. az általános városi képre való összpontosítás helyett a n ők tényleg
meghittebben, a részletekre figyelve szemlélik-e a teret (lásd pl. Morris in McDowell 1983).
Furcsa ellentmondás, hogy az ilyen és ehhez hasonló nemi sajátosságok gyakorta hangzanak
Timár Judit :
A nők tanulmányozása a földrajzban, avagy: van-e létjogosultsága a feminista geográfiának Magyarországon.
Tér és Társadalom, 7. 1993. 1–2. 1–18. p.
ÉT 1993.1-2 A n ők tanulmányozása a földrajzban 13
1 érvként „a nők helye az otthon" ideológia alátámasztására, ugyanakkor elfelejt ődnek pl.
házgyári lakások, lakótelepek tervezése során. Igaz, id őnként utópisztikus elképzelések is
megjelennek, pl. amikor építészeti eszközökkel akarják megoldani a társadalmi problémákat.
1909-ben pl. Letchworth kertvárosban Ebenezer Howard 32 konyha nélküli házat építtetett egy
közös ebédlővel, hogy megvalósíthassák a „háztartási szövetkezet" kísérletét: az ott lakó n ők
két hetes rotációban főztek, később egy szakácsot alkalmaztak (McDowell 1983). Ugyanakkor
3 nálunk elterjedt lakótelepi gyakorlat: kicsiny, a n őt a többi családtagtól elszigetel ő konyhák,
babakocsival való sétára, társas érintkezésre alkalmatlan terek, utcák. Kétségtelen, hogy a
kultúrtáj szerkezeti sajátosságait és változásait az emberi csoportok térbeli tevékenységére
visszavezető szociálgeográfia (Berényi 1992) eddigi hazai eredményeihez további fontos rész-
etekkel szolgálhatnának a nemek eltér ő „térformáló magatartására" koncentráló n őföldrajzi
kutatások.
Lehet-e gyakorlati haszna a nőföldrajzi kutatásoknak?
A társadalmi egyenlőtlenségek feltárásának fontossága nyilván nem szorul magyarázatra. Az
objektív értékítéletet pedig nem a n őföldrajz (még kevésbé a nemek földrajza) megjelenését ől
kell félteni. Attól ugyanis, hogy a feminista geográfusok a n őket érintő hátrányos megkülön-
3öztetésre összpontosítanak, még nem állítják azt, hogy kivétel nélkül mindig, mindenben a
nők vannak rosszabb helyzetben. Mint ahogy nem hiszem azt, hogy Magyarországon a fér-
fiaknak hosszú ideje romló, s a n őkénél rosszabb életkilátásai kizárólag biológiai okokkal ma-
gyarázhatók, de Bíró Dáviddal (1982) ellentétben különösen nem gondolom, hogy ez a n ők
bűne lenne, ugyanúgy azt sem hiszem, hogy a fordított helyzetekben is vagy a „természeti
Lényekbe" való belenyugvás, vagy a két nem szembeállítása kell, hogy legyen a reakció. Azt
kell megvizsgálni, hogy „ha a biológiai különbségekb ől társadalmi hátrány alakult ki, akkor
vajon ezt a történelmi folyamatot egyáltalán meg lehet-e fordítani, s ha igen, mennyi id ő alatt,
milyen eszközökkel" (Ferge 1982, 149. o.). A megfelel ő eszközök megtalálásában pedig sok
segítséget nyújthat a feminista geográfia.
Ma, amikor a korábbiakkal szemben elvileg csökken az állami szint ű társadalompolitika sze-
repe és komoly döntési szabadsága van az önkormányzatoknak, akkor elengedhetetlen, hogy
az általánosító, országos elemzések helyett a területi különbségeket is bemutató, differenciált
képpel rendelkezzünk. A nők számára területileg eltérő súlyú és természet ű hátrányok enyhí-
tésére (esetleg éppen ezek kényszer űen vállalt növelésére) kidolgozott egyéni stratégiák meg-
i smerése mind a helyi politika, mind a gazdaság (vállalkozásszervezés) számára sok tanulság-
gal szolgálhatna. A saját, kertes ház, a gyerekek számára kedvez őbb környezet kedvéért a vá-
rosból az újonnan kiépülő, vagy faluból átalakuló (alföldi) kis „szuburbiákba" való kiköltö-
zés például a nőknek nemcsak a korábbinál, de valószínűleg a férfiakénál is nagyobb áldozat-
vállalásával lehetséges. A Kecskemét környékén felmért családok jelent ős része kisebb-na-
gyobb mértékű háztáji gazdálkodásba fogott, ami mindkét félt ől többletmunkát igényel. Meg-
nőtt az ingázási távolság, ami — mint fentebb már kiderült — a n ők számára férjeikhez képest
kényelmetlenebb körülményeket hozott. A nagyobb ház, s e települések lényegesen rosszabb
ellátottsága csak jóval több, hagyományosan „n ői munkával" pótolható (takarítás, bevásárlás,
Timár Judit :
A nők tanulmányozása a földrajzban, avagy: van-e létjogosultsága a feminista geográfiának Magyarországon.
Tér és Társadalom, 7. 1993. 1–2. 1–18. p.
14 Timár Judit TÉT 1993.1 - 2
a gyerekekkel nagyobb távolságra való orvoshoz járás, bölcs őde, óvoda, gyógyszertár, patyolat
stb. hiányából adódó feladatok). Itt kell megjegyezni, hogy számítások bizonyítják, milyen je-
lentős összegeket spórolnak meg a n ők családjaik számára az otthon végzett szolgáltatásaikkal
(Császi 1986), ami nyilván fokozottan érvényesül a kis településekben.
A nőknek saját társadalmi helyzetük megváltoztatására irányuló lépéseik jól kifejez ődnek
a házassági szokásokban. Mielőtt a női foglalkoztatás rohamos növekedésnek indult — az egyé-
nileg kivívott társadalmi státusz helyett — a házasság lehetett egy eszköz arra, hogy valaki az
addiginál magasabb pozíciójú társadalmi csoportba kerüljön (Kulcsár 1978). Az iskolai vég-
zettséget illetően mára már nem a nők házasodnak „felfelé", azaz „a házasság visszaveszi,
amit az iskola adott" (Császi 1986, 67. o.). Egy, az Orosházán 1970-82 között tanyaiak által
kötött házasságokat vizsgáló tanulmány (Timár 1985) arra is adatokat szolgáltat, hogy milyen
szerepet kapnak a párválasztás során a települési viszonyok. A tanyai n ők nagyobb arányban
házasodtak „kifelé", mint a férfiak. Akik belterületi vagy más településben él ő férjet válasz-
tottak, azok ezt általában fiatalabb korban tették, mint a külterületen belül párt találók, to-
vábbá többen fogadtak el alacsonyabb iskolai végzettséget igényl ő foglalkozási csoportba tar-
tozó partnert is. Úgy látszik ezek a n ők ma is a házasságot használják fel a „kitörésre", csak
nem az alacsony státuszú családi, hanem az elmaradott települési környezetb ől menekülnek.
Az itt példaként bemutatott, területileg differenciált egyéni stratégiák ismeretében persze nem
feltétlenül azonos feladatokat fogalmaz meg magának egy nemek közti esélyegyenl őségért küz-
dő nőszervezet és egy harmonikusabb területi fejl ődést elérni kívánó települési önkormány-
zat. Az viszont kétségtelen, hogy az ilyen, és ezekhez hasonló információkra egyaránt szük-
ségük lehet.
A fentieknél is egyértelm űbb a nemek eltérő térátalakító magatartásávalfoglalkozó nőföld-
rajzi kutatások eredményeinek alkalmazhatósága. Rendkívül hasznos volna, ha korrekt vizsgá-
lati elemzésekkel befolyásolható lenne az építészet, a területrendezés, és a településfejlesztés.
Sokat segítene a nők helyzetén, ha „külsőleg" kialakított „életterük" jobban igazodna sajá-
tos igényeikhez, ha az általuk igénybevett szolgáltatások jobban alkalmazkodnának életrend-
jükhöz. Ezen a ponton viszont elkerülhetetlen a kérdés, hogy vajon a jelenlegi nemek közti
munkamegosztáshoz alkalmazkodó — s így azt konzerváló — területrendezés és településpoli-
tika vagy egy minden tekintetben megvalósuló emancipáció szolgálja jobban a n ők érdekeit.
Ahhoz azonban, hogy saját érdekeiket jobban kifejezésre juttathassák a n ők, s hogy akár
helyi, akár országos szinten ne nélkülük döntsenek róluk, valóban részeseivé kellene, hogy
váljanak a politikának. Egy demokratizálódó társadalomban végképp nem hagyható válasz nél-
kül: mivel magyarázható az a helyzet, hogy egy közel négyszáz fős parlamentben még har-
minc nő sem kapott helyet. Még összetettebb a probléma, ha figyelembe vesszük, hogy kö-
zülük is csak minden harmadik él Budapesten kívül. Sokak számára persze maga a kérdésfel-
tevés is régóta magyarázatra szorul. Álljon itt válaszul Dienes Valéria közel két évtizede meg-
fogalmazott véleménye: „ ...nem azért kell a n őket szabad térre bocsátani, mert vannak ők is
olyanok, mint a férfiak, hanem azért, mert mások, mint a férfiak...azért kell a n őnek szóhoz
jutni — minden téren, még politikailag is —, mert másra gondol, mint a férfiak, más az egész
belső világa! Ha tehát az ő belső világa más, akkor mást fog csinálni a társadalomból. Másra
fog ráterel ődni a figyelme: ha kimarad a női vélemény a világból, akkor hiányzik bel őle vala-
mi..." (Vitányi 1975, 88. o.). Abban pedig bizonyára sokat segíthetne a n őföldrajz/nemek föld-
rajza/feminista geográfia, hogy területileg differenciált képet adjon e sajátos n ői látásmódról.
Timár Judit :
A nők tanulmányozása a földrajzban, avagy: van-e létjogosultsága a feminista geográfiának Magyarországon.
Tér és Társadalom, 7. 1993. 1–2. 1–18. p.
TÉT 1993.1-2 A n ők tanulmányozása a földrajzban 15
Irodalom
rényi I. (1992) Az alkalmazott szociálgeográfia elméleti és módszertani kérdései, Földrajzi Tanulmányok 22, MTA
FKI, Budapest.
író D. (1982) A „teremtés koronái" és a „gyengébb nem", Valóság, 9 pp. 62-70.
sászi L. (1986) A női továbbtanulás szerkezetváltozása, Valóság, 2 pp. 56-68.
ínseh-Szombathy L. (1984) A válások társadalmi okai, Valóság, 5 pp. 74-81.
ngland, K.V.L. (1991) Gender Relations and the Spatial Structure of the City, Geoforum, 2 pp. 135-148.
nyedi Gy. (1986) Település és társadalom: M űhelytanulmány, Helyi Társadalom, 4, MSZMP KB Társadalomtudo-
mányi Intézete, Budapest.
Ferge Zs. (1982) Társadalmi újratermelés és társadalompolitika, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.
H Sas J. (1984) Nőies nők és férfias férfiak, Akadémiai Kiadó, Budapest.
Jones, J.P. and Kodras J.E. (1990) Restructured Regions and Families: the Feminization of Poverty in the U.S., Annals
of the Association of American Geographers, 80 (2) pp. 163-183.
ncz K. (1978) Nők a munkaerőpiacon (Időszen1 közgazdasági kérdések), Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bu-
dapest.
ulcsár R. (1987) A házasság mint a társadalmi átrétegz ődés egyik „csatornája", Statisztikai Szemle, 5 pp. 516-531.
ackenzie, S. and Rose, D. (1983) Industrial Change, the Domestic Economy, and Home Life, In: Anderson, J.,
Duncan, S., Hudson, R. (eds.) Redundant Spaces? Social Change and Industrial Decline in Cities and Regions,
Academic Press, London.
cDowell, L. (1983) Towards an understanding of the gender division of urban space, Environment and Planning
D: Society and Space, 1 pp. 59-73.
onk, J. (1988) Encompassing Gender: Progress and Challanges in Geographic Research, (Plenary address, Interna-
tional Geographical Congress, Sydney, Australia, August, 1988).
agy Istvánné (1989) A nők családi és munkahelyi körülményei, Statisztikai Szemle, 10 pp. 867-885.
ők Lapja 1978. 10., március 11.
ők Lapja 1979. 20., május 19.
őszemély 1993. III. április.
aegart, S. (1981) Masculine Cities and Feminine Suburbs: Polarised Ideas, Contradictory Realities, In: Stimpson,
C.R., Dixler, E., Nelson, M.J., and Yatrakis, K.B. (eds.) Women in the American City, University of Chicago,
Chicago.
arvasy, W and Van Allen, J. (1984) Fighting the Feminization of Poverty: Socialist-Feminist Analysis and Strategy,
Review of Radical Political Economics, 4 pp. 89-110.
zalai J. (1991) Some Aspects of the Changing Situation of Women in Hungary, Signs: Journal of Women in Culture
and Society, 1 pp. 152-170.
wain, N. (1992) Hungary: The Rise and Fali of Feasible Socialism, Verso, London, New York.
imár J. (1985) Az orosházi tanyavilág kapcsolatrendszere a házasságkötések alapján, Alföldi Tanulmányok IX. pp.
229-254.
imár J. (1993) Interjú Neil Smith egyetemi tanárral az amerikai földrajz és a feminista geográfia néhány kérdésér ől,
Tér és Társadalom, 1-2 pp. 45-51.
óth J. (1981) Békés demográfiai viszonyai, In: Tóth J.—Dövényi Z. (szerk.) A közép-békési centrumok koordinált
1 fejlesztését megalapozó kutatások (1978-1980) részletes eredményei. IV. kötet, Békéscsaba, pp. 148-183.
hányi I. (1975) Beszélgetés Dienes Valériával, Valóság, 8 pp. 83-101.
linsky, W , Monk, J. and Hanson, S. (1982) Women and geography: a rewiew and prospectus, Progress in Human
Geography, Sept. pp. 317-366.
Timár Judit :
A nők tanulmányozása a földrajzban, avagy: van-e létjogosultsága a feminista geográfiának Magyarországon.
Tér és Társadalom, 7. 1993. 1–2. 1–18. p.
16 Timár Judit TÉT 1993 • 1-2
STUDYING WOMEN IN GEOGRAPHY,
or does feminist geography have grounds in Hungary?
JUDIT TIMÁR
The geography of gender, and its different versions, like geography of women and feminist
geography, have become into the frontline of the profession in many countries of the world
recently. The publications in feminist geography, coming out in increasing numbers since the
end of the 1960s, highlighted the different aspects of the relationship between men and women,
their different social role and the transformation of the cultural landscape. Similar to other
East-Central European countries, this type of researches has not been carried out by
geographers in Hungary until now. However, those sociologists and economists, who
recognized the role of the relationship between men and women in transforming the society
did not investigate the space-transforming effects of this relationship. For this reason, this short
study tries to answer the following questions:
— Why is Hungarian geography uninterested in investigating the relationship between the
specific role of the two sexes and the spatial forms and processes;
— Which could be the most important research fields of feminist geography (geography of
gender, geography of women);
— Can these researches result in practical findings and conclusions?
1.) We should ask the question whether the lack or the considerable delay of feminist
geography could be explained with the development/structure of geography as it is, or with the
social environment itself — or probably with both of them. At the end of the 1960s, when
feminist geography appeared in the West, Hungary followed the Soviet example in this field
as well, consequently there was no human geography, but economic geography instead in
Hungary then. The researches concentrated on production and on the macro tendencies, and
the investigation of spatial relations limited itself to the delineation of regions. Geography,
which observed human beings one-sidedly, was rather neutral to gender than biassed.
From the 1970s, the spatial tendencies that gradually became small scaled, drew the attention
on the problems of the settlements, and also on the problems of rural people. Social functions
were given much wider interpretation, but the stress continued to be on central decisions and
on the answers given to them, primarily at settlement levei. The specific strategies of the
different social strata and groups, and their role in spatial formations were seldom worded,
and even if yes, in the form of a simple registration of the differences. It seems to us, that the
attitudes, standpoint and aspects applied by geography facilitated the science to realize the
significance of feminist geography only through the spread of the social-geographical school.
The social environment itself created different conditions, and caused different problems
than in the market economies. According to the Marxist ideology prevailing in the socialist
countries, the expropriation of women is automatically terminated with the end of the class
society. Consequently, the equality of sexes was declared. For example, the right of women
to work was declared, and the numeroul disadvantageous situations of women were concealed
with the "masculinization" of women. As one of the most important objectives of the Western
Timár Judit :
A nők tanulmányozása a földrajzban, avagy: van-e létjogosultsága a feminista geográfiának Magyarországon.
Tér és Társadalom, 7. 1993. 1–2. 1–18. p.
ÉT 1993.1-2 A n ők tanulmányozása a földrajzban 17
feminist movements was to gain equal chances in terms of employment, the paternalist socialist
atate declare4 the women's movement "irrational", and suppressed them, similarly to other
civil organizations.
Tensions between other social groups, and the rural and urban living conditions seemed to
be more striking, thus these attracted the attention of the researchers. At the same time, due
to the full employment of women, and delayed urbanization, the urban space was not divided
lnto "masculine city" and "feminin suburbs" in this region. The spatial isolation of women,
aimilar to that of the American women, thus took place only with the introduction of maternity
leave and childcare allowance, and especially in the new housing estates, being far from the
4ity centre and planned inhumanly. However, these problems rather became social-
psychological and urban issues, and urban geography was cut off from them.
The transformation into a market economy and the democratization of political life created
a new situation which resulted in new conditions for the relationship between men and women.
The existence of any kind of social inequality is given a political echo, and the wide variety
of ideologies and values is clearly expressed. The women's organizations which are slowly
Organized within the parties but also outside the parties call the attention not only to the old,
hut also to the newly appearing problems and tensions, and fact-finding researches are needed.
2.a.) The transforming relationship between space and society, and within this, of men and
women rise several questions which can only be answered with the help of geographical
approach. One of the most important fields of geography of women could be the investigation
of the spatial inequalities in the social conditions of men and women. Female employment is
one of the most frequently used indicator of emancipation, and this clearly indicates the
iegional differences as well. Women are employed in jobs with lower salaries and requiring
wer qualifications than men. As opposed to men who usually work as skilled workers„ the
ajority of women earn their living as administrative and unskilled workers. In the villages,
e majority of women belong to this category: in the outskirts, they — together with the semi-
killed workers — give two-thirds of all the active women earner.
Though the gradual improvement of the educational levei resulted in the equalization between
the two sexes, women still have to face considerable disadvantages. The differences in public
$ducation in terms of space and settlements call our attention to the fact that in the investigation
of the chances for further education the investigation by sexes should be connected with the
4nalysis by social origin and by settlement type.
Undoubtedly, those researches would provide us with the most interesting results which
an exceed the limits of statistical data supply existent in this field. A questionnaire studying
e suburbs of Kecskemét examplifies that one can provide a more detailed picture about
e relationship between men and women in the family, if knowing the differences in the
ducational levei, earnings, and commuting habits of the married couple or those living
t gether.
Finally, the feminist geographers should not forget in the course of revealing the inequalities
etween the two sexes that in terms of chances we cannot limit ourselves to studying the
ationship between men and women, and even less to husbands and wives. Completely
ifferent, but equally important issues can be raised by studying the relationship between the
other and the son, the father and the daughter, the brothers and the sisters, etc. The unequal
Timár Judit :
A nők tanulmányozása a földrajzban, avagy: van-e létjogosultsága a feminista geográfiának Magyarországon.
Tér és Társadalom, 7. 1993. 1–2. 1–18. p.
18 Timár Judit TÉT 1993.1-2
regional development of childcare institutions, for example, creates great differences among
women. Between 1985 and 1991, 457 nurseries closed down, depriving this way several villages
from these institutions and pulting the women living in these villages into far more difficult
situation than their counterparts in the cities. Ön the other hand, however, the danger of
impoverishment has increased, and the chances to live at a relatively high standard decreased
among the young urban couples with children.
2.b.) The other, large research area of geography of women could be studying the differences
between men and women in terms of space, producing and using space. According to the
findings of the investigations carried out near Kecskemét, in an average, 68-83 % of the
married couples not only do not work in the same place, but do not even work in one economic
sector. Consequently, the differences between their use of space and daily spatial path — in
contrast to the Western countries — is rather influenced by the differences in their place in
production, and not so much by the separation of housework and work for mony.
Investigating the differences in the comprehension of space and the need for space between
men and women could be the tank of small-scale geography, which is not very popular in
Hungary yet. Sexual characteristics are often quoted in the argumentations mentioned to
support the ideology that "women should stay at home", whereas they are always forgotten
when planning and designing the flats made of prefabricated elements and the new housing
estates. This is also a clear proof of the applicability of feminist-geographical research findings.
3.) It would be especially useful, if construction activities, regional planning, regional
development and local policy could be influenced with correct research results. The situation
of women could be improved considerably if their "externally" formed "Lebensraum" would
meet their lifestyle better. At this point, however, we cannot avoid the question, whether the
interests of women are better served by regional policy and regional development that meet
the actual gender division of labour, conserving that structure this way, or by emancipation
realized in all aspects of life.
Translated by Júlia Mészáros