Tér és Társadalom 24. évf. 2010/2. 17-29. p.
Tér és Társadalom XXIV. évf. 2010 s 2: 17-29
AZ ELITIDENTIÁS HÁTTERE
(Social Identity Background of Elite Groups)
BUGOVICS ZOLTÁN
Kulcsszavak:
területi identitás közösség globalizáció rendszerváltás lokális elit együttm űködés bizalmi t őke
A társadalmi identitás elméleti megközelítése az elitek viselkedése, mentalitása esetében alapját képezi a
területi identitás vizsgálatának Éppen ezért is fontos annak tisztázása hazai és nemzetközi elméleti és
empirikus vizsgálatok révén, amelyek az elitek különféle kategóriájának szerepét elemzik, illetve a területi
identitást bontják értelmezhet ő elemekre. A magyarországi helyzetet mind a területi identitás aspektusait,
mind az elitek átalakulását figyelembe véve kell analizálni, hangsúlyt fektetve a magyar társadalom
szociálpszichológiai jellemz őire is, akár az együttműködések, akár a bizalmi tőke szerepét vesszük gór-
cső alá. Végül az újonnan kialakuló globális és szubnacionális térstruktúrák befolyásoló hatásáról sem
szabad megfeledkeznünk. Jelen tanulmány a társadalmi identitás területi vetülete szempontjából az elit
vagy relatív elit pozíciók társadalmilag domináns szerepét meghatározónak tekinti.
Az elit területi identitásának vizsgálata els őrendűen azért fontos, mert feltételezve
e társadalmi réteg mintanyújtó hatását, eleve kitapintható a területi identitás állapota.
Figyelembe véve az elit viselkedését és társadalmi jellemz őit rendkívül sok szem-
pont csokorba gyűjtése lenne szükséges, ami nyilván nem képezheti egy cikk tar-
talmát. Néhányat csupán felsorolásszer űen tudunk érinteni, másokat pedig kibontva
tárgyalunk.
Érdekes szempont Magyarországon annak felvetése, hogy mennyire érvényesül a
posztmodernitás, a tudás-alapú társadalmi karakterológia, a rizikó társadalom jegyei-
nek érvénye csak úgy, mint az Erdei Ferenc által megfogalmazott kettös társadalom
(Erdei 1980), majd a kádárizmus éveire érvényes két osztály — egy réteg modell
(Kolosi 1987) mai hagyatéka az elit köreiben. Nyilván ennek az elemzésnek is alap-
jául kell tekinteni Lengyel György legutóbb végzett kutatását (Lengyel Gy. 2008),
csakúgy, mint Richard Florida (2002) vagy Robert Putnam (2000) érvelését az
elitek magasfokú integráltságáról.
Szinte kritikai erővel bír már annak a kérdésnek a felvetése is, hogy milyen mér-
tékben van jelen a kreatív osztály hazánkban és azon is belül az elit pozícióba
sorolható kreatív mag. Kérdés az elit mintanyújtó hatásának ereje abból a szem-
pontból, hogy a posztmodernben a magas kultúra fogalma képlékennyé vált, és a
fogyasztói társadalom, valamint a mediatizált környezet és a hálózatosodás átrajzolja
a hagyományos elit viselkedése követésének kérdését. Mindazonáltal el kell fogad-
nunk, hogy létezik mintanyújtás a posztmodernben is, de szintén vita tárgyát képez-
heti az is, hogy mennyire tekinthet ő a magyar régiók társadalma posztmodernnek.
Bugovics Zoltán : Az elitidentitás háttere
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/2. 17-29. p.
18 Bugovics Zoltán TÉT XXIV. évf. 2010 s2
A közösségi lét koncepciójának tárgyalása során, bármely társadalmat nézünk is,
hasznos lehet Tönnies (2004) fogalmi hátteret megragadó értelmezéseib ől kiindulni,
hiszen nagyon sajátos és életszer ű hasonlatokkal írja le a közösséget, a társadalmat,
azok hajtóerőit és jellemz őit. Alapvetése szerint az egyéni viszonyok — a közösség
elméletét figyelembe véve — gyökere az anya-gyermek, a férfi-n ő , mint házastárs és
a testvérek közötti kapcsolatban ragadható meg. Az els ő esetben a megszokás és az
emlékezés tarthatja fenn a viszonyt, a másodikban a megszokás mellett dönt ő a
gyermekekhez, illetve általában a tulajdonhoz és a gazdasághoz való ragaszkodás,
míg a harmadikban az emlékezet „járul hozzá leginkább a szívek közti kötelékek
létrejöttéhez, megtartásához és meger ősítéséhez" (Tönnies 2004, 23). Továbbá
megkülönböztetett három közösségi formációt, a vér közösségét, amely a lényeget
jelenti, a hely közösségét, amely lényegileg az együttélés, s végül a szellem közös-
ségét. Viszont megjegyzi, hogy „annál inkább keresi (az egyén) a térbeli közelsé-
get, és nehezen válik meg ett ől, mert a szeretet vágya csak így lelhet nyugalomra és
egyensúlyra" (Tönnies 2004, 57). Ez a szempont az empirikus vizsgálat alapvetésé-
nél különösen fontos akkor, amikor a területi identitás kategóriáit körvonalazzuk.
Konklúzióként pedig kijelenthet ő, hogy a „közösségi identitások védelmezik je-
lentéseiket". Olyan mechanizmusokon keresztül érvényesül ez, amelyek lehetetlen-
né teszik idegen szemléletmódok teljes befogadását, a bizonytalanság kizárásával
növelik az éntudatot, és lehet ővé teszik az egyén „cselekv őképességének érvénye-
sülését". Azonban „az immateriális világ iránti növekv ő érdekl ődésünk legels ősor-
ban is a különféle identitásokra nézve jelent veszélyt" (Schöpflin 2004, 40). S mint
már említettük, ez a veszély részben maga a félelem, a reflexivitás erodáló ereje, az
információs túlterhelés, az identitás kohéziós erejének csökkenése, s a diverzitás-
csoportok felbukkanása, hiszen az egyéneknek szüksége van valamifajta kollektív
identitásélményre, ha pótélmény formájában is.
Az identitás filozófiai aspektusát értelmez ő Foucault-i megközelítés egyfajta
poszt-strukturalista álláspontot képez, mely szerint a hely vagy a közösség önmagá-
ban nem létez ő tényezők, hanem konstrukciók, a valóság megkonstruálásai és a
hatalmi viszonyok következményei (Foucault 1991). Bár önmagában ez a nézet
nem tagadja például a területi identitás létezését, azt nyilvánvalóan kritikai szem-
pontból elemzi, mégpedig a területi identitást meghatározó hatalmi körülmények
szempontja alapján.
Henri Lefébvre (1991) megközelítésében valamennyi társadalomban egyedi módon
jelenik meg a térbeliség, s ebben a hatalmi viszonyoknak dönt ő szerepet tulajdonít.
Az identitás-elemzések problémája azonban nem csupán az empíria vagy anélkül
végzett analízisekb ől adódik, hanem a sokféle megközelítésb ől is. Bendle példaként
foglalja össze a Finnegan által összegy űjtött konstrukcionista megközelítéseket.
Az identitás 1) szociális, faji, etnikai és nemi azonosság és különbség, 2) társadalmi
státusz és tapasztalat, 3) kulturális közeg által közvetített kortárs identitás, 4) az egyén
belső életén keresztül értelmezhet ő szubjektív éntudat, 5) narratív identitás és
6) pszichoanalitikus oldalról az én és az identitás tudattalan tartalmai szintjén is
elemezhet ő (Bendle 2002). Álláspontja szerint az identitás kulturális és történelmi
Bugovics Zoltán : Az elitidentitás háttere
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/2. 17-29. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s 2 Az elitidentitás háttere 19
'termék', amely a nyugati modernitás és társadalmi változás okán különös jelenség,
hiszen a modernitás delegitimizálta és dezintegrálta a feudális struktúrákban kiépült
társadalmi rendet, felborítva a kontinuitást, kialakítva egy tömeg-középosztályt,
lehetetlenné téve egy folyamatos és lépcs őzetes társadalmi, társadalomlélektani és
kulturális átalakulást. Ezért az identitás krízisét tapasztalni, amely a 'magas-
modernitás' és globalizáció korában a hiper-differenciáció következtében úgy je-
lentkezik, hogy az egyének mind inkább vágynak egy stabil identitás megszerzésére.
Bendle (2002) kritizálja mind Giddens (2000), mind Castells (1997) identitás-
felfogását, mondván, azok túl problémamentesnek tekintik e kérdést. Véleménye
szerint például Giddens kevés figyelmet szentel a pszichoanalízis tradíciójának.
Bendle úgy, látja korunk magas-modernitását nem csupán az egyén szükségletei és
a globalizáció közötti növekv ő feszültség, valamint az erre történ ő reakciók jellem-
zik, hanem a helyzet szociológiai elemzésének kritikai pontatlanságai és fogalmi
meghatározatlanságai is (Bendle 2002).
Az identitás egyfajta szükségszer űségen alapul Csepeli György elemzése szerint
is. „Az egyén társas és társadalmi létezése valamiféle rendezett struktúrát igényel.
Ez az egyén pszichológiai szükséglete, hiszen egy kaotikus világban képtelen lenne
ésszerűen cselekedni: tehát igyekszik azonosságát (identitását) meghatározni".
(Csepeli 1987, 143) E folyamat kulcsát a bizonytalanság-redukcióban látja, amely a
társas-társadalmi térben a „legéletbevágóbb", hiszen abban létezik, különösen, ha a
kockázat-társadalom és folyékony modernitás kategóriáiban gondolkodunk. E folya-
mat eredménye a személyes identitás, amelyet a társadalmi identitás felépítése kísér,
bár nem feltétlen azonos vele. A társadalmi identitás „olyan önmeghatározó kategó-
riák elfogadását" jelenti, amelyek „révén az egyén a közvetlen személyes tapaszta-
lat világában az emberek nagy csoportjai között helyezi el önmagát az ismer ősség
és az idegenség dimenziója mentén" (Csepeli 1987, 149). Kutatása alapján a nyolc-
vanas években az egyének önjellemzésében a nemzeti hovatartozásélmény kiemel-
kedően magasnak bizonyult (Csepeli 1987).
Castells (1997; 2005) megállapítása szerint életünket a globalizáció és identitás
konfliktusos folyamatai alakítják. A hálózati társadalom a technológiai forradalom,
a kapitalizmus átalakulása révén növekedik, amelyet a flexibilitás, a munka bizony-
talansága, a rizikó társadalom, az individualizáció, a szervezetek hálózatosodása, az
összetett médiarendszerek által kialakított valós virtualitás kultúrája, valamint újfajta
kozmopolita elit felemelkedése jellemez. Ugyanakkor mindezt az átalakulást ellen-
súlyozni látja a kollektív identitás kifejezésével akár nemi, nemzeti vagy területi
identitás formálásáról legyen szó. Ezen identitások rétegzettek és sokfélék, kulturális
és történelmi gyöker űek. Létrejöttükben alapvet ő hatást gyakorol az új médiakom-
munikáció, a telekommunikáció, és a globalizáció, illetve a kozmopolitizmus ellen-
hatásaként jelennek meg, a kulturális egyediség és az egyén környezete feletti
kontroll igényének erő södéseként.
Hasonló logikán lehet végigkövetni Bauman következtetéseit is, aki úgy véli,
hogy a folyékony modernitás (liquid modernity) fogalmi célja annak kifejezése, hogy
korunk amorf, flexibilis és nehezen kontrollálható folyamatokkal jellemezhet ő
Bugovics Zoltán : Az elitidentitás háttere
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/2. 17-29. p.
20 Bugovics Zoltán TÉT XXIV. évf. 2010 s2
(Bauman 2000). Ennek oka az identitás széttöredezettsége, fragmentált világunk
(pszichés és szociális értelemben egyaránt), a dezintegráció tendenciája. Ez azonban
azt vonja maga után, hogy az emberek rend iránti vágya egyre növekedik. A gyö-
kértelenség együtt jár a korábbi határok és kategóriák felbomlásával, a szegénység
és gazdagság összehasonlítása például egy új, globális keretben jelenik meg. A t őke
nomáddá válik, megsz űnik lokalitás iránti elkötelezettsége, s oda áramlik, ahol a
lehető legnagyobb profitot képes realizálni (Bauman 1992; 2000).
A területi identitást nem véletlenül interdiszciplináris jelleggel érdemes megköze-
líteni, hiszen a szociálpszichológia és a pszichológia, a szociológia egyaránt fontos
értékekkel, jelentéstartalmakkal gazdagította ezt a kifejezést. Feltételezhetnénk,
hogy akinek van identitása, annak minden bizonnyal meghatározó a területiség is
identitása kialakulásában. Bár logikusnak t űnik ez a kijelentés, mégis, tudományos
szempontból jóval komplexebb, s ő t még teljesen ki sem forrott axiómával állunk
szemben. Miért? Igyekszünk teljes körű választ adni. S ha sikerül, akkor a címben
foglaltakat is kielégítjük talán.
A bennünket körülvev ő objektív fizikai környezet tudatunkban egyfajta képzetté
alakul. Ez a képzet — a lakóhelyt ő l a szemmel befoghatatlan globalitásig — azt jelenti,
hogy az egyén saját tudatában bizonyos szempontok — szubjektív tényez ők, mint
például érzelmek, elvárások, csoportigények — alapján redukálja a látottakat (Szakál
1995) így alakítva ki egy egyéni képzetet.
A táj- és településimázs fontos elem területi identitásunk kialakításában, azonban
nem szabad elfeledkezni arról, hogy csak a releváns térben rejl ő imázs vesz részt
identitásképzésünkben. Ugyanis táj- vagy településimázs számunkra idegen terüle-
tekrő l is kialakul ottjártunk során, ám az adott területi identitás kialakulását nem
eredményezi, legfeljebb élményt, összehasonlítási alapot jelent. Ezért használható
marketingeszközként az imázs (Szakál 1995; Gordos 2000), míg az identitás aligha.
Ugyanakkor Gyáni Gábor hívja fel a figyelmet, hogy a fényképezés „aktívan ki-
veszi részét a város-élmény, a város-imázs adekvát formáinak a meggyökerezteté-
sében" (Gyáni 2005, 231). Budapest példáján mutatta be, miként alakult át a vizuá-
lis imázs „nyugodt, méltóságteljes és racionális rendet sugárzó" nagyváros „irracio-
nális, kiismerhetetlen, a folytonos változásra kész nyughatatlan" hellyé, amely
egyúttal „modernizmust, elidegenedést, szubjektivizmust szült és a világ megismer-
hetetlenségének képzetét árasztotta magából" (Gyáni 2005, 232).
A bizalom kérdése szintén rendkívül fontos szempont, hiszen a civil társadalom-
ban a társadalmi tő ke szintjén nélkülözhetetlen kategóriáról van szó (Putnam 2000;
Norris 2002), márpedig a társadalmi t ő ke, mint a társadalmi összetartozás és támo-
gatás egyik fontos alapja, a társadalmi identitás kategóriájánál is kiemelked ő szere-
pet játszik.
A területiség felosztásánál részben a NUTS 1 hivatalos statisztikai térfelosztását,
vettük alapul.
Bugovics Zoltán : Az elitidentitás háttere
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/2. 17-29. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s2 Az elitidentitás háttere 21
Ezek alapján a következ ő területi egységeket kapcsoljuk a társadalmi identitás
területi eleméhez:
—település — szomszédság (lokális),
—kistérség,
—táj egység/táj ,
—megye,
—régió,
—országrész (pl. Dunántúl vagy Észak-Dunántúl),
—ország (nemzeti identitás kategóriájával azonos),
—Közép-Európa / Kelet-Közép-Európa,
—Európa.
Mint látható, több olyan térkategóriát tartalmaz a felsorolás, amelyek tudományos
szempontból 'képlékenyek', a területi identitásvizsgálat miatt mégis fontosak,
pontosan azért, hogy a statisztikai felosztás 'hiányosságaiból', illetve az el őre nem
várt területi megnevezésekb ől adódó felkészületlenséget el lehessen kerülni. Lénye-
ges azonban, hogy valamennyi térkategória létjogosultságát társadalmi alapon kí-
vánjuk meghatározni, azaz a társadalmi identitás alapján megközelített térstruktúra
a vizsgálat tárgya.
A lokális elitre vonatkozó hipotézisek
Részt vesz-e a helyi elit közvetlenül a lokális hatalmi struktúra alakításában, m ű-
ködésében és a döntéshozatalban? E részvétel vagy hiány mennyiben befolyásolja
területi identitását? Ha elvonatkoztatunk az empíriától, a következ ő előfeltevéseket
fogalmazhatjuk meg. 1) A helyi elit településnagyságtól függ ően vesz részt a hata-
lomban. Minél kisebb településről beszélünk, annál inkább aktívabb az elit. Minél
nagyobb településeket nézünk, annál valószín űbb, hogy az elit részben specializáló-
dik, s létrejön egy politikai elit, amely részt vesz a hatalomban, ám a gazdasági és
kulturális elit látensen érvényesíti akaratát. 2) A helyi elit mindenütt látensen vesz
részt a lokális hatalomgyakorlásban. 3) A helyi elit mindenütt részt vesz az önkor-
mányzatok munkájában, függetlenül a település nagyságától. A különbség inkább
abban mutatkozik meg, hogy különféle településtípusok között ugyanazon elitelne-
vezés alatt teljesen más társadalmi csoportokat értünk. Azaz a gazdasági elit egy kis
községben teljesen más embereket tömörít, mint például Miskolcon. A relativitás
tehát az, ami a különbségeket e feltevés szerint magyarázza.
Az identitás erősségére vonatkozó előfeltevés pedig a bizalmi tényez őre és rész-
vételi motivációra, mint az elit közösség iránti attit űdjére utal, nevezetesen, hogy a
lokális elit tagjait emocionális motivációi mellett érdekei késztetik részvételre és
ennél fogva magasabb szint ű területi identifikációra. Emiatt az elit területi identitás-
felfogása nem csupán az identifikációs szükséglet Maslow-i elve alapján rendez ődik,
Bugovics Zoltán : Az elitidentitás háttere
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/2. 17-29. p.
22 Bugovics Zoltán TÉT XXIV. évf. 2010 s2
hanem politikai-társadalmi szükségletei, bizalmi pozíciói, önmegvalósítási szükség-
letei szerint is.
A szociológiában használatos három elitcsoport (vö. Szalai 2001; B őhm 2003)
mellett azonban egy negyediket is felvetettünk. A gazdasági, politikai és kulturális
elit mellett, ez utóbbiból kiemeltük az értelmiségi elitet, amelybe az orvosokat,
állatorvosokat, jogászokat és a tudományos fokozattal rendelkez őket soroltuk. Átfe-
dések esetén a foglalkozás volt a dönt ő szempont. Erre véleményünk szerint azért volt
szükség, hogy elkülöníthet ő legyen a kulturális elit hagyományos kategóriájában az a
csoport, amelynek társadalmi presztízse eltér a kulturális elit egyéb típusaitól.
Nyilvánvalóan nehéz feladat elválasztani az elit típusait egymástól, hiszen „mi-
ként a gazdasági és politikai 'mez ő ' határai, a gazdasági és politikai elit határai is
elmosódnak E...1 a politikai t őke gazdasági t őkévé való könnyű konvertálhatóságát
jelzi, hogy a választásokon bukott pártok politikusai többnyire a gazdasági mez őben
folytatják pályájukat." (Szalai 2001, 84) Mint Szalai kifejti, a kulturális elit eseté-
ben az tapasztalható, hogy kiszolgálójává válik a gazdasági elitnek, például a gaz-
dasági elit és médiaértelmiség kapcsolatában. A gazdasági elit dominánssá vált a
rendszerváltást követ ően.
E ponton figyelembe kell venni Kolosi Tamás kutatásainak eredményeit. Vizsgá-
latai nem erő sítették meg azt a hipotézist, hogy a „redisztributív elit korábbi
pozícionális tőkéjét gazdasági t őkévé tudta konvertálni" (Kolosi 2000, 152), több
mint egynegyedük ugyan próbálkozott piaci aktivitással, de csupán 15%-ukat talál-
juk 1997-ben a gazdasági elit tagjai között. Megállapítható viszont, hogy a kilenc-
venes évek elejét ől kezdődő en folyamatosan növekedett piaci elit pozíciós arányuk,
viszont közel egyharmaduk kiesett az elit pozícióból az ezredforduló id őszakáig.
A redisztributív rendszerben felhalmozott t őke nem volt elegend ő az elit tagság
fenntartásához, ám abban az esetben, ha ez „a pozícionális t őke kulturális t őkével is
társult, akkor szinte bebetonozta a régi elitet a korábbi pozíciójába" (Kolosi 2000,
154). További tényként látható, hogy a piaci szektor megizmosodásával megn őtt a
piaci elit aránya az új eliten belül, s csökkent a redisztributív típus rátája e csopor-
ton belül. Ugyanakkor az „új redisztributív elit közel kétharmada már a rendszervál-
tás előtt is hasonló pozícióban volt" (Kolosi 2000, 157). A jelenlegi piaci elit három
jellemző csoportot foglal magában; egyrészt a korábbi redisztributív elitet, másrészt
a korábbi második gazdaság, illetve a nyugati emigráció azon tagjait, akik t őkét
tudtak maguknak kovácsolni. Vesztesek és nyertesek csoportjaira osztva a struktu-
rális átalakulást Kolosi (2000) megállapítja, hogy azok, akik elegend ő „szimbolikus
tő két" tudtak felhalmozni, örökölni a nyolcvanas években, majd a piacgazdaságban
ügyesen kamatoztatni, azok sikert érhettek el. Ugyanakkor azok, akiknek vagy nem
volt lehető ségük a mozdulásra, esetleg rosszul döntöttek, vagy nem mertek válasz-
tani, elbuktak. Kimutat egy további vesztes csoportot, „akik alól nemcsak a szocia-
lista gazdaság kvázi-biztonsága, hanem a második gazdaság biztosította kiegészít ő
anyagi biztonság is kiszaladt" (Kolosi 2000, 157), azaz már a szocializmus id ő-
szakában kezdtek depriválódni. Egy harmadik markáns vesztes-kör „az alsó
kontrollereké", akik a redisztributív szektorhoz köt ődtek, ezt a pozíciót nem kívánták
Bugovics Zoltán : Az elitidentitás háttere
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/2. 17-29. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s2 Az elitidentitás háttere 23
feladni, viszont ez a szektor leépül őben van. „Inkább vállalják ezt a csendes leroha-
dás közben zajló utóvédharcot, mintsem a választás kockázatát" (Kolosi 2000, 159).
A Közép-Kelet-Európában lezajló rendszerváltásokról Er ős Ferenc megjegyzi,
hogy az „evolutív út" a jellemz ő esetükben, annak ellenére, hogy látványos tömeg-
mozgalmak szervez ődtek, nem azonnali katarzisként villámlottak el ő . Ennek egyik
következménye, hogy a régi elit ugyan elvesztette privilégiumait, ám a „hatalom
gyakorlása voltaképpen a régi elit mobilabb rétegei és az új elit kompromisszumán
alapszik" (Erős 1994, 34).
Nem szabad megfelejtkezni Lengyel László „A rendszerváltó elit tündöklése és
bukása" című munkájáról (1996) sem, amelyben kiválóan elemzi Zuboly és Jágó
figurájában az elit-váltásokat, s hogy miként alakult például az érdekkijárás az
Antall, a Horn éra alatt, s mivé változott ez a posztmodernizálódás folyamatában.
Érdemes külön figyelemmel lenni a politikai elit megosztottságára, amely mára
már megdönteni látszik B őhm Antal (2003) azon kijelentését, hogy az országos poli-
tikai törésvonalak nem érnek el a lokalitásokig, s miként okoz ez bizalmi deficitet,
konstruktivitáshiányt és rövidtávúságba mártott pozícióvédelmi stratégiát, ami egy-
általán nem kedvez az együttm űködés társadalmi kialakulásának.
A Lengyel—Ilonszki-féle elitkutatás (2008) pontosan kimutatta és érvelésében alá
is támasztotta ezen elemzés alapgondolatait. A gazdasági és politikai elit identitása
és attitűdjei eltérnek egymástól. A gazdasági elit európai orientációjú szinte kivétel
nélkül (100%), míg a politikai elitnél ez az arány alig négyötödös (78%). Ha a poli-
tikai elit területi identitását nézzük, akkor ott egy lokalitás—ország—EU—régió sor-
rend rajzolódik ki, míg a gazdasági elitnél egy ország—EU—lokalitás—régió rangsor a
meghatározó. Szomorú ugyanakkor, hogy mindkett ő esetében a potenciális társa-
dalmi együttműködés térstruktúrába ágyazott motivációs kategóriája iránt alacsony
a preferencia, nevezetesen a régió esetében.
A lokális érdekek hátterére rávilágítva érdemes megfontolni A. Gergely András
felfogását, aki találóan értelmezi ezt az összetett szerkezetet: „...korántsem a törté-
neti, igazgatási vagy gazdasági tradíció határozza meg az érdekek helyi struktúráját.
Sokkal inkább a primer és kampányos gazdasági akciókhoz köthet ő döntések, illetve a
politikai apparátusok érdekközvetít ő stallumaiban ülő személyek." (A. Gergely
1993, 41)
A rendszerváltás óta eltelt id őszak azonban már elég hosszú annak megállapítására,
hogy nem egy monoton egydimenziós folyamatról van szó. Míg a kilencvenes évek
második harmadának végéig a posztszocializmus volt a meghatározó, annak min-
denféle kulturális, érték- és normarendszerben megjelen ő örökségével együtt, addig
a második szakaszt már, a kilencvenes évek utolsó harmadától datálhatóan, „sokkal
inkább a redisztribúció új rendszerének és legitimitásának a létrehozása, a
globalizáció és az európaizáció motiválja" (Kovách 2002, 18).
A helyi gazdasági elit esetében világosan látni kell, hogy egy nagyvárosban a
nagy cégek vezetői tartoznak ide els ősorban, míg egy kistelepülésen a vállalkozók
sorolhatók e körbe, hiszen egy kis közösségben ők váltak a közélet befolyásos
szereplőivé (Táll 2002). Ezen a ponton válna érdekessé annak a vizsgálata, hogy a
Bugovics Zoltán : Az elitidentitás háttere
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/2. 17-29. p.
24 Bugovics Zoltán TÉT XXIV. évf. 2010 s2
korábbi rendszer politikai elitje miként vált a gazdaságban elitté, e tanulmánynak
azonban nem célja az elitcsere, illetve elitátrendez ődés id őbeni vizsgálata, csupán
arra hivatott, hogy a jelenlegi települési önkormányzati struktúrában milyen súllyal
vesz részt a lokális elit.
Szintén komplex módszertani kérdés volt a kérd őív összeállításakor a kulturális
elit és az értelmiségi elit meghatározása. A következ ő logikát alkalmaztuk: kistele-
püléseken, fő ként aprófalvak esetében ide tartozott például a plébános, a tanító, a
védőnő vagy az állatorvos, nagyobb településeken viszont folyamatosan a társadalmi
pozíciók révén sz űkített körrel számoltunk. Kisvárosokban ugyanakkor már nem
elegendő a tanári diploma a kulturális elit tagjává váláshoz, de elegend ő az orvosi
vagy jogi végzettség. Az el ő bbi kategóriában az iskolaigazgató vagy m űvelődési
ház vezetője viszont már belép ő az elit körébe. Megyei jogú városnál ugyanakkor
már az igazgató sem feltétlen elegend ő ehhez, legalább középiskola-igazgatói stá-
tuszt tettük meg követelménynek, míg az orvosok vagy jogászok közül is csupán
azokat, akiknek valamifajta bizalmi t ő kéje, társadalmi presztízse egyéb módon ma-
nifesztálódott — akár szakmai, akár közéleti csatornában. A teljes módszertani
szempontrendszert hely sz ű ke miatt nem részletezzük, csupán a megközelítésmódot
kívántuk röviden érzékeltetni.
A tanulmány nem foglalkozik az eliten belüli viszonyokkal, a jobb és baloldal, az
idő sek és fiatalok közötti konfliktusokkal és azzal, melyik vált domináns er ővé akár
a politikai, akár a kulturális elit életében. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy észben kell
tartani a településjelleggel összefügg ő jelenségeket, amikor ilyetén vizsgálatba fo-
gunk. Például meghatározó, hogy az MSZP a községekben az alsó és alsóközéposz-
tály esetében, míg a Fidesz a közép- és alsóközéprétegek esetében „nyer ő". Gazsó
Ferenc (2001) kifejti, hogy országosan a két nagy párt preferenciája a társadalmi
hierarchiában alulról felfele növekedik, ugyanakkor „a falu társadalmában a szocia-
listák az alsó osztály rétegeiben jelent ő s, számos esetben a mintaátlagot meghaladó
támogatásra tettek szert." (Gazsó 2001, 58)
A helyi elit vizsgálatakor azonban más elemzési dimenziókat is érdemes felvetni a
szakirodalomból. Vajon csak gazdasági, politikai és kulturális elitr ől lehet szó?
Ugyan Táll Éva által megfogalmazott elitfelfogás nem feltétlen ütközik e három f ő
kategóriával, mégis más szemlélet ű . „Lokális szinten mindig a sikeres emberek
mentalitása és értékrendje válik követésre méltóvá. Azokat, akikre egy helyi társa-
dalomban felnéznek és mintául választanak, joggal nevezhetjük helyi elitnek." (Táll
2002, 327) A kérdés csupán az, hogy a Gazsó Ferenc által megfogalmazott politikai
apátia esetében e szempontból elitnek nevezhet ők-e az önkormányzat vezet ői. Fel-
fogásunk szerint igen, hiszen pontosan Táll Éva adja meg a választ is: „... az embe-
reknek helyi szinten is felel ő sséget kell vállalniuk saját maguk és utódaik jólétéért.
Ez az 'új', az egyéneket a döntésekbe bevonó demokrácia alapértéke. [...] A telepü-
léseknek ez a képessége pedig dönt ő mértékben a helyi értelmiség, a helyi vezet ők
alkalmazkodásán, attitűdjeik változásán, a folyamatok alakításában való pozitív
szerepvállalásukon múlik." (Táll 2002, 328)
Bugovics Zoltán : Az elitidentitás háttere
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/2. 17-29. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s2 Az elitidentitás háttere 25
A helyi politika és az országos politika ebb ől az aspektusból is eltérő jegyeket
mutat. Mint B őhm Antal (2000, 34) rámutat „a helyi politika kevésbé átideologizált,
átpolitizált, mint az országos. A helyi társadalmakban a dönt ő kérdés a mindennapi
életkörülmények, életfeltételek biztosítása."
Lényeges megjegyezni, hogy az országban a településenkénti különbségek a helyi
vezetés és a lokális értelmiség „milyenségében és megoszlásában is számottev őek".
Ebből a szempontból a falvak, aprófalvak vannak a legkedvez őtlenebb helyzetben,
hiszen a hiányzó szellemi mag híján, társadalmi struktúrájuk torzult, leépül őfélben
vannak, s egy részük felzárkóztatása szinte lehetetlenné vált (Kiss 1993).
Kovách Imre (2002) felhívja a figyelmet, hogy 1997 után változás történt a politi-
kai és gazdasági elit hatalmi pozíciójában. Ahogy felgyorsult a gazdasági növeke-
dés, a növekv ő újraosztandó állami többletbevétel igényt indukált a gazdasági elit
köreiben e források feletti kontroll megszerzésére. Ez a folyamat nem csupán or-
szágos, de lokális és regionális szinten is megfigyelhet ő . „[...] a lokális nagyt őke a
helyi politikai döntéshozás kontrollján keresztül és sajátos, regionális-helyi identi-
tástudat kialakításával és ápolásával is megkezdte egyfajta autonómia megteremté-
sét mind a politikai, mind a kulturális mez őben". (Kovách 2002, 19)
Egy másik megválaszolandó kérdés, honnét rekrutálódnak a helyi vezet ők? Utasi
Ágnes (2000) kemény szociológiai változók mentén vizsgálva a helyi vezet ők össze-
tételét megállapította, hogy ritka a 35 éves kornál fiatalabbak jelenléte, a legszélesebb
viszont a negyvenesek participációja, míg az 50-60 év közöttiek egy „lecseng ő" ten-
denciát mutatnak. A fiatalokéhoz hasonlóan alacsony a nyugdíjas korúak részvétele a
helyi hatalomban. A nők és férfiak aránya egy a kett őhöz, ám ha kizárólag a politikai
elitet vesszük számításba — polgármesterek, helyetteseik, képvisel őtestület —, akkor az
arány majdnem egy a tízre módosul. Utasi még hozzáteszi, hogy míg a férfi helyi
vezetők többsége nős, addig a nők esetében az egyedülálló státusz növeli a vezet ővé
válás esélyét. Településnagyság kategóriákban gondolkodva megjegyzend ő, hogy a
kisebbek felől a nagyobbak felé haladva gyarapodik a n ői döntéshozók részvételi ará-
nya (Utasi 2000).
A származással kapcsolatban Utasi Ágnes szerint leszögezhet ő, hogy az ismert-
ségből adódó bizalmi tőke a legmeghatározóbb kiválasztási mérce, illetve az, hogy a
kiválasztottak családjának milyen bizalmi t őke-növel ő háttere van (Utasi 2000).
A bizalmi tőke elnyeréséhez azonban már eleve egyfajta elit-státusz társul, azaz a
tőkefajták konvertálódása az elit pozícióit er ősíti, sokszorozza meg. A bizalom je-
lentőségét Hankiss Elemér nyomán Táll Éva is kiemelten kezelte, hiszen ennek hiá-
nya egyúttal az együttm űködés hiátusát is eredményezi. „A fejlett demokráciákban
a kíméletlen konfliktusmegoldó stratégiák helyett már régen a kooperatív, konszen-
zusra törekvő megoldásokat alkalmazták." (Táll 2002, 328)
A diploma léte sarkalatos szempont a kiválasztásnál. Szinte nélkülözhetetlen a dip-
loma, vagy legalább a szellemi foglalkozás. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy e változó
jelenlétének erőssége függ a településnagyságtól. Minél kisebb és rurális településr ől
van szó, annál kevesebb értelmiségi található, és a választék is meredeken csökken.
Bugovics Zoltán : Az elitidentitás háttere
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/2. 17-29. p.
26 Bugovics Zoltán TÉT XXIV. évf. 2010 s2
A településeken a politikai részvétel iránti hajlamosító tényez őket, illetve a biza-
lom kategóriáját vizsgálva Utasi Ágnes (2000) a következ ő megállapításokra jutott:
a településnagyság növekedésével az emberek egymás iránti bizalma csökken, s
hasonlóképpen csökkenést tapasztalunk az id ő sektől az „erejük teljében lév ő aktív
korcsoportok" felé, a diplomásoktól az alacsony iskolázottságúak felé haladva.
Amennyiben a bizalom kategóriáját kettébontjuk a közvetlen környezet és a tágabb
társadalmi környezet iránt érzett tényez őre, azt látni, hogy a közvetlen környezethez
kötődő bizalom a társadalom „gyengébb" tagjaiban növekszik, míg a tágabb társa-
dalom iránti bizalom a képzettebb és magasabb státuszú rétegekben er ő södik. En-
nek vizsgálata azért volt fontos, mert megállapítható, hogy a tágabb társadalmi kör-
nyezet iránti nagyobb bizalommal él ők az ebb ől fakadó tőkéjüket könnyebben kon-
vertálhatják kapcsolati hálók építésébe, azaz 'könnyebben integrálódnak a társada-
lomba', és ezáltal sikeresebbekké is válnak.
A bizalmi tőke egyfajta előfeltétele a döntéshozatali részvételnek, s ez kulcsfon-
tosságú feltétel akkor, amikor az identitás mögöttes tényez őit kívánjuk vizsgálni és
megérteni.
A politika iránti érdekl ődés a műveltséggel összefüggő kategória. A politikailag
aktívak a középosztályok tagi aiból kerülnek el ő, ezen belül a legjobb életfeltételek-
kel leírhatók csoportjából. Hozzá kell azonban azonnal tenni, hogy nem pártpoliti-
kai részvételt, hanem a politikai érdekl ődést jelzi, hiszen például ugyanebben a tár-
sadalmi rétegben a legalacsonyabb a párttagok aránya Utasi Ágnes (2000) vizsgála-
tai szerint. E politikailag érzékeny népesség a teljes reprezentatív minta egynegye-
dét adja, míg a minta háromnegyede a politikai apátiával jellemzést érdemelte ki.
Igazolhatónak látszik a részvétel területi identitás intenzitását meghatározó volta,
amelyben Utasi Ágnes vonatkozó vizsgálatai alapján a bizalom kategóriája is fontos
szerepet játszik?
Igazolódni látszik az a hipotézis, mely szerint a helyi elit nem csupán identifikációs
szükséglete, de érdekei és önmegvalósítási szükségletei alapján is intenzívebb terü-
leti azonosulásra hajlamos, hiszen céljait a társadalmi bizalom megnyerésével, dön-
téshozatali részvételen (befolyásoláson) keresztül lesz képes elérni. Ez egyúttal a terü-
leti identifikáció növekedésének pszichés alapjait jelenti. Ez a tényez ő ugyanakkor
lehet mesterségesen kommunikált identitás, hiszen a döntéshozatalba való belépésnek
előfeltétele a társadalmi környezet bizalmának elnyerése, amelyet a 'lokálpatriotizmus'
hangoztatása nélkül aligha érhet el bárki is a jelen politikai kultúrájában.
Az elit viselkedésénél fontos szempont lehet, hogy szinte a NUTS kategóriák
valamennyi szintjén kitapintható politikai elit és a hozzá szorosan kapcsolódó
adminisztratív réteg. Ez egyrészt szétaprózottságot jelöl, másrészt Magyarországon
a lokalitás és a nemzeti szintér között alig tapintható ki bármilyen er ő s identitás-
kategória. Egyes megyék egyes társadalmi csoportjaitól eltekintve (pl. Vas megye
idős falusi lakói) mély megyei identitás aligha tapasztalható, inkább csak megye-
élményről beszélhetünk, ami furcsa egy ezer éves történetiség alapján.
Márpedig a kutatás egyik alapelve, hogy igazi társadalmi együttm űködés rétegzett
területi identitások megléte esetén alakul ki. Márpedig a globális kihívásokra adható
Bugovics Zoltán : Az elitidentitás háttere
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/2. 17-29. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s2 Az elitidentitás háttere 27
válasz, pláne egy társadalom elitjét tekintve a társadalom alkalmazkodóképességé-
ben rejlik. Ez az alkalmazkodás azonban bels ő együttműködésen, társadalmi
kohézión képes igazán kibontakozni, amelyre a régió, s annak alapját képez ő kistér-
ségi rendszer nagyon jó táptalaj. Az elitek együttes ténykedése, hálózatos összekap-
csolódása, egyúttal regionális tudatot kialakító hatása példaérték ű lehet, s a régiók
sokkal inkább versenyképes aktorokká tudnak válni egy globális térben, mint nem-
zetek, vegyük akár Bajorország, Toscana, Burgenland vagy Katalónia példáit, ame-
lyek karakteres arculatot voltak képesek kialakítani. Ami Magyarországon érvényes
mintát szolgáltathat ezek közül, az éppen Burgenland esete, hiszen sem történelmi
előzmény, sem alulról építkez ő jelleg nem igazolható, mára mégis identifikációs
erővel bíró térré alakult. A társadalmi válasz tehát véleményünk szerint alapjaiban,
emberi viselkedésünkben (vö. Friedman 2002), az identitásban rejlik. Ez alapozza
meg viszonyulásainkat a világhoz, önmagunkhoz, gazdasági-társadalmi létünkhöz.
1. ÁBRA
Rétegzett területi identitások a nemzeti térben a globalizáció rendszerében
(Layers of Spatial Identity-forms within National Frames in Global Perspectives)
Forrás: Saját szerkesztés.
Az 1. ábra lényegre törően kívánja érzékeltetni, hogy a lokális—kistérségi-
regionális és nemzeti szintek együttm űködő és hálózatos egysége volna kívánatos,
ám ennek társadalmi beágyazottsága deficites, egyrészt az elit bizonytalan és biza-
lomhiányos attitűdje, másrészt a tág értelemben vet társadalom közömbössége okán.
Úgy tűnik eddigi kutatások és saját felméréseim alapján is, hogy a lokalitás és
Bugovics Zoltán : Az elitidentitás háttere
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/2. 17-29. p.
28 Bugovics Zoltán TÉT XXIV. évf. 2010 s2
regionalitás együttjátszása növeli az együttm űködési készséget, míg a lokális és
nemzeti együttélése egyfajta pszeudo-identitás formájában (Erős 1994) a bezárkó-
zást (helyi és nemzeti szinten) er ősíti fel. Az új térstruktúrák társadalmi elvárások-
hoz mért átalakítása növelheti tehát az együttm űködési készséget, egyúttal az endo-
gén források együttes kihasználásának esélyét, s e folyamat alapja a területi identi-
tás minőségében rejlik. A túlzottan er ős lokalitás az együttm űködés ellenében hat, s
a saját vár bezárkózó effektusként értékelhet ő , míg a kistérségi együttm űködések és
regionális szervez ődések a kooperáció lehet őségét biztosítják, a globalizációhoz
történő alkalmazkodást serkentik abban az esetben, ha ezen új kategóriák kulturáli-
san elfogadottá, területi identitást el őhívó faktorrá válnak.
Végkövetkeztetésül megállapítható, hogy a területi identitás intenzitásának értéke
az elit-pozíciótól függ ő változó, amelyet meghatároz az iskolázottság és település-
jelleg. A bizalom és a részvétel faktorai pedig intenzifikáló min őségben vannak jelen,
hiszen erő södésükkel élénkül az identitás mértéke; a legmagasabb részvétellel
jellemezhet ő csoport az elit, amelynek egyben részvételi hajlandósága és a tágabb
társadalom iránti bizalmának megjelenítése a leger őteljesebb. A területi identitás
mértékét tehát a társadalomban a relatív elit-pozíció dominánsan meghatározza, s
egyfajta domináns reprezentációnak is tekinthet ő .
Jegyzet
1
Nomenclature des Unités Territoriales Statistiques — NUTS 1-5.
Irodalom
A. Gergely A. (1993) Urbanizált méhkas, avagy a helyi társadalom. MTA PTI — Akadémiai Kiadó,
Budapest.
Bauman, Z. (1992) Intimations of postmodemity, Routledge, London.
Bauman, Z. (2000) Liquid modemity. Polity Press, Cambridge.
Bendle, F.M. (2002) The crisis of 'identity' in high modernity. — The British Journal of Sociology. 1.1-17. o.
Bő hm A. (2000) Térségi identitás Magyarországon. — Területfejlesztés és közigazgatásszervezés. MTA,
Budapest. 111-123. o.
B őhm A. (2003) Az ezredvég magyar társadalma. Rejtjel Kiadó, Budapest.
Castells, M. (1997) The Power of Identity. Blackwell, Oxford.
Castells, M. (2005) A hálózati társadalom kialakulása. Gondolat-Infonia, Budapest.
Coleman, J. (1994) Foundations of Social Theory. First Harvard University Press, Cambridge.
Csepeli Gy. (1987) Csoporttudat — Nemzettudat. Magvető Könyvkiadó, Budapest.
Erdei F. (1980) A magyar társadalom a két világháború között. — Erdei F. A magyar társadalomról.
Akadémiai Kiadó, Budapest. 291-345. o.
Erős F. (1994) A válság szociálpszichológiája. T-Twins Kiadó, Budapest.
Florida, R. (2002) Tle Rise of the Creative Class. Perseus Book Group, New York.
Foucault, M. (1991) 'Governmentality'. — Burchell, G—Gordon, C.—Miller, P. (eds.) The Foucault
Effect: Studies in Governmentality. University of Chicago Press, Chicago. 128-189. o.
Friedman, J. (2002) Globalization and localization. — Rosalto, R.—Inda, J.X. (eds.) The Anthropology of
globalization. Blackwell Publishers, Oxford. 233-246. o.
Gazsó F. (2001) Társadalmi percepciók és pártpreferenciák a falusi lakosság körében. — Szociológiai
Szemle. 3.47-63. o.
Bugovics Zoltán : Az elitidentitás háttere
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/2. 17-29. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s2 Az elitidentitás háttere 29
Giddens, A. (2000) Elszabadult világ. Perfekt Kiadó, Budapest. 17-91. o.
Gordos T. (2000) A városmarketing néhány kérdése. — Tér és Társadalom. 2-3.183-193. o.
Gyáni G. (2005) A reprezentatív város — a reprezentált város. — N. Kovács T.—Böhm G.—Mester T.
(szerk.) Terek és szövegek— Újabb perspektívák a városkutatásban. Kijárat Kiadó, Budapest. 229-235. o.
Kiss É. (1993) Az emberi tényez ő szerepe az elmaradott területek fejl ődésében. — Kökényesi J. (szek.)
Tanulmányok a terület és településfejlesztés témaköréb ől. Közigazgatási Füzetek 10., Magyar Köz-
igazgatási Intézet, Budapest. 85-108. o.
Kolosi T. (1987) Tagolt társadalom. Gondolat Kiadó, Budapest.
Kolosi T. (2000) A terhes babapiskóta. Osiris Kiadó, Budapest. 147-169. o.
Kovách I. (2002) A posztszocializmus vége. (El őszó) — Kovách I. Hatalom és társadalmi változás —
A posztszocializmus vége. Napvilág Kiadó, Budapest. 7-24. o.
Lefébvre, H. (1991) The Production of Space. Blackwell, Oxford. 23-39.; 51-78. o.
Lengyel Gy. (2008) A magyar politikai és gazdasági elit EU-képe Mandátum Kiadó, Budapest.
Lengyel Gy.—Ilonszky G. (2008) INTUNE elit felmérés magyarországi tapasztalatairól. http://www.uni-
corvinus.hu/fileadmin/user_upload/hu/tanszekek/tasradalomtudomanyi/szti/etkielitklit2/ismerteto_elitpdf
Lengyel L. (1996) A rendszerváltó elit tündöklése és bukása. Helikon, Budapest.
Norris, P. (2002) Democratic Phoenix — Reinventing Political Activism. Cambridge University Press,
Cambridge. 34-56.121-166. o.
Putnam, R.D. (2000) Bowling alone: The collapse and revival of American community. Simon and
Schuster, New York. 156-205. o.
Schöpflin Gy. (2004) Az identitás dilemmái. Attraktor, Máriabesenyő—Gödöllő.
Szalai E. (2001) Gazdasági elit és társadalom. AULA, Budapest.
Szakál Gy. (1995) Tájak és települések képe az emberek tudatában. — Comitatus. 5.39-43. o.
Táll É. (2002) A helyi vezet ők sikerességének néhány feltétele a rendszerváltás els ő évtizedeiben. — Táll É.
(szerk.) Politika és társadalom. MTA PTI, Budapest. 321-329. o.
Tönnies, F. (2004) Közösség és társadalom. Gondolat Kiadó, Budapest.
Utasi Á. (2000) A helyi vezet ők és a lakossági participáció formálódása. — Táll É. (szerk.) Az új demok-
rácia önkormányzati vezet ői. MTA PTI, Budapest. 154-178. o.
SOCIAL IDENTITY BACKGROUND OF ELITE GROUPS
ZOLTÁN BUGOVICS
The core of this writing is to clarify the notion of spatial identity as category of social iden-
tity in the case of elite groups in terms of their relations to localities and settlements. Spatial
identity itself is broken up theoretically into specific categories, which help to analyse the
background from empirical points of view. Global and national social processes form
the hasis of the material, just as the behaviour of the elite, mainly that of the local elite
groups, who have a main say in dominant representations. Social-psychological characteris-
tics, like cooperation, trust and social capital are referred to as basic issues in Hungarian
society. The essay states that elite positions and relative elite categories have a strong
influence on the condition of spatial identity.