Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 51-64. p.
Tér és Társadalom XXIV. évf. 2010 s 1: 51-64
A GAZDASÁGI TEVÉKENYSÉGEK
AGGLOMERÁLÓDÁSA EGY VÁLLALAT-
DEMOGRÁFIAI MODELL TÜKRÉBEN
(The Spatial Agglomeration of Economic Activities
from the Perspective of Corporation Demographics)
KOÓS BÁLINT
Kulcsszavak:
agglomeráció gazdaság Magyarország vállalatdemográfia szuburbanizáció kereskedelem
A gazdasági tevékenységek térbeliségének megváltozása alapjaiban formálja át a kialakult helyzetet:
megváltoztathatja az évtizedek alatt létrejött ingázási viszonyokat, befolyásolja az érintett önkormány-
zatok mozgásterét, a vállalkozások számára pedig a m űködési feltételek drasztikus átalakulását jelenti.
A szerz ő e folyamat térbeliségének, intenzitásának megragadására a kereskedelem, járm űjavítás nemzet-
gazdasági ágazatba tartozó vállalkozások csoportját vizsgálja meg, a vállalkozásdemográfia elméleti és
a térökonometria módszereit alkalmazva, kísérletet téve a folyamat modellezésére.
Bevezetés
A modern kor két meghatározó folyamata, az urbanizáció és a t őkés gazdaság
fejlődése rendkívül szoros és kölcsönös összefüggésben áll. A településhálózat for-
málódására, a nagyvárosok létrejöttére a modern gyáripar kialakulása alapvet ő ha-
tással volt, ugyanakkor azt is el lehet mondani, hogy a modern feldolgozóipar nem-
csak serkentette a városfejl ődést, a városi lélekszám növekedését, de fel is tételezte
azt. A klasszikus gyáripar eleve csak nagyobb lélekszámú településeken jöhetett
létre, ahol biztosíthatóak voltak a különféle termelési tényez ők — de különösen a
munkaerő. A két meghatározó folyamat — az urbanizáció és a t őkés gazdaság — közti
viszony alapján két markáns megközelítés alakult ki (Szelényi 1996) a témával
foglalkozó tudományterületeken (gazdaságföldrajz, városszociológia): az evolúciós
és a historicista megközelítés.
Az evolúciós megközelítést vallók szerint a városfejl ődésre meghatározó hatással a
gazdaság aktuális fejlettsége van, amelyet a környezeti tényez ők (társadalmi-gazdasági
szerkezet) csupán kisebb—nagyobb mértékben módosíthatnak. Ennek megfelel ően a
városok a világ valamennyi táján azonos sémát követve egy lineáris fejl ődési folya-
maton mennek keresztül. Ezen urbanizációs szakaszok megkülönböztetésének rend-
kívül kiterjedt irodalma alakult ki (többek között: van den Berg 1982; Enyedi 1982;
Hall 2002; Savage—Warde 1993). A hazai szakirodalomban Enyedi György alapvet ő
munkája (Enyedi 1982), illetve munkássága nyomán a 4 szakaszos fejl ődési pálya vált
a legelfogadottabbá (urbanizáció: mobil termelési tényez ők városba áramlása;
Koós Bálint : A gazdasági tevékenységek agglomerálódása egy vállalatdemográfiai modell tükrében.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 51-64. p.
52 Koós Bálint TÉT XXIV. évf. 2010 s 1
szuburbanizáció: városkörnyék felértékel ődése; dezurbanizáció: hagyományos urba-
nizált terek leértékel ődése; reurbanizáció: urbánus területek újbóli felértékel ődése).
Az evolúciós megközelítéssel szemben a historicista alapokon állók elutasítják a
lineáris fejlődési szakaszok egymásutániságát, a városfejl ődés globális jellegével
szemben ők az egyediséget hangsúlyozzák ki (Szelényi 1996). Fontos különbség
figyelhető meg a folyamatok mozgatórugóinak tekintetében is, hiszen az evolúciós
iskola követői szerint a gazdaság fejlettsége határozza meg a városfejl ődést, ezzel
szemben a neomarxisták a termelési módra helyezik a hangsúlyt, a neoweberiánusok
pedig a gazdasági erőkön túl a szélesebb társadalmi tényez őket is számításba veszik.
Mindezek ered őjeként a városfejl ődési szakaszok tekintetében nem lehet univerzális
törvényszerüségekr ől beszélni, hiszen minden város esetében sajátos tényez ő-
kombinációk érvényesülnek (Savage—Warde 1993). Az egyes szakaszok intenzitása,
sorrendje, id őtartama városról városra változhat, ezért nem egy globális modellben
kell elhelyezni az adott várostérséget, hanem városfejl ődési folyamatokat kell meg-
határozni és ezek alapján lehetséges többfajta modelltípus lehatárolása.
A gazdaság térbeliségének megjelenése a különböz ő elméleti iskolákban
Az urbanizációs folyamatok szorosan köt ődnek a gazdaságban végbemen ő folya-
matokhoz, annak területi jellemz őihez, a gazdaság „tér"-igényéhez és annak válto-
zásához, ennek ellenére nem állíthatjuk, hogy a közgazdaságtudomány megfelel ően
kezelni tudná a tér problematikáját. A közgazdaságtudományon belül hagyományosan
a telephelyelméletek foglalkoznak a térbeliség kérdésével, arra keresve a választ,
hogy az adott tevékenységet folytató vállalkozás m űködése számára a tér mely
pontja kínál alkalmas, vagy éppen optimális feltételeket. A telephelyelméletek
körében tradicionálisan (Hayter 1997) három fő irányzatot különböztetnek meg.
Ezek pedig rendre a klasszikus — neoklasszikus (Weber 1909), a viselkedési (Simon
1957) illetve az intézményi (Galbraith 1967) telephelyelméletek. Az utóbbi év-
tizedben további két kutatási irányzat is széles körben elismertté vált: a Krugman-
féle új gazdaságföldrajzi (Krugman 1991), illetve a vállalatdemográfiai (Hannan-
Freeman 1977) megközelítés. Közvetlen gazdasági jelent ősége miatt ezen túl kiala-
kult egy, a mindennapok gyakorlatában is alkalmazható irányzat (Rawstron 1958),
amely inkább döntési modellnek (kifizet ődő térbeli határok) tekinthető . A gazdaság
térbelisége kapcsán nem hagyhatjuk figyelmen kívül a könyvtárnyi vállalkozás-
irodalmat sem, amelynek fókuszában ugyan nem a térbeliség áll, ám több vonulata
is foglalkozik a telephelyi kérdésekkel.
A klasszikus-neoklasszikus telephelyelméletek alkotják a téma gerincét, olyan
meghatározó hatású gondolkodók formálták, mint Thünen, vagy éppen Weber.
Meglehetősen szigorú feltételezések mellett: homogén tér, tökéletes verseny, racio-
nális, profitmaximalizáló döntéshozók, az iskola követ ői az adott termel ő tevékeny-
ség számára kívánták meghatározni az optimális helyszínt. Alfred Weber miként a
költség-minimalizálási iskola többi képvisel ője (Tord Palander, Edgar Hoover) is,
Koós Bálint : A gazdasági tevékenységek agglomerálódása egy vállalatdemográfiai modell tükrében.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 51-64. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 A gazdasági tevékenységek ... 53
abból indult ki, hogy az ipari telephelyek meghatározásánál a termelési oldal költ-
ségeiből (kiemelten: szállítás, illetve munkaer ő) kell kiindulni, a termel őnek arra
van ráhatása, miközben a keresleti oldalt adottnak lehet tekinteni. A weberi modell-
ben három tényez ő befolyását vizsgálhatjuk az ipari telephelyekre, ezek a szállítási
költségek, a bérköltség és az agglomeratív el őnyök. A három tényező közül Alfred
Weber a szállítási költségeknek tulajdonította a legnagyobb jelent őséget, de kiemelte,
hogy a másik két tényez ő jelentősen befolyásolja a pusztán csak szállítási költség-
ből levezetett optimumot. A gazdasági tevékenységek koncentrálódását a földrajzi
tér bizonyos pontjain mindhárom tényez ő elősegítheti, akár egyidej űleg is.
A klasszikus—neoklasszikus modellek másik nagy csoportját a bevétel-
maximalizálási (másként: piacterület) iskola képvisel ői alkották meg, akik új elem-
ként a kereslet térbeliségét is figyelembe vették. Amennyiben a keresletnek térbeli
dimenziója is van, nem feltétlenül a minimális termelési költség ű helyen kell működnie
a vállalatnak, hiszen egy drágább termelési hely magasabb árbevétel esetén nagyobb
profitot képes elérni. Az iskola meghatározó képvisel őjének az amerikai Hotelling és a
német Lösch tekinthet ő. Harold Hotelling (1929) túllépve az önálló vállalat kereteit,
kiterjesztette a vizsgálódást a vállalatok közti viszonyokra (akció-reakció), rámutatva,
hogy a kereskedelmi vállalkozások milyen racionális döntési folyamat eredményeként
koncentrálódnak a piacterület középpontjában, azaz a városközpontokban. August
Lösch modellje (Lösch 1954) több szempontból is úttör őnek bizonyult, hiszen egy-
részt bevezette a piacterület fogalmát, másrészt pedig kapcsolatot teremtett a termelési
függvény változása (innováció) és a piacterület kiterjedése között.
A klasszikus-neoklasszikus modellek mechanikusan optimalizáló világától telje-
sen elkülönül a döntéshozót fókuszba állító viselkedési (behaviorista) iskola, amely
Herbert Simon 1957-es Emberi modellek cím ű munkájához kötődik. A gyakorlati
életben megfigyelhető cselekvési mintákat kutatva Simon arra a következtetésre
jutott, hogy a vállalati döntéshozók elégtelen (nem teljes kör ű) információk birto-
kában s nem feltétlenül racionális döntéseket hoznak, ily módon nem tekinthet ők
racionális aktoroknak (szemben a klasszikus—neoklasszikus iskola feltételezésével).
A telephelyi döntések nem feltétlenül racionálisak, hiszen a döntésekben jelent ős
szerepe van a döntéshozó szubjektív valóságértelmezésének, érzékelésének
(1d. mentális térképek) is. A gazdasági döntések meghozatalakor nem feltétlenül a
profit maximalizálása a cél, a döntéshozó éppen úgy tekintheti célnak a fennmaradást,
a lassú növekedést, vagy éppen a munkahelyek biztonságát is (különösen kisválla-
latok esetében). Az iskola nagyszámú követ ője (Hamilton 1978; Edgington 1993)
révén a vállalaton belüli döntési módok, módszerek napvilágra kerültek, segítve a
telephelyi döntések meghozatalának jobb megértését. A viselkedési iskola követ ői
nagy figyelmet szenteltek a transznacionális vállalatok beruházási politikája vizsgála-
tának, feltárva a megfigyelhet ő koncentrálódás mögötti tényez őket. Hamilton (1978)
mutatott rá először, hogy a transznacionális vállalkozások a külföldi beruházások ese-
tében a célország meghatározó gazdasági-politikai centrumát preferálják (f őváros
vagy meghatározó gazdasági övezet). Hiszen jellemz ően kiépített közlekedési, kom-
munikációs infrastruktúrával bír, ami megkönnyíti a fejlesztés el őkészítését
Koós Bálint : A gazdasági tevékenységek agglomerálódása egy vállalatdemográfiai modell tükrében.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 51-64. p.
54 Koós Bálint TÉT XXIV. évf. 2010 s 1
(helyi döntéshozókkal való kapcsolattartás), majd pedig a m űködtetést, másrészt
pedig jellemzően ott a legvonzóbbak a piaci lehet őségek is. Ezt erősíti, hogy a vál-
lalati döntéshozók mentális térképén az ismert, központi (f ővárosi) régiók szerepel-
nek, így az ott tervezett fejlesztések kisebb kockázattal kecsegtetnek, mint az eset-
leg hasonló piaci mutatókkal bíró, ámde kevésbé ismert helyszínek, így a már „be-
vált" helyek további fejlesztésre esélyesek. Edgington a japán ingatlanfejleszt ők
amerikai tevékenységét vizsgálva állapította meg, hogy a fejlesztések meghatározó
része három térségbe — Hawai, New York és Los Angeles — összpontosul
(Edgington 1993).
Az alapvet ő en vállalaton belüli folyamatokat feltáró viselkedési iskolával szem-
ben az intézményi megközelítést (Galbraith 1967) alkalmazók a (nagy-)vállalat és
környezete viszonyát veszik górcs ő alá. A vállalat ugyanis nem önmagában álló
entitás, hanem társadalmilag beágyazott szervezet, amely kölcsönös (!) függ őség-
ben van környezetével, szabályoknak veti alá magát, de képes azokra befolyással is
lenni (Krumme 1981). Nagyon fontos, hogy szakítva a profitmaximalizáló szerepl ő
feltételezésével az intézményi megközelítésben a vállalat növekedése önmagában is
értelmezhető célként került megfogalmazásra. Nem csupán a profit biztosításának
egy módja, hiszen a növekedés révén javul a szervezet alkuképessége, hatalma, be-
folyása, nem beszélve a menedzserek presztízsér ől, javadalmazásáról (Hayter 1997).
Az intézményi megközelítést alkalmazóknál is megjelenik a gazdaság térbelisége:
Vernon (1971) mutatott rá a verseng ő vállalatok fejlesztései közt megfigyelhet ő térbeli
összefüggésekre. Megállapítása szerint ugyanis a vállalatok, hogy mérsékeljék az
elégtelen információból ered ő kockázatot, nem a piacra, hanem a versenytársaikra
figyelnek. Ha a versenytárs új piacra lép be, akkor a többi is követi, nehogy az els ő-
ként mozduló cég növelni tudja profitját, piaci részesedését, vagy éppen kizárólagosan
szerezzen meg egy er őforrást. Ez a viselkedés persze önmagában is a gazdasági tevé-
kenységek térbeli koncentrálódásához vezet, a befektet ők a világgazdaság felkapott
területeit preferálják, mert a többi beruházó is azt választotta.
Az alapvetően mikroszintű megközelítések mellett az utóbbi évtizedekben a
mezo- és makroszint fel ől érkez ők érdeklődése is megerősödött a tér és a gazdaság
kapcsolata iránt. A makroökonómia — és a növekedés elméletek — fel ől Paul
Krugman (1991) és az ő nevével fémjelzett új gazdaságföldrajzi megközelítés (New
Economy Geography) forradalmi erő vel robbant be a tudományos életbe, s rend-
kívül gyorsan általános (e1-)ismertségre tett szert a gazdasági centrum és periféria
viszonyának új elméleti keretbe helyezésével. A Solow-i neoklasszikus növekedésel-
mélettel szemben ugyanis Krugman elvetette a régiók (országok) közti természetes
kiegyenlítődés gondolatát, hiszen pusztán piaci er ők is erőteljes gazdasági koncentrá-
ció kialakulásához és tartós fennmaradásához vezethetnek, ami értelemszer űen
centrum—periféria viszonyt teremt a régiók (országok) között. A Krugman nevével
fémjelzett megközelítés gyorsan a figyelem középpontjába került, hiszen választ
kínált mind az országon belüli, mind pedig az országok közötti tartós (és növekv ő)
fejlettségi különbségek megjelenésére. Tudományos vizsgálatok alapján — mint
például Fujita—Krugman—Venable (1999) munkájában — a fejlett gazdaságokban
Koós Bálint : A gazdasági tevékenységek agglomerálódása egy vállalatdemográfiai modell tükrében.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 51-64. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 A gazdasági tevékenységek ... 55
különösen erőteljes agglomerálódás figyelhet ő meg az ipar, a kutatás-fejlesztés és
az üzleti szolgáltatások területén. Ezen agglomerálódás hátterében törvényszer űsé-
gek tapasztalhatók, a gazdasági tevékenységek s űrűsödése és ritkulása nem vélet-
lenszerű, hanem elsődleges és másodlagos feltételeknek tudható be. Els ődleges fel-
tétel lehet például egy természeti er őforrás (energiahordozó, nyersanyag, víz),
amely telepítő tényezőként vonzza az érintett vállalkozásokat, illetve ilyen input-
igények hiányában a vállalkozások véletlenszer ű létrejötte az adott telephelyen.
Az agglomerálódás másodlagos tényez ője arra mutat rá, hogy az els ődlegesen meg-
telepedett vállalkozások, amelyek véletlenszer űen, vagy egy helyi nyersanyag miatt
telepedtek le, újabb vállalkozásokat vonzanak a térségbe, így tovább er ősödik az
érintett helyi gazdaság, amely id ővel metropoliszok kialakulásához vezethet
(Krugman 1993; 1998). Ezen másodlagos feltétel rávilágít az agglomeráció formá-
lódásának kumulatív jellegére — bármilyen okból is: legyen az véletlenszer ű indivi-
duális lokációs döntés, vagy éppen helyi nyersanyagra építve, de ha létrejön egy
kezdeti koncentrációja a gazdasági tevékenységnek, akkor az tovább fog er ősödni,
újabb tevékenységek fognak ott megtelepedni, tovább fokozva az agglomerálódást.
Ez a folyamat a centrum er ősödését és a sz űk környezet gazdasági fejl ődősének a
korlátozását eredményezi — ez az ún. árnyékhatás (Krugman 1993), amely miatt az
agglomerációk között térbeli távolságnak kell lennie, máskülönben nincs meg az a
szükséges háttér, amelyre támaszkodva a koncentrálódás végbemehetne.
A vállalatdemográfiai megközelítés, miként a viselkedési és az intézményi iskola
követői is, a szűken vett közgazdaságtudomány határain túlról indult, s elvetve a
mechanikus optimalizálást (profitmaximalizálás, racionalitás, homogén tér) a csoport-
dinamikát helyezte górcs ő alá. A Carroll—Hannan (2000) szerz őpároshoz kötődő kuta-
tási irány eredend ően szervezetszociológiai indíttatású, de az utóbbi id őben, ahogy
egyre több területen alkalmazzák ezt a megközelítést, megfigyelhet ő egyfajta hangsúly-
eltolódás, irányváltás is. A mikroszintű vizsgálódások mellett ugyanis egyre gyakrabban
alkalmazzák mezoszintű kutatásokban is, ami már a regionális gazdaságtan határait
(is) feszegeti. A megközelítés legfontosabb ismertet őjegye, hogy a kutatás fókuszában
a populációt érint ő demográfiai események: megalakulás, megsz űnés és a relokáció
állnak. Ez egyben megteremti annak lehet őségét is, hogy a gazdasági szervezetek
változó térbeliségét, az agglomerálódás folyamatát vizsgáljuk meg, modellezzük.
A gazdasági szervezetek térbeli koncentrálódása, agglomerálódása révén a gazdasági
szervezetek néhány, igen jól körülhatárolható térszegmensben — a gazdaság centrum-
területein — összpontosulnak, melyeken kívül a gazdasági szervezetek száma ki-
fejezetten alacsonynak mondható. Ez azonban csupán egy pillanatfelvétel, ami a
folyamat egyetlen helyzetét ragadja meg és alapvet ő kérdéseket vet fel: milyen kiinduló
állapotból, milyen lépéseken keresztül jutunk el a ma látható, érzékelhet ő helyzethez,
amikor is a gazdasági szervezetek er őteljes térbeli koncentrálódása figyelhet ő meg.
A folyamat megragadásához a gazdasági szervezetek számának mind területi,
mind pedig időbeni dimenzióban történ ő vizsgálata szükséges. A vállalkozás-
demográfia, pontosabban annak területi dimenzióban megfogalmazott s űrűségfüg-
gési elmélete ehhez módszertani, elméleti alapot nyújt. A vizsgált gazdasági szerve-
Koós Bálint : A gazdasági tevékenységek agglomerálódása egy vállalatdemográfiai modell tükrében.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 51-64. p.
56 Koós Bálint TÉT XXIV. évf. 2010 s 1
zetek egy részének területileg lehatárolt csoportját, azaz szubpopulációt — ami lehet
például az egy településen m űködő kiskereskedelmi cégek csoportja — ugyanis nem
csupán a globális küls ő hatások, hanem a vele kapcsolatban álló — szomszédos —
területeken történ ő események is befolyásolják. (Közérthet őbben megfogalmazva:
ha egy településen sok kiskereskedelmi cég kezd el m űködni, akkor az azzal szom-
szédos területeken m űködő kiskereskedelmi cégek versenyhelyzete és jövedelmez ő-
sége romlik, vélhetően több cég meg is sz űnik.)
A populáció területi alapon történ ő megbontása azért rendkívül fontos a témánk
szempontjából, mert így lehető vé teszi a hatások térbeli diffúziój ának a vizsgálatát.
A területi alapon megkülönböztetett szubpopulációk közti kapcsolat lehet mind pozi-
tív, mind pedig negatív. Pozitív szomszédsági viszonyt Hedström (1994) és Greve
(2000) állapított meg, mindketten egy-egy új intézmény (szakszervezet, illetve bank)
területi terjedését vizsgálták, a kezdeti id őktől fogva. Az egyik szubpopuláció sikere
(az egyedszám növekedése) ugyanis legitimálja (Carroll—Hannan 2000), azaz meg-
könnyíti a környez ő területeken lév ő vállalkozások létrejöttét, m űködését — a tőke-
szerzést, a munkaer ő biztosítását —, ami új cégek létrejöttét segíti el ő , ily módon a
környező területi egységekben is megindul a növekedés.
Ezzel szemben negatív összefüggést állapított meg Ingram—Inman (1996), illetve
Sorenson—Audia (2000), amikor „érett", társadalmilag már elfogadott intézmények
(szállásadás, cip őgyártás) területi terjedését vette górcs ő alá. Esetükben a szomszé-
dos területeken létrejöv ő új gazdasági szervezetek er őteljes versenyhelyzetet terem-
tettek, ami id ővel valamelyik szervezet kiszorításához, megsz űnéséhez vezetett.
Hozzá kell tennünk, hogy a pozitív szomszédsági hatás (Hedström 1994; Greve
2000) esetén sem korlátlan a szervezetek számának növekedése, annak ugyanis er ős
határt szab az er ő forráskorlát — az egyedszám növekedésével egyre intenzívebbé
válik a versengés, ami csökkenti a késztetést a piacra lépésre. Az eltartóképesség
felső határához közeledve a szubpopulációk növekedési rátája közti viszony nega-
tívba csap át, az egyik helyen megfigyelhet ő növekedés a másik területen már a
létszám csökkenését idézi el ő — mutatva ezzel a piaci versengés kiszorító erejét.
A centrum—periféria viszony közvetlen vizsgálata eddig egyetlen kutatásban sem
merült fel, bár mind Greve (2000), mind pedig a Baum—Mezias (1992) szerz őpáros
kutatási területén (Tokió, Manhattan) eltér ő földrajzi szinten bár, de markánsan
megjelent a vizsgált szervezetek térbeli koncentrálódása. Ezt valamennyi publikáció-
ban meg is jelenítik, ám kialakulásának, fennmaradásának, s őt esetenként er ősödé-
sének a kérdésével a kutatók nem foglalkoztak. Jelen írás célkit űzése éppen az,
hogy a vállalatdemográfiai megközelítés elméleti alapjain kísérletet tegyen a gazda-
sági szervezetek agglomerálódásának modellezésére, magyarázatára.
Koós Bálint : A gazdasági tevékenységek agglomerálódása egy vállalatdemográfiai modell tükrében.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 51-64. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 A gazdasági tevékenységek ... 57
A gazdasági szervezetek agglomerálódásának modellezése
A kelet-közép-európai rendszerváltó országok gazdaságában az elmúlt évtizedekben
lezajlott forradalmi változások egyedülálló lehet őséget teremtenek a kutatók számára.
A rendszerváltó országokban ugyanis rendkívül intenzív alkalmazkodási, tanulási
folyamat indult be a kilencvenes években, melynek révén közvetlen közelr ől figyelhe-
tők meg azok a folyamatok, amelyek a világgazdaság centrumterületein jóval kisebb
intenzitással, több évtized, olykor évszázad alatt formálták a gazdaság térbeliségét.
A vállalatdemográfiai megközelítés alkalmazása érdekében a vizsgálódást le kell
szűkítenünk a vállalatok egy homogénebb csoportjára, populációjára, amelyre aztán
megvizsgálhatjuk a térbeli elhelyezkedésükben megfigyelhet ő tendenciákat, magát az
agglomerálódás folyamatát. Mivel települési szinten szeretnénk vizsgálni a térbeli
folyamatot, ezért olyan ágazatot kell választanunk, ahol nagyszámú szervezet tevé-
kenykedik, nem igényel speciális szaktudást, helyhez kötött er őforrást, így jószerével
a tér bármely pontján működhet. Ezen feltételeknek a G nemzetgazdasági ágazatba
(kereskedelem, javítás) tartozó társas vállalkozások felelnek meg. Az 1992-2004
közötti időszakot megvizsgálva látható, hogy az ágazat egészében megfigyelhet ő a
szervezetek számának emelkedése (1. táblázat) és egy érzékelhető térbeli átrende-
ződés, amely egyaránt kedvezményezte a nagyvárosok sz űk környezetét jelentő
agglomerációs zónákat (4,9 százalékpontos emelkedés) és az agglomerációhoz nem
tartozó településeket (5,3 százalékpontos emelkedés a részesedésben).
1. TÁBLÁZAT
A G nemzetgazdasági ágba tartozó társas vállalkozások székhely szerinti megoszlása
az agglomerációs hovatartozás alapján, 1992, 2004
(Ratio of Companies in the Wholesale and Retail Trade Supersector [Section G] by
Agglomerations in 1992 and 2004)
1992 2004
Megoszlás (%)
(db) (db)
1992 2004
Nem agglomerációs
7 197 21 545 16,4 21,7
települések
Agglomerációs gyűrű
5 430 17 016 12,4 17,1
települései
Agglomerációk centrum
31 326 60 672 71,3 61,1
települései
Magyarország 43 953 99 233 100 100
Megjegyzés: A székhely település agglomerációs besorolása során a Központi Statisztikai Hivatal 2003-as
területi számjelrendszerét vettük alapul.
Forrás: KSH Tstar adatbázis alapján saját számítás.
Az országos adatok azt sugallják, hogy a gazdaság magterületeib ől (azaz a hazai
nagyvárosokból) megindult egyfajta decentralizáció, melynek eredményeként a
G nemzetgazdasági ágazatba tartozó társas vállalkozások száma az ország egész
Koós Bálint : A gazdasági tevékenységek agglomerálódása egy vállalatdemográfiai modell tükrében.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 51-64. p.
58 Koós Bálint TÉT XXIV. évf. 2010 s 1
területén jelentősen nőtt, különösen az agglomerációs gy űrű településein. Ez egybe-
cseng a vállalatdemográfia által tételezett legitimációs hatással (Carroll—Hannan
2000), hiszen azt mutatja, hogy a magterületekkel szomszédos zónában n őtt a vál-
lalkozások száma, amelynek hátterében az állhat, hogy a centrumterületen meg-
figyelhető növekedés másolásra, azaz kereskedelmi cégek létrehozására ösztönözte
az agglomerációs zóna vállalkozóit.
A nagyvárosokból kiinduló decentralizáció hipotézisének vizsgálatához a kétvál-
tozós lokális Moran I statisztikát alkalmazzuk, ahol is x változó i területi egységé-
ben, t időpontban megfigyelt értékét (vállalkozás s űrűség 1989-ben), az y változó
szomszédos területi egységeknél felvett átlagos értékével vetjük össze (vállalkozás
sűrűség 2004-ben). A Moran I statisztika minden i megfigyelési (területi) egységre,
t időpontban az alábbiak szerint határozható meg:
(xi — )
= ' w, (x - u) ahol mo = (xi
mo
ahol x 4, a megfigyelt változó i megfigyelési egységében, t időpontban felvett ér-
téke, n az elemszám, a területi súly, amely a szomszédsági viszonyt képezi le,
)1, pedig i egység szomszédjainak t időpontban felvett értékeinek átlaga. A statiszti-
ka pozitív értéke esetén i területi egységben az x változó értéke (átlag alatti, illetve
feletti) és az i-vel szomszédos területi egységekben y változó értéke (átlag alatti,
illetve feletti) azonos irányban tér el, míg negatív érték esetében ellentétes a kapcso-
lat, vagyis x átlag feletti értékéhez a szomszédos területeken y átlag alatti értékei tar-
toznak. Amennyiben tehát a rendszerváltást követ ően valóban megindult egy intenzív
agglomerálódás Magyarországon, a nagyvárosok peremén meg kell jelennie azoknak
a településeknek, amelyek esetében 1989-ben még alacsony, ám 2004-ben már magas
vállalkozássűrűség jellemezte a másodfokú szomszédságban elhelyezked ő települé-
seket. Tekintve, hogy erre az id őpontra a Központi Statisztikai Hivatal még nem
adott ki ilyen bontásban vállalati, településsoros adatokat, így kényszer űen csupán a
Cégközlöny (Complex-Céghírek) adataira hagyatkozhatunk. Az eredmények
(1. ábra) látványosan egybecsengenek a több szerz ő (többek között Rechnitzer
1993; Nemes Nagy 1998) által is jelzett terjedési folyamatokkal. A gazdasági, gazdál-
kodási szabadságot megteremt ő törvények hatására el őször a nagyvárosokban (Sop-
ron, Győr, Tata—Tatabánya, Esztergom, Budapest, Székesfehérvár, Veszprém, Siófok,
Keszthely) jöttek létre nagy számban G nemzetgazdasági ágazatba tartozó vállalkozá-
sok, ott alakult ki jelentős vállalkozássűrűség. Ezekb ől a centrumokból aztán er őteljes
diffúzió indult meg, a szomszédos területeken is megindult a „vállalatalapítási—láz",
ott is jelentő s számú kereskedelmi vállalkozás jött létre, kisebb-nagyobb kiterjedés ű
magas cégsűrűséggel jellemezhető gazdasági agglomerációkat hozva létre.
A nagyvárosokból kiinduló decentralizáció a területi kiegyenlít ődés irányába mutat,
ami viszont nem egyeztethet ő össze a mindennapok tapasztalataival. Lennie kell
tehát egy olyan tényez őnek, amely gátat vet a kereskedelmi vállalkozások területi
Koós Bálint : A gazdasági tevékenységek agglomerálódása egy vállalatdemográfiai modell tükrében.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 51-64. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 A gazdasági tevékenységek ... 59
„szétterjedésének", hiszen ennek hiányában id ővel (elméleti síkon legalábbis) teljes
kiegyenlítődés lenne megfigyelhet ő a kereskedelmi vállalkozások cégs űrűsége te-
kintetében. A vállalatdemográfiai megközelítés szerint minél több szervezet tevé-
kenykedik egyazon niche-ben, annál nagyobb lesz köztük a versengés az er őforrá-
sokért (Carroll—Hannan 2000). A szervezetek, vagy adott esetben éppen a társas
vállalkozások közti intenzív versengés ugyanakkor a szervezetek versenyképessé-
gének fokozódásához vezet el (Barnett—Hansen 1996), ami ellenállóvá teszi ezen
vállalkozásokat a piacra belép ő új versenytársak kihívásaival szemben. A gazdaság
gócterületein működő vállalkozásokat nem csupán az segíti, hogy ‚felkészültek és
hozzászoktak" a versengéshez, hanem az is, hogy a nagy vállalkozáss űrűségű terüle-
teken már jelentkezhetnek azok a küls ő méretgazdaságossági el őnyök, vagy ahogy
Weber fogalmazott — agglomeratív el őnyök (Weber 1909), amelyek az alacsony
vállalkozáss űrűségű területeken működők számára elérhetetlenek. (Ideértve: a fej-
lett támogató—szolgáltató iparágak, illetve szakképzett munkaer ő megléte, lehetőség
a specializációra stb.) Feltételezésünk szerint tehát a gazdaság centrumterületein,
ahol magasabb a vállalkozáss űrűség, a kereskedelmi cégek jobban bírják a versenyt,
mint a piacra újonnan belép ő versenytársak, ezért körükben a megsz űnés valószínű-
sége is alacsonyabb lesz. Ez pedig oda vezet, hogy a vállalkozáss űrűségben meg-
figyelhető térbeli kiegyenlít ődés folyamata megszakad, csupán a nagyvárosok
kisebb-nagyobb zónájában érvényesül.
A hipotézis teszteléséhez állítsunk fel egy egyszer ű modellt, amelyben a megszű-
nő vállalkozások számát a településen székhellyel bíró vállalkozások számának
alakulása (meglév ő, beköltöző és alakuló) határozza meg. A KSH Cég-Kód-Tár
nevű cégadatbázisainak — 2001. 3., illetve 2003. 3. negyedév — felhasználásával
összeállítható egy olyan adatbázis, amely tartalmazza a 2001 és 2003 közt megsz űnt
kereskedelemi vállalkozások számát ( v i(2001-2003) )' az időszak eleji vállalkozások
számát ( x. az időszak alatt létrejött vállalkozások számát (
), 7
-i(2001-2003) )
és az
időszakra értelmezett vándorlási egyenleget Wi,(2001-2003) )•
Formalizálva:
Yi,(2001-2003) = a X i,2001 Zi,(2001-2003) 7 Wi,(2001-2003) Ei
A Cég-Kód-Tár adatai alapján elvégezhet ő a modell paramétereinek legkisebb
négyzetek módszerével történ ő becslése (2. táblázat). A vizsgált időszakban a keres-
kedelemi cégek száma országosan csökkenést mutatott, így különösen jól vizsgálható
a vállalkozások megszűnési hajlandósága. Egy ilyen szűkülő létszámú populációban
nem csodálkozhatunk, ha sajátosan alakulnak a viszonyok. Az újonnan a településen
székhelyt választó kereskedelmi vállalkozások ugyanis nemhogy növelnék, de egye-
nesen csökkentik az adott településen megsz űnő vállalkozások számát! Különösen
jelentős ez a negatív hatás (-8,079) a vándorlási egyenleg tekintetében, durva leegy-
szerűsítéssel élve azt lehetne mondani, hogy, ha egy kereskedelmi vállalkozás át-
Koós Bálint : A gazdasági tevékenységek agglomerálódása egy vállalatdemográfiai modell tükrében.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 51-64. p.
60 Koós Bálint TÉT XXIV. évf. 2010 s 1
helyezi székhelyét a településre, akkor 8 helyi céget ment meg a megsz űnéstől.
Hasonló irányú, de jóval kisebb mérték ű (-0,61) hatással van az új vállalkozások létre-
jötte is, tíz új vállalkozás hattal csökkenti a megsz űnő vállalkozások számát.
1. ÁBRA
A magas cégs űrűséggel jellemezhet ő gazdasági agglomerációk térbeli kiterjedésének
változása 1989-2004 között
(Spatial Extent of Economic Agglomerations with High Company Density between
1989 and 2004)
I. Magas - magas
• Alacsony - alacsony
Alacsony - magas
Magas - alacsony
Megjegyzés: Fekete színnel jelöltük a centrum-településeket, világosszürkével az
agglomerálódó településeket.
Ezer lakosra jutó társas vállalkozás száma a G nemzetgazdasági ágban, 5%-os szignifikancia
szint és másodfokú szomszédság mellett. Magas—magas viszony esetén a településre 1989-ben
magas cégs űrűség volt jellemz ő és szomszédságában 2004-ben magas volt a cégs űrűség.
Alacsony—alacsony viszony esetében, a településen 1989-ben és a szomszédságában 2004-ben
is alacsony volt a cégs űrűség. Alacsony—magas viszony esetében a településen alacsony volt
a vállalkozássűrűség 1989-ben, de 2004-ben már a szomszédságban magas cégs űrűség volt a
jellemző . Magas—alacsony viszony esetében a településen már 1989-ben is magas volt a vál-
lalkozássűrűség, ám szomszédságában, 2004-ben is alacsony volt a cégs űrűség.
Forrás: Complex—Céghírek adatai alapján saját szerkesztés GeoDa 0.95 szoftver alkalmazásával.
2. TÁBLÁZAT
A modell paramétereinek OLS becslésével nyert eredményei
(OLS Estimates for the Parameters of the Model)
Változó Koefficiens Sztd. hiba t-Statisztika Valószín űség
Wi, (2001-2003) -8.079814 0.2496987 -32.35825 0.0000000
Zi,(2001-2003 -0.6103396 0.04005573 -15.23726 0.0000000
X1,2001 0.3120821 0.004512285 69.16275 0.0000000
Forrás: Saját számítás GeoDa 0.95 program alkalmazásával.
Koós Bálint : A gazdasági tevékenységek agglomerálódása egy vállalatdemográfiai modell tükrében.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 51-64. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 A gazdasági tevékenységek ... 61
A leegyszerűsítés, mint mindig, most is veszélyes. A vizsgált id őszakban ugyanis
mind a cégalapítások, mind pedig a relokáció fő színterei a nagyvárosi agglomerációk
voltak, így aligha meglepő módon éppen ott találkozunk alacsonyabb megsz űnési
valószínűségekkel, hiszen a cégalapítások meghatározó része éppen ezekhez a telepü-
lésekhez kötődött. Azt mondhatjuk, hogy ebben az id őszakban az ágazat konszolidá-
ciója ment végbe, nagy számban sz űntek meg piacképtelen vállalkozások, és az új
cégek nagymértékben olyan területeken (nagyvárosokban és azok agglomerációiban)
jöttek létre, ahol még voltak piaci rések, ahol amúgy is alacsonyabb volt a vállalkozá-
sok megszűnési valószínűsége. Az átrendez ődés fő forrása az új gazdasági társaságok
alapítása volt, de a relokáció is kimutatható hatással volt a folyamatra.
A modell paramétereinek legkisebb négyzetek módszerével végzett becslése,
valamint a modell és a becslés tesztelésének eredményei kedvez ő képet nyújtanak.
Multikollinearitásra utaló jel nem tapasztalható, a hibatagok normalitása biztosított
(Jarque—Bera teszt), heteroszkaszticitásra utaló jelet a Breusch—Pagan teszt alapján
nem találtunk. Mindezek alapján azt mondhatjuk, hogy a legkisebb négyzetek mód-
szerével (OLS) nyert eredmények torzítatlanok.
Ezen egyszerű modell létrehozásakor nem az volt a cél, hogy képesek legyünk
megbecsülni az egy-egy településen megsz űnő vállalkozások számát, hanem az,
hogy összevethessük a ténylegesen megsz űnt cégek számát és a modell alapján be-
csült számot. Ez a különbség, a hibatag mutathat rá ugyanis az agglomerációkban
működő vállalkozások vélt vagy valós „túlélési el őnyére". Amennyiben valóban
van ilyen „túlélési el őny", azokon a településeken, ahol viszonylag korán magas
kereskedelmi vállalkozássűrűség jött létre, szisztematikusan felül fogjuk becsülni a
megszűnő vállalkozások számát. Vizsgáljuk meg tehát, hogy mekkora és milyen
irányú eltérések figyelhetők meg a becslés és a tényadatok között! A hibatagok
meghatározása és grafikus ábrázolása (2. ábra) nagy segítséget jelent az eredmé-
nyek értelmezésében, az ismétl ődő jelenségek, mintázatok felismerésében.
(A 2. ábrán feketével jelzett településeken a 2001-2003 id őszakban a ténylegesen
megszűnt cégek száma jelentősen elmaradt a modell alapján várt értékt ől.)
Az első és legfontosabb megállapítás, amit tehetünk, hogy a nagyvárosok zömé-
ben (Győr, Veszprém, Székesfehérvár, Pécs, Kecskemét, Nyíregyháza, Debrecen,
Miskolc) a ténylegesen megsz űnt vállalkozások száma elmarad a modell alapján
becsült értékt ől, azaz valóban mutatnak arra jelek, hogy ezen településeken m űködő
vállalkozásoknak versenyképességi el őnyei vannak. Hozzá kell tenni azonban, hogy
ez az el őny korántsem egyöntetű, nem általában a nagyvárosokra jellemz ő, hiszen
például Budapest és Szeged esetében a valós értékekhez képest a modell alábecsülte
a megszűnő vállalkozások számát. Ennek hátterében éppen úgy állhat valamilyen
lokális területi hatás (p1. Jugoszláv válság hatása Szegednél), de nem zárható ki
annak esélye sem, hogy egyszer űen az adatforrásban van szisztematikus hiba.
Koós Bálint : A gazdasági tevékenységek agglomerálódása egy vállalatdemográfiai modell tükrében.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 51-64. p.
62 Koós Bálint TÉT XXIV. évf. 2010 s 1
2. ÁBRA
A modell alapján becsült vállalkozás megszűnési esetek száma és
a tényleges értékek közti eltérés a 2001-2003 id őszakra
(Difference between the Estimate of Companies Going out of Business
and the Actual Values Based on the Model between 2001 and 2003)
ffl 3 - 189,5 (50)
u -2,9 - 2.9 (2085)
-65,1 - -3 (208)
Megjegyzés: A G nemzetgazdasági ágazatba tartozó társas vállalkozások körében.
Forrás: A KSH Cég-Kód-Tár adatbázisának 2001 és 2003 évre vonatkozó adatai alapján
saját szerkesztés GeoDa 0.95 program alkalmazásával.
A településsoros adatokat megvizsgálva megállapítható, hogy a 2001-2003 id ő-
szak adatai alapján azokon a településeken volt a legkisebb a kereskedelmi vállal-
kozások megszűnésének az esélye (13,2%), ahol már 1989-ben is szignifikánsan
magas kereskedelmi cégs űrűséget regisztrálhattunk. A gazdasági perifériát alkotó
településeken ezzel szemben egészen elképeszt ő mérvű megszűnési ráta adódik a
2001-2003 évek közti id őszakra. A periférián m űködő kereskedelmi vállalkozások
közel negyven százaléka (39,1%) nem élte meg a 2003-as esztend őt, ami majdnem
háromszoros megsz űnési arányt képvisel a legkedvez őbbekhez képest!
A két szélsőség közt átmenetet képeznek a kisvárosok, ahol a megsz űnés való-
színűsége 23,0% volt a 2001-2003 közötti időszakban.
Az eredmények markánsak, ugyanakkor felvethet ő, hogy túlságosan esetleges,
lokális hatásokkal terhelt adatokon alapszik, ezért a modell paramétereinek becslé-
sét a 2003-2005-ös adatokon is elvégeztük. A megismételt számítás azonos ered-
ményre vezetett, a nagyvárosokban szisztematikusan felülbecsültük a megsz űnt
cégek számát, bár ezúttal Székesfehérvár, Szeged, Salgótarján és Debrecen esetében
a vártnál több kereskedelmi cég sz űnt meg. Ezen ellen őrző jellegű vizsgálódás
eredményére támaszkodva immáron megállapíthatjuk, hogy a nagyvárosi agglome-
Koós Bálint : A gazdasági tevékenységek agglomerálódása egy vállalatdemográfiai modell tükrében.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 51-64. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 A gazdasági tevékenységek ... 63
rációkban székhellyel bíró kereskedelmi vállalkozások körében szisztematikusan
alacsonyabb megsz űnési rátával találkozhatunk, mint a többi településen. Ez az
eredmény összhangban van a vállalatdemográfiai megközelítés által tételezett
nagyobb vállalkozáss űrűséghez kapcsolódó versenyképességi el őnnyel (Barnett-
Hansen 1996), illetve a külső méretgazdaságossággal (agglomeratív el őnyökkel). De
mit is jelent ez az agglomerálódás szempontjából? Ez a mérsékeltebb megsz űnési ráta
biztosítja azt a korlátozó tényez őt, amely gátat szab a gazdaság decentralizációjá-
nak, a cégsűrűség tekintetében megfigyelhet ő változékonyság megsz űntének. Hiába
jönnek létre ugyanis új vállalkozások a centrumtól távoli területeken, ha azok aztán
gyors ütemben meg is szűnnek, mert nem bírják a telítetté váló piacon a versengést
a centrumbeli társaikkal. A folyamat eredményeként a gazdaság szerepl ői egyre
inkább agglomerálódnak, a nagyvárosokban és azok szuburbán zónáiban összponto-
sulnak, míg az agglomeráción kívüli településeken a gazdasági aktivitás hanyatlik.
A jelenség tartóssá válása esetén ez értelemszer űen kihat a településhálózatra is,
hiszen a lakosság mobilabb csoportjai (fiatalok, képzettek) a megélhetést kínáló
agglomerálódó térségekbe áramlanak. Ez tovább javítja az ott tevékenyked ő vállal-
kozások helyzetét, míg rontja a népességet veszt ő térségekben működőkét, így a
kumulatív folyamatok még intenzívebben hatnak...
Irodalom
Barnett, W.P.—Hansen, M. (1996) The Red Queen in Organizational Evolution. — Strategic Management
Journal. 17.139-157. o.
Baum, J.A.C.—Mezias, S.J. (1992) Localized Competition and Organizational Failure in the Manhattan
Hotel Industry, 1898-1990. — Administrative Science Quarterly. 37.580-604. o.
Berg, van den, L. (1982) A Study of Growth and Dicline. Urban Europe. Pergamon Press, New York.
25-48. o.; 77-104. o.
Carroll, G.R.—Hannan, M.T. (2000) The Demography of Corporations and Industries. Princeton
University Press, Princeton.
Edgington, D.W. (1993) The Globalization of Japanese Manufacturing. — Corporations Growth and
Change. 1.87-106. o.
Enyedi Gy. (1982) Az urbanizációs ciklus és a magyar településhálózat átalakulása. Akadémiai szék-
foglaló. 1982. december 6. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Fujita, M.—Krugman, P.—Venable, A. (1999) The Spatial Economy. MIT Press, Cambridge.
Galbraith, J.K. (1967) The New Industrial State. Houghton Mifflin Company, Boston.
Greve, H.R. (2000) Market niche entry decisions: Competition, leaming, and strategy in Tokyo banking,
1894-1936. — Academy of Management Journal. 43.816-836. o.
Hall, P. (2002) Cities of Tomorrow: An Intellectual History of Urban Planning and Design in the
Twentieth Century. Blackwell Publishing, Oxford.
Hamilton, F.E.I. (1978) Multinational Enterprise and the European Economic Community. — Hamilton, F.E.I.
(ed.) Industrial Change. Longman, London. 24-35. o.
Hannan, M.T.—Freeman, J.H. (1977) The Population Ecology of Organizations. — American Journal of
Sociology. 82.929-964. o.
Hayter, R. (1997) The Dynamics of Industrial Location: The Factory, the Finn and the Production
System. John Wiley and Sons, Chichester.
Hedström, P. (1994) Contagious Collectivities: Ön the Spatial Diffusion of Swedish Trade Unions,
1890-1940. —American Journal of Sociology. 99.1157-1179. o.
Hotelling, H. (1929) Stability in Competition. — Economic Journal. 39.41-57. o.
Ingram, P.—Inman, C. (1996) Institutions, intergroup competition, and the evolution of hotel populations
around Niagara Falls. — Administrative Science Quarterly. 41.629-658. o.
Krugman, P. (1991) Increasing Returns and Economic Geography. — Journal of Political Economy.
XCIX. 483-499. o.
Koós Bálint : A gazdasági tevékenységek agglomerálódása egy vállalatdemográfiai modell tükrében.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 51-64. p.
64 Koós Bálint TÉT XXIV. évf. 2010 s 1
Krugman P. (1993) First Nature, Second Nature and Metropolitan Location. — Journal of Regional
Science. 33. 129-144. o.
Krugman, P. (1998) Space: The Final Frontier, Journal of Economic Perspektives. — American Economic
Association. 2.161-174. o.
Krumme, G. (1981) Making it Abroad: The Evolution of Volkswagen's North American Production
Plans. — Hamilton, F.E.I.—Linge, G. (eds.) Spatial Analysis: International Industrial Systems. Wiley,
New York. 329-356. o.
Lösch, A. (1954) The Economics of Location: A Pioneer Book in the Relations Between Economic
Goods and Geography. Yale University Press, New Haven.
Nemes Nagy J. (1998) A tér a társadalomkutatásban. Ember Település Régió sorozat, Hilscher Rezs ő
Szociálpolitikai Egyesület, Budapest.
Rawstron, E.M. (1958) Three Principles of Industrial Location, Transactions of the Institute of British
Geographers. — Regional Studies. 6. 261-272. o.
Rechnitzer J. (1993) Szétszakadás vagy felzárkózás. A térszerkezetet alakító innovációk. MTA RKK, Győr.
Savage, M.—Warde, A. (1993) Urban Sociology, Capitalism and Modernity. Continuum P.G., New York.
Simon, H. (1957) Models of Man. Wiley, New York.
Sorenson, 0.—Audia, P.G. (2000) The Social Strukture of Entrepreneurial Activity: Geographic
Concentration of Footwear Production in the U.S., 1940-1989. — American Journal of Sociology. 106.
324-362. o.
Szelényi, I (1996) Cities under Socialism — and After. — Andrusz, G.—Harloe, M.—Szelényi, I. (eds.)
Cities after Socialism. Blackwell, Oxford. 286-317. o.
Vernon, R. (1971) Sovereignty at Bay: The Multinational Spread of U.S. Enterprises. Basic Books, New York.
Weber, A (1909) über den Standort der Industrien. Mohr, Tübingen.
THE SPATIAL AGGLOMERATION OF ECONOMIC ADTIVITIES
FROM THE PERSPECTIVE OF CORPORATION
DEMOGRAPHICS
BÁLINT KOÓS
In the past few years the spatial shift of economic activities has become a focus of interest
for several reasons in Hungary. Within economics, it is conventionally location theories that
are concerned about the issue of spatiality and seek an answer to the question: which point of
space would offer suitable or optimal conditions for the operation of an enterprise for a given
activity. Each of the three classical location theories can perfectly model the spatial decen-
tralisation of the economy; however, due to their company-centred - micro level - approach,
they cannot or can only with restrictions model a comprehensive process. A population-
centred - corporation demographics - approach seems a more suitable method to apply,
because it allows for a more general model, which can grasp the driving forces and
constraints of economic suburbanisation. This approach, although used in more and more
researches in English, and lately, even in French and Spanish speaking areas, has received
scant attention in Hungary. The theoretical framework for building up the model is based on
the corporation demographics approach, therefore, we examine how the number of
companies changed and what factors influenced the change with particular attention paid to
spatial and neighbourhood influences.