Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 181-196. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s 1 Kitekint ő 181
ROMÁNIAI KIS- ÉS KÖZÉPVÁROSOK
„JELENTÉKTELENSÉGE"
(Romanian Small and Medium Sized Towns —
of No Importance?)
CSÁK LÁSZLÓ
Kulcsszavak:
Románia kisvárosok középvárosok területfejlesztés területi tervezés kormányzat kormányzás
városhálózat regionális politika
Az utóbbi években a kis- és középvárosok szerepe, lehet őségei és feladatai a területfejlesztési diskurzus
kiemelt témáivá lettek. Egyes kutatások szerint arany középutat jelenítenek meg, hozzájárulnak a területi
kohézió megteremtéséhez, képesek vidéki hinterlandjaik integrálására, mások szerint a területfejlesztés
súlypontja a források hatékony és koncentrált felhasználásának érdekében a nagyváros, a metropolisz.
A tanulmány ebben az értelmezési térben keresi a romániai kis- és középvárosok helyét, és vázolja fel a
fejlesztéspolitikai lehet őségeik horizontját, mely csak látszólag sz űkös.
„Nézd, ott az a város elég közel van ahhoz,
hogy oda meneküljek s elég kicsi is. Ott sze-
retnék meghúzódni — ugyanis elég kicsi"
Teremtés, 19:20
Bevezetés
A fenti mottó megegyezik az ESPON' (1.4.1) kis- és középvárosok szerepér ől
szóló tanulmány mottójával. A szerz ők nyilvánvaló szándéka lehetett, hogy bibliai
idézettel erősítsék meg, miszerint a kisvárosok szerepe kitüntetett. Maga az idézet
valójában a héber szövegb ől és egyébként a szövegkörnyezetb ől adódóan sokkal
inkább az ellenkezőjére alkalmast, tekintettel arra, hogy az Isten haragját magára
vonó nagyvárosok elpusztítását megúszni kívánó kiválasztott javasolja menedék-
ként, és kéri az Úr jóváhagyását, amib ől érezhető, hogy olyan jelentéktelen városról
van szó, ami az Úr haragjára sem érdemes. Ezt er ősíti meg a héber változat értelme-
zése is, ahol a kicsiny, apró, jelentéktelen, meglehet ősen pej oratív jelleg ű kifejezés-
sel találkozhat az olvasó.
Ugyanakkor az ESPON másik elemzésének javaslatai (1.1.3) szerint a kevésbé
fejlett gazdaságú országok fejlesztésének érdekében kezdetben, az úgynevezett
phase model alapján, a fejlesztési pólusok kiemelt kezelése a mérvadó, s csak azok
sikerét követően javasolt a policentrikus rendszerre való áttérés. Azaz az ESPON
1.1.3 javaslatának megvalósulása esetén valóban ‚jelentéktelen" helyen érezheti
magát valaki, ahol megvédheti magát a gazdasági fejl ődés megannyi veszélyét ől,
Csák László : Romániai kis- és középvárosok „jelentéktelensége".
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 181-196. p.
182 Kitekint ő TÉT XXIII. évf. 2009 s 1
hiszen fejlesztés nem vagy alig valósul meg — érthet ő tehát a pejoratív jelleg is, leg-
alábbis mikro szinten. Ugyanaz a személy természetesen mezo- és makroszinten
nyilván élvezi majd a sikereket, amelyeket a pólusokra koncentráló fejlesztés lehe-
tővé tesz, ám egy Romániához hasonló szerkezet ű országban, ahol az elérhet őség
javulása igen távoli célnak tűnik (ESPON 1.1.1 és ESPON 1.1.3), a mikro szinten
létező személyek nem tudják megközelíteni a mezo- ésmakroszinten kedvez ő fo-
lyamatok helyszíneit. Ugyanez természetesen érvényes nemcsak a személyekre, de
pl. a gazdasági és kulturális tevékenységeket folytató szervezetekre is.
A policentrikus területfejlesztési elv, amely megjelenik már az ESDP-ben (Euró-
pai Területfejlesztési Perspektíva, 1998), kiemelt szerepet kap az Európai Unió Te-
rületi Agendájában (Lipcse 2007). Ugyanakkor a policentrikusság a koncentráció
regionális politikai elvével kevésbé van összhangban, hiszen utóbbi alapján a növe-
kedési pólusok fejlesztése látszik logikus következménynek, ami alapvet ően a
mainstrem közgazdaságtan agglomerációs el őnyökre vonatkozó leírásai alapján is
nyilvánvalóan indokolható. Sajátos helyzet, hogy Romániában mégis megvalósul a
városfejlesztés tekintetében a policentrikusság alapelve, mivel a Regionális Opera-
tív Program (ROP) — amelyb ől az országban egy létezik, bár megvalósítása a regio-
nális szinten szervez ődő fejlesztési ügynökségekre hárul — egyetlen prioritási tenge-
lyen belül kezeli a városok integrált fejlesztését, s csak a források elkülönítésében,
valamint a tervezés mélységének el őírásában tér el a pólusok és a kis- és középvá-
rosok integrált fejlesztése. Pontosabban fogalmazva, a növekedési fejlesztési pólu-
sok és az úgynevezett városfejlesztési pólusok közt tesz különbséget a román ROP.
Ugyanakkor az ESPON által megfogalmazott úgynevezett (potenciális) vidéki fej-
lesztési pólusokkal (ESPON 1.4.1) összhangban van a román ROP, ha épp a lénye-
gét véti is el, amikor vidéki helyett városit mond a ROP a 10 000 lakosnál nagyobb,
II. és III. rangú városok pályázatai esetén. A kérdés tehát az, hogy milyen összefüg-
gésben, milyen értelemben és milyen feltételek megléte esetén törhetnek ki a „jelen-
téktelenségb ől" a romániai kis- és középvárosok, különös tekintettel a nagyvárosi
centrumoktól távol találhatókra.
A területfejlesztés jogszabályi környezete Romániában
Az ESPON és a román területfejlesztés által használt település-hálózat leírás nem
egyezik meg, ezért érdemesnek tűnik összefoglalni a vizsgált tagállam jogi szabá-
lyozását. A romániai területfejlesztési rendszert meghatározó, olyan jelleg ű szakpo-
litikai dokumentum, mint Magyarországon az Országos Területfejlesztési Koncep-
ció, nem létezik. A 2004-ben kormányra került er ők ugyan belekezdtek a tervezésé-
be, s készültek is háttér-elemzések és térképek, amelyeket több alkalommal is be-
mutattak el őadásokon, ám a koncepció nem készült el. Hozzá kell tenni, hogy látens
módon már korábban is létezett ilyen jellegü terv, legalább elképzelés szintjén,
Nemzeti Területfejlesztési Program munkacím alatt, hiszen az ESPON 1.1.3 hivat-
Csák László : Romániai kis- és középvárosok „jelentéktelensége".
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 181-196. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s 1 Kitekint ő 183
kozik egy minisztériumi nyilatkozatra, amely a következ őket emeli ki, mint Romá-
nia területfejlesztési céljait:
- A városhálózat policentrikus jellegének er ősítése.
- A kis- és középvárosok szerepének er ősítése.
- A vidéki térségekben az életfeltételek romlásának megállítása.
Tekintettel arra, hogy az ESPON Romániára vonatkozó bemutatóiban pontatlan-
ságok és tévesztések találhatók, fontosnak tartjuk a területfejlesztés tényleges rend-
szerének ismertetését, annak ellenére, hogy a tervezéselmélet és a kortárs gyakorlat
is egyre kevésbé tartja hatékonynak a jogszabályokban rögzített, hierarchikus rend-
szereket a fejlesztés szempontjából (Campbell-Fainstein 2005; Healey 2006;
2007), ugyanis ahol a kollaboratív tervezés-elmélet szerint jótékony hatású hálóza-
tok és azok minősége nem megfelel ő, ezekre a rendszerekre is támaszkodni kell
(ESPON 2.3.2), s az ezáltal adott struktúrák mindenképp tovább léteznek a hálóza-
tosodott világban is.
Kézzelfogható dokumentum a 2001. évi 350. törvény, mely a területfejlesztés és
az urbanisztika szabályozását tartalmazza. Eszerint a területfejlesztés alapvet ő célja
a gazdasági, társadalmi, környezeti és kulturális politikák harmonizálása az ország
területén, helyi és országos szinten meghatározva, az ország különböz ő területei
közti egyensúly biztosítása érdekében szervezve a fejlesztést a kohézió és a gazda-
sági és társadalmi kapcsolatok hatékonyságának növelése érdekében.
A területfejlesztés elvei a törvény értelmében Romániában:
- hierarchizálás,
- kohézió,
- területi integráció
nemzeti, regionális és megyei szinten.
A törvény szerint a területfejlesztés alapvet ő célkitűzései a következők:
- A régiók és a zónák kiegyensúlyozott gazdasági és társadalmi fejlesztése.
- Az emberek és az emberi közösségek életmin őségének javítása.
- A természeti erőforrások felel ős kezelése és a természet védelme.
- Ésszerű területhasználat.
A jogszabály az urbanisztikát olyan tevékenységként értelmezi, amely rövid, kö-
zép- és hosszú távú stratégiák alapján élénkíti a települések komplex fejl ődését.
Alapvető célkitűzései a következők:
- A diszfunkcionális zavarok és az infrastruktúrához, közszolgáltatásokhoz és
megfelelő lakóhelyhez való hozzáférés biztosítása révén javítja az életmin őséget.
- A gyerekek, idősek és fogyatékkal él ők elvárásainak megfelel ő feltételeket teremt.
- A városi (urbanistice) funkciókkal összhangban hatékony területhasználatra
törekszik.
- Ellenőrzi a beépített terület terjeszkedését.
- A természetes és épített örökséget védi és hasznosítja.
- Az épületállomány min őségének javulását biztosítja.
- Óvja a településeket a természeti katasztrófáktól.
Csák László : Romániai kis- és középvárosok „jelentéktelensége".
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 181-196. p.
184 Kitekint ő TÉT XXIII. évf. 2009 s 1
A területfejlesztésnek a törvény értelmében a következ ő alapdokumentumai vannak:
- Nemzeti Területfejlesztési Terv,
- Regionális Területfejlesztési Terv,
- Általános Urbanisztikai Szabályozás,
- megyei területfejlesztési tervek,
- zonális területfejlesztési tervek,
- általános urbanisztikai tervek,
- zonális urbanisztikai tervek,
- részletes urbanisztikai tervek.
A megyei szint esetében érdekes megjegyezni, hogy a megye területfejlesztési elvei-
nek kijelölése a prefektus joga és kötelessége, míg a megyei tanácsok 3 fogadják el a
területfejlesztési terveket. Az építésügyi hatóság dekoncentrált (nem decentralizált)
szervként létezik, de csak a közpénzb ől megvalósuló beruházások esetén kell engedé-
lyért ide folyamodni. Az építési engedélyek kibocsátása a helyi és a megyei tanácsok
hatáskörébe tartozik. A megyei és a helyi tanácsok mellett a döntések min őségének
javítása érdekében a hivatalok létrehozhatnak úgynevezett területfejlesztési és urba-
nisztikai bizottságokat, engedélyezési, technikai szakért ői és tanácsadói szereppel.
A Nemzeti Területfejlesztési Terv egyes részei törvény-csoportot alkotnak. Ezek
közül jelen tanulmány céljával összhangban a településhálózatra vonatkozó részt
mutatjuk be részletesebben, azaz a 2001. évi 351. törvényt. A törvény értelmében
Romániában kétféle település található, azaz városi (urbane) és vidéki (rurale),
melyek ezen csoportosításon kívül úgynevezett rangok (ranguri) szerinti hierarchi-
kus rendszert alkotnak. A nulladik rang Bukarestet, a f ővárost jelöli, melyről a tör-
vény kimondja, hogy európai fontossággal bíró város. Az I. rangú városok olyan
municípiumok, amelyek nemzeti fontossággal bírnak és egyúttal európai szint ű ha-
tás lehető ségét hordozzák. A II. rangú városok azok a municípiumok, melyek több
vagy egy megyére kiterjed ő fontosságúak, vagy szerepet játszanak a településháló-
zat egyensúlyában. Az egyéb városok III. rangúak. Azon falvak, amelyek község-
központok, IV. rangúak, míg a településhálózat alsó szintjén a községekhez vagy
városokhoz tartozó falvak találhatók.
A város és a municípium cím a területi közigazgatásról szóló 2001. évi 215-ös
törvény alapján került meghatározásra, alapvet ően közigazgatási szempontok alap-
ján. A rangok szerint hierarchizált településhálózat tehát els ő közelítésben három
tényezőt vesz figyelembe:
- a település városi vagy vidéki jellege,
- európai vagy országon belüli jelent ősége,
- közigazgatási hierarchián belüli szintje.
A rangok közötti mozgás törvény révén valósulhat meg, a valós adatok figyelem-
bevételével, és helyi népszavazás meger ősítése is előfeltételt képez. Utóbbi furcsá-
nak tű nik, ha figyelembe vesszük, hogy a szempontrendszer egyik eleme sem függ
a település lakosságának véleményét ől. Ugyanakkor a törvény rendelkezik arról is,
hogy melyek a közigazgatási funkciók szerinti besorolás (város és municípium)
Csák László : Romániai kis- és középvárosok „jelentéktelensége".
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 181-196. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s 1 Kitekint ő 185
előfeltételei (így pl. lakosságszám, nem agrár-foglalkoztatottak aránya, ivóvízellá-
tás, oktatás stb.), majd megjegyzi, hogy a felsorolt mennyiségi és min őségi muta-
tóknak jelenleg több város és municípium sem felel meg. A rangok szerinti besoro-
lás szempontrendszere a következ ő :
- földrajzi elhelyezkedés (geostratégiailag fontos helyen található, csak 0 és I.
rang esetén kell figyelembe venni) vagy megyeszékhelyi rang (utóbbit csak a
II. rang esetén vizsgálják);
- lakosságszám
- 200 000 fölött I. rang,
- 50 000 és 200 000 között II. rang, amennyiben megyeszékhely,
- 25 000 és 70 000 között II. rang, amennyiben nem megyeszékhely,
- 5 000 és 30 000 között III. rang;
- vonzáskörzet (hatás-zóna)
- 200 és 500 ezer közti lakos és 60-80 km: II. rang, megyeszékhely,
- 30 és 100 ezer közti lakos és 20 km: II. rang, nem megyeszékhely,
- 5 és 40 ezer közti lakos és 10-20 km: III. rang.
További vizsgálati szempontok:
- elérhetőség,
- gazdasági funkciók,
- közigazgatás és igazságszolgáltatás,
- kultúra,
- kereskedelem és szolgáltatás,
- turizmus,
- pénzügyi funkciók,
- sport,
- környezetvédelem,
- vízközművek,
- egyházak,
- szállítás és kommunikáció,
- közrendvédelem és közbiztonság.
A törvény figyelmet szentel a hálózat alacsonyabb szintjein található, úgynevezett
IV. és V. rangú településekre is. A törvény korlátozza a községek rendszerének
elaprózódását, ezért legalább 1500 lakost, kiegyensúlyozott költségvetés lehet ősé-
gét, belső közúti vagy vasúti kapcsolatok, valamint az alapvet ő közintézményekhez
szükséges épületek meglétét írja el ő. Ennek ellenére sok helyen, különösen az erdélyi
területeken jellemz ő a korábban önálló községek önállósulási törekvése, ami a
negyvenes években vagy a századfordulón épült infrastruktúra miatt viszonylag
könnyen megvalósulhatott4.
A települések közötti együttműködésnek Romániában három formája lehetséges.
Így az egyesületekről szóló jogszabály szerint, mint jogi személyek alkothatnak
egyesületet - a Hargita megyében a kilencvenes években magyarországi mintára lét-
rehozott kistérségi társulások ezt az utat választották, azonban nem vált általánossá,
Csák László : Romániai kis- és középvárosok „jelentéktelensége".
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 181-196. p.
186 Kitekint ő TÉT XXIII. évf. 2009 s 1
mert az országos politika nem támogatta, s ahol más megyékben ezzel próbálkoz-
tak, ott a prefektusi hivatal megvétózta a helyi tanácsok határozatait, amit a köz-
igazgatási bíróság rendre helybenhagyott (Csák 2006).
A másik formát a 2001. évi 350. Területfejlesztési törvény biztosítja, amely a
municípiumok környezetében található települések társulását jogi személyiség nél-
kül, úgynevezett metropolisz övezetek formájában engedélyezi. Mivel a törvény
nem rendelkezik a metropolisz övezetek státusáról és a bejegyzés módjáról, ezért
ezeket is egyesületként jegyezték be Romániában. A metropolisz övezetek esetében
a már említett zonális területfejlesztési tervek készíthet ők, szabályozási eszközt
adva az övezetek kezébe.
A harmadik lehetőség a 2001. évi 215. (közigazgatásról szóló) törvény 2006-os
módosítása óta létezik. Az önkormányzatok úgynevezett közösségközi fejlesztési
társulásokat5 hozhatnak létre, melyek már jogi személyiséggel rendelkezhetnek és
hivatalt is működtethetnek. A jogi szabályozás hiányossága miatt jelenleg ezeket is
egyesületként lehet csak bejegyeztetni a bíróságon. Az egyesülések sajátossága,
hogy egy település akár többnek is tagja lehet, és nem írtak el ő területi szomszédsá-
got sem, így tetsz őleges számú és célú ilyen egyesület hozható létre, minden meg-
kötöttség nélkül 6.
A romániai politika nem segíti és nem ösztönzi az egyes területi igazgatási egysé-
gek közötti együttműködési lehet őségek egyik formájának a kialakítását sem. A
fejlesztéspolitikai környezet sem kedvez ő . Ugyanakkor egyetlen téren mégis el őre-
lépés tapasztalható, ugyanis Románia a Környezetvédelmi Operatív Programot
(KOP) úgy alakította ki, hogy a csatlakozási szerz ődésben vállaltakkal összhangban
a vízközművek kialakítása és fejlesztése csak úgynevezett regionális szolgáltatók
révén történhet. Ennek alapján a KOP el őírása szerint legalább megyei szinten kell
létrehozni a szolgáltatókat és az infrastruktúra tulajdonosai csak a 2001/215. tör-
vény szerinti egyesülések lehetnek. Ez részben azt jelenti, hogy a megyéket újra
leképezve jönnek létre 2008 folyamán a vízközm ű célú egyesülések. A képet persze
kicsit árnyalja, hogy mivel a közm ű területfejlesztési kérdés, ezért az ezt is magá-
ban foglaló úgynevezett rendezési terveket a megyék szintjén dolgozzák ki és a
megyei tanácsok — tehát nem az egyesülések, nem a helyi tanácsok — fogadják el.
Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a partnerség kikényszerített vagy
formális változatai a valóban meglev ő együttműködési és hálózatosodási potenciált
jelentő sen csökkentik (McCarthy 2007).
Végül a területfejlesztés szempontjából releváns területi igazgatási szinteket is ér-
demes áttekinteni. Mivel az Alkotmány szerint csak két ilyen szint létezhet, azaz a
központi és a helyi szint, ezért a 2001. évi 215. törvény is ezeket különbözteti
meg. A helyi szint két szerepl ője a községi, a városi vagy a municípiumi szint, illetve
a megyei szint. Érdekes megjegyezni, hogy a korábban tervezett új közigazgatási tör-
vény tervezetében szerepl ő regionális szint is helyi címke alatt szerepelt (Csák 2006).
Az egyes helyi területi igazgatási szintek nincsenek egymással hierarchikus vi-
szonyban. A megyéknek nincs szabályozási joguk a városok vagy községek vonat-
kozásában, leszámítva a megyei területfejlesztési terv szabályozási részének alkal-
Csák László : Romániai kis- és középvárosok „jelentéktelensége".
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 181-196. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s 1 Kitekint ő 187
mazását, amely terv megléte azonban nem kötelez ő, s így gyakorlatilag üres terv-
szintről beszélhetünk. Azonban informális módon mégis nagy a megyék befolyása,
kettős okból adódóan.
Egyrészt ugyanis a megyék kezelésében vannak az úgynevezett megyei utak, s így
az egyébként is rossz infrastruktúrájú községeket az országos közlekedési hálózatba
bekapcsoló utak felújítása, rehabilitácója meglehet ősen nagy érdekérvényesít ő po-
tenciált jelenít meg a megyei döntéshozók oldalán. Másrészt az ország kiegyensú-
lyozott fejlesztése szempontjából, összhangban a szubszidiaritás elvével, a kormány
költségvetési „visszaosztásokat" eszközöl a községek fejlesztése érdekében, s ezek
elosztását a megyei szükségletek figyelembevételének szempontját követve a
megyei tanácsokra bízza. Az egyébként meglehet ősen forráshiányos községek nyil-
vánvalóan örömmel fogadják ezeket a forrásokat, ezzel a megyei utaknál jelzett
informális lehetőségeknek nyitva teret. A probléma ugyanaz, mint amit Healey
(2007) jelez a küls ő forrásoktól való túlzott függés kapcsán: a helyi és regionális
fejlesztések szabadságfokának nemkívánatos csökkenése.
Érdekes megjegyezni, hogy amit az egyes városok különböz ő helyzetekben kimu-
tatható, egészen eltér ő tulajdonságairól elmondhatunk (Healey 2006), az itt is érvé-
nyesül, azaz a megyei szint egészen nem government, sokkal inkább (rosszul értel-
mezett) governance jelleggel képes hierarchikus viszonyt kialakítani ott, ahol való-
jában deklaráltan nem lehet.
A diskurzusra vonatkozó megfontolások
Tekintettel arra, hogy egyrészt a területfejlesztési paradigmák, akárcsak más
tudományos diksurzusok, több, sajátos és eltér ő nyelvet feltételeznek, másrészt arra,
hogy a nyelvek fontos ismertet őjegye, hogy az egyiken megfogalmazott állítások
egy másik nyelvre lefordíthatók, ezért fontosnak tartjuk, hogy mintegy rendet téve a
különböző diskurzusok között (tagállami és közösségi jogszabályok, döntéshozók
elképzelései, magyarországi és erdélyi területfejleszt ői narratívák stb.) kijelöljük azt
a nyelvet, amire megkíséreljük lefordítani a vizsgált területi egység tulajdonságait.
A nyelv-választás egyúttal óhatatlanul értékítéletet is jelent, hiszen minden tudomá-
nyos nézőpont, paradigma eleve tartalmaz implicit módon ilyeneket — feltéve, hogy
nem maradunk a pozitivizmus comte-iánus rendszerén belül. A kiválasztott területfej-
lesztési nyelv az ESPON által alkalmazott paradigma. A továbbiakban az itt megfo-
galmazódó, nyelvbe kódolt — ám explicit — tartalmakat kívánjuk összefoglalni, ennek
a paradigmának a narratívájába helyezkedve kíséreljük meg „elmesélni" a tanulmány
tárgyát. Természetesen ennek az eljárásnak számos kockázata van, hiszen egyrészt
szakítást jelent az erdélyi és magyarországi szakmai körökben zajló, székelyföldi
„modernizációval" kapcsolatos diskurzusokkal, másrészt pedig, mivel helyi (mikro)
nézőpont helyett európai (makro) néz őpontot választunk, azt kockáztatjuk, amit a
Radnóti idézet sugall, azaz, hogy „Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj"7.
Csák László : Romániai kis- és középvárosok „jelentéktelensége".
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 181-196. p.
188 Kitekint ő TÉT XXIII. évf. 2009 s 1
Az ESPON paradigmáját természetesen mindenek el őtt az Európai Területfejlesz-
tési Perspektíva (ESDP, 1998) gondolatvilága határozza meg, így kiemelten kezeli a
policentrikus hálózatok, rendszerek makro, mezo és mikroszinten való alkalmazá-
sát, s elemzésekkel támasztja alá ennek létjogosultságát.
Azaz röviden összefoglalva a policentrikus hálózat alapelvén kívül, természetesen
azzal szoros összefüggésben a városi és vidéki terek kapcsolatainak min ősége, a
kis- és középvárosok szerepének értelmezése, a városi funkciók, a vidéki terek vo-
natkozásában kiemelten a Közös Agrárpolitika területi és kohéziós hatásának érté-
kelése, romániai térről lévén szó, az el őcsatlakozási támogatások értékelése, vala-
mint a governance megjelenésének leírása és az ezzel kapcsolatos javaslatok az
európai területi tervezés számára.
Város és vidék dinamikája
A térstruktúra (Faragó 2007) mint, a társadalmi és gazdasági jelenségek térbeli
megjelenési formájának kitüntetett pontjai, s űrűsödési területei a települések, me-
lyek így jellegükb ől adódóan komplex térbeli képz ődmények, s mivel társadalmiak
is, ezért történeti jelleggel is bírnak. Ezen a ponton természetesen utalni kell arra a
vitára is, amely a társadalmi valóság (Bourdieu) vagy életvilág (Healey), máskor
természetes világ (Husserl) konstituált vagy konstituáló jellegére vonatkozik, azon-
ban ennek részleteibe ezen a helyen nem bocsátkozunk. Akárhogy is van, a térbeli
folyamatok dinamikus jellegét már a preszókratikus filozófia is felismerte, ami a
„Minden folyik" maximájában került tömör összegzésre. A folyamatosan változó,
térbeli és időbeli kötődésekkel rendelkez ő térstruktúra-elemeknek és magának a
térstruktúrának az értelmezésére számos térracionalizálási kísérlet zajlott (Faragó
2007), melyeknek — mivel nyilvánvalóan nem valósítható meg a kutató, az elemz ő
teljes függetlensége (Wong 2006) saját történetét ől és az elemzés céljától, eseten-
ként megrendel őjétő l — mélyreható következményei vannak, amennyiben a gyakor-
latba is átültetésre kerülnek (Ferlie et al 2007).
Ebben az összefüggésben értelmezend ő Faragó (2006) tanulmánya is a magyaror-
szági területpolitika koncepcionális megalapozásáról, melynek fókuszában a városok
fejlesztése áll. A szerz ő itt egyértelmű en az angolszász vidékfejlesztésben is
(Goodwin 1998; Planning... 2000; Hall 2004; ESPON 1.1.2 2005; Csák 2006) meg-
jelenő jövő beli feladatokat és funkciókat lát, amelyeket a falvaknak el kell látniuk.
Ezek a funkciók a poszt-produktivista vidék posztmodern képével szinte teljes
egyezést mutatnak, azzal a fontos és a magyarországi helyzetre nagymértékben fi-
gyelemmel levő kiegészítéssel, hogy a vidékpolitika eszköztárában a tartós válság-
kezelésnek is meg kell jelennie.
A Pahl (1966) cikke óta vitatott, ám több szempontból is helytálló értelmezés sze-
rint a városi és a vidéki területek mechanikus és leegyszer űsítő szétválasztása nem
érvényes (ESPON 1.1.2 2005) és ennek megfelelően a területi tervezésben is
Csák László : Romániai kis- és középvárosok „jelentéktelensége".
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 181-196. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s 1 Kitekint ő 189
nagyobb hangsúlyt kell fektetni a város-vidék kontinuumra, hiszen a városi és vi-
déki terek valójában interdependenciában állnak (ESDP, 1998) és ezért a bels ő kap-
csolatok, kölcsönhatások mentén értelmezend ő a fejlesztés kérdése.
A városi és vidéki terek közötti kölcsönhatások értelmezésére általánosan alkal-
mazható leírást találunk az ESPON (1.1.2) (2005) városi és vidéki partnerséget
vizsgáló elemzésében. Bár felvethet ő lenne a kérdés, hogy miként valósulhat meg
kölcsönhatás és javak vagy személyek áramlása egy kontinuumon belül, ahol nincs
két szereplő, érdemes vázlatosan ismertetni ezeket. A városi térbe beáramlik ezek
szerint:
- a munkaerő,
- a vásárlók és egyéb fogyasztók,
- a kulturális tevékenységeket igénybevev ők,
- az élelmiszer, a víz és egyéb er őforrások.
Ugyanakkor kiáramlik:
- a szennyezés és a hulladék,
- a migráció révén a lakosság egy része.
Kétirányú mozgást feltételeznek:
- a képzés és az oktatás terén,
- a kikapcsolódás és a turizmus terén.
A városi és vidéki terek közötti együttm űködés változásának számos mozgató-
rugója van. Így különösen a gazdasági tevékenységek megváltozott mintája, az
innováció és a tanulás új dinamikája, a demográfiai összetétel alakulása, az élet-
módok jelentős átalakulása, a kultúra és az identitások átstrukturálódása, a fenntart-
ható fejlődés eszméje, az irányítás és tervezés el őtt álló újszerű kihívások. Az új
folyamatok nyilvánvalóan megváltoztatták a vidéket és a várost egyaránt, a kapcsola-
tok a fent említett okokból is sokkal összetettebbek és dinamikusabbak lettek, s a mo-
bilitási és IKT lehetőségek térnyerésével ezek a folyamatok tovább gyorsulhatnak.
Az ESPON 1.1.2 elemzései, melyek a városi és vidéki területek közötti kapcsola-
tokkal foglalkoznak, alapvetően egy poszt-produktivista vidéket feltételeznek,
amely a posztmodern vidék-koncepciók sajátossága. Természetesen ebb ől adódóan
a produktivista területekre, s őt, a modernizáció által mindeddig elkerült területekre
egy ilyen értelmezésb ől következő politikai döntések és fejlesztési javaslatok drasz-
tikus változásokat eredményezhetnek. A vidéki idill angolszász fogalmában
(Goodwin 1998; Csák 2006; Healey 2006; Watkins-Jacoby 2008) rejlő értelmezések
nyilván nem mindenben fedik a valóságot, azonban éppen a brit példák utalnak jól
arra, hogy az ilyen értelmezési keretek hogyan befolyásolják a vidéki valóságot.
A vidékről és a vidék jövőjéről (Elands-Praestholm 2007; Megyesi 2007a; 2007b)
alkotott kép természetesen eltérhet a tényleges szerepl ők, a városlakók és akár az
egyének szintjén is. Ebben az összefüggésben a vidéki idill mivel nem igazán létezik a
földek tulajdonosai - legyenek bár városiak vagy falusiak - percepciójában, s ugyan-
így nem mutatkozik helytállónak a városi és vidéki vidék-reprezentációk er őteljes
eltérése sem, ezért valójában Sartre-i értelemben vett regulatív ideáról (Sartre 1960)
Csák László : Romániai kis- és középvárosok „jelentéktelensége".
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 181-196. p.
190 Kitekint ő TÉT XXIII. évf. 2009 s 1
van szó, ami inkább az axiológiai „kellés", a „Sollen" tárgyát képezi, azaz normatív,
akár ideologikus jelleg ű, semmint jelenbeli helyzet leírására alkalmas koncepció.
A városi és vidéki területek kapcsolatait vizsgálva az ESPON tanulmány arra a
következtetésre jut, hogy az intenzív kölcsönhatások révén els ősorban azok a vidéki
területek nyertesei ezeknek a folyamatoknak, amelyek jó elérhet őséggel és határo-
zott karakteren alapuló vonzer ő vel rendelkeznek, s egyúttal diverzifikált városi
központok közelében találhatók. A kérdés itt is felmerülhet, hogy a többi vidéki
területtel - b őven van belő lük, látni fogjuk! - mi lesz, amire csak részleges megol-
dást szolgáltat az ESPON 1.4.1 (2006) elemzése, amely a kis- és középvárosok
megerő södésében látja a nagyobb városi központoktól távol található vidéki terek
településhálózatba és fejl ő désbe való integrálásának esélyét. Ennek alapján a nem
nagyvárosi centrum közelében lev ő, és nem is prosperáló SMESTO-k szomszédsá-
gában levő vidéki területek esetén a Faragó (2006) által jelzett tartós válságkezelés
jöhet számításba. Ezekre a területekre továbbra is érvényesek Jacques Delors sza-
vai, aki így fogalmazott: "Fennáll a veszélye annak, hogy a jöv őben a hatvan év
feletti lakossággal rendelkez ő és minden szolgáltatást nélkülöz ő területek szó
szerint ezrei jelennek meg ... minden korábbit meghaladó vidéki elnéptelenedés
veszélyével állunk szemben" (idézi McDonagh 2006, 356).
Governance a területfejlesztésben: kollaboratív tervezés
Az ESPON 2.3.2 alapján a kiegyensúlyozott területi fejl ődésnek conditio sine qua
fonja a különböző területi szinteken megfogalmazódó közös és elfogadott területi
jövőképek megalkotása, melyek a területi governance által valósíthatók meg. A terü-
leti governance ebben az összefüggésben olyan szervezési és koordinációs folyamatot
feltételez a szerepl ők között, beleértve a különböz ő területi szinten létez ő, de érin-
tett szerepl őket is, amely hozzájárul a területi t őke kialakításához és folyamatos
(újra)termeléséhez. Mindezt azonban nem destruktív módon, hanem a fenntartható
fejlő dés elvével összhangban teszi, a területi kohézió minden területi szinten való -
azaz a nem csak a kohéziós politika NUTS 2-es (NUTS 2003 módszertan szerinti)
szintjeire leszűkített (Csák 2006) - javítása érdekében.
A felbecsülhetetlen sokszínű ség és egyediség, ami a területi governance különböző
formáit jellemzi, tükrözi az európai terek változatosságát, de természetesen nem
korlátozódik a jogszabályokban rögzített területi igazgatási, irányítási és együttm ű-
ködési megoldások alapvet ően government jellegű világára. A sokszínű terekben
létesülő területi tőke a következő tőke-mozzanatokból tev ődik össze:
- intellektuális tőke
- társadalmi tőke
- materiális tőke
- kulturális tőke
- földrajzi tőke.
Csák László : Romániai kis- és középvárosok „jelentéktelensége".
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 181-196. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s 1 Kitekint ő 191
A kiegyensúlyozott területi fejlődés eléréséhez szükséges, governance által meg-
valósuló és kialakuló területi jöv őképek megalkotásának elengedhetetlen eleme és
nem csak külsőleg előírt eszköze a partnerség és a participáció. Az együttm űködés e
két formája a governance lényegi mozzanatait jelentik. Ugyanakkor nem feledkez-
hetünk meg arról sem, hogy a governance sokszínűsége egyúttal a történetiségb ől, a
múltban való lehorgonyzottságból adódóan különböz ő kompetenciákat is jelent az
egyes területeken. Azaz a területi jöv őképek kialakításának és megvalósításának
előfeltétele a következ ő tényezők együttes és összehangolt jó m űködése:
- meglevő vagy kialakuló tapasztalat;
- új formák kialakulása, az ezekre való nyitottság és flexibilitás, valamint külö-
nösen a kevésbé tapasztalt területeken a régi, kodifikált, government típusú
struktúrák meg őrzése és beillesztése a rendszerbe;
- a területi intelligencia felhalmozása és a bizalom légkörének kialakulása, ami a
posztmodern fejl ődés-elméletek elengedhetetlen eleme;
- társadalmi részvétel biztosítása, különösen azokon a (mikro) szinteken, ahol
erre megfelel ő módszerek és lehet őségek állnak rendelkezésre az érintettek vi-
szonylag kis számából adódóan.
Az ESPON dokumentumai több helyen is az úgynevezett kollaboratív tervezés
(Goodwin 1998; Brunori—Rossi 2006; Connely 2006; Healey 2006) gyakorlatát
ajánlják, mint követend ő módszert, mely azonban nem tévesztend ő össze a vállalati
szervezés- és vezetés-elméletben meghonosodott heterarchia gyakorlatával, amit
meglehetős óvatossággal javasolt kezelni.
Az ESPON 1.1.2 (2005) határozott véleményt képvisel pragmatikus megközelítése
alapján a közjó fogalma kapcsán is, ugyanis nem megy bele a filozofikus és gyak-
ran parttalan értelmezések versenyébe, hanem annak tudatában, hogy a poszt-
modern korban a közjó is csak narratív választás kérdése (Ferke et al 2007), társa-
dalmi részvételt javasol, mint a tervezésben a közjó megjelenítésének garanciáját.
Mivel némileg leegyszerűsítésnek tűnő megoldásról van szó, ami egy komplex és
dinamikus hálózatokból álló világ értelmezése során aligha megengedhet ő, utalnunk
kell arra, hogy a közjó és a közérdek fogalma, mint történetileg kialakult fogalom
valójában üresnek tekinthet ő, amennyiben posztmodern szövegösszefüggésben
használjuk, így különösebb veszélyt nem jelent a gyakorlatra nézve, inkább csak
deklaratív jellege van szerepeltetésének, illetve a múlt tervezési nyelv-hagyománya
(lásd különösen: Új Athéni Charta) felé tett gesztusnak tekinthet ő.
Ugyanakkor a közjó és általában a jó mégis megjelenik a participáció kapcsán,
csakhogy nem elméleti, hanem gyakorlati szinten. A participációs eszközöket az
Arnstein-létra (Arnstein 1969) szerint nem-részvételi, csupán manipulációs vagy
terápiás fokán alkalmazó „mélyzöld" gyakorlat (Horst, van der 2007; Wustenhagen
et. al 2007), mely a népességet leginkább átnevelend ő NIMBY8-nek tartja, azaz
olyanok gyülekezetének, akik egyetértenek a környezetvédelem hasznos elveivel,
csak nem szeretnék, hogy a „hátsó udvarukon" hozzák létre a zárt rendszer ű állati-
fehérje feldolgozó üzemet például. A probléma leírására pontosabb fogalomnak
Csák László : Romániai kis- és középvárosok „jelentéktelensége".
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 181-196. p.
192 Kitekint ő TÉT XXIII. évf. 2009 s 1
tűnik a LULUS (Healey 2007), azaz a helyben nemkívánatos területhasználat, mely
jobban visszaadja a gyakorlatban megjelen ő szituáció lényegét és nem tartalmaz
pej oratív jelleget sem.
A LULU/NIMBY effektus jellemz ő példája a politikai t őkéjét féltő megyei struk-
túrák által külső közpénzb ő l megvalósítani tervezett székelyföldi regionális hulla-
dékkezelő ügye, amelyet a LULU-tól tartva a közszféra addig halasztgatott, képte-
lennek mutatkozván a helyszín kijelölésére is, amíg külföldi befektet ő révén 2008
ő szén üzembe helyeztek egy egyébként EU-konform, ám magánkézben lev ő regio-
nális hulladékkezel őt. A példa csak megerősíti a government és a governance kö-
zötti hatékonyságbeli különbségek meglétét.
Következtetések
A vidéki területek fejlesztésében az ESPON 1.4.1 (2006) szerint kiemelten fontos
szerepük van a kis- és középvárosoknak (SMESTO), melyek leírásához multidisz-
ciplináris eszköztárat alkalmaztak. A SMESTO-k kitüntetett szerepe közvetlenül
levezethető a több területi szinten is alkalmazható policentrikus célkit űzésből. S bár
jelen tanulmány mottója és az ESPON 1.4.1 (2006) értelmezése szerint az eredeti
bibliai jelentéssel ellentétesen a SMESTO-k pozitív aspektusait kell hangsúlyozni
és tervezési eszközökkel er ő síteni, ezt nem szabad úgy értelmezni, mintha a
SMESTO-kból kisméretű nagyvárosokat kívánnának kreálni. A SMESTO tehát önálló
minő ség a település-hálózatban, amely gyakorlatilag a metropoliszok (MEGA-k) és a
vidéki terek közti kapcsot jelenti. Ebben az összefüggésben a SMESTO-k fejlesztésé-
nek kulcsa kettő s: egyrészt szükségük van a MEGA-kkal való jó szomszédságon vagy
hálózatosodáson alapuló együttm űködésre, másrészt pedig életképességük feltétele a
megfelelő vidéki hinterland megléte. Így a SMESTO-k egyrészt integrálják saját vi-
déki hátországukat, másrészt biztosítják a MEGA-kban megvalósuló gazdasági növe-
kedés kisugárzó hatásának megjelenését saját területükön, beleértve hátországukat is.
Ennek fényében értelmezhet ő újra a fejezet és az ESPON 1.4.1 (2006) mottója,
ugyanis valóban a SMESTO-k tűnnek annak az „arany középútnak", amely a terü-
letfejlesztésben kiküszöbölhet ővé teszi a MEGA-k és falvak hátrányait egyaránt.
Az ugyanakkor közgazdaságtani közhely, hogy a méretgazdaságosság nélkül az
agglomerációs el őnyök nem jelennek meg. Mi történik tehát azokkal az úgynevezett
periférikus SMESTO-kkal, amelyeknek nincs elérhet ő közelében MEGA? Az ESPON
álláspontja szerint ebben az esetben a nagyobb térségben található SMESTO-k partner-
ségen alapuló hálózatának kialakítása esetén lehet őség van olyan SMESTO-kból álló
rendszerek kialakítására, amelyek fel tudják mutatni az agglomerációs el őnyöket.
Csák László : Romániai kis- és középvárosok „jelentéktelensége".
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 181-196. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s 1 Kitekint ő 193
Amennyiben a SMESTO tehát MEGA(k)-hoz integrálódik vagy elszigetelt eset-
ben más SMESTO-kkal hálózatosodik, úgy el tudja látni funkcióit, melyek alapér-
telmezésben a következ ők (Elsasser 1998):
- ellátási, kínálati funkció,
- lakófunkció,
- kulturális funkció,
- helyi piaci funkció.
A helyzet pontosabb értelmezéséhez azért utalni szeretnénk az ESPON 1.1.1-ben
(2005) megjelenő térgazdaságtani összefüggésre, mely szerint a szállítási költségek
csökkenése és a méretgazdaságosság növekedése együttesen polarizációhoz vezet.
Azaz nem olyan egyszerű a képlet, hogy ha az elérhet őséget (gyors és olcsó szállí-
tás) kiépítjük a SMESTO-k és a MEGA-k között, akkor a SMESTO-k fejl ődésnek
indulnak, hiszen elég csak mikro szinten belegondolni a SMESTO-ban m űködő
vállalkozó dilemmájába, mi szerint ha már elérhet ő számára a MEGA nagy piaca,
akkor talán érdemesebb lemondania a SMESTO kis piacáról, és a nagy piac közelébe
helyeznie át telephelyét. Azaz a helyzet korántsem egyszer ű, s könnyen belátható,
hogy már csak ezért szükség van a több szint ű (multi-levet) partnerségek kialakítá-
sára és a közösen összeállított területi jöv őképek megvalósítására.
A partnerségek — nemcsak a multi-level partnerségek — el őnyeit az ESPON a kö-
vetkezőkben foglalja össze:
- szinergiák alakulnak ki,
- konszenzus épül,
- nagyobb költségvetés áll rendelkezésre,
- nő a helyi fejlesztési potenciál,
- erősödik a területi marketing,
- a folyamatok koordinálhatók,
- épül a bizalmi légkör, és növekedést el ősegítő (pro-growth) politikai környezet
alakulhat ki.
Azaz, ha a partnerség rendszerének el őnyeit és a policentrikusságból adódó vá-
roshálózat-politikát együttesen értelmezzük, akkor az ismert mesét l° át kell írnunk,
ugyanis a „farkas-barkas" a partnerség révén belátja, hogy nem jó, ha minden hatá-
ron túl csak a méretgazdaságosságára hivatkozik, s így az erdei állatok a kiépült
bizalom légkörében szinergiát alkotnak, egyesítve er őiket kimásznak a gödörb ől.
A kérdés csak az, hogy nem feledkezünk-e meg valakir ől a mesében? Hiszen
makro- és mezoszinten valószín űleg így ér véget a történet, azonban az el őcsatlako-
zási források felhasználását vizsgálva az ESPON 2.2.2-ben (2005) azt olvashatjuk,
hogy az új tagállamokban (NMSs /1) bizony léteznek regionális szűk keresztmetszetek
(regional bottlenecks), ami alatt itt nem közlekedési, hanem kompetenciabeli hiányos-
ságokat kell értenünk. Azaz egyáltalán nem biztos, hogy a NMSs SMESTO-i és
kevés MEGA-i is ESDP-konform módon képesek viselkedni, amire jól utal az a
romániai elemzés, amely a közösségi alapokra vonatkozó abszorpciós képességet
vizsgálja (Absorptia... 2006), s amely sajnos maga is olyan governance-idegen
Csák László : Romániai kis- és középvárosok „jelentéktelensége".
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 181-196. p.
194 Kitekint ő TÉT XXIII. évf. 2009 s 1
megfogalmazásokkal él ajánlásaiban, mint hogy „az EU csak olyan projekteket tá-
mogat, amelyek", ami az Alapok 2007-2013 közötti közösségi szabályozásának
erősen szubszidiált rendszerében, ahol a tagállamok mozgástere igen nagy, nem
tűnik konformnak.
Nem véletlen tehát, hogy a b ővítés utáni feladatokkal foglalkozó ESPON 1.1.3
elemzésben (2005) két kett ős fejlesztési tanácsot fogalmaznak meg. Így egyrészt az
alapelvekre és egyúttal kapacitásokra — és különösen azok b ővítésére — épül ő terve-
zés kombinációját, másrészt pedig a két lépcs ős fejlesztési modellt (phase modell),
amelynek értelmében a kevésbé fejlett gazdaságú tagállamokban a fejlesztési pólu-
sokra, nyilván a MEGA-kra koncentráló területpolitikára van szükség az els ő idő-
szakban, s csak ezek meger ősödése és felfutása után javasolt teljes mértékben át-
venni a policentrikus területi tervezés modelljét. Azaz, ha a mese metaforájához visz-
szatérünk, mégiscsak marad valaki a gödör alján, jelesül a NMSs-beli SMESTO-k,
különösen a MEGA-któl távoliak, vidéki hinterlandjaikkal együtt.
Természetesen emlékeztetnünk kell arra, hogy az ESPON szemlélete és nyelve
fontosabb, mint esetenként maguk a konkrét javaslatok. Ha ugyanis a phase modellt
alkalmazná Románia, továbbra is érvényes maradna, hogy a területi governance a
területi jövőképek megvalósításának záloga, s így partnerséggel és participációval,
megfelelő — hol horizontális, hol vertikális, esetenként pedig multi-level — rendsze-
rek kiépítésével és a kompetencia javításával (bottleneck megszüntetésével) a fejl ő-
dés útja nyitva áll a policentrikus városhálózat és annak minden kedvez ő velejárója
előtt. Azaz: Hic Rhodus, hic saltus!
Jegyzetek
ESPON: European Spatial Planning Observation Network. Részletesebben lásd: www.espon.eu A hivat-
kozásokban használt, ESPON projektekre vonatkozó számozás feloldása az Irodalomban található.
2
Az értelmezés pontosítása Tamási Balázs hebraistától származik, akinek közlését ezúton is köszönöm.
3
A consiliu helyes fordítása tanács, eltér ően a magyarországi szóhasználatot alkalmazó gyakorlattól,
mely szerint önkormányzatnak szokás fordítani. Ugyanígy tévesen „megyei jogú városként" fordítják
többbnyire a municipiu kifejezést, ami szintén megtéveszt ő.
4
Érdekes ebben a történetben a korábbi Csíkcsicsó község esete, amely három községre vált szét 2003-ban,
2008 nyarán pedig egy úgynevezett közösségközi fejlesztési társulást hoztak létre a közös pályázás és
feladatellátás érdekében.
5
A furcsa megnevezés a francia változat hibás román fordításából következik.
6
Korodi Attila környezetvédelmi miniszter közlése szerint az egyesülések törvénybe foglalásakor felme-
rült a lehet ősége a külön igazgatási szintként való megjelenítésnek is, fenntartva az önkéntes jelleget,
azonban az egységes nemzetállam alkotmányos el őírására hivatkozva, a területi szeparatizmus veszé-
lyétől tartva a többi kormánypárt ezt nem támogatta.
Az idézetet annak ellenére tartjuk fontosnak, hogy meglehet ősen elhasználtnak tűnhet, hiszen a VÁTI
Kht. honlapján is olvasható. Ugyanakkor személyesen is köt ődöm hozzá, mivel egyetemi oktatásban
előszeretettel használtam, anélkül, hogy a VÁTI mottóját észrevettem volna. Ezen kívül tudomásom
van róla, hogy Csatári Bálint (MTA RKK ATI), szintén a VÁTI-tól függetlenül, el őadásaiban igen
komoly jelentőséget tulajdonít a verssornak, akárcsak Ongjerth Richárd, aki pl. a 2005-ös Savaria
Urbanisztikai Nyári Egyetemen ezzel az idézettel vezette be városi társadalmasítási gyakorlatról szóló
emlékezetes el őadását.
Csák László : Romániai kis- és középvárosok „jelentéktelensége".
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 181-196. p.
TÉT XXIII. évf. 2009 s 1 Kitekint ő 195
8
NIMBY, betűszó: "Not in my backyard.", azaz „Ne a hátsóudvaromon!"
9
LULU, betű szó: "locally unwanted landuse", azaz helyben nem kívánatos területhasználat.
to
A mese szerint a gödörbe zuhant különféle erdei állatok közt ott van a farkas, aki a leger ősebb és így
szép sorjában felfalja a kisebb állatokat, természetesen a legkisebbet kezdve. A tanulság, hogy köny-
nyen megjósolható, mi történik a mese végét követ ően, mikorra is a „farkas-barkas", aki „ó, be szép"
már valamennyi állattot elfogyasztotta. Az állatmesét városhálózati elemzés összefüggésében
Miklóssy Endre használta a 2005-ös Savaria Urbanisztikai Nyári Egyetemen.
NMS, rövidítés: "new member state", azaz új tagállam, jellemz ően a 2004-ben és azután csatlakozott
tagállamokra álkalmazzák.
Irodalom
Absorptia fondurilor strucuturale in Romania. (2006) Institutul Politici Publice, Bukarest.
Arnstein, S. (1969) The ladder of citizen participation. — Journal of the Institute of American Planners. 35.
216-224. o.
Brunori, G.—Rossi, A. (2006) Differentiating countryside: Social representations and governance pattems
in rural areas with high social density. —Journal of Rural Studies. 22. 183-205. o.
Campbell, S.—Fainstein, S. (2005) Readings in Planning Theoty. Blackwell Publishing, Oxford.
Connely, S.—Richardson, T.—Miles, T. (2006) Situated legitimacy: deliberative arenas and the new rural
governance. —Journal of Rural Studies. 22. 267-277. o.
Csák L. (szerk.) (2006) Régió — Vidék — Fejlesztés. Regionális Képzési Központ — Státus, Csíkszereda.
Elands, B.H.M.—Praestholm, S. (2007) Landowners' perspectives on the rural future and the role of
forests across Europe. — Journal of Rural Studies. 23. 72-85. o.
Elsasser, H. (1998) Ist eine Kleinstadt mehr als eine kleine Stadt? — Österreichisches Kuratorium für
Landtechnik und Landentwicklung (Hrsg.) Kleinstadte — Motoren im landlichen Raum.
Landtechnische Schriftenreihe, Murau. 10-17. o.
ESPON 1.1.1 — Potentials for polycentric development in Europe. (2005) Final Report, revised version.
Nordregio, Stockholm. http://www.espon.eu/mmp/online/website/content/projects/259/648/file_1174/fr-
1.1.1 revised-full.pdf. Letöltés: 2008. szeptember 30.
ESPON 1.1.2 — Urban-rural relations in Europe. (2005) Final Report, revised version. Helsinki University of
Technology — Centre for Urban and Regional Studies, Helsinki. http://www.espon.eu/
mmp/online/website/content/projects/259/649/file_1182/fr-1.1.2_revised-full_31-03-05.pdf. Letöltés: 2008.
szeptember 30.
ESPON 1.1.3 — Enlargement of the European Union and the wider European Perspective as regards its
Polycentric Spatial Structure. (2005) Final Report, revised version. Swedish Institute of Technology (KTH),
Stockholm.
http://www.espon.eu/nunp/online/website/content/projects/259/650/file_1190/full revised_version_113.pdf.
Letöltés: 2008. szeptember 30.
ESPON 1.4.1 — The Role of Small and Medium-Sízed Towns (SMESTO). (2006) Final Report, revised version.
Austrian Institute for Regional Studies and Spatial Planning, Vienna. http://www.espon.eu/
mmp/online/website/content/projects/261/410/file_2225/ft-1.4.1_revised-full.pdf. Letöltés: 2008. október 1.
ESPON 1.4.3 — Study on Urban Functions. (2007) Final Report, revised version. Free University of Brussels,
Brussels. http://www.espon.euhrimp/online/website/content/projects/261/420/file_2420/fr-1.4.3_Apri12007-
final.pdf. Letöltés: 2008. szeptember 30.
ESPON 2.1.3 — The Territorial Impact of CAP and Rural Development Policy. (2005) Final Report, revised
version. University of Aberdeen, Aberdeen. http://www.espon.eu/mmp/online/website/
content/projects/243/277/file_1322/fr-2.1.3_revised_31-03-05.pdf. Letöltés: 2008. szeptember 30.
ESPON 2.2.2 —Pre-Accession Aid Impact Analysis. (2005) Final Report, revised version. Institute for Regional
Development and Structural Planning, Erkner. http://www.espon.eu/mmp/online/website/
content/projects/243/340/file_653/fr-2.2.2-full.pdf Letöltés: 2008. szeptember 30.
ESPON 2.3.2 — Governance of Territorial and Urban Policies ftom EU to Local Level. (2007) Final Report,
revised version. University of Valencia, Valencia. http://www.espon.eu/mmp/online/website/
content/projects/243/374/file_2186/fr-2.3.2_fmal_feb2007.pdf. Letöltés: 2008. szeptember 30.
Faragó L. (2006) A városokra alapozott területpolitika koncepcionális megalapozása. — Tér és Társada-
lom. 2. 83-102. o.
Csák László : Romániai kis- és középvárosok „jelentéktelensége".
Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 181-196. p.
196 Kitekint ő TÉT XXIII. évf. 2009 s 1
Faragó L. (2007) Térstruktúra: Térideák és megvalósításuk a településhálózat-fejlesztésben. — Tér és
Társadalom. 4.21 38. o.
-
Ferlie, E. et al (2007) The Oxford Handbook of Public Management. Oxford University Press, Oxford.
Goodwin, M. (1998) The governance of rural areas: Some emerging research issues and agendas. — Jo-
urnal of Rural Studies. 14.5 12. o.
-
Hall, C. et al (2004) What does the public want from agriculture and the countryside? — Journal of Rural
Studies. 20.211-225. o.
Healey, P. (2006) Collaborative Planning. Palgrave, New York.
Healey, P. (2007) Urban Complexity and Spatial Strategies. Routledge, London.
Horst, van der, D. (2007) NIMBY or not? Energy Policy. 35.2705 2714. o.
— -
McCarthy, J. (2007) Partnership, Collaborative Planning and Urban Regeneration.Ashgate, Aldershot.
McDonagh, J. (2006) Transport policy instruments and transport-realted social exclusion in rural
Republic of Ireland. (2006) — Journal of Transport Geography. 14.355-366. o.
Megyesi B. (2007a) A magyar lakosság vidékkel kapcsolatos attit űdjei. — Kovách Imre (szerk.) Vidékiek
és városiak. L'Harmattan — MTA PTI, Budapest. 128-152. o.
Megyesi B. (2007b) Találkozik-e a fejlesztéspolitika és a magyar lakosság vidékpercepciója? — Boda Zs.—
Kovách I. Szoboszlai Gy. (szerk.) Fiatal kutatók elitekről, kampányokról, vidékimázsokról. MTA PTI,
—
Budapest. 67-81. o.
Pahl, R.E. (1966) The urban-rural continuum. — Sociologia Ruralis. 6.299-329. o.
Planning tomorrow's countryside. (2000) Countryside Agency.
Sartre, J-P. (1960) Questions de méthode. Gallimard, Párizs.
Watkins, F.—Jacoby, A. (2008) Is rural idyll bad for your health? Stigma and exclusion in the English
countryside. Health and Place. 13.851-864. o.
—
Wong, C. (2006) lndicators for Urban and Regional Planning. Routledge, London.
Wustenhagen, R. et al (2007) Social acceptance of renewable energy innovation. — Energy Policy. 35.
2683-2691. o.