Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 63-80. p.
Tér és Társadalom XXII. évf. 2008 s 4: 63-80
A TÉRSZERKEZET FOGALMA, ÉRTELMEZÉSE
(The Concept and the Explanation of the Spatial Structure)
SZABÓ PÁL
Kulcsszavak:
térszerkezet területi szerkezet regionális tudomány
A térszerkezet a hazai területi kutatások és területpolitika egyik kulcsfogalma, ám értelmezése elég sokféle.
Emiatt számtalan tudományos elemzés, de több hivatalos dokumentum is eltér ő tartalommal használja a
kifejezést. Ez a tanulmány arra keresi a választ, hogyan értelmezhet ő a térszerkezet fogalma regionális
tudományi szempontból.
Bevezetés
Minden tudománynak, tudományterületeknek megvan a saját nyelvezete, szak-
szókincse, de míg a természettudományok esetében gyakoribb az átfedés, s űrűbben
találkozunk konszenzuson alapuló fogalom-meghatározásokkal, addig a társadalom-
tudományoknál még az egy-egy szakterület m űvelői is másképp értelmezhetik az
egyes kifejezéseket. Igaz ez a térhez köthet ő fogalmak esetében is. Mivel osztjuk
azt a véleményt, hogy a regionális tudomány a társadalmi tértudományok alapvet ő
közös fogalmait, elméleteit, módszereit egységes rendszerbe foglaló és a társadalmi
jelenségeket és folyamatokat ezek felhasználásával vizsgáló társadalomtudomány
(Nemes Nagy 1998; Horváth 1999), így egyik hivatásának tekintjük a térhez kap-
csolódó kifejezések vizsgálatát és különböz ő szakterületi szempontból történ ő ösz-
szevetését. A regionális tudományi fogalmakat a társadalomtudományok közös, a
társadalmi térhez kapcsolódó fogalmaiként elhelyezve a diszciplína szótárának
megalkotása nehéz feladat. Ennek oka, hogy a regionális tudomány, mint gy űjtő-
hely funkcionál (Benko [1999] szerint e diszciplína a térrel foglalkozó társadalom-
tudományok metszetében jött létre), így a „regionalisták" különböz ő tudományos
alapokról indulva eltérő gyökerű meghatározásokkal lépnek a színre. S így bár fel-
merül, hogy a regionális tudomány transzdiszciplináris tudáskészlet (Enyedi 2002),
ám a kommunikációhiány és a térelméleti alapok gyengesége alapvet ő társadalmi
térkategóriáknál az egyes szakterületeknek egymással lényegében semmiféle kap-
csolatban nem lévő, élesen elütő tartalmú, ugyanakkor a kizárólagosságra is igényt
tartó meghatározásaihoz vezet (Nemes Nagy 1998). Milyen lehetne így a — több
szakterület nómenklatúrájára épít ő — regionális tudományi szótár? Egyes kifejezé-
seknél biztosan nem lehet egyetlen definíciót adni, hanem alternatív meghatározá-
sokat kell felsorakoztatni. Más esetekben viszont megkísérelhet ő a szintézis, ám itt
is tehető egy megkülönböztetés az alapján, hogy szummatív vagy funkcionális
fogalmakról beszélünk; azaz a különböz ő tudományterületek meghatározásainak
Szabó Pál : A térszerkezet fogalma, értelmezése
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 63-80. p.
64 Szabó Pál TÉT XXII. évf. 2008 s4
bizonyos szempontok szerinti „összeadásáról" van szó (egy definícióba préselésük),
vagy pedig létrehozható ezekb ől egy olyan értelmezése a fogalomnak, amely egyedi,
és így talán regionális tudományi. (Regionális tudományi szótár alkotására hazai
kísérletet jelentett a Regionális Tudományi Tanulmányok 11. kötetének appendixe
[Regionális tudományi kislexikon].)
E problémákkal a térszerkezet kifejezés kapcsán, annak értelmezésekor is szem-
besülünk. A térszerkezet a hazai területi kutatások egyik kulcsfogalma, úton-útfélen
találkozunk vele, ám értelmezése hiányos, használata pedig nem mindig helyénvaló.
A területpolitikát nézve sem jobb a helyzet: a hazai területfejlesztési jogszabályok-
nak (és fejlesztési dokumentumoknak) immár visszatér ő eleme a fogalom, de definiá-
lása a legutóbbi időkig elmaradt. Márpedig, ha például országos célként rögzítésre
kerül a „harmonikus térszerkezet elérése" egy hatályos törvény alapján, akkor tud-
nunk kellene mit is jelent, hiszen e nélkül csak homályos jöv őkép marad a kitűzött
cél. Ráadásul van két, országos hatáskör ű, hivatalosan elfogadott tervdokumentum,
az (első és második) Országos Területfejlesztési Koncepció és az Országos Terület-
rendezési Terv, amelyek a térszerkezet fogalmát használják, ám a két dokumentum —
bár kidolgozásuk egy szervezet (egy kormányzati háttérintézmény két részlegének)
keretein belül történt — eltér ő szemléletben használja a kifejezést, más a két m ű (és
alkotói) térszerkezet-felfogása, térszemlélete. Ez a tudományban akár természetes is
lehet, ellenben a területpolitikában hatékonyságcsökkenéshez vezethet. Ebben a ta-
nulmányban arra keressük a választ, hogyan értelmezhet ő a térszerkezet fogalma re-
gionális tudományi szempontból. Ezen belül el őtérbe helyeztük a földrajzi (küls ő)
térszerkezet értelmezését. Hasonló, regionális tudományi szempontú fogalomértelme-
zési kísérletekre egyel őre kevés példa található; ilyen több fogalom esetében Nemes
Nagy 1998; Benedek 2000, vagy például az információs társadalomról és gazdaságról
Jakobi 2004, a klaszter fogalmáról Patik 2005, a régió fogalmáról Szabó 2005, a
struktúravizsgálatról Czirfusz 2007. Több példa található viszont a földrajzi térhez
kapcsolódó jelenségek értelmezésére; talán a legtöbbet firtatott esete a határ fogalma.
Fontos kiemelni, hogy a térszerkezet esetében nem áll rendelkezésre sokféle meg-
határozás, elméleti közelítés (szemben például a régióval [ezekr ől ld. Szabó 2005]),
így ezek áttekintésén túl a felettébb gyakori használat ad még támpontokat a foga-
lommagyarázathoz. E miatt el őbb vesszük számba a térszerkezet típusait, jellemz ő -
it, majd ezek tükrében próbáljuk meghatározni a jelentését. A tanulmányban csak a
fogalom magyar nyelv ű értelmezésére teszünk kísérletet, melynek oka, hogy a tér-
szerkezet idegen nyelvi megfelel ő i attól függenek, hogy milyen tartalommal töltjük
meg a kifejezést. (Így jöhet szóba angol nyelven a spatial structure fogalma, vala-
mint a geographical pattern, spatial pattern; német nyelven pedig a Raumstruktur,
Raumordnung fogalmak.)
Szabó Pál : A térszerkezet fogalma, értelmezése
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 63-80. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s 4 A térszerkezet fogalma ... 65
A különböz ő tudományterületek térszerkezet felfogásai
A térszerkezet fogalma a köznyelvben nem használatos, mint kifejezés (szócikk)
az általános enciklopédiákban, lexikonokban, értelmez ő szótárakban nem található.
A fogalom kötő dik bizonyos tudományterületekhez (és politikákhoz). E téren vi-
szont abból kell kiindulni, hogy egy összetett kifejezéssel állunk szemben, amely
két tagból án: tér és szerkezet.
A tér, mint fogalom esetében az általános értelmezés rendkívül gazdag, s már a sz ű-
kebb szakma több művében is megjelenik (például Korompai 1995; Nemes Nagy 1998;
Benedek 2000; Mészáros 2000; Dusek 2004), ezért ezt mellő zzük, akárcsak több más
tudományterület térértelmezését. A szerkezet fogalma viszont kevésbé tisztázott, ráadá-
sul alapjaiban határozza meg a térszerkezet fogalmát, így erre ki kell térni.
A különböző közismereti m űvek áttanulmányozása alapján megállapítható, hogy a
szerkezet fogalma kapcsán egy alapvet ő kettősség létezik: a szerkezet több részb ől
áll, részek összessége, illetve a szerkezet az alkotórészek közötti összefüggés rendje,
módja. (E különbségtétel mentén különböz ő szinonimák a jellemz ők: felépítés, al-
kat, belső forma, belső rend.) Az egyes művek szemléletei abban térnek el, hogy
melyik részre helyezik a hangsúlyt, illetve esetenként mindkett ő megfogalmazást
tartalmazzák. Azonban az értelmezéseket inkább a struktúra címszó alatt leljük fel. (A
két kifejezés — szerkezet és struktúra — viszonya nem egyértelm ű: a szerkezet hivata-
los szinonimájaként is tekinthetünk a struktúra fogalmára [Magyar Értelmező... 1972,
1226], amelyet több lexikon is alkalmaz [akár szinonimaként, akár egymás magya-
rázatában szerepelnek], ugyanakkor például Zoltán [1984] alaposan kitárgyalja a
struktúra és a szerkezet fogalmak közötti különbségeket.)
A különböző enciklopédiák leírásainak szintéziseként a struktúra fogalma így fog-
lalható össze (szummatív fogalomként): elemekb ől (részek, alkotóelemek, alkotó-
részek) áll, mely elemek különböz ő elrendező dést mutathatnak, rendezettségük van
és az elemek egymással különböz ő módon összefüggnek, kapcsolódnak (mely akár
leírható). Mindezek (elem, helyzet, kapcsolódás) összessége egy egészt, egységet,
együttest, rendszert ad, mely valamiként funkcionál, funkciója van. Ez az együttes
több mint a részek puszta összessége (több mint összetétel, váz); mint egész önmagá-
ban is értelmezhető , tulajdonságai (természete, jellege) van.
Bár számos diszciplína kapcsolódik a térhez, ám a térszerkezet, vagy annak vala-
milyen szinonimája, formája szű kebb körben jelenik csak meg. A figyelmet a
társadalomföldrajzi térhez köt ődő tudományágak fogalomhasználatára fordítjuk, így
csak rövid kitérőt teszünk az ezen kívül es ő körre, a térszerkezet-szemléletet kutatva.
A térszerkezet fogalmának leggyakoribb használója a kémia. A kifejezés alatt egy
molekulán belül az atomok, ill. atomcsoportok egymáshoz való viszonyát értik.
A kémián belül a sztereokémia szakág foglalkozik a térszerkezettel, és e téren számos
kapcsolódó fogalom és definíció van jelen: konstitúció, konfiguráció és konformáció
(Villányi 1995); a kémia esetében a térszerkezetnél a térbeli elrendez ődésen van a
hangsúly. Más természettudományok esetében is felbukkan a térszerkezet kifejezés,
például a biológiánál (a kémiához való kötő dése révén, valamint például: „struktúra:
Szabó Pál : A térszerkezet fogalma, értelmezése
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 63-80. p.
66 Szabó Pál TÉT XXII. évf. 2008 s4
... a növényzet térbeli szerkezete, a növényi populációk — mint struktúra alkotó egy-
ségek — elrendez ődése." [Biológiai Lexikon 1978, 85]). Nyomokban megjelenik a
térszerkezet kifejezés a csillagászatban és a földtudományban is: mindkettő eseté-
ben az el őző höz hasonlóan a szerkezet térbeli formájának (elrendez ődés) nyomaté-
kosítása miatt. A bölcsészettudomány köreiben egy-egy szellemi alkotás esetében
beszélnek szerkezetr ől: a mű elemeinek elrendez ődéséből, összefüggéseib ől, ará-
nyaiból adódó bels ő rend, felépítés. Ennek kapcsán az irodalom és a zene mellett a
képz őm űvészet és m űvészettörténet is előtérbe kerül, valamint ennek kapcsán a
kompozíció fogalma: a m űalkotás felépítése, térszerkezete. Ez utóbbi szemléletek
rendre „a térszerkezet: az elemek elrendez ődése" felfogást mutatják. A m űszaki
tudományok esetében a kifejezés „lesz űkül" a szerkezetre, és e körben a fogalom
tág értelmezése a szokványos: a szerkezet az (alkat)részek összessége és ezek elhe-
lyezkedése. Az építészet is a térszerkezet fogalmának „használója", leginkább a
településtervezés és az épületek bels ő terei kapcsán találkozhatunk a kifejezéssel,
szintén elemek együttesére s egymáshoz való viszonyára utalva.
A társadalomtudományok esetében a társadalmi térhez köt ődően a térszerkezet
fogalma sokféle értelemben jelenik meg. Ennek egyik oka, hogy a társadalmi-
gazdasági térrel kapcsolatos felfogások mind a különböz ő tudományágak között,
mind az egyes tudományágakon belül nagyfokú polarizáltságot mutatnak (Horváth
1989), így a társadalmi térnek sok fajtája van, melyek különböz ő módon osztályozha-
tók, rendszerezhet ők. Ezek közül a térszerkezet gondolatkörhöz er ősen kötődik azon
felosztás, hogy az objektív (reális) tér felbontható a társadalom földi térhez kötött,
lokalizált külső terére és az egyes társadalmi szférák bels ő terére (Nemes Nagy 1998);
a társadalmi teret a társadalom küls ő és belső terei együtt alkotják. Ezt a kett ősséget
Horváth (1989) gazdasági viszonylatban értelmezi: létezik az absztrakt gazdasági tér
(az adott társadalmi-gazdasági struktúrában elhelyezked ő, földrajzi rendszerekt ől füg-
getlen, ezáltal területi kategóriákkal nem jellemezhet ő gazdasági viszonyok halmaza)
és a konkrét gazdasági tér (a földrajzi térben elkülönül ő objektumok közötti kapcsola-
tokat hordozó gazdasági térforma). Hasonlóan konkrét és absztrakt tereket különböz-
tet meg Ashworth—Bora (1999), valamint Faragó (2005) is.
Kérdésként merül fel, hogy mindkett ő esetében beszélhetünk-e térszerkezetr ől?
Igen, mivel a térszerkezet általános érvény ű, s így mind a földi térben egyértelm űen
lokalizált, mind a földi lokalizációtól független, térj ellemz őket felmutató rendsze-
rekben fellelhető . A térhez itt a szerkezetet úgy lehet párosítani, hogy a társadalmi
térnek a küls ő térben (a földrajzi térben) értelmezhet ő szerkezete (a társadalmi tér
külső szegmensének szerkezete, a társadalmi tér küls ő szerkezete) az ún. küls ő
szerkezet, küls ő térszerkezet (földi, fizikai, földrajzi szerkezet, térszerkezet lehet az
alternatív elnevezés), a társadalmi térnek a bels ő térben értelmezhet ő szerkezete (a
társadalmi tér bels ő szegmensének szerkezete, a társadalmi tér bels ő szerkezete)
pedig az ún. belső szerkezet, belső térszerkezet. De akkor mit jelent a társadalmi
térszerkezet? Ha elfogadjuk a két térértelmezést (küls ő és belső tér), akkor a társa-
dalmi térszerkezet a kett ő szerkezet együtt, tehát a társadalmi térszerkezetet a tár-
sadalom külső és belső térszerkezete együtt alkotja.
Szabó Pál : A térszerkezet fogalma, értelmezése
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 63-80. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s4 A térszerkezet fogalma ... 67
Miként van jelen e dualitás a tudomány hétköznapjaiban? A bels ő terek kutatásában
a szerkezet mellett a térszerkezet fogalom kevésbé használatos, a területi kutatások-
ban térszerkezeten pedig csak a küls ő térszerkezetet értik. (Azonban nem szerencsés
egy konkrét földrajzi tér belső szerkezetérő l beszélni [Magyarország bels ő térszerke-
zete], hiszen mit jelent akkor e tér küls ő szerkezete [Magyarország küls ő
térszerkezete].) Megállapítható utóbbit nézve, hogy a területi kutatások, a küls ő terek
kutatásai nem nagyon kapcsolódnak össze a bels ő terek kutatásával, így a különböz ő
térszerkezet-kutatások gyakorlatilag földrajzi szerkezet, földrajzi térszerkezet kutatá-
sok. Ennek oka, hogy a regionalisták a bels ő terek elemzését tulajdonképp nem tekin-
tik a saját tudományukhoz tartozónak, de a másik oldal sem jeleskedik e szintézisben:
a belső terek kutatói általában megfeledkeznek a területi dimenziókról (Nemes Nagy
1998). Ezek eredményeként a két tér (bels ő és külső) és a komplex térszerkezet egy-
idejű kutatása nagyon ritka. (Ezért számítanak üdít ő kivételnek, ha a klasszikus társa-
dalomtudományok és a földrajzi térrel foglalkozó diszciplínák közötti kapcsolati szá-
lak kiépülnek, s így egymás „tereit" figyelembevev ő, sőt kombináló kutatások alakul-
nak ki, valamint elméleti kérdéseknél, leírásoknál az összetett szemlélet jelenik meg
[pl. Strassoldo 1990; Bőhm 1996].) A térszerkezet fogalmát használó számos, a föld-
rajzi tér vizsgálatához köt ődő munka áttanulmányozása alapján részben igazolva lát-
juk Fodor (1985) véleményét, miszerint a földrajz a fizikai térben lokalizálja a társa-
dalmi jelenségeket, illet őleg a különböző társadalmi jelenségeknek a fizikai térben
történő fizikai terjedését elemzi, ezáltal a hely és helyzet-meghatározás nem a társa-
dalmi térben, hanem a fizikai térben történik, s így a földrajz valójában a társadalmi
térszerkezet helyett annak területi vetületét elemzi. Ezt úgy finomítanánk, hogy a
földrajz a társadalmi térszerkezet egyik szegmensét, a területi vonatkozását elemzi
(azaz a külső társadalmi térszerkezetet, avagy más néven a földrajzi térszerkezetet).
Ez, úgy gondoljuk, az egyik leglényegesebb elem e kérdéskörben. Ezzel egyúttal el is
jutunk egy újabb fontos különbségtételhez: tér- és/vagy területi szerkezet.
Egyetértünk Nemes Nagy (1998) azon véleményével, hogy a — hétköznapi szó-
használattal ellentétben — a társadalomtudományokban indokolt különbséget tenni a
tér és a terület, a térbeli és a területi kifejezések között (előbbi általánosabb értelm ű,
míg utóbbi földrajzi térségekre vonatkozik). Így a földrajzi térszerkezet fogalom
helyett talán célszer űbb lenne használni a területi szerkezet kifejezést, hiszen közöt-
tük értelmezésbeli különbség van, és a mai területi kutatások túlnyomó többsége
gyakorlatilag a területi szerkezet kutatása. De ezek a gondolatok csak akkor helytál-
lók, ha elfogadjuk a bels ő és külső tér közötti differenciát. Azonban itt szól közbe a
hétköznapok valósága, vagyis az, hogy az általános elterjedtségb ől kifolyólag a tér-
szerkezet fogalma már nem cserélhet ő le a földrajzi terek kutatásai esetén területi
szerkezetre, a „szokásjog" erő sebbnek bizonyul minden térelméleti okfejtésnél. (E
szaknyelvi gondolatkörhöz tartozik, hogy a térszerkezet, a tér szerkezete és a térbeli
szerkezet egyaránt értelmezhet ő , és a mindennapi területkutatás gyakorlata szerint
ugyanazt jelentik, valamint az, hogy a szerkezet pedig a struktúra szóval szokott
felcserél ődni [térstruktúra].)
Szabó Pál : A térszerkezet fogalma, értelmezése
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 63-80. p.
68 Szabó Pál TÉT XXII. évf. 2008 s 4
Lényeges része e kérdéskörnek, hogy hogyan alakult a két fogalom (térszerkezet,
területi szerkezet) hazai használatának életútja. Az 1970-es, 1980-as évek szakiro-
dalmában alig-alig bukkan fel a térszerkezet fogalma, viszont a területi szerkezet
számos publikációban jelenik meg. Ennek egyik okára Bartke (2006, 3) hívja fel a
figyelmet: „Az egykori Tervhivatal 1966-ban megalakult Tervgazdasági Intézeté-
nek Tervezési Osztálya munkatervében a következ ő fő kutatási témakört fogalmazta
meg: «A gazdaság térszerkezetének sajátosságai, térszerkezeti modellek kidolgozá-
sának módszertani kérdései.» ... A kutatási részeredmények publikálásakor termé-
szetesen használták a 'térszerkezet' kifejezést, ... Az 1970-es évek elején bizonyos
fordulat történt a kifejezés használatában. Egy szakmai szöveg angolra fordításának
ellenőrzésekor azt tapasztalták, hogy a fordító a 'térszerkezetet' configuraton'-nak
feleltette meg; amelyet ... az atomi, molekuláris stb. térszerkezet értelmében hasz-
nálják. Ettől kezdve a tanulmányokat készít ők a térszerkezet kifejezést a 'területi
szerkezettel' helyettesítették, mint az el őző szinonimáját." Úgy tűnik, hogy a területi
szerkezet dominanciáját követ ően idővel kezdett kiegyenlít ődni a két kifejezés
használatának aránya. (Ehhez kapcsolódik, hogy van olyan szerz ő, aki szinonima-
ként használta a kett őt, míg más szerz ők vagy egyiket, vagy másikat írták le követ-
kezetesen.) Az elmúlt években azonban a térszerkezet fogalma fokozatosan felül-
kerekedett, s ma már alig akad szerz ő, aki a területi szerkezet kifejezést használná.
A térszerkezet-típusok
A konkrét „térszerkezet eseteket" tekintve kétféle csoport alkotható, amelyek a
földrajzi térhez szorosan kapcsolódnak: egyik valamely jelenségnek a földrajzi tér-
ben való megjelenéséhez köt ődik (társadalmi, gazdasági, etnikai stb. térszerkezet), a
másik egy-egy földrajzi térség leírásához, amelyen belül a különböz ő jelenségek
együttesen vannak jelen (Európa, Magyarország stb. térszerkezete). Természetesen
előbbi esetében is egy-egy konkrét földrajzi tér az alap, ám ez nem komplex módon
jelenik meg, hanem csak egyik kiemelt „layer"-ér ől van szó.
A kutatók felfogásában számos jelenségnek és területnek van térszerkezete, mint
az kiderül a referált földrajzi, regionális tudományi folyóiratokra, szakmai könyvek-
re támaszkodó gyűjtésünk alapján (1. táblázat). (Itt csak a térszerkezet volt a vizs-
gált elem, így a térbeli szerkezet, térstruktúra, területi szerkezet stb. a gy űjtemény-
ben nem is szerepel.) Úgy tűnik, mintha kissé parttalanná és tisztázatlanná vált
volna a fogalomhasználat. Több olyan jelenség is van, amelynél — véleményünk
szerint — a térszerkezet kifejezést nem célszer ű használni, esetleg a területi szerke-
zet (indokát ld. korábban) vagy a területi egyenl őtlenség, területi különbség fogal-
makat (indokát ld. kés őbb); emellett több olyan térkategória van, ahol szintén nem
igazán értelmezhető vagy felesleges a kifejezés. (E két csoport és az el őbb tárgyalt
külső—belső tér kapcsán csak annyit jegyeznénk meg, hogy regionális tudományi
körben [!], ha a jelenségek esetében nem a bels ő, hanem a külső térről van szó, cél-
szerű lenne a földrajzi jelz ő beemelése a kifejezésbe [pl. társadalom, gazdaság föld-
Szabó Pál : A térszerkezet fogalma, értelmezése
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 63-80. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s4 A térszerkezet fogalma ... 69
rajzi térszerkezete]; a földrajzi terek esetében viszont ez szükségtelen [pl. Magyar-
ország térszerkezete, hazai térszerkezet], mivel itt a kifejezést mindenki a küls ő
térre vonatkoztatja.)
1. TÁBLÁZAT
A térszerkezet () különböz ő jelenségekhez és földrajzi terekhez kapcsolva
(The Spatial Structure Connected to Different Objects, Occurents and
Geographical Areas)
Jelenség
gazdaság —e, társadalom —e, társadalom és gazdaság —e, szociálgeográfiai —, város-
ökológiai —, etnikum —e, vallási —, ágazat —e, bányászat —e, mez őgazdaság —e, ag-
rár —, ipar —e, ipar földrajzi —e, ipari területek —e, nagyvárosi ipar —e, feldolgozó-
ipari —, szolgáltató szektor —e, termel ői szolgáltatások —e, üzleti szolgáltatások —e,
infrastruktúra —e, távolsági kereskedelem —e, (kis)kereskedelem —e, világkereske-
delem —e, közlekedési hálózat —e, közúthálózati, vasúthálózati közúti —, európai
főhálózatok —e, távközlési —, infokommunikációs ágazatok —e, idegenforgalom —e,
ökológiai —, ingázás —e, vállalkozások —e, külföldi, hazai t őke —e, a külföldi és
vegyes tulajdonú cégek bevételének —e, adóbevételek —e, ipar űzési adó —e, pénz-
ügyi rendszer —e, pénzintézeti innováció —e, mozihálózat —e, mozik elhelyezkedé-
sének —e, globalizáció —e, fejlettségi —, versenyképességi —
Földrajzi tér
településhálózat —e, városállomány —e, városhálózat —e, városok —e, f őváros —e,
vonzáskörzet —e, falusi terek —e, országrész —e, határ mente —e, térség —e, régió
—e, terület —e, ország —e, állam —e, illetve földrajzi —, lokális —, agglomerációs —,
megyei —, nagymedencei —, regionális —, makroregionális nagytérségi —, or-
szágos —, hazai —, európai —, globális —
Forrás: Saját szerkesztés.
A jelenségek esetében, a gyakori használat mellett, alig-alig akad érdemi megha-
tározás az egyes térszerkezet-típusokra (pl. gazdasági térszerkezetre Varga 2005,
világgazdasági térszerkezetre Golobics 2002). A térszerkezet különböz ő területi
szintjeinek azonosításai (pl. Süli-Zakar [1997, 7] Magyarországon hét ún. „térszerke-
zeti szintet" különít el: országos, regionális, nagytérségi, kistérségi, települési, lakó-
körzeti és — a nehezen értelmezhet ő — háztartási) szintén gyakorlatilag nem tartalmaz-
nak definíciószerű leírást. A viszonylag kevés értelmezés ellenére rendkívül elterjedt
a fogalom használata, amit az el őzővel megegyez ő metóduson alapuló, másik kon-
textus-gyűjtés is alátámaszt (2. táblázat). E szóösszetételek egy része — vélemé-
nyünk szerint — itt is értelmezhetetlen, melyeket, ha kizárjuk, akkor is még jó pár
marad, amelyekre akár külön szakmai szótárat is lehetne készíteni. Az eddig leírtak
ismeretében immár érdemes végiggondolni, hogy mit is jelent a térszerkezet fogal-
ma a regionális tudomány szemszögéb ől.
Szabó Pál : A térszerkezet fogalma, értelmezése
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 63-80. p.
70 Szabó Pál TÉT XXII. évf. 2008 s4
2. TÁBLÁZAT
A térszerkezet különböz ő kontextusokban
(The Spatial Structure in Different Contexts)
Jelzőt
társadalmi —, gazdasági —, társadalmi, gazdasági —, urbanizációs rurális —, szociális —, harmoni-
kus —, kiegyensúlyozott(abb) kedvez ő(bb) —, optimális —, elméleti —, racionális —, funkcionális
—, komplex —, belső —, sajátos —, markáns —, hagyományos —, klasszikus —, önálló —, dominált —,
megváltozott —, formálódó —, kialakult —, felbomlott —, átalakuló —, problémás kiforratlan
visszaszoruló megszűnő—, szabályos —, tagolt(abb) —, képlékeny —, mozaikos diverzifikált
fenntartható —, tágabb —, mai —, meglév ő —, jelenkori —, korábbi —, történeti —, jöv őbeli —, távlati
—, új —, építend ő —, működő —, demokratikusabb dekoncentrált —, centralizált —, túlcentralizált
övezetes —, gyűrűs-öves —, sugaras —, monocentrikus —, egypólusú —, egyközpontú —, kett őssé-
get mutató —, hármas osztatú —, kett ős, hármas hierarchiaszint ű többpólusú poszt-szuburbán
Cselekmények
— kialakulása, — felépülése, — fejl ődése, — változása, — alakulása, — átalakulása, — átrendez ődé-
se, — differenciálódása, — összekapcsolódása, — torzulása, széttöredezése, — szétesése, — rege-
nerálódása, megmerevedése, — alakítása, —átalakítása, — kialakítása, — kiépítése, — megterem-
tése, — létrehozása, — illesztése, — felosztása, — felbontása, — darabokra bontása, — kedvez ő
alakítása, — arányos fejlesztése, — modernizációja, modernizálása, — korszer űsítése,
—rekonstrukciója, — fejl ődésének el ősegítése, --rendezés, —et formál, —et átformál, —et alakít,
—et befolyásol, —en változtat, —et megkett őz, —et old, — felé való törekvés, kapcsolódás a —be, —
leírása, — bemutatása, —r ől tájékoztatás, — vizsgálata, — elemzése, — kutatása, — feltárása, —
értékelése, — ismerete, — térképi ábrázolása, — arányosabbá válása
Birtokai
— területe, — csomópontja, — központja, — góca, gócterülete, — hálózata, — tartópillére, alapja, —
erővonala, —gazdasági erővonala, sávja, — váza, — állapota, — egyensúlya, — merevsége, — ará-
nyai, összetettsége, —kapcsolatrendszere, — tér és id őbeli dinamikája, jelent ősége, jellemz ő-
je, jegye, — alapvonása, — (negatív) vonása, — problémái, — sajátosságai, — er ői, — kötöttsége, —
funkciója, átrendez ődési irányai, sokszínűsége, — megnyilvánulása, — logisztikai mozgása
Kapcsolódó egyéb fogalmai
—i egység, —i elem, —i góc, —i vonal, —i tengely, —i irány, —i váz, —i kép, —i dimenzió, —i ténye-
ző, —i kapcsolat, —i kapcsolatrendszer, —i következmény, —i típus, —i modell, —i szint, —i eredet,
—i jellemző, —i jellegzetesség, —i hatás, —i változás, —i differenciáltság, —i sajátosság, —i jelent ő-
ség, —i feltétel, —i hely, —i helyzet, —i elhelyezkedés, —i adottság, —i hiányosság, —i válság, —i
struktúra, —i rendszer, —i manifesztáció, —i paradoxon, —i forma, —i struktúra, —i változás, —i
fejlődés, —i mozgás, —i átrendez ődés, —i egyenl őtlenség, —i eszménykép, vázlat, —i elemzés,
—i analízis, —i megközelítés, —i gondolkodás, —i konzekvencia, —i javaslat, —i irányelv, —i fe-
ladat, —i terv, —i tervm űvelet, tervlap, jövőkép, —i koncepció, —i szempont, —i konfliktus,
—i probléma, —i feszültség, —i célkit űzések, —i alapú fejlesztés, —i összefüggések, —i el őzmé-
nyek, —i következmény, —i vonatkozások, —i bizonyíték, —i korrekció, —i egységek hierarchiája,
—i centrum—periféria reláció, központok —i összekapcsolódása, egységes —i rendszerként funk-
cionál, ország —i optimalizálása, komplex —i struktúra, tengelyek a —ben, változási irányok a
—ben, innovációs pontok, zónák a —ben, szerep a —ben, elhelyezkedés a —ben, források a —ben,
terjedés a —ben, átmenet a —ben, —ben elfoglalt hely, —ben elfoglalt sajátság, —ben egyenl őtlen-
ség, —ben változás, —ben elkülönül, —ben csoport, —ben m űködő forma, —ben megnyilvánuló
gazdasági egyenl őtlenség, —ben zajló koncentrációs folyamat, —ileg meghatározó, —et alakító
jelenség, —et alakító innováció, átmenet —et újraformálja, átformálni —et, optimális —re való
törekvés, változások átrajzolják ország —ét, két — illeszkedése, megosztottabbá válik, --
fejlesztési lehet őség, a — makrogazdasági növekedésben játszott szerepe
Forrás: Saját szerkesztés.
Szabó Pál : A térszerkezet fogalma, értelmezése
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 63-80. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s4 A térszerkezet fogalma ... 71
A térszerkezet regionális tudományi meghatározása
A térszerkezet fogalmának regionális tudományi értelmezése során megállapíthat-
juk, hogy a különböz ő meghatározások a szerkezet-felfogástól függ ően háromféle
kategóriába sorolhatók.
Az első típusba azok tartoznak, amelyek a térszerkezet mindkét jellemz őjére, az
elemekre és azok térbeli elrendez ődésére is felhívják a figyelmet. Ilyen Nemes Nagy
(1998, 40) egyenl őtlenség és rendezettség kett őse: „Az egyenlőtlenség és a rende-
zettség adott jellemz ői egy-egy alakzatot, konfigurációt határoznak meg. A konfigu-
ráció (jellemz ően matematikai eszközökkel) leírható. A m űködő rendszerek konfi-
gurációja a térszerkezet." Itt arra hívhatjuk fel a figyelmet, hogy a nem társadalom-
tudományi kör (például a számítástechnika és a kémia) fogalomhasználatában a
konfiguráció már egy m űködő rendszer jellemzője. Hasonlóan a kett ősség (elhe-
lyezkedés és térkitöltés) jelenik meg Mészárosnál (2000, 25) is: „Felismerték, hogy
az elhelyezkedés geometriájának hasznossága nem elvi kérdés, hanem tény, mert az
elhelyezkedés geometriája egyben a magyarázat geometriája is. Csak éppen nem
geometrikus nyelven kell „el ővezetni"! Ezt a bonyolult okoskodást oldotta fel tulaj-
donképpen a 60-as években bevezetett új fogalom, a térszerkezet. A térszerkezet
valójában állapot, de egyben az a mód is, ahogyan a m űködő természeti és társa-
dalmi folyamatok megszervezik, elfoglalják, kitöltik a teret. A fogalom maga annak a
kettősségnek a felismeréséb ől ered, amely megjelenik, kifejez ődik a területi (térbeli)
folyamat és a térben megjelen ő szerkezet között." Lényeges eleme e meghatározás-
nak, hogy a dinamikára is felhívja a figyelmet a szerz ő. (Az idő és a térszerkezet ösz-
szekapcsolására e tanulmányban nem térhetünk ki, de a statika—dinamika végiggondo-
lása fontos része a kérdéskörnek.) Szintén e szemléletet képviseli, de a struktúra fo-
galma kapcsán Kőszegfalvi (1985, 33): „A «struktúra» fogalmát úgy értelmezzük,
mint ami kifejezésre jutatja a területi társadalmi-gazdasági fejl ődés során az egészet
... A struktúra kifejezést ad az illet ő egész részeinek ... A struktúra fogalmának ez az
értelmezése a részek ... közötti viszonyok megjelölésére is alkalmazható.", illetve a
gazdaságra vonatkoztatva Zoltán (1984, 148): „Az er ővonalak, erősávok, tengelyek és
erőközpontok együttesen alkotják a gazdasági élet alapvet ő makrostruktúráját, tér-
szerkezetét. Ez a makrostruktúra az egyes országokra nagyon jellemz ő térbeli konfi-
gurációkat (alakzatokat) alkothat. A legtöbb ország gazdaságának térszerkezete né-
hány ilyen tengelyből, ipari sávból és erővonalból felrajzolható."
A második típus jellemzője, hogy az alkotóelemekre helyezi a hangsúlyt. Terület-
tervezési-területrendezési gondolatkörb ől fakad Baráth (1987, 36) ilyen jellegű meg-
határozása: „A funkcionális fejlettség alapján rangsorolt elemek osztályai alkotják a
(hagyományos értelemben is vett) településhálózatot (funkcionális területi szerkezet),
míg a műszaki-fizikai tulajdonságok alapján épül fel a m űszaki-fizikai szerkezet (mű-
szaki hálózatok által kialakított szerkezet), területfelhasználás. E két szerkezet
együtt alkotja az úgynevezett «térszerkezetet»." Hasonlóan az alkotórészekre teszi a
hangsúlyt, de tágabb környezetet vesz Krajkó (1989): „A gazdasági térszerkezeten —
Szabó Pál : A térszerkezet fogalma, értelmezése
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 63-80. p.
72 Szabó Pál TÉT XXII. évf. 2008 s4
tömören fogalmazva — az egymáshoz szorosan kapcsolódó gazdasági, társadalmi,
természeti tényez ő k, folyamatok térbeli rendszerét értjük."; a térszerkezet elemei
esetében a természeti környezet, termelési szféra, népességi szféra, települési szféra.
E tág szemlélet jellemzi Benedek (2000, 141) leírását is: „Térstruktúra: a cselekvé-
sek eredményeként létrejött anyagi artefaktumok (településszerkezet, területhaszno-
sítás), az ezeket létrehozó társadalmi struktúrák, valamint a természeti er őforrások
alkotják. Az els ő kettőt még elsődleges térstruktúrának is nevezzük. A természetes
erő forrásokat még másodlagos térstruktúrának is nevezhetjük. A térstruktúra a tevé-
kenységek, a cselekvés kontextusát alkotja, és mint bizonyos célok elérésére felhasz-
nált eszköz vagy bizonyos célokat meghiúsító akadály kap jelentést." Itt érdekes, de
sajátos szemlélet a természeti tényez ők másodlagos mivoltának hangsúlyozása.
Szintén e típusba sorolható még Bodó (2005, 115) — kissé összetett és elemeiben
nem tisztázott — meghatározása: „Térszerkezet. Itt a tér területet jelent. A szerkezet
pedig társadalmi struktúrákat. A kett ő együtt: természeti értékek és térségi terhelhe-
tő ség; területhasználat és térségi egységek; infrastruktúra és új funkciók; hagyo-
mány és fejlesztés; értékek és érdekek." Az utóbbi három vélemény — felfogásunk-
ban — inkább a földrajzi környezet (a küls ő tér) meghatározását jelenti.
A harmadik típus jellemzője, hogy a térszerkezet (területi szerkezet) „viszonyítási"
részére helyezi a hangsúlyt. Ilyen például Bartke (1989, 9) meghatározása: „Területi
szerkezeten a gazdaságot, illetve a társadalmat alkotó különféle elemek térbeli
megoszlását, egymáshoz viszonyított elhelyezkedését értjük." (Bartke e meghatáro-
zása a társadalomföldrajzi környezetre szorítkozik, kés őbb viszont a területi szerke-
zet alkotóelemeinek már a természeti környezetet, valamint a m űvi környezetet, a
társadalmat és a gazdaságot tekinti, s őt e szintek kiegészülnek az életmód, az érték-
rend és az eszmék szintjeivel, s mindezek együttesen építik fel az ún. regionális
szerkezeti modellt [Bartke 2001].) (Hasonlóan a térbeli megoszlásra helyezi a hang-
súlyt, igaz a gazdaságra sz űkítve Varga [2005]: a gazdasági térszerkezet a gazdasági
tevékenységek térbeli eloszlása [egyenletes, s űrűsödés]). A területrendezés esetében
— Baráthhal ellentétben — e szemléletet látja Paksy (1997, V): „Szakmánk egyaránt
használja a területszerkezet, térszerkezet és területi szerkezet fogalmakat. Úgy ta-
pasztaltam, hogy a szakma mindhárom elnevezés használatánál valamilyen társa-
dalmi, gazdasági vagy környezeti elem térbeli elrendez ődésével összefüggő viszo-
nyokat, a településrendezésben térbeli megoszlásának sajátosságait, a térbeli rendjét
kívánja kifejezni..." „Rendezettségi" szemléletben fogant Faragó (2004, 10) regio-
nális tudományi definíciója is: „A térben egymás mellett létez ő jelenségek egymás-
hoz fűződő viszonyaik, kapcsolataik alapján különböz ő elrendez ődéseket (rende-
zettség), térstruktúrákat alkotnak." A szerz ő tartózkodik a külső (fizikai, földrajzi)
környezet megnevezését ől, sőt térszemléletéb ől eredően el is szakad ezekt ől, véle-
ménye szerint ugyanis csak az ember szemszögéb ől beszélhetünk térszerkezetr ől: a
térstruktúrák részben a használatból következ ő viszonyrendszerb ő l erednek, más-
részt a térszemléletünknek megfelel ően alakulnak (Faragó 2005).
A különböző térszerkezet-felfogások azonban más szempont szerint is osztályoz-
hatók: a térszerkezet összetett tartalmához való közelítés módja determinálja a
Szabó Pál : A térszerkezet fogalma, értelmezése
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 63-80. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s4 A térszerkezet fogalma ... 73
fogalom értelmezéseit, amelyek a térszerkezet-elemekre és ezek egymáshoz való
viszonyára építve választhatók szét. Ez a gyakorlatban úgy jelentkezik, hogy alap-
vető en kétféle szemlélet van jelen. Egyrészt van egy (inkább földrajzi, területrende-
zési, mű szaki-fizikai), amely a földrajzi környezet elemeihez, ezen belül vagy a
térségekhez, vagy az egész teret lefed ő, behálózó településrendszerekhez, közleke-
dési, infrahálózatokhoz stb., mint térszerkezeti egységekhez köt ődik (a térszerkezet
térelemekb ől és a közöttük lévő térkapcsolatokból felépül ő, működő rendszer).
A másik (inkább regionalista, területfejlesztési) szemlélet a területi egyenl őtlensé-
gek kutatása során, a területegységek közötti mennyiségi és min őségi differenciák
fel-tárása révén fogalmazza meg a térszerkezetet.
Az első szemlélet bemutatására több földrajzi munka idézhet ő, amelyekben egy-
részt funkciók szerint elkülönül ő lokális területegységek, vagy az ezekb ől szerve-
ződő regionális hálózatok, másrészt összetett tartalmú térségek jelennek meg mint
térszerkezeti elemek.
A térség, mint térszerkezeti egység azonosítása „érhet ő tetten" például Mészáros
munkájában (1994, 89): „általában egyetértés van abban, hogy a sz űkebb értelem-
ben vett vonzáskörzet a város központi funkciói által kialakított térszerkezeti egy-
ség", vagy Győri (1999) esetében, aki szerint a térszerkezeti egységek hierarchiájá-
ban a legalacsonyabb fokú térszerkezeti egység a vonzáskörzet. Ennél lejjebb megy
Kocsis (1996): a térszerkezet legkisebb elemei szerinte a KSH számlálókörzetek;
ugyanakkor a térszerkezeti hierarchia csúcsa érhet ő utol Probáld (1995, 41) tanulmá-
nyában: „a gazdaságföldrajzban az országokon belüli munkamegosztás rendszerének
alapvető fontosságú elemei a különböz ő méretű és rangú térszerkezeti egységek (ra-
jonok) hierarchiájának csúcsán álló komplex (integráns) gazdasági körzetek".
Külön jelenség- és kérdéskör e téren a régió és a térszerkezet kifejezések össze-
kapcsolása. (Nemes Nagy [2003] szerint a regionális tudományi gondolkodásban a
régió a térszerkezet fogalmához köt ődik, de a különbség a fogalompár tagjai között
távolról sem elhanyagolható.) Egyrészt jelen van a régió térszerkezete, például
Benedek (2000, 62) szerint a régiót az „alkotó térstruktúra egyedisége határozza
meg", illetve Süli-Zakar (1997, 7) azt mondja, hogy „a régió: magasan szervezett tér-
struktúra". Másrészt felmerül, hogy a régió egyenl ő egy térszerkezettel: Frisnyák
(1996, 39) szerint Magyarországon a nagy térszerkezeti egységek a régiók. Harmadrészt
megjelenik az is, hogy a térszerkezet része, eleme a régió: Rechnitzer (1999, 121) sze-
rint „az ország térszerkezetében vannak ... régiók"; Faragó szerint (2004, 11) pedig „a
régiók ... a térstruktúra mesterséges, adminisztratív elemei", illetve a régió a tartalom
felől közelíthető térszerkezeti egység. (Véleménye szerint „a mikro-, mezo- és makro-
régiók ... sajátos térszerkezeti egységek" [Faragó 2004, 12]). Beluszky—Gy őri (2004)
szerint is a régió hivatalos térszerkezeti egység lehet. (A hivatalos térszerkezeti egység
itt, mint a közigazgatási térszerkezet eleme kerül el ő.)
Az első szemlélet két értelmezése együtt van jelen például Tóth munkáiban (Tóth
1993a; 1993b; 1996; Tóth—Pap 2002). Véleménye szerint egyrészt a települési rend-
szer központi szerepkörű elemeihez idő vel egyre nagyobb terek tartoznak, létrejön
egy „alapvető térszerkezeti egység": egy központi szerepkör ű település és a hozzá
Szabó Pál : A térszerkezet fogalma, értelmezése
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 63-80. p.
74 Szabó Pál TÉT XXII. évf. 2008 s4
kötődő tér egysége, azaz egy központ és vonzáskörzete (Tóth 1993a, 122), mint tér-
ség; szerinte Magyarország ilyen (objektíven létez ő) térszerkezeti egységekb ől áll
(Tóth 1996). A kutató azonban a másik közelítést is értelmezi, miszerint hazánk tér-
szerkezete els ősorban a közlekedési rendszer konfigurációja alapján vette fel jellegze-
tességeit, és a térszerkezeti vázra épül a magyar településrendszer konfigurációja
(Tóth 1993b), valamint kiemeli, hogy „a városhálózat a térszerkezet egyik leglénye-
gesebb vázalkotó eleme" (Tóth 1996, 571), sőt azt is megfogalmazza, hogy „a térszer-
kezet alapkategóriája a település" (Tóth—Pap 2002, 295). A „ település, mint térszerkeze-
ti egység" szemlélet azonban ritkább a hazai térszerkezeti kutatásokban, aminek okát
Beluszky—Gy őri munkájában (1999, 8) lehet talán felfedezni: véleményük szerint a
korábban jellemz ő mozaikos térszerkezet átalakult, a települések közötti differenciák
mérséklődtek, és a régiók között kialakuló különbségek lettek a meghatározók.
A településrendszer mellett a közlekedés is fontos eleme a térszerkezet-
szemléleteknek: például Tóth (1996) szerint a közlekedési útvonalak („térszerkezeti
vonalak") osztják fel térszerkezeti egységekre a teret (bár megfontolandó, hogy ezek
inkább tengelyek, semmint határvonalak), Erdősi (1998) pedig azt emeli ki, hogy
széleskörűen elfogadott, hogy az autópályák, gyorsvasutak kiépülése a térszerkezetre
jelentős hatást gyakorolnak. A m űszaki elemek mellett a társadalom mozgása, a térpá-
lyák is jelen vannak a térszerkezet elemzések esetében; Mészáros (1994) felfogásában
ezek, mint térszerkezet-elemek jelennek meg, illetve Győri (1999) szerint a térszerke-
zeti kapcsolatok összessége rajzolja fel a térszerkezet vázát.
E szemlélet példái kapcsán azt lehet megállapítani, hogy egy lehatárolt földrajzi
térszín térszerkezete összeállhat kisebb egységek térszerkezeteinek együtteséb ől, de
ugyanakkor lehet értelmezni az adott térrészt átfogó, behálózó elemek (településhá-
lózat, úthálózat stb.) együtteseként is. Előbbi esetben a földrajzi teret és így a tér-
szerkezetet térelemekb ől (térszerkezeti egységekb ől, itt földrajzi térrészekb ől) ösz-
szeállíthatóként („egymás mellé és egymásba rakható térszerkezetek") kell értel-
mezni. Utóbbi esetében pedig el kell fogadni, hogy a földrajzi tér különböz ő dimen-
ziók mentén való tagolása révén külön entitásokat kapunk (például településhálózat,
kistáj-beosztás), és ezek (egységeinek térszerkezetei) összekapcsolódása és a felosz-
tások „egymásra rakása" jelenti a területegység térszerkezetét. A szemlélet attól
fiigg, hogy éppen melyik térszerkezeti elemen és vizsgálatán van a hangsúly.
A másik jellegzetes szemlélet a térszerkezet kapcsán a regionalista, amely a térsé-
gek, mint térszerkezeti elemek közötti mennyiségi és min őségi differenciákhoz köt ődik.
A különböző térszerkezeti vizsgálatok alapegységei általában adminisztratív térségek,
mivel determináló tényez ő a rendelkezésre álló területi adatbázis, vagy akár a terület-
politika hivatalos hatóköre, illetve a közigazgatási fennhatóság. E térségek különböz ő
mennyiségi és minőségi adatainak differenciáltsága révén el őálló területi egyenlőtlen-
ségekhez kapcsolható a térszerkezet, úgy mint az adott jellemz ő szerinti területi diffe-
renciálódás, legfőképp az azonos, illetve különböz ő jellemzőjű térségek egymáshoz
való viszonyára (zonális elrendez ődés, centrum—periféria stb.) téve a hangsúlyt. (A
települési szint és adatokkal feltöltött egységeinek összevetése is megjelenhet, de
Szabó Pál : A térszerkezet fogalma, értelmezése
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 63-80. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s4 A térszerkezet fogalma ... 75
ennek kapcsán ritkábban fogalmazódik meg a térszerkezet, mivel az átfogó területi
képen van a hangsúly, amihez a települési szint már túl aprólékos, mozaikos.)
Az ilyen jellegű, azaz területi statisztikai adatokra épül ő, különböző térségekre
készült vizsgálatokra számos hazai eset hozható példaként. Ezeknél a területi egy-
ségeket típusokba (kategóriákba) sorolják, s így áll el ő az ország, a megye stb. tér-
szerkezete. Például Rechnitzer (1998, 171) így különböztet meg Magyarországon
több (megyékből álló) „a térszerkezetben ... jól elhatárolható csoportot". Tipikus
esetek vehet ők a KSH (például Faluvégi [1995]: „Kistérségi vonzáskörzetek.
A regionális térszerkezet jellemz ői az átmenet éveiben.") vagy a VÁTI által készí-
tett anyagokból (például a területfejlesztési országgy űlési beszámolók). Berey-
Kulcsár (2000, 7) szerint „a területi folyamatok értékelésének legfontosabb és leg-
szembetűnőbb eszköze az eltér ő társadalmi-gazdasági fejlettség ű és fejlődési pályán
mozgó térségtípusok alkotta térszerkezet." E munkákban rálelünk (szövegben, áb-
racímnél) a területi egyenl őtlenségi vizsgálatokból előálló és leírható térszerkezet
fogalmára. A lényeges kérdés e szemléletnél, hogy vajon mi a különbség egy jelen-
ség területi egyenl őtlensége és térszerkezete között?
A területi egyenlőtlenség és térszerkezet fogalma eltérő tartalmú, de úgy t űnik,
számos esetben beszélhetünk a két fogalom „határterületér ől", mivel a kettő nem
válik el élesen, és emiatt gyakorta egymás szinonimájaként jelennek meg a külön-
böző munkákban. Ez valószínűleg nem helyes. Nemes Nagy (1998) azt mondja,
hogy a tér és id őbeli lét nemcsak egyenl őtlenséget, hanem rendezettséget (akár ren-
dezetlenséget) is jelent, és az egyenl őtlenség és rendezettség jellemz ői egy alakzatot
határoznak meg. Véleménye szerint a regionális tudomány éppen a térbeli alakza-
tok, eloszlások rendezettségének vizsgálatával léphet túl a területi egyenl őtlenségi
vizsgálatokon. (A rendezettség vizsgálata [pl. a területi autokorreláció, a legköze-
lebbi szomszédanalízis módszerével] azonban kevésbé elterjedt a hazai szakiroda-
lomban.) Ha e véleményt osztjuk, akkor azt mondhatjuk, hogy a két jellemz ő, az
egyenlőtlenség és a rendezettség együttes vizsgálata jelentené igazából a
regionalista szemléletű térszerkezet-vizsgálatokat. (Emiatt kell fenntartásokkal élni
egy statisztikai mutató [pl. GDP/fő ] szerinti tematikus térképnél a térszerkezet fo-
galmának címbeli használatával szemben [„Az ország fejlettségi térszerkezete"]; a
térkép tipikusan területi egyenl őtlenséget mutat.)
Az itt tárgyalt kétféle térszerkezet szemlélet azonban nem mindig válik szét.
Magyarország esetében például a főváros—vidék, nyugat—kelet ellentét, illetve a kü-
lönböző térségtípusok (például nyertesek, nekilendül ők, stagnálók, vesztesek), vala-
mint a településhierarchia változásai, a különböz ő pozíciójú (nyertes, vesztes stb.)
települések stb. gyakorta együttesen (vagy különböz ő kombinációkban) kerülnek le-
írásra; ilyen átfogó szemléletű munkák például Horváth 1995; Enyedi 1996; Faluvégi
1996; Nemes Nagy 1997; Beluszky—Gy őri 1999 stb. Az egyes térkereteket (s így a
térszerkezetet) valójában a kutatók választják szét, mivel azok vizsgálata eltér ő mód-
szereket kíván (Enyedi 2001), de átfogó kép megrajzolásakor a különböz ő eredmé-
nyek (gyakorta) együtt kerülnek bemutatásra.
Szabó Pál : A térszerkezet fogalma, értelmezése
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 63-80. p.
76 Szabó Pál TÉT XXII. évf. 2008 s 4
A térszerkezet a hazai területpolitikában
A térszerkezet értelmezésének összetett szemlélete azonban — sajnos — nem jel-
lemző a hazai területpolitikára: ahogyan e tevékenység két része, a területrendezés
és a területfejlesztés elszakadt egymástól, úgy fogalomértelmezéseik is részben el-
távolodtak, s így a két fentebb ismertetett térszerkezet-felfogás külön jelenik meg.
Ráadásul e téren is tapasztalható, hogy a térszerkezet és a területi szerkezet fogal-
mak egymáshoz való viszonya nem teljesen tiszta. Ezek igazolására számba vehet-
jük a fogalomértelmezéseiket és fogalomhasználatukat.
Az érvényben lév ő 18/1998. KTM rendelet a területrendezés kapcsán az alábbi
meghatározást adja: „a) Térségi szerkezeti terv — A térségi infrastruktúra, a térségi
területfelhasználás és a településrendszer térbeli rendjét és összefüggéseit ábrázoló
terv. A térségi szerkezeti tervben az alapvet ő rendeltetés szerint jellemz ő terület-
használat szempontjából térségi területfelhasználási egységek különböztethet ők
meg." A térségi szerkezet a szakmai nyelvben a térszerkezet: „A térszerkezet f ő
összetev ői az infrastruktúra-hálózat, a területfelhasználás és a településrendszer.
Ezek együtteséb ől formálódik az urbanizációs és az ökológiai térszerkezet." (VÁTI
1998, 7) Ez alapján például az Országos Területrendezési Terv konzekvensen hasz-
nálja a kifejezést. A területrendezés terén a területi szerkezet fogalmát illet ően azt
feltételezhetjük, hogy egyszer úgy t űnik, mintha nem válna el tartalmában a térszer-
kezettől, például: „Területszerkezet: Másképp térszerkezet." [Területrendezési fo-
galmak és értelmezések, 1985]), máskor pedig mintha tartalmi különbséget tenné-
nek, például a korábbi Baráth idézet (1987, 36) vagy az Országos Területrendezési
Terv Koncepciója (4078/79): az ország funkcionális területi szerkezete a m űszaki-
fizikai területi szerkezettel együtt alkotja az ország komplex térszerkezetét.
A területfejlesztés szorosan összefonódik a területi kutatásokkal, így ezek kérdései,
problémái megjelennek a gyakorlati életben is. A térszerkezet itt is egy központi, ám
igazából nem tisztázott fogalom. Ennek kapcsán els őként egy idézetet citálhatunk a
területfejlesztés céljait, kereteit stb. meghatározó, érvényben lév ő törvényből (1996.
évi XXI. tv.): „2. § A területfejlesztés és területrendezés célja: ... c) Az ország tér-
szerkezete, településrendszere harmonikus fejl ődésének el ősegítése." (A 2004. évi
módosítás után még bekerült: „21/A. § (1) ...a gazdaság arányosabb térszerkezetének
kialakítása, ..."). A törvény szövege alapján „hivatalos szinten elismert" fogalomról
van szó. Azonban itt nem lelünk rá a kifejezés értelmezésére, szemben több más ha-
sonló fogalommal (például régió, kiemelt térség, városkörnyék, kistérség, s őt térség).
E hiány megmaradt a 35/1998. Országgyűlési Határozat az Országos Területfejlesz-
tési Koncepcióról című szövegben is (ahol az alábbi kontextusokban találkozunk pél-
dául a fogalommal: „térszerkezet felé törekvés"; „a társadalmi, gazdasági és környezeti
céloknak megfelel ő térbeli szerkezet kialakítása"; „a túlzottan Budapest központú tér-
szerkezet oldása"). A kapcsolódó els ő Országos Területfejlesztési Koncepcióban, majd
még inkább az ezt követő különböző, a hazai területi folyamatokról szóló jelentésekben
Szabó Pál : A térszerkezet fogalma, értelmezése
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 63-80. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s4 A térszerkezet fogalma ... 77
is gyakorta használják a térszerkezet fogalmát, méghozzá elég következetesen: leg-
szembetűnőbb a komplex mutatók kistérségi egyenl őtlenségein alapuló ún. társadalmi
és gazdasági térszerkezet térképi bemutatása, valamint elemzése. Mindezt úgy, hogy
nincs meghatározva a fogalom tartalma. Azonban a használat egyértelm űen utal arra,
hogy a területfejlesztés a térszerkezet regionalista szemlélet ű értelmezését vallja
magáénak. A területi szerkezet kifejezés viszont háttérbe szorult a térszerkezet mö-
gött, bár egyes dokumentumokban még fel-felbukkan.
Azaz adott két országos hatáskör ű, hivatalos területpolitikai tervdokumentum, az
Országos Területrendezési Terv és az (első) Országos Területfejlesztési Koncepció,
amelyek eltérő szemléletben használják a fogalmat, más a két mű (és alkotói) tér-
szerkezet-felfogása. Ez a korábbi gondolatmenet alapján persze már nem meglep ő,
de kérdés, hogy megengedhet ő-e? Valószínűleg nem, hiszen nem két diszjunkt
szakterületről van szó, a gyakorlatban sok szállal köt ődnek egymáshoz (még a tör-
vény is összefűzi őket...). Azonban a területpolitika e két része mintha elszakadt
volna egymástól (bár a közös tervezés nem lenne egyedi eset, például létezik a
nemzetközi gyakorlatban az ún. Struktúraterv(ezés): a fejlesztési és rendezési terve-
zés között összeköt ő kapcsot képező tervdokumentum; a fizikai tervezést összekötni
a társadalmi, gazdasági folyamatok tervezésével [Fogarasi—Orosz 2002]), s e kü-
lönválás a fogalomértelmezések terén is megjelenik.
Ezen utóbbi helyzeten változtatott valamelyest a 2005-ben elfogadott második
Országos Területfejlesztési Koncepció, amely túllépett el ődje hiányosságán, mivel a
mű végén gazdag fogalomtár lelhet ő fel, benne a térszerkezet — több kutató állás-
pontjával egyez ő — meghatározásával: „Térszerkezet, területi struktúra: a térbeli
objektumok és a közöttük lév ő kapcsolatok, viszonyok alkotta, működőképes rend-
szer, összetett térkategória, melynek értelmezését és leírását er ősen determinálja a
közelítés módja, szemlélete. A regionális kutatásokban leggyakrabban a térségek
lehatárolt térrészekre bontásával, s általában egy-egy kiemelt jellemz ő szerinti érté-
kelésével, térképezésével feltáruló („regionális") egyenl őtlenségi és rendezettségi
sajátosságok összessége." A fogalmi meghatározás nem kizárólagosan területfej-
lesztési-regionalista szemlélet ű, mivel a leírás utal a másik szemléletre is, s így kí-
sérlet a két fogalomhasználat közelítésére, vagy legalábbis a kétféle szemléletre
való figyelemfelhívásként értelmezhet ő . Emellett fontos elem, hogy szinonimák
lettek a térszerkezet és a területi szerkezet, mert bár célszer ű lenne szétválasztani a
kifejezéseket: míg el őbbi a területfejlesztés fogalma lehetne (egy regionalista szem-
léletű meghatározással), addig utóbbi a területrendezésé (egy m űszaki-terület-
tervezési szemlélet ű definícióval), ennek azonban ellentmond, hogy a területrende-
zésben és a területfejlesztésben is mindkét fogalom szakterületi értelmezés ű tarta-
lommal felruházott használata tetten érhet ő, azaz a „szokásjog" itt is él. Amíg azon-
ban ez így marad, addig egymás térszemléletének ismeretében lesz csak hatékony
kommunikáció a két szakterület között.
Szabó Pál : A térszerkezet fogalma, értelmezése
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 63-80. p.
78 Szabó Pál TÉT XXII. évf. 2008 s4
Összegzés
A tanulmány összegzéseként elsőként az a trivialitás emelhet ő ki, hogy nem egy-
szerű meghatározni a térszerkezet fogalmát. Ha regionális tudományi leírást kell
alkotni, akkor a térelemek egyenl őtlensége és rendezettsége együttesen fogható fel
térszerkezetként, de véleményünk szerint a térbeli elrendez ődésre kell inkább a
hangsúlyt helyezni. Így — az elrendez ődés, rendezettség kiemelésével — lehet ugyan-
is ellépni a tér legáltalánosabb tartalma (egyenl őtlenség és rendezettség) fel ől a tér-
szerkezet felé. Lényeges megállapítás talán az is, hogy a társadalmi térszerkezetet a
társadalom küls ő és belső térszerkezete együtt alkotják; így a küls ő, a földrajzi tér-
ben célszerűbb lenne a földrajzi térszerkezet vagy a területi szerkezet fogalmának a
használata. Ezen túl megállapíthatjuk, hogy a földrajzi térszerkezet egy összetett
térkategória, s értelmezését, leírását er ősen determinálja a közelítés módja, szemlé-
lete. Alapvető en kétféle térszerkezet-felfogás a meghatározó a hazai körökben: a) a
földrajzi környezetben a különböz ő térelemek, térrészek és ezek kapcsolata, kapcso-
lódása, valamint egymáshoz viszonyított elhelyezkedése, elrendez ődése a térszerke-
zet; b) a különböz ő térrészek (leginkább régiók, országok) mennyiségi és min őségi
jellemzőinek differenciáltságából ered ő területi egyenlőtlenségek és ezek rajzolatai
jelentik a térszerkezetet.
Irodalom
Ashworth, G.—Bora Gy. (1999) Fogalmi meghatározások: vállalat, tér, szervezet. — Ashworth, G.—Bora Gy.
(szerk.) Térbeli elrendezés és a vállalat I. Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Gazdaságföldrajz
Tanszék, Budapest. 9-51. o.
Baráth E. (1987) Egy térszerkezeti modell. — Tér és Társadalom. 2.23-44. o.
Bartke I. (1989) A társadalom és a gazdaság területi szerkezetének alapvonásai. Akadémiai Kiadó,
Budapest.
Bartke I. (2001) A területi egyensúlyok. — Tér és Társadalom. 1.25-38. o.
Bartke I. (2006) Bírálat Szabó Pál: „Régió és térszerkezet az Európai Unióban" c. (egyetemi, PhD) doktori
értekezéséről. Budapest. Kézirat.
Benedek J. (2000) A társadalom térbelisége és térszervezése. Risoprint, Kolozsvár.
Benko, G. (1999) Regionális tudomány. Dialóg Campus Kiadó, Budapest—Pécs.
Berey K.—Kulcsár G. (2000) A területfejlesztési országgy űlési beszámoló összefoglaló ismertetése.
9.9-12. o. —Falu—Város—Régió.
Biológiai Lexikon. (1978). 4. kötet Akadémiai Kiadó, Budapest.
Bodó B. (2005) Kistérségek, civilek, szerkezetek. — Tér és Társadalom. 1.115-141. o.
Beluszky P.—Győ ri R. (1999) A magyarországi városhálózat és az EU-csatlakozás. — Tér és Társadalom.
1-2.1-30. o.
Beluszky P.—Győ ri R. (2004) Fel is út, le is út... (Városaink településhierarchiában elfoglalt pozícióinak
változásai a 20. században) — Tér és Társadalom. 1.1-41. o.
Bő hm A. (1996) A magyar társadalom tagoltsága. — Perczel Gy. (szerk.) Magyarország társadalmi-
gazdasági földrajza. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest. 189-222. o.
Czirfusz M. (2007) A struktúrák regionális egyenl őtlenségei. — Tér és Társadalom. 1.69-84. o.
Dusek T. (2004) A területi elemzések alapjai. Regionális Tudományi Tanulmányok 10. ELTE Regionális
Földrajzi Tanszék — MTA—ELTE Regionális Tudományi Kutatócsoport, Budapest.
Enyedi Gy. (1996) Regionális folyamatok Magyarországon. Hilscher Rezs ő Szociálpolitikai Egyesület,
Budapest.
Enyedi Gy. (2001) Tájak, régiók, települések Magyarországon. — Ezredforduló. 4.19-23. o.
Enyedi Gy. (2002) A regionális tudomány. MTA RKK ATI jubileumi konferenciája, Kecskemét. El őadás.
Szabó Pál : A térszerkezet fogalma, értelmezése
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 63-80. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s4 A térszerkezet fogalma ... 79
Erdősi F. (1998) A transzeurópai hálózatok hatása a területi fejl ődésre. — Tér és Társadalom. 3.29-54. o.
Faluvégi B. (1995) Kistérségi vonzáskörzetek. A regionális térszerkezet jellemz ői az átmenet éveiben.
KSH, Budapest.
Faluvégi A. (1996) A regionális térszerkezet változásának jellemz ői. — Comitatus. 4.3-15. o.
Faragó L. (2004) A regionalizmus hajtóer ői Magyarországon. — Tér és Társadalom. 3.1-23. o.
Faragó L. (2005) A jöv őalkotás társadalomtechnikája. Dialóg Campus Kiadó, Budapest—Pécs.
Fodor L. (1985) A társadalmi tér elméleti kérdései a térelmélettel foglalkozó tudományok megállapításainak
tükrében. Kandidátusi értekezés tézisei. Budapest.
Fogarasi Gy.—Orosz Gy. (2002) Struktúraterv, avagy egy hazánkban új tervezési m űfaj a Közép-
magyarországi régióban. — Falu—Város—Régió. 1.20-23. o.
Frisnyák S. (1996) Magyarország kultúrgeográfiai korszakai (895-1920). — Tér és Társadalom. 1.39-49. o.
Golobics P. (2002) A világgazdaság kialakulásának folyamata és jelenlegi térszerkezete. — Tóth J.
(szerk.) Általános társadalomföldrajz I. Dialóg Campus Kiadó, Budapest—Pécs. 25-82. o.
Győri R. (1999) Térszerkezeti változások a polgárosodó Kisalföldön. — Tér és Társadalom. 4.77-106. o.
Horváth Gy. (1995) A magyar regionális politika er ős és gyenge pontjai. — Comitatus. 7.3-10. o.
Horváth Gy. (1989) A regionális gazdaságszervezés fejl ődése és intézményei. Területi és települési kuta-
tások 4. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Horváth Gy. (1999) El őszó a magyar kiadáshoz. — Benko, G. Regionális tudomány. Dialóg Campus
Kiadó, Budapest—Pécs. 9-13. o.
Jakobi Á. (2004) Az információs társadalom területi egyenl őtlenségeinek tartalma és értelmezési lehet ő-
ségei. Előadás. II. Magyar Földrajzi Konferencia, Szeged. http://geography.hu/m&2004
Kőszegfalvi Gy. (1985) A magyarországi településrendszer strukturális változása. — Rechnitzer J.
(szerk.) Vonzáskörzetek — agglomerációk II. Akadémiai Kiadó, Budapest. 31-54. o.
Kocsis Zs. (1996) A települések bels ő szerkezetének vizsgálata a lakosság térbeli eloszlása alapján. — Tér
és Társadalom. 2-3.133-140. o.
Korompai A. (1995) Regionális stratégiák jövőkutatási megalapozása. Regionális Tudományi tanulmányok 1.
ELTE Regionális Földrajzi Tanszék, Budapest.
Krajkó Gy. (1989) A gazdasági térszerkezetek és a közigazgatás összefüggései. — Tér és Társadalom. 3.
53-69. o.
Magyar Értelmező Kéziszótár (1972) Akadémiai Kiadó, Budapest.
Mészáros R. (1994) A település térbelisége. JATEPress, Szeged.
Mészáros R. (2000) A társadalomföldrajz gondolatvilága. SZTE, Szeged.
Nemes Nagy J. (1997) Régiók, regionalizmus. — Educatio. 3.407-423. o.
Nemes Nagy J. (1998) A tér a társadalomkutatásban. Bevezetés a regionális tudományba. Hilscher Rezs ő
Szociálpolitikai Egyesület, Budapest.
Nemes Nagy J. (2003) A regionális tudomány dualitása és paradigmái — hazai tükörben. — Tér és Társa-
dalom. 1.1-17. o.
Paksy G. (1997) Hét kérdés a területrendezésr ől. — Falu—Város—Régió. 5. o.
Patik R. (2005) A regionális klaszterek feltérképezésér ől. — Területi Statisztika. 6.519-541. o.
Probáld F. (1995) A regionális földrajz helye a geográfiában. Regionális Tudományi Tanulmányok 2.
ELTE Regionális Földrajzi Tanszék, Budapest. 35-63. o.
Rechnitzer J. (1998) Területi stratégiák. Dialóg Campus Kiadó, Budapest—Pécs.
Rechnitzer J. (1999) Az állami vagyon magánosításának területi dimenziói. — Tér és Társadalom. 3.
101-120. o.
Strassoldo, R. (1990) The Social Construction and Sociological Analysis of Space. — Hamm, B.—Jalowiecki, B.
(eds.) The social nature of space. Panstwowe Wydawnictvwo Naukove, Warszawa. 19-47. o.
Süli Zakar I. (1997) Régiók a földrajzi térben. — Comitatus. 3-4.7-16. o.
Szabó P. (2005) Régió: „meghatározott területi egység". Regionális Tudományi Tanulmányok XII.
ELTE Regionális Földrajzi Tanszék—MTA—ELTE Regionális Tudományi Kutatócsoport, 7-61. o.
[http ://geogr. elte.hu/REF/REF_hirek_anyagok.htm]
Tóth J. (1993a) A városokra épülő középszint lehetősége. — Európába megy-e a megye? Konferenciakötet.
Baranya Megyei Közgyűlés, Pécs. 119-124. o.
Tóth J. (1993b) Nagyvárosok a magyar településrendszerben. — Comitatus. 7-8.40-53. o.
Tóth J. (1996) Régiók Magyarországon. — Perczel Gy. (szerk.) Magyarország társadalmi-gazdasági
földrajza. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest. 587-645. o.
Tóth J.—Pap N. (2002) Rajon- és régióelméletek. — Tóth J. (szerk.) Általános társadalomföldrajz II. Dialóg
Campus Kiadó, Budapest—Pécs. 289-304. o.
Varga A. (2005) Agglomeráció, technológiai haladás és gazdasági növekedés: a K+F térszerkezet makro-
gazdasági hatásainak vizsgálata. Akadémia Doktora Értekezés, Pécs.
Szabó Pál : A térszerkezet fogalma, értelmezése
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 63-80. p.
80 Szabó Pál TÉT XXII. évf. 2008 s4
VÁTI Kht. (1998) A Készülő Országos Területrendezési Tervr ől. — Falu-Város-Régió. 5. 3-15. o.
Villányi A. (1995) Kémia — összefoglaló középiskolásoknak. Műszaki Könyvkiadó, Budapest.
Zoltán Z. (1984) A dinamikus gazdaságföldrajz elmélete. Tankönyvkiadó, Budapest.
THE CONCEPT AND THE EXPLANATION
OF THE SPATIAL STRUCTURE
PÁL SZABÓ
The aim of this paper is to describe and construe one main notion of geography, regional
economy and regional science: the spatial structure. The research is based on the elaboration
of numerous Hungarian studies (books, articles) which use this notion. The use of the notion
in different areas of social science was analysed and its different types were described in this
paper. In regional science and geography there are a couple of different definitions of the
spatial structure and they were categorized as well. Finally we tried to describe the extension
of this notion in regional science.