Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 185-201. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s2 Kitekint ő 185
DEMOGRÁFIAI, GAZDASÁGI-TÁRSADALMI
FOLYAMATOK ROMÁNIA VÁROSAIBAN
1948-TÓL NAPJAINKIG
(Demographic, Economic and Social Processes in the Romanian
Towns from 1948 till Nowadays)
ELEKES TIBOR
Kulcsszavak:
iparosítás urbanizáció népességgyarapodás dezurbanizáció népességfogyás
A II. világháború után elkezd ődött, központilag irányított er őteljes iparosítás hatására 1948-1990 között
Románia városi népessége 240%-kal növekedett. Régiók, megyék és városok viszonylatában eltér ő mér-
tékű népességfogyást eredményezett az 1990 után elkezd ődött gazdasági szerkezetátalakítás, a társadalmi
változások.
A II. világháborútól 1990-ig
A II. világháború után új társadalmi-gazdasági korszak kezd ődött Romániában.
Az állam térszerkezete politikai korlátok között fejl ődött, növekedett a bels ő kap-
csolatrendszer intenzitása és textúrája. Feler ősödött a politika társadalmi-gazdasági
folyamatokat befolyásoló szerepe. A kormányzat által irányított tervgazdálkodás az
ország általános, gyorsütemű fejlődése mellett els ődleges feladatként kezelte a
kevésbé fejlett térségek felzárkóztatását, a korábbi évtizedekb ől örökölt gazdasági-
társadalmi egyenlőtlenségek felszámolását.
A korabeli ipartelepítés gyakorta figyelmen kívül hagyta a helyi adottságokat, a
természeti környezet sajátosságait, az ipari hagyományokat, a létesített üzemek nem
a helyi gazdasági-társadalmi élet szerves fejl ődésének eredményeként jelentek meg.
Központilag irányították a településhálózat fejlesztését. Az állami nagyvállalatok
elhelyezésének függvényében alakult a település-finanszírozás és az intézmény-
fejlesztés.
Többnyire a korábban kialakult városhálózathoz, kisebb részt ebben az id őszak-
ban létesített ipari-urbánus térségekhez kapcsolódnak az 1960-as évekt ől felerősö-
dött intenzív iparosítás és a korabeli urbanizációs folyamatok, els ősorban a lakóte-
lepi építkezések. A korabeli migrációs folyamatok a falu—város intra- és
interregionális vándorlás.
Az 1980-as éveket a feler ősödő központosítás, a „társadalmi homogenizáció", a
„gazdasági-energetikai függetlenedés" jellemezte.
Az 1990 elő tti 4 évtized alatt Románia népessége 46%-kal, a városi népesség
240%-kal növekedett (1 táblázat).
Elekes Tibor :
Demográfiai, gazdasági-társadalmi folyamatok Románia városaiban 1948-tól napjainkig.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 185-201. p.
186 Kitekint ő TÉT XXII. évf. 2008 s2
1. TÁBLÁZAT
Az összlakosság, a városi és a falusi népesség számának
és arányának változása Romániában, 1948-2002 között
(Changes in the Number and Rate of Total Population, Urban and Rural
Population in Romania between 1948-2002)
Év- Románia Városi népesség Falusi népesség
szám összlakossága fő % fő %
1948 15 872 624 3 713 139 23,4 12 159 485 76,6
1956 17 489 450 5 474 264 31,3 12 015 186 68,7
1966 19 103 163 7 305 714 38,2 11 797 449 61,8
1977 21 559 910 9 395 729 43,6 12 164 181 56,4
1983 22 553 074 11 054 179 49,0 11 498 895 51,0
1990 23 206 720 12 608 844 54,3 10 597 876 45,7
1992 22 810 035 12 391 819 54,3 10 418 216 45,7
2002 21 698 181 11 436 736 52,7 10 261 445 47,3
Forrás: Népszámlálási adatok (1992; 2002); Statisztikai évkönyvek (1948; 1964; 1983;
1990; 1996; 2000).
A 2 milliósra növekedett Bukarest mellett a történelmi régióközpontok (Temes-
vár, Kolozsvár, Jászvásár, Konstanca és Craiova), valamint az el őnyös földrajzi
elhelyezkedés ű, közlekedési, kereskedelmi csomópontok (Brassó és Galac) er őteljes
fejlesztése 300 ezres városok kialakulását eredményezte 1990-re. A megyeszékhe-
lyek népességszáma 100 ezer, ritkábban 50 ezer f ő fölé emelkedett. A városhálózat
felét jelentő 25 ezer alatti kisvárosok szerényebb fejl ődését, népességgyarapodását
az ipar, bányászat, kisebb mértékben az idegenforgalom biztosította.
1990-től napjainkig
Az 1989. decemberi események után politikai, gazdasági, társadalmi átalakulás
kezdődött el Romániában. Részben a korábbi évtizedekre jellemz ő erőteljesen köz-
pontosított vezetéssel, elszigeteltséggel, bezártsággal magyarázható a piacgazdaságra
történő lassúbb áttérés. Az 1970-es, 1980-as évek technikai színvonalán m űködő ága-
zatok, a "ráfizetéses" bányák, kohászati, vegyipari létesítmények, az egy funkciós
települések, övezetek leértékel ődése jellegzetes társadalmi, környezeti és demográ-
fiai problémákkal társult.
Megváltoztak az 1990 el őtt „központilag irányított" demográfiai folyamatok. A ko-
rábbi évtizedekben folyamatosan gyarapodó népességszám csúcsértékét 1990-ben
érte el. A természetes szaporulaton alapuló népességnövekményt 1992-t ől természe-
tes fogyás (évente 10-55 ezer f ő) váltotta fel. Ugyanakkor feler ősödött a jobb meg-
élhetés lehet ősége reményében kivándorlók száma is. A kismérték ű bevándorlás
(3-12 ezer évente) ellenére, 1990-2002 között Románia népessége 1,5 millióval
(6,5%-kal) fogyott.
Elekes Tibor :
Demográfiai, gazdasági-társadalmi folyamatok Románia városaiban 1948-tól napjainkig.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 185-201. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s2 Kitekint ő 187
A kedvezőtlen demográfiai folyamatok térbeli sajátosságait, a 12 év népességvál-
tozásának megyei értékeit az 1. ábra összegzi.
1. ÁBRA
A romániai megyék népességszámának változása 1990-2002 között
(Changes in the Number of the Romanian Counties Population
between 1990-2002)
Forrás: Statisztikai évkönyv (1990) és népszámlálási (2002) adatok alapján saját szerkesztés.
A 20. század utolsó évtizedében a külföldi t őke lassabban és kisebb mértékben ér-
kezett Romániába, mint az Európai Unióhoz 2004. május elsején csatlakozott or-
szágokba. A befektetések fele Bukarestbe irányult, de jelent ős célterület a nyugati
határsáv, az Erdélyi-medence, a Fekete-tenger partja, valamint Havasalföld északi
része. „Tőkeszegény" térségek Moldva és Kelet-Munténia.
Napjainkban a társadalmi, gazdasági, térszerkezeti változásokban feler ősödhet az
1997-ben kialakított 8 régió szerepe. Ezért az alábbiakban a romániai városok né-
pességszám változásait a régió — megye — nagy- és közepes városok viszonylatában,
a jellegzetes gazdasági, társadalmi folyamatok függvényében ismerhetjük meg.
Nyugati régió
Az Arad, Temes, Krassó-Szörény és Hunyad megyét magában foglaló térséget
nagyszámú város és országos viszonylatban nagy arányú városi népesség jellemzi.
Az ipari hagyományokkal rendelkez ő, több nemzetiségű és felekezetű, már a 19.
században jelentős urbanizáltságú térség ma is Románia egyik legfejlettebb része.
Elekes Tibor :
Demográfiai, gazdasági-társadalmi folyamatok Románia városaiban 1948-tól napjainkig.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 185-201. p.
188 Kitekint ő TÉT XXII. évf. 2008 s 2
Temesvár, a Bánság (Temesköz) hagyományos gazdasági, m űvelődési, oktatási
központja a II. világháború utáni 4 évtizedben megháromszorozta népességét. Az
ipari fejlesztések a többszörösére emelték Arad (gépgyártás, vegyi-, fa-, textilipar),
Resicabánya (vaskohászat, gépgyártás), Déva (energetika-, gépgyártó-, élelmiszer-
és textilipar), Vajdahunyad (a Petrozsényi-medencében bányászott szénre és a
Ruszka-havasokban kitermelt vasércre telepített, kés őbb import nyersanyagot fel-
dolgozó vaskohászat és gépgyártás), valamint a Petrozsényi-medence bányaváro-
sainak népességét (2. táblázat). A kisvárosok fejl ődését nagyobbrészt a bányászat
és a gépgyártás biztosította.
A hagyományosan alacsony természetes szaporulatú régióban (a természetes fogyás
Arad megyében 1978-tól, a másik három megyében az 1980-as évek második felét ől
kezdődött) a megnövekedett munkaer ő igényt részben a négy megye községei, rész-
ben a távolabbi régiók (Moldva) fiatal lakossága biztosította.
1990 után elkezdő dött a bányászat, kohászat, a gépgyártó- és a vegyipar jelent ős
részének leépülése. A 8 régió viszonylatában itt a legnagyobb mérték ű a népesség-
csökkenés (1. ábra); okai a természetes fogyás (1998-ban -0,33% a régió középér-
,
téke) az interregionális (részben visszavándorlás) és a kivándorlás. A nemzetközi
migrációba az 1960-as években bekapcsolódó bánsági svábokat az 1990-es évek
második felét ől románok, magyarok és más nemzetiség űek követték. A kis mérté-
kű szuburbanizáció a nagyobb városokat érinti.
A gazdasági-társadalmi problémák fokozottabban jelentkeztek a bányavárosokban, a
kohászati központokban és a gépgyártás napjainkra válságba sodródott ágazataiban.
1990-2002 között 27,7%-kal fogyott Újmoldova bányaváros, 24%-kal Resica-
bánya, 20%-kal Vajdahunyad, 18,3%-kal Karánsebes, 17,9%-kal Zsombolya lakossá-
ga. A legkisebb mértékű fogyás országos középérték (9,3%) körüli (Temesvár 9,6%).
2. TÁBLÁZAT
A lakosságszám változása a Nyugati régió 30 ezer f őnél népesebb városaiban (ezerfó)
(Changes in the Number of Inhabitants in Towns Populated by More than 30 000
People of the West Region fone thousand person])
1948 1964 1983 1990 1992 1996 2000 2002
ARAD 87 115 184 203 190 185 183 172
TEMESVÁR 112 152 303 351 334 332 330 318
Lugos 26 32 52 54 51 50 49 45
Resicabánya 25 48 102 110 97 95 93 84
Karánsebes I0 18 31 35 32 31 31 28
Déva 13 23 75 82 78 77 76 69
Vajdahunyad 7 59 87 90 81 80 78 71
Petrozsény 14 32 47 53 52 53 50 45
Vulkán 15 23 32 36 35 36 33 30
Lupény 21 33 31 33 33 33 31 31
Petrilla 28 26 29 30 30 28 26
A táblázatokban a városok megyénként szerepelnek, els ő helyen a megyeszékhely.
Forrás: Népszámlálási adatok (1992; 2002); Statisztikai évkönyvek (1948; 1964; 1983;
1990; 1996; 2000).
Elekes Tibor :
Demográfiai, gazdasági-társadalmi folyamatok Románia városaiban 1948-tól napjainkig.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 185-201. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s2 Kitekint ő 189
Napjainkban is zajlik a ráfizetéses ágazatok leépítése (Petrozsényi-medence,
Újmoldova). Folyamatban van az energetika- és a vegyipar átalakítása.
1990 után jelent ős mennyiségű külföldi tőke érkezett Temes és Arad megyébe.
Temesvár jól érzékelhető regionális felértékel ődése mellett a tervezett dél-erdélyi
autópálya Arad—Temesvár—Déva térségében hozhat gazdasági-társadalmi javulást.
Magyarország EU-tagságával, valamint Románia csatlakozásával tovább er ősödik a
nyugati határvidék gazdasági szerepe. A régió halmozottan hátrányos térsége a
Petrozsényi-medence. Krassó-Szörény megyében „a gazdasági periféria jelleg" fel-
erősödése tapasztalható.
Északnyugati régió
A Bihar, Kolozs, Szilágy, Szatmár, Máramaros és Beszterce-Naszód megye által
képzett régió II. világháború utáni iparosítása a nagy gazdasági-kereskedelmi köz-
pontok (Kolozsvár, Nagyvárad), a közepes- és kisvárosok fejlesztését és az új ipari
övezetek kialakítását jelentette. A megyeszékhelyek növekedése (2,5-7-szeres né-
pesség gyarapodás), a városhálózat s űrűsödése (pl. Máramaros megyében) jelle-
mezte a tervgazdálkodás id őszakát. Az „erősen urbanizált ipari övezetek" kialakulá-
sa (Kolozsvár—Torda—Aranyosgyéres, Nagybánya környéke) is erre az id őszakra
tevő dik. Az ipar által uralt gazdasági szerkezet biztosította a korabeli városfejl ődést.
1945 után e 6 megye az országos bels ő vándorlás egyik célterülete volt. Termé-
szetes szaporulata (1967-ben 1,81%, 1985-ben 0,49%) országos középérték közeli,
1990-tő l azonban negatív az egyenlege. 1998-ban Kolozs, Bihar, Szatmár és Szi-
lágy megyében -0,1%--0,3%-os volt az éves természetes fogyás. A határ menti me-
gyék népességcsökkenését (1. ábra) nagyobbrészt a régiók közti és a nemzetközi
vándorlás okozza.
3. TÁBLÁZAT
A lakosságszám változása az Északnyugati régió 30 ezer f őnél népesebb városaiban (ezer fó)
(Changes in the Number of Inhabitants inTowns Populated by More than 30 000
People of the North-West Region fone thousand person])
1948 1964 1983 1990 1992 1996 2000 2002
NAGYVÁRAD 82 110 206 229 223 224 221 206
KOLOZSVÁR 118 167 301 329 329 332 329 318
Torda 26 40 60 63 61 62 60 56
Dés 15 23 38 41 41 41 41 38
Aranyosgyéres 15 27 30 29 30 30 27
Zilah 12 14 50 67 68 71 70 63
SZATMÁRNÉMETI 47 64 125 138 132 130 129 116
NAGYBÁNYA 21 49 130 152 149 149 150 138
Máramarossziget 18 28 42 45 44 45 44 41
Borsabánya 16 28 30 27 27 27 27
Beszterce 16 24 67 87 88 87 86 81
Forrás: Népszámlálási adatok (1992; 2002); Statisztikai évkönyvek (1948; 1964; 1983;
1990; 1996; 2000).
Elekes Tibor :
Demográfiai, gazdasági-társadalmi folyamatok Románia városaiban 1948-tól napjainkig.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 185-201. p.
190 Kitekint ő TÉT XXII. évf. 2008 s2
1990-2002 között 20%-kal csökkent Nagykároly, 17,7%-kal Nagyszalonta, 16%-kal
Szatmárnémeti népessége. Nagyváradon és Nagybányán az országos átlag körüli érték
jellemző (-9,8%, illetve -9,5%). Zilahon, Besztercén és térségük kisvárosaiban a
számbeli gyarapodást az 1990-es évek közepén a fogyás váltotta fel (3. táblázat).
Kolozsvár, Erdély hagyományos gazdasági, közlekedési, m űvelődési, oktatási cent-
ruma napjainkban is regionális vonzásközpont. Sokat vesztett korábbi gazdasági sze-
repébő l a közeli Torda és Aranyosgyéres. A szuburbanizáció Kolozsvár, Nagyvárad
és Nagybánya övezetében jelentkezik.
A határ menti térségek felértékel ődésével, jelentős bel- és külföldi tőkebefekteté-
sekkel Nagyvárad részben ellensúlyozza Kolozsvár régióközponti szerepét. A ter-
vezett Bukarest–Budapest észak-erdélyi autópálya a két nagyvárost, valamint
Zilahot és Tordát is érinti. Felértékel ődőben van a régió idegenforgalmi központjai-
nak, térségeinek szerepe. Hátrányos térségek Nagybánya és vonzáskörzete (bánya-
bezárások, környezeti problémák), valamint a Máramarosi-medence kisvárosai.
A leghátrányosabb demográfiai mutatók Szatmár megyét jellemzik.
Központi régió
A románok, magyarok és korábban németek által lakott hat délkelet-erdélyi megyére
terjedő régió (Fehér, Maros, Hargita, Kovászna, Brassó és Szeben). Az ország egyik
legsűrűbb városhálózatú térségében a hagyományos nagy ipari övezetek (gépgyártó-,
textil- és élelmiszeripar) Brassó és vonzáskörzete, Nagyszeben, valamint Marosvásárhely.
A II. világháború utáni országos fejlesztési terv egyik kiemelt városa, az ország
földrajzi és közlekedési központjában elhelyezked ő Brassó. 4 évtized alatt gép-
(traktor, teherautó, csapágy), fa-, vegyi-, készruha és élelmiszeripari gyárakkal gya-
rapodott. 1990-ben, Románia második legnépesebb városában a gépgyártás biztosí-
totta az ipari termelés több mint felét. Változatosabb gazdasági szerkezet jellemzi
Nagyszebent és Marosvásárhelyt. A régió további három megyeszékhelye (Gyula-
fehérvár, Sepsiszentgyörgy és Csíkszereda), valamint az er ősen urbanizált Nagy-
Küküllő völgye a hagyományos fa-, textil- és élelmiszeripar mellett gép-, vegyi- és
építőiparral bő vült. A 19-20. században létesített idegenforgalmi központokat
gyógy- és üdülő telepekké fejlesztették, városokká nyilvánították (Szováta, Borszék,
Tusnád, Kovászna, Predeál, Vízakna stb.).
Az iparosítás idő szakában a régió természetes szaporulata országos középérték
körüli volt. A kisvárosok munkaerő igényét nagyobbrészt a környez ő rurális térsé-
gek, a nagyvárosok esetében többnyire a szomszédos moldvai megyék biztosították.
1990 után a régió természetes szaporulata 0,2°70-0,4% között váltakozott, a né-
pesség számbeli alakulását a vándorlás határozta meg. A 20. század utolsó évtize-
dében a régió drasztikus népesség-csökkenését több folyamat idézte el ő. Az elavult
ipari technológia alkalmazása, a „ráfizetéses" ágazatok leépítésének szükségszer űsé-
ge, a korábbi piacok elvesztése gyárbezárásokat eredményezett. Az 1990 utáni els ő
években felerősödött a szászok, kés őbb a magyarok és románok kivándorlása. A mun-
Elekes Tibor :
Demográfiai, gazdasági-társadalmi folyamatok Románia városaiban 1948-tól napjainkig.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 185-201. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s2 Kitekint ő 191
kahely elvesztése, a megélhetési feltételek hiánya intra- és interregionális vándorlást
(részben „visszavándorlást") idézett el ő. 1990-2002 között Szeben és Brassó megye
népességcsökkenése az országos átlag (6,5%) 2 és félszerese volt (1. ábra).
4. TÁBLÁZAT
A lakosságszám változása a Központi régió 30 ezer f őnél népesebb városaiban
(ezer fő)
(Changes in the Number of Inhabitants in Towns Populated by More than 30 000
People of the Central Region Ione thousand personJ)
1948 1964 1983 1990 1992 1996 2000 2002
Gyulafehérvár 14 20 59 73 71 72 72 66
Kudzsir 13 30 34 32 31 30 26
Szászsebes 10 13 30 31 30 30 29 28
Nagyenyed 10 16 28 30 32 29 29 29
MAROSVÁ-
47 76 155 172 164 166 163 150
SÁRHELY
Szászrégen 10 22 35 39 39 39 39 36
Segesvár 18 24 36 39 36 36 36 32
Dícsőszentmárton 8 19 29 31 31 30 30 27
Csíkszereda 6 14 44 48 46 47 46 42
Székelyudvarhely 10 16 38 41 40 39 39 37
Sepsiszentgyörgy 14 20 62 73 68 67 66 62
BRASSÓ 83 137 331 364 323 320 310 284
Fogaras 9 22 40 46 45 45 44 36
Szecseleváros 21 34 34 30 30 30 30
NAGYSZEBEN 60 103 172 188 167 169 168 155
Medgyes 23 42 71 73 64 63 62 55
Forrás: Népszámlálási adatok (1992; 2002); Statisztikai évkönyvek (1948; 1964; 1983;
1990; 1996; 2000).
A Székelyföldet magában foglaló Kovászna, Hargita és Maros megyében orszá-
gos középérték körüli a fogyás. (A 12 éves id őszakban Hargita megye 35 ezer fős
fogyásából 7 ezer fővel Balánbánya „részesült".)
1990-2002 között a városok lélekszámfogyása is meghaladta az országos közép-
értéket (9,3%): Brassóban 22% (80 ezer f ő), Nagyszebenben 17,7%, Medgyesen
24,5%, Marosvásárhelyen 13,3%, Sepsiszentgyörgyön 15,4%, Csíkszeredán 13,6%,
Székelyudvarhelyen 10,9%, Gyulafehérváron 9,6% volt a csökkenés (4. táblázat).
Országos viszonylatban a legnagyobb veszteség Balánbányát érte (47%).
Várhatóan még évekig eltart a városok, els ősorban Brassó, Nagyszeben és Maros-
vásárhely gazdaságszerkezetének átalakulása. Az infrastrukturális beruházások, a
repülőterek (a 3 nagyváros versengése) és az autópályák vonzóbbá tehetik e térséget
a tőke számára.
A válságtérségek (pl. Balánbánya) és a környezetszennyezés (pl. Kiskapus) fel-
számolása átfogó, több évtizedig tartó munkát igényel. Az idegenforgalom terén
Elekes Tibor :
Demográfiai, gazdasági-társadalmi folyamatok Románia városaiban 1948-tól napjainkig.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 185-201. p.
192 Kitekint ő TÉT XXII. évf. 2008 s2
elkezdődött folyamatok a fejl ődés kiindulópontjai lehetnek a kiterjedt erd őségekkel,
jelentős földgáz- és óriási só tartalékokkal rendelkez ő régióban.
Északkeleti régió
Moldva hat északi és központi megyéje (Suceava, Botolani, Neamt, Bákó, Jász-
vásár és Vaslui) Románia legszegényebb térsége. Hagyományos kereskedelmi, ipari
és művelődési központja Jászvásár.
Az erő ltetett gazdasági fejlesztés 4 évtizedében a megyeszékhelyek, a 8 közepes
nagyságú város, valamint az El ő kárpátokban az Aranyos-Beszterce és a Tatros völ-
gyében kialakított bányászati, vegyipari térségek többszörös népességgyarapodása a
jellemző . A városok vonzáskörzetéb ől érkező fiatal népesség megélhetését az új
ipari létesítmények és a lakótelepek biztosították. Az 1990 el őtti évtizedekben e
kevésbé urbanizált régióban a falu—város migráció több százezer ember lakhelyvál-
toztatását jelentette.
Hasonló mértékű volt az interregionális vándorlás is. 1948-1990 között a moldvai
megyék természetes szaporulata az országos középérték kétszerese, a fiatal népes-
ség egy része az ország nyugati, középs ő és délkeleti megyéibe települt. A népesség
kibocsátó szerep 1990-ig interregionális, 2000 után nemzetközi jelleg ű.
1990-2002 között a népességfogyás az országos érték fele (1. ábra). Ugyanakkor
a Jászvásári az egyetlen megye, melyet növekedés jellemez. Természetes szaporula-
ta pozitív (pl. 1998-ban országos viszonylatban a legmagasabb: 0,39%,), a Moldvai
köztársaságból érkez ő betelepülő k egy részének lakhelye. Jászvásár, a térség regio-
nális központja, ma Románia második legnagyobb városa.
Az ország középs ő és nyugati részével ellentétben, az enyhén csökken ő népességű
Jászvásár és a hegyvidéki kisvárosok kivételével, a városok népességgyarapodását
jelzik a statisztikai évkönyvek az 1990-es évek második feléig. Az 1992-es és 2002-es
népszámlálások tükrében a régió északi városaiban 5-10%-os, a déliekben 10-15%-os a
fogyás: Bákó 14,2%-ot, Vaslui 12,8%-ot, Bárlad 10,8%-ot veszített népességéb ől
(5. táblázat).
A kismértékű természetes szaporulat feler ősödő város—falu irányú vándorlással
társul. Az utóbbi években moldvai idénymunkások százezreit regisztrálták Olaszor-
szágban és Spanyolországban. A népmozgás gazdasági okaira mutat rá az átalakuló
iparszerkezet is. 2003-ban a 6 megye kivitelének több mint fele ruhaipari termék.
Botosani 78%, Vaslui 65%, Jászvásár 174 millió eurós exportjából 52% a néhány
éve megerő södött, nyugat-európai cégek által m űködtetett textilipar részesedése.
Egyelő re nem tervezik az ásványi nyersanyagokban szegény területet átszel ő autó-
pálya építését, a Moldvából déli és nyugati irányba haladó közlekedési vonalak b ő-
vítését. Az országba érkezett t őke töredéke került ebbe a régióba.
Elekes Tibor :
Demográfiai, gazdasági-társadalmi folyamatok Románia városaiban 1948-tól napjainkig.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 185-201. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s2 Kitekint ő 193
5. TÁBLÁZAT
A lakosságszám változása az Északkeleti régió
30 ezer főnél népesebb városaiban (ezer fő)
(Changes in the Number of Inhabitants in Towns Populated by More than 30 000
People of the North-East Region fone thousand personJ)
1948 1964 1983 1990 1992 1996 2000 2002
SUCEAVA 10 26 85 108 114 118 118 106
Fálticeni 11 17 26 31 33 33 33 30
Rádáu(i 15 19 27 31 31 32 32 28
BOTOSANI 29 32 95 124 126 129 127 115
Dorohoi 15 15 27 33 34 35 35 31
FIATRA
NEAMT 26 39 103 118 123 126 124 105
Roman 24 35 68 79 80 82 81 69
BÁKÓ 34 65 166 197 205 209 208 176
Onesti 26 49 58 59 61 60 52
JÁSZVÁSÁR 94 124 306 346 344 347 346 322
Pascani 11 18 33 41 45 46 46 42
Vaslui 14 17 58 75 81 80 78 70
B árlad 24 38 66 77 78 79 78 70
Husi 17 20 27 32 33 33 33 30
Forrás: Népszámlálási adatok (1992; 2002); Statisztikai évkönyvek (1948; 1964; 1983;
1990; 1996; 2000).
Délkeleti régió
Dél-Moldva, Északkelet-Munténia és Dobrudzsa két—két megyéjéb ől (Vrancea,
Galac, Buzáu, Bráila, Tulcea és Konstanca megyék) alakították ki. Nagyvárosai,
Konstanca, Galac és Bráila jelent ős tengeri és dunai kiköt ők. Nagy a várossűrűség
Konstanca megyében. A régió hagyományos gazdasági ágazatai a mez őgazdaság
(gabona, zöldség, gyümölcs, Vrancea dombvidékein a sz őlőtermesztés), a vízi és
szárazföldi szállítás és a kereskedelem.
A korábbi évszázadok gazdasági örökségére alapozó hajógyártás, élelmiszer- és
textilipar mellé az 1950-es évekt ől vaskohászat (Galac, CáFárasi), vegyipar
(Návodari, Slobozia), gépgyártás (Bráila, Buzáu, Galac), energetika- (Cernavoda-i
atomerőmű) és építőipar telepedett.
1948-1990 között e 6 megyében az országos középérték fölötti volt a természetes
szaporulat (pl. Galac megyében 2,39% 1967-ben, 1,06% 1981-ben). A közép- és
észak-moldvai megyékhez hasonlóan Vrancea és Galac népesség-kibocsátó, a két
dobrudzsai megye munkaer ő befogadó térség.
A nagyvárosok „versengésében" az 1970-es évek elején az ország keleti kapuja,
Konstanca és Románia legnagyobb dunai kiköt ője, Galac népességnövekménye
meghaladta Bráila gyarapodását.
Elekes Tibor :
Demográfiai, gazdasági-társadalmi folyamatok Románia városaiban 1948-tól napjainkig.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 185-201. p.
194 Kitekint ő TÉT XXII. évf. 2008 s2
1990-2002 között a természetes fogyás, az interregionális migráció és az 1990-es
évek második felét ől felerősödő kivándorlás Vrancea megyében -0,9%, Bráila me-
gyében az országos középértéket meghaladó, a régió többi 4 megyéjében a romániai
középérték alatti népességfogyást eredményezett. Az 1990-es évek második felét ől
ez a folyamat jellemzi a térség városait. A természetes fogyás, az elvándorlás és a
szuburbanizáció egy évtized alatt 12,6%-kal csökkentették Konstanca lakosságát,
Bráila vesztesége 12,5%, Galacé 8,4%, Buzáu-é 10,1%. A tengerparti üdül ővárosok
kivételével hasonló demográfiai folyamatok jellemzik a közepes- és kisvárosokat is
(Sulina fogyása 19%, Medgidia-é 11%).
Országos viszonylatban, a napjainkban is enyhén növekv ő egyetlen 100 ezres vá-
ros Vrancea megye székhelye, a történelmi Moldva és Havasalföld határán települt
Focpni (6. táblázat).
Az aktív lakosság kisebb részét foglalkoztatják a sikeresen privatizált ipari léte-
sítményekben (pl. a Návodari-i vegyipari üzem az országos átlagkereset 2,5-szeresét
fizeti alkalmazottainak). Az új készruha-, cip ő- és élelmiszeripari üzemek nagyobb-
részt női munkaerőt foglalkoztatnak (1996-ban egy készruhagyár m űködött Vrancea
megyében, 2003-ban 50 ezer alkalmazottja volt a megye textiliparának). Ebb ől a
térségbő l származik az Európa fejlettebb részébe érkez ő román idénymunkások
jelentős része.
6. TÁBLÁZAT
A lakosságszám változása a Délkeleti régió
30 ezer főnél népesebb városaiban (ezer fő)
(Changes in the Number of Inhabitants in Towns Populated by More than 30 000
People of the South-East Region fone thousand person])
1948 1964 1983 1990 1992 1996 2000 2002
FOCSANI 28 32 77 99 101 100 97 103
GALAC 80 113 285 326 326 328 327 298
Tecuci 20 28 42 47 47 47 46 42
BUZAU 43 55 127 148 148 149 146 133
Rámnicu Sárat 19 22 34 40 41 42 41 39
BRAILA 95 122 225 248 234 235 231 217
Tulcea 22 31 79 95 98 97 95 93
KONSTANCA 79 121 316 355 351 347 337 311
Medgidia 7 25 47 49 47 47 46 44
Mangalia 5 7 37 42 44 44 44 40
Návodari 18 29 32 34 36 32
Forrás: Népszámlálási adatok (1992; 2002); Statisztikai évkönyvek (1948; 1964; 1983;
1990; 1996; 2000).
Dobrudzsa hagyományos régióközpontja Konstanca. A Román-Alföld keleti ré-
szén a központi szerepkörért napjainkban Galac és Bráila verseng. A fejl ődő vízi-,
vasút- és közútvonalak érintik a régió jelent ősebb városait. Ismét feler ősödhet a
tengerpart idegenforgalma.
Elekes Tibor :
Demográfiai, gazdasági-társadalmi folyamatok Románia városaiban 1948-tól napjainkig.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 185-201. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s2 Kitekint ő 195
Déli régió
Hét megye (Prahova, D űmbovita, Arges, Teleorman, Giurgiu, Cülürasi és
Ialomita) osztozik a Déli-Kárpátoktól a Dunáig terjed ő, nagy településsűrűségű és
erős urbanizáltságú Közép-Munténia régión.
A síkság, domb- és hegyvidék jellegzetes gazdálkodási formáihoz kapcsolódó
ágazatok (élelmiszer-, textil- és faipar) mellett már az 1930-as évekt ől meghatározó
a só, a kőolaj, később a szén gazdasági értékesítése. A II. világháború utáni vegy-
ipar országos központjai Ploiesti, Pitesti, Brazi, Cámpina. Itt kezd ődött a romániai
személygépkocsi- (Pitesti) és a terepjárógyártás (Cámpulung). A Duna menti és az
alföldi városokban a hajózás és az élelmiszergyártás vegyi- és gépiparral társul.
Országos viszonylatban nagyon magas a városok száma és népessége, valamint az
iparosítás mértéke a Ploiesti székhely ű Prahova és a Pitesti központú Arges megyé-
ben. A régió falvaiból származik a 4 évtized alatt többszörösére növekedett városok
fiataljainak egy része (7. táblázat). Ebben az időszakban a főváros növekvő munka-
erőigényét nagyobbrészt a régió déli, Duna-menti megyéinek fiataljai biztosították.
A régió északi és keleti részének, az országos középérték feletti természetes szaporu-
latát Teleorman és Giurgiu 1980-as évek végét ől elkezdődött fogyása ellensúlyozza.
7. TÁBLÁZAT
A lakosságszám változása a Déli régió 30 ezer főnél népesebb városaiban (ezer fő)
(Changes in the Number of Inhabitants in Towns Populated by More than 30 000
People of the South Region fone thousand personl)
1948 1964 1983 1990 1992 1996 2000 2002
PLOIESTI 96 134 230 259 253 254 249 232
Cámpina 17 21 37 40 42 41 40 39
Tűrgoviste 26 28 82 101 98 99 98 89
PITESTI 29 51 150 175 179 186 186 169
Cámpulung 18 23 40 43 44 44 43 38
Mioveni 34 35 36 36
Curtea de
9 15 28 33 36 36 34 33
Arges
Alexandria 18 22 48 59 58 59 57 51
Rosiori de
15 20 33 37 38 37 36 32
Vede
Turnu
11 20 33 36 37 36 35 30
Mügurele
Giurgiu 30 35 63 72 74 74 72 70
Cülürasi 24 30 63 76 77 78 77 70
Oltenita 10 17 28 33 32 32 31 27
Slobozia 8 11 42 52 56 57 55 53
Fetesti 12 19 30 34 35 36 37 33
Forrás: Népszámlálási adatok (1992; 2002); Statisztikai évkönyvek (1948; 1964; 1983;
1990; 1996; 2000).
Elekes Tibor :
Demográfiai, gazdasági-társadalmi folyamatok Románia városaiban 1948-tól napjainkig.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 185-201. p.
196 Kitekint ő TÉT XXII. évf. 2008 s2
1990-2002 között, Teleorman megye kivételével, enyhén fogyó népesség ű térség
(1. ábra). Az északi és keleti megyék országos középérték körüli természetes fogyását
enyhe bevándorlás ellensúlyozza (a jól m űködő ipar vonzása, Bukarest
szuburbanizációs folyamatai). Teleorman és Giurgiu megyében az 1980-as évek vé-
gén kezdő dött természetes fogyás mértéke 1998-ban romániai viszonylatban a legna-
gyobb volt, az országos középérték (-0,15%) többszöröse (-0,73%, illetve -0,6%).
Az országos átlagnál kisebb az északi megyék nagy- és közepes városainak né-
pességfogyása. A Prahova-völgye ipari-idegenforgalmi kisvárosaiban -3%--21%
közötti a fogyás. A sikeres gépkocsi gyáráról ismert Mioveni lakossága 1992-2002
között 5,8%-kal növekedett. A déli megyék városaiban -10%--18%-os a fogyás,
kivétel a felértékel ődött legnagyobb déli határátkel ő , Giurgiu (-6,2%) (7. táblázat).
Eltérő fejlő dési irány körvonalazódik a régió északi és déli részében. A változatos
domborzatú, kőolaj, szén, só kitermel ő és feldolgozó északi 3 megye er őssége a
vegyipar, a gépgyártás- és a faipar. A f ővárosból induló két országos jelent őségű
vasútvonal és részben megépített autópálya áthalad Ploie5ti, illetve Pite5ti váro-
sokon. Tőkevonzó tényez ő a Petrom privatizációja és a k őolaj feldolgozás moderni-
zálása. Felértékel ődő ben a Ialomita és Cálára5i megyéket átszel ő Bukarest-
Konstanca vasút, m űút és autópálya gazdaságélénkít ő szerepe.
A leépült iparú, agrár-élelmiszerfeldolgozó déli megyékben a drasztikus természe-
tes fogyás okozta veszteséget a fiatalok nyugat-európai ideiglenes munkavállalása
vagy elvándorlása fokozza. A régió fejl ő dését meghatározó központok Bukarest,
Piteéti és Giurgiu.
Délnyugati régió
A változatos domborzatú régió öt megyéje (Válcea, Gorj, Dolj, Mehedinti és Olt)
a síkságtól a hegyvidékig terjed. Kevés a város, az urbánus népesség nagyobb része
a megyeszékhelyeken él. A történelmi Olténia központja Craiova.
Az iparosítás a megyeszékhelyek népesség gyarapodását eredményezte (8. táblá-
zat). A gépgyártás központjait Craiovára és vonzáskörzetébe helyezték. Rámnicu
Válcea vegyipari, Tárgu Jiu és Turnu Severin faipari üzemekkel b ővült. Olténiát az
ország egyik legfontosabb energetikai térségévé tették a Vaskapui vízier őművek és
az észak-olténiai lignit hasznosítására, Craiova mellett épített h őerőművek.
Országos középérték körüli a természetes szaporulat az 1990 el őtti évtizedekben,
a rurális térségek biztosították a városok népesség gyarapodását. 1990-2002 között
fogyásba váltott a korábbi természetes szaporulat. 12 év alatt Gorj lakosságszáma
nem változott, a déli, Duna menti megyék népességcsökkenése országos középérték
körüli. 1990-1992 között a régió városait a számbeli gyarapodás, 1992 után
5-10%-os fogyás jellemezte.
Elekes Tibor :
Demográfiai, gazdasági-társadalmi folyamatok Románia városaiban 1948-tól napjainkig.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 185-201. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s2 Kitekint ő 197
8. TÁBLÁZAT
A lakosságszám változása a Délnyugati régió
30 ezer főnél népesebb városaiban (ezer fő)
(Changes in the Number of Inhabitants in Towns Populated by More than 30 000
People of the South-West Region [one thousand personl)
1948 1964 1983 1990 1992 1996 2000 2002
RAMNICU
17 23 87 107 114 119 119 108
VÁLCEA
Tűrgu Jiu 18 26 81 93 98 98 97 97
DROBETA-
TURNU 31 37 92 107 115 118 116 104
SEVERIN
CRAIOVA 85 122 260 317 304 311 312 303
Slatina 13 15 67 88 85 87 86 79
Caracal 18 20 34 40 39 39 39 35
Forrás: Népszámlálási adatok (1992; 2002); Statisztikai évkönyvek (1948; 1964; 1983;
1990; 1996; 2000).
A következ ő évekre tervezett változások átalakítják a régió bányászatát és energe-
tikai ágazatát. Bányaleállításokat Gorj megyében, h őerőművek bezárását Dolj me-
gyében terveznek. Ugyanakkor Válcea vegyiparának, Mehedinti megye energetika-
és faiparának meger ősödése várható. A közeljöv őben nem épül autópálya a korábbi
évtizedekben fejlett vasút- és közúthálózattal ellátott térségben.
Bukarest régió
A Román-Alföldön található a főváros és a körülötte kialakított Ilfov körzet.
A rohamos iparosítás (húzóágazatok a fémfeldolgozás és a gépipar) meger ősítette
korábbi vezető gazdasági-, közigazgatási, oktatási, m űvelődési szerepét. A termé-
szetes szaporulat (1967-ben 1,55%, 1985-ben 0,19%) az iparosítás évtizedeiben
elmaradt az országos középérték (1967-ben 1,81%, 1985-ben 0,49%) mögött.
A közel 1 milliós vándorlási pozitívumot a főváros körüli megyék és a hagyomá-
nyos népesség kibocsátó térségek biztosították.
1990 után a természetes fogyás az országos középérték kétszerese, csökken a f ő -
városba költöz ők száma (9. táblázat). Az országba érkezett külföldi t őke fele Buka-
restbe telepedett, az országban alapított cégek jelent ős részének a fővárosban is van
székhelye. A tervezett autópálya-hálózat Bukarest központú.
9. TÁBLÁZAT
A lakosságszám változása Bukarest régióban (ezer fő)
(Changes in the Number of Bucuresti Region Inhabitants fone thousand personl)
1948 1964 1983 1990 1992 1996 2000 2002
BUKAREST 1041 1240 1995 2128 2068 2037 2009 1922
Forrás: Népszámlálási adatok (1992; 2002); Statisztikai évkönyvek (1948; 1964; 1983;
1990; 1996; 2000).
Elekes Tibor :
Demográfiai, gazdasági-társadalmi folyamatok Románia városaiban 1948-tól napjainkig.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 185-201. p.
198 Kitekint ő TÉT XXII. évf. 2008 s2
Összegzés
A II. világháború utáni 4 évtizedben, a tervgazdaság keretében végrehajtott er őtel-
jes iparosítás a városi lakosság 240%-os növekedését eredményezte. A természetes
szaporulat, a falu—város intra- és interregionális vándorlás eltér ően érintette a me-
gyéket, városokat. 1945-1990 között a gazdasági és demográfiai tényez ők jellegze-
tes belső vándorlási folyamatokat indítottak el. A magas természetes szaporulatú
moldvai megyék népesség kibocsátó, a bánsági, partiumi, erdélyi és dobrudzsai
megyék befogadó térségek, a dél-munténiai kivándorlás Bukarestbe és az észak-
munténiai városokba irányult.
Nagy várossűrűség jellemzi az er őteljesen iparosított Prahova, Hunyad,
Konstanca, Brassó, Arge5 megyét. 45 év alatt több kisváros népessége 10-12-szeresre
növekedett. A városhálózat gerincét a f őváros, a 300 ezer fónél népesebb "regioná-
lis központok" és az általában 100 ezer fónél nagyobb megyeszékhelyek képezik.
Az aránylag kevés 25-100 ezer fő közti népességű település és a nagyszámú kisvá-
ros többnyire az ipari övezetekben található.
1990-tő l a korábbi központosított gazdasági, társadalmi folyamatokat a demokra-
tizálódás, a piacgazdaság és a jogállam kiépítésének folyamata váltotta fel. A csök-
kenő természetes szaporulat (1992-t ől fogyás), az interregionális vándorlás (részben
vissza-vándorlás) és a nemzetközi migráció 1990-2002 között Románia népességé-
nek 1,5 milliós fogyását eredményezte. 2002-ben az összlakosság 40,8%-a aktív
(8,85 millió fó, melynek 55,5%-a városi, 44,5%-a falusi), a fiatal korosztály az
össznépesség 29,4%-a (a diákokkal és egyetemi hallgatókkal 3,76 millió fó), a
nyugdíjasok aránya 39,5% (5 millió f ő).
Az 1990-es évek első felében a városi népességszám változását térben eltér ő fo-
lyamatok alakították. A dél-erdélyi, bánsági, román-alföldi városokban és Buka-
restben fogyott, Moldvában, Észak-Munténiában és számos gyógyüdül ő-, fürdővá-
rosban gyarapodott a lakosság. A Kárpátokban és az Erdélyi-középhegységben el-
kezdődött az Alpokra is jellemz ő népességcsökkenés (2. ábra).
Az 1990-es évek második felét ől általánossá válik a fogyás (3. ábra). 1990-2002
között nagyobb a veszteség Dél-Erdélyben, a Bánságban, a Partiumban, a Román-
Alföldön, Közép-Moldvában és az egyfunkciós bányász, kohász kisvárosokban.
Napjainkban a bányászat és az energetikai ipar átszervezése (2007-ig a 129 er ő-
műbő l 87 marad üzemben) negatív, a vegyipar magánosítása pozitív hatást gyako-
rolhat a társadalmi folyamatokra. A külföldi t őkebefektetések (2003-ban 1,57 milli-
árd USD, 2004-ben 40%-kal nagyobb összeg) és a nemzetgazdaság fejl ődése csök-
kentheti a társadalmi problémákat, a vándorlás mértékét.
Csökkentheti a kivándorlást az új munkahelyek létesítése (2002-ben a munkanélkü-
liek összlétszáma 1 040 098, a munkaképes lakosság 11,7%-a; ebb ől 60,5% városon,
39,5% falun élt), a bérek növekedése is (2000-ben a havi átlagkereset 100 USD,
2003-ban 140 USD). A textil- és cip őipar által „uralt" térségekben a gyárak „kele-
tebbre telepítése" újabb foglalkoztatási problémákat eredményezhet néhány év múlva.
• • Elekes Tibor :
Demográfiai, gazdasági-társadalmi folyamatok Románia városaiban 1948-tól napjainkig.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 185-201. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s2 Kitekintő 199
•
----..
r'l
0.s
0\
•-,
25.000 alatt
`Z.:5 .2 Cl •
0\ 25 - 50.000
0\
....1 50 .100.00D -40>e1141,
-.... 4) 100.000 klett C::1>E1411›
',
5
Forrás: Statisztikai évkönyv ( 1990) és népszámlálási ( 1992) adatok alapj án saj át szerkesztés.
N
0)
.1p
eN '23
0 \ Zu N
0\
,--, 0 + 9
c,..,
0\ p
Cn
^.--, CL,
0 2
-(z 0
N E....
O
C
; •...
C C
W. ; iii .
, <,c , E
CO''3 C
, %...., * i . _-
,i -`,--,',"
,, •,..
z 11 t:1- 'I
... E
. •..E.
,. z -Q. . 4
‘0 ›P
0 ...0 .7 r'41
N.
CS ,....1 t5 k K. 01
? ,.....,
z
•...s
0
•.... L.
0)
00, A .. f
,, ti
' 4*
1•
..7'
.-
11
,
...
iÉ,..I q.
N3
•
JI
Elekes Tibor :
Demográfiai, gazdasági-társadalmi folyamatok Románia városaiban 1948-tól napjainkig.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 185-201. p.
200 Kitekint ő TÉT XXII. évf. 2008 • 2
i ,;•,'.
: ,5
›r.
I :..
''
I " • •'•
i — • " >,--
.!
... ,
,
---. 2000 alo
5. ,,, • e .
,-, 25 - 50 000 ! 0:› l• il e 0
i 15 50 .100.» 0 eí e — .,
r \I 4i
CD\
0,
> 1 00 WO rele0 . I ill
....,
• ,t1
t513 al .i.
N 1.3
0 ,p2 ' ' 01 ; •
l'
eV
N
I
c>, 6:4
> p..,
j'a g ; -.. I a ,!I. .
"
I
61; ,0
.- . ,
^.. ,
.
,-, I. • S i ,•3
II I= D ,..
" /I 3 '-
Forrás: Népszámlálási ( 1992; 2002) adatok alapj án saj át szerkesztés.
•
;. ,:• :,›— •
he. 1 '
Ill
.
„
•..-,
. I : • ,lb
,' • •••••
':"'".'
.1 ;:f
é' I
• ...., t
;
m -,:s E ..., 'II. .... • • gi ed c : ,) ..
¢ ,,, z
is' • ik > 10 • • ,,
Z j li 44
t..),
r"; %
m . • .,. .: .s 4 '
!i 1 ,•.'
• ., ,
, • L t, S .i.i .?. n " ii i 4 ,. 1.i ,:•,.. I. I
,..,
..,
•...
,..,,,, ...,-
1-
,: •4b,,
.....'" •
.....
:— 11 1: i I-
.-„it.ffilE•
, ... c a ici
.] Z
0 ...Z
t
" 3Zs ;1 r !nig z , 5 s :.,
75
3
ss -' t! a II
? %..., ,` Z *: I r' ll_
•,.. 0 • 011 •S t, I m .
a
,C3 a ,,,g1 . 7 • 4' 'fi .
vq1 11 E' ''
11 • ,.
1
tY, cs s • 0 •
;. II .
"'S. "!. IÍ.
•— 4 ,411. !1 . l.., • a j • ' .:*,,
ir
,.n
,,,., o ,, 1. ....›
ao .4. :
z *r • ffil ! F ..!
4
cs
„z -•' 11
,.._
,,.., .,.
Elekes Tibor :
Demográfiai, gazdasági-társadalmi folyamatok Románia városaiban 1948-tól napjainkig.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 185-201. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s 2 Kitekintő 201
A gazdasági szerkezetátalakítás, a „megkésett", de eredményes privatizáció, a hát-
rányos térségek felzárkóztatása és a m űködő piacgazdaság kialakítása mellett a tár-
sadalmi problémák orvoslása (foglalkoztatottság növelése, szociális háló kiterjesz-
tése, jogrend megerő sítése, korrupció visszaszorítása, a családalapítás anyagi ösz-
tönzése) javulást eredményezhet a negatív demográfiai folyamatok (születések
csökkenése, elöregedés, kivándorlás) alakulásában. Ezt igazolják az utóbbi két év
gazdasági eredményei, valamint a gyerekvállalást támogató törvény.
Irodalom
Anuarele statistice ale Romániei. (1964; 1983; 1990; 1996; 2000; 2003) Bucureti.
Dumitrache, L. (1995) Le comportement démographique récent de la population de Roumanie en
contexte sud-est Européen. — Revue roumaine de géographie. 40. 117-126. o.
Elekes T. (2005) A városi népességszám változásai Romániában 1948-2002 között. — Pap N.—Végh A. (szerk.)
A Kárpát-medence politikai földrajza. IV. Magyar Politikai Földrajzi Konferencia, Pécs. 95-103. o.
Geografia Romániei II. (1984) Editura Academiei R.S.Románia, Bucure5ti.
Gyenizse P. (2005) Helyi és helyzeti energiák hatása síksági települések fejl ődésére. — Bugya T.—
Wilhelm Z. (szerk.) Tanulmányok Tóth Józsefnek. PTE, Földrajzi Intézet, Pécs. 256-272. o.
Horváth Gy. (1998) Európai regionális politika. Dialóg Campus, Budapest—Pécs.
Iatu, C.-Muntele, I. (2002) La population de la Roumanie en pleine transition. Analele Universitatii
„Al.I.Cuza" Ia5i. — Geografie. 2. 138-141. o.
Recensámintele populatiei ri asezárilor din Románia (1948; 1966; 1977; 1992; 2002) Bucurelti.
Nyárádi R.K. (2003) Erdély népesedéstörténete. ELTE—Központi Statisztikai Hivatal Levéltár, Budapest.
Rechnitzer I. (1998) A területi stratégiák. Dialóg Campus, Budapest—Pécs.
Rudl J.(1998) Az új kisváros és a városi funkciók. — Földrajzi Értesítő. 1.31-41. o.
T5lángá, C. (1996) Evolutia demogratica a orgelor Romániei pe tipuri functionale. — Geographica
Timisiensis. 5. 105-110. o.
Tóth J. (1981) A településhálózat és a környezet kölcsönhatásának néhány elméleti és gyakorlati kérdése.
ő. 30. 268-292. o. —FöldrajziÉrtesi
Tóth J.—Trócsányi A.—Elekes T. (2002) Térszerkezeti változások Erdélyben, a XIX. század végét ől napja-
inkig. — Pásztor C. (szerk.) Ahol a határ elválaszt. Trianon és következményei a Kárpát-medencében.
Nagy Iván Történeti Kör — Nógrád Megyei Levéltár, Balassagyarmat. 319-331. o.
Ungureanu, I. (1996) Characteristic features of the urban system in Romania.— Revue
roumaine de géographie. 40.
Varga E.Á. (1998). Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. I—V. Teleki László Alapítvány, Pro Pánt
könyvkiadó, Budapest—Csíkszereda.