Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 145-167. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s2 Gyors ténykép 145
FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZETI KERESKEDELEM
ÉS GAZDASÁGPOLITIKA
TEGNAP, MA ÉS HOLNAP
(Consumer's Cooperation's Trade and Economical Policy
Yesterday, Today and Tomorrow)
GÉRÓ IMRE
Kulcsszavak:
konvergencia gazdaságpolitika fogyasztási szövetkezeti kereskedelem gazdasági növekedés
versenyképesség szervezeti innováció
Az általános fogyasztási és értékesít ő szövetkezetek (az áfészek) különleges társadalmi, gazdasági kép-
ződmények. Az adott korszak viszonyai határozzák meg lényegüket. Napjainkban ezért azt hibásan, eltér ő
(változó) néz őpontból közelítik.
A magyar fogyasztási szövetkezeti kereskedelem a rendszerváltást megel őzően komoly gazdasági, gazda-
ságpolitikai pozícióval rendelkezett Magyarországon, különösen a vidék lakosságának életmin ősége
fejlesztésében, az életszínvonal fejl ődésében. Meghatározó szerepe volt a kereskedelmi ellátás és ellátott-
ság, de az agrárgazdaság, az agribiznisz tekintetében is. A politika, a rendszerváltást követ ően, — bizo-
nyos tekintetben a gazdasági racionalitás fölé kerekedve — a korábbi szövetkezeti értékeket majdhogynem
teljesen megsemmisítette. A fogyasztási szövetkezetek „ ősi értékei", szervezeti innovációs képessége stb.
eredményeként sikerült egy pozitív konvergencia folyamatot elindítani, amely hol er őteljesebben, hol
kevésbé erőteljesen konvergált az aktuális gazdaságpolitika hazai prioritásaival. A szerző ennek a fo-
lyamatnak a főbb jellemz őit elemzi tanulmányában.
Bevezet ő
Az általános fogyasztási és értékesít ő szövetkezetek (az áfészek) különleges tár-
sadalmi, gazdasági képződmények. Az adott korszak viszonyai határozzák meg
lényegüket. Napjainkban ezért azt hibásan, eltér ő (változó) néz őpontból közelítik.
Még mindig fel-felbukkan az a hiedelem, hogy az áfészek és szervezeteik margina-
lizálódtak. Ez tíz évvel ezel őtt igaznak tűnhetett. A szövetkezés ellenz ői, illetve a
piaci konkurencia részéről terjesztett szirén hangokra ma a tények adják a leghitele-
sebb választ. E szerint: az áfészek és társaságaik, egyéb érdekeltségeik az egész
országot behálózzák; tagságuk a lakosság valamennyi rétegéb ől verbuválódik; a
tehetősebb és a szerényebb tagjaik számára egyaránt ígéretes vállalkozási formák;
csakis magyar tőkével működnek; sikeres szerepl ői a hazai kereskedelmi piacnak;
versenyképesek a multinacionális kereskedelmi üzletláncokkal, hálózatokkal; telje-
sítményük szerint, működésük körében a magyar kereskedelemben az els ő három
hazai piaci szerepl ő között foglalnak helyet; vásárlóikat visszatérítésben részesítik;
a demokrácia iskoláinak tekinthet ők; kereteik között az önigazgatásban széles tö-
megek vesznek részt; létük, m űködésük és jövőjük társadalmi érdekkel kapcsolódik
Géró Imre : Fogyasztási szövetkezeti kereskedelem és gazdaságpolitika tegnap, ma és holnap.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 145-167. p.
146 Gyors ténykép TÉT XXII. évf. 2008 s2
össze. A falusi problémák társadalmi eredet űek, az itt él ő népességnek jelenleg
nincs hathatós szervezett ereje, jórészt elvesztette érdekérvényesít ő képességét, no-
ha neki is joga van olyan életminő ségre, mint a városiaknak. Az „élhet ő falu" jel-
szavának zászlaja alatt, ezért nemzeti mozgalommá kell tennünk a vidék ügyét. Az
általános fogyasztási és értékesít ő szövetkezetek (az áfészek) és közös szervezeteik
történetét, átalakulását, illetve jöv őjét e néz őpontból is vizsgáljuk.
Az ENSZ, az SZNSZ, az EU felhívásai, legutóbb a Nemzetközi Munkaügyi Hiva-
tal 2002. június 20-án Genfben megtartott 90. ülésszakán „a szövetkezetek el ősegí-
téséről" elfogadott ajánlása, ilyen értelemben történ ő cselekvésre hívják fel a nem-
zeti kormányok figyelmét is.
A gazdasági felzárkózás — konvergencia — néhány növekedéselméleti
összefüggése ]
A gazdasági növekedés elméletében az 1980-as évek második felét ől kibontakozó
forradalom a nemzetgazdaságok növekedési folyamatainak rendkívül kifinomult és
precíz elemzését, valamint az empirikus tényekkel konzisztens elméletek kialakulá-
sát egyaránt magával hozta (Dedák 2003). Mindennek eredményeként a modern
növekedéselmélet a gazdasági felzárkózást végrehajtó országok számára számos
tanulsággal szolgál, s egyúttal iránymutatásokat is tartalmaz arra vonatkozóan, hogy
melyek azok a makrogazdasági területek, amelyekre a gazdaságpolitikának megkü-
lönböztetett figyelmet kell fordítania. A gazdasági felzárkózás elméleti összefüggé-
seinek különös relevanciát kölcsönöz az a tény, hogy a kelet-európai átalakuló gaz-
daságok többségében a gazdasági transzformációval együtt járó visszaesést követ ő-
en erő teljes növekedés indult meg az 1990-es évek közepén, illetve második felé-
ben. A megindult növekedés ellenére mégis meglehet ősen sok bizonytalanság és
kérdés merül fel a felzárkózási folyamatot illet ően. A problémák többnyire a növe-
kedés tartósságával, a felzárkózás lehetséges id őtartamával és a gazdasági növeke-
dési ütem konkrét nagyságával kapcsolatosak. Véleményünk szerint, különösen a
felzárkózás idő tartamával és a növekedési ütemmel kapcsolatosan sok esetben a
közgazdasági realitásokat nélkülöz ő következtetések fogalmazódnak meg. A ma-
gyar gazdaság felzárkózása szempontjából néhány releváns növekedéselméleti ta-
nulságot kísérlünk meg összefoglalni, s kitérünk a hazai gazdaság növekedési fo-
lyamatait befolyásoló néhány makrogazdasági problémára is.
Néhány általános tanulság
Gazdaságpolitikai szempontból három tanulság vonható le az elmúlt évtizedek
makrogazdasági tapasztalatai alapján:
1) Az első — és gazdaságpolitikai szempontból talán a legfontosabb tanulság —,
hogy a gazdasági felzárkózás nem megy végbe automatikusan. Nem m űködnek
olyan makrogazdasági automatizmusok, amelyek a fejletlen vagy közepesen fejlett
Géró Imre : Fogyasztási szövetkezeti kereskedelem és gazdaságpolitika tegnap, ma és holnap.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 145-167. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s2 Gyors ténykép 147
országok jövedelmi színvonalát a fejlett országok szintje felé terelnék. A „laissez
faire" sok területén érvényesül ő elvei a gazdasági felzárkózás tekintetében hatásta-
lanok. A növekedéselméleti összefüggések értelmében minden ország a rá jellemz ő
makrogazdasági paraméterek — melyek közül a megtakarítási ráta, a humán t őke és
a népesség növekedési üteme tekinthet ők fundamentálisnak — által meghatározott
jövedelmi helyzethez (steady-state) konvergál. Ha például két ország ugyanazokkal
a makrogazdasági paraméterekkel rendelkezik, de az induló jövedelmi pozíciójuk
eltérő, akkor hosszú távon ugyanahhoz a jövedelemszinthez konvergálnak, bármi-
lyen jelentősek is voltak a kezdeti jövedelmi különbségek. Ezért azok a gazdaság-
politikai intézkedések, amelyek kedvez ő irányba mozdítják a növekedést befolyáso-
ló fundamentális tényez őket, jelentős mértékben el ősegíthetik a sikeres felzárkózást
a fejlett országok jövedelmi színvonalához.
2) Amennyiben a gazdaságban a piaci viszonyok és a magánszektor dominanciája
meghatározó, valamint a gazdaság nyitott és egyre intenzívebben integrálódik a
világgazdaságba, továbbá a vállalati szektor profitabilitása megfelel ő, akkor a nem-
zetgazdasági szintű megtakarítási (beruházási) ráta alakulása a gazdasági felzárkózás
egyik kulcsváltozója. A gazdasági felzárkózást és a tartós gazdasági növekedést el ő-
segíteni igyekv ő gazdaságpolitikának ezért a megtakarítások ösztönzését prioritásként
kell kezelnie. A megtakarítások ösztönzését (pl. a befektetési adóhitel kiterjesztésével
vagy más eszközökkel) a tartós gazdasági növekedésre törekv ő kormányzatnak az
egyik legfontosabb gazdaságpolitikai célkitűzésként kell kezelnie.
3) Az új keletű növekedéselmélet egyik legfontosabb mondanivalója, hogy a fizi-
kai értelemben vett t őke javak mellett a humán tőkének is kulcsfontosságú szerepe
van a GDP alakulásában. Ez utóbbi figyelembe vétele nélkül az országok közötti
jövedelmi különbségek nem érthet ők meg. Axiómaként kell kezelnünk azt a tételt,
hogy magas szintű (20%-ot jóval meghaladó) beruházási rátára van szükség, de
axiómának — és nem valamiféle szlogennek — tekinthet ő az is, hogy a humán tőke
felhalmozását elősegítő erőforrásokat növelni kell. A hazai állapotokat tekintve ez
utóbbi terén b őven akad tennivalónk. Szemléletváltásra és meggy őződésünk szerint
a finanszírozási formák újragondolására egyaránt szükség van.
Szükséges feltétele-e az államadósság leszorítása
a gazdasági felzárkózásnak?
Míg az államadósság/GDP hányados 1995-ben 86,5%-ra rúgott, 1999-ben
(59,4%) már alatta maradt a maastrichti konvergencia-kritériumokban meghatáro-
zott 60%-os referenciaértéknek, az el őzetes becslések szerint a mutató értéke az
elmúlt évben tovább romlott. Joggal vet ődik fel a kérdés, hogy az államadós-
ság/GDP érték változásának mekkora szerepe van az utóbbi években nálunk megva-
lósult tekintélyes mérték ű gazdasági növekedésben. Valóban elengedhetetlen felté-
tele-e az állam eladósodásának mérséklése a gazdasági felzárkózásnak? Az adós-
ságdinamikai és a növekedéselméleti összefüggések összekapcsolása jó magyaráza-
Géró Imre : Fogyasztási szövetkezeti kereskedelem és gazdaságpolitika tegnap, ma és holnap.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 145-167. p.
148 Gyors ténykép TÉT XXII. évf. 2008 s 2
tul szolgál arra vonatkozóan, hogy miért rendelkezhetnek lényegében azonos fej-
lettségi szinten lévő országok rendkívül eltér ő mértékű kormányzati eladósodással.
Az elmondottakból az is következik, hogy egy közepesen fejlett ország — mint pél-
dául Magyarország — esetében — egyes mértékadónak tekinthet ő makro-közgaz-
dászok véleménye szerint — nem sorsdönt ő a gazdasági felzárkózás tekintetében az,
hogy a költségvetés hosszú távon kiegyensúlyozott-e, vagy szerény mérték ű defici-
tet mutat, és ezáltal az államadósság alacsony, vagy a GDP-hez mérten viszonylag
magas értéken állandósul.
A gazdasági növekedés üteme és a felzárkózás id őtartama
A felzárkózás id ő tartama és a gazdasági növekedés üteme szempontjából a kon-
vergencia sebességének (fi) van dönt ő jelentősége. Ez azt fejezi ki, hogy a gazdaság
milyen gyorsan közelít az új, kedvez őbb relatív jövedelmi pozíciót biztosító növe-
kedési pályához. Minél nagyobb a fi értéke, a felzárkózás annál rövidebb id ő alatt
valósulhat meg, s annál magasabb lehet a gazdaság növekedési üteme a felzárkózás
folyamán. Az empirikus elemzések (Barro—Sala-i-Martin 1992; Mankiw et al 1992)
a konvergencia sebességét 2% körülire teszik, vagyis a felzárkózó ország évente a
meglévő lemaradás 2%-ával kerül közelebb ahhoz a relatív jövedelmi szinthez,
amelyre a felzárkózás történik.
A felzárkózás kezdetén Magyarország a fejlett EU-országok jövedelmének 45%-ával
rendelkezett, félúton viszont már 73%-ával. Ehhez a gazdaság /3 (konvergencia)
értékét 2,1%-nak véve — 33 évre van szüksége.
Mindez rögtön azzal a tanulsággal szolgál, hogy a gazdasági felzárkózás megva-
lósítása idő igényes, több évtizeden keresztül elhúzódó feladat. A konvergencia se-
bességének alacsony értéke következtében az új, kedvez őbb relatív jövedelemszint
elérése csak lassan megy végbe. Mindez a gazdasági felzárkózást megkezd ő orszá-
gok számára meglehet ősen lehangoló következtetésnek tekinthet ő. Az eredmények
értelmezésével azonban körültekint ő en kell eljárni. A felzárkózás során a jövedel-
mekben meglév ő relatív lemaradás csökken, miközben a fejlett országok gazdasága
is növekszik.
A hazai gazdasági felzárkózási folyamat, az új növekedési pályához való konver-
gálás 1997-t ől kezdő dött. 1997-ben a GDP 4,6%-kal, 1998-ban 5,1%-ka1,1999-ben
4,5%-kal nő tt, míg 2000-ben 5,7% körüli növekedés volt. A felzárkózás kezdeti
éveiben tehát a GDP átlagosan mintegy 5,0%-kal növekedett évente.
Az elméleti összefüggéseken túlmen ően ez is azt valószínűsíti, hogy az elkövet-
kező években a növekedési ütem fokozatos csökkenésére kell számítanunk. A mi
helyzetünkben azonban a 4%-hoz közeli növekedési ütem nem a felzárkózás elaka-
dását jelenti, hanem azt az ütemet, amelyre a jelenlegi fejlettségi szintünk alapján a
felzárkózás kezdeti periódusában reálisan számíthatunk.
Géró Imre : Fogyasztási szövetkezeti kereskedelem és gazdaságpolitika tegnap, ma és holnap.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 145-167. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s2 Gyors ténykép 149
A gazdaságpolitika funkciói
Az állam szerepét a méltán klasszikussá vált Adam Smith egyik alapm űvében há-
rom fő területre terjeszti ki:
1) A társadalom védelme küls ő támadásokkal szemben.
2) Annak megakadályozása, hogy a társadalom tagjai között igazságtalanságot
jelentő, illetve elnyomási viszonyok alakuljanak ki (Smith 2007).
3) Olyan kiadások eszközlése, valamint olyan intézmények létrehozása, amelyek
a társadalom többségének érdekeit szolgálják.
Nem kétséges, hogy a legtöbb vitát a harmadik pont váltotta és váltja ki máig is.
Mindez tulajdonítható els ősorban annak, hogy a 3) pontban foglaltak mennyiségi és
minőségi kategóriát egyaránt jelentenek.
Lord Káldor egyik művében szemléletesen mutatja be a II. világháború utáni an-
gol gazdaságpolitika szerepkörének b ővülését (idézi Veress et al 2001). A háború
után először a teljes foglalkoztatottság igénye merült fel. Kés őbb a fizetési mérleg
stabilitása, azaz az eladósodás megakadályozása is fontos céllá vált. Ezt követte a
dolgok természetes logikájából fakadóan a növekedés, mint cél. Ezután a bérnöve-
lési, jövedelempolitikai el őírások megfogalmazása, vagyis a jövedelem aránytalan-
ságok kiküszöbölése vált szükségessé. Ezt a célt követte kés őbb a valuta értékállan-
dóságának biztosítása, mint alapvet ő prioritás.
A gazdaságpolitika kulcsproblémái napjainkra, azt lehet mondani, hogy kijegece-
sedtek. A gazdasági növekedést, a foglalkoztatottság minél magasabb szintjét, a
valuta értékállandóságának biztosítását, a fizetési mérleg kiegyensúlyozott voltára
való törekvést és a jövedelmi aránytalanságok korlátok között tartását tekinthetjük
azoknak a legfontosabb gyakorlati gazdaságpolitikai céloknak, amelyek egyúttal a
kulcsfeladatokat is jelentik.
Samuelson és Nordhaus négy gazdaságpolitikai funkciót különböztet meg (idézi
Veress et al 2001):
— A jogi keretek biztosítását.
— A makroökonómiai stabilizációs politika meghatározását.
— Az erőforrások elosztásának a gazdasági hatékonyság fokozását célzó befolyá-
solását.
— A jövedelemelosztást befolyásoló programok kidolgozását.
Általános érvényű tudományosságában vizsgálva a kérdést, a kilencvenes években
a közgazdászok és a társadalomtudósok között egyetértés volt abban, hogy a követ-
kező öt funkció sorolható a gazdaságpolitika felségterületei közé:
1) A jogi és a társadalmi keretek biztosítása.
2) A verseny fenntartása.
3) A jövedelmek újraelosztása (redisztribúció).
4) Az erőforrások átcsoportosítása (allokáció).
5) Stabilizáció.
Géró Imre : Fogyasztási szövetkezeti kereskedelem és gazdaságpolitika tegnap, ma és holnap.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 145-167. p.
150 Gyors ténykép TÉT XXII. évf. 2008 s2
Az állami szerepvállalás kétségtelenül meglév ő és fellelhet ő hiányosságairól kü-
lön is kell szólni. Beszélhetünk piaci hibákról (market failures) és kormányzati hi-
bákról (government failures). Joseph Stiglitz szerint a kormányzati hibák f őbb okai
a következő kben foglalhatók össze (idézi Veress et al 2001):
1) Sok állami akció igen bonyolult és következményeit illet ően nehezen előrelátható.
2) A kormányzatnak csak korlátozott ellen őrzési lehetőségei vannak döntéseinek
konzekvenciáit illet ő en. (Különösen a demokrácia keretein belül.)
3) Azok, akik a törvényhozásban ülnek, a program alkalmazását illet ően csak ke-
vés kontrollal bírnak.
4) A politikusok és mindazok, akik a köz szolgálatában állnak, igen gyakran ér-
dekeltnek érzik magukat a tekintetben, hogy speciális érdekcsoportok hasznára
cselekedjenek. Ez többé-kevésbé objektív tény is befolyásolhatja a célok és a
következmények viszonyát is.
Az átmenet általánosítható tapasztalatai a kelet-európai térségben
Több kikristályosodott tapasztalat gyülemlett fel a kilencvenes évek végéig. Az
első és legszembetűnő bb az, hogy a politika — más módon ugyan, mint a korábbi
monolit társadalmakban — rátelepedett a gazdaságra. Az újabb eredeti t őkefelhal-
mozás során számos szálon érezhet ő, hogy a vezető politikai erő k gazdasági dönté-
seit erős érdekérvényesítők jelentő sen befolyásolják. A parlamenti színtér pedig
sorozatosan bizonyítja, a belpolitikai viszályokon a politikai pártok nem képesek
felülemelkedni.
A második tapasztalat: immár biztos, hogy az átmenet nem közép-, hanem sokkal
inkább hosszú távú folyamat, vagyis az átmenet hosszabb, mint ahogy azt a politi-
kai fordulat idején sokan prognosztizálták. Az átmeneti id őszak végét az jelzi majd,
ha az ország gazdasági rendszerét a modern piacgazdaságokra jellemz ő paraméte-
rekkel lehet leírni.
A harmadik tapasztalat az, hogy a privatizáció szükséges, de nem elégséges felté-
tele a piacgazdaságnak. Tartós versenyképesség, valós t őkepiac, hatékony verseny-
szerkezet és következetes stratégiai keretek között tartott, piackonform kormányzati
rásegítő lépések nélkül nem alakulhat ki m űködőképes piacgazdaság.
A negyedik tapasztalat az, hogy a transzformáció során sehol sem használhatók
fel közvetlenül, tiszta formában a közgazdasági iskolák ajánlásai és a piacgazdasági
modellek.
Az ötödik tanulság az, hogy a hivatalos gazdaságpolitika és annak gyakorlata kö-
zött hasonló rés tátong, mint a korábbi társadalmi berendezkedés során.
A hatodik tapasztalat az, hogy az átmenet országaiban, így Magyarországon is
túlértékelték a fejlett világ szerepét a gazdaság talpra állításában és modernizációjá-
ban. A régió jelent ősége — az id ő múlásával — a Nyugat szemében több okból is
csökkent. A kilencvenes években a fejlett országokat is elérte a recesszió; természe-
tesen a miénkhez képest lényegesen kisebb nagyságrendben, Magyarország megíté-
Géró Imre : Fogyasztási szövetkezeti kereskedelem és gazdaságpolitika tegnap, ma és holnap.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 145-167. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s2 Gyors ténykép 151
lése a politikai fordulat előtt lényegesen kedvez őbb volt potenciális versenytársain-
kénál, illetve valós sorstársainkénál. Kiderült: lényegében minden ország csak ma-
gára számíthat.
Versenyképesség — gazdaságpolitika prioritás
—
A versenyképességi koncepció (2005) alapján a „versenyképesség" definíciója a
következő: Versenyképesség a gazdasági, politikai, társadalmi rendszer képessége a
fenntartható gazdasági növekedés tényez őinek felhalmozására, illetve az ezek érvé-
nyesülését elősegítő makrogazdasági stabilitás és mikrogazdasági ösztönz őrendszer
biztosítására.
A növekedési tényez ők fejlesztése által vélt és elvárt hatások érvényesüléséhez az
aktuális magyar kormányzati versenyképességi koncepció három gazdaságpolitikai
alapfeltétel,
— a makrogazdasági stabilitás,
— a kormányzati szektor szerkezetének és m űködésének átalakítása, illetve
— az intézményrendszer és piacszabályozás
területén jelöl ki teendőket.
A versenyképességi koncepció alaptézise: Magyarországon a gazdaságpolitikának
— a foglalkoztatás bővítésére,
— a humán tőke minőségi mutatóinak javítására,
— a fizikai tőke minőségének javítására, azaz az innováció, infrastruktúra és ku-
tatás-fejlesztés er ősítésére, illetve
— a beruházások ösztönzésére
kell törekednie.
A tartós növekedés tényez ői a versenyképesség er ősítése mellett el ősegítik a tár-
sadalmi kohéziót és a fenntartható fejl ődést, egyúttal összhangban vannak a
regionalizmus szempontjaival.
A versenyképességi koncepció (2005) további ajánlása, hogy az állam gazdaság-
politikája nem szólhat az állam által kijelölt nyertes és támogatandó ágazatokról, de
a gazdaságpolitikának rendelkeznie kell víziókkal, amelyek jelzik, hogy mely ágaza-
tok lehetnek a gazdasági növekedés húzóterületei. A fejlesztési prioritások olyan
szűrőként is alkalmazhatók, amelyek segítségével meg lehet határozni, hogy egy
ágazat fejl ődése miképpen képes keresleti oldalról er ősíteni a gazdaság versenyké-
pességét. Amennyiben valamelyik ágazat hozzájárul a tartós növekedés tényez ői-
hez, a gazdaságpolitikának érdemes közvetett eszközökkel (kedvez ő befektetési kör-
nyezet kialakítása, K+F-re és innovációra ösztönz ő szabályozási környezet, kompe-
titív piaci szerkezet fenntartása, hatékony szabályozás) figyelmet fordítani a tartós
növekedés szempontjából ígéretes ágazatokra.
A versenyképességi koncepció mentén elvégzett ágazati elemzések kimutatták,
hogy vannak olyan ágazatok, amelyek a hazai gazdaság növekedésében a jöv őben
is meghatározó szerepet játszhatnak, mert több fejlesztési prioritást „húznak" fejl ő-
Géró Imre : Fogyasztási szövetkezeti kereskedelem és gazdaságpolitika tegnap, ma és holnap.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 145-167. p.
152 Gyors ténykép TÉT XXII. évf. 2008 s2
désükkel, míg mások kevesebb fejlesztési prioritást ösztönöznek. Az el őbbi cso-
porthoz tartozik például az IKT-eszközök és szolgáltatások előállítása, az egészség-
ipar, a specializált turizmus, a széles tovagyűrűző (beszállítói) hatásai miatt a jármű-
ipar, illetve az üzleti szolgáltatások és a logisztika. Az utóbbi csoporthoz sorolható
például az élelmiszeripar, a környezetipar, a m ű anyagipar és a szórakoztatóipar.
A versenyképességi koncepció kialakítása során figyelembe vették azt a tényt,
hogy a magyar gazdaságra jelent ős területi különbségek jellemző k. A regionális
eltérések megnyilvánulnak a növekedési tényez ő kkel való ellátottságban, a ver-
senyképességi mutatók alakulásában, a növekedési tényez ők és fejlesztési prioritá-
sok adott régió kohézióját és versenyképességét er ősítő hatásaiban.
A regionális elemzések jelentő s eltéréseket tártak fel a régiók versenyképességi
helyzetét, a tartós növekedés tényez ő ivel való ellátottságukat, valamint a verseny-
képességi jövő képüket illet ő en. Az elemzések keretében feltárásra kerültek a ma-
gyarországi régiók közötti tényez ő-ellátottságot érint ő különbségek, valamint a le-
hetséges (javasolt) fejlesztési prioritások. A jelent ő s eltérések folytán megfontolan-
dó bizonyos prioritások regionális kiszervezése (p1. beszállítói program, az FDI- és
KKV-vonzó beruházások támogatása, az innovációs készségek fejlesztése, az okta-
tás és gazdaság közötti kapcsolatok er ő sítése). Míg olyan fejlesztési prioritások
mentén, amelyek azonos formában és tartalommal jelennek meg az egyes régiókban
(pl. a közlekedés fejlesztése vagy a szélessávú infrastruktúra, szakképzés támogatá-
sa) nagyobb áttörési lehet ő séget ígérnek a központilag vezetett programok.
Az Európai Unió által nyújtott források felhasználása koncentrált, a növekedés
szempontjából meghatározó tovagy űrűző hatásokkal rendelkez ő területekre irányu-
ló kell, hogy legyen. Ez minél kevesebb, minél jobban célzott operatív programot
igényel a hazai hatóságok részér ől.
A versenyképességi koncepció kiterjed az Európai Unió által nyújtott források
felhasználásának elemzésére.
Figyelembe véve a növekedési tényez őket, valamint az ebb ől meghatározott fej-
lesztési prioritásokat, célszer űnek tűnik öt jelentősebb cél kiemelése és finanszíro-
zása az EU-s forrásokból:
— oktatás és képzés,
— a foglalkoztatást növel ő fejlesztések,
— K+F és innovációs infrastruktúra fejlesztése,
— az információs társadalom infrastruktúrájának kialakítása és
— a tágan értelmezett közlekedési infrastruktúra fejlesztése.
A versenyképességi koncepció alapja a tartós növekedés tényez őit definiáló új
növekedési elméletek, amelyek kiemelik a versenyképességben és növekedésben
meghatározó tényez őket, és bemutatják a növekedés gazdaságpolitikai, intézmény-
rendszeri és szerkezeti el őfeltételeit.
Következésképp, a versenyképességi koncepció egyik pillére a tartós növekedés
tényez őinek:
— a foglalkoztatásnak,
Géró Imre : Fogyasztási szövetkezeti kereskedelem és gazdaságpolitika tegnap, ma és holnap.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 145-167. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s2 Gyors ténykép 153
— a beruházásnak,
— a humán tőkének,
— a fizikai tőke minőségének (innováció, infrastruktúra és kutatás-fejlesztés),
— a termelékenységnek
a vizsgálata abból a szempontból, hogy e tényez ők közül melyek szabadíthatnak
fel jelentős növekedési tartalékokat Magyarország esetében. A koncepció másik
pillére azon gazdaságpolitikai alapfeltételek megfogalmazása, amelyek teljesülése
szükséges ahhoz, hogy a tartós gazdasági növekedés tényez őinek fejlesztése által
vélt és elvárt hatások érvényesüljenek.
A szervezeti innováció és versenyképesség fogalma
regionális aspektusból
Az innováció a vállalati megújulás forrása. Mivel a versenyel őny források mind-
egyikére jelentős hatása van, ezért a piaci siker elérésének fontos tényez ője. A tanu-
lási görbe a munkaerő tapasztalatszerzésével és a termék-, illetve technológia töké-
letesedésével összefügg ő jelenség. A tanulási görbére épített stratégia segítségével
eredményesen megakadályozható új versenytársak piacra lépése, és gyorsan növel-
hető a piaci részesedés.
Az innovációnak számtalan definíciója létezik a szakirodalomban (Chikán 1997).
A legtágabb értelmezés szerint az innováció a fogyasztói igények kielégítésének új,
a korábbinál magasabb min őségű módja. Konkrét megjelenési formái az új termé-
kek, új termelési eljárások, új szervezeti formák.
Az innováció versenykörnyezetének jellemz ői
A mai dinamikus gazdasági környezetben az új termékek és termelési eljárások
kifejlesztése dönt ő tényezője a vállalati versenynek. E téren ma azok a vállalatok
lehetnek versenyképesek, amelyek egyre rövidebb id ő alatt képesek kifejleszteni új
termékeket a költségek növekedése és a min őség feláldozása nélkül (Chikán-
Demeter 2003).
A tanulási görbe a felhalmozódó termelési tapasztalat és a költségek csökkentése
közötti kapcsolatot írja le.
A keresletorientált regionális stratégia
A keresletorientált regionális fejlesztési stratégia (Rechnitzer 1998) „a térséget
egységes egészként kezdve, annak bels ő sajátosságaiból, a térségen belülr ől kiin-
dulva, egyre jobban kifelé haladva, mind több küls ő tényezőt figyelembe véve"
(Korompai 1995, 69) kerül meghatározásra és egyben m űködtetésre. A helyi területi
gazdaság megújításánál nem csupán a küls ő (exogén) forrásokra támaszkodik, ha-
Géró Imre : Fogyasztási szövetkezeti kereskedelem és gazdaságpolitika tegnap, ma és holnap.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 145-167. p.
154 Gyors ténykép TÉT XXII. évf. 2008 s2
nem felméri és számba veszi a bels ő adottságokat, azokat újraértékeli éppen a küls ő
piaci rendszerek által, s így keresi versenyképességük fokozásának lehet őségeit.
A hálózatok
A keresletorientált fejlesztési stratégia egyik meghatározó eleme a helyi—területi
hálózatok alakítása. A teljesítmény kényszert csak úgy lehet elérni, ha nem a ver-
senytárs legyőzését tűzik ki célul, hanem keresik az együttm űködés, a kooperáció új
tereit, amivel az erőforrások körét b ővíthetik, s ezzel a megújítás formáit is széle-
síthetik. Ez a felfogás szükségessé teszi az egyre „laposabb" vállalati irányítást, a
profitcentrumok kialakítását, a helyi—térségi együttm űködéseket serkent ő vállalati
rendszerek terjedését. A régió meghatározásokat célszer ű lesz a jövőben hálózatok
alapján is értelmezni. A hálózati szemléletre épül ő regionális fejlesztési stratégia
tehát azt szorgalmazhatja, hogy:
— A területi egységben a bels ő, újszerű kapcsolatok minél több szinten jöjjenek
létre, s ezzel a regionális jelleg szélesedjen (hálózat építés);
— A térségben meglévő hálózatok er ősödjenek, új mozgástereket nyerjenek,
vagy éppen megújuljanak (hálózat fejlesztés);
— Történjen meg a területi egység rákapcsolása egy vagy több, éppen a hálózati
elven működő, vagy azt tükröz ő régióra, hasznosítva és egyben szélesítve azok
hálózati rendszereit (hálózatok összekapcsolása!!!) (Rechnitzer 1998, 32)
Az innovációs mili ő
A keresletorientált regionális stratégiában a hálózati jelleg szükségszer űen együtt
jár az innovációs miliő kialakulásával. Az innovációs mili ő alatt egyik oldalról
azoknak — az adott földrajzi területen felismerhet ő — gazdasági, termelési kapcsola-
toknak a csoportját lehet tekinteni, amelyek egységességet alakítanak ki a termelési
rendszerben a gazdasági szerepl ők között és a termelési kultúrában. A kollektív
tanulással — helyileg meghatározott formában — hozzájárulnak az innovációs folya-
matok terjesztéséhez, s egyben csökkentik a piaci kapcsolatok bizonytalanságait,
növelik a termelő egységek és a területi gazdaság versenyképességét. Az innovációs
miliőt másik oldalról azok a helyi kultúrában, társadalmi kapcsolatokban és az in-
tézményrendszerben meglév ő sajátosságok is képviselik, amelyek mind a gazdasá-
gon keresztül, mind a helyi—területi szerepl őkön át, folyamatosan hozzájárulnak az
újdonságok kialakításához, azok megtelepedéséhez és részben terjesztéséhez.
Az áfész-ek regionális szervez ődésű hálózatainak fontos szerepe volt, van és lesz
a jövőben is a fenti alapelveket szem el őtt tartó innovációs mili ő fejlesztésében,
hagyományos szövetkezeti értékeikre és alapelveikre épül ő integrált szervezetrend-
szerük révén.
A szervezeti innováció és versenyképesség szövetkezetekre történ ő adaptálásához
néhány további fontos elméleti kitekintés szükséges. A témával foglalkozó szakiro-
dalomban, az utóbbi id őben egyre több szakkönyv és tanulmány igyekszik bebizo-
Géró Imre : Fogyasztási szövetkezeti kereskedelem és gazdaságpolitika tegnap, ma és holnap.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 145-167. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s2 Gyors ténykép 155
nyítani, hogy a szervezeti kultúra milyen fontos szerepet játszik a szervezetek kivá-
ló teljesítményében (Ben Ami Farkas 2003). Érdekes gondolatot vetett fel els őként
—
Ghemawat (1986) újszerű tipológiájával. Véleménye szerint a támadható el őny
könnyen utánozható, éppen ezért csupán rövid ideig fejti ki hatását. Ezzel szemben
a fenntartható el őnyt jóval nehezebb utánozni, ezért sokkal tovább hatásos marad.
Megállapíthatjuk tehát, hogy annál jobb, minél több fenntartható el őnnyel rendelke-
zünk. Collis és Montgomery (1995) a versenyel őnyök osztályozására még egy en-
nél is érzékenyebb tipológiát javasol. Ők az előnyöket azok utánozhatatlansága,
időtállósága, helyénvalósága, behelyettesíthet ősége és versenyfölénye alapján osz-
tályozzák. Hogy hol és hogyan lehet megszerezni ezeket az el őnyöket, erre a tudo-
mány alapvetően két csoportba sorolható választ ad. Az egyik csoportba azok tar-
toznak, amelyek inkább a küls ő környezetre koncentrálnak (ez a stratégia klasszikus
megközelítése), a másik csoportot pedig azok alkotják, amelyek magának a szerve-
zetnek a forrásaira és képességeire helyezik a hangsúlyt (ez a stratégia új megköze-
lítése). A fogyasztási szövetkezeti kereskedelem szervezeti innovációs folyamatá-
ban, véleményünk szerint, a szervezeti kultúra alapvet ő értékeinek és alapelveinek
érvényesülése miatt természetes módon az utóbbi, a stratégia új megközelítése ér-
vényesült. A szervezetfejlesztés Bennis szerint a változásra adott válasz, egy komp-
lex oktató stratégia, melynek célja megváltoztatni a szervezet hiedelmeit, attit űdjét,
értékeit, struktúráját, annak érdekében, hogy jobban tudjon alkalmazkodni az új
technológiákhoz, piacokhoz, kihívásokhoz és a szédít ő ütemű változásokhoz
(Bennis 1969), tehát nem vitás, hogy a szervezetek stratégiáját is érint ő folyamat,
melyben a beavatkozások célja a problémák megoldása, vagy lehet őségek kihaszná-
lása. A szervezetfejlesztés a változás menedzselésének egyik módszere, mely a
struktúra átalakítása helyett/mellett nagy hangsúlyt fektet az emberi tényez őre, ezen
belül a csoportok és az egész szervezet hatékony m űködésére (Dobák 1996). Tehát
a fejlesztés iránya ebben az esetben a csoport és az egész rendszer. A szervezetfej-
lesztési beavatkozások leggyakrabban a kulcs szerepekre, a csoportokra, a csopor-
tok közötti együttműködésre és a szervezet egészére irányulnak (Miles Schmuck —
1989). Általánosságban megállapítható, hogy a szervezetek változásának menedzse-
lése a vezetők feladata. Sokféle módon lehet a szervezeteket változtatni. A szerve-
zetfejlesztés, a szervezeti innováció a változás menedzselés ember központú meg-
közelítése. A szervezeti kultúra a szervezet tagjai által közösen vallott és követett
értékek, hiedelmek összessége (Bakacsi et al 1999). A kultúra támogathatja, el őse-
gítheti a szervezetfejlesztés módszerének alkalmazását, de meg is akadályozhatja
azt. Nem véletlen, hogy Burke (1994) a szervezetfejlesztést a szervezeti kultúra
változtatási folyamataként definiálja.
Géró Imre : Fogyasztási szövetkezeti kereskedelem és gazdaságpolitika tegnap, ma és holnap.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 145-167. p.
156 Gyors ténykép TÉT XXII. évf. 2008 s 2
A fogyasztási szövetkezeti (ÁFÉSZ) kereskedelem szervezeti
innovációjának evolúciója a rendszerváltást követően
A fenntartható fejl ődés fogalma
A szociális és a környezeti problémák fontosságának, e problémák, illetve megol-
dási lehetőségeik és a gazdasági fejl ődés közötti sokrétű összefüggések felismeré-
sével egyre inkább teret nyertek azok a nézetek, amelyek szerint e három területet
együtt kell vizsgálni, s sajátosan a környezet és fejlesztés kérdéseinek együttes
megközelítése szükséges. A nyolcvanas évek elején jelent meg a 'fenntarthatóság'
vagy a 'fenntartható fejl ődés' kifejezés a nemzetközi szakirodalomban. Általános
ismertségét Lester R. Brown (2001) a fenntartható társadalom kialakításával foglal-
kozó műve váltotta ki, amely 1981-ben jelent meg. A szerz ő összekapcsolta a né-
pesség növekedését a természeti er őforrások hasznosításával, és mindezt úgy kíván-
ta megoldani, hogy a lehet ő legkisebb legyen a természeti környezet mennyiségi és
minőségi romlása. 1983-ban az ENSZ Közgyűlés határozata alapján megkezdte
munkáját az ENSZ Környezet és Fejl ődés Világbizottsága, amelyet Gro Harlem
Brundtland, norvég miniszterelnökn ő vezetett. (E huszonkét tagú bizottságnak tagja
volt Láng István akadémikus is.) A Bizottság 1987-ben „Közös jöv őnk" címmel
kiadott jelentésében a gazdasági növekedés olyan új korszakának lehet őségét vázol-
ta fel, amely a fenntartható fejl ődés globális megvalósítására épít, meg őrzi a termé-
szeti erőforrásokat, s amely megoldás lehetne a fejl ődő országok nagy részében
elhatalmasodó szegénység leküzdésére is. A jelentés nagyon röviden és tömören
határozta meg a fenntartható fejl ődés fogalmát: a fenntartható fejlődés olyan fejlő-
dés, amely kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jöv ő nemze-
dékek esélyét arra. hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket (Közös jöv őnk 1987). A
fenntartható fejl ődés három alappilléren nyugszik: a szociális, a gazdasági és a kör-
nyezeti pilléreken és mindhármat együttesen, kölcsönhatásaik figyelembevételével
mérlegelni kell a különböző fejlesztési stratégiák, programok kidolgozása során,
illetve a konkrét intézkedésekben, cselekvésekben. A fenntartható fejl ődés, mint
általános stratégiai cél 'bevonult' a nemzetközi konferenciák, szervezetek doku-
mentumaiba és a nemzeti kormányok cselekvési programjaiba. A fenntartható fej-
lődés fogalmáról, lényegér ől számos elemzés, vitairat látott napvilágot. Herman
Daly (1990) szerint a fenntartható fejlődés a folytonos szociális jólét elérése, anél-
kül, hogy az ökológiai eltartó-képességet meghaladó módon növekednénk, tehát a
szociális jólét, a méltányos életfeltételek lehet őségének biztosítása mindenki, egy-
aránt a jelenlegi és a jöv őbeli nemzedékek számára, ami csak úgy lehetséges, ha
közben fenntartható módon hasznosítjuk a természeti er őforrásokat, elkerüljük a
káros hatásokat, s különösen a környezet állapotában bekövetkez ő visszafordíthatat-
lan változásokat. A Világ Tudományos Akadémiáinak Nyilatkozata megfogalmazá-
sában: „A fenntarthatóság az emberiség jelen szükségleteinek kielégítése, a környe-
Géró Imre : Fogyasztási szövetkezeti kereskedelem és gazdaságpolitika tegnap, ma és holnap.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 145-167. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s2 Gyors ténykép 157
zet és a természeti er őforrások jövő generációk számára történő megőrzésével
egyidej űleg". (2000, 1)
A fenntartható vidékfejlesztés az agrárgazdaság és ezen belül a mez őgazdaság, il-
letve élelmiszer-termelés fenntartható fejl ődésénél tágabb fogalomkör, de azokkal
szoros összefüggésben án, mert magában foglalja a vidéki lakosság és a vidéki tele-
pülések nem mez őgazdasági jellegű tevékenységi köreit is, amelyek sok esetben az
agrárgazdaság fenntartható fejl ődésének nélkülözhetetlen elemei. A fenntartható
fejlődésnek az életminőség és az életfeltételek javítását kell célul kit űznie (Láng 1997).
Helyzetelemzés
Magyarországon a Rió-i konferencia után, 1993-ban kormányhatározattal hozták
létre a Fenntartható Fejl ődés Bizottságot a konferencián elfogadott programokból és
egyezményekb ől adódó hazai feladatok meghatározására és a végrehajtás koordiná-
lására. A tárcaközi bizottságban valamennyi tárca képviselteti magát, továbbá több
országos hatáskör ű szerv és civil szervezetek képvisel ői is helyet kaptak e testület-
ben. Az elmúlt évtizedben megjelentek a fenntartható fejl ődés egyes elvei és eszkö-
zei a különböző ágazati tervekben. Az 1995-ös környezetvédelmi törvény, illetve az
1997-ben elfogadott és a 2002-ig terjed ő időszakra készült Nemzeti Környezetvé-
delmi Program a fenntarthatóság elveire, integrált megközelítésére épült. Ez a
szemlélet jellemzi a 2003-2008-as id őszakra készült 2. Nemzeti Környezetvédelmi
Programot is. A fenntartható fejl ődés alapelvei, szemlélete azonban még tíz évvel a
Rió-i konferencia után sem váltak általánosan elfogadottá. Ennek egyik alapvet ő
oka valószínűleg az emberek szemléletében és a fenntarthatóságra vonatkozó isme-
retek hiányában kereshet ő. A fogyasztás-központú szemlélet terjedése, a jólét fo-
galmának elsősorban az anyagi javakra történ ő korlátozása, a természeti er őforrások
fokozott felhasználása a fenntarthatóság ellenében hat. Nem terjedt el a fenntartható
fejlődés egyik legfontosabb feltétele, az átfogó szemléletmód, a társadalom — gaz-
daság — környezet kölcsönhatásait kiegyensúlyozottan figyelembe vev ő, kezelő
tervezés és irányítás. Ehhez járul hozzá az ágazatokra osztott igazgatási és intéz-
ményrendszer kell ő mértékű összhangjának hiánya és az összefüggéseket nem meg-
felelő módon bemutató tantárgy-központú, tudományág-alapú oktatás is. Az iparban
végbement szerkezeti változások a termelés általános hatékonyságát tekintve ked-
vezőnek mondhatók, s ezt az anyag- és energiatakarékosság, növekv ő minőségi
követelmények és javuló környezeti mutatók jellemzik. A környezeti irányítási
rendszerek is elterjed őben vannak. A legtöbb nagy cég és egyre több kis- és közép-
vállalkozás fogadott el integrált környezetvédelmi programot, és szerzett ISO 9000
vagy 14 000 minősítést. Az elmúlt évtizedben tapasztalt gazdasági fellendülés a
társadalom jelentős hányadában a jövedelem növekedését eredményezte, ugyanak-
kor egyre növekszik az elszegényed ő csoportok és a feltörekv ő rétegek közötti sza-
kadék. A gazdasági átalakulást kísér ő kedvezőtlen társadalmi-gazdasági jelenségek
(magas infláció, növekvő munkanélküliség, hajléktalanok, romló egészségi muta-
tók, az egyes régiók közötti jelent ős fejlettségbeli különbségek) hatásai ma is érez-
Géró Imre : Fogyasztási szövetkezeti kereskedelem és gazdaságpolitika tegnap, ma és holnap.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 145-167. p.
158 Gyors ténykép TÉT XXII. évf. 2008 s2
hetők, de már jelent ős mértékű kedvező változásokat is tapasztalhatunk (pl. az inf-
láció és a munkanélküliség csökkenése). Az életmin őségben végbemenő változások
értékelése azonban nem szorítkozhat csupán a jövedelmi viszonyok elemzésére.
A gazdaságban érezhet ő előnyös változások mellett nem feledkezhetünk meg a
kedvezőtlen hatásokról sem. A gazdaság fejlesztése gyakran a környezet rovására
történt/történik (zöldmez ős beruházások, autópálya építések környezeti hatásai,
települési zöldfelületek beépítése), nem minden vállalkozás érdekelt a természeti
erőforrások fenntartható használatában, a szennyez őanyag-kibocsátás okozta kör-
nyezeti károkat nem ellensúlyozza, nem ellensúlyozhatja a gazdaság által termelt
nyereség. A jogi és közgazdasági szabályozók betartatása és továbbfejlesztése mel-
lett a szemléletmód gyökeres megváltozása is szükséges.
Fogyasztási szövetkezeti kereskedelem
Hazai viszonyok között a szövetkezés ma identitási zavarral küzd. Az elmélet és a
gyakorlat sokszor és sok helyütt egymással ellentétben áll. Az összhang biztosítása
sokak műve lehet. A legfőbb letéteményesek azonban maguk a szövetkez ő töme-
gek. Szerepet játszanak benne a szövetkezeti és az állami intézmények, egészében a
társadalmi és a gazdasági körülmények. A korrekciók bekövetkezhetnek spontán és
tudatos cselekvés eredményeként. Alulról és felülr ől is történhet a kezdeményezés.
Folyamatosan vagy lökésszerűen valósulhat meg az állapotmódosulás. A cselekvés
konkrét tartalmát és irányát az határozza meg, hogy milyen érdekek és milyen
kényszerek húzódnak meg a változások mögött. Ezért a gyakorlat módosulása egy-
formán jelenthet el őrelépést, csakúgy, mint visszavonulást, térvesztést, a szövetke-
ző k alapvágyainak a korlátozását. Ez utóbbi mögött a politika, az állam, a piac mes-
terkedése állhat, netán tudatos szövetkezetellenesség húzódhat meg. Ma is sok té-
nyező okoz aszinkront. Ezek külön-külön, vagy egymással csoportosulva fejezik ki
gátló hatásukat. Az összhang hiánya azonban nem feltétlenül korszer űtlenségre utal.
Az alapideák ugyanis változatlanul vonzó emberi és társadalmi törekvéseket fejez-
nek ki. A megváltozott társadalmi és gazdasági viszonyok, dönt ően a tőke
túlhatalma, illetve az öldökl ő piaci verseny ugyanakkor er őteljesen korlátozza, vagy
lehetetlenné teszi e nemes célok követését. Ezért, vagy ennek ellenére, választ vár-
nak az alábbi kérdések:
1) A helyzetet olyannak tekintsük-e, amely a kialakult viszonyok újraértelmezé-
sét igényli, mivel végérvényes helyzettel, meger ősödött tendenciával állunk
szemben?
2) Továbbra is tartsuk-e irányt űnek a szövetkezeti értékeket és elveket azért, mert
a tőkés környezet s annak minden következménye célszer űsíti a kisemberek-
nek e keretek közötti összefogását, els ősorban a fenntartható fejl ődés és vidék-
fejlesztés összefüggés-rendszerében?
A gyakorlat adhat választ. Az emberek összefogása, tenni akarása, az önszervez ő-
dés, a demokratikus működés, a szükségletek jobb és olcsóbb kielégítésének igé-
nye, az aktivitás és a jövedelemszerzés vágya számottev ő erőként mutatkozik meg a
Géró Imre : Fogyasztási szövetkezeti kereskedelem és gazdaságpolitika tegnap, ma és holnap.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 145-167. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s2 Gyors ténykép 159
szövetkezés keretei között. Új esélyek nyílhatnak. A megbomlott egyensúly javítá-
sában vagy helyreállításában a lehet őségekből (a realitásokból) indulhatunk ki. Az
egyes szövetkezetekben s a mozgalmon belül a szubjektív elhatározás, a jobbító
szándék adott. A fékek ugyanakkor sokrét űek és hatásosak:
1) hiányzik az anyagi feltétel;
2) magas az állami elvonás;
3) korszerűek és tőkeerősek (a hazánkba betelepült) multinacionális cégek;
4) visszaesett a szövetkezeti termel ői aktivitás;
5) fokozódik a kínálat;
6) erőteljesen differenciálódott (a fogyasztói piacon) a kereslet.
Olyan verseny bontakozott ki (a termelésben és a realizálásban egyaránt), amely
korlátozza a szövetkezetek m űködését azon területeken és népességcsoportokban (a
tagság körében), ahol eddig természetes szervez ődésként ágyazódtak be. Milliók
esélye és lehetősége rendült meg az öntevékeny összefogásban, a sorsukért való
önszerveződésben. Mindez a munkanélküliséggel s a létbizonytalansággal is össze-
kapcsolódott. Ez már túlmutat a szövetkezés térvesztésén, elméletének és gyakorla-
tának a konfliktusán. Az uralkodó politika, a hatalom feladatkörébe tartozó társa-
dalmi- és piacépít ő szerepkör gyengeségére is utal. Az állam tehát nem lehet kö-
zömbös. Feladata egyértelm ű és körülhatárolt. A bels ő (a szövetkezeti) cselekvés és
a külső (az állami) közreműködés együtt lehet a garanciája a szövetkezés útjában
álló akadályok lebontásának. Ez a kölcsönösség azonban nem jelentheti a felel ősség
elhomályosítását, az egymásra mutatást és a várakozást. A gyakorlat minden ténye-
zőjének, elsősorban a cselekv ő résztvevőknek, a szövetkez őknek megvan a csakis
rájuk tartozó kötelessége, amelyet kinek-kinek maradéktalanul el kell látnia. Így
állhat össze a részekb ől az egész, bontakozhat ki a megújulás, az egymást támogató
vagy revidiáló elmélet és gyakorlat. Ezzel együtt számolnunk kell azzal is, hogy a
szövetkezetek és szervezeteik soha nem voltak és nem is lesznek független, elszige-
telt jelenségek a társadalmakban. Azok mindig a küls ő feltételrendszerbe ágyazód-
nak, s abban is fejeződnek ki. Bennük a gazdasági és a piaci viszonyok, a demográ-
fiai tényezők, illetve a tulajdonformák, általában a társadalmi körülmények vissza-
tükröződnek. Ezek közül az állami magatartás emelkedik ki. Ez a szövetkezés egyik
Achillesi pontja. Az elmélet és a gyakorlat egyik próbaköve. Ugyanilyen fontosság-
gal bír az is, hogy maguk a szövetkez ők a lehetőségeikkel miképpen élnek. A szö-
vetkezés kínálta perspektívát tehát nemcsak a küls ő feltételek, hanem a bels ő adott-
ságok is determinálják. A szóban forgó viszonyrendszer azonban rendkívül bonyo-
lult. Az önkifejez ődés kiemelt fontosságára és folyamatosságának els ődlegességére
mindenesetre rámutat az, hogy hazánkban gyökeret vert a szövetkezés magja, a
hajtás szárba szökkent, s az fává terebélyesedett. Ez a tény egyértelm űen arra utal,
hogy a fennmaradás és a m űködés alapvető garanciája mindig is az élni akarás, s az
ennek érdekében kibontakozó bels ő hajtóerő volt. A múlt tehát azt bizonyítja, hogy
a belső kohézió, a szükség munkálása olyan összetartó, illetve feszít ő erő, melynek
kifejezésére a szövetkezés a változó körülmények között is esélyt adott. A tanul-
Géró Imre : Fogyasztási szövetkezeti kereskedelem és gazdaságpolitika tegnap, ma és holnap.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 145-167. p.
160 Gyors ténykép TÉT XXII. évf. 2008 s2
mány terjedelmi korlátai miatt a Coop-üzletlánc fejl ődése jellemzőinek részletes
taglalására e helyütt nem kerülhet sor. A programalkotás, a cselekvés és az érdekér-
vényesítés képessége viszi el őre, illetve tartja együtt az embereket. Sz űk csoportja-
iknak, illetve tömegeiknek egyformán alternatívát nyújt a szövetkezés. A vele ösz-
szefliggő befolyás ezért választóvíznek bizonyul, s a hétköznapokban:
— kölcsönösség vagy szembenállás;
— előremozgás vagy tehetetlenség;
— leépülés vagy terjeszkedés;
— kevesek vagy sokak boldogulása valósul meg annak keretei között.
A gyakorlat így szükségszer űen mindig is „tarka képet" mutatott, s ma is ilyen a
helyzet. A történések tehát az önszervezésen alapuló bels ő cselekvés mikénti fon-
tosságára utalnak. Ez érdeket és egyben kényszert fejez ki. A légüres tér a piacon
ugyanis hamar kitölt ődik. Az a kérdés és egyben a tét, hogy kik nyomulnak el őre.
Egyesek vagy csoportok, egyesek vagy a tömegek vágya és érdeke teljesül-e. Léte-
zik persze jó kompromisszum. Ha viszont a sokak kenyere és a kevesek profitja
között húzódik a választóvonal, akkor a szövetkezeti összefogás, szolidaritás visz-
szaszorulása miatt a társadalom a vesztes. A gyakorlat összehangolása tehát a kör-
nyezet kínálta el őnyök kihasználását jelenti a bels ő anyagi és szellemi er ők mobili-
zálása és sikeres hasznosítása alapján. Az ilyenfajta cselekvés mindig is többesélyes
volt és az is marad. Néhány változatot az alábbiak is szemléltetnek:
1) A kedvezőtlen külső környezeti hatásokat a bels ő erőfeszítések, a sikeres
cselekvés ellensúlyozhatja. Talpon maradás vagy fejl ődés az eredmény.
2) A rossz külső feltételek korszer űtlen belső viszonyokkal fonódnak össze. Té-
továzás, perspektívanélküliség, megkésett cselekvés vagy helytelen orientá-
ció, stagnálás, a visszacsúszás, netán a felbomlás a következmény.
3) A kínálkozó küls ő lehetőségek jól kifejeződnek a belső viszonyokban. A szö-
vetkezésben rejl ő előnyök csak tovább gerjesztik a folyamatokat, növelik a tel-
jesítőképességet, javul a hatékonyság. Önfejl ődés s akkumuláció valósul meg.
E variációk mindegyike a szövetkezetek és szervezeteik öntevékeny cselekvésé-
nek fontosságára utal. Olyan magatartásra hívja fel a figyelmet, amely el őrelátást,
tudatosságot, tervszerűséget, mában és holnapban való gondolkodást fejez ki. Kö-
zéppontjában a teljesítmény és a hatékonyság áll.
A rendszerváltás utáni szervezeti innováció főbb jellemz őit
Az évtized fordulóján politikai rendszerváltás történt. A szövetkezeti kereskede-
lem számára minden tekintetben ellentmondásos helyzet alakult ki. Az áfészekben
(Általános Fogyasztási és Értékesít ő Szövetkezet) hagyományokra és gazdag ta-
pasztalatokra alapozott volt a mez őgazdasági termeltetés, felvásárlás és feldolgozás,
hiszen korábban hozzájuk kapcsolódtak az alacsonyabb típusú termel ői társulások.
Tagjainak pótlólagos jövedelmet jelentett a mez őgazdasági aktivitás. Az áfészek
számára viszont vásárlóerő-bővülést, tagi kötődést eredményezett a kiegészít ő tevé-
Géró Imre : Fogyasztási szövetkezeti kereskedelem és gazdaságpolitika tegnap, ma és holnap.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 145-167. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s2 Gyors ténykép 161
kenység, hiszen a falusi lakosság jelent ős hányadára kiterjedő kistermel ői kooperá-
ció valósult meg. Az áfészek — szinte kivétel nélkül — (helyenként tagérdekb ől)
szervezték ezt a munkát. Kialakították az e tevékenységre szakosodott helyi és or-
szágos közös vállalataikat.
Az 1990-es évek elején (a rendszerváltással párhuzamosan) összeomlott a piac, a
tulajdonviszonyokban alapvet ő változások történtek, megsz űnt a „keleti kapcsolat".
A Kormány rendeleti úton feloszlatta a szakcsoportokat. Sok áfészt a hátra maradt
kötelezettségek megrendítettek. Dönt ő többségük a strukturális váltás keretében a
mezőgazdasággal összefügg ő minden tevékenységb ől kivonult. Ez is hozzájárult
ahhoz, hogy működési területükön lecsökkent a fogyasztói potenciál. Meglazultak a
tagsági kapcsolatok. A napicikk-forgalmazásra történ ő szakosodás — sok összetevő
együttes hatására — lesz űkítette az áfészek mozgásterét. Sz űk keresztmetszetek és
kényszerpályák alakultak ki, régiónként eltérések voltak tapasztalhatók. Az áfészek
számára ezek a küls ő körülmények kedvez őtlen hátteret nyújtottak. Az adott id ő-
szakban tehát nem várt korlátok támadtak, s bizonytalan perspektívák mutatkoztak.
Ezek a legitimitásra, a státuszra, a szövetkezeti jelleg újraértelmezésére, a szerep-
körre, a felel ősség-módosításra, a tevékenységi struktúra átrendez ődésére, s végül a
külső és a belső kapcsolatok korrekciójára egyaránt vonatkoztak. Arra irányultak,
hogy a szövetkezeti kereskedelem a megváltozott társadalmi-gazdasági helyzetben
is tartsa meg pozícióit, teljesít őképességét, fokozza a tagsági szolgálatot, s gerjessze
a tulajdonosi és a fogyasztói érdekeltséget. A kialakult helyzetben, a növekv ő gaz-
dasági versenyben ezek a célok — nagy er őfeszítések árán — az 1990-es években
csak részben valósulhattak meg. A szövetkezeti kereskedelemben széles kör ű racio-
nalizálást hajtottak végre. Az áfészek irányt vettek a korszer ű élelmiszer-
kereskedelem, az iparcikk-kereskedelem és a mez őgazdasággal kapcsolatos szolgál-
tatás (gazdabolt-hálózat) kifejlesztése felé. Az évtized elején a korszer űsítés bázisát
11 552 áfész kereskedelmi szervezet (közte 95 áruház, 1012 szupermarket és 6520
élelmiszerbolt) jelentette. Az áfészek mintegy 120Mrd Ft-os árbevételének dönt ő
részét (az évtized közepén) a bolti kiskereskedelmi tevékenység adta. Az élelmi-
szer-, a napicikk-forgalmazás értéke meghaladta a 60Mrd Ft-ot. Az áfészek ezen
nagyságrendjükkel a magyarországi kiskereskedelemb ől 10% körüli részarányt
képviseltek. A kisebb településeken lév ő boltjaikat — igazodva a körülményekhez, a
gazdasági viszonyokhoz — jórészt bérletes formára szervezték át. Ugyanakkor az
általuk működtetett nagyobb alapterület ű ABC-k, élelmiszerboltok technikai, mű-
szaki megújítását, egységes arculatának kialakítását elvégezték. Ennek érdekében
az egyes áfészek tulajdonában lév ő egységeket közös érdekb ől integrálták, ami biz-
tosította az egységes piaci fellépést a beszerzésben, a marketing-, reklámmunkában,
az áruválasztékban, a technológiában, a szakértelemben, — a közös beszerzés b ővü-
lésével pedig lehet őség szerint — az árpolitikában. Az áfészek az élelmiszer, a napi
cikkek körére alapozva az évtized derekára befejezték a megyei (regionális) közös
szövetkezeti beszerz ő szervezetek (Pro-Coop-ok) létrehozását. Forgalmuk éves
szinten ez id őszakban mintegy 12Mrd Ft-os nagyságrendet tett ki, ami meghaladta
az áfészek élelmiszer-, napicikk-forgalmazásának egyötödét.
Géró Imre : Fogyasztási szövetkezeti kereskedelem és gazdaságpolitika tegnap, ma és holnap.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 145-167. p.
162 Gyors ténykép TÉT XXII. évf. 2008 s2
Integrációs er őfeszítések (1995-97). A piacon maradás, a versenyben való helyt-
állás egyik feltétele a nagybani beszerzés továbbfejlesztése, pénzügyi, technikai
hátterének korszer űsítése, logisztikai rendszerbe való foglalása lett az évtized má-
sodik felében. Annak a célnak a megvalósítása, hogy e rendszer valamennyi térsé-
get átfogja, ahol szövetkezetek m űködnek, s ez által az áfészek nagyvev őként jelen-
jenek meg a kereskedelem korszer űsítését támogató kormányprogramban lév ő lehe-
tőségek terén, s jó eséllyel pályázzanak az állami tulajdonú egyes FÜSZÉRT válla-
latok privatizációjában.
A Pro-Coop rendszer kiépítése eredményesen fejez ődött be, amihez a Coop-
bolthálózat sikeresen kapcsolódott. Mindez további ösztönzést adott a szövetkezeti
kiskereskedelmi integráció fejlesztéséhez. („Kis magyar kereskedelmi csoda"-ként
említik a láncba szervez ődött kis bolthálózat magyarországi integrációját, — mint
szervezeti innovációt —, az EU tekintélyes kereskedelmi szakért ői is). Ezzel össz-
hangban az áfészek megyei (regionális) közös beszerzési szervezeteinek, a Pro-Coop-
ok-nak az összefogását az Országos Szövetség, az ÁFEOSZ látta el. Koordinálta az
egyes régiókban működő közös szervezetek árubeszerz ő tevékenységét. Az ÁFEOSZ
ma is képviseli az áfészeket, azok beszerzési szervezeteit a nemzetközi szövetkezeti
árukapcsolatokban, az import területén. Tagként vesz részt a Szövetkezetek Nemzet-
közi Szövetségének (az SZNSZ-nek) szakosított beszerzési szervezetében, az Inter-
Coop-ban. Ezáltal is er ősíti a döntően nyugat-európai szövetkezeti bázison m űködő
szervezettel a magyarországi szövetkezeti kereskedelem kapcsolatait. Ez is részévé
vált (az adott időszakban) a gazdasági érdekképviseleti tevékenységnek, melyre a
kialakult piaci viszonyok között az áfészekben alapvet ő szükséglet mutatkozott.
A formálódó, a privatizáció révén jórészt külföldi tulajdonba került iparcikk-
kereskedelemmel folytatott versenyben az áfészek kialakították az áruházak, iparcikk-
szaküzletek összefogását, irányítását. Az egyes áfészek tulajdonában lév ő mintegy
100 áruház s közel 400 nagyobb alapterület ű iparcikkbolt jelentette azt a bázist,
amelynek üzletlánccá szervezése révén versenypozícióikat er ősítették, s ez az adott
régióban hozzájárulhatott a tagság, a lakosság színvonalas kereskedelmi ellátásához.
A piaci verseny, az új versenytársak megjelenésének hatására az áfészek célul t űz-
ték ki belső szervezetük innovációját, megújítását versenyképességük meg őrzése
érdekében. Ez mindenekel őtt a struktúra olyan irányú módosítását s az er őforrások
olyan átcsoportosítását jelentette, amely el őtérbe helyezte az élelmiszer-, a
napicikk-kereskedelmet. Magában foglalta a vezetési, a szervezési rendszerek kor-
szerűsítését, a számítástechnikai eszközök széles kör ű alkalmazását, a hálózati egy-
ségek integrált irányítását, a hatáskörök átrendez ődését, s végül a központi irányítás
szakmai színvonalának, hatókörének növelését.
Az előbbieken túlmenően a szövetkezeti kereskedelem technikájának, technológi-
ájának korszerűsítésére is sor került, melynek révén az áfészek nagyszámú, 17 ezer
boltból álló kiskereskedelmi hálózatának jelent ős része azonos megjelenést és arcu-
latot kapott. A szövetkezeti kereskedelem egységes nagybani beszerzésének és el-
Géró Imre : Fogyasztási szövetkezeti kereskedelem és gazdaságpolitika tegnap, ma és holnap.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 145-167. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s2 Gyors ténykép 163
osztási rendszerének biztosítása céljából az áfészek 1997-ben országos részvénytár-
saságot hoztak létre. Ez az új gazdasági szervez ődés a régiókban működő Pro-
Coop-okkal (1. ábra) megfelelő munkamegosztást alakított ki, s új esélyt biztosított
a szövetkezeti kereskedelem számára az er ősödő belföldi piacon.
1. ÁBRA
Az integrált szövetkezeti nagykereskedelmi régiók
(The Integrated Wholesale Regions of Hungarian Coop-Brandstore Network)
ÉSZAK-KELET PRO-COOP RT.
HÉTFORRÁS RT.
co
SZAI3OLCS -SZAMÁR -BEING
s
N 1' 3' rni Z "
10 '
00p
COOP"
Debrecen
4500 rth2
Hunú-BIHAR
TISZA-COOP RT.
MECSEK FÜSZÉRT RT.
Forrás: Coop-Hungary Rt. (2005).
A mai gyakorlatot s a jövő programját, az ehhez kapcsolódó érdeket két gyakorlati
szempont (realitás) motiválja: egyrészt az, hogy az általános fogyasztási értékesít ő
és beszerz ő szövetkezetek (áfészek), illetve struktúrájuk jórészt már kialakult, az új
körülményekhez igazodott. Az áfészek jelen vannak a kisfalvakban éppen úgy, mint
a nagyvárosokban. Tevékenységük az élelmiszer- és a napi cikk ellátás körében
racionalizálódott. E feladatok sikeres ellátása érdekében üzlethálózataikat átalakí-
tották, beszerzési és értékesítési láncokat és elosztó központokat szerveztek. Az
említett áfészek tulajdonlásában 6000 ABC és áruház Mini-Coop, Coop és Maxi-
Coop rendszerben működik (2. és 3. ábra). Emellett nagyrészt korszerűsödött a gaz-
dabolt- és vegyesiparcikk-ellátó hálózat. További 1000-1500 kisüzlet és egyéb ellátó,
szolgáltató egység bérleti díjas rendszerben tevékenykedik. A szakosodás ellenére
még mindig jelentős élelmiszer-feldolgozó kapacitás áll a mozgalom rendelkezésére.
Géró Imre : Fogyasztási szövetkezeti kereskedelem és gazdaságpolitika tegnap, ma és holnap.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 145-167. p.
164 Gyors ténykép TÉT XXII. évf. 2008 s2
2. ÁBRA
A COOP (ÁFÉSZ) Csoport bevételének alakulása 1997-2005 között
(The Return from Sales' Development of the COOP [General Consumer 's
CooperationJ Group 1997-2005)
375
400
•350
300
.0 250
200
57
150
100
50
0
1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005
Forrás: Coop-Hungary Rt. (2005).
3. ÁBRA
A COOP üzletlánc versenyképessége — Image index versus piaci részesedés, 2004
(Compatitiveness of the COOP — Image Index vs. Market-share, 2004)
Piaci részesedés (%)
15,0 —
• Tesco
12,0 —
9,0 —
6,0
• Spar • Cora • Audio]]
3,0 —
11>∎Proli
• 6i
SMatch
• Kais.er's
0,0
I I I I
60 90 120 150 180
Image-index (%)
Forrás: GfK Hungária Coop üzletlánc image-vizsgálata és ConsumerScan (2004).
Géró Imre : Fogyasztási szövetkezeti kereskedelem és gazdaságpolitika tegnap, ma és holnap.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 145-167. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s2 Gyors ténykép 165
Összefoglaló — gondolatok a jöv őbeni cselekvés (stratégia) lehetséges
irányairól
A tanulmányban els ődlegesen elméleti oldalról igyekeztünk vizsgálni a magyar
fogyasztási szövetkezeti kereskedelem helyzetét. Az EU szintjén is kétségtelen si-
kereket felmutatni tudó magyar fogyasztási szövetkezeti kereskedelmi hálózat sze-
repe és jelent ősége azonban jóval túlmutat azon a kizárólagos „kereskedelmi-
szakmai téren", amelyet ágazati szakmai szempontból a bolti kiskereskedelem és a
logisztikai funkciókat betöltő Pro-COOP rendszer létrehozásával elért a „vidék"
meghatározó kereskedelmi üzletlánca. A vidéki magyarországi hagyományainál
fogva, valamint a szövetkezésben rejl ő értékekre és alapelvekre alapozva egy telje-
sen új marketing gondolkodásmóddal felépített stratégia segítségével, véleményünk
szerint, középtávon gyökeres fordulat érhet ő el a fogyasztási szövetkezeti kereske-
delem és általában a szövetkezés társadalmi megítélése tekintetében a jöv őben.
Mindehhez új mérföldkövet jelentett 2005. december 19-e, a magyarországi szövet-
kezetek törvényi szabályozása története vonatkozásában. A Magyar Köztársaság
Országgyűlése elfogadta a szövetkezetekr ől szóló 2006. évi X. törvényt, melyet a
hosszas előkészítés során a Kormány az országos szövetkezeti ágazati érdekképvisele-
tek és az OSZT (Országos Szövetkezeti Tanács) szoros együttm űködése előzött meg.
Az Országos Szövetkezeti Tanács érzékenyen reagált a változások iránti igényre és
kereste annak lehet őségét, hogy miképp lehetne a szövetkezeti jogos elvárásokat
orvosolni. 2003 tavaszán a Nemzetközi Szövetkezeti Napra történ ő előkészület jegyé-
ben az OSZT vezet ő személyiségei sorra látogatták azokat a tárcavezet őket, akik a
szövetkezeti törvénykezésben meghatározó befolyással rendelkezhetnek. Mind a
Miniszterelnöki Hivatal, mind a Földm űvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium
kedvezően fogadta az OSZT azon törekvését, hogy a Kormány érdemben foglalkoz-
zon a szövetkezetek ellehetetlenítését célzó 2000. évi szövetkezeti törvény módosítá-
sával, új szabályozással állítsa helyre az érdekképviseleti jogosítványokat, keresse a
törvénymódosítás útján az üzletrészek okozta gondok felszámolását és rendez ődjék
végre a szövetkezetek több törvény általi szabályozásának kuszasága (Farkas 2006).
Meghatározó volt az OSZT kezdeményezésének jelent ősége abban, hogy a Ma-
gyar Köztársaság Kormánya a szövetkezetek részér ől megjelenő jogos igények or-
voslására több lépcs őből álló munkaprogramot fogadott el (pl. Szövetkezetpolitikai
Kollégium megalakulása 2003. október 28-án stb.). A Szövetkezetpolitikai Kollégi-
um megvalósulása egyik legnagyobb érdemének tekintjük — a fogyasztási szövetke-
zeti kereskedelem kutatójaként — azt, hogy felszínre hozta a szövetkezésnek, mint a
civil társadalom új eszközének újragondolását, a szövetkezeti demokrácia alapján a
globalizáció káros elemei elleni küzdelem lehet őségét (Farkas 2006).
A másik fontos aspektus, amelyet örömteli módon a törvényalkotók is felismertek,
hogy „a szövetkezetek a foglalkoztatáspolitika, a regionális, a vidékfejlesztési, az ag-
rár-, s a környezetvédelmi politika keretei között felmerül ő problémák megoldásának,
de legalábbis kiegyensúlyozásának az eszközét is jelentik ... figyelmet kell fordítani
Géró Imre : Fogyasztási szövetkezeti kereskedelem és gazdaságpolitika tegnap, ma és holnap.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 145-167. p.
166 Gyors ténykép TÉT XXII. évf. 2008 s2
arra is, hogy az utóbbi id őben több nemzetközi fórum napirendjén szerepelt a szövet-
kezés ügye" (Karácsony 2006, 10). (Mindezekre a tanulmány egy korábbi részében
már részletesen utaltunk.) Ezek a fórumok a szövetkezeteket a globalizálódó világ
korrekciós mechanizmusaként fogják fel, amellyel mélységesen egyetértünk.
A fogyasztói értékorientáció, — mint paradigmaváltás a marketing diszciplínában
— vezérfonalát felhasználva célszer űnek tűnik egy olyan mélyreható kutatás elvég-
zése, amely válaszokat tudna adni a szövetkezetiség jelen korunkbeli és a jöv ő
trendjeibő l származtatható legfontosabb kérdéseire. Pl. miért érdemes szövetkezetet
létrehozni és hogyan?; miért érdemes szövetkezeti tagnak lenni, és milyen feltéte-
lekkel?; milyen ténylegesen felmerül ő szükségleteit elégíthetné ki, — illetve kellene,
hogy kielégítse — a fogyasztóknak, a szövetkezeti tagságnak egy új, innovatív mo-
dellre épülő fogyasztási szövetkezeti vállalkozás, s milyen marketing eszközöket
kellene alkalmazni ahhoz, hogy az új szövetkezeti tagság örömmel csatlakozzon
ehhez az új szövetkezeti modellhez? stb. A szükségleti hierarchiát, mint „értéklán-
cot" kezelve az új marketingkoncepció alapján bizonyítható, hogy teljesen új gon-
dolkodásmódra van szüksége — véleményünk szerint — a fogyasztási szövetkezetek
elméletével foglalkozóknak. Példaként említjük meg, hogy a mai magyar fogyasztá-
si szövetkezeti kereskedelem „abszolút" versenyhátránya a multinacionális keres-
kedelmi üzletláncok hipermarketeivel szemben, hogy nem tud „mindent egy helyen
kínálni". Tehát a legújabb marketing koncepció alapján a vev ő/szövetkezeti tag
számára olyan új értékeket (vev őértéket) kell létrehozni egy új szövetkezeti modell
segítségével, ami vonzóvá teszi számára az új típusú szövetkezeti formációt és
örömmel csatlakozik hozzá. Milyen lehet ez? Például egy lehetséges elméleti mo-
dell: egy olyan diverzifikált vállalkozás (Diver-Coop), amelyben a kereskedelem
mellett az agrárgazdaság (agribiznisz), élelmiszertermelés és forgalmazás vertikuma
(a vidékfejlesztés integrátoraként), szolgáltatások széles köre, kulturális, egészség-
ügyi és oktatási szolgáltatások komplex, diverzifikált új rendszere alkothatja azt a 21.
századi új szövetkezeti modellt, amely az Internet segítségével a szövetkezeti hálóza-
tokkal analóg módon abszolút versenyképes partnere lehet a globalizált világnak.
Ugyanis egy olyan újszer ű „hálózatok hálózatát" lehetséges létrehozni a szövetkezés
alapgondolatára, alapelveire és alapértékeire alapozva, amely egy teljesen új fogyasz-
tási szövetkezeti modellként hosszú távra megalapozhatja a szövetkezeti rendszer
versenyképességét, szervezeti innovációjának fejl ődését és a magyar gazdaságpolitika
prioritásaihoz történ ő konvergenciáját. (E gondolatkörbe szervesen illeszthet ő a regi-
onális vidékfejlesztés stratégiai kérdésköre, vagy pl. a kistérségek problematikája).
E gondolatok részletes kifejtése azonban már egy másik tanulmány feladata lehet.
Jegyzetek
A fejezet Dedák István által írt A gazdasági felzárkózás néhány növekedéselméleti tanulsága cím ű
tanulmány alapján készült (Dedák 2003).
2 A fejezet Fekete (2002) alapján készült.
Géró Imre : Fogyasztási szövetkezeti kereskedelem és gazdaságpolitika tegnap, ma és holnap.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 145-167. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s2 Gyors ténykép 167
Irodalom
Bakacsi Gy.—Bokor A—Császár Cs.—Gelei A.—Kováts K.—Takács S. (1999) Stratégiai emberi erő forrás
menedzsment. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.
Barro, R. J.—Sala-i-Martin, X. 1992) Convergence. — Journal of Political Economy. 2. 223-251. o.
Ben Ami, J. —Farkas F. (2003) Marketing and Management. — M&M 4. 32-36. o.
Bennis, W.G. (1969) Organization Development: Its Nature, Origins and Prospects, Reading. Addison-
Wesley Publishing Company, Massachusets.
Brown, R.L. (2001) Az éhezés gyökeres felszámolása. — A világ helyzete 2001. Worldwatch Institute,
Föld Napja Alapítvány, Budapest.
Burke, W.W. (1994) Organization Development: A Process of Learning and Changing. Second Edition,
Addison—Wesley Publishing Company, Massachusets.
Chikán A. (1997) Vállalatgazdaságtan. AULA Kiadó K. Budapesti Közgazdaságtudományi és Állam-
igazgatási Egyetem, Budapest.
Chikán A—Demeter K. (2003) Az értékteremt ő folyamatok menedzsmentje. Budapesti Közgazdaságtu-
dományi és Államigazgatási Egyetem, AULA Kiadó Kft., Budapest.
Collis, D.J.—Montgomery, C.A. (1995), Competing on resources — Strategy in the 1990's. — Harvard
Business Review. July—August. 124-130. o.
Daly, H.E. (1990) Sustainable Growth: An Impossibility Theorem. — Development. 3-4.
http://www.c3.hu/—bocs/elethann/harpart/daly3pi.htm
Dedák I. (2003) A gazdasági felzárkózás néhány növekedéselméleti tanulsága. SZTE Gazdaságtudomá-
nyi Kar, JATEPress, Szeged. 47-57. o.
Dobák M (1996) Szervezeti formák és vezetés. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.
Farkas T. (2006) A szövetkezeti jog új mérföldköve. — Szövetkezés. 1. 4-5. o.
Fekete J. (2002) Az Áfészek átalakulása és integrált rendszerré szervez ődése az elmúlt évtizedben.
1-2. 36-54. o. —Szövetk zés.
Ghemawat, P. (1986) Sustainable advantage. — Harvard Business Review. September—October. 53-58. o.
http:// www. Brainyquote.com/quotes/authors/W/warren_g_bennis.html
Karácsony M. (2006) Új szövetkezeti törvény azaz lehet őség a társadalmi önszervez ődésére és az öni-
gazgatásra. — Szövetkezés. 1. 10. o.
Korompai, A. (1995) Regionális stratégiák jövőkutatási megalapozása. Regionális Tudományi Tanul-
mányok I. ELTE Regionális Földrajzi Tanszék, Budapest.
„Közös Jövőnk" Jelentés (1987) A „fenntartható fejl ődés" Stockholmtól Johannesburgig. ENSZ Kör-
nyezet és Fejlő dés Világbizottsága. — http:www. Ff3.hu/stock.html
Láng I. (1997) A magyar mez őgazdaság fenntartható fejl ődése — Lehet őségek és korlátok. — Kovács T.
(szerk.) A fenntartható mez őgazdaságtól a vidékfejlesztésig. N. Falukonferencia, MTA Regionális
Kutatások Központja, Pécs. 40-45. o.
Mankiv, G.—Romer, P.—Weil, D.N. (1992) A Contribution to the Empirics of Economic Growth. — 77w
Quarterly Journal of Economics. 2. 407-437. o.
Miles, M.B.—Schmuck, R.A. (1989) The Nature of Organization Development in French. —Bell, C.H.—
awacki, R.A. (eds.) Organization Development: Theory, Practice and Research. Third Edition. Home-
wood, Illinois. 39. o.
Rechnitzer J. (1998) Területi stratégiák. Dialóg Campus Kiadó, Budapest—Pécs.
Smith, A (2007) An Inquiry into the Nature and Causes of the Wealth of Nations. Books I, II, III, IV,
and V — http://metalibri. Incubadorafapesp.br . Amsterdam-Lausanne—Melbourne—Milan—New York-
Sao Paolo.
Veress J. et al (2001) Gazdaságpolitika. Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem,
AULA Kiadó Kft., Budapest.
Versenyképességi koncepció. (2005) Munkaanyag. www.gkm.gov.hu/ data/8535/versenyképességi.pdf. Letölt-
ve: 2005.10.18.
Világ Tudományos Akadémiáinak Nyilatkozata Deklarációja. (2000) A fenntartható fejl ődésről a johan-
nesburgi konferencia kapcsán. Tokió. — http:// belsoudvar.hu/eppiac_0210pdf