Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 71-85. p.
Tér és Társadalom XXII. évf. 2008 s 2: 71-85
A DEKONCENTRÁLT (TERÜLETI) ÁLLAM-
IGAZGATÁSI SZERVEZETEK KÖZPONTJAINAK
VÁLTOZÁSA 1990 UTÁN
(Changes in the Centres of Deconcentrated Public
Administration Bodies after 1990)
KOZMA GÁBOR
Kulcsszavak:
városverseny dekoncentrált államigazgatási szervezetek közigazgatás átalakítása önkormányzati
választások
A városok közötti versenyben az egyes települések vezet ői — különböz ő okokból kiindulva (például az
adott település presztízsének növekedése, új munkahelyek kialakítása) törekednek az ott m űködő köz-
igazgatási szervezetek számának a növelésére, új intézmények kialakítására.
A tanulmány egyrészt ismerteti a dekoncentrált államigazgatási szervek rövid történetét és öt id őpontot
(1994 közepe, 1998 közepe, 2002 közepe, 2006 közepe, 2007 szeptembere) kiválasztva a rendszerváltás
utáni szervezeti átalakulás területi jellegzetességeit. Másrészt a fenti öt id őpont alapján bemutatja, mely
települések számára hozott el őnyöket és hátrányokat az átalakulás, valamint igyekszik feltárni mindazon
tényez őket (például az egyes települések nagysága, regionális szerepköre, politikai hovatartozása), ame-
lyek befolyásolták a székhely-választást.
Bevezetés
A 2006-os választások után megalakult MSZP-SZDSZ kormány programjában
igen fontos szerepet töltött be a közigazgatás átalakítása, a valódi hatáskörökkel
rendelkező önkormányzati régiók kialakítása. Ehhez azonban — az érintett törvé-
nyek 2/3-os jellege miatt — az ellenzék támogatására is szükség lett volna, ez azon-
ban nem született meg. Ebben a helyzetben a kormány kerül őutat választva, A kor-
mányzati szervezetátalakítással összefügg ő törvénymódosításokról szóló 2006. évi
CIX. törvényre támaszkodva, a korábban megyei szinten m űködő dekoncentrált
államigazgatási szervezetek régiós átalakítását tartotta els ődleges fontosságúnak. Ez
az egyes megyeszékhelyek önkormányzati vezet őiből (elsősorban azokból, akik az
önkormányzati választások után is a kormánypárt soraiba tartoztak) igen élénk lob-
bi-tevékenységet váltott ki, míg az ellenzéki vezetés ű városok (például Debrecen)
képviselőtestülete tiltakozott a tervezett, szerintük hátrányos döntés ellen.
A városok vezet ő ségének ilyen irányú tevékenysége mögött az állt, hogy a kuta-
tók alapvető en egyetértenek abban, a sikeres városok kialakulásában igen fontos
szerepet játszik a döntési/irányító központok jelenléte (Harvey 1989; Enyedi 1997),
és a településeknek törekedniük kell ezek vonzására (ebbe a körbe nem csak a gaz-
Kozma Gábor :
A dekoncentrált (területi) államigazgatási szervezetek központjainak változása 1990 után.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 71-85. p.
72 Kozma Gábor TÉT XXII. évf. 2008 s2
dasági, hanem a kormányzati tevékenységek is beletartoznak). Az érintett közpon-
tok jelenléte több szempontból is el ő nyös lehet a befogadó települések számára:
— az adott központok jelenléte rangot ad az illet ő településnek, meglétüket pél-
dául fel lehet használni a települést reklámozó kiadványban, ezzel is igazolva
a központi szerepkört;
— a központok növelik az érintett településen foglalkoztatottak számát, és így
csökkentik a munkanélküliséget és az önkormányzatra háruló terheket (ugyan-
akkor 2006 végén és 2007 elején az Észak-alföldi régióban a közigazgatási hi-
vatalok és a munkaügyi központok regionalizálása során hangsúlyozták, hogy
ez a folyamat egyik megyeszékhelyen sem eredményez elbocsátást);
— a központok jelenléte a helyben lakók és a közelben él ők számára könnyebbé
teszi az adott szervezettel kapcsolatos ügyek intézését (ugyanakkor 2006 vé-
gén és 2007 elején az Észak-alföldi régióban többek között a közigazgatási
hivatalok, a munkaügyi központok és az APEH regionalizálása során hangsú-
lyozták, hogy ez a folyamat az adott intézmény szolgáltatásait igénybe vev ők
— például a lakosság és a helyi önkormányzatok — számára semmilyen több-
letkiadást nem jelent, mivel a megyeszékhelyeken továbbra is m űködnek ki-
rendeltségek).
A tanulmány alapvet ő en két részre osztható. Egyrészt vázoljuk a dekoncentrált ál-
lamigazgatási szervek rövid történetét és öt id őpontot (1994 közepe, 1998 közepe,
2002 közepe, 2006 közepe, 2007 közepe) kiválasztva a rendszerváltás utáni szerve-
zeti átalakulás területi jellegzetességeit. Másrészt a fenti öt id őpont alapján igyek-
szünk bemutatni, hogy az átalakulás mely települések számára hozott el őnyöket és
hátrányokat, és milyen tényez ő k befolyásolták a székhely-választást.
A kutatás újszerű ségét az adja, hogy az eddig született ilyen jelleg ű munkák (pél-
dául Szigeti 2000; 2004; 2006; Hajdú 2001; Csapó 2002; Bujdosó 2004) elsősorban
csak egy-egy id őpontot vizsgáltak, és alig törekedtek az id őbeli változások feltárá-
sára (erre tett kísérletet Csapó 2002). Az elemzésbe dönt ő mértékben azon szerve-
ket vontuk be, amelyeket egyrészt Hajdú (2001) és Szabó (1997) munkáiban elem-
zett, illetve amelyek Szigeti (2006) tanulmányában az „Állami közigazgatással kap-
csolatos térstruktúrák" fejezetben szerepelnek. Kivételt jelentettek az idegenforgal-
mi intéző bizottságok titkárságai, mivel ezek — saját hatáskör hiányában — csak kvá-
zi dekoncentrált szerveknek tekinthet ők (Szabó 1997), a büntetés-végrehajtás és a
különböző nemzetbiztonsági szolgálatok, valamint igazi területi hatáskörük hiánya
miatt a menekültügyi befogadó állomások.
A dekoncentrált (területi) államigazgatási szervezetek
térstruktúrájának változása
A dekoncentrált államigazgatási szervezetek szerepe az 1990-es rendszerváltás
után növekedett meg, amikor a minisztériumok jelent ős része arra törekedett, hogy
kihasználja a megyék szerepének csökkentése következtében középszinten kialakult
Kozma Gábor :
A dekoncentrált (területi) államigazgatási szervezetek központjainak változása 1990 után.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 71-85. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s2 A dekoncentrált államigazgatási ... 73
űrt. Ennek szellemében igyekeztek ezen a szinten pozíciókat szerezni, melynek kö-
vetkeztében jelent ős mértékben megnövekedett a kormányzat területi államigazgatás-
ban betöltött szerepe és súlya. Az 1990 után m űködő dekoncentrált államigazgatási
szerveket eredetük alapján alapvet ően három nagyobb csoportba lehet besorolni:
- a rendszerváltás el őtt közel azonos vagy teljesen azonos formában m űködő
szervezetek (például a kerületi bányam űszaki felügyel őségek, a Határőrség és
a Rendőrség területi szervei);
- a már meglévő szervezetekb ől újonnan létrehozott új szervezetek (a megyei
és a fővárosi földművelésügyi hivatalok például az egykori megyei tanácsi
végrehajtó bizottság mez őgazdasági szakigazgatási szerveinek jogutódjaként
működnek);
- teljesen előzmény nélküli új szervezetek (például az Országos Kárpótlási és
Kárrendezési Hivatal megyei és fővárosi hivatalai, Szerencsejáték Felügyel ő-
ség területi felügyel őségei).
A korábban vázolt folyamatok eredményeként az 1990-es évtized elején közel 40
dekoncentrált államigazgatási szervezet m űködött Magyarországon. A meglév ő pár-
huzamosságok felszámolása és a gyors szervezeti elburjánzás megállítása érdekében
az 1994-ben hatalomra került MSZP-SZDSZ kormány célul t űzte ki az érintett szer-
vezetek helyzetének áttekintését és reformját. Az 1105/1995. (XI. 1.) és az 1027/1996.
(IV. 3.) számú Kormányhatározatok eredményeként végrehajtott reform bizonyos
mértékben racionalizálta ugyan a rendszert (például a területi fogyasztóvédelmi felü-
gyelőségek a közigazgatási hivatalokba integrálódtak, a megyei és fővárosi sportigaz-
gatóságok feladatait az érintett közgy űlések és jegyzők kapták meg), de alapvetően
sem a tartalmi, sem a területi struktúra nem változott (Szigeti 2000).
A dekoncentrált államigazgatási szervezetek területi fejl ődését jelentősen befolyá-
solta az Országos Területfejlesztési Koncepcióról szóló 35/1998. (III. 20.) Ország-
gyűlési határozat, amely els ő alkalommal tartalmazta a tervezési-statisztikai régiók
napjainkban is érvényes rendszerét. A hét tervezési-statisztikai régió szerepét to-
vább erősítette a Területfejlesztésr ől és területrendezésr ől szóló 1996. évi XXI.
törvény 1999. évi módosítása (1999. évi XCII. törvény), amely kimondta, hogy a
Regionális Fejlesztési Tanácsok a tervezési-statisztikai régiókban m űködnek, vala-
mint az 1052/1999. (V. 21.) Kormányhatározat a közigazgatás továbbfejlesztésének
1999-2000. évekre szóló kormányzati feladattervér ől, amely szerint „Vizsgálni kell
a területi államigazgatás regionális alapokra helyezésének lehet őségeit", és ennek
keretében a hét tervezési-statisztikai régiót kell el őnyben részesíteni.
A dekoncentrált államigazgatási szervezetek területi rendszerébe a következ ő na-
gyobb arányú kormányzati beavatkozásra 2003/2004 során került sor. Egyrészt több
jogszabály (pl. 2198/2003. Kormányhatározat a közigazgatási rendszer korszer űsí-
tésével kapcsolatos feladatokról, 1113/2003. Kormányhatározat a közigazgatási
szolgáltatások korszer űsítésének programjáról, 1075/2004. Kormányhatározat a
regionális és kistérségi szervezést igényl ő államigazgatási feladat- és hatáskörök,
valamint a területi államigazgatási szervek átalakítására vonatkozó intézkedésekr ől)
Kozma Gábor :
A dekoncentrált (területi) államigazgatási szervezetek központjainak változása 1990 után.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 71-85. p.
74 Kozma Gábor TÉT XXII. évf. 2008 s2
hangsúlyozta a dekoncentrált államigazgatási szervezetek területi struktúrájának a
tervezési-statisztikai régiókhoz történ ő igazításának szükségességét (Ivancsics
2006). Másrészt konkrét lépésként megszületett Az államháztartás egyensúlyi hely-
zetének javításához rövid és hosszabb távú intézkedésekr ől szóló 2050/2004. (III. 11.)
Kormányhatározat. A jogszabály tartalmazta a Kincstári Vagyoni Igazgatóság me-
gyei kirendeltségeinek és a KSH területi igazgatóságainak regionális integrációját
(ez 2004 végére meg is valósult), a HM Megyei hadkiegészít ő parancsnokságok
regionális szervezetekké történ ő átalakítását (erre a tervezetnél csak egy évvel ké-
sőbb, 2007 elején került sor), valamint a Rendőrség és a Katasztrófavédelem szer-
veinek regionális hálózattá alakítását (ez nem valósult meg, s őt napjainkban a
Rendőrség és a Határ őrség összeolvasztásának lehetünk a tanúi).
Az önkormányzati régiók létrehozásának a bevezet őben említett kudarca vezetett
A kormányzati szervezetátalakítással összefügg ő törvénymódosításokról szóló
2006. évi CIX. törvény megalkotásához, amelyre támaszkodva 2006 végén számos
kormányrendelet jelent meg az addig megyei szervezetekkel rendelkez ő
dekoncentrált államigazgatási szervezetek regionális átalakításáról.
A dekoncentrált államigazgatási szervezetek területi struktúrájának fejl ődését
vizsgálva (1. táblázat) alapvetően a fentiekben bemutatott kormányzati beavatkozá-
sok hatása mutatható ki. Az 1990-es években a szervezetek több mint fele megyei
szinten működött, és a regionális keretek között m űködő szervezetek dönt ő része
nem illeszkedett a tervezési-statisztikai régiókhoz. Ez alól kivételt csak a Magyar
Geológiai Szolgálat területi hivatalai, és 1998-ban a Kulturális Örökség Igazgatóság
kirendeltségei jelentettek. (Ez utóbbi 1998 közepén jött létre, és ezzel magyarázható
az illeszkedés, igaz ugyanakkor az is, hogy a szervezet jogutódjaként 2001-ben
megalakuló Kulturális Örökségvédelmi Hivatal területi irodái már más térstruktúrá-
ban szervez ődtek.)
1. TÁBLÁZAT
A dekoncentrált (területi) államigazgatási szervek területi illetékességének változása
(The Change of the Territorial Structure of the Deconcentrated Public Administration)
1994. 1998. 2002. 2006. 2007.
Területi illetékesség
június június június június szeptember
Megyei keretek között m ű-
22 22 20 19 9
ködik
Regionális keretek között
17 17 20 24 30
működik
ebből:
1 2 6 10 18
— tervezési-statisztikai régió
—megyehatáros régiók 10 8 6 6 5
—megyehatárt átszel ő régiók 6 7 8 8 7
Forrás: Az egyes szervezetekre vonatkozó jogszabályok.
A területi struktúrában az els ő jelentősebb változás 1998 és 2002 között követke-
zett be, melynek hátterében alapvet ően a már korábban említett Országos Terület-
Kozma Gábor :
A dekoncentrált (területi) államigazgatási szervezetek központjainak változása 1990 után.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 71-85. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s2 A dekoncentrált államigazgatási ... 75
fejlesztési Koncepció és az 1999. évi évi XCII. törvény állt. Ennek hatására egy-
részt végbement a VPOP, valamint az Országos Mérésügyi Hivatal területi szerke-
zetének tervezési-statisztikai régiókhoz történ ő igazítása (korábban mind a két szer-
vezet a megyehatáros régiók területi struktúrájában m űködött), másrészt az újonnan
létrehozott dekoncentrált államigazgatási szervezetek dönt ő része (Országos Közok-
tatási és Értékelési Vizsgaközpont, Bevándorlási és Állampolgársági Igazgatóság,
SAPARD Hivatal) követte a tervezési-statisztikai régiókat.
Az egyik kivételt a Szerencsejáték Felügyel őség jelentette, melynek területi felü-
gyelőségei az Alföldön más térstruktúrát követtek (például a Kecskemét központú
felügyelőséghez Bács-Kiskun és Jász-Nagykun-Szolnok megye tartozott). A terve-
zési-statisztikai régiókhoz történ ő igazodással ellentétes tendencia játszódott le a
kulturális örökségvédelem területén. Az Országos M űemlékvédelmi Hivatal irányí-
tása alá tartozó területi m űemléki építésfelügyeleti és ügyfélszolgálati irodák 1999-es
átszervezése eredményeként az új területi egységek egybeestek a tervezési-
statisztikai régiókkal, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal 2001-es létrehozása
során létrejött új regionális irodák hatásköre ugyanakkor már eltért azoktól.
A megyei, illetve regionális keretek között m űködő dekoncentrált államigazgatási
szervezetek között 2002-ben még meglév ő egyensúly 2006-ra az utóbbiak javára
billent át. Igaz ugyan, hogy ebben az id őszakban három megyei keretek között m űkö-
dő szervezet (Mez őgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal, Nemzeti Földalapkezel ő
Szervezet, Igazságügyi Hivatal) is létrejött, de végbement a KSH és Kincstári Va-
gyonkezelő Igazgatóság területi szervezeteinek már korábban említett átalakítása (a
korábbi megyei szervek csökkentett létszám-állománnyal kirendeltségként m űködtek
tovább), valamint a Munkabiztonsági és Munkaügyi Felügyel őségek területi felügye-
lőségei is a tervezési-statisztikai régiókhoz igazodva folytatták a munkájukat.
A változások legnagyobb hullámára 2006 decemberében került sor, melynek kere-
tében egyrészt bizonyos összevonásokra került sor, másrészt a kormány végrehaj-
totta a megyei keretek között m űködő szervezetek regionalizálását:
- Ilyen regionalizálás ment végbe az APEH, az ÁNTSZ, a Hadkiegészít ő Pa-
rancsnokságok, a Közigazgatási Hivatalok, a Közlekedési Felügyele tek (új
nevén Nemzeti Közlekedési Hatóság), a Magyar Államkincstár, a Munkaügyi
Központok és a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságok esetében.
- A korábbi területi főépítészi irodák a közigazgatási hivatalok szervezeti kere-
tében működnek tovább, illetékességük megegyezik a hivatal illetékességé-
vel, így nem kezeljük azokat külön szervezetként.
- Megszűnt a Magyar Geológiai Szolgálat; feladatait a Magyar Bányászati és
Földtani Hivatal, illetve annak bányakapitányságai vették át.
- Megszűnt a Szerencsejáték Felügyel őség; feladatait az APEH Szerencsejáték
Felügyeleti F őosztálya látja el (2006. évi LXI. törvény), ugyanakkor a korábbi
területi felügyel őségek változatlan helyszínen és területi illetékességgel dol-
goznak, így ezt a szervezetet továbbra is külön kezeljük.
Kozma Gábor :
A dekoncentrált (területi) államigazgatási szervezetek központjainak változása 1990 után.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 71-85. p.
76 Kozma Gábor TÉT XXII. évf. 2008 s2
- Megszűnt az Országos Mérésügyi Hivatal; feladatait a Magyar Kereskedelmi
Engedélyezési Hivatal vette át.
- Az addigi alsófokú szervb ől középfokú szervvé váltak a VPOP regionális
nyomozó hivatalai, így figyelembe vettük őket.
- A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal központjának és megyei szinten m ű-
ködő szervezeteinek létrejöttével többek között megsz űntek a fővárosi és me-
gyei növény- és talajvédelmi szolgálatok, a fővárosi és megyei állategészség-
ügyi és növény-ellen őrző állomások, az Állami Erdészeti Szolgálat (az érintett
megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalok ugyanakkor erd őügyben ille-
tékesek a korábbi igazgatóságok területén, így ezt a szervezetet továbbra is kü-
lön kezeljük) és az Országos Mez őgazdasági Minősítő Intézet (OMMI).
Az utolsó változásra 2007 szeptemberében került sor, amikor a Fogyasztóvédelmi
Főfelügyelőségből és a közigazgatási hivatalokon belül m űködő fogyasztóvédelmi
szervezeti egységekb ől létrejött az egységes Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság.
A regionális keretek között működő dekoncentrált államigazgatási szervezetek
esetében külön színfoltot jelentenek azok, amelyek határa átszeli a megyehatárokat
(ezek száma és köre az elmúlt id őszakban alig változott). Ebbe a csoportba azon
szervezetek (pl. környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok és felügyel őségek,
nemzeti parki igazgatóságok, erdészeti igazgatóságok, regionális idegenforgalmi
bizottságok titkárságai, területi fóépítészi irodák) tartoznak, amelyeknek határai
valamilyen természetföldrajzi (például vízfolyások, erd ők) vagy gazdaságföldrajzi
(például idegenforgalmi vonzer ők — Balaton) adottságot, illetve biztonságpolitikai
tényezőket (határőr-igazgatóságok) követve lettek kijelölve. Jelent ős részüknél
ugyanakkor azt is meg lehet figyelni, hogy igyekeztek (igyekeznek) követni a me-
gyehatárokat, azoktól csak egy-két esetben térnek el: a területi f őépítészi irodák
esetében csak a Balaton Kiemelt Üdül őkörzet ügyeit irányító Balatoni F őépítészi
Iroda területi hatásköre tért el a tervezési-statisztikai régióktól, a Regionális Idegen-
forgalmi Bizottságok esetében dönt ő mértékben a Tisza-tó és a Balaton okoz eltéré-
seket, míg a Nemzeti Hírközlési Hatóság regionális igazgatóságai esetében Fejér
megye északi része a soproni, déli része pedig a pécsi igazgatósághoz tartozik.
Az Országos Területfejlesztési Koncepció által kialakított és a kés őbbiek során ál-
talában mintául szolgáló tervezési-statisztikai régiók területi megalapozottsága
szempontjából érdemes vizsgálni, hogyan alakult a megyehatáros és a megyehatárt
átszelő területi hatáskörrel rendelkez ő dekoncentrált államigazgatási szervezetek
felügyelete alá tartozó megye-kombinációk száma 1994-ben és 1998-ban (az utóbbi
esetben azon kombinációkat vettük figyelembe, ahol a területi hatáskör a megyeha-
tárokhoz köt ődött) (2. táblázat). Az adatokat elemezve megállapítható, hogy a
dekoncentrált államigazgatási szervezetek szempontjából az 1990-es években
szilárd alapokkal csak a Dél-dunántúli és a Dél-alföldi régió rendelkezett.
Kozma Gábor :
A dekoncentrált (területi) államigazgatási szervezetek központjainak változása 1990 után.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 71-85. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s2 A dekoncentrált államigazgatási ... 77
2. TÁBLÁZAT
A megyehatáros és a megyehatárt átszelő területi hatáskörrel rendelkező
dekoncentrált (területi) államigazgatási szervezetek felügyelete alá tartozó megye-
kombinációk száma 1994-ben és 1998-ban (db) X
(Number of County Combinations Control ed by Deconcentrated fRegional State
Administration Organisations with Regional Competence along and across County
Borders in 1994 and 1998)
Területi egység 1994 1998
Baranya — Somogy — Tolna 9 5
Bács-Kiskun — Békés — Csongrád 5 3
Borsod-Abaúj-Zemplén — Heves 5 3
Hajdú-Bihar — Szabolcs-Szatmár-Bereg 5 3
Budapest 4 1
Vas — Zala 4 4
Bács-Kiskun — Csongrád 3 2
Fej ér — Veszprém — Zala 3 1
Győr-Moson-Sopron — Komárom-Esztergom 3 3
Győr-Moson-Sopron — Komárom-Esztergom
3 1
— Vas
Valamely évben legalább 3 alkalommal el őforduló kombinációk száma.
Forrás: Az egyes szervezetekre vonatkozó jogszabályok.
Az Észak-Alföldön alapvetően Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék
tartoztak egy egységbe, a tervezési-statisztikai régió szerinti területi beosztás csak
2-2 esetben fordult el ő. Alapvetően hasonló volt a helyzet Észak-Magyarországon
is, ahol elsősorban Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyék alkottak egy egységet,
és hozzájuk Nógrád megye 1994-ben két, 1998-ban pedig csak egy esetben tarto-
zott. Jász-Nagykun-Szolnok és Nógrád megyék 1994-ben igen változatos kombiná-
ciókban szerepeltek: 2-2 esetben létezett Jász-Nagykun-Szolnok, Nógrád és Pest
megye, valamint Pest és Nógrád megye Budapest beosztás, emellett ugyanekkor
előfordult Bács-Kiskun és Jász-Nagykun-Szolnok, Békés és Jász-Nagykun-
Szolnok, valamint Jász-Nagykun-Szolnok, Pest és Nógrád megye és Budapest egy
területi egységben történ ő kezelése/irányítása is.
A dekoncentrált államigazgatási szervezetek területi struktúrája szempontjából
szintén elég gyenge lábakon állt a kés őbbi Közép-magyarországi régió: Budapest és
Pest egységes irányítása 1994-ben egy, 1998-ban pedig két szervezet esetében fordult
elő. A Dunántúl középs ő és nyugati részén még változatosabb és különlegesebb hely-
zetet lehetett megállapítani, amit jól tükröz az a tény, hogy sem 1994-ben, sem 1998-
ban nem volt egyetlen egy olyan dekoncentrált államigazgatási szervezet sem, amely-
nek területi struktúrája illeszkedett volna a kés őbbi tervezési-statisztikai régiókhoz.
Kozma Gábor :
A dekoncentrált (területi) államigazgatási szervezetek központjainak változása 1990 után.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 71-85. p.
78 Kozma Gábor TÉT XXII. évf. 2008 s2
A dekoncentrált (területi) államigazgatási szervezetek központjai
Az egyes településeken található központok számát alapvet ően meghatározta az a
tény, hogy a megyei keretek között m űködő dekoncentrált államigazgatási szerve-
zetek központjainak dönt ő része a megyeszékhelyeken volt. Ez alól 2006-ig csak a
növény- és talajvédelmi szolgálat jelentett kivétel: Csongrád megye - Hódmez ővá-
sárhely, Fejér megye - Velence, Pest megye - Gödöll ő, Komárom-Esztergom megye
- Tata, Nógrád megye - Balassagyarmat, Vas megye - Tanakajd, Veszprém megye -
Csopak. Ennek következtében a székhelyek számát tartalmazó lista (3. táblázat) élén
is ezek a települések állnak. Kizárólag a regionális hatáskör ű szervezetek székhelyeit
vizsgálva (4. táblázat) nagyjából hasonló sorrendet lehet megállapítani, kivételt Sop-
ron, Gyula, Baja és Keszthely listára történ ő felkerülése jelent.
3. TÁBLÁZAT
A megyei és regionális hatáskör ű dekoncentrált (területi) államigazgatási szerveze-
tek központjainak székhelye(
(Seats of Deconcentrated fRegionall State Administration Organisations with
County and Regional Competences)
Területi egység 1994 1998 2002 2006 2007
Budapest 37 (2.)" 37 (2.) 38 (1-2.) 40 (1-2.) 37 (1.)
Pécs 39 (1.) 39 (1.) 38 (1-2.) 40 (1-2.) 30 (2.)
Miskolc 36 (3-4.) 34 (4.) 35 (3-4.) 36 (3-4.) 26 (3-4.)
Debrecen 36 (3-4.) 35 (3.) 35 (3-4.) 36 (3-4.) 26 (3-4.)
Győr 33 (5-6.) 31 (6.) 31 (6.) 31 (6.) 24 (5-6.)
Szeged 33 (5-6.) 32 (5.) 32 (5.) 32 (5.) 24 (5-6.)
Székesfehérvár 26 (11-13.) 28 (8-9.) 28 (7-8.) 28 (7-8.) 22 (7.)
Veszprém 29 (7-8.) 27 (10-11.) 28 (7-8.) 27 (9.) 19 (8-9.)
Eger 26 (11-13.) 25 (12-15.) 24 (12-14.) 24 (11-12.) 19 (8-9.)
Szombathely 29 (7-8.) 30 (7.) 27 (9-10.) 28 (7-8.) 18 (10.)
Kecskemét 26 (11-13.) 27 (10-11.) 25 (11.) 24 (11-12.) 17 (11-12.)
Nyíregyháza 25 (14.) 25 (12-15.) 24 (12-14.) 23 (13.) 17 (11-12.)
Szolnok 27 (9-10.) 28 (8-9.) 27 (9-10.) 25 (10.) 16 (13.)
Kaposvár 24 (15-16.) 23 (16-17.) 23 (15-16.) 22 (14-15.) 15 (14.)
Békéscsaba 24 (15-16.) 25 (12-15.) 24 (12-14.) 22 (14-15.) 12 (15-16.)
Zalaegerszeg 27 (9-10.) 25 (12-15.) 23 (15-16.) 21 (16.) 12 (15-16.)
Salgótarján 22 (18.) 22 (18.) 20 (18.) 19 (17-18.) 11 (17-19.)
Szekszárd 23 (17.) 23 (16-17.) 21 (17.) 19 (17-18.) 11 (17-19.)
Tatabánya 21 (19.) 21 (19.) 19 (19.) 18 (19.) 11 (17-19.)
A táblázatban csak azon települések szerepelnek, amelyekben valamely évben legalább 20
központ működött.
" Zárójelben a helyezési számok.
Forrás: Az egyes szervezetekre vonatkozó jogszab ályok.
Kozma Gábor :
A dekoncentrált (területi) államigazgatási szervezetek központjainak változása 1990 után.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 71-85. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s2 A dekoncentrált államigazgatási ... 79
Az egyes településeken m űködő székhelyek számát és a települések helyezési
számait tekintve az alábbi fontosabb tendenciák figyelhet ők meg:
A regionális és megyei hatáskör ű szervezetek székhelyeinek száma 1994 és
2006 között az egyes városokban egy-két kivételt ől eltekintve alig változott
(3. táblázat), 2006 és 2007 között azonban jelent ős csökkenés következett be.
Ennek hátterében els ősorban a kormány azon törekvése állt, hogy a szerveze-
tek regionális központjainak a kijelölése során a tervezési-statisztikai régiók-
ban ne egy-egy települést preferáljon, hanem a székhelyeket „elossza" a me-
gyeszékhelyek között. A Közép-magyarországi régióban ez a probléma nem
merült fel, Budapest esetében a csökkenés a szervezetek megsz űnésére/
beolvadására vezethet ő vissza. Ennek következtében 2006 és 2007 között a
regionális hatáskörű szervezetek központjait vizsgálva (4. táblázat) a telepü-
lések közel felénél növekedés tapasztalható.
4. TÁBLÁZAT
A regionális hatásköri" dekoncentrált (területi) államigazgatási szervek
központjainak székhelyei x
(Seats of Deconcentrated IRegionall State Administration Organisations
with Regional Competences)
Területi egység 1994 1998 2002 2006 2007
Budapest 15 (2.)" 15 (2.) 18 (1-2.) 21 (1-2.) 28 (1.)
Pécs 17 (1.) 17 (1.) 18 (1-2.) 21 (1-2.) 21 (2.)
Miskolc 14 (3-4.) 12 (4.) 15 (3-4.) 17 (3-4.) 17 (3-4.)
Debrecen 14 (3-4.) 13 (3.) 15 (3-4.) 17 (3-4.) 17 (3-4.)
Győr 10 (6.) 9 (6-7.) 11 (6.) 12 (6.) 15 (5-6.)
Szeged 12 (5.) 11 (5.) 13 (5.) 14 (5.) 15 (5-6.)
Székesfehérvár 5 (9-11.) 7 (8.) 9 (7-8.) 10 (7-8.) 13 (7.)
Veszprém 8 (7-8.) 6 (9-10.) 9 (7-8.) 9 (9.) 10 (8-9.)
Eger 3 (14-15.) 3 (13-17.) 4 (12-15.) 5 (11-12.) 10 (8-9.)
Szombathely 8 (7-8.) 9 (6-7.) 8 (9.) 10 (7-8.) 9 (10.)
Kecskemét 4 (12-13.) 5 (11.) 5 (11.) 5 (11-12.) 8 (11-12.)
Nyíregyháza 3 (14-15.) 3 (13-17.) 4 (12-15.) 4 (13-14.) 8 (11-12.)
Szolnok 5 (9-11.) 6 (9-10.) 7 (10.) 6 (10.) 7 (13.)
Kaposvár 2 (16-19.) 1 (19-22.) 3 (16-18.) 3 (15-17.) 6 (14.)
Békéscsaba 2 (16-19.) 3 (13-17.) 4 (12-15.) 3 (15-17.) 3 (15-18.)
Gyula 2 (16-19.) 3 (13-17.) 3 (16-18.) 3 (15-17.) 3 (15-18.)
Sopron 4 (12-13.) 4 (12.) 4 (12-15.) 4 (13-14.) 3 (15-18.)
Zalaegerszeg 5 (9-11.) 3 (13-17.) 3 (16-18.) 2 (18-20.) 3 (15-18.)
Baja 2 (16-19.) 2 (18.) 2 (19-20.) 2 (18-20.) 2 (19-22.)
Salgótarján 1 (20-21.) 1 (19-22.) 1 (21-22.) 1 (21.) 2 (19-22.)
Szekszárd 1 (20-21.) 1 (19-22.) 1 (21-22.) 0 (22-23.) 2 (19-22.)
Tatabánya 0 (22-23.) 0 (23.) 0 (23.) 0 (22-23.) 2 (19-22.)
Keszthely 0 (22-23.) 1 (19-22.) 2 (19-20.) 2 (18-20.) 1 (23.)
A táblázatban csak azon települések szerepelnek, amelyekben valamely évben legalább
2 központ működött. "Zárójelben a helyezési számok.
Forrás: Az egyes szervezetekre vonatkozó jogszabályok.
Kozma Gábor :
A dekoncentrált (területi) államigazgatási szervezetek központjainak változása 1990 után.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 71-85. p.
80 Kozma Gábor TÉT XXII. évf. 2008 s2
- A vizsgált idő szakban a lista élén Budapest és Pécs állt (a Baranyai megye-
székhely 1994-es és 1998-as els ő helyezése arra vezethet ő vissza, hogy a fő-
városban nem működött OMMI központ, illetve bányakapitányság), a követ-
kező csoportokat nagyjából hasonló értékekkel Miskolc és Debrecen, vala-
mint Győr és Szeged alkotta.
- A lista alján a megyeszékhelyek közül minden id őpontban Salgótarján, Szek-
szárd és Tatabánya helyezkedett el. Az els ő két település esetében a székhe-
lyek hiányában fontos szerepet játszott az alacsony lakosságszám, ezt egészí-
tette ki Salgótarjánnál a régióbeli periférikus fekvés, Szekszárdnál Kaposvár
és Pécs éles küzdelme. Tatabánya esetében a kedvez őtlen pozíció egyrészt a
város közigazgatásbeli hagyományainak hiányára, másrészt Veszprém és
Székesfehérvár éles küzdelmére, harmadrészt a másik két megyeszékhelyr ől
történő rossz megközelíthet őségére vezethet ő vissza.
- Az 1994 és 2007 közötti id őszakban a nyertes települések közé (jelent ős javu-
lás mind a regionális hatáskörű szervezetek számát, mind pedig a helyezési
számot tekintve) els ősorban Székesfehérvár, Eger és Nyíregyháza sorolható.
Székesfehérvár sikeresen megküzdött rendszerváltás el őtti iparvárosi múltjával,
és jelentős lakosságszámára, valamint meglév ő történelmi hagyományaira tá-
maszkodva a Közép-dunántúli régióban Veszprém elé került. Nyíregyháza
regionális közigazgatásbeli szerepének fokozatos növekedése illeszkedik a
város rendszerváltás utáni dinamikus fejl ődéséhez, igazi el őretörése ugyanak-
kor első sorban 2006 és 2007 között következett be. Ugyanezen id őszakhoz
köthető Eger előretörése is, amelyben valószín űleg a város Észak-
magyarországi régión belüli központi fekvése is szerepet játszott.
- Az 1994 és 2007 közötti idő szakban a vesztes települések közé (jelent ős rom-
lás a helyezési számot tekintve) dönt ő mértékben Szolnok és Zalaegerszeg
tartozik. Az elő bbi település egyre inkább Budapest árnyékába került, vala-
mint alig tudott megbirkózni a gyakran politikailag is jobban támogatott Deb-
recen és Nyíregyháza által indukált versennyel. Zalaegerszeg az egyetlen
olyan megyeszékhely, amelyben 1994-hez képest abszolút értékben is csök-
kent a regionális központok száma: 1994 és 2002 között mind a határ őr-
igazgatóság, mind a VPOP regionális parancsnoksága, mind pedig a területi
főépítészi iroda is elköltözött a városból.
Az újonnan létrehozott regionális központok székhelyválasztása alapvet ően három
tényezőre vezethető vissza: az egyes települések politikai pártállására, regionális
központi szerepkörére és nagyságára (az utóbbi két tényez ő bizonyos mértékben
kapcsolatban áll egymással). Mivel az átalakítások során igen fontos szempont volt
a tervezési-statisztikai régiókhoz való illeszkedés (1. táblázat), a vizsgálatokat ilyen
szempontból végeztük el (5. táblázat).
Kozma Gábor :
A dekoncentrált (területi) államigazgatási szervezetek központjainak változása 1990 után.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 71-85. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s2 A dekoncentrált államigazgatási ... 81
Az egyes megyeszékhelyek politikai pártállását vizsgálva megállapítható, hogy az
1998 és 2002 közötti időszakban a városok élén csaknem 50-50%-ban álltak kor-
mánypárti és ellenzéki politikusok. Az el őbbiek vezették az Észak-alföldi régióban
Debrecent és Szolnokot, a Dél-alföldi régióban Kecskemétet és Szegedet, az Észak-
magyarországi régióban Miskolcot, a Dél-dunántúli régióban Kaposvárt, a Nyugat-
dunántúli régióban Szombathelyt és Zalaegerszeget (a Közép-dunántúli régióban
Székesfehérvár és Veszprém élén ellenzéki polgármester, míg Tatabánya élén füg-
getlen politikus állt).
Az újonnan létrejött regionális központok székhelyeit elemezve a Dunától keletre
egyértelmű a kormányzati preferencia: az ellenzéki vezetés ű megyeszékhelyekre
(Nyíregyháza, Salgótarján, Eger, Békéscsaba) alig települtek új központok (a politi-
kai hovatartozás hatását valószín űleg erősítette az is, hogy Miskolcot, Debrecent és
Szegedet régiójuk természetes központjának tekintették, és igyekeztek az ő szere-
püket növelni). Ezzel szemben a Dunántúlon (itt els ősorban a Dél-dunántúli és a
Nyugat-dunántúli régiót kell vizsgálni) már kiegyensúlyozottabb volt a kép: mind a
két régióban ugyanannyi új központ települt a kormánypárti vezetés ű megyeszékhe-
lyekre, mint az ellenzéki polgármester irányítása alatt álló városokba. Ennek kere-
tében főleg a Dél-dunántúli régióban feltűnő, hogy — szemben a Dunától keletre
tapasztalható tendenciával — nem érvényesült a természetes régióközpontnak tekint-
hető Pécs dominanciája.
Az MSZP és az SZDSZ 2002-es hatalomra kerülése, majd a 100 nap programjá-
hoz kötődő jóléti intézkedések az önkormányzati választásokon a baloldali-liberális
pártok átütő győzelmét eredményezték. Ennek következtében a 2002 és 2006 közötti
időszakban a megyeszékhelyek jelent ős részét kormánypárti politikusok vezették,
amely alól csak Debrecen, Kecskemét (igaz csak egy ideig), Kaposvár, Tatabánya
és Zalaegerszeg jelentett kivételt. Az újonnan létrejött regionális központok székhe-
lyeit tekintve nem lehet egyértelm ű kormány-preferenciát megállapítani: az Észak-
alföldi régióban Debrecen fölénye továbbra is megmaradt, a Dél-alföldi régióban
inkább kiegyensúlyozottak voltak a döntések, ugyanakkor a Dunántúlon az ellenzé-
ki vezetésű megyeszékhelyekbe ebben az id őszakban egyetlen egy új regionális
központ sem települt.
A 2006-os önkormányzati választások eredményeként jelent ős mértékben módo-
sult a megyeszékhelyek vezetésének politikai hovatartozása, és jelenleg csak Nyír-
egyháza, Miskolc, Szeged, Pécs, Székesfehérvár és Szombathely élén áll kormánypárti
politikus. Az adatokat elemezve enyhe kormánypárti fölény mutatható ki az Észak-
alföldi és a Közép-dunántúli régióban (az említett régiók nem kormánypárti megye-
székhelyein létrehozott új regionális központok száma ugyanakkor nagyobb, mint a
kormánypárti települések értéke), kicsit er ősebb a Dél-dunántúli régióban, ugyanak-
kor az Észak-magyarországi, a Dél-alföldi, és különösen a Nyugat-dunántúli régióban
az ellenzéki vezetés ű megyeszékhelyek kerültek el őnyösebb helyzetbe.
Kozma Gábor :
A dekoncentrált (területi) államigazgatási szervezetek központjainak változása 1990 után.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 71-85. p.
82 Kozma Gábor TÉT XXII. évf. 2008 s2
5. TÁBLÁZAT
Az egyes szervezetek újonnan létrehozott regionális központjainak székhelyei
(The Seats for the Newly Established Regional Centres of the Deconcentrated
Public Administration Bodies)
Székhelytelepülés 1998-20021 2002-2006 2006-20072
Debrecen 4 4 3
Nyíregyháza 1 4
Szolnok 1 3
Eger 1 1 5
Miskolc 4 3 2
Salgótarján — 2
Békéscsaba 1 2
Kecskemét 1 2 3
Szeged 3 2 4
Kaposvár 2 3
Pécs 2 4 4
Szekszárd 2
Székesfehérvár 3 2 5
Tatabánya — 2
Veszprém 3 2 3
Győr 2 2 7
Szombathely 1 2 1
Zalaegerszeg 1 1
A Szerencsejáték Felügyelet Területi Felügyel őségei az alábbi megyeszékhelyeken működ-
tek: Pécs, Kecskemét, Békéscsaba, Debrecen, Eger, Szombathely, Veszprém.
2
Az Észak-alföldi és Közép-dunántúli régióban azért 10 az újonnan létrejött regionális köz-
pontok száma, mert Szolnokra és Veszprémbe kerültek a regionális hadkiegészít ő parancs-
nokságok.
Forrás: Az egyes szervezetekre vonatkozó jogszabályok.
A három periódusban tapasztalható kormányzati elfogultság összehasonlítása
(6. táblázat) során 1998-2002 és 2002-2006 között nem vettük figyelembe a Kö-
zép-dunántúli régiót, mivel ott csak ellenzéki és kormánypárti vezetés ű városok
(Tatabányát mind a két id őpontban függetlennek tekintettük) voltak. Az adatok szerint
az egy kormánypárti, illetve ellenzéki vezetés ű településre jutó regionális központok
számának a hányadosa a legnagyobb az 1998-2002, míg a legkisebb a 2002-2006
közötti idő szakban volt (a Közép-dunántúli régió figyelembevételével hasonló a hely-
zet, mivel a megfelelő értékek: 1998-2002: 1,472; 2002-2006: 0,923).
Az egyes települések regionális központi szerepköre szintén jelent ős, a politikai
pártállásnál is nagyobb hatást gyakorolt a regionális központok székhelyválasztására,
ami arra utal, hogy mindig létezett az a kormányzati szándék, hogy els ősorban ezen
települések közigazgatásbeli szerepköre növekedjen. Ez a törekvés a leger ősebb a
2002 és 2006 közötti id őszakban, míg a leggyengébb 2006 és 2007 között volt,
Kozma Gábor :
A dekoncentrált (területi) államigazgatási szervezetek központjainak változása 1990 után.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 71-85. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s2 A dekoncentrált államigazgatási ... 83
amikor — mint már korábban utaltunk rá — a kormány azt a célt t űzte ki maga elé,
hogy a székhelyeket „elossza" a megyeszékhelyek között.
A harmadik fontos befolyásoló tényez őnek az egyes települések lakosságszáma te-
kinthető: általános tendenciának lehet tekinteni, hogy a nagyobb települések több re-
gionális központot vonzanak, mind a kisebbek. (A közepes méret ű és a legkisebb te-
lepülések esetében 1998 és 2002 között megfigyelhet ő azonos érték els ősorban arra
vezethető vissza, hogy a Közép-dunántúli régióban Veszprém volt a legkisebb város.)
6. TÁBLÁZAT
Az egyes szervezetek újonnan létrehozott regionális központjai székhelyeinek kivá-
lasztását befolyásoló tényez ők
(Factors Injluencing the Selection of the Seat for the Newly Established Regional
Centres of the Deconcentrated Public Administration Bodies)
1998-2002 2002-2006 2006-2007
8 település — 11 település — 6 település —
A település kormánypárti 17 székhely —> 14 székhely —> 20 székhely —>
2,125 1,273 3,333
politikai 7 település — 4 település — 12 település —
pártállása' ellenzéki 7 székhely —> 6 székhely —> 36 székhely -->
1,000 1,500 3,000
arány 2,125 0,848 1,111
regionális 5 település — 5 település — 5 település —
a település központ 15 székhely —> 15 székhely —> 20 székhely —>
3,000 3,000 4,000
regionális egyéb tele- 10 település — 10 település — 10 település —
szerepköre2 pülés 9 székhely —> 5 székhely —+ 26 székhely —>
0,900 0,500 2,600
arány 3,333 6,000 1,538
legnagyobb 6 település — 6 település — 6 település —
18 székhely —> 17 székhely —> 25 székhely -->
3,000 2,833 4,167
a település közepes 6 település — 6 település — 6 település —
nagysága 6 székhely —> 5 székhely —> 18 székhely —>
1,000 0,833 3,000
legkisebb 6 település — 6 település — 6 település —
6 székhely —> 2 székhely 13 székhely —>
1,000 0,333 2,167
1 Az 1998-2002 és 2002-2006 közötti időszakban a Közép-dunántúli régió nélkül.
2 A Közép-dunántúli régió nélkül.
Forrás: Az egyes szervezetekre vonatkozó jogszabályok.
Összefoglalás
A tanulmány legfontosabb megállapításait az alábbiakban lehet összefoglalni:
A dekoncentrált államigazgatási szervezetek területi struktúrájának a tervezé-
si-statisztikai régiókhoz történ ő igazítása már az 1990-es évek végén, az Or-
szágos Területfejlesztési Koncepció elfogadása és a területfejlesztési törvény
Kozma Gábor :
A dekoncentrált (területi) államigazgatási szervezetek központjainak változása 1990 után.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 71-85. p.
84 Kozma Gábor TÉT XXII. évf. 2008 s2
módosítása után elkezd ődött, a legnagyobb mértékű átalakításra ugyanakkor
2006 végén és 2007 elején került sor.
- Az '1990-es években a dekoncentrált államigazgatási szervezetek területi
struktúrája els ő sorban a Dél-Dunántúlon és a Dél-Alföldön illeszkedett a ké-
ső bbi tervezési-statisztikai régiókhoz. Észak-Magyarországon, Közép-
Magyarországon és az Észak-Alföldön az egyéb térstruktúrák már sokkal er ő-
sebbek voltak, míg a Közép-Dunántúlon és Nyugat-Dunántúlon ebben az id ő-
szakban nem volt olyan dekoncentrált államigazgatási szervezet, amelynek te-
rületi struktúrája megfelelt volna a kés őbbi tervezési-statisztikai régióknak.
- A vizsgált idő szakban a székhelyek száma alapján kialakított lista elején és
végén jelentő s változások nem mentek végbe, a nyertes települések közé els ő-
sorban Székesfehérvár, Eger és Nyíregyháza, míg a vesztesek közé Szolnok
és Zalaegerszeg sorolható.
- Az újonnan létrehozott dekoncentrált államigazgatási szervezetek regionális
központjainak székhelyválasztása alapvet ően három tényezőre vezethető visz-
sza: az egyes települések politikai pártállására (ez leger ősebb az 1998-2002
közötti idő szakban volt), regionális központi szerepkörére és nagyságára.
Irodalom
Bujdosó Z. (2004) A megyehatár hatása a városok vonzáskörzetére. PhD-értekezés, Debrecen.
Csapó T. (2002) A magyar megyei jogú városok regionális funkciói. — Területi Statisztika. 3.228-252. o.
Enyedi Gy. (1997) A sikeres város. — Tér és Társadalom. 4.1-7. o.
Hajdú Z. (2001) Magyarország közigazgatási földrajza. Dialóg Campus Kiadó, Budapest—Pécs.
Harvey, D. (1989) From managerialism to entrepreneurialism: the transformation in urban governance in
late capitalism. — Geografiska Annaler. 1.3-17. o.
Ivancsics I. (2006) Rendszerváltás a területi államigazgatásban: elvek, tények és tévedések. — Balázs I.—
Bércesi F. (szerk.) A területi államigazgatás reformja. Magyar Közigazgatási Intézet, Budapest. 227-236. o.
Szabó G. (1997) A területi államigazgatás reformjának aktuális kérdései. — Szabó G.—Vadál I. (szerk.)
Érvek és ellenérvek: Adalékok a területi államigazgatás reformjához. Magyar Közigazgatási Intézet,
Budapest. 11-110. o.
Szigeti E. (2000) A dekoncentrált államigazgatás térszerkezete. — Területi Statisztika. 5.431-451. o.
Szigeti E. (2004) Az államigazgatás dekoncentrált területi szervezetrendszere regionalizálásának kérdé-
sei. — Horváth M.T. (szerk.) A regionális politika közigazgatási feltételei. Belügyminisztérium IDEA
programja — Magyar Közigazgatási Intézet, Budapest. 157-212. o.
Szigeti, E. (2006) A magyar államszervezet m űködésének térszerkezeti kérdései. Munkaanyag, Magyar
Közigazgatási Intézet, Budapest.
CHANGES IN THE CENTRES OF DECONCENTRATED PUBLIC
ADMINISTRATION BODIES AFTER 1990
GÁBOR KOZMA
In the competition between cities, the leaders of individual settlements, motivated by
different reasons, strive to increase the number of public administration bodies in their cities
and to establish new institutions there. The study, on the one hand, provides a brief overview
of the history of the deconcentrated public administration bodies, and discusses the regional
Kozma Gábor :
A dekoncentrált (területi) államigazgatási szervezetek központjainak változása 1990 után.
Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 71-85. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s2 A dekoncentrált államigazgatási ... 85
characteristics of the organisational transformations after the political changes, taking five
moments in time (the middle of 1994, 1998, 2002, 2006 and 2007, respectively) as the basis.
Ön the other hand, using the same five snapshots in time, it examines which settlements ex-
perienced favourable or unfavourable changes, and what factors influenced the selection of
the seat for there institutions.
The most important findings of the study could be summarised as follows:
- The adjustment of the territorial structure of the deconcentrated public administration
bodies to the planning-statistical regions was commenced in the late 1990s, after the
National Regional Development Concept was adopted and the regional development
act was amended; however, the biggest changes were only implemented at the end of
2006 and the beginning of 2007.
- In the 1990s, the territorial structure of the deconcentrated public administration bo-
dies was in line with the subsequent planning-statistical regions only in the Dél-
Dunántúl and the Dél-Alföld Regions. In Észak-Magyarország, Közép-Magyarország
and Észak-Alföld, the other spatial structures were much stronger by this time, while
in Közép-Dunántúl and Nyugat-Dunántúl there was no deconcentrated public admini-
stration organisation in this period the territorial structure of which would have com-
plied with the subsequent planning-statistical regions.
- In the period examined, no significant changes took place on the top and at the bottom
of the list according to the number of seats. Among the winning settlements it is
mainly Székesfehérvár, Eger and Nyíregyháza should be mentioned, while those on
the losing end included Szolnok and Zalaegerszeg.
- The selection of the seat for the newly established regional centres of the deconcentrated
public administration bodies can be fundamentally traced back to three factors: the po-
litical stance of the individual settlements, their roles as regional centres and their sizes.