Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 53-70. p.

 Tér és Társadalom                                                    XXII. évf. 2008     s 2: 53-70


        A RENDSZERVÁLTOZÁS UTÁNI VÁROSSÁ
            AVATÁSOK MAGYARORSZÁGON
   (The City-proclamations in Hungary after the System-change)

                                      SZEPESI GÁBOR

 Kulcsszavak:
 városodás és városiasodás a rendszerváltás után a törvényi szabályozás változása területi különbségek
 népesedési folyamatok az új városokban a szuburbanizáció magyarországi sajátosságai
 A rendszerváltás fordulópontnak bizonyult az urbanizáció folyamatában is hazánkban. 1990 után ugyan-
 is ugrásszerűen megn őtt a városok száma, és ezzel párhuzamosan jelentősen megn őtt a városi lakosok
 aránya is. Mindez összefügg a várossá nyilvánítás törvényi kereteinek megváltozásaival is. Az 1999. évi
 önkormányzati szabályozás objektív és szubjektív feltételeknek is teret enged a várossá avatásnál. Az új
 városok területi megoszlása azonban rendkívül egyenl őtlen, és tovább növeli a szakadékot a kevésbé
 városodott és az átlagnál jóval urbanizáltabb megyék között. Különösen jelent ős az új városok száma a
 Budapest környéki agglomerációban; ezek a települések a várossá avatás óta is jelent ősen növelték
 népességüket, többnyire a főváros rovására. A szuburbanizáció azonban nem feltétlenül nyugat-európai
 mintára játszódik le Magyarországon.


                A várossá avatások mechanizmusa és története a
                             rendszerváltozás után

   A hazai társadalomföldrajz egyik nagy érdekl ődést kiváltó témájává vált az 1990
 óta bekövetkezett várossá nyilvánítások kérdésköre. Azért is számíthat egyfajta
 „korszakhatárnak" a rendszerváltás, mivel azóta a városok száma sokkal gyorsabb
 ütemben nő, mint az azt megel őző évtizedekben.
   Mindez természetesen összefügg a várossá nyilvánítás törvényi kereteinek megvál-
 tozásával is. 1990 el őtt a várossá válással kapcsolatosan két fontos szabályozás is
 született. A 23/1974. ÉVM-MTTH számú közlemény értelmében az Országos
 Településhálózatfejlesztési Koncepció besorolása alapján középfokú, illetve részleges
 középfokú központokat javasoltak várossá nyilvánítani, amelyeknek szigorú kritériu-
 moknak kellett megfelelniük. Kés őbb a 7010/1983. ÉVM számú irányelve már lazí-
 tott a nagyközségek várossá válásának feltételein, és az ezzel kapcsolatos szemponto-
 kat csupán irányadónak tekintették. Ugyanakkor a várossá válásra vonatkozó kére-
 lemhez csatolni kellett többek között a KSH segítségével összeállított mellékletet is,
 amely az élet számtalan területére vonatkozó statisztikai adatokról tájékoztatott.
   Ilyen előzmények után került sor a rendszerváltást követ ő első szabályozásra, az ekkor
 megalakuló önkormányzatokkal kapcsolatos 1990. évi LXV. törvény meghozatalára,
 melynek értelmében olyan község (az 1994. évi LXIII. törvény módosítása után nagy-
 község) lehetett város, amely esetében a város cím használatát a település fejlettsége,
       Szepesi Gábor : A rendszerváltozás utáni várossá avatások Magyarországon.
                       Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 53-70. p.

54       Szepesi Gábor                                         TÉT XXII. évf. 2008   s2
térségi szerepe indokolja. Mindehhez azonban nem csatoltak semmilyen feltételrend-
szert, ami túlzott liberalizmushoz vezetett a várossá nyilvánításokkal kapcsolatosan.
  Ezek után a várossá nyilvánítás vonatkozásában két „tábor" alakult ki a kilencve-
nes években. Az egyik csoportosulás (melynek hívei nyilvánvalóan sokallották az
új városok számát) szigorúbb szabályozást követelt, a másik fél eközben minden
településnek megadta volna a várossá válás lehet őségét. Ugyanakkor sokan a két
vélemény között helyezkedtek el, miszerint szükség van meghatározott szempontok
figyelembevételére a várossá avatás el őtt, de az elbírálásnál tekintettel kell lenni az
adott település sajátosságaira és adottságaira is. Így az ezen a véleményen lév ők
egyszerre voltak hívei az objektív és a szubjektív feltételeknek (Kiss 1997.)
  Mindezek után került sor a mai napig érvényben lév ő 1999. évi, a területszervezési
eljárásról szóló XLI. törvény meghozatalára. A törvény számos területi változás (pl.
településegyesítés, új község alakítása stb.) mellett meghatározza a várossá nyilvání-
tás feltételeit. Ebben a törvényben jól tükröz ődik a szabályozásnak az előző években,
évtizedekben történő átalakulása, hiszen részben megtartotta az 1990. évi törvény
egyes elemeit, ugyanakkor kiegészítette bizonyos feltételekkel, részben az Alkot-
mánybíróság nyomására (1. ábra). Megjegyzendő, hogy a 2006-ban megalakult kor-
mányban a belügyminiszteri feladatokat lényegében az önkormányzati és területfej-
lesztési miniszter tölti be, így az ő javaslatait mérlegeli a köztársasági elnök.
                                        1. ÁBRA
                      Á várossá válás szabályozásának folyamata
                         (The Order of the City-proclamations)

              NAGYKÖZSÉ01 KÉPWELŐ-TETre-LET
                                 131aka


                                          A kazdamanyeatme
                    ladalcalja               faltealasati
                     delamase
                                            i»~n-Ajv

                                                                 15 TA0t.T 131W1 ISÁG
                                                                         trarkeka


                                          Jirraalataa ben




     Forrás: CompLex CD Jogtár (2008).
         Szepesi Gábor : A rendszerváltozás utáni várossá avatások Magyarországon.
                         Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 53-70. p.

TÉT XXII. évf. 2008    s2                   A rendszerváltozás utáni várossá ... 55

   A törvény értelmében továbbra is a nagyközség fejlettsége, térségi szerepe a meg-
határozó a várossá válás folyamatában, ugyanakkor a nagyközségi képvisel ő-
testületnek részletes értékelésben kell bemutatnia a település fenti szerepét.
   A részletes értékelésnek tekintettel kell lennie a település földrajzi fekvésére, a te-
lepüléshálózatban elfoglalt helyére, a népességszám alakulására és összetételére, a
gazdasági fejlettségre és szerkezetére, a foglalkoztatottság helyzetére, az infrastruk-
turális feltételrendszerre, az intézmények szerepére, továbbá a történelmi múltra, a
szellemi és kulturális életre, valamint az önkormányzati vagyonra. Amint látható, az
itt meghatározott szempontrendszer tartalmaz objektív és szubjektív, nehezen szám-
szerűsíthető elemeket is, így bizonyos tekintetben a fenti, „köztes" véleményen lév ők
akarata is megjelenik a törvényben.
   A városok gombamód történő szaporodása felveti azt a kérdést is, hogy mi moti-
válja az egyes települések várossá válását. A közvélemény általában anyagi okokkal
magyarázza a várossá fejl ődés előnyeit, mondván, hogy a városok nagyobb pénz-
ügyi támogatásban részesülnek a központi költségvetés vagy az önkormányzatok
jóvoltából. Amennyire igaz volt ez a rendszerváltás el őtt (bár, akkor is csak bizo-
nyos, a megyei tanácsok által preferált települések esetében), annyira nem helytálló
 1990 után. Leszámítva azt, hogy a személyi jövedelemadóból ered ő bevételt kedve-
zőbben juttatják a városok számára, azok közvetlen anyagi hasznot nem húznak új
rangjukból. Más kérdés, hogy közvetetten már lehetnek anyagi el őnyei a várossá
válásnak, hiszen az önkormányzatok normatív központi ellátásban részesülnek az
egy fő re jutó fejkvóták és a részben meghatározott feladatok kvótái (pl. óvodai fé-
rőhelyek, iskolai tanulók száma, szociális ellátásban részesül ők száma stb.) alapján
 (Beluszky—Gy őri 1999). Jóllehet e támogatás fiiggetlen a települések jogállásától, a
 városok nagyobb népességszámuk és fejlettebb infrastruktúrájuk alapján jobban
 részesülhetnek a központi költségvetésb ől. 1 Mindezek figyelembevételével más
 motivációs tényező ket kell keresnünk a várossá válással kapcsolatban. A városi
 rang megszerzése ma is presztízskérdésnek számít. Például sok, egykor különféle
 rangokkal (pl. mez ővárosi, illetve járási székhely) rendelkez ő település azért jelölte
 meg célként a városi cím visszaszerzését, hogy ezáltal sérelmeik orvoslását elérjék.
 Tehát ebben az esetben a történelmi múlt, a hagyományok jelentenek motivációs
 elemet. Ösztönözheti a várossá válást más települések várossá nyilvánítása, a köz-
 tük fennálló verseny (különösen egyazon megyében lév ő települések esetében.).
 Arra is van példa, hogy egy település azért célozza meg a városi rangot, mert így az
 ott élő emberekben plusz energiákat szabadít fel (Kiss 1997), és így képesek többet
 áldozni a reménybeli városi településért, mint a faluért. Ugyanakkor sok esetben a
 városi cím odaítélése nyomán növekszik meg a településen él ők aktivitása, hiszen
 ekkor a lakosság azt igyekszik bizonyítani, hogy a település valóban megérdemelte
 a városi rangot (Szigeti 1997).
   Ami a városok számának alakulását illeti, csaknem ugyanannyi város jött létre 1945
 és 1990 között, mint az azt követ ő 17 évben (2. ábra). Ha mindennek egy évre levetí-
 tett mértékét nézzük, még szembet űnőbb a különbség: a rendszerváltás el őtti évtize-
  dekben évente 2-3, azt követ ően pedig 7-8 új város avatására került sor (3. ábra).2
     Szepesi Gábor : A rendszerváltozás utáni várossá avatások Magyarországon.
                     Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 53-70. p.
56      Szepesi Gábor                                                  TÉT XXII. évf. 2008         s2
                                      2. ÁBRA
                    A városok száma a rendszerváltás el őtt és után
              (The Number of Cities before and after the System-change)

      300

      250

      200

      150

      100

       50

        0
                 1945                1982                1990                2007

      Forrás: Magyar Statisztikai Évkönyv (2006).

                                     3. ÁBRA
                 A városok számának évenkénti változása 1990 után
            (The Year by Year Change of the Number of Cities after 1990)

                                                                                     289 289 298
                                                                 252 252 266
                                         06




     1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008


 Forrás: Magyar Statisztikai Évkönyv (2006).
  A 3. ábrán jól látszik, hogyan gyorsult fel a városodás üteme Magyarországon a
rendszerváltás után. Kiemelkedik mindenekel ő tt a 2004-es év, amikor az új városok
száma elérte a 18-at. Egyaránt 15 városavatásra került sor 2000-ben, 2001-ben és
2005-ben is. Minden negyedik év mentes a várossá avatásoktól, hiszen a törvény nem
engedélyezi ezt az önkormányzati általános választás évében. Ugyanakkor az utóbbi
években az is megfigyelhető , hogy minden negyedik év különösen nagy számú város-
sá nyilvánítást hoz. Ezek az évek egybeesnek a választások el őtti utolsó évekkel, ami
kiemeli a már fentebb is említett politikai tényez ő szerepét a várossá avatásokban.
        Szepesi Gábor : A rendszerváltozás utáni várossá avatások Magyarországon.
                        Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 53-70. p.

TÉT XXII. évf. 2008   s2                   A rendszerváltozás utáni várossá ... 57

                                     4. ÁBRA
                       Az új városok megoszlása megyénként
                (The Regional Distribution of the Cities by Counties)




                                                                          H°
                                                                          —
                                                                               1. s
                                                                              13
                                                                               i- 5
                                                                               6- 7
                                                                               10- 14
                                                                               15– 251
                                                                               30

 Forrás: Magyar Statisztikai Évkönyv (2006).
  Az új városok megyénkénti területi megoszlását szemléltet ő 4. ábrán jól látható,
hogy az új városok közül messze Pest megyéb ől való a legtöbb. Ha nem csupán ennek
volumenét, hanem az 1990 előtti városok számával összevetett arányát is megvizsgál-
juk, akkor is Pest megye kerül a lista élére. Mindez tehát a Budapest környéki gyors
városodást mutatja, ami mindenekel őtt az ütemes szuburbanizációnak tudható be.
  Jelentős számú várost avattak még az ország keleti, északkeleti részében, Sza-
bolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében (4. ábra).
Mindez már korántsem a gyors el ő- és kisvárosi fejlődésnek köszönhet ő, hanem az
egyébként is elmaradottnak számító térség fellendülését hivatott el ősegíteni, tehát
mintegy „megelőlegezett" a várossá avatás egy része. Az imént említett megyék
közül Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar a rendszerváltáshoz képest több mint
duplájára növelte városainak számát, ugyanakkor Borsod-Abaúj-Zemplén már ko-
rábban is az egyik legtöbb várossal rendelkez ő megyénknek számított.
  Ha a másik végletet nézzük, az ország nyugati és középs ő régióiban különösen
alacsony az új városok száma (4. és 5. ábra). Mindez összefügg a településhálózat
sajátosságaival is, hiszen egyes megyékben — például Vasban, Zalában vagy Tolná-
ban — rendkívül nagy az aprófalvak száma, így kevés az olyan település, amely vá-
rosi szerepkörre alkalmas, és ha mégis létrejött egy-egy új város, az bizonyos tekin-
tetben nem felel meg a városodás egy-egy kritériumának (1d. Őriszentpéter vagy
     Szepesi Gábor : A rendszerváltozás utáni várossá avatások Magyarországon.
                     Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 53-70. p.

58     Szepesi Gábor                                         TÉT XXII. évf. 2008   s2
Zalalövő alacsony népességszáma). Az 1. táblázat mutatja azt is, hogy ezek a me-
gyék korábban sem számítottak a városok számában élenjáróknak Magyarországon.
  Ki kell emelnünk még Nógrád megyét is, ahol az 1989. évi várossá avatások óta új
város nem született, és ez a folyamat valószín űleg a következő években—évtizedekben
is folytatódni fog, tekintettel arra, hogy e megyében még nagyközség sincs.

                                  1. TÁBLÁZAT
                Az új városok régi városokhoz viszonyított aránya
         (The Rate of the New and the Old Cities Compared to Each Other)

                    Megye                                 Arány
                    Pest                                   2,14
                    Baranya                                1,60
                    Szabolcs-Szatmár-Bereg                  1,50
                    Hajdú-Bihar                             1,10
                    Fej ér                                  1,00
                    Bács-Kiskun                            0,82
                    Győr-Moson-Sopron                      0,80
                    Borsod-Abaúj-Zemplén                   0,79
                    Somogy                                 0,75
                    Veszprém                               0,56
                    Vas                                    0,57
                    Békés                                  0,50
                    Heves                                  0,50
                    Jász-Nagykun-Szolnok                   0,50
                    Zala                                   0,50
                    Komárom-Esztergom                      0,38
                    Csongrád                               0,29
                    Tolna                                  0,29
                    Nógrád                                 0,00
                  Forrás: A Magyar Köztársaság helységnévtára (2007).
         Szepesi Gábor : A rendszerváltozás utáni várossá avatások Magyarországon.
                         Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 53-70. p.

TÉT XXII. évf. 2008    s2                  A rendszerváltozás utáni várossá ...      59

                                       5. ÁBRA
                     A várossá nyilvánitások időbeli megoszlása
                        (The Years of the City-proclamations)




Forrás: A Magyar Köztársaság helységnévtára (2007).
  Az új városok számának rohamos növekedése miatt jelent ősen megnőtt a városi
rangú települések aránya a településhálózaton belül (2. táblázat). Míg a rendszer-
váltás előtt csaknem minden huszadik település számított városnak, addig napjaink-
ban tízből egy település sorolható ebbe a kategóriába. Hasonlóan megnövekedett a
városi lakosok aránya a teljes népességen belül. Amíg 1980-ban csak minden má-
sodik ember számított városlakónak, addig 2007-re már elmondhatjuk, hogy a né-
pesség kétharmada városokban él. Mindez azonban Európában továbbra sem jelent
kiugró értéket, Magyarország a közepesen városodott országok közé tartozik
(Dövényi 2003).
  A városodottság mértéke a legjelent ősebbnek Közép-Magyarországon és az alföl-
di régiókban tekinthető (6. ábra). Ha azonban összevetjük mindezt a tényleges álla-
potokkal (az itteni városok városi szerepkörével, az infrastruktúra és a szolgáltatá-
sok színvonalával, az életmóddal stb.), akkor igazolható Beluszky Pál azon vélemé-
nye, miszerint egyes alföldi megyék városodottsága — Hajdú-Bihar, Csongrád, Jász-
Nagykun-Szolnok — túlzott (Beluszky 2003). Eközben számos dunántúli megye kö-
zepes mértékű városodottsággal bír, ám itt, mint már fentebb is említettük, a telepü-
lésszerkezet sajátosságaiból adódóan nehezen lehetne a városok számát b ővíteni.
Legkevesbé városodott megyénk Nógrád, köszönhet ően többek között annak is,
hogy az utóbbi 17 évben új várost nem avattak e térségben.
     Szepesi Gábor : A rendszerváltozás utáni várossá avatások Magyarországon.
                     Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 53-70. p.

60      Szepesi Gábor                                         TÉT XXII. évf. 2008         s2
                                  2. TÁBLÁZAT
   A városok számának és a városi lakosok arányának megyénkénti megoszlása
 (The Distribution of the Number of Cities and the Number of Urban Population by
                                     Counties)
                                                           A városi jogál-        Aván3si
                                Városok       Összes
       Területi egység                                      lású települé-        népesség
                                száma        település
                                                           sek aránya (%)        aránya (%)
 Budapest                           1             1               100              100%
 Pest                              44           186              23,7              55,7%
    Közép-Magyarország             45           187              24,1              82,4%
 Fejér                             12           108              11,1              54,2%
 Komárom-Esztergom                 11            76              14,5              63,3%
 Veszprém                          14           217               6,5               60,3
    Közép-Dunántúl                 37           401               9,2               58,8
 Győr-Moson-Sopron                  9           182               4,9               57,8
 Vas                               11           216               5,1               57,0
 Zala                               9           257               3,5               55,7
    Nyugat-Dunántúl                29           655               4,4               57,0
 Baranya                           13           301               4,3               63,0
 Somogy                            14           245               5,7               49,1
 Tolna                              9           108               8,3               53,8
    Dél-Dunántúl                   36           654               5,5               56,0
 Borsod-Abaúj-Zemplén              25           357               7,0               56,4
 Heves                              9           119              7,6                44,5
 Nógrád                             6           129              4,7                43,7
    Észak-Magyarország             40           605               6,6               51,2
 Hajdú-Bihar                       21            82             25,6               79,7
 Jász-Nagykun-Szolnok              18            78             23,1               66,9
 Szabolcs-Szatmár-Bereg            25           229              10,9              48,8
    Észak-Alföld                   64           389              16,5              64,6
 Bács-Kiskun                       20           119              16,9              65,1
 Békés                             18            75             24,0               69,2
 Csongrád                           9            60              15,0              71,9
    Dél-Alföld                     47          254              18,5               68,4
 Ország összesen                  298          3145              9,5               66,2
Forrás: A Magyar Köztársaság helységnévtára (2007).
          Szepesi Gábor : A rendszerváltozás utáni várossá avatások Magyarországon.
                          Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 53-70. p.

TÉT XXII. évf. 2008   s2                   A rendszerváltozás utáni várossá ...       61

                                    6. ÁBRA
                 A városi lakosok aránya hazánk megyéiben (%)
         (The Percentage of the Urban Population in Hungarian Counties)




Forrás: A Magyar Köztársaság helységnévtára (2007).
  Részben a településszerkezetnek is köszönhet ően, szoros korrelációt nem lehet
kimutatni a GDP országon belüli területi megoszlása és a városodottság mértéke,
illetve az új városok területi elhelyezkedése között. Ugyan a Nyugat-Dunántúl
megyéi a bruttó hazai értéket tekintve messze kiemelkednek, mindez azonban nem
jelenti azt, hogy a városodottság mértékében is kimagaslóak lennének. A legvároso-
dottabb megyéink a GDP-t tekintve éppen az átlag alatt helyezkednek el.
  Bár sok ország esetében a gazdasági fejlettség fokmér ője a városi lakosok aránya,
Magyarországon ilyen összefüggés nem mutatható ki, jóllehet azt el kell ismerni,
hogy a GDP alapján alacsony értékkel rendelkez ő megyéink — például Nógrád vagy
Heves — egyben a városodottság mértékét tekintve is sereghajtóknak számítanak.
Ugyanakkor az új városok elhelyezkedése azt sugallja, hogy a várossá avatások
átlagnál nagyobb mértéke — például Borsod-Abaúj-Zemplén megyében — éppen a
gazdasági fellendülést hivatott el ősegíteni.

                   A népesség szerepe a várossá válásban

  A már többször citált 1999. évi XLI. törvény a népesedési helyzetet, pontosabban
„a nagyközség népességének alakulását, demográfiai, társadalmi szerkezetének
jellemzőit" csak egyik kritériumként jelöli meg a várossá válással kapcsolatosan.
     Szepesi Gábor : A rendszerváltozás utáni várossá avatások Magyarországon.
                     Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 53-70. p.
62      Szepesi Gábor                                         TÉT XXII. évf. 2008   s2
Közismert, hogy a városi besorolás elvei országonként eltérnek, ám az Európai
Unióhoz tartozó legtöbb ország esetében valamilyen népességszámhoz (általában
2000 főhöz) kötik a városi rang megszerzését (Máthé 1994). A magyarországi vá-
rosokkal foglalkozó tanulmányok egy részében is megfigyelhet ő a kutatók részér ől
felmerülő olyan igény, hogy népességszámhoz kössék a városi rangot. Az 1970-es
években például felvet ődött egy 5 ezer fós alsó határ, ami az 1990-as évek végére
1500-2000 főre módosult (Zoltán 2002). Ugyanakkor a kutatók egy másik csoportja
önmagában nem tartja elégségesnek a népességszám alapján megszabott kritériumot,
mondván, a városban élők száma nem tükrözi azt, hogy az adott település rászol-
gált-e a várossá avatásra.
  Hazánkban a rendszerváltás el őtti évtizedekben városi rangot a 10-20 ezer fővel
rendelkező települések kaptak. 1990 után viszont ebben a tekintetben is jelent ős
változás következett be, hiszen amint az a 7. ábrán látható, a várossá váláshoz már
alacsonyabb népességszám is elegend őnek bizonyult, és ebben még a rendszerváltás
óta eltelt 16 év alatt is megfigyelhet ő enyhülés, olyannyira, hogy a 2005. évi város-
sá avatások alkalmával már egy alig 1000 fő s település, Pálháza is megkaphatta ezt
a rangot. Általában elmondható, hogy az alacsony számú, 2-3 ezer fós lakossággal
rendelkező települések az utóbbi 5-6 évben válhattak könnyebben várossá, bár már
az 1990-es évek elejér ől is van erre példa (ld. Balatonföldvár). Az alacsony népes-
ségszám mindenekel őtt olyan településeknél bizonyult hangsúlytalannak, amelyek
elő nyös földrajzi helyzettel rendelkeznek, különösen idegenforgalmi szempontból
(1d. Őriszentpéter, Zalakaros, Visegrád). Felt űnő, hogy ilyen települések elsősorban
az ország fejlettebb, nyugati felében találhatók, miközben az alföldi, „túl-
városodott" térségben továbbra is túlnyomórészt az 5 ezer fó feletti nagyfalvak vál-
tak várossá. Ha az ország egész területén ez utóbbi népességszám lett volna az alsó
határ, akkor 48-cal kevesebb városavatásra került volna sor a rendszerváltozás óta!
Az is figyelemre méltó, hogy a Budapest környéki agglomeráció települései is álta-
lában 5-10 ezer, s őt némelyik 15 ezer fó feletti népességgel jutott városi ranghoz.
Ugyan Érd sorsára egyik sem jutott — hiszen ez utóbbi település csak 1979-ben,
közel 40 ezer fő nyi lakossággal, mint Európa akkor legnépesebb községi jogállású
települése kapta meg a városi rangot —, ám így is szemmel látható kontraszt alakult
ki azokhoz a térségekhez képest, amelyekben 1-2000 fó elegend őnek bizonyult a
városi címhez. Az agglomerációs települések népességszámukat tekintve olyan fej-
lő dést produkáltak, hogy szinte „kikövetelték" maguknak a városi rangot.
         Szepesi Gábor : A rendszerváltozás utáni várossá avatások Magyarországon.
                         Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 53-70. p.

TÉT XXII. évf. 2008    s2                  A rendszerváltozás utáni várossá ...          63

                                     7. ÁBRA
                 Az új városok népessége a várossá válás évében
          (The Population of the New Cities in the Year They Became City)




                                                                         5000 alatt
                                                                         6001 • 10000
                                                                         10001 - 15000
                                                                   1111/ 15000 fblölt


Forrás: A Magyar Köztársaság helységnévtára (2007).
  A várossá avatásoknak köszönhet ően jelentősen módosult a kisvárosok aránya a
településhálózaton belül (3. táblázat). Ma a városi lakosság háromnegyede kisvá-
rosokban él, miközben a városi településeken belül a kisvárosok aránya közel 80%.
Ez tehát a városállomány elaprózódását eredményezi (Dövényi 2003).
                                  3. TÁBLÁZAT
          Hazánk városainak népességszám szerinti kategorizálása (2007)
            (The Categories of the Cities by the Number of Population)

             Kategória                 Uj város Régi város           Osszes város
 1 millió fó fölött                       0           1                   1
 100 000-1 000 000 fő                      0              8                  8
 20 000-100 000 fó                         1             53                 54
                10 000-20 000 fó          23             57                 80

 Kisvárosok     5 000-10 000 fő           59             36                 95
                2 000-5 000 fő            47              9                 56
                2000 fő alatt              4              0                 4
Forrás: A Magyar Köztársaság helységnévtára (2007).
     Szepesi Gábor : A rendszerváltozás utáni várossá avatások Magyarországon.
                     Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 53-70. p.
64     Szepesi Gábor                                           TÉT XXII. évf. 2008   s2
  A várossá váláshoz sokszor elegend ő alacsony népességszám miatt valamennyi új
város kisvárosként lépett a városi települések sorába. Ennek következtében a legnépe-
sebb vagy közepesen népes városok közé nem ékel ődött be egyetlen új városi telepü-
lés sem. A legfrissebb népesedési adatok azt mutatják, hogy mindössze egy város,
Gyál lakossága haladja meg a 20 ezer főt, ezzel pedig a népességszám alapján felállí-
tott listán az 56. helyet foglalja el hazánk városai között. Az els ő száz legnépesebb
város között mindössze tíz új városi települést fedezhetünk fel, a másik oldalról vi-
szont néhány olyan városunk is van, amelyik még a rendszerváltás el őtt szerezte meg
rangját, mégis a lista végén foglal helyett (pl. Fonyód, Rétság, Pétervására).
  Ha az új városi települések népesedési folyamatait vizsgáljuk várossá avatásuk óta
(8. ábra), meglehetősen heterogén kép alakul ki az ország területén.
                                     8. ÁBRA
                 Új városaink népesedési veszteségei és nyereségei
      (Increase and Decrease of the Population in the Latest Proclamed Cities)




Forrás: A Magyar Köztársaság helységnévtára (2007) alapján saját számítás.
  Alapvető tény, hogy városhálózatunk fejl ődése csökkenő népességű országban
zajlik. Mivel hazánk népessége az 1980-as évek eleje óta fogyatkozik, a városnö-
vekedés folyamata ezzel párhuzamosan megsz űnt, tehát a városrobbanás átadta a
helyét a városstagnálásnak, mindenekel őtt a népességszám tekintetében (Beluszky
2000). Sőt, az 1990-es években a városok népessége gyorsabban csökkent, mint az
egész országé, hiszen 1998-ban már csak az 1990. évi népesség 95,7%-a tartózko-
dott a városokban. Ezek az állítások azonban a városhálózat egészét általánosságban
érintik (és az utóbbi folyamatot mindenekel őtt két nagyváros, Budapest és Miskolc
         Szepesi Gábor : A rendszerváltozás utáni várossá avatások Magyarországon.
                         Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 53-70. p.

TÉT XXII. évf. 2008    s2                    A rendszerváltozás utáni várossá ...      65

népesedési veszteségei élénkítik), ha csak az új városokra koncentrálunk, akkor
sokkal árnyaltabb a kép.
  Az utóbbi évtizedekben Magyarország is eljutott az urbanizáció egy újabb szaka-
szába, nevezetesen az el ővárosi, kisvárosi, illetve a falusi térségek fejl ődési időszaká-
hoz, ami egyfajta dezurbanizációt indít el, f őként a közép- és nagyvárosokban (Becsei
2001). Ami azonban ez utóbbi városoknak veszteség, az az új kisvárosok szempontjá-
ból nyereség, így többek között az urbanizációs ciklusokban bekövetkez ő változások
is eredményezték azt, hogy az új városok több mint felében még mindig — bár néhol
csak minimális — népességgyarapodást figyelhetünk meg az utóbbi években. Azt is
meg kell jegyezni azonban, hogy az „ellenvárosodás" folyamata nem csupán a kisvá-
rosok népességét gyarapítja, hiszen a városi munkahelyek számának csökkenése, az
égbe szökő lakásárak és a magasabb megélhetési költségek miatt többen is a falvakba
(például a szülőfalujukba) költözést választották (Beluszky 2003).
  Ha a területi megoszlást figyeljük, megállapítható, hogy a népességgyarapodást mu-
tató új városok els ősorban a Közép-magyarországi régióban, illetve az Alföld (f őként
a Tiszántúl) területén helyezkednek el. Különösen markáns növekedési értékek fi-
gyelhetők meg a Budapest körüli agglomerációban; ez egyértelm űen az urbanizációs
folyamatok szuburbanizációvá való átalakulásával magyarázható. Mindennek kö-
szönhető, hogy Veresegyház népessége például a várossá váláshoz képest eltelt id ő
alatt több mint felével emelkedett, de lendületesen gyarapodott Pécel, Gyál és Göd
népessége is az agglomerációban. Ebbe a sorba ékel ődik be még Zalakaros is, ahol a
népességszám százalékos változása ugyan felt űnően magas (több mint húsz százalék),
ám volumenét tekintve (mintegy 300 fó) ez már korántsem annyira Idrívó. 3
  Ha a legnagyobb mérték ű népességcsökkenést produkáló új városokat nézzük,
nem rajzolódik ki egy olyan jól elhatárolható régió, ahonnan ilyen jelleg ű települé-
sek kerülnének ki. Ellenben felt űnő az országhatárok közelében elhelyezked ő vá-
rosok egy részénél a népesség fogyása, és sok a megyehatárokon fekv ő ilyen telepü-
lés is. Mindez arra utal, hogy a periférikus elhelyezkedés (legyen az bármilyen
megközelítésb ől az) nem kedvez a népességgyarapodásnak, az emberek els ősorban
a központi fekvés ű településeket választják lakóhelyüknek.
  A 3%-nál kisebb népességveszteségeket elszenved ő települések is szórtan helyez-
kednek el az országban, ám észrevehet ő, hogy ezek többsége a nagyfalvas, alföldi
régiókban fekszik, amelyek gazdasági fejlettségüket tekintve is le vannak maradva
az országos átlaghoz képest, tehát nem számítanak népességet vonzó régiónak ha-
zánk területén.
  Érdemes megvizsgálni a népességszámot alapvet ően befolyásoló két tényez ő, a
természetes szaporulat és a vándorlási különbözet alakulását új városainkban.
  Ha az előbbit nézzük, mindenekel őtt rögzítenünk kell, hogy ma Magyarország
egyetlen megyéjében sem figyelhetjük meg a születési és a halálozási ráta pozitív
mérlegét, azaz mindenütt a természetes fogyás jelensége érvényesül. Ugyanakkor
mégis vannak olyan települések, amelyek természetes szaporulatot tudnak felmutatni.
Ám ezek a települések els ősorban alacsony lakosságszámú, falusi települések, és
csak kevés a városi rangú. Ez utóbbiak között szinte kizárólag új városokat találha-
     Szepesi Gábor : A rendszerváltozás utáni várossá avatások Magyarországon.
                     Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 53-70. p.

66     Szepesi Gábor                                         TÉT XXII. évf. 2008   s2
tunk. Földrajzilag ezek els ő sorban a budapesti agglomerációban helyezkednek el
(Veresegyház, Fót, Gyál). A pozitív mérlegnek több összetev ője lehet, mindenek-
elő tt az, hogy a szuburbanizációval sok fiatal vagy középkorú pár költözött ki, ahol
még nagyobb a gyermekvállalási hajlandóság, és többek között azért is választották
a nagyváros közeli, ám mégis „vidéki" létet, hogy gyermekeiknek nyugodtabb, kel-
lemesebb kisvárosi mili őt tudjanak biztosítani.
  Az új városok közül kiemelkedik Hajdúhadház (8,7 ezrelék) és Téglás (3,3 ezre-
lék) magas természetes szaporulata. A Debrecen közeli két kisváros mindennek
köszönhető en dinamikus népességnövekedést mutat a rendszerváltás óta.
  Településeink többségében a halálozások száma meghaladja a születések számát.
Igaz ez az új városokra is, így a népességszám csökkenéséhez mindenekel őtt nem a
vándorlási veszteség, hanem a természetes fogyás járul hozzá. Magas értékeket
(például Balatonföldvár: -13%o, Sásd: -8,9%o) els ősorban a kis lélekszámú új város-
oknál tapasztalhatunk, ahol a volumenében egyébként a városok átlagához képest
nem feltűnő en nagy különbség is érzékenyen érinti a születések és a halálozások
egyenlegét.
  A természetes fogyás túlsúlya arra enged következtetni, hogy önmagában a várossá
válás általában nem indít el az ország egészére jellemz ő tendenciáknak ellentmondó
folyamatokat, azaz hiába lett város egy település, az nem eredményezte a születés-
szám emelkedését, dacára az esetlegesen jobb életkörülményeknek. Ebb ől követke-
ző en azt, hogy az új városok többségének népességszáma mégis gyarapszik, els ő-
sorban a másik tényez ő, a vándorlási különbözet vizsgálata magyarázza meg.
  A vándorlási mérleget tekintve már jóval több újonnan várossá nyilvánított tele-
pülés könyvelhet el aktívumot. Ez mindenekel őtt a népességszámot tekintve egyéb-
ként is növekvő értéket produkáló Budapest környéki agglomerációban figyelhet ő
meg. A jelenség a már több ízben is említett szuburbanizációval magyarázható.
  A szuburbanizáció jelensége a rendszerváltozás el őtt csupán nyomokban jelent
meg, és akkor is els ősorban a budapesti városrégióban (Dövényi 2003). Azóta azon-
ban jelentős változások zajlottak le, amelyek lehet ővé tették a Nyugat-Európában
már a II. világháború után elterjedt folyamat kibontakozását. Ezek közé tartozik a
lakásprivatizáció megjelenése, a lakásszerzést és birtoklást korlátozó intézkedések
feloldása, ami az alapját képezte a szuburbanizációnak: a nagyvárosi lakosok egy
része a korábban megszerzett lakását a piaci árnál magasabban értékesítette, majd
az ebb ő l származó profitból az agglomerációban egy jóval nagyobb és fajlagosan
olcsóbb lakást tudott vásárolni. További változást jelentett még az önkormányzati-
ság megjelenése is, melynek nyomán új energiák szabadultak fel, meger ősödött a
helyi politika, miközben elhalványult a központi irányítás szerepe. Ezek nyomán
kialakult a „települések versenye" a „sikeres" és „vesztes" városok között. Az el őb-
biek egyre növekvő gazdasági jelent őséggel bírnak, a veszteseknek viszont nincs
érdemi befolyásuk az új gazdasági tér kialakításában. Ahol sok a sikeres település,
az a régió lesz a nyertese a gazdasági tér kitöltésének (Enyedi 1996). Ez utóbbi cso-
portba lehet sorolni az agglomerációs települések jelent ős részét, ahol a „siker-
         Szepesi Gábor : A rendszerváltozás utáni várossá avatások Magyarországon.
                         Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 53-70. p.

TÉT XXII. évf. 2008   s2                   A rendszerváltozás utáni várossá ...      67

index" számításának alapját az mutatja, hogy a kiteleped ő népességen belül mekko-
ra a magas státuszú népesség aránya (Izsák 2003).
  A „sikerindex" egyben kifejezi azt is, hogy a szuburbanizációnak manapság már
nem csupán a mennyiségi, hanem a min őségi jellemzői is hangsúlyossá váltak. Ami
a mennyiségi jellemzőket illeti, először a budapesti agglomerációban t űnt fel a je-
lenség, méghozzá váratlanul és szinte robbanásszer űen. Amíg az 1980-as évekig
Budapest könyvelhetett el pozitív vándorlási egyenleget a környez ő települések
kárára, 1990 után szinte évr ől évre nőtt az agglomeráció vándorlási nyeresége a
fővárossal szemben, ami azt eredményezte, hogy Budapest napjainkban évi mintegy
15 ezer lakost veszít környékével szemben. Ennek, valamint a természetes fogyás-
nak köszönhetően Budapest népessége 2005-ben már 1,7 millió fő alá csökkent.
  A társadalmi összetétel tekintetében párhuzamot állíthatunk a magyar és a klasz-
szikus észak-amerikai és nyugat-európai szuburbanizáció között, hiszen hazánkban
is többnyire a jól szituált, magasan képzett középrétegek voltak a f őszereplői a ki-
költözéseknek, növelve ezáltal az érintett települések „sikerindexét". Ugyanakkor
az utóbbi évek lakásépítési konjunktúrájának köszönhet ően egyre több fiatal, az
átlagosnál jobb életkörülményeket teremteni képes házaspár választotta a nagyváros
közeli életmódot, tehát további csoportok járultak hozzá az új városok gyarapodá-
sához, egyben humán er őforrásainak emelkedéséhez.
  A magyarországi szuburbanizáció azonban rendelkezik egy olyan fontos aspek-
tussal, amely Nyugat-Európában kevéssé figyelhet ő meg. Ez pedig az ún. szegé-
nyek szuburbanizációja, melynek következtében a szegényebb rétegek olykor me-
nekülésszerűen vándoroltak ki a városokból, hiszen a drága városi életet az alacso-
nyabb jövedelműek egy része nem tudja megfizetni, ezért az olcsóbb megélhetést
biztosító vidéki térségekbe költözik (Dövényi 2003). Ugyanakkor az „olcsóság",
mint előny egyre kevesebb agglomerációs település sajátossága már, hiszen — fő-
ként a Budapest környéki, ahhoz közelebb fekv ő, az átlagosnál népesebb régi és új
városokban — az ingatlanárak mindinkább elérik a f őváros lakásárait.
  Ugyan a bevezetésben már felsoroltuk, hogy milyen tényez ők ösztönzik a várossá
fejlődést, a szuburbanizáció által érintett települések esetében azonban egyéb moti-
vációs tényez őket is figyelembe kell vennünk (Bajmócy 2002). Ezek közé tartozik
mindenekelőtt a nagyobb lakáshoz jutás igénye (amely az el őző bekezdésben emlí-
tettek miatt egyre kevésbé tűnik realitásnak), a családalapításhoz szükséges kedve-
zőbb feltételek megléte (ezzel magyarázható, hogy miért alakul ki természetes sza-
porulat a nagyvárosok környéki településeken), a természeti környezet, a leveg ő
tisztasága, a közbiztonság stb. Ugyan a fejlett infrastruktúra általában vonzza az
embereket, ám az agglomerációs új városok esetében ennek kiépítése hiányos,
ugyanakkor megállapítható, hogy az emberek az imént felsorolt ösztönz ő elemek
miatt képesek lemondani a kényelem bizonyos szintjér ől.
  A szuburbanizáció számos kedvező következménnyel jár az agglomerációs telepü-
léseket tekintve. Amellett, hogy az érintett települések gazdasági szempontból is fej-
lődést mutatnak, a társadalmi szerkezet is átalakul, méghozzá örvendetesen, hiszen
     Szepesi Gábor : A rendszerváltozás utáni várossá avatások Magyarországon.
                     Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 53-70. p.
68     Szepesi Gábor                                         TÉT XXII. évf. 2008   s2
 kedvezőbbé válik a korstruktúra, még magasabbá válik az ott él ők státusza, ezáltal
 növelik a vásárlóerőt és az önkormányzat bevételi forrásait a helyi adók révén.
   Ugyanakkor kedvez ő tlen elemnek vehetjük például a szegregációs tendenciák
 megindulását is. Egyes települések — különösen a lakóparkok számának ugrásszer ű
 növekedése miatt — még jobb helyzetbe kerülnek, ezáltal tovább élezik a társadalmi
 különbségeket, hiszen az ilyen települések els ősorban a jómódúakat vonzzák.
 Eközben a nagyváros szempontjából megindul egy rendkívül káros folyamat: a te-
hetősebb adófizet ő i réteg elvándorlásával elapadnak a bevételi forrásai, elszegénye-
 désnek indul, és esetleg eladósodhat. Amennyire kedvez ővé válik az új városok
társadalmi összetétele, olyannyira hátrányos helyzetbe kerülnek a nagyvárosok,
hiszen ott els ő sorban az alsóbb társadalmi réteghez tartozó, közép- vagy id ősebb
korú lakosság él, amelyik támogatásra szorulna, ám a bevételek csökkenése miatt a
nagyváros ennek biztosítására egyre kevésbé képes (Dövényi—Kovács 1999). To-
vábbi kedvező tlen jelenség még az új városokban a beépíthet ő területek arányának
csökkenése, illetve a telekárak gyors emelkedése, így gyakran el őfordul, hogy az
„ő slakosok" ellenségesen viszonyulnak az újonnan kitelepül őkhöz.
   Meg kell jegyezni, hogy Magyarországon az utóbbi években megjelent az urbani-
záció legújabb szakasza, az ún. poszt-szuburbanizáció, de ez csupán egy—két,
Budapest körüli agglomerációs település (mindenekel őtt Budaörs) sajátossága.
A folyamat lényege, hogy megkezd ődik a szuburbán téren belüli centrumképz ődés,
azaz kialakulnak a perifériák új centrumai azzal, hogy az ingázás jelent ősebbé válik
a szuburbán települések között, mint a magváros és a szuburbán régió települései
között (Izsák 2003).
   Ha az agglomerációk közötti területi különbségeket nézzük, a legmarkánsabb be-
vándorlási nyereségeket egyértelm űen Budapest környékén figyelhetjük meg. Ám
itt is árnyaltabb a kép, tekintve, hogy a legjobb mérleggel a nyugati (20%o körül), a
délnyugati (19,5%o) és a keleti (20,8%o) szektor rendelkezik. Új városokat vala-
mennyi szektorban találunk (Budakeszi, Tököl, Dunavarsány, Veresegyház, Fót,
Pécel), melyek mindegyike lendületes népességnövekedést mutatott az utóbbi évek-
ben. A többi agglomerációs térség már közel sem ekkora nyertese a szub-
urbanizációnak. Ezek közül kiemelkedik a Balaton körüli agglomeráció, amely sajá-
tos típust képvisel, hiszen nem egy-, hanem többközpontú, és hiányzik egy megha-
tározó, 100 ezer vagy akár 50 ezer f őnél több lakossal rendelkez ő városi település.
Figyelemre méltó még a nyugati határszéleinken lév ő kisebb agglomerációk beván-
dorlási nyeresége is. Ugyanakkor az Alföldön (Kecskemét és Szeged kivételével)
egyáltalán nem jellemz ő a szuburbanizáció nyomán a kisvárosokba történ ő gyors
bevándorlás.
  Azonban túlságosan egyoldalú képet festenénk, ha csak az agglomerációs telepü-
lések pozitív vándorlási egyenlegét tüntetnénk fel. Elszórtan ugyan, de az ország
különböző pontjain találhatunk még felt űnő en magas bevándorlási mutatóval ren-
delkező településeket. Ezek általában kedvez ő egyedi adottságokkal, illetve az ide-
genforgalom különféle vonzó tényez őivel rendelkező települések, többnyire a Du-
nántúlon (pl. Zalakaros: 22,4%0, Velence: 21,6%0).
             Szepesi Gábor : A rendszerváltozás utáni várossá avatások Magyarországon.
                             Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 53-70. p.

TÉT XXII. évf. 2008          s2                        A rendszerváltozás utáni várossá ...              69

  Az új városok közül viszonylag kevés sorolható a vándorlási veszteségekkel súj-
tott települések közé. Ilyen vidékeket találhatunk mindenekel őtt a depressziós alföldi
térségben, főleg Hajdú-Bihar és Békés megyében (pl. Dévaványa, Füzesgyarmat,
Létavértes), ahol az elvándorlás nem csupán megyén belüli elköltözést jelent, ha-
nem az ország fejlettebb régióiba való migrációt is. Még a legújabb városaink közé
felemelkedő Csorvás is passzívumot könyvelhet el a vándorlási egyenlegében.
  A negatív értékkel bíró települések másik csoportjába olyan településeket sorolha-
tunk, amelyek nem nyertesei, hanem vesztesei voltak a szuburbanizációs folyama-
toknak. Ezek els ősorban a nagyvárosok szűkebb-tágabb peremterületein elhelyez-
kedő, a centrumból kitelepül ő népesség számára kevésbé vonzó feltételeket kínálni
tudó települések (Szentl őrinc, Polgárdi), melyek lakosai a kisvárosi létet akár falusi
életmódra is hajlandóak lecserélni. Ilyen települések környékén éppen ezért azt le-
het megfigyelni, hogy a közeli falusi települések sokkal inkább vándorlási nyere-
ségnek örvendhetnek, mint a városok.
  Az imént felsorolt példák arra utalnak, hogy önmagában a várossá válás nem
mindenütt elegend ő ahhoz, hogy egy település meg tudja tartani népességét, külö-
nösen olyan esetekben nem, ha az adott város vagy térség nem tud kell ően vonzó
feltételeket nyújtani az ott él őknek.
  Összességében megállapítható, hogy a népességszám, mint a várossá válás krité-
riuma csak az ország egy meghatározott részén, különösen az alföldi régióban és a
budapesti agglomerációban számított hangsúlyosnak, más térségekben viszont, ahol
egyéb kritériumok váltak relevánssá (pl. az idegenforgalmi vagy egyéb kedvez ő
egyedi adottságok) kifejezetten lényegtelen tényez őnek minősült. Azt is meg kell
azonban jegyezni, hogy a szerény népességszám csak kevés városi funkció megte-
remtésére ad alkalmat, a népesebb települések a funkciókat tekintve komplexebb
képet tudnak kialakítani.
  A rendszerváltás nyomán létrejött új városok immár nem a népesség számával
emelkednek ki, hanem sokkal inkább hangsúlyos az a vonzáskörzet, amit kielégít ően
el kell látniuk (Rudl 2002).
  Ugyanakkor a várossá fejlődés az érintett települések többségénél kedvez ő folya-
matokat indított el a népességszám tekintetében, ám hozzá kell tenni, hogy mindezt
nem rohamos természetes szaporulatuknak köszönhetik, hanem más, sok esetben
(nagyobb) városi település rovására érték el.

                                                Jegyzetek

    Megjegyzendő, hogy a városfejlődés elősegítésére volt hivatott a válságtérségekben a Területfejlesztési
    Alap, amelyet az 1990-es években hoztak létre, ám kés őbb kiderült, hogy sem ez, sem az 1996-ban jó-
    váhagyott területfejlesztési koncepció nem tudta érdemben befolyásolni a területi folyamatokat
    (Beluszky 2000). Ugyanakkor potenciális anyagi el őnyt jelenthet még a pályázati úton megszerezhet ő
    támogatások elnyerése, illetve a várossá válás után betelepül ő vállalkozói (esetleges külföldi) t őke is.
2
    Az 1991-es évben ugyan 8 várossá nyilvánításra is sor került, ám mivel Hajdúhadház és Téglás, továb-
    bá Balatonboglár és Balatonlelle az addig összevont városok szétválásával jött létre, így a városok
    száma összességében nem nyolccal, hanem hattal n őtt, hiszen Hajdúhadháztéglás és Boglárlelle kike-
    rült a számításokból.
       Szepesi Gábor : A rendszerváltozás utáni várossá avatások Magyarországon.
                       Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 53-70. p.

70        Szepesi Gábor                                                             TÉT XXII. évf. 2008             s2
3
    A térképen külön kategóriát képeznek a változatlan népességszámú települések. Ezek magas aránya
    nem egyfajta „statisztikai csoda", hanem azok a települések tartoznak ide, amelyek a 2005-ös, esetleg
    a 2004-es évben váltak városokká, így a bázisérték és az aktuális népességszám értéke megegyezik.


                                                      Irodalom
Bajmócy P. (2002) A szuburbanizációt kiváltó okok a vidéki Magyarországon. — Abonyiné Palotás J.—
   Becsei J. Kovács Cs. (szerk.) A magyar társadalomföldrajzi kutatás gondolatvilága. Ipszilon Kiadó és
             —


   Pedagógiai Szolgáltató Kft., Szeged. 247 255. o.
                                                  -

Becsei J. (2001) Fejezetek az általános társadalmi földrajz tanulmányozásához. Egyetemi jegyzet (má-
   sodik rész). IPSZILON Kiadó és Pedagógiai Szolgáltató Kft., Budapest.
Beluszky P. (2000) Adalékok a városállomány 1990 utáni átalakulásához. — Horváth Gy.—Rechnitzer J.
   (szerk.) Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón. MTA Regionális Kutatások
  Központja, Pécs. 115-129. o.
Beluszky P. (2003) Magyarország településföldrajza. Általános rész. Dialóg Campus Kiadó, Budapest—Pécs.
Beluszky P.—Győ ri R. (1999) A magyarországi városhálózat és az EU-csatlakozás. — Tér és Társadalom.
   1-2.1-30. o.
CompLex CD Jogtár. (2008) CompLex Kiadó, Budapest.
Dövényi Z. (2003) Településrendszer. — Perczel Gy. (szerk.) Magyarország társadalmi gazdasági föld-   -

  rajza. Egyetemi tankönyv. Második, átdolgozott kiadás. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest. 521-562. o.
Dövényi Z.—Kovács Z. (1999) A szuburbanizáció térbeni-társadalmi jellemz ői Budapest környékén. —
  Földrajzi értesítő. 1 2.33 57. o.
                         -        -

Enyedi Gy. (1996) Regionális folyamatok Magyarországon az átmenet id őszakában. Hilscher Rezső
  Szociálpolitikai Egyesület, Budapest.
Izsák É. (2003) A városfejl ődés természeti és társadalmi tényez ői. Budapest környéke. Napvilág Kiadó,
  Budapest.
Kiss É. (1997) A várossá nyilvánítás problematikája és a várossá válás jelent ősége az önkormányzatok
  szemszögéből. — Földrajzi Értesítő. 3.456-481. o.
A Magyar Köztársaság Helységnévtára. (2007) Központi Statisztikai Hivatal, Budapest.
Magyar Statisztikai Évkönyv. (2006) Központi Statisztikai Hivatal, Budapest.
Máthé M. (1994) Kistérségi funkciók ellátása. Potenciális városok Gy őr-Moson-Sopron megyében.
                      5.39 41. o.
                              -                                                                         —Falu,város,régió.
Megyei statisztikai évkönyvek. (1990-2005). Központi Statisztikai Hivatal, Budapest.
Rudl J. (2002) Településközi kapcsolatok és az új kisváros. — Abonyiné Palotás J.—Becsei J.—Kovács Cs.
  (szerk.) A magyar társadalomföldrajzi kutatás gondolatvilága. Ipszilon Kiadó és Pedagógiai Szolgál-
  tató K11., Szeged. 269-278. o.
Szigeti E. (1997) Urbanizáció, városhálózat, várossá nyilvánítás. Területi Statisztika. 1.66-81. o.
                                                                           —

Zoltán Z. (2002) A magyar kisváros-hálózat kiterjedése az 1990-es évtizedben I. — Comitatus. 11-12.
  142-151. o.


       THE CITY-PROCLAMATIONS IN HUNGARY AFTER THE
                      SYSTEM-CHANGE

                                               GÁBOR SZEPESI

  The article deals with the methods and the history of the city-proclamations after 1990. The
system-change in Hungary was a turning point in the process of the urbanisation. After 1990 the
number of cities and the percentage of the urban population rose rapidly. In 1999 a new law was
enforced which specified the conditions of becoming a city. But the regional distribution of the
new cities is very inequal. A lot of settlement became city in the environs of Budapest, while
there are some counties in Hungary, where the number of cities is constant since 1990. The
process of the sub-urbanisation is quite different from West-Europe in Hungary.