Tér és Társadalom 3. évf. 1989/1. 86-96. p.
MÚLTUNK
HAJDÚ ZOLTÁN:
AZ ELS Ő „SZOCIALISTA" TELEPÜLESHÁLÓZAT-FEJLESZTÉSI
KONCEPCIÓ FORMÁLÓDÁSA MAGYARORSZÁGON (1949-1951)
I. Bevezetés
A településpolitika és településfejlesztés látszólag távol áll a hatalmi küzdelmekt ő l, a di-
rekt nagypolitikai folyamatoktól, valójában azonban a gazdasági, társadalmi, politikai változások
egyik alapvet ő konzekvenciájaként, illetve térbeli szintéziseként jelenik meg.
A felszabadulástól kezdve a közigazgatási területbeosztás reformjának kérdése a hatalmi,
politikai küzdelem gyújtópontjába került, minden párt a maga hatalmi törekvésének és jöv ő képé-
nek megfelel ő en foglalt állást, 1 tudományos viták zajlottak, területi alternatívák születtek. 3
A fordulat évétöl kezdve a közigazgatási területszervezés és a településhálózat kölcsönha-
tásának problematikája, a gazdaság és a településhálózat egymásra hatásának rendszere, az új poli-
tikai-hatalmi viszonyok és a településhálózat átalakításának összefüggései kerültek el ő térbe.
Az 1949-es Alkotmány rögzítette az új, szocialista gazdasági, társadalmi, politikai viszo-
nyokat, a tanácsrendszer bevezetésével eld ő ltek a közigazgatási reform dilemmái. Az els ő ötéves terv
el ő készítése élesen felvetette a területi fejl ő dés és fejlesztés, az új, átfogó településpolitika kidolgo-
zásának szükségességét.
A gyakorlati igények kielégítésére szervezték meg a Területrendezési Intézetet. 4 A TER-
INT-re hárult a területi politikai döntések tudományos megalapozása, a „szocialista település- és
területpolitika" kidolgozása.
A területi és településpolitikai döntések és mechanizmusok feltárása hozzájárulhat a gaz-
dasági, társadalmi, politikai makrofolyamatok megértéséhez, az ún. „50-es évek" finomszerkezeté-
nek és belső sajátosságainak megismeréséhez is.
i I Az új, szocialista településpolitika ideológiai alapjai
A politikai beszédekben, a településtudományi irodalomban és a publicisztikában 1949-
t ő l egyre gyakrabban fogalmazódott meg, hogy a „... feudálkapitalista településhálózat nem elégíti
ki a szocialista épít ő munka igényeit." A magyar településhálózat magán viseli a tervszer ű tlen, spon-
tán fejl ő dés következményeit. A szocializmus építésének id ő szakában a településhálózat fejl ő dését
is tudatosan kell irányítani, tervezni. A szocialista gazdasági, társadalmi, politikai rendszer a saját
igényei és értékei alapján átformálja az örökölt, korszer ű tlen településhálózatot, új, szocialista vá-
ros- és faluhálózatot hozott létre.
A „szocialista magyar településtudomány" és településfejlesztési politika kialakulása — a
korszak felfogása szerint — csak a marxizmus klasszikusai (Marx, Engels, Lenin, Sztálin) település-
sel, településtudománnyal kapcsolatos megállapításai, Rákosi Mátyás iránymutatása, valamint a szo-
cialista építés Szovjetunióbeli gyakorlatának átvételével mehetett végbe.
Az ideológiai alapok szempontjából lényeges, hogy Marx, Engels, Lenin társadalmi és te-
rületi munkamegosztással kapcsolatos munkásságát, a város—falu történetileg változó kapcsolatáról
vallott felfogását leegyszer ű sítve, Sztálin által vulgarizált formában tekintették kiinduló pontnak.
Hajdú Zoltán:
Az első „szocialista” településhálózat-fejlesztési koncepció formálódása Magyarországon (1949–1951).
Tér és Társadalom, 3. 1989. 1. 86–96. p.
87
A szaktudományi elemzésekben akkor nélkülözhetetlen „idézetindítás"-ok — a szöveg-
összefüggésekb ő l gyakran egyoldalúan kiragadva — azt voltak hivatottak bizonyítani, hogy a klasz-
szikusok szerint „... az els ő nagy munkamegosztás, a város és a falu elkülönülése, évezredekig tartó
elbutulásra ítélte a falusi népességet...", s „A burzsoázia a falut a város uralma alá hajtotta", a ka-
pitalizmus id ő szakában a falu alávetett, kizsákmányolt helyzetbe került, a város—falu ellentét anta-
gonisztikus a kapitalizmusban, a parasztság ennek következtében is fejletlen, buta, korszer ű tlen is-
meretekkel, termelési kultúrával rendelkez ő tömeg.
A szocializmus építésének nélkülözhetetlen el ő feltétele: „a város és a falu közötti ellen-
tét megszüntetése". A szocializmus viszonyai között a mez őgazdaság és az ipar között új kapcsola-
tok alakulnak ki. A tudományos tudatos alkalmazása és a kollektív munka kombinációja alapján
egyesíteni kell az ipart és a mez őgazdaságot, az emberiség egyidejű új települési módja mellett. Ez
az új települési mód megszünteti majd a falvak elhanyagolt, a külvilágtól elszigetelt, elvadult hely-
zetét, ugyanúgy, mint az óriási embertömegnek a nagyvárosokban való természetellenes összezsúfo-
lódását.
A város—falu ellentét megszüntetése, „a város és a falu egybeolvadása" több úton mehet
végbe. A legjárhatóbb út a nagyvárosok nyomorának a felszámolása és további növekedésük korlá-
tozása, s a falvak egy részének gyorsütem ű fejlesztése, városi színtre való „felemelése".
A falupolitika közvetlen ideológiai alapját Sztálin munkássága jelentette. Különösen az
1928-1929-ben mondott beszédei, illetve írásai képezték a szemléleti alapot: „... nem lehet a szo-
cializmust csak az iparban építeni, a mez őgazdaságot pedig a spontán fejl ő dés kényére-kedvére
bízni, abból indulva ki, hogy a falu majd „magától" követi a várost." 5 A parasztság, helyzete sze-
rint nem szocialista. A kisüzemi mez őgazdaság állandóan és tömegméretekben szüli a kapitalizmust
és a burzsoáziát. Sztálin az ún. „automatizmus" vitában 1929-ben elutasította azt a felfogást, hogy
a falu, a kisparaszti gazdaság — éppen úgy mint a kapitalizmus id őszakában — automatikusan követ-
heti, követné a szocialista várost, s átalakulna magától a szocialista város képére.
Sztálin összegz ő következtetése: „A szocialista város nem tudja másképpen magával
vonni a kisparaszti falut, csak ha a kolhozokat és szovhozokat meghonosítja a falun és a falut új,
szocialista módon átformálja." 6
Rákosi Mátyás 1949. augusztus 20-i kecskeméti beszédében kijelentette: „Mi nemcsak a
város, hanem a falu dolgozó népének életszínvonalát is fel akarjuk emelni. A mi célunk az, hogy ne
csak a városban, de a falun is a dolgozó ember részesüljön a kultúra minden áldásában: a háza le-
gyen egészséges, emberhez méltó, legyen benne villany, vízvezeték. A gyermekei járhassanak közép-
iskolába vagy az egyetemre. Ha beteg, kapjon jó orvost, ha a felesége szül, álljon rendelkezésére kli-
nika vagy szül ő otthon. Olvasson könyvet, újságot, hallgasson rádiót, legyen a falunak mozija — áll-
jon a dolgozó paraszt rendelkezésére mindaz a gép, amely megkönnyíti a munkát és növeli a munka
eredményét. Egyszóval: t ű njön el lassanként a város és falu közötti különbség. Ilyen falut és ilyen
dolgozó parasztságot akar a népi demokrácia. De mindenki tudja, hogy a mai termelési módszerek-
kel az öt-, tíz-, tizenöt holdas parcellákon ezt a kultúrát, ezt az életszínvonalat megvalósítani nem
lehet: ezt csak közös összefogással, szövetkezéssel, kölcsönös segítéssel lehet." 7
A ötéves terv falura vonatkozó részét kiemelten fontosnak tartotta Rákosi: „Az ötéves
terv 1250 községet fog bekapcsolni a villanyhálózatba és ezzel másfélmillió lakást fog villannyal
ellátni. Minden faluba bevezetjük a telefont." ° A falufejlesztés ígérete és a kollektivizálás sürgetése
egyre inkább egybekapcsolódott.
Összességében azt mondhatjuk, hogy az ideológiai és politikai környezet direkt módon
meghatározta a településpolitika és településfejlesztés céljait, a településfejlesztést egybekapcsolta
a gazdaság és társadalom átalakításával.
III. A települések „osztályba sorolása"
A korszak felfogása szerint a településhálózat fejlesztésének, szocialista átalakításának és
megújításának legfőbb eszköze a tervszerű szocialista iparosítás. A szocialista iparosítás révén egy-
részt új, szocialista városok jönnek létre, másrészt a tervszer ű , tudatos szocialista iparosítás átfor-
málja az „örökölt" városok gazdasági alapjait és társadalmi szerkezetét.
Hajdú Zoltán:
Az első „szocialista” településhálózat-fejlesztési koncepció formálódása Magyarországon (1949–1951).
88 Tér és Társadalom, 3. 1989. 1. 86–96. p.
A szocializmus építésének viszonyai között a falu és a falusi településhálózat is új hely-
zetbe kerül. A falusi térségekben a mez ő gazdaság szocialista átszervezésével megsz ű nik a hagyomá-
nyos falu létalapja, a kisüzemi mez őgazdaság. A nagyüzemi, szocialista mez őgazdaság új települési
rendet kíván, s ez az új települési rend csak tervszer ű beavatkozással alakítható ki.
A 609/31/1950. N. T. sz. határozat „A területrendezés és a beruházások tervszer ű elhe-
lyezésének biztosításáról" 9 kimondja, hogy a város- és községrendezési tervek alapjául az ország-
és tájrendezési (regionális) terveknek kellene szolgálnia, de ilyen tervek nem készültek. A város és
községrendezés szabályozásával egyidej ű leg a Népgazdasági Tanács rögzíteni kívánja a regionális
tervek készítésének és jóváhagyásának rendszerét is.
A Népgazdasági Tanács elrendeli, hogy:
a) A regionális terveket a gazdaságilag összefügg ő , általában egy megye határát meghaladó területek-
re (tájegységekre kell készíteni;
b) A regionális tervek gazdsági és m ű szaki jelleg ű tervbő l állanak;
c) A regionális tervek készítése központi feladat: az Országos Tervhivatal készíti a Területrendezési
Intézet útján, az illetékes minisztériumok és egyéb szervek bevonásával;
d) A regionális terveket az ötéves terv adatai, valamint a tervid ő szakot meghaladó perspektív szem-
pontok alapján a fejlesztési tervek (villamosítási, útépítési, fásítási stb.) adatainak felhasználásával
kell készíteni.
A Népgazdasági Tanács meghatározza, hogy minden város és község dolgoztassa ki a vá-
ros-, illető leg községrendezési tervét.
A területfejlesztés két összetev ő jét intézményileg elkülönítik, a gazdasági tervezés irányí-
tása az Országos Tervhivatal, a m ű szaki tervezésé pedig az Építésügyi Minisztérium lett.
A Népgazdasági Tanács határozata kimondta, hogy a városokat és községeket a város-
(község-) rendezés szempontjából három osztályba kell sorolni. (Tehát az osztályba sorolás kezdet-
ben mint a rendezési terv háttérkategóriája jelent meg.) A városok és községek rendezési tervek
szempontjából való osztályokba sorolására az alábbi elveket állapította meg:
Az I. osztályba azokat a településeket (városokat, községeket) kell felvenni, amelyeket
már az ötéves tervid őszakban átlagon felül kell fejleszteni, valamint azokat, amelyeknek területén
nagyobb ipari vagy egyéb nagy beruházásokat kell teljesíteni.
A II. osztályba kell sorolni azokat a településeket, amelyeknek városias fejlődését bizto-
sítani kell, de országos átlagon felül általában nem fejl ő dnek. Ezeknek a területén olyan intézmé-
nyeket kell elhelyezni, amelyek nemcsak a helyi, hanem a környék (vonzási körzet) szükségleteit
is kielégítik.
A III. osztályba kell sorolni az egyéb településeket. Ezek egyrészt olyan falusias jelleg ű
települések, amelyek a helyi szükségleteknek kielégítésére falusias jelleggel továbbra is fejleszthe-
tő k, másrészt olyanok, amelyeknek területén rossz gazdasági és területi adottságaik miatt a jelen
tervidőszak során (tehát ez a határozat eredend ő en csak egy tervid ő szakban gondolkodott) beruhá-
zást engedélyezni csak kivételesen és csak az elkerülhetetlenül szükséges mértékben lehet.
A városok és községek osztályba sorolása a fenti irányelvek alapján az O. T. feladata,
jóváhagyásra a Népgazdasági Tanács elé kell terjeszteni.
A Népködtársaság Elnöki Tanácsának 1951. évi 1. sz. törvényerej ű rendelete a város- és
községrendezésr ő l alapvet ő en a Népgazdasági Tanács határozatát ismétli meg, illetve egyes helye-
ken részletezi, majd a végrehajtásáról „Az építésügyi miniszternek és az Országos Tervhivatal elnö-
kének 3.611-59/1951. (VI. 29.1 É. M. számú rendelete a város- és községrendezésr ő l szóló 1951. évi
1. számú törvényerej ű rendelet egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról" 11 intézkedett.
A TE R INT-ben el ő ször az I. osztályú települések körének megállapítására irányuló kuta-
tások kezd ő dtek meg. A TE R INT 1950. szeptember 14-én tartott kollégiumán tárgyalták meg Ma-
gyarország városhálózata ki- és átalakításának kérdéseit, a magyar települések osztályba sorolásával
kapcsolatos feladatokat. A M ű szaki Egyetem Városépítési Tanszéke területrendez ési tudományos
munkacsoportja kapott megbízást az ezzel kapcsolatos elvi munkák elkészítésére. 12
A megalapozó, elvi jelent őségű nek ítélt tanulmány egy hónap alatt elkészült. Feltárták a
népesség, a bányászat és energiatermelés, az ipar, a mez ő gazdaság, a közlekedés, a közm ű ellátott-
ság, a szociális és kulturális viszonyok, a kereskededelem és az igazgatási szervezet területi- és köz-
pontrendszerét. Értékelték az 1950-es városhálózat jellegét és fejlettségét, majd kidolgozták és jel-
Hajdú Zoltán:
Az első „szocialista” településhálózat-fejlesztési koncepció formálódása Magyarországon (1949–1951).
Tér és Társadalom, 3. 1989. 1. 86–96. p.
89
lemezték Magyarország funkcionális városhálózatát, és értékelték a városok jöv ő beni szerepét, fej-
lesztésük irányait és fejlesztési szükségleteit.
Az 1950-es városhálózat a 9 vizsgált, feltérképezett f őcsoport alapján a következ ő képpen
került összegzésre: 1 országos központ, 5 nagyváros (nagytáj jelleg ű központ ► , 19 középváros (kö-
zéptáj jelleg ű központ ► , 45 kisváros (kistáj jelleg ű központ). Ezek mellett a minden tekintetben vá-
rosnak számító települések mellett 24 központ hiányos kistáji szerepkört töltött be, 33 település
valamilyen jelleg ű kistáj szint ű központi szerepkörökkel rendelkezett, 57 településben megjelent a
központi jelleg valamilyen szinten, 91 település pedig legalább 1 kistáji szint ű szerepkörrel rendel-
kezett. Összességében úgy értékelték, hogy 275 település töltött be valamilyen központi funkciót
1950-ben.
Az ország új városhálózatát alapvet ő en a közigazgatási jelleg ű feladatok figyelembe véte-
lével tervezték: 1 országos jelent őségű központ (Budapest), 5 nagyváros (nagytáj centrumok: Deb-
recen, Gy ő r, Miskolc, Pécs, Szeged ► , 21 középváros (középtáj centrumok), 103 kisváros (kistáj
centrumok).
Az elvi, megalapozó tanulmányt fenntartásokkal fogadták a TER INT-ben, mivel foga-
lomhasználatában er ő sen köt ő dött „a burzsoá településtudományhoz".
Hasonló fenntartásokkal tekintettek az Államtudományi Intézet városhálózat-fejlesztési
koncepciójára is, 13 pedig a két intézet között elég szoros személyi és munkakapcsolatok voltak.
1950 ő szét ő l a TER INT legfő bb kutatási feladatának a települések osztályba sorolása
számított, erre a munkára csoportosították át az er ő ket, hisz 1950. október 15-ig ki kellett dol-
gozni a községek „fejlesztés szempontjából való csoportosítását".
Ekkor a községeket 3 kategóriába sorolták: a) fontos község, b) csak az országos átlagon
fejlesztendő község, c) nem fejlesztend ő község.
A BM 5203-2/1950. II. 8. sz. alatt 1950. augusztus 29-én kibocsátotta azt a körlevelet,
amelyben felhívta a megyei tanácsok vb elnökeit, hogy a települések osztályba sorolásával kapcso-
latos munkálatokra bizalmas jelleggel készüljenek fel, a helyszíni vizsgálatokat végz ő TE R INT dol-
gozóinak adják meg a szükséges felvilágosításokat.
A TER INT igazgatója — akkor Telegdi Sándor — 1950. szeptemberi, megyei elnökökhöz
írt körlevelében ehhez még hozzáteszi: „A javaslat nem azonnali programot tartalmaz, hanem
hosszú távú munka, amely az egyes települések fejlesztését olyan módon kívánja fokozni, illetve
korlátozni, hogy a megye területére vonatkoztatva egészséges, szocialista város- és községhálózat ki-
alakulásához vezessen."
Tehát a munka érdemi megindulásakor módosul a felfogás, már nemcsak az I. ötéves terv
fejlesztési lehetőségeiben gondolkodnak.
1951. február 14-re elkészült a városok és a községek osztályba sorolásának alternatíváa
(1. táblázat). Az I. osztályú települések országos, a II. osztályba soroltak területi jelent ő ségű ek.
A Ill. osztályú települések kategóriatartalma a következ ő képpen alakult: III/A: olyan települések,
amelyek a helyi szükségletek kielégítésére továbbra is önállóan, a kategórián belül korlátlanul fej-
leszthet ő k. I I I/B: olyan települések, amelyek a kategórián belül korlátoltan, csak egy másik, közel
fekv ő településsel együttesen fejleszthet ő k, a két település fokozatosan egyesül. III/C: települése-
ken az I. ötéves tervben beruházás csak kivételesen engedélyezhet ő . A helyi jelentő ségű beruházá-
sok közül csak a termelés érdekeit közvetlenül szolgáló és az ott él ő lakosság elemi életszükségleteit
kielégítő beruházásokat szabad telepíteni (beköt ő út, kútfúrás, általános iskola, távbeszél ő és vil-
lanyszolgáltatás ► .
„A C csoportba sorolt települések területére építési engedélyt lakóépületekre kiadni nem
szabad. A jelentkez ő építkezési szándékot — kell ő politikai felvilágosítás útján — a felé az A) cso-
portba sorolt település felé kell irányítani, amelyhez a település kapcsolódik" — mondja a tervezet.
A tervek indoklásakor megfogalmazzák, hogy „... a meglev ő települések fejlesztését oly
módon kell irányítani, illetve korlátozni, hogy egy új, a szocialista termelés érdekeinek megfelel ő
községhálózat kialakulásához vezessen." A cél eléréséhez az eszközöket koncentrálni kell, ezért a
„... C csoportba soroltuk azokat a községeket, amelyek lélekszámuknál, gazdasági helyzetüknél,
közlekedési adottságaiknál, területi elhelyezkedésüknél fogva nem illeszthet ő k bele a kialakítandó
szocialista községhálózatba és ezért nem is fejleszthet ő k."
Hajdú Zoltán:
Az első „szocialista” településhálózat-fejlesztési koncepció formálódása Magyarországon (1949–1951).
Tér és Társadalom, 3. 1989. 1. 86–96. p.
90
1. táblázat
A községek és a városok osztályba sorolásának tervezete
1951. február 14.
1. változat II. változat
Községek és városok 3223 3223
Kijelölt tanyaközpontok 109 109
Települések összesen 3332 3332
Ebb ől
I. osztályú 76 76
II. osztályú 66 66
III/A. 1883 1477
II I/B. 283 283
III/C. 915 1322
Létesítend ő új község 109 79
Megszüntetend ő tanyaközpont — 30
Fejlesztend ő összesen 2135 1697
Nem fejlesztend ő összesen 1197 1635
A két változat a II I/8 és a III/C kategória tekintetében különbözött. Az I. változatban
a C kategóriába csak azokat a településeket sorolták, amelyek lélekszámuknál, mez ő gazdasági terü-
letük csekély voltánál, elszigeteltségüknél, forgalmi helyzetüknél, a beépítés lehetetlenségénél, köz-
intézményekkel való ellátottságánál fogva nem fejlesztend ő k. A II. változatban az els ő variáns fej-
leszthet ő nek ítélt községei közül azokat, amelyek lélekszámuknál fogva (2-4000) egyébként fej-
leszthet ő k volnának, a C csoportba sorolták.
A tervet értékelve megállapítják „... következetesen végrehajtottuk a községhálózat meg-
felel ő ritkitását, azaz a megkívánt községhatár nagyságának biztosítása céljából a községek egymás
közötti távolsága általában 6-9 km-ig terjed." A II. változatban a tanyaközpontokat is felülvizsgál-
ták.
A TERINT a II. változatot javasolja tárgyalási alapként elfogadni. Ugy ítélték meg, hogy
a „tervszer ű községritkitás" szolgálja a szocialista faluhálózat kialakítását, ezért a bels ő elemzések-
ben az 1635 községet, mint távlatilag fizikailag is megszüntetend őt kezelik.
A II. osztályba sorolt községek és városok listáját el ő zetesen egyeztették a Belügyminisz-
térium Területszervezési Osztályával. A II. osztályú települések köre azonos lett a perspektivikusan
is megmaradó járási székhelyekkel.
A tanyaközpontok fejlesztésének lehet ő ségeit és a központok névsorát a Tanyai Tanács-
csal egyeztették, s a községek kategóriába sorolásakor figyelembe vették a Földm ű velésügyi Minisz-
térium gépállomásokkal kapcsolatos terveit is.
A Népgazdasági Tanács az I. osztályú településekkel foglalkozott els ő sorban. Alapvet ő en
elfogadta a TER INT javaslatát, de kisebb módosításokat hajtott végre (pl. Gyulát a II. osztályba he-
lyezte). Határozatában 14 Budapestet és Miskolcot az osztályba sorolás alól kiemelte, osztályon fe-
lüli várossá nyilvánította őket, és ezzel ezekre a városokra eltér ő intézkedések lehet ő ségét biztosí-
totta. I. osztályba sorolta Bács-Kiskunból Baja, Kalocsa, Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Kiskunha-
las; Baranyából Komló, Mohács, Pécs; Békésb ől Békéscsaba, Orosháza; Borsod-Abaúj-Zemlén me-
gyéb ől Kazincbarcika, Mez ő kövesd, Ózd, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szerencs; Csongrádból Hód-
mez ő váráshely, Szeged, Szentes; Fejérb ől Bodajk, Dunapentele, Székesfehérvár; Győr-Sopron me-
gyéből Gy ő r, Mosonmagyaróvár, Sopron; Hajdú-Biharból Berettyóújfalu, Debrecen, Hajdúnánás,
Hajdú Zoltán:
Az első „szocialista” településhálózat-fejlesztési koncepció formálódása Magyarországon (1949–1951).
Tér és Társadalom, 3. 1989. 1. 86–96. p.
91
Hajdúszoboszló; Hevesb ől Eger, Füzesabony, Gyöngyös, Hatvas, Kál-Kápolna—Kompolt, L ő rinci;
Komáromból Esztergom — Dorog, Komárom, Oroszlány, Tatabánya; Nógrádból Balassagyarmat,
Pásztó, Salgótarján; Pestből Cegléd, Gödöll ő , Szigetszentmiklós, Vác; Somogyból Kaposvár, Siófok;
Szabolcs-Szatmárból Kisvárda, Mátészalka, Nyíregyháza, Rakamaz, Vásárosnamény, Záhony;
Szolnokból Jászberény, Karcag, Mez ő túr, Szolnok, Túrkeve; Tolnából Dombóvár, Szekszárd; Vas-
ból Szombathely, Celldömölk; Veszprémből Ajka, Keszthely, Pápa, Várpalota, Veszprém, Zirc;
Zalából Nagykanizsa, Zalaegerszeg településeket. 71 település, illetve településegyüttes került így az
I. osztályba.
Az I. osztályba sorolt települések mind nagyságrendjüket, mind pedig fejlettségüket te-
kintve jelentő s különbségeket mutatnak. Néhány település I. osztályba sorolása csak az ötéves tervi
iparfejlesztési elképzelésekkel együtt érthet ő meg (Bodajk, Komló, Kazincbarcika, Dunapentele,
Kál-Kápolna—Kompolt, L ő rinci, Oroszlány, Pásztó, Szigetszentmiklós, Rakamaz, Záhony, Ajka,
Várpalota).
A határozat kimondta:
1. az első ötéves tervben lehetőleg ezeket a településeket kell iparosítani. Ezért országos
jelent őségű ipari beruházásokat általában ezek területére kell telepíteni, kivéve, ha a beruházási lé-
tesítményt a meglév ő üzemekkel kiegészítend ő szoros kooperáció, vagy természeti-gazdasági adott-
ságok (pl. bányakincsek, energiaforrás kiaknázása) a telepítést helyhez kötik. Az országos jelent ő -
ség ű közlekedési beruházásokat úgy kell telepíteni, hogy azok els ő sorban az 1. osztályba sorolt te-
lepülések egymás közötti közlekedési hálózatának kiépítését eredményezzék.
2. Az iparosítás eredményeként ezeken a településeken meger ősödik, illetőleg kialakul a
nagyüzemi ipari munkásság. Ezért az első ötéves tervidő szakban az országos jelent őség ű kommuná-
lis beruházások els ő sorban az I. osztályba sorolt települések városias kialakítását és fejlesztését kell
hogy szolgálják. Ennek érdekében országos jelent ő ségű szociális és kulturális beruházásokat els ő sor-
ban ezekben a városokban (községekben) kell telepíteni (egyetem, f ő iskola, technikum, kórház,
rendel ő intézet, áruház stb.); új közm ű hálózat kiépítését szolgáló beruházásokat (vízvezeték, csa-
tornahálózat) els ő sorban az I. osztályba sorolt városokban, községekben kell végezni; az egyes szak-
tárcáknak a jelent ős beruházások (gimnáziumok, kollégiumok stb.) telepítésénél ezeket a városokat
és községeket kell figyelembe venniük.
Ezt a fejlesztési politikát a munkásosztály, illetve a munkásvárosok favorizálása jellemzi,
lényegét tekintve városcentrikus, a települések körét tekintve centralizáltan decentralizált.
1951 májusában az Országos Tervhivatal elnöke a települések osztályba sorolásának me-
gyei tervezetét véleményezésre megküldte minden megyei pártbizottságnak és megyei tanácsnak.
Hat megye (Baranya, Tolna, Szolnok, Szabolcs, Pest, Hajdú) a tervezettel teljes mértékben egyet-
értett, 13 megye tett észrevételeket. A 3223 város és község közül a megyei pártbizottságok és
tanácsok mindössze 74 város, illetve község besorolására nézve tette megjegyzést.
Békés megyében mind a pártbizottság, mind pedig a megyei tanács ellenvetéseket tett.
A megyei pártbizottság szerint Gyula az I. osztályú települések közé tartozik. Bíró Béla, a TE R INT
akkori igazgatója kifejtette „Gyula várost els ő tervezetünkben az I. osztályú települések közé sorol-
tuk. Azonban a Népgazdasági Tanács az I. osztályú települések jegyzékér ő l hozott határozatával
Gyula várost törölte azért, mert Békéscsabához túl közel fekszik, így esetleges nagyobb arányú
fejlesztése Békéscsaba fejl ő dését hátráltatná és gátolná, pedig a politikai hangsúly Békéscsabán van.
Ezenkívül Gyula város közvetlenül az országhatár mentén fekszik, és így hatásterülete csak félkör
alakú." A tanácsi vezetés megítélése szerint Szeghalom, Tótkomlós, Mez ő berény és Sarkad nem a
III., hanem a I I. településkörbe való.
A Bács-Kiskun megyei Pártbizottság a II. osztályú települések közé sorolt Bácsalmást
nem tartja fejlesztésre alkalmasnak, mivel a határtól mindössze 9-10 km-re fekszik. Helyette János-
halmát javasolja a II. osztályba. A megyei tanács Tiszakécskét és Jánoshalmát a II. osztályba sze-
retné soroltatni.
A Csongrád megyei Tanács Csongrád várost a II. osztályú települések csoportjába java-
solja. Telegdi Sándor, a TER INT igazgatóhelyettese szerint nem indokolt Csongrád „felemelése - ,
mert közel van Szenteshez, Kistelekhez, Kiskunfélegyházához. Ez a magyarázat nem győ zte meg a
megyei tanácsot, „átsorolási igényét" a TE R INT-tel szemben fenntartotta, az O. T. elnökéhez for-
dult.
Hajdú Zoltán:
Az első „szocialista” településhálózat-fejlesztési koncepció formálódása Magyarországon (1949–1951).
Tér és Társadalom, 3. 1989. 1. 86–96. p.
92
Vas megye magyarázatot kért: „... rövid indoklását is kérjük annak, hogy egyes községek
miért éppen abba a kategóriába kerültek, amelybe az Intézet sorolta ő ket. Igy pl. K ő szeg város a
III. kategóriába, Celldömölk az I-be stb."
Somogy megye Fonyódot az I. osztályba kívánta soroltatni, de ezt az igényt a TER INT
elutasította.
Nógrád megye Jobbágyit a II. osztályba ajánlotta, a javaslatot elutasították.
Heves megye Hevest a II. osztályba kéri beosztani. A TER INT elvetette a javaslatot azzal,
hogy Kál-Kápolna—Kompolt országos jelent ő ség ű ipari fejlesztésre kijelölt helyt, s közel van Jász-
apáti is.
Gy ő r megye Páli, Várbalog, Pet ő háza, Balf községek besorolásának módosítását kérte.
Fejér megye Adony, Ercsi, Mór II. osztályba osztását kérte. Bíró Béla igazgató válaszleve-
lében kifejtette, hogy Adony, Mór és Ercsi átsorolása nem indokolt. Adony jelent ő sége csökken,
épül Dunapentele „... és a járási székhely is természetesen ide fog áttolódni." Mórtól 5 km-re Bo-
dajk községben új szocialista bányaváros kialakítása indult meg. A járási székhely is ide fog átke-
rülni. A megyei tanács: „... az Önök válaszlevele világosan megmutatta a fejl ő dés perspektíváit,
amirő l mi akkor még nem tudtunk, és így a besorolással kapcsolatos észrevételeinkhez nem ragasz-
kodtunk, hanem az Önök perspektivikus magyarázatát, illetve megvilágítását elfogadjuk..."
Borsod az I. osztályba kívánta soroltatni Sajóbábonyt, a I I. osztályba Mályit, Perkupát,
Mádot , s Mez ő keresztes, Mez ő nagymihály, Gelej, Csincsetanya közül azt, amely az olajfeldolgozás
majdani központja lesz, valamint Tokajt. Zala megye Zalaszentmihályt a II. osztályba javasolta.
Mindkét megye javaslatát elvetették.
A megyékkel való konzultációk végeredménye: 39 községre vonatkozóan a TERINT el-
fogadta az észrevételt, 31 esetben ellenészrevételt tettek, amit a megyék fogadtak el, 4 település
(Jánoshalma, Bácsalmás, Csongrád, Heves) besorolása ügyében elvi ellentét maradt fenn, ezeket
magasabb szinten kell eldönteni.
2. táblázat
A községek és városok osztályba sorolása, a települések és
a népesség megoszlása kategóriák szerint,
1951. szeptember 14.
Lakosság megoszlása
Községek, városok Lakosság Bpest. nélkül
Budapesttel együtt
-os
számamegoszlása ezer f ő % ezer f ő %
I. oszt. 75 2,3 1901 25,0 3490 38,0
I I. oszt. 67 2,1 611 8,0 611 6,6
III/A. 1292 40,0 3396 44,6 3396 36,9
III/B. 259 8,1 381 5,0 381 4,1
Fejlesztend ő 1693 52,5 6289 82,6 7878 85,6
III/C. 1530 47,5 1327 17,4 1327 14,4
Összesen: 3223 100,0 7616 100,0 9205 100,0
A megyei egyeztetések után kialakult állapot (2. táblázat) szerint fejlesztend ő település
lett az ország településeinek 52,5%-a, de ezekben élt a lakosság 85,6%-a. Az egyeztetések után ki-
alakult anyaggal kapcsolatban a Belügyminisztérium fejezte ki aggályait, nevezetesen, hogy a „kije-
lölt nem fejlesztend ő községekben" a termelési és közegészségügyi szempontok egyes kis beruházá-
sokat (beköt ő út, ivóvíz) szükségessé tesznek. A TERINT munkatársa az aggályt részben elfogadta,
Hajdú Zoltán:
Az első „szocialista” településhálózat-fejlesztési koncepció formálódása Magyarországon (1949–1951).
Tér és Társadalom, 3. 1989. 1. 86–96. p.
93
A te lepü lése k osz tály ba sorolása
Hajdú Zoltán:
Az első „szocialista” településhálózat-fejlesztési koncepció formálódása Magyarországon (1949–1951).
94 Tér és Társadalom, 3. 1989. 1. 86–96. p.
úgy ítélte meg, hogy ezekben a községekben a beruházások „... szükségességét egyedenként és szi-
gorított szempontok alapján kell majd adott esetekben vizsgálat tárgyává tenni, mivel valóban nem
lehet egy meglév ő község életfeltételeit, termelésí és közegészségügyi fejl ő dését addig korlátozni,
amíg ezeket más irányban, vagy máshol (áttelepítés, átszervezés) nem tudjuk pótolni."
1951 szeptemberében tehát kész az osztályba sorolási terv (1. ábra), a TERINT kéri,
hogy az O. T. Beruházási és Telepítési F ő osztálya a tervet terjessze a Népgazdasági Tanács, illetve
az O. T. elnöke elé jóváhagyás és a szükséges rendelet kibocsátása céljából. A rendelettervezetek
szövegét és indoklását a TE R INT mellékelte.
Az Országos Tervhivatal elnöke csak részben értett egyet az elkészült anyaggal, újabb át-
tekintést, illetve kiegészít ő vizsgálatokat igényelt. 1951 ő szén nagyarányú helyszíni vizsgálatokra
került sor, ennek során további változások történtek (3. táblázat). Els ősorban az ipari és a közigaz-
gatási funkciók oldaláról tekintették át ismét a központhálózatot.
3. táblázat
A községek és a városok osztályba sorolása
1951. december 21.
A besorolt települések
Osztály
száma
Osztályon felüli 2
I. osztályú 73
II. osztályú
I I/A. 52
I I/B. 29
III. osztályú
I I I/A. 1254
III/B. 283
III/C. 1530
Lényeges változás a I I. kategória állományának gyarapodása és kettéosztása. A települé-
sek számának növekedése összefügg azzal, hogy: „... A központ jelleg ű I. osztályú települések mel-
lett a II. osztályba sorolt városok és községek a mez ő gazdasági termelési politikai, gazdasági, igazga-
tási, szociális, kulturális stb. központjai, illet ő leg ilyen központokká fejlesztend ő k. Ezért fejleszté-
süket úgy kell szabályozni, hogy környékük (vonzási körük) mez ő gazdasági lakosságának megszer-
vezésére alkalmasak, szociális, kulturális igényeinek kielégítésére képesek legyenek, a mez ő gazda-
sági lakosság ipari áruellátását területileg biztosítsák és környékük (vonzási körük) mez ő gazdasági
felvev ő piacaivá fejl ő djenek."
A kategória kettéosztását az indokolta, hogy az érintett települések eltér ő jelleg ű területi
kapcsolatokkal rendelkeztek. A „A" csoportba besorolt központok jelent ő s településközi — kör-
nyéki kapcsolattal bírtak, ezért „... az A csoportba sorolt városokat és községeket középfokú po-
litikai és gazdasági, közigazgatási központokká kell kifejleszteni, és ezekre felépítve kell kialakítani
a szocialista termelés érdekeinek megfelel ő új középfokú gazdasági-közigazgatási beosztást." Az
„A" csoportba sorolt városokba telepítend ő intézményeket úgy kell méretezni, hogy a környék te-
lepüléseit is ellássák. A „B" csoportba sorolt települések nem rendelkeznek kiterjedt térkapcsola-
tokkal, ezért ezeket a központokat csak a település bels ő szükségletei szerint kell fejleszteni. Vég-
eredményben úgy látják, hogy „a II. osztályú települések fejlesztése biztosítja az ország egész terü-
letének egységes, de súlypontszer ű fejlesztését azáltal, hogy az idetelepített beruházások (közintéz-
mények) a vonzáskörzet igényeit is kielégítik".
1951 végére kész a települések osztályba sorolásának módosított teljes rendszere, valójá-
ban egy hosszú távú terület- és településhálózat-fejlesztési koncepció.
Hajdú Zoltán:
Az első „szocialista” településhálózat-fejlesztési koncepció formálódása Magyarországon (1949–1951).
Tér és Társadalom, 3. 1989. 1. 86–96. p.
95
Megnyugvással, megkönnyebbüléssel, nyugodt lelkiismerettel készültek-e a koncepció
kidolgozói a végrehajtásra - nem tudom. Utolsó elemzésükben mintegy szembenfordulni látszanak
saját kétéves tevékenységükkel, hiszen a tervezési rendszert bírálva úgy fogalmaznak, hogy: „Át
kell tehát térnünk a kategorizálás által kiépített városhálózat alapján való tervezésr ő l egy magasabb
fokra, a tervezési egységek kialakítására - .
Ennek legf ő bb nehézsége, hogy a közigazgatási határok nem felelnek meg a szocialista
közigazgatás és tervgazdálkodás követelményeinek. A közgaigaztási határok nem esnek egybe az
egyes települések vonzáste'rületeivel. A megyék és járások egyaránt elaprózottak. Megoldás: átfogó
közigazgatási reform. Alternatívákat készítenek a járási, megyei szint ű közigazgatási beosztás re-
formjára. Ezek között 13, 15 megyés, valamint 13 megye és Budapest körül 5 „kismegye" területi
konstrukció egyaránt szerepel.
IV. Összegzés
A „települések osztályba sorolása" túln ő tt eredeti rendeltetésén (az I. ötéves terv ipari
és kommunális beruházásainak telephelyválasztása), és a munka sodrában, a küls ő feltételek vál-
toztatásával település- és településhálózat-fejlesztési koncepcióvá formálódott, a területi politika
Icrvonalait hordozta.
A politikai és ideológiai közegnek, környezetnek megfelel ő en nyíltan „osztálybázisú",
városfejlesztés-orientált, „munkásosztálypárti" térbeli elképzéssé-tervrendszerré vált.
A falusi településhálózatot politikai, gazdasági, társadalmi prioritások alapján szemléli,
céljait (rejtett céljait) a technokratikus racionalizmus álarcába bujtatta. Tudatosan, nyiltan vállalta,
szorgalmazta a falusi településhálózat koncentrálásának szükségességét. Politikai, településgazdasá-
gossági megfontolásokból a magyar községállomány felét nyilvánította „nem fejlesztend ő ", „egyéb -
máskor „felszámolandó" településnek.
Az elképzelés egy része állami határozat szintjére emelkedett (az egész korszakban meg-
határozta az építési igazgatás engedélyezési eljárását a III/C településekben ► , de megítélésem szerint
sokkal fontosabb, hogy meghatározta egy hosszú korszak településpolitikai szemléletét, részben te-
lepüléshálzat-fejleszt ő gyakorlatát.
Szakmai szempontból az is lényeges, hogy az 1951-ben felszámolt TE R INT kutató és ter-
vez ő gárdájának egy része az 1957 utáni területi és településpolitika elméleti megalapozójává és
gyakorlati megvalósítójává vált. Ezért nem lehet teljesen véletlen, hogy az 1949-1951-es „osztály-
ba sorolási - koncepció gondolati struktúrái felt ű nnek késő bbi településfejleszt ő gyakorlatunkban
és településhálózat-fejlesztési terveinkben, koncepcióinkban.
JEGYZETEK
1. GYARMATI GY. 1979: A közigazgatás ideiglenes rendezését ő l a tanácstörvényig. (Közigazgatási
reformtörekvések Magyarországon 1945 és 1950 között ► . Bp. Kézirat. MTA Történettudományi
Intézet.
2. HE NCZ A. 1973: Területrendezési törekvések Magyarországon. Bp., Közgazdasági és Jogi Könyv-
kiadó, pp. 514-528.
3. ESZLÁRY K.-SIKÓ Á. 1947: A magyar közigazgatás racionalizálásának f ő bb feladatai. - Városi
Szemle, 3-4. sz. pp. 149-172.
4. A TE R INT-rő l, tevékenységér ő l eltérő jelleg ű és tartalmú értékelésekkel találkozhatunk. K ő szegi
L.: A területi tervezés f ő bb elvi és módszertani kérdései (Bp., 1964. Közigazgatási és Jogi Könyv-
kiadó, pp. 61-62) nem túl pozitís'an értékeli az intézet tevékenységét. Perczel K.-Gerle Gy.:
Regionális tervezés és a magyar településhálózat (Bp., 1966. Akadémiai Kiadó, pp. 77-80.) érinti
a TERINT történetét és tevékenységét, s alapvet ően pozitívan min ősíti. A TERINT történetér ő l
is ellentétes adatok találhatók a különböz ő , területi tervezéssel foglalkozó munkákban és vissza-
emlékezésekben. Perczel K.-Gerle Gy. i. m. p. 80 szerint a TERINT által elkészített regionális
Hajdú Zoltán:
Az első „szocialista” településhálózat-fejlesztési koncepció formálódása Magyarországon (1949–1951).
Tér és Társadalom, 3. 1989. 1. 86–96. p.
96
terveket szükségtelennek, veszélyesnek, titkos terveknek tekintették, amelyeket igyekeztek el-
pusztítani, eltüntetni. Ugy vélelmezték, hogy a TE R INT anyagából csak az maradt meg „... ame-
lyeket egyéni elhatározással egyes dolgozók elrejtettek." Az Új Magyar Központi Levéltár
XXV I/A-1. TERINT alatt ő rzi az intézet rendkívül gazdag hagyatékát. Az anyag feltárása lehe-
tővé teszi a TERINT történetének és tevékenységének részletes elemzését. A TERINT 1949 jú-
niusában alakult meg az É. M. szakirányítása alatt. Feladata a m ű szaki tervezés, az országos jel-
leg ű vizsgálatok folytatása, s részben a gazdasági tervezés segítése volt. Els ő dlegesen ipartelepítési
kutatásokat folytatott. 1949 decemberében a Területrendezési Intézet az Országos Tervhivatal
Telepítési és Beruházási F ő osztálya közvetlen szakmai felügyelete alá került. Ezzel lehet őség te-
remtő dött a gazdasági és területi tervezés összhangjának megteremtésére. 1950 tavaszán megkez-
dő dött az Országrendezési Terv kutatása, majd rendkívül széles kör ű városfejlesztési, városterve-
zési, helykijelölési, ipartelepítési és területi kutatások indultak. A kutatások központjába fokoza-
tosan „a települések osztályba sorolása" került. A TERINT 1951. december 21-én 6 példányban
elkészítette addigi tevékenységének kritikai áttekintését és összegzését. A 33 kötetes dokumentá-
ció teljes kör ű képet ad a TERINT tevékenységér ő l, elméleti, ágazati, területi kutatásairól. A tel-
jes kör ű dokumentáció elkészítése után 1951 végén a TERINT-et megszüntették, munkatársi gár-
dáját különböz ő szervezetekhez irányították, szétszórták.
5. SZTÁLIN, J. V. 1951: A leninizmus kérdései. Bp., Szikra, p. 259.
6. Uo. p. 370.
7. RÁKOSI M. 1952: Válogatott beszédek és cikkek. Bp. p. 240.
8. Uo. p. 294.
9. Népgazdasági Tanács Határozatainak Tára. Bp., 1950. 31. sz. (X I. 13.) pp. 416-418.
10. Magyar Közlöny, 1951. 2. sz. (I. 3.1 pp. 6-8.
11. Magyar Közlöny 1951. 98. sz. (VI. 29.) pp. 659-665.
12. Magyarország funkcionális városhálózata. (Tanulmány Magyarország településeinek központi
szerepköreir ő l és országos városhálózat kialakításának lehet ő ségeir ő l.) Bp., 1950. október.
124 p. + mellékletek. Gépelt kézirat. BME Városépítési Tanszék 633/4. A tanulmány Jankovich
István építészmérnök vezetésével, Valló István, Ambrózi Géza, Hámori Magda, Keresztény
György, Major Jen ő , Serédi Lajos közrem ű ködésével készült.
13. BIBÓ I.-MATTYASOVSZKY J.: Magyarország városhálózatának kiépítése. Bp. 1950. Államtu-
dományi Intézet.
14. 166/8/1951. N. T. sz. Az I. osztályba sorolt városok és községek jegyzéke. A Népgazdasági Ta-
nács Határozatainak Tára. Bp., 1951. 8. sz. (V. 10.) pp. 211-212.