Tér és Társadalom 21. évf. 2007/3. 167-186. p.
TÉT XXI. évf. 2007 • 3 Kitekint ő 167
URBANIZÁCIÓ A FEJL ŐDŐ ORSZÁGOKBAN:
TRENDEK, DIMENZIÓK ÉS KIHÍVÁSOK
(Urbanization in Developing Countries: Trends, Dimensions and
Challenges)
RICZ JUDIT
Kulcsszavak:
urbanizációs válság fejlődő országok első-városi dominancia óriásvárosi koncentráció
A világ népességének növekedése a következ ő negyedévszázadban szinte kizárólag a fejl ődő országok
városaiban fog koncentrálódni. A tanulmány a statisztikák tükrében vizsgálja a városi népesség növeke-
dését, valamint annak városméret szerinti eloszlását 1950-től 2030-ig. A fejlett országokat használva
referenciapontként hat speciális jellemzójét mutatjuk be a fejl ődő országokban zajló urbanizációnak, és
kiemeljük az óriásvárosokban való koncentrálódásra irányuló tendenciát. Végül értelmezzük az urbani-
zációs válságot, és illusztráljuk, mit jelent ez a gazdaságpolitika számára.
Számos nemzetközi fejlesztési és pénzügyi intézmény (pl. ENSZ és szakosított
szervezetei, Világbank), gyakori politikai viták és médiahírek, publicisztikai írások,
sőt a forprofit szférában tevékenyked ő egyik transznacionális vállalat nemrégiben
napvilágot látott kutatása is felhívja a figyelmet a fejl ődő országokban zajló urbani-
záció folyamatára, valamint azon belül is a legnagyobb, az ún. mega-városok szere-
pére (Megacity... 2007). Nézetünk szerint a „felületes" szemlél ő mindezek alapján
azonban sok esetben egyoldalúan, máskor pedig egyenesen tévesen értelmezheti a
harmadik világban napjainkban is zajló urbanizáció folyamatait, várható trendjeit és
következményeit. Mindezen tévhitek tisztázása is adhatná az alapot ahhoz, hogy a
szegényebb országok gazdaságainak térbeli mintázatát vizsgáljuk, de erre további
okokat is találunk.
Mind a fejlődés-gazdaságtan, mind a regionális és város-gazdaságtani irodalomban
viszonylag kevés írás foglalkozik a fejlődő országokban zajló urbanizáció speciális
vonásaival, illetve azok jellemzően egy szegmensre, egy okra, egy dimenzióra kon-
centrálnak, kevés az átfogó, szintetizáló, tényfeltáró írás ebben a témában. Továbbá
magyarul alig találunk irodalmat az említett témában, ezért, mint egy másodlagos
célunk felhívni a magyar olvasóközönség figyelmét a fejl ődő országokban zajló urba-
nizációs folyamatra, az ebb ől adódó kihívásokra. Célunk ezáltal, hogy a magyar szak-
szókincs kialakításához is hozzájáruljunk a vizsgált szakterületen; de a félreértések
elkerülése végett sok helyen utalunk majd az eredeti, angol elnevezésre is.
A fejlődő országokra hagyományosan jellemző volt az aktivista fejlesztő állam, és
számos gazdaságpolitikai beavatkozás akaratlanul is befolyásolta az urbanizáció
folyamatát. A kormányok gyakran anélkül, hogy tudatában lettek volna, maguk is
hozzájárultak az urbanizációs válság kialakulásához, melynek tüneti kezelése ma az
Ricz Judit : Urbanizáció a fejlődő országokban: Trendek, dimenziók és kihívások
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/3. 167-186. p.
168 Kitekint ő TÉT XXI. évf. 2007 • 3
amúgy is szűkös pénzügyi erő források terhére történik. Célunk tehát felfedni a
gazdasági okok mellett azon politikai okokat is, amelyek kifejezetten a fejl ődő
országokban el ősegítik a legnagyobb városokba való koncentrációt.
Az írás els ő részében a fejl ődő országokban napjainkban is zajló urbanizáció fo-
lyamatát vizsgáljuk. Első ként a számok beszélnek: a stilizált tények tükrében mutat-
juk be a folyamatokat, a középpontban az 1950-es évekt ől napjainkig tartó id őszak
áll, majd a várható trendeket tekintjük át a 2030-ig megjelent becslések segítségé-
vel. A második fejezetben komparatív megközelítést alkalmazunk, azt vizsgáljuk,
hogy mennyiben és miben térnek el a fejl ődő országokban bemutatott folyamatok a
fejlett országok urbanizációjától. A fejl ődő világon belüli regionális eltérésekre
utalva látni fogjuk, hogy van legalább egy közös vonás: az óriás városokban való
koncentrálódás tendenciája (urban giantism), vagy más szóval az els ő-városok
dominanciája (urban primacy). A következ ő részben az okokat kutatva azt mutatjuk
be, hogy miért is alakulnak ki városóriások a fejl ődő országokban. Végül kifejtjük,
mit is értünk a fejlődő országokban található urbanizációs válság alatt, és a fejl ődés
új paradigmája tükrében értelmezzük a válság dimenzióit. Zárásként pedig illuszt-
ráljulc, hogy mit is jelent ez a gazdaságpolitikák és a fejlesztéspolitikák számára,
azaz néhány normatív megállapítás megfogalmazása is a célunlc.
Urbanizáció és a fejlődő országok
A városi népesség növekedése természetes velejárója a gazdasági fejl ődésnek. Az
urbanizáció folyamata a mai fejlett országokban viszonylag hosszú id ő alatt és jóval
kevesebb embert érintve zajlott le, mint az a mai fejl ődő országokban megfigyelhet ő.
Ezekhez az eltérésekhez hozzáadódnak a mai világgazdaságra jellemz ő újabb jelensé-
gek, mint a globalizáció és az új kommunikációs és technológiai forradalom kihívásai.
Bár az urbanizáció és a gazdasági növekedés pozitív korrelációja széles körben
elfogadott nézet (Henderson 2000; Yusuf 2000), az urbanizáció ennél kiterjedtebb
jelenség. A városi népesség növekedése mind magas, mind alacsony jövedelemszin-
tek mellett megfigyelhető, sőt csökkenő gazdaságokban is jellemz ő (Fay—Opal 2000).
Továbbá viták zajlanak a szakirodalomban az iparosodás és az urbanizáció viszo-
nyáról is, és az eltér ő eredmények mögött jellemz ően a vizsgált régiók eltér ő
aggregáltsági szintje áll. Tény azonban, hogy a fejl ődő országok alacsonyabb jöve-
delmi szintek és az ipar GDP-hez való hozzájárulásának alacsonyabb szintje mellett
az urbanizáció magasabb szintjén állnak, mint az hasonló gazdasági fejl ődési sza-
kaszban a mai fejlett országokra jellemz ő volt.
Az urbanizáció alatt sokszor lesz űkítve a városok népességének növekedését ér-
tik, ami része az urbanizációnak, de az több ennél: egy gazdasági, társadalmi és
kulturális változást is magában foglaló folyamat. Az urbanizáció összetett folya-
matként való értelmezése azonban nehézségekhez vezetne annak mérése során. A
statisztikai adatok interpretálása önmagában nem jelzi a lezajló min őségi változáso-
kat. Az urbanizáció egy összetett folyamat, amely mind id őben, mind területileg
Ricz Judit : Urbanizáció a fejlődő országokban: Trendek, dimenziók és kihívások
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/3. 167-186. p.
TÉT XXI. évf. 2007 • 3 Kitekint ő 169
állandó változásban van, valamint sokkal több tényez őt tartalmaz, mint amit a sta-
tisztikai adatok tükröznek (Cohen 2004).
Ahhoz, hogy a fejlődő és fejlett országok urbanizációs folyamatai közötti eltéré-
seket felfedjük, els őként meg kell határoznunk, mely országokat is soroljuk az
előbbi, illetve az utóbbi csoportba. Leginkább egyszer űsége és elterjedtsége miatt
ma is az 1 fóre jutó GDP alapján rangsorolják az országokat a legtöbb nemzetközi
tanulmányban. Tanulmányunlcban a UNPD kategóriáira és adataira támaszkodunk,
melyek nagyjából megfeleltethet ők a világbanki és egyéb besorolásoknak is. A
világ országait két csoportja osztjuk: a fejlettebb és a fejletlenebb régiókra (a ké-
sőbbiekben utalunk a fejl ődő világon belüli eltéréselcre is). El őbbiek közé soroljuk
Észak-Ameríkát, Európát, Új-Zélandot, Ausztráliát, Japánt. Míg a fejletlenebb régióba
tartozik Ázsia (Japán lcivételével), Afrika, Latin-Amerika és a Karibi térség (LAK
országok), Mikronézia, Polinézia és Melanézia. Nyilvánvalóan ez egy „durva" kate-
gorizálás, mely leginkább a statisztikai tájékozódást szolgálja, de nézetünlc szerint
alkalmas a térbeli koncentrálódás legfóbb eltéréseinek felfedésére.
Elsőként a fejlődő országokban zajló urbanizáció folyamatát mutatjuk be a szá-
mok tükrében, komparatív megközelítésben.
A stilizált tények
Az urbanizációs trendek bemutatásánál leegyszer űsítve a demográfiai megközelítést
követjük a statisztikai adatok elérhet őségének megfelelően, bár tudjuk, hogy az ennél
sokrétííbb, összetettebb folyamat. Az urbanizáció két dimenzióját tekintjük át: egy-
részt a városi népesség arányának növekedését az össznépesség arányában világszin-
ten, valamint regionális bontásban; másrészt a városi népesség megoszlását a külön-
böző méretű városok között, azaz az urbanizáció városnagyság szerinti mintázatát.
A szakirodalomban eltérő számok találhatók a különböz ő városméretek közötti
határvonalak tekintetében, és nincs általánosan, világszerte elfogadott definíciója
annak, hogy mit tekintünk városi területnek (Cohen 2004, 25). Továbbá gondot
jelenthet a nemzeti adatszolgáltatások eltér ő rendszere, valamint az is, hogy a leg-
megbízhatóbb adatokat a népszámlálások szolgáltatják, melyekre azonban többnyi-
re csupán tízévente kerül sor. Az adatok, id ősorok összehasonlíthatósága érdekében
ebben az írásban, ahol csak lehet, az ENSZ Népességi Osztálya' által kiadott World
Urbanization Prospects adataira támaszkodunk (UNPD 2004; 2006), így röviden
definiáljuk a tanulmányunkban használt főbb kategóriákat.
Az említett tanulmány a városi népesség megadásánál a nemzeti adatszolgáltatásra
támaszkodik. A nemzeti adatszolgáltatások azonban eltérnek egymástól: egyes
országok a város saját lakosságát (city proper) a közigazgatási határon belül lakó
népesség számával azonosítjálc, míg más országok a városi agglomerációra közöl-
nek adatot. A városi agglomeráció (urban agglomeration) esetében közigazgatási
határtól fiiggetlenül a város környékének s űrűn lakott területeit is figyelembe ve-
szik. Néhány ország esetében az adatok a funkcionális városi térségre, vagy szó
Ricz Judit : Urbanizáció a fejlődő országokban: Trendek, dimenziók és kihívások
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/3. 167-186. p.
170 Kitekint ő TÉT XXI. évf. 2007 • 3
szerinti fordításban a metropolisz térségére (metropolitan area) vonatkoznak. Ez
tágabb az agglomerációs területnél, amennyiben a magváros környezetében az ala-
csonyabb népsűrűségű, de funkcionálisan a magváros közvetlen befolyása alatt álló
településeket is figyelembe veszi. A nemzetközi adatok összehasonlítása során ezen
besorolási eltérések is állhatnak a különbségek hátterében, illetve a nemzeti besoro-
lási gyakorlatok is változhatnak az id ő folyamán.
A következő évtizedekben a világ népességének növekedése a fejl ődő országok-
ban fog koncentrálódni, azon belül is szinte kizárólag (98%-ban) a városi népesség
növekedése várható (UNPD 2006, 2).
Az 1. ábra jól szemlélteti, hogy a világ fejlett térségeiben a vidéki népesség 1950
óta fokozatosan és kismértékben csökken, a városi népesség hasonlóan kiegyensú-
lyozottan változott, de némi növekedést mutat. A fejl ődő országokban azonban
2000-ig mind a városi, mind a vidéki népesség er őteljesen növekszik. A fejl ődő
országokban a 2000-2030 közötti id őszakra vonatkozóan azonban a vidéki népes-
ség növekedésének lelassulását, stagnálását jelzik el őre, ugyanakkor a városi népes-
ség közel megduplázódása várható ugyanebben a periódusban. A fejl ődő országok-
ban ez adja az urbanizációs válság egyik dimenzióját (1. b ővebben a tanulmány
utolsó részében).
A fejlődő országokban a városi népesség növekedésének üteme ugyan lassulni fog a
következő évtizedekben, de az így is jelent ős marad: a 2005-30 közötti időszakban
várhatóan 2,2% lesz, és összesen 1,6 milliárd embert érint majd (UNPD 2006, 3).
1. ÁBRA
Városi és vidéki népesség növekedése a fejlett és a fejl ődő országokban (1950-2030)
(Growth of Uban and Rural Population in Developed and Developing Countries
[1950-20301)
Város
(Fejl ő dő országok)
Városi népesség (millió)
Vidék
(Fejlődő).
AL,
Vidék
_ (F:ejlet orszá4ok)
1950 1975 2000 2030
Forrás: Az UNPD (2006) adatai alapján saját szerkesztés.
A 2. ábrán jól látszik, hogy a fejl ődő országokban az ötvenes évek óta gyors ur-
banizálódás zajlott le. A világ átlagában a városi népesség aránya a teljes népesség-
Ricz Judit : Urbanizáció a fejlődő országokban: Trendek, dimenziók és kihívások
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/3. 167-186. p.
TÉT XXI. évf. 2007 • 3 Kitekint ő 171
hez viszonyítva az 1950-es 30% alatti szintr ől indulva 2005-re elérte az 50%-ot. Az
előrejelzések szerint ez a folyamat folytatódni fog, és 2030-ra 60% feletti lesz a
városi népesség aránya.
2. ÁBRA
A városi népesség arányának változásai a világban (1950-2030)
(Changes in the Share of Urban Population in the World [1950-20301)
100
Városi népesség aránya (%)
90
80 --•--Afrilca
70 Európa
60 - LAK
50 Észak-Amerika
40 - Ázsia
30 —+— Óceánia
20 - Világ
10
1950 1960 1970 1980 1990 2000 2010 2020 2030
Forrás: Az UNPD (2006) adatai alapján saját szerkesztés.
Ugyanakkor, ha régiónkénti bontásban nézzük az adatokat, jól látszanak a különb-
ségek a fejlett és fejl ődő országok között, valamint ez utóbbi csoporton belül is. A
fejlettebb térség (Európa, Észak-Amerika és Óceánia) már az ötvenes években er ősen
városiasodott — 50% felett volt a városi népesség aránya, ami 2000-ig jelent ős mér-
tékben tovább növekedett elérve a 75-80% körüli szintet. Ezzel párhuzamosan azon-
ban a növekedési ütem lassult, és 2030-ig már csupán 7%-os növekedés várható.
A fejlődő országokon belül kiemelkedik a latin-amerikai és a karibi térség (LAK
országok), ahol az urbanizáltság már az ötvenes években magas, 40% feletti értéket
mutatott, majd 2000-re elérte a fejlett országok átlagát (75%), és 2030-ra az el őrejel-
zések szerint meg is haladja azt. A fejl ődő országok másik két térségét tekintve láthat-
juk, hogy Afrika és Ázsia (Japán kivételével) közel azonos urbanizáltsági szinten
álltak az ötvenes években, 15-18% volt a városi népesség aránya. Azóta is gyakorlati-
lag együtt mozognak a két térség mutatói. Egy fél évszázad alatt e térségekben duplá-
jára nőtt a városi népesség aránya, és az ezredfordulón meghaladta a 35%-ot. A kö-
vetkező 25-30 évben bár valamelyest lassulni fog a városi népesség növekedési üte-
me, világviszonylatban azonban továbbra is gyors lesz, és 2030-ra mind Ázsiában,
mind Afrikában a városi népesség aránya meghaladja majd az 50-55%-ot.
Érdemes felhívni a figyelmet még egyszer a kategorizálás durva egyszer űsítéseire,
ugyanis az egyes térségeken belül is éles eltérések figyelhet ők meg (pl. Észak-
Afrika és Fekete-Afrika országai között), melyek bemutatása azonban meghaladja
jelen írás kereteit. Nézetünk szerint azonban a fent bemutatott regionális összeha-
Ricz Judit : Urbanizáció a fejlődő országokban: Trendek, dimenziók és kihívások
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/3. 167-186. p.
172 Kitekint ő TÉT XXI. évf. 2007 • 3
sonlítás jól szemlélteti az elmúlt 50 évben tapasztalható urbanizációs folyamatok
jelentőségét a fejlődő régiókban. A 2. ábrán láthattuk a latin-amerikai robbanássze-
rű városi népességnövekedést, mely azonban az ezredfordulóra „kifulladt", és lé-
nyegesen lassabb ütemben folytatódik. Ezzel szemben az afrikai és ázsiai urbanizá-
ció lassabb szintrő l indult a múlt század közepén, de töretlenül, s őt valamelyest
gyorsabb ütemben való folytatódása várható a jelzett id őszak végéig, 2030-ig.
Az általános trendek felvázolása után tekintsülc át a bemutatott városi népesség-
növekedés megoszlását a különböz ő méretű városok szerint. Az UNPD (2004;
2006) a már említett tanulmányaiban nagyvárosnak (large cities) nevezi az 5 millió
vagy annál több lakossal rendelkez ő városokat, ezek közül a 10 milliós vagy annál
nagyobb népességűek a mega-városok (mega-cities). További adatok találhatók az 1 millió
vagy annál nagyobb lakosság számú közepes és nagy városokra, valamint az 500 ezer f ő
alatti településekre, melyeket kisebb városi településeknek (smaller urban
settlements) neveznek. Ezt a besorolást követjük a jelen tanulmányban is, azzal a
megjegyzéssel, hogy a szalcirodalomban esetenlcént mega-városnak nevezik a 4-5 millió
feletti lakossal rendelkez ő városokat is, illetve az alacsonyabb kategóriáknál is
eltérések tapasztalhatók.
Nézetünlc szerint azonban a kés őbbiekben kifejtendő urbanizációs válság vizsgá-
latához jó támpontot adhat a már említett három kategóriából álló besorolás, mely
megkülönbözteti a vidéki, kisvárosi és nagyvárosi területeket. Még nincs bevett
gyakorlat ez utóbbi megközelítésre, de véleményünk szerint ekkor a nagyobb köze-
pes városokat is az utóbbi kategóriába sorolhatnánk, azaz nagyvárosi területnek
tekinthetjük az 1 milliónál népesebb városokat is, amennyiben azok esetenként
hasonló kihívásokat állítanak a központi és helyi kormányzat, a gazdaság szerepl ői,
valamint a lakosság elé, mint más nagyobb városok2.
Az 1. táblázat a városi népesség eloszlását mutatja a különböz ő méretíí városok-
ban 1975-2015 között, továbbá tartalmazza az eltér ő méretű városok számának
alakulását is. Nézzük els ő ként a 10 millió vagy afeletti lakosságszámú mega-
városokat, melyek jelent ő s növekedésen mentek át az elmúlt évtizedekben, mind
lakosságszámulc, mind a világgazdaságban betöltött jelent őségük alapján3. 1975-ben
még csak négy mega-város volt a világban, 2000-ben már 18, és a becslések szerint
2015-re 22-re n ő a számuk. Ezek közül 1975-ben csak kett ő, míg 2000-ben 13 volt
a fejlődő országokban, és 2015-re újabb három szegényebb országbeli város népes-
sége fogja átlépni a 10 milliós határt. Az 1975-2000 között a világ városi népessége
2,5%-kal növekedett, a mega-városok népessége több mint kétszer ilyen ütemben,
5,4%-kal. Még látványosabb a növekedés, ha a népességszámokat tekintjük:
53 millió tőről 240 millióra nő tt a mega-városokban lakók száma világviszonylat-
ban. A fejlődő országban ugyanezek a mutatók még meggy őzőbbek: 22 millióról
154 millióra nő tt a legnagyobb városok lakossága. Ugyanakkor megjegyzend ő,
hogy ez a növekedés nagyobbrészt az ebben az id őben mega-várossá váló települé-
seknek tudható be. Az összes városi népesség arányában azonban mindössze
8-10%-ot tesz ki a megalopoliszok lakosainak aránya.
Ricz Judit : Urbanizáció a fejlődő országokban: Trendek, dimenziók és kihívások
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/3. 167-186. p.
TÉT XXI. évf. 2007 • 3 Kitekint ő 173
vn r-
ez, ,et •:1" vD cr, et kr) N c„ cn
r‘l N N •gt
00 et CN r- r-
co co -t ,_, ej h 4 0
eq vD
•... a.)
kl) ,„
tsi .v) V'
,-, , r"- r". C 01
V1 v) ,-1 ..o Q, It) C>
~ en ,-1 (70 C- ce csi pc Cr' 'C'
».
Forrás: Az UNPD (2004: 20061 adatai alaDián saiát szerkesztés.
,-,
a>
Ct:
0 0
,„
CQs CQ's vD (.„1 " On
Ok
se, ,_, 0
Nm m M
c.n
E—s 2. .2
Q 'os "gt oo C‹)
m t- °°
os 0,,
N et N 0
't
1•••
CLs '0
c."1
'48
Ok N
N 00 °=
0., N CN Cn kr5
Ok
1-•• s 0./ •
b0 :0 :0 :0
'0) 4> N u N
r0) :0 'tl,z) :0
C N
0> :•W ad g)
k0
— :0 O '0 C
• o — :0 :9, 0 t :52 0
z N :0 N
•O :0 N kr)
N :0 0 0
0 g ad :0
0 .0 • !:; k0 .2 0 .2
c/Q
03 •
.2 9, 'r-o' ""
.
. '41 3-1 4 413
.4 'M ° '") .o F: "I)
1-4
U c ü .g f, o °5
N "8
N óC r) '‘') g á) u
0 `0 ,c) co:
C ,0 o o o
'Q :0 ,4) `Q 0 Q> 'V '0 0 t)
11-1 •
-s
Z
=0 0
t10
, b1,1
W." 't9
.5-"P
L; 0 o
Ricz Judit : Urbanizáció a fejlődő országokban: Trendek, dimenziók és kihívások
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/3. 167-186. p.
174 Kitekint ő TÉT XXI. évf. 2007 • 3
Megállapíthatjuk tehát, hogy bár látványos növekedést mutattak fel a fejl ődő or-
szágok legnagyobb városai az elmúlt fél évszázadban, túlzottak azok a félelmek,
amelyek szerint a világ mega-városai robbanásszer űen növekednek, illetve hogy a
világ városi népességének növekedése a mega-városokra koncentrálódik. A tanul-
mány következ ő részében foglalkozunk részletesen azzal a témával, miért is tekint-
jük mégis a mega-városokat az urbanizációs válság els ődleges helyszíneinek.
A világ nagyvárosaiban, az 5 és 10 millió közötti lakosságszámot felmutató tele-
püléseken ugyancsak jelentő s változások zajlottak le. 1975-ben a világon 17 város
tartozott ebbe a kategóriába, és ez a szám 2000-re 24-re n őtt, ami annak a figyelem-
bevételével, hogy ebben a periódusban 14 város emelkedett fel ebb ől a kategóriából
a mega-városok közé, nem jelentéktelen növekedés. 2015-ig további 15 város ese-
tében várható, hogy átlépi az 5 millió f ő s népesség-küszöböt, és ezek közül 12
a fejlődő országokban található. Éppen az említett városok mega-várossá növekedé-
se miatt 1975 és 2000 között a fejl ődő országokban, arányaiban csökkent a nagyvá-
rosok súlya az össznépességhez viszonyítva, de 2015-ig újabb növekedés várható.
2000-ben 194 millióan éltek a világon az említett nagyvárosi kategóriában, és több
mint háromnegyedük a fejl ődő világ népességéhez tartozott.
Az 1-5 millió közötti lakosú városok száma több mint kétszeresére n őtt a vizsgált
idő szakban világviszonylatban, és ez a növekedés is legnagyobb részt a fejl ődő
országokban zajlott. Ott ugyanis 1975-ben még kevesebb mint 100 város tartozott
az említett kategóriába, 2000-re számuk meghaladta a 240-et. A népességszámokat
telcintve is kimagasló a fejl ődő régió dominanciája: 444 millióan éltek ezekben a
közepesen nagy városokban, szemben a fejlettebb régió 192 millió f ős értékével.
Mind világszinten, mind a fejl ődő országok tekintetében a kis és közepes méret ű
városokban (az 1 millió fő alatti településeket soroljuk ide) koncentrálódik a városi
népesség jelentő s hányada, több mint 60%-a, közel 1,8 milliárd ember. Ugyanakkor
2015-ig az e kategóriában koncentrálódó városi népesség arányának csökkenése
várható világ szinten is, de a fejl ődő országok esetében még inkább.
Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy 1975 óta a fejl ődő országok városi struktú-
rájában eltolódást figyelhetünlc meg az egyre nagyobb városok irányába, és ez a
trend bár lassabban, de várhatóan folytatódni fog. Hangsúlyozzuk, hogy a legnagyobb
városokban való koncentrálódás a statisztikák alapján is inkább a fejl ődő országokra
jellemző , mint a fejlett világra. Az 1, az 5 és a 10 millió feletti lakosságot tömörít ő
városok is lényegesen nagyobb arányban koncentrálódnak a fejl ődő országokban, és
ennek megfelelően az abszolút számok telcintetében is nagyobb tömegeket érintenek,
mint a fejlettek esetében. A 2. táblázatban látható, hogy a világ 20 legnagyobb városá-
ból 15 a fejlődő országokban található, és ezek között varmak a világ leggyorsabban
növekvő mega-városai is (Delhi, Jakarta, Dhaka, Lagosz).
Ricz Judit : Urbanizáció a fejlődő országokban: Trendek, dimenziók és kihívások
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/3. 167-186. p.
TÉT XXI. évf. 2007 • 3 Kitekint ő 175
2. TÁBLÁZAT
A világ legnagyobb városainak népessége és népességnövekedése (1975-2015)
(Population and Growth of the World Largest Cities [1975-20151)
Átlagos éves n őve-
Népesség (millió)
kedési ráta (%)
Városi agglomeráció*
1975- 2005-
1975 2000 2005 2015
2005 2015
1 Tokió 26,6 34,4 35,2 35,5 0,93 0,08
2 Mexikóváros 10,7 18,1 19,4 21,6 1,99 1,05
3 New York 15,9 17,8 18,7 19,9 0,55 0,60
4 S'ao Paulo 9,6 17,1 18,3 20,5 2,15 1,13
5 Mumbai (Bombay) 7,1 16,1 18,2 21,9 3,15 1,84
6 Delhi 4,4 12,4 15,0 18,6 4,08 2,12
7 Shanghai 7,3 13,2 14,5 17,2 2,28 1,72
8 Kalkutta 7,9 13,1 14,3 17,0 1,98 1,73
9 Jakarta 4,8 11,1 13,2 16,8 3,37 2,41
10 Buenos Aires 8,7 11,8 12,6 13,4 1,20 0,65
11 Dhaka 2,2 10,2 12,4 16,8 5,81 3,04
12 Los Angeles** 8,9 11,8 12,3 13,1 1,07 0,63
13 Karachi 4,0 10,0 11,6 15,2 3,56 2,67
14 Rio de Janeiro 7,6 10,8 11,5 12,8 1,39 1,07
15 Oszaka-Kobe 9,8 11,2 11,3 11,3 0,45 0,04
16 Kairó 6,4 10,4 11,1 13,1 1,82 1,66
17 Lagosz 1,9 8,4 10,9 16,1 5,84 3,94
18 Peking 6,0 9,8 10,7 12,9 1,91 1,82
19 Manila 5,0 10,0 10,7 12,9 2,53 1,90
20 Moszkva 7,6 10,1 10,7 11,0 1,12 0,34
* A városi agglomerációk a 2005- ben elért méretük alapján vannak rangsorolva.
** Az agglomerációs térség Los Angelesen kívül tartalmazza Long Beach és Santa Ana területeit is.
Forrás: Az UNPD (2006, 21) alapján saját szerkesztés.
A fejl ődő országok urbanizációs folyamatának jellemz ői
Mielőtt rátéménIc a fejl ődő országok legnagyobb városaiban való koncentrálódás
és annak következményeinek a vizsgálatára, tekintsük át röviden a világ fejlettebb
és fejletlenebb régióiban zajló urbanizációs folyamatok megkülönböztet ő jegyeit.
Az első és legkézenfekvőbb eltérés az id őzítés (timing), azaz, hogy a fejlett orszá-
gokban az urbanizáció jellemz ően a 19. században kezdődött és a 20. század els ő
felében érte el a leggyorsabb ütemet, addig mindez a fejl ődő világban többnyire a
20. század második felére tehet ő, és napjainkban is zajlik. A világgazdaság egyre
fokozódó integrációja, az ún. globalizációs folyamatok és az új információs és kom-
Ricz Judit : Urbanizáció a fejlődő országokban: Trendek, dimenziók és kihívások
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/3. 167-186. p.
176 Kitekint ő TÉT XXI. évf. 2007 • 3
munikációs technológiák hatására kialakuló változások eltér ő kontextust jelentenek a
fejlődő országok számára, és ezek megjelennek azok térbeli mintázatában is.
Második jellemző ként említettük a városi népesség növekedési ütemét (pace),
amely a fejlődő országokban kétségkívül gyorsnak nevezhet ő: 1950 és 1975 között
a városi népesség aránya évente 3,91%-os, míg 1975-2000 között 3,55%-os növe-
kedést „produkált", 2030-ig további 2,29%-os éves növekedést jelez el őre az ENSZ
Népességi Osztálya (UNPD 2004, 3). Ezzel szemben a fejlett országokban 1950-75
között 2,0%-os, 1975-2000 között 0,91%-os növekedés volt tapasztalható, míg
2000-2030 között a városi népességnek csupán 0,47%-os gyarapodása várható.
Ugyanaklcor, ha a jelenben zajló, a fejl ődő országokat érint ő térbeli átstrulcturáló-
dást a fejlett országok 19. század végi és 20. század eleji folyamataival vetjük ösz-
sze, nyilvánvalóvá válik, hogy az hasonló ütemben folyt (Cohen 2004, 32).
Harmadikként az abszolút számokat (scale) vizsgálva megállapíthatjuk, hogy míg
a fejlett országok városi népessége jelenleg 900 millió f ő, és 2030-ig 1 milliárd fő
körülire nő, majd ott stagnál, addig a fejl ődő országok városi népessége 2003-ra
átlépte a 2 milliárdos küszöböt és az UNPD (2006) el őrejelzések szerint 2030-ig
megközelíti a 4 milliárdot. A városi népesség abszolút számokban vett növekedése
tehát történelmileg is egyedi jelenség, melynek a hátterében az áll, hogy a használt
besorolás szerint a világ népességének 3/4-e a fejl ődő országokban él, és ami még
fontosabb, hogy a népesség növekedési üteme sokkal gyorsabb a kevésbé fejlett
régiókban.
Negyedik jellemző ként említhetjük Brutzkus (1975) és Puga (1996) megállapítását,
mely szerint a fejl ődő országokban zajló urbanizáció területi mintázata és a városok
méretei eltérnek a fejlett országok tapasztalatai alapján megfogalmazott várakozások-
tól. Ez az említett abszolút számokbeli eltéréselcre is visszavezethet ő: 2030-ig mint-
egy 2 milliárddal nő a fejlődő országokban a városi népesség száma. Ermek tudatában
nem meglepő sem a nagyvárosok, városóriások számának növekedése, sem a városok
méretének növekedése. A városóriásokra és az els ő-városi koncentrációra, valamint a
„centralizált urbanizációra" a kés őbbiekben még kitérünk.
Az ötödik eltérés, hogy a gazdasági fejl ődés különböz ő szintjei mellett zajlott, il-
letve zajlik a népesség városokban való koncentrálódásának növekedése a fejlett és
a fejlődő országokban. Konszenzus van arról a szakirodalomban, hogy alacsonyabb
GDP/fő szintek mellett a fejletlenebb régiók magasabb urbanizáltsági szintet értek
el (Yusuf 2000; Todaro—Smith 2003, 314), továbbá főként Afrikában figyelték meg
az urbanizáció folytatódását gazdasági növekedés hiányában, recesszió ideje alatt is
(Fay—Opal 2000). Hasonló összefüggéseket lehet találni az iparosodás szintjét,
valamint az ipari foglalkoztatottak arányait tekintve is, azaz itt is jelent ős a lemara-
dásuk a fejl ődő országoknak.
Hatodikként említhetjük, hogy számos esetben a kedvez őtlenebb természeti adott-
ságok (pl. Chile, Egyiptom a földrajzi adottságok miatt is a világ legkoncentráltabb
városi strulctúráival rendelkezik), valamint a történelmi, gyarmati hagyaték4 is olyan
megkülönböztető jegyek, amelyek tipikusan a fejl ődő országolcra jellemz őek
(Kasarda—Crenshaw 1991).
Ricz Judit : Urbanizáció a fejlődő országokban: Trendek, dimenziók és kihívások
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/3. 167-186. p.
TÉT XXI. évf. 2007 • 3 Kitekint ő 177
Az eltérő történelmi, demográfiai és gazdasági kontextusokról már esett szó az
időzítés, ütem, abszolút mérték vizsgálatánál, valamint a gazdasági, strukturális
tényezőkkel való kapcsolat bemutatásánál. Hamer és Linn (1987, 1255), valamint
Cohen (2004, 27) is utalnak az eltér ő globális kontextus szerepére, melyet itt az
utolsó megkülönböztető jegyként említünk Míg az el őbbi szerz őpáros az új hazai
vagy külföldi vándorlási lehet őségek beszüldilésére utal, addig az utóbbi szerz ő a
transznacionalizáció, az ún. sokarcú globalizáció folyamatait emeli ki, különösen a
nyitott gazdaságok er őteljesebb beágyazódottságát a világgazdasági folyamatokba.
Kasarda és Crenshaw (1991) is hasonló változásokra utal, amikor az eltér ő techno-
lógiai fejlettségi szintet, az eltér ő életvitelt és az átalakult termék-, szolgáltatás- és
tőkepiacok működését, valamint a globális versenyt emeli ki. Továbbá ugyancsak
hangsúlyozzák, hogy a fejlett országok esetében a nemzeticözi vándorlás fontos elszí-
vó erőként jelentkezett, mely csökkentette a városolcra nehezed ő népességnövekedés
nyomását. Ez az „egérút", azaz az emigráció választása a fejl ődő országok esetében
nem vagy lényegesen kisebb mértékben, illetve nem legális módon jelent lehet őséget.
Az előző érveléshez részben kapcsolható a hagyományos vidék—város megkülön-
böztetés átalakulása. Az új info-kommunikációs technológiák, a tömegmédia és
számos egyéb „globalizációs" tényez ő az életmódok konvergenciájának irányába
hat (de természetesen a homogenizáló hatások mellett a globalizációnak vannak
diverzifikáló hatásai is, melyekre itt nem térünlc ki). Ezek alapján a vidéki és a városi
életvitel közötti különbségek számos esetben csökkenek, vagy átalakulnak. Ugyanak-
kor már itt előre utalunk arra, hogy gyakran jobban hasonlít egy falusi és egy kisváro-
si háztartás életvitele, életmódja egymásra, mint a kisvárosi és a nagyvárosi háztartá-
soké. Részben ez adja majd az újfajta megkülönböztetések, új kategóriák szükséges-
ségét (Epstein—Jezeph 2001).
Mindezek ellenére hangsúlyozzuk, hogy a fejl ődő országokban megfigyelhető urba-
nizáció nem annak gyors üteme miatt tér el alapvet ően a fejlett országok tapasztalatai-
tól. Jellemzően a városi népesség gyors növekedésének hátterében az áll, hogy na-
gyon alacsony annak részesedése az ország össznépességéb ől. De ahogy ez az arány
nő, úgy a városi népesség növekedési üteme is lassul. Megfigyelhetjük, hogy jelent ős
eltérést jelent a városi népesség növekedésének abszolút mértéke, valamint az urbani-
záció térbeli mintázata. A továbbiakban az utóbbival foglalkozunlc részletesebben.
Első-városi koncentráció (urban primacy) versus óriásvárosi
koncentráció (urban giantism)
Bár a mega-városokban és a nagyobb (5 millió fő feletti) városokban való kon-
centrációt már bemutattuk, érdemes kitérni egy ezzel részben átfedésben lév ő, de
gyakran külön tárgyalt jelenségre: az adott ország legnagyobb, ún. els ő-városában
való koncentrálódásra (urban primacy). Ez alatt a város-gazdaságtani és fejl ődés-
gazdaságtani irodalomban azt értik, ha egy ország egy vagy két városa „abnormáli-
san" nagy az ország többi városához viszonyítva (eredetileg Jefferson [1939] hasz-
Ricz Judit : Urbanizáció a fejlődő országokban: Trendek, dimenziók és kihívások
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/3. 167-186. p.
178 Kitekint ő TÉT XXI. évf. 2007 • 3
nálta ezt a jelz őt 1939-es alapciklcében). A fejl ődő országokra tipikusan jellemz ő
centralizált urbanizáció további megkülönböztet ő jegye lehet az adott ország népes-
ségének a legnagyobb városban, esetenként városaiban való er őteljes koncentráló-
dása. A leggyakoribb, hogy a legnagyobb város egyúttal a f őváros is, de egyes or-
szágokban ez a gazdasági elit központja, s őt esetenként nem egy els ő-város, hanem
több aránytalanul nagy város dominálja a városi struktúrát (pl. Brazília).
Számos szerző (Puga 1996; Venables 2005) szerint az els ő-városi koncentráció
túlnyomórészt a fejl ődő országolcra jellemző, a WDI és a WUP 2005 (UNPD 2006)
adatai alapján ez a nézet nem t űnik teljesen alátámaszthatónak.
A WDI alapján a közepes jövedelm ű és az olajexportáló országok esetében a leg-
magasabb az els ő-városok dominanciája. Az el őbbi a williamsoni (1965) hipotézist
tűnik alátámasztani, mely szerint a gazdasági fejl ődés folyamán eleinte alacsony
szintű a gazdasági tevékenységek koncentrációja, majd ez fokozatosan növekszik,
és egy bizonyos fejlettségi szint elérése után újra csökken. Utóbbi, az olajexportáló
országok esete pedig a politikai gazdaságtani megközelítéssel is magyarázható,
mely szerint az els ő-városi koncentrációt el ősegíti a diktatórikus, instabil állami
hatalom, melyet tovább ronthat a pontszer ű erőforrások révén kialakuló nyers-
anyag-átok kialakulása.
A WUP (UNPD 2004) adatai alapján érdemes azonban felhívni a figyelmet arra,
hogy az első -városi dominancia, melyet többnyire az els ő-város népességének az
összes városi népességhez viszonyított arányával mérnek, magas lehet viszonylag
kisméretű első -város esetében is. Ez bekövetkezhet, ha kis népességszámú országról
van szó, illetve ha az adott országban a városi népesség aránya nagyon alacsony.
Továbbá jellemzően nő az első -városi dominancia a politikai konfliktusokkal, hábo-
rúkkal sújtott országokban. Ezek az országok, illetve kormányzataik azonban más
jellegű kihívásokkal szembesülnek a városi koncentrálódás tekintetében, mint a
hatalmas, mega-városok által dominált országok. Azaz, ahogy Kasarda és Crenshaw
(1991, 472) fogalmaz, az igazi problémát nem els ősorban az els ő-városi dominancia
(urban primacy) jelenti, hanem az óriási városokban való túlzott koncentráció (urban
giantism). Sok esetben azonban a két jelenség együtt lép fel, azaz az adott ország
legnagyobb, ún. els ő városa egyben mega-város is, vagy legalábbis nagyváros a ko-
rábbi besorolásunk alapján, és ekkor a két probléma egybeesik. Emiatt a szakiroda-
lomban gyakran keveredik az elnevezések használata és a jelenségek vizsgálata is.
Az óriásvárosi koncentráció (urban giantism) kialakulásának okai
A gazdasági tevékenységek térbeli koncentrálódását hagyományosan (Marshall
(1890 [1938] nyomán) az agglomerációs el őnyökre vezetik vissza. Ezek a földrajzi
közelségbő l származó pozitív externáliák, túlcsorduló hatások (mint pl. tudásáram-
lás) a nagy munkapiacból származó el őnyök, valamint a nagy helyi piacokon jelent-
kező előre és visszacsatolások következtében sarkallnak a koncentrálódásra. Ugyan-
akkor az immobil tényez ők, az egyre növekvő ingatlanhasználati díjak és egyéb nega-
Ricz Judit : Urbanizáció a fejlődő országokban: Trendek, dimenziók és kihívások
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/3. 167-186. p.
TÉT XXI. évf. 2007 • 3 Kitekintő 179
tív externhatások (túlnépesedés, zsúfoltság) a koncentráció ellen hatnak. Ezáltal egy
tökéletes világban az urbanizációnak van egy optimális mértéke, mely a centripetális
(koncentráció irányába ható) és centrifugális (szétszóródás irányába ható) er ők eredő-
je révén alakul ki, és ahol a társadalmi marginális el őnyök és a költségek megegyez-
nek. A város-gazdaságtanban viszonylag kiterjedt irodalma van az optimális városi
méretek vizsgálatainak. Henderson (1974) nevéhez f űződik az optimális váxosméret
elméletének megalkotása, melyre itt részletesebben nem térünk ki5.
Ezzel a nézettel szemben hívja fel Capello és Camagni (2000) a figyelmet arra,
hogy nem az optimális, hanem a hatékony városméret a releváns kérdés. Ez utóbbi a
városi ágazatok diverzifikációjának vagy specializációjánalc, valamint egyéb adottsá-
goknak is a fi.iggvénye. Az említett szerz őpáros hangsúlyozza továbbá, hogy a haté-
konynál kisebb városméretb ől származó hatékonyságveszteség nagyságrendekkel
meghaladhatja a túlzott méretb ől származó veszteségeket. Itt azonban csak a gazdasá-
gi hatékonyságot veszik figyelembe. Ezzel a nézettel szemben érvelünk a gazdasági
és társadalmi hatékonyságok • eltéréseinek jelent ősége mellett, valamint utalunk a
fejlődés tág, környezettel kompatibilis emberi el őrehaladásként való értelmezéséb ől
adódó különbségelcre, melyeket a tanulmány utolsó részében fejtünk ki b ővebben.
A gazdasági hajtóer ők a fokozódó globalizáció és az új információs és kommuni-
kációs technológiák következtében egyre inkább teret nyer ő újgazdaság hatására
részben átalakulnak. Az agglomerálódás új logikája (Ricz 2007) értelmében a leg-
versenyképesebb, legjövedelmez őbb gazdasági tevékenységek a világ legnagyobb
városaiban koncentrálódnak, és közvetlen környezetükb ől részben kiszakadva glo-
bális szinten integrálódnak.6 Sassen (2002) nevéhez f űződik ezen átalakulás legna-
gyobb városokra való hatásainak és a globális városhálózatok megjelenésének vizs-
gálata. Ez ismét párhuzamba állítható a dichotóm térbeli megkülönböztetések el-
avulásával, amennyiben lényeges eltérések figyelhet ők meg a kis és közepes városi
területek, valamint a legnagyobb városok között.
Puga (1996) hívja fel a figyelmet az öngerjeszt ő folyamatok és a bennragadás
(lock in) jelenségének jelentőségére, amennyiben a megváltozott globális környe-
zetben a fejl ődő országok legnagyobb városainak dominanciája tendenciálisan nö-
vekszik, szemben a fejlett és kifejezetten európai városi struktúrákkal, melyek ki-
alakulása jóval korábbra datálható, és melyekre inkább a kiegyenlít ődés felé való
elmozdulás a jellemző .
A legnagyobb városokban való koncentrálódás hátterében a hagyományos és az új
gazdasági hajtóerőkön kívül más tényezők is állnak. Számos szerz ő hívja fel a fi-
gyelmet arra, hogy a fejl ődő országokban nem els ősorban piaci erők vagy modern
technológiák állnak az óriásvárosi koncentrációk hátterében, hanem a különböz ő
fejlesztési stratégiák, gazdaságpolitikák. Ez átvezet minket a politikai tényez ők vizs-
gálatához, melyek a központi hatalom közelében való letelepedésre ösztönöznek.
A közszolgáltatások elosztását a nagyobb érdekcsoportok hatására aránytalan
mértékben a nagyvárosokba koncentrálja a kormányzat. A probléma feler ősödhet,
ha gyenge vagy foglyul ejtett a központi állam, illetve ha a lcisebb városok nem
rendellceznek kell ő autonómiával, érdekérvényesít ő képességgel. Ezt fokozhatja a
Ricz Judit : Urbanizáció a fejlődő országokban: Trendek, dimenziók és kihívások
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/3. 167-186. p.
180 Kitekint ő TÉT XXI. évf. 2007 • 3
centralizált állami berendezkedés, illetve annak hagyománya. Ezeket általánosan
városi torzításoknak (urban bias7), a fővárosok esetében els ő-városi torzításoknak
(first city bias) nevezzük.
A politikai gazdaságtani és a fejl ődés-gazdaságtani irodalom a gazdasági ösztön-
zők mellett kiemeli tehát a politikai hajtóer őket, de szerepet kapnak a gazdaságpoli-
tikák, a történelem és a földrajz is. Ez utóbbiak a „hub and spoke" modellnek meg-
felelően a kedvez ő földrajzi adottságok, a gyarmati múlt és a fizikai infrastruktúra
következtében vezetnek az óriásvárosi koncentrációhoz. Krugman (2000) hangsú-
lyozza továbbá az importhelyettesít ő iparosítás hatását, amely az alacsony nemzet-
közi kereskedelmi szint mellett, a bels ő piacon a szállítási költségek minimalizálása
révén az egy városba való koncentrációt er ősíti; ördögi kört alkotva a nagy piac
további termel őket vonz, mely további piacnövekedést eredményez.
Ades és Glaeser (1995) az instabil politikai diktatúrák hatását emelik ki, amelyek-
ben az első-városi népesség aránya (37%) messze meghaladja a stabil demokráciá-
ban találhatót (23%), és érvelésük szerint ennek oka, hogy a diktatúrákban „kenyér
és cirkusz" kell a népnek. Henderson (2002) számításai szerint pedig azok az els ő-
városok, amelyek egyben a politikai hatalom központjai is (azaz fővárosok), jellem-
zően 25%-kal nagyobb népességet tömörítenek, mint nem f őváros társaik. Végül
politikai gazdaságtani megközelítésben a politikai hatalom közelében különösen
előnyös a letelepedés a gyenge jogállam (rule of law), burjánzó korrupció és a ki-
alakuló járadékvadászat magatartás miatt.
A fejlődő országokban a fenti okok általában egymást er ősítve vezettek a város-
óriások kialakulásához, azaz mikro-szinten jelentkeztek ezek az ösztönz ők, és ön-
erősítő folyamatok alakultak ki (ezeket modellezi az új gazdaságföldrajz irányzata).
Tanulmányunkban azonban nem bocsátkozunk további elméleti fejtegetésekbe,
hanem a legfontosabb következményeket vizsgáljuk, amelyek a fejl ődő országok-
ban megfigyelhető centralizált városi struktúrákból adódnak. Mindeközben szem
előtt tartjuk, hogy a gazdasági fejlettség alacsonyabb szintje mellett több, nagyobb
és gyorsabban növekv ő nagyváros jelenléte jellemz ő a szegényebb országokban,
mint a fejlett világban.
Miért probléma az óriásvárosi koncentráció (urban giantism)?
Az eddigiekben bemutattuk, hogy a fejl ődő országokra tipikusan jellemz ő a leg-
nagyobb városokban való koncentrálódás, azaz, ahogy neveztük, az óriásvárosi
koncentráció. Ebben a fejezetben azt nézzük meg közelebbr ől, hogy miért jelent
problémát ez a jelenség.
Első megközelítésben két részre lehet osztani a problémát: magából a városméret-
ből adódó kihívásokra, valamint a kormányzat nem megfelel ő menedzsment képes-
ségeiből és kapacitásaiból adódó kudarcokra. Számos szerz ő szerint a városméret
önmagában nem jelent problémát a gazdasági hatékonyság szempontjából8, de be-
látják, hogy a társadalmi fejl ődés és a fenntartható természeti környezet tekinteté-
Ricz Judit : Urbanizáció a fejlődő országokban: Trendek, dimenziók és kihívások
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/3. 167-186. p.
TÉT XXI. évf. 2007 • 3 Kitekintő 181
ben maga az óriási földrajzi koncentráció is gondot jelenthet. Nézetünk szerint
azonban közép- és hosszú távon ez utóbbiak visszahatnak az el őbbire, azaz a gazda-
sági növekedésre és fejl ődésre is.
Hamer (1994,175-177) szerint nem a városméret maga jelent problémát, hanem
annak a gazdasági fejlettség szintjéhez és a menedzsment kapacitásokhoz viszonyí-
tott aránya, valamint a népességnövekedés üteme. Ennek értelmében a fejlett Ja-
pánban található közel 35 milliós Tokió agglomerációs térsége kevésbé jelent fejl ő-
dési tehertételt, mint az „alig" 10 milliós nigériai Lagosz. Tokió 35 millió f ős városi
koncentrációja az egy főre eső jövedelem közel 35 ezer dolláros szintjével, valamint
megfelelő helyi kormányzati és menedzsment képességekkel és kapacitásokkal
párosul, továbbá gyakorlatilag nincs informális szektor és a nullához közelít a város
növekedési üteme. Ezzel szemben bár Lagosz népessége 2005-ben épphogy elérte a
mega-városi kategória alsó határát, az a gazdasági és társadalmi fejl ődés tekinteté-
ben lényegesen komolyabb kihívásokat jelent Nigéria számára. A lagoszi népesség
növekedési üteme 1975-2005 között éves átlagban megközelítette a 6%-ot, és a
következ ő évtizedben is 4% körüli éves növekedés várható. Mindez igen alacsony
gazdasági fejlettségi és jövedelmi szint, és ugyancsak rendkívül alacsony kormány-
zati és menedzsment képességek és kapacitások mellett valósult meg. A halmozódó
anomáliákat jól jelzi a közel 70%-os informális foglalkoztatottság (GUO 2007).
Ezen folyamatok közvetlen következményei, hogy a közszolgáltatások, lakhatás
és közlekedés kínálata nem képes lépést tartani a növekv ő kereslettel, mint ahogy a
formális munkaerőpiac sem képes felszívni a városba áramló tömegeket. Innen már
csak egy lépés az informális szektor megjelenése és növekedése, a magas és növek-
vő szintű alulfoglalkoztatás és munkanélküliség, valamint a nyomornegyedekben
való koncentrálódás és a szegénység kiterjedése. A természetes környezet eltartó
képességét is meghaladja ez a nagyfokú földrajzi koncentráció, melynek jelei a
nemzetközi el őírásokat sokszorosan meghaladó leveg ő- és vízszennyezettségi érté-
kek, megoldatlan hulladékeltakarítás, hogy csak a leglátványosabb elemeket említ-
sük. A szegénység koncentrálódása, a városon belüli polarizáció és szegregáció
hajtóerőket jelentenek a kriminalitás és erőszak terjedéséhez is, melyek a legna-
gyobb városokban jelentkeznek a legkritikusabb mértékben. Az alulfejlettségnek
mindezen tünetei halmozottan jelentkeznek, ezáltal öner ősítő ördögi köröket alakí-
tanak ki, melyekb ől pusztán a piaci folyamatok és az esetleges gazdasági növekedés
következtében nem tudnak kitörni az érintett csoportok.
A fejlődő országok politikusai, kormányzatai — szinte minden ország esetében —
tudatában vannak az országulc torz városi struktúrájából adódó kedvez őtlen hatá-
soknak (GUO 2007), ugyanakkor többnyire nem megfelel ően kezelik a kialakult
helyzeteket. Közvetlen beavatkozásokkal, rövid távon a kedvez őtlen következmé-
nyek kezelését célozzák meg az okok hosszú távú megszüntetése helyett. Ezzel
nézetünk szerint a rendelkezésre álló sz űkös pénzügyi erőforrásaikat nem hatéko-
nyan használják fel, és gyakran nem a problémák enyhítését, hanem fokozódását
eredményezik. Jó példa erre az egyiptomi eset, ahol a kormányzat szatellit városok
mesterséges alapításával kívánta csökkenteni Kairó nagyvárosi régiójának domi-
Ricz Judit : Urbanizáció a fejlődő országokban: Trendek, dimenziók és kihívások
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/3. 167-186. p.
182 Kitekint ő TÉT XXI. évf. 2007 • 3
nanciáját és a gyors népességnövekedésb ől származó súlyosbodó nyomást (pressing
problems). A hetvenes években indított kísérlet kudarcát jól jelzi, hogy a hat újon-
nan alapított város kihasználtsága a tervezett kapacitásokhoz képest az ezredfordu-
lóra sem érte el a 8%-ot (Yousry—Atta 1997). Továbbá a kormányzati ösztönz ők
által mesterségesen létrehozott új városokban található munkahelyelcre nem ritkán
Kairó fővárosi térségéb ő l ingáznak a munkavállalók, tovább növelve ezáltal a köz-
lekedési rendszer túlterheltségét.
A szakirodalomban található esettanulmányokból számos, a fentihez hasonló
„mismanagement"-et lehet találni. Ilyenek például, amikor a nyomornegyedek inf-
rastrukturális ellátottságát politikai nyomásra jelent ős közkiadások árán javítja a
központi kormányzat, de gyakran a használati díjak sikertelen beszedése, valamint a
jogi szabályozás megreformálásának hiányában az ott jellemz ő informális tevé-
kenységek adóbevételeinek kiesése jelent ős hiányokat okoznak a költségvetés bevé-
teli oldalán. Ezt akár „fiskális parazitizmusnak" is nevezhetnénk.
A leírt példák azonban nem egyiptomi sajátosságok, hanem sokkal inkább a fejl ő-
dő országolcra jellemz ő kormányzati kudarc, mely a korábban bemutatott piaci
kudarccal párosulva az urbanizációs válság mélyülését vetíti el őre.
Urbanizációs válság
Mindezek tükrében írásunk végén kifejtjük, hogy mit is értünk az urbanizációs
válság alatt. Az egy komplex jelenség, amely tartalmazza a városi túlzsúfoltságból
adódó gazdasági, társadalmi hatékonyságveszteségeket és környezeti problémákat
is, melyek rövid és hosszú távon egyaránt, valamint mind mikro-, mind malcroszin-
ten súlyos következményekkel járnak a tágan értelmezett fejl ődés tekintetében.
A gazdaság fejlettségi szintjéhez képest túlzott földrajzi koncentráció miatt fellép ő
legfontosabb negatív következmények a túlzsúfolt infrastrulctúra (nem megfelel ő
közlekedési és közszolgáltatási kapacitások és alacsony min őségű szolgáltatások),
környezetszennyezés, nem megfelel ő életkörülmények (lakhatás, humán t őke minő-
sége, egészségügyi körülmények), rossz közbiztonság (kriminalitás, er őszak) és az
informális szektor9 térnyerése. Továbbá ide szolcták sorolni a földhasználat és a köz-
pénzügyek kérdéseit is. Ezek mind érintik a lakosság mindennapi életvitelét, de a
gazdasági szereplő k tevékenységeit is befolyásolják mind közvetlen, mind közvetett
hatásokkal. Nézetünk szerint az urbanizációs válság kezelésekor kiemelt figyelmet
kell fordítani a városi szegényekre, akik a legsérülékenyebbek a felsorolt negatív
következmények kihívásaival szemben. Ehhez az új fejlesztéspolitikai alapelveknek
megfelelően képessé kell tenni őket a saját helyzetük javítására (enabling), és fel kell
hatalmazni (empowerment) ő ket az önálló megoldások keresésére, megvalósítására,
valamint a politikai döntéshozatalban való részvételre (particzpation).
Az urbanizációs válság nem koncentrálódik a fejl ődő országok legnagyobb város-
aira, de ott a legszembet űnőbbek a jegyei, hiszen a hiányosságok, kudarcok mérete
és halmozódása soklcal nagyobb mérteket ölt, és több embert érint. Ugyanakkor
Ricz Judit : Urbanizáció a fejlődő országokban: Trendek, dimenziók és kihívások
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/3. 167-186. p.
TÉT XXI. évf. 2007 • 3 Kitekint ő 183
kiterjedhet a lényegesen kisebb, de a gazdasági és kormányzásí kapacitásainál gyor-
sabban növekvő településre is.
Az urbanizációs válság mindezek alapján egy sokarcú jelenség, melynek részletes
bemutatása egy újabb tanulmány témája lehet, de a teljesség igénye nélkül az tar-
talmazza az alábbi dimenziókat:
— demográfiai (a legnagyobb városokban való koncentrálódás kor és nem szerin-
ti szelekciója);
— társadalmi (átalakuló életvitel, szegénység városiasodása, városok közötti és
városon belüli polarizáció, szegregáció);
— gazdasági (átalakuló agglomerációs el őnyök és hátrányok, foglalkoztatási és
szektoriális kérdések, egyre komplexebbé váló telephelyválasztási döntések);
— környezeti (víz- és leveg őszennyezés, hulladékgazdálkodás, helyi ökosziszté-
mák, épített környezet);
— strukturális (térbeli lciterjedés, szuburbanizáció, városhálózatok, kis és köze-
pes, valamint legnagyobb városok közötti divergens fejl ődés);
— politikai (kormányzási és közmenedzsment kérdések, közszolgáltatások és
infrastrukturális beruházási döntések, intézményi és költségvetési) dimenziók.
Láthatjuk, hogy az urbanizációs válság különböz ő dimenziói mind párhuzamba
állíthatók az új fejl ődési paradigmal° összetev őivel, valamint itt is jellemz ők az
egyes tényez ők összefiiggése, a negatív externáliák interakcióiból kialakuló öner ő-
sítő körök. Mindezek az alulfejlettség újratermel ődő köreihez vezethetnek, melyek
kezelése egyre nagyobb terhet ró a helyi kormányzatok és a központi kormányzat
számára. Épp ezért egyre nagyobb a nyomás a tartós megoldások keresése iránt,
mely az okokat szünteti meg, és nem a következményeket kezeli. A bemutatott
urbanizációs trendek tükrében az urbanizációs válság menedzselése jelenti az egyik
legnagyobb politikai kihívást a jöv őben a fejlődő országok kormányzatai számára.
Következtetések
Összegzésképpen elmondható, hogy a 2030-ig szóló el őrejelzések szerint a világ
népességének növekedése a fejl ődő országok városi területeire fog koncentrálódni.
Ezen növekedés főként az ázsiai és afrikai városokat érinti majd, és csak kisebb
mértékben a latin-amerikai és karibi térséget. Ez utóbbi országokban ugyanis az
urbanizációs folyamatok nagy része 1950-2000 között lezajlott.
Bár nézetünk szerint jelent ősége alapján az alkalmazandó gazdaságpolitikák szá-
mára megfogalmazható normatív ajánlások meghatározása meghaladja az itt ren-
delkezésre álló kereteket, nem éreznénlc teljesnek tanulmányunkat néhány végkö-
vetkeztetés megállapítása nélkül.
A fejlődő országokban megfigyelhet ő urbanizációs válság kialakulásában éppúgy
közrejátszottak gazdasági, mint politikai hajtóer ők. Az óriásvárosi koncentrációk
hátterében milliónyi, mikro-szinten racionális döntés áll, melyek azonban makro-
szinten nem kívánatos eredményekhez vezetnek. Ezen döntések közvetlen befolyá-
Ricz Judit : Urbanizáció a fejlődő országokban: Trendek, dimenziók és kihívások
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/3. 167-186. p.
184 Kitekintő TÉT XXI. évf. 2007 • 3
solása, a választási (pl. vándorlási, letelepedési) szabadság korlátozása nem jelent
hatékony választ a kihívásokra, és a fejl ő dés új paradigmája tükrében nem is rele-
váns opció. A kormányzatoknak a legnagyobb városi koncentrálódás irányába ható
politikai ösztönz ő k csökkentését, megszüntetését kell célozniuk, és ez tartalmaz
intézményi, politikai-közigazgatási, közmenedzsment reformokat is. Ezzel párhu-
zamosan a kisebb városok és a vidéki területek fejl ődése előtt álló gazdasági és
politikai akadályok csökkentése is el ő segítheti a legnagyobb városi koncentrációlcra
nehezedő nyomás csökkentését. Szükséges azonban egy szemléletváltás is, ameny-
nyiben a beavatkozások során nem a gazdasági növekedés, illetve annak er őltetése
kell, hogy célként szolgáljon, hanem a tágan értelmezett gazdaságilag és társadalmi-
lag fenntartható, környezettel kompatibilis fejl ődés, amely érvelésünk szerint egy
kiegyenlítettebb területi struktúra felé való elmozdulást is tartalmaz.
Az urbanizációt jelen tanulmányunkban többnyire a városi népesség szintje, nö-
vekedési üteme és térbeli elhelyezkedése, valamint a városi méretek szerinti elosz-
lása tekintetében vizsgáltuk. A teljes képhez a népesség koncentrálódása mellett
legalább ilyen fontos a gazdasági tevékenységek térbeli tömörülésének vizsgálata,
azaz a foglalkozatás, a GDP-hez való hozzájárulás, a jövedelmi szintek figyelembe
vétele is. Ezek további kutatási irányokat jeleznek.
Jegyzetek
United Nation Population Division — UNPD.
2
A következő fejezetben foglallcozimk részletesebben a városméretb ől adódó problémákkal, és utalunk
rá, hogy nem csak a méret számít.
3
Ez utóbbiról lásd bő vebben Sassen (2000; 2002) írásait, melyek ismertetésére itt nem térünk ki.
4
Itt érdemes megjegyezni, hogy egyes szerz ő k a londoni vagy párizsi agglomerációk túlsúlyát is a
történelmi hagyatékra, konlcrétan az ókori római birodalom által Icialalcított struktúrákra vezetik vissza.
5
Jó összefoglalást ad errő l a Handbook of Regional and Urban Economics 2. kötetének 23. fejezete
(Henderson 1987).
6
Nem véletlenül nevezi Krugman és Livas birodalom nélküli Rómálcnak („Romes without empire") a
fejlődő országok legnagyobb városait (Krugman—Livas 1996,139).
7
Elsőként Lipton (1976) nevéhez fűző dik a városi torzítások vizsgálata és elméleti megalapozása.
8
Ld. az el őző fejezetben említett optimális versus hatékony városméret vitát, valamint Capello és
Camagni (2000) írását.
9
Az informális szektor szerepér ől bő vebben 1. de Soto (2000) és Todaro—Smith (2003) írásait. Itt arra
utalunk csupán, hogy annalc megítélése korántsem egyértelm űen negatív a városi szegények szemszö-
géből.
10
Ehhez 1. bővebben Sen (2003) és Ricz (2005) írásait.
Irodalom
Ades, A.F.—Glaeser, E.L. (1995) Trade and Circuses: Explaining Urban Giants. — The Quarterly Journal
of Economics. 1.195-227. o.
Brutzlcus, E. (1975) Centralized versus Decentralized Pattern of Urbanization in Developing Countries:
An Attempt to Elucidate a Guideline Principle. — Economic Development and Cultural Change. 4.
633-652. o.
Ricz Judit : Urbanizáció a fejlődő országokban: Trendek, dimenziók és kihívások
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/3. 167-186. p.
TÉT XXI. évf. 2007 • 3 Kitekintő 185
Capello, R.—Camagni, R. (2000) Beyond Optimal City Size: An Evaluation of Altemative Urban Growth
Patterns. — Urban Studies. 9.1479-1496. o.
Cohen, B. (2004) Urban Growth in Developing Countries: A Review of Current Trends and a Caution
Regarding Existing Forecasts. — World Development. 1.23-51. o.
Cohen, B. (2006) Urbanization in Developing Countries: Current Trends, Future Projections, and Key
Challenges for Sustainability. — Technology in Society. 28.63-80. o.
de Soto, H. (2000) The mystety of capital: why capitalism triumphs in the West and fails evetywhere
else. Basic Books, New York.
Epstein, T.S.—Jezeph, D. (2001) Development — There is Another Way: A Rural-Urban Partnership
Development Paradigm. — World Development. 8.1443-1454. o.
Fay, M. Opal, C. (2000) Urbanization without Growth: A Not So Uncommon Phenomenon. World Bank
— - -
Policy Resaerch Working Paper 2412, Washington D.C.
GUO (2007) Global Urban Observatory Database. United Nations Habitat. Letöltve:
http://www.unhabitalorg/ progranunes/guo/guo_analysis.asp.
Hamer A.M. (1994) Economic impacts of third world mega-cities: Is size the issue? — Fuchs, R.J.—
Brennan, E.—Chamie, J.—Lo, F.—Uitto, J.I. (eds.) Mega city growth and the future. United Nations
-
University Press, Tokyo.
Hamer, A.M.—Linn, F.JF. (1987) Urbanization in developing world: pattems, issues and policies.
— Mills, E.S. (ed.) Handbook of Regional and Urban Economics. 2. Urban Economics. North-Holland,
Amsterdam, New York—Oxford—Tokyo. 1255-1284. o.
Henderson, V. (1974) The Sizes and Types of Cities. — American Economic Review. 64.640-656. o.
Henderson, V. (1987) General equilibrium modeling of systems of cities. — Mills, E.S. (ed.) Handbook of
Regional and Urban Economics. 2.927 956.o.
-
Henderson, V. (2000) How Urban Concentration Affects Economic Growth. World Bank Policy
Research Working Paper 2326.
Henderson, V. (2002) Urbanisation in Developing Countries. — The World bank Research Observer. 1.
89-112. o.
Jefferson, M. (1939) The Law of the Primate City. — Geographical Review. 29.226-232. o.
Kasarda, J.D.—Crenshaw, E.M. (1991) Third World Urbanization: Dimensions, Theories and
Detemunants. Annual Review Sociology. 17.467-501. o.
—
Krugman, P.—Livas, E. (1996) Trade Policy and Third World Metropolis. — Journal of Development
Economics. 49.137-150. o.
Krugman, P. (2000) A földrajz szerepe a fejl ődésben. — Tér és Társadalom. 4.1-21. o.
Lipton, M. (1976) Why poor people stay poor; urban bias in world development. Harvard University
Press, Cambridge.
Marshall, A. (1890 [1938]) Principles of Economics: an introductory volume. Porcupine hess, Philadelphia.
Megacity Challenges: a stakeholder perspective. (2007) www.siemens.com/megacities
Moomaw, R.L. Alwosabi, M.A. (2003) An Empirical Analysis of Competing Explanations of Urban
—
Primacy: Evidence from Asia and the Americas. Center for European Integration Studies, Working
Paper Series B03-19.
Overman, H.G.—Venables, A.J. (2005) Cities in the Developing World. CEP Discussion Paper No. 695.
Centre For Economic Performance (L,ondon School of Economics and Political Science), London.
Puga, D. (1996) Urbanisation patterns: European vs. less developed countries. Centre for Economic
Performance, Discussion Paper No. 305.
Ricz J. (2005) Paradigmaváltás a fejl ődés-gazdaságtanban. — Competitio. 2.109-123. o.
Ricz J. (2007) Az agglomerálódás klasszikus és új logikája.— Külgazdaság. 7-8. Megjelenés alatt.
Sassen, S. (2000) Cities in a world economy. Thousand Oaks, California.
Sassen, S. (ed.) (2002) Global networks, linked cities. Routledge, New York, London.
Sen, A. (2003) Fejlődés mint szabadság. Európa Könyvkiadó, Budapest.
Todaro, M.P.—Smith, S.C. (2003) Economic Development. Oxford University Press, Oxford.
UNPD (2004) World Urbanization Prospects: The Revision 2003. United Nations Department of
Economic and Social Affairs, Population Division. New York.
UNPD (2006) World Urbanization Prospects: The 2005 Revision. United Nations Department of
Economic and Social Affairs, Population Division. New York.
Venables, A.J. (2005) Spatial disparities in developing countries: cities, regions and international trade.—
Jurnal of Economic Gepgraphy. 5.3 21. o.
-
Williamson, J.G. (1965) Regional Inequality and the Process of National Development. — Economic
Development and Cultural Change. 13.3 45. o. -
Ricz Judit : Urbanizáció a fejlődő országokban: Trendek, dimenziók és kihívások
Tér és Társadalom 21. évf. 2007/3. 167-186. p.
186 Kitekint ő TÉT XXI. évf. 2007 • 3
Williamson, J.G. (1988) Migration and Urbanization. — Chenery, H.—Srinivasan, T.N. (eds.) Handbook
of Development Economics. 1. Elsevier Science Publishers. 425-465. o.
Yousry, M.—Atta, T.A. (1997) The challenge of urban growth in Cairo. — Ralcodi, C. (ed.) The urban
challenge in Africa: Growth and management of its large cities. United Nations University Press,
Tokyo.
Yusuf, S. (ed.) (2000) World Development Report: Entering the 21st centuty. World Bank, Oxford
University Press, Oxford.