Tér és Társadalom 3. évf. 1989/1. 3-16. p.
TANULMÁNYOK
1989. 3. évf. 1. sz. pp. 3-16.
MÉSZÁROS REZS Ő :
A TÉRKAPCSOLATOK ÉRTELMEZÉSÉNEK NÉHÁNY
ÖSSZEFÜGGÉSE
A földrajztudomány kutatási tárgykörének állandó b ővülése, id ő nként ugrás-
szer ű változásai, elkalandozásai ellenére, a földrajz természetének megértésében még
mindig központi helyet foglalnak el a térbeliséget kifejez ő kapcsolatrendszerek, azok,
amelyeket — LAWTON (1983) találó megfogalmazásával — röviden tér-, hely- és id ő-
kapcsolatoknak nevezhetünk.
A földrajztudomány e három dimenziója lényegében kölcsönösen összefügg.
Gyakran érte (éri) azonban a szétválasztás kísérlete az elméleti és módszertani megkö-
zelítések során, amikor hol ezt, hol azt a dimenziót túlhangsúlyozzák. A 20. század ele-
jén például a földrajztudományt els ősorban a helyek tudományának tekintették, bár a
környezetnek az élet alakulására gyakorolt megkülönböztet ő szerepét hatigsúlyozó
francia, illetve a tájevolúciót el ő térbe helyez ő német iskola felfogásában egyértelm űen
kimutatható az idő, mint az egyik meghatározó elem. Ezzel szemben a téranalízis hát-
térbe szorult. Ez meglep ő , hiszen von THÜNEN vagy WEBER munkássága alapján már
akkor vélni lehetett, hogy van mód a földrajztudományban a gazdasági viselkedés tér-
beli megoszlásában mutatkozó rendszeresség felismerésére és értelmezésére.
A földrajztudományon belüli súlyponteltolódások feltehet ően nem jeleznek
többet mint azt, hogy a problémákat több irányból lehet megközelíteni. Bár a földrajz
tér- és id ő kiterjedése a fizikáé, mégis tudományunk legtöbb ágában komoly problémát
okoz a tér- és id őskála az adatgy ű jtésben, az összehasonlításban. A hagyományos regio-
nális földrajz az adott keretek között középméret ű területekkel és id őskálákkal dolgo-
zik. Az alapvet ő folyamatokat tanulmányozó tudományágak viszont inkább részletes,
gyakran mikroszint ű elemzéseket készítenek. Ebb ő l következik, hogy a térbeli visel-
kedés modelljei vagy részletes vizsgálatok alapján készülnek (empirikusan), vagy éppen
általános törvényszer űségekb ő l konstruált koncepció alapján (teoretikusán). Rendkívül
fontos azonban szem el ő tt tartani azt a SAMUELS (1981) által kifejtett körülményt,
hogy az ember egzisztenciális tér- és id őtudata az egyén szükségleteib ő l ered és aligha
alkalmazható más tér-, hely- vagy id őtudatokra.
A földrajzban nemcsak sokféle skála, de egész sor tér-, hely- és id őtényez ő is
szerepet játszik. Ezek külön-külön is igen fontosak lehetnek, de a közöttük lév ő kap-
csolat a meghatározó, amely része a földrajz szempontjából fontosabb integrált felfo-
gásrendszernek (LAWTON, 1983). Nem szükségszer ű azonban, hogy ezek a kölcsönös
Mészáros Rezső :
A térkapcsolatok értelmezésének néhány összefüggése
4 Tér és Társadalom 3. évf. 1989/1. 3-16. p.
kapcsolatok egyszer űbb formájukban megoldhatatlan elméleti vagy gyakorlati problé-
mát vessenek fel. Például a tértudományok esetében ez akkor érvényes, ha „csak" azzal
foglalkoznak, hogy a tárgyak és a helyek hogyan viszonyulnak egymáshoz egy bizo-
nyos id ő pontban; vagy id őben hogyan fejl ődött egy terület, egy hely vagy egy térszer-
kezet. Nehézségek általában akkor merülnek fel, ha sok tárgyat, sok eseményt, sok
összefüggést kell integrálni egy adott téregységben, vagy éppen összehasonlítani a kü-
lönböző helyeken, id ő ben és nagyságrendben észlelt jelenségeket. Ám az a tény, hogy
mind a tér mind az id ő sokféle módszerrel mérhet ő , olyan rugalmasságot ad a földrajz-
nak, amely a problémák megközelítésének újabb és újabb távlatait nyitja meg.
Koncepcionálisan dönt ő annak elfogadása, hogy a tér és id ő egyéni érzékelé-
sét a szerzett ismeretek alapvet ően formálják. Az embernek ugyan van veleszületett
hely- és térérzéke, valamint bioritmusából következ ően id őérzéke, ám a térbeli rend
érzékelése az élettartam alatt a szociális, kulturális és környezeti tapasztalások összha-
tásának eredményeként alakul ki. Ez azt jelenti, hogy a tértudat egyénenként eltér ő
térstruktúrát tartalmaz, amely — bels ő viszonyait tekintve — a kialakító tényez ő k köl-
csönhatásai miatt hierarchikus rendet képez. Az egyén térhierarchiája alapvet ően két
nagy egységre osztható: rendszeresen birtokolt térre (otthon, lakóhely, munkahely
stb.) és alkalmanként látogatott térre (különféle individuális kapcsolatok, utazások
stb.). Ez utóbbiak távoliak is lehetnek térbelileg, de id őben már nem szükségszer ű en,
hiszen a közlekedés fejl ődése, a mikroelektronikus kommunikáció térhódítása napjaink
konkrét tapasztalásává teszi, hogy miként gy ő zi le az id ő a teret. Ebben a gondolatme-
netben is érdemes lenne elemezni a térkapcsolatok eme infrastrukturális hátterét.
SAMU ELS a már idézett munkájában azt írja, hogy a tér alkotórészei nem
csupán kvantitatívak, inkább emberi, mondhatni kvalitatív tartalmúak. Ezért a tér eti-
kai, szellemi, érzelmi és racionális jelent őség ű is. GOLD (1982) is úgy véli, hogy bár a
különböző kisebb-nagyobb populációk rendelkeznek bizonyos térösztönnel, amely
részben ökológiai, részben veleszületett érzéken alapul, de a teret valójában kulturális
és pszichológiai sz ű rő kön keresztül szemlélik. YI-FU-TUAN (1977) azt vallja, hogy a
térhez, a környezetünkhöz való viszonyunkat egyéni és kollektív tapasztalásaink együt-
tesen alakítják. Kultúrgeográfusok írásaiban kiválóan nyomon lehet követni, hogy az
emberek ugyanarra a környezetre különböz ő id őben, illetve a különböz ő kultúrák ha-
sonló környezetre eltér ő id ő ben reagálnak (ENGLISH—MAYFIELD, 1972).
A téma szempontjából figyelmet érdeml ő a neves antropológusnak, E. T.
HALL-nak (1987) az ember térérzékelését, térbeli tájékozódását, elhelyezkedését és
mozgását a modern etológia álláspontjából levezetett gondolatsora. HALL az élettani,
lélektani, társadalmi és kulturális jelenségek széles skáláján szemléli az embernek a sa-
játt „életteréhez" való viszonyát, és e viszony sajátos megnyilvánulásait: az emberi cso-
portosulás, érintkezés legegyszer ű bb formáitól a bonyolult társadalmi képz ődménye-
kig. Kimutatja, hogy mindezekben meghatározó a teret tagoló, a közelségeket és a
szomszédságokat teremt ő , de egyben távolságokat is tartó emberi magatartási elemek
szerepe. Az elemzés használhatóságának jelentő ségét azonban csorbítja, hogy HALL
nem tulajdonít fontosságot annak, hogy az ember magatartásában alapvet ően nem az
élettani, hanem társadalmi, gazdasági tényez ő k foglalják el a meghatározó szerepet.
Mégis az általa vizsgált tényez ő knek az ember által generált térfolyamatok konkrét
Mészáros Rezső :
A térkapcsolatok értelmezésének néhány összefüggése
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/1. 3-16. p. 5
megjelenésében, nézetem szerint, az általunk eddig véltnél nagyobb szerepe lehet, amit
számos szociálgeográfiai vizsgálat következtetése is érzékeltet (BERÉNYI, 1988).
A mai szociálgeográfiai gondolkodásban a hangsúly az emberi csoportok tevé-
kenységén van, a szubjektum, mint a csoport tagja jelenik meg. Az egyéni döntés lehe-
tő sége ugyan adott, de a csoportelvárások szerepe a meghatározó (bizonyára nem vélet-
len, hogy effajta min ő sítés HAGERSTRAND korlátai között is felismerhet ő ). Minden-
nek elméleti gyökerei egyrészt VIDAL DE LA BLANCHE P-hez nyúlnak vissza, aki az
embert és környezetét egységes, összefügg ő rendszerként értelmezte, melynek közép-
pontjában a tevékeny ember áll (ennek a felfogásnak BERÉNYI szerint különös jelen-
tő sége van az alkalmazott szociálgeográfia szempontjából). Másrészt a földrajzi munka-
megosztás erő södése, a bonyolult városszerkezetek kialakulása a funkcionális térszerke-
zetben való gondolkodásra késztettek, melybő l — az ember és környezete kapcsolatá-
nak kifejezésére — mind a városföldrajzban, mind a szociológiában az ökológiai aspek-
tus erő södött fel. Minek következtében a városökológiai munkák nagy része a telepü-
lést az él őszervezet m ű ködése alapján írta le — sajátos funkcionális rendszerként, amely
egyben társadalomökológiai rendszer is.
A társadalomökológiai vizsgálatok azonban kezdett ő l fogva f ő ként a városi
társadalom életfolyamatainak — szándék szerint — komplex modellezésére koncentrál-
tak és regionális méretekbe alig merészkedtek. BERÉNYI (1987) PARTZSCH szociál-
geográfiai alapkategóriái (lakás, munka, ellátás, képzés és kultúra, üdülés, közlekedés
és közösségi élet) kapcsán arra utal, hogy ezeknek van terület- és térigénye, intézmény-
rendszere, és területileg differenciált szerkezetének elemzése a földrajz egyik kedvelt
vizsgálati. területe. Kétségtelen, hogy a szociálgeográfiai térszerkezet fogalmának beve-
zetése a társadalmi térszervez ő dés értelmezésének új aspektusát jelentette. A BERÉ-
NYI (1987) által kidolgozott alkalmazott szociálgeográfiai elmélet és metodika a fel-
adatok sorában élre helyezi a térszerkezet és a társadalmi struktúra tér-id ő kapcsolatá-
ban kialakuló konfliktusok feltárását és értékelését. BERÉNYI E NYE Dl-t (1983,1987)
idézi, akinek az a véleménye, hogy a tér és társadalom hagyományos kapcsolata a mo-
derntársadalmakban alapvet ően megváltozott. A technikai fejl ődés olykor er ősen eltá-
volította a társadalmi térhasználatot a természeti adottságoktól, ami jelent ős konflik-
tus forrása lett. A társadalmi folyamatok szükségszer űen társadalmi törvényszer űségek
alapján futnak le, amelyek térbeliségét éppúgy vizsgálni kell, mint történeti alakulását,
de a folyamatok alkalmazkodni kénytelenek a természeti és társadalmi térhez.
Az ember élete során sok és különböz ő irányban szervez ődik. Tevékenysé-
geinket a különböz ő szintű társadalmi szervez ő dések keretein belül végezzük, s mind-
egyiknek megvan a maga térbeli kifejez ő dése. Ez azonban gyakran nem folytonos se: -,
térben, sem id ő ben. Különböz ő mikroterek funkcionálisan is eltér ő halmaza vagy vala-
milyen rendszere jöhet létre. Ebb ő l következik, hogy a modern társadalmak földrajzi-
lag sokkal töredékesebbek, mint a hagyományosak. (Azokban a legtöbb átlagember
helyhez kötött volt, a világról alkotott képüket a falu vagy a törzs által birtokolt terü-
let határozta meg.) Azonban észre kell venni, hogy a töredékes térben a változások, jel-
legzetességek szorosan kapcsolódnak az id ő beli folyamatokhoz. Ide ill ő a ROBSON
(1981) által idézett GEDDES frappáns megállapítása: „A város nem csupán hely a tér-
ben, a város dráma az id őben". Ha ugyanis a tér el őtérbe állítása az id ő majdnem teljes
kizárásával történik, azzal a veszéllyel jár, hogy a földrajz igen egysíkú lesz. Számos
módszertani példa igazolja ezt az aggodalmat. Szokássá vált a gazdaságföldrajz némely
Mészáros Rezső :
A térkapcsolatok értelmezésének néhány összefüggése
6 Tér és Társadalom 3. évf. 1989/1. 3-16. p.
területén olyan analitikai módszerek bevezetése, amelyek például csak a kereslet-kíná-
lat összefüggéseit vizsgálják. Divatossá vált egyetemi kurzusokon is olyan elemz ő mód-
szerek mindenekfölöttivé állítása, amelyek nagy része alapvet ő en statikus, és olyan tér-
beli szerkezetre vonatkozik, amelyben a pillanatnyi er ő k uralkodnak az id őtő l függetle-
nül. Ezek egy része bizonyos fokig ugyan „id ő -érzékennyé" tehet ő , de többségük ere-
dend ően alkalmatlan a „folyamat" elemzésére.
Kétségtelen, hogy a már említett súlyponteltolódás következménye, mégis
meglepő , hogy hangsúlyt kíván az id ődimenzió, hiszen az tulajdonképpen mindig is
része volt a földrajztudománynak. Végs ő soron a földrajz, kutatási módszerét tekintve
alapvető en történeti jelleg ű , még manapság, a modellezés id őszakában is.
Az időtényez ő gazdaságföldrajzí alkalmazását jórészt az teszi lehet ővé, hogy
az id ő fontos szerepet játszik mind a hagyományos, mind a modern társadalmakban.
A különböző ciklusok (pl. évszakok) és a hozzájuk társult tevékenységek központi
helyet foglaltak el a hagyományos társadalmakban vagy a modern társadalmak mez ő-
gazdái körében. CARLSTEIN (1982) egyenesen azt állítja, hogy az id ő felhasználásá-
nak értékes eszköze az, hogy az id őt olyan forrásnak tekinthetjük, amely lehet ővé teszi
az tér-id ő függvényben végzett emberi tevékenységek tanulmányozásához szükséges
ökológiai közelítést, amit a következ ő példával vél igazolni:
A vadászattal és gy ű jtögetéssel foglalkozó törzsek, mint például a busmanok, rövid ideig
használják a táboruk körül lev ő területet élelemszerzésre, majd évszakonként tovább vo-
nulnak, hogy tágabb életteret keressenek maguknak. A nomád pásztorok számára nagyon
fontos, hogy állandóan változtassák helyüket, bár vándorlásaikban megfigyelhet ő évsza-
konkénti rendszeresség, amely egyfajta területi szervezettségben tükröz ő dik. A mező-
gazdasággal foglalkozó hagyományos társadalmaknak általában jellemz ője volt a vándor-
lás. Az egyéb tevékenységek (kézm ű vesség, favágás stb.) ezekben a közösségekben akkor
folytak, amikor az élelemszerzés szünetelt. Tehát ezek a közösségek az id ővel tulajdon-
képpen mint erőforrással gazdálkodtak, s miután nagy területeket jártak be, kialakult a
gazdasági tartalmú térérzékük.
Úgy vélem, hogy CARLSTEIN-nek az id ővel kapcsolatos konklúziója a mo-
dern társadalmakra is érvényesíthet ő . A modern társadalmakban az egyének és közös-
ségek kiterjedt tevékenységi formái a népesség egyre bonyolultabbá váló térbeli eloszlá-
sában és migrációjában fejez ődik ki. Mai körülmények között az id ő elosztása fontossá
válik mind általános társadalmi, gazdasági, mind helyi, egyéni viszonylatban. Konkré-
tan, a termelés, a szolgáltatás vagy az adminisztráció intézményeinek térbeli helyzete,
térbeli hatóköre az elérhet ő ség id ővonzata révén helyezi magát az id őt a gazdasággos-
ság egyik elemévé.
A közlekedés és az információáramlás sebességének növekedése az idő-tér egy-
fajta konvergenciáját vetíti el ő , ami a gazdaságföldrajz, de talán a területi tervezés szá-
mára is újabb szemléleti síkot körvonalaz. A földrajzi távolságok „rövidülése" nem egy-
szer ű id ő -tér átfedéseket jelent, hiszen figyelembe kell venni a gyakoriságot, mégis, ön-
magában a tény (a távolság és a sebesség negatív korrelációja) lényegében megváltoz-
tatja „valódi helyek" térképét. Egyetérthetünk FORER-rel (1978), aki éppen erre
hívta fel a figyelmet azzal, hogy észrevette: a plasztikus tér rugalmas természete végül
is a relatív tér jelent őségét hangsúlyozza az abszolúttal szemben. Tehát az id ő-tér kap-
csolat mindenkori bels ő viszonya a fontos a gazdaságföldrajzi felhasználásban. Ebb ő l
az is következik, hogy az id ő segítségével válik lehet ővé, hogy megismerhessük egy
adott terület vagy település korábbi térbeliségét. Lényegében az id ő kétfajta kategóriá-
Mészáros Rezső :
A térkapcsolatok értelmezésének néhány összefüggése
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/1. 3-16. p. 7
járó! van tehát szó. Egyrészt egy adott időszakon (pl. a jelen) belüli időstruktúráról,
másrészt egy másik időszakaszról.
Azt gondolom, hogy eme összefüggések vizsgálatának nélkülözhetetlen eleme
az egyéni idő struktúra tartalma. Ez abban az esetben válik érzékelhet ővé, ha megtörté-
nik az egyéni id ő beosztás olyan elemzése, amely feltárja az emberi tevékenységnek a
hely és ember közötti id őben is elkülöníthet ő kapcsolatait. Ilyenfajta információk bir-
tokában közelebb kerülhetünk azon folyamatok megértéséhez, amelyek az ember tér-
beli mozgásainak alapjául szolgálnak, s amelyeket inkább csak a tér dimenziójában és
adathalmazok alapján vizsgálunk.
Az időföldrajz
Az az újrafelismerés tehát, hogy szükség van az ember és a környezet közötti
kölcsönhatás tanulmányozására a tér-id ő folytonosságában, arra vezetett, hogy ismét
feltámadt az igény számos földrajzi probléma új (többek által dinamikusnak nevezett)
megközelítésére. Ezek között valószín ű en a legnagyobb formátumú konstrukció az
időföldrajz (time geography), amit az 1960-as évek végén, a 70-es évek elején a svédor-
szági Lund Egyetemen T. HÁGERSTRAND és munkatársai alkottak, szándékuk sze-
rint, mint az emberföldrajz új irányzatát.
HÁGERSTRAND 1973-ban „Az emberföldrajz tárgyköre" cím ű írásában azt
panaszolta, hogy az emberföldrajz fejl ődésével jelenleg nem annyira az a baj, hogy nem
sikerült megérteni az ember szükségleteit és igényeit, hanem inkább az, hogy földraj-
zunk nem eléggé teljes az emberi tevékenységek feltételeinek körülírásához. Ebb ő l arra
következtet, hogy jelenlegi feladat nem az, hogy más területekr ő l merítsünk ötleteket,
elképzeléseket, és ezeket alkalmazzuk a földrajzi gondolkodás mostani keretén belül.
Inkább ki kellene fejleszteni ezt a keretet, hogy eredményesebb legyen. Ehhez nem
kell új tudományágat létrehozni. Arra hívja fel a figyelmet, hogy olyannnyira beleme-
rültünk a dolgok és mennyiségek relatív területi eloszlásának vizsgálatába, hogy elsik-
lottunk a jelenségek térfelhasználó jellemz ő i és elrendeződésük következményei fölött.
Az emberföldrajz akkori formájában nem tesz említést térbeli versenyr ő l, a térbeli el-
rendeződést kereső struktúrák közötti „tömörítési rend"-r ő l. HÁGERSTRAND felfo-
gása szerint egy benépesült terület, nagyságától függetlenül, összekapcsolódott halma-
zok fejl őd ő hálózatának tekinthet ő , amely túllép a korlátokon is. Globális szinten az a
feladatunk, hogy kimutassuk és megértsük a halmazok rendszerét, mikroszinten pedig,
hogy kitaláljuk, hogyan mozognak az egyének a halmazokban és a halmazokon kívül.
úgy véli, hogy egy terület m ű ködését csak akkor tudjuk igazán megérteni, ha sikerült
megfigyelni a „sorompószer ű " mechanizmusokat, ahogyan az az egyéneket csoporto-
sítja a kívánatos és nemkívánatos események különböz ő idő intervallumokba történ ő
felosztásával.
HAGERSTRAND geográfiai világszemlélete alapvet ő en geometriai beállított-
ságú. Azt vallja, hogy ezen a vonalon tovább haladva kell megkísérelni olyan fogalom-
kör kialakítását, amely lehet ővé teszi, hogy az id ő t és a teret egy egységes geometriai
tér-id ő rendszerbe foglaljuk, amelyben az id ő folytonossága megvalósul. Ez azt jelen-
tené, hogy a forma és a folyamat nem lenne annyira eltér ő , mint manapság. A folyamat
Mészáros Rezső :
A térkapcsolatok értelmezésének néhány összefüggése
8 Tér és Társadalom 3. évf. 1989/1. 3-16. p.
négydimenziós alakzatban jelenik meg. Az ember számára az id ő és a tér nemcsak di-
menziók az események elhelyezéséhez, hanem valódi értelemben vett források is — bár
gyakran sz ű kösek. Ez teszi alapvet ővé az id ő-tér szemléletet. E vonatkozásban van ki-
emelked ő jelentő sége a „tömörítési problémá"-nak, és fontos az is, hogy ne hagyjunk
ki egyetlen részletet sem az ember idejéb ő l és az őt körülvev ő térb ő l. A való életben
mindig szem el őtt kell tartani mindkét dimenziót, mert ezek bizonyos fokig felcserél-
het ő k. Az a véleménye, hogy ha megpróbálunk a geometrikus szemléletmódból kiin-
dulva egy tér-id ő geometriát kifejleszteni, valószín ű leg szilárdabb fogalmi rendszer
alakítható ki. Különösen a geometria és a könyvelési módszerek kombinálása nyithat
utat egy eddig ismeretlen, jöv őcentrikus, deduktív gondolkodásmódhoz. Ezeknek a
gondolatoknak a gyökerei HAG E RST RAN D jóval korábbi (az 1940-es években kifejtett)
tevékenységéig nyúlnak vissza, amikor a svéd népesség problémáival kezdett foglal-
kozni. De az id őföldrajzi koncepció tényleges szellemi bázisát a svéd migrációról írott
tanulmányában (1963) építette fel. Itt fejti ki, hogy az emberi populációt úgy tekinti
mint utak hálózatát, amely id ő-tér lokációk halmazán fut át. És ezzel összefüggésben
itt tesz el ő ször említést azokról az id ő-tér pályagörbékr ő l (trajectories), amelyeket az
egyének életük során leírnak.
Az id őföldrajz olyan modellre épül, amelyben minden létez ő szerves, szervet-
len, emberi és m ű vi dolog tér-id ő összessége ábrázolható, mínt utak vagy pályák
(paths), amelyek mindig ott kezd ődnek, ahol a dolog létrejött (született vagy termel-
ték) és mindaddig léteznek, amíg az meg nem sz ű nik. Ehhez olyan háromdimenziós
térkép szükséges, amelyen két dimenzió a teret, egy pedig az id őt ábrázolja. 1 HAGER-
STRAND döntő nek tartja, hogy sikerüljön megragadni a dolgok produkció és kölcsö-
nös egymásra hatás logikáját, melynek fontos feltétele, hogy pontosan figyelni kell a
különleges különbségekre. Például, adva van egy növénycsoport, amely a térben rögzí-
tett és van egy bizonyos számú ember, akik a térben mobilok, egymással kapcsolatokat
tudnak létesíteni, csoportot tudnak alkotni. A mindennapi életben a különböz ő cso-
portok eltér ő szerkezetet alkotnak, mint ahogy egy háztartás vagy egy iskola példája
szemlélteti (1. ábra)•
Az időföldrajz alkotói már a koncepció kidolgozásának els ő szakaszában el-
vetették az id őfelhasználás és az emberi tevékenység tanulmányozásában a viselkedés-
tani felfogást. Első sorban azért, mert úgy vélték, hogy ha csak egyszer űen számbave-
szik, hogy mit csináltak az emberek és mennyi ideig, az nem sok magyarázatot ad arra,
hogy miért is jött létre ez vagy az az eredmény. Ugy vélték, hogy az ilyen számbavétel
kevés, ha azt akarják kiszámítani, hogy egy bizonyos környezet szerkezete és elhelyez-
kedése hogyan befolyásolja a lakók tevékenységválasztásának sorát. A 60-as évek végén
az id őföldrajz-csoport tagjai ezért egyrészt azt vizsgálták részletesen, hogy miként le-
lehetne a választásokat szélesíteni mind a svéd környezetpolitika területi alakítása,
mind elméleti id őföldrajzi vonatkozásban. Másrészt a családok (háztartások) napi tevé-
kenységének cél és lehet ő ség körülményeit elemezve arra keresték a választ, hogy azok
hogyan kapcsolhatók a svéd regionális politika rendszerébe. Végül is a környezetpoli-
tikai problémák elemzésére egy bonyolult komputer-szimulációs modellt (Programme
Evaluating the Set of Alternative Sample Paths = PESASP) dolgoztak ki, amely gene-
rálta a lehetséges napi aktivitási programokat a háztartás tagjainak cél- és lehet őség
Mészáros Rezső :
A térkapcsolatok értelmezésének néhány összefüggése
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/1. 3-16. p. 9
megszorításai alapján. Majd ezen empirikus eredményeket is felhasználva finomították
az id őföldrajzi modellt.
A lundi iskola ma is aktív. T. HÁGERSTRAND, T. CARLSTEIN, B. LENN-
TORP, S. MARTENSSON, D. PAKKERS, N. THRIFF és részben az amerikai A. PRED
az id őföldrajzot egynéhányuk (f ő ként CARLSTEIN) által átfogónak hirdetett szociál-
históriai és humánökológiai elméletté fejlesztette. Kétségtelen, hogy a kezdeti egyszer ű
tér-id ő modelltő l eljutottak egy differenciált analizáló rendszer felépítéséig, amely in-
kább materialista mint idealista, de vannak közös érintkezési felületei napjaink számos
ideológiai irányzatával. Formális megközelítésben az id őföldrajzi gondolkodás számos
egyéb formális megközelítés elemeit hordozza, például GODELIER (1972) és J.
FRIEDMAN (1979) strukturalista elképzeléseit, kiket er ő sen befolyásolt a rendszerel-
mélet és az operációkutatás. Az id ő földrajz alkotói azonban úgy vélik, hogy az infra-
struktúra-szuperstruktúra megkülönböztetést nehéz alkalmazni az id őforrások széle-
sebb értelmezésében, mert bár számos ökotechnológiai aspektus az infrastruktúra biro-
dalmába helyezhet ő (különösen a termel őerő k), az id őforrások legalább annyira az
ideológia, a politika, a vallás kialakításában is részt vesznek, melyeket viszont általában
a felépítmény részének tekint a marxista gondolkodás. Továbbá a h'ágerstrandi szemlé-
letben a termelési viszonyok nem egyszer űen strukturálisak, hanem valósan érvénye-
sülnek az id ő igényes aktivitásokon keresztül. Tehát — vallják — vannak „termelési lehe-
tő séghatárok", amelyek érvényesek a termelési viszonyokra és a felépítményre. Ugyan-
akkor nem tagadják az id ő szerepét a marxi munka-értékelméletben, de lehet őségét
látják id őföldrajzi alapon kritikának alávetni a munkaid ő marxista felfogását.
Remélhet ő leg e rövid kitekintés is megfelel ő en érzékelteti, hogy filozófiai
szempontból a társadalmi-környezeti formációk eme tér-id ő strukturalista magyarázata
nem illeszthet ő be kényelmesen egyetlen létez ő „-izmusba" sem.
Az id őföldrajz az elemzés első szintjén az egyéni lét tér-id ő koreográfiáját adja
meg napi, éves vagy egész életre szóló megfigyelési skálán, az id őt és a teret elválasztha-
tatlannak tekintve. A legfontosabb elemi lépések vagy események az ilyen koreogra-
fikus ábrázolásban az építmények vagy a megfigyelés területi egységei körül zajlanak
(HÁGERSTRAND ezeket állomásoknak [stations], illetve szintereknek [domains] ne-
vezi). 2 Ez történhet úgy, hogy két vagy több egyén találkozik, hogy csoportot vagy
cselekvési köteget (activity bundle) alkothasson, vagy úgy, hogy egy-egy ilyen csoport
feloszlik, egy vagy több egyed térben és id őben elmozdul, hogy végül is egy másik cse-
lekvési köteget hozzon létre egy másik állomáson.
E mozgás m ű ködési mechanizmusának f ő eleme a terv [project], mivel ez tar-
talmazza az emberi cselekvés-lehet ő ségek céldimenzióját. Ennélfogva az id őföldrajzi
elemzéseknek is egyik lényegi elemét képezi.
Láthatóan minden terv megpróbálja elhelyezni valóságos vagy nem megfog-
ható részleteit a környez ő szabad pályák útveszt őjében és a más tervek által szabadon
hagyott vagy versengéssel kivívott nyitott tér-id ő rendszerekben. Adott terv leglénye-
gesebb jellemz ője az id őbeli sorrend lehetne, amely id őnként meghatározott intervallu-
mokban jelenik meg, id ő nként pedig a késések ellenére is elég rugalmas a túléléshez.
Az idő beli sorrend nem jelent szükségszer űen periodicitást. A különböző élettartamú
tervek hierarchián belüli és hierarchiák közötti összefonódása az elemzés központi
kérdése. Ez meglehető sen hasonlít a számítógépes id ő megosztás rendszerezéshez. A hu-
Mészáros Rezső :
A térkapcsolatok értelmezésének néhány összefüggése
10 Tér és Társadalom 3. évf. 1989/1. 3-16. p.
mángeográfus természetesnek találná, hogy a teljes rendelkezésre álló id őt válassza
alapváznak az emberi populációt alkotó egyének esetében, amelyre aztán az összes
többi tényez őt építi.
A fejl ődő tér-id ő hálózat egészének vizsgálatakor azonban szembet ű nik, hogy
az emberi terveket milyen nagy mértékben alakítja a jelent ős számú korlát. Az emberi
lények oszthatatlanok (egyszerre csak egy helyen lehetnek), térbeli mobilitásuk korlá-
tozott (minden mozgás id őt vesz el alternatív cselekvésekt ő l), és életük id őtartama is
korlátozott. Ha ez igaz az egyénekre, akkor igaz egész populációkra is. Az oszthatat-
lanság és a mobilitás viszonyai határozzák meg a párhuzamos halmazok lehetséges és
nem lehetséges kombinációit, valamint a tervrészletek kombinációit is. Ezenkívül min-
den lekötött tér-id ő blokk az egyének és a tárgyak korlátozott részhalmazának bizto-
sít csak helyet. E korlátok következtében a hierarchikus tervek fejl ődő szerkezetét egy
soha le nem záruló tömörítési folyamatnak is felfoghatjuk, vagy inkább költségvetési
(budget) folyamatnak, mivel az emberek valamiféle ellen ő rzést próbálnak alkalmazni.
Felmerül itt még egy jelent ős fogalom, amelyet szintén elég nehéz magyarul
elnevezni. HAGERSTRAND „költségvetés-tér"-nek (budget space) nevezi, érzékeltetve
azt, hogy a korlátozott egész különböz ő részeit kell kijelölni az adott célokhoz. A ki-
jelölt terv, hogy adott helyzetben megvalósulhasson, akár tudatos emberi cselekvéssel
ellen őrizzuk, akár belső biológiai er ő k mozdítják el ő re, a költségvetés-tér „kamrái"-ba
(cells) kell hogy illeszkedjen a hozzáférhet ő ségen belül. Ez attól függ, hogy mennyí
idő alatt tud a terv „szétesés" nélkül elhelyezkedni. Szubjektív szempontból szabad
kamra lehetne egy bizonyos tevékenységre rendelkezésre álló id ő , objektív (építési)
szempontból pedig lehetne például üres tér. Ha egy tevékenység már megkezd ődött,
vagy ha a tér már leköt ődött, ezek a kamrák egy id ő re bezárulnak. A térben és id ő ben
ugyanezt a helyet keres ő terveknek várniuk kell sorukra vagy kereshetnek más helyet.
A tervek költségvetés-térbe illesztésének folyamata az alkalmazott topológia
egy machinációs formája, amely olyan mint egy mozaik rejtvény. Kell hogy legyen a
terven belül olyan belső kapcsolat, amelyet nem lehet megbontani, ha a tervnek túl
kell élnie a torzulást. A terv (relatív értelemben) gyengébb komponenseinek olyan
közeli tér-id ő kamrákat kell keresniük, amelyek üresek vagy legalábbis gyengébb a
tartalmuk, s így belépésük lehetséges. A (szintén relatív értelemben) er ő sebb kompo-
nensek képesek „kényelmesebb" kamrába fúródni, s ilyenkor gyakran terjeszkedni
kezdenek a többi terv rovására, amelyek szintén próbálnak fennmaradni és terjesz-
kedni a teljes költségvetés-térben.
A fentiekb ő l következik, hogy amikor a tervek a költségvetés-térért verse-
nyeznek, sokféle „baleset" érheti ő ket. Feltartják egymást, eltorzulnak vagy teljesen
megsemmisülnek, még miel őtt a teljes program befejez ődik, vagy pedig látniuk kell a
programok újrafogalmazását.
CARLSTEIN (1982) úgy véli, hogy a tervek az emberi tevékenységet bizo-
nyos irányokba terelik és úgy m ű ködnek, mint pályaírányító (allokatív) mechanizmu-
sok. A terv végrehajtása során minden egyén egy pályán halad térben és id ő ben, a pálya
irányát számos kényszer [constraint] befolyásolja. Ezek a kényszerek valóban létez-
nek és korlátozzák az egyén szabadságát az állomásról állomásra haladásban, a tevé-
kenységi halmazok megválasztásában. Elkülöníthet ő néhány olyan f őbb kényszercso-
port, amely dönt ő az eseményfolyamatban, másszóval az egyén napi létének koreográ-
fiáját irányítja.
Mészáros Rezső :
A térkapcsolatok értelmezésének néhány összefüggése
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/1. 3-16. p. 11
Az a tény, hogy az emberek oszthatatlanok, vagyis, hogy egy ember egyide-
jű leg nem lehet két vagy több helyen, képességi kényszert [capability constraint] te-
remt. A képességi kényszer továbbá arra utal, hogy az egyén milyen mértékben képes
uralni saját képességeit. Amikor egy ember helyet változtat, újabb képességi kényszer
jelenik meg, nevezetesen az, hogy az illet ő csak egy meghatározott sebességgel mozog-
hat. Ennek egyszer ű következménye, hogy csak korlátozott számú olyan hely van,
amelyet egy ember életében vagy valamilyen rövidebb id őegység alatt meglátogathat.
Mivel mindenki térhez kötött és mozgásában meghatározott úton halad, ez az úthoz
kötöttség [path allocation] másfajta kényszert, az ún. kapcsolódási kényszert [coupling
constraint] alakít ki a személyek között. Tehát, ha valaki másokkal kölcsönhatásba kí-
ván kerülni (pl. termelési, fogyasztási vagy más cselekvési célból), útjai azokéval köte-
geket alkotnak. Ez általában azt jelenti, hogy útját nem tudja ugyanazon id őben egy
másik csoport kötegeihez kapcsolni. Bármely adott id őtartam során egy egyed csak
korlátozott számú kötegben vehet részt. Az a körülmény, hogy minden térnek korláto-
zott a befogadó képessége, ún. irányító kényszert3 [steering constraint] állít. Az irá-
nyító kényszer tartalmazza ugyanis azokat az általános szabályokat, gazdasági korláto-
kat, hatalmi viszonyokat, amelyek meghatározzák, hogy kinek van és kinek nincs joga
egy bizonyos területen egy bizonyos id őben bizonyos dolgokat megtenni. Tehát az
irányító kényszer a különböz ő tér-id ő tartományok elérhet őségének bizonyos feltéte-
leit jelöli ki. Érdekes, hogy CARLSTEIN (1982) kiveszi az irányító kényszercsoport-
ból a hatalom gyakorlását és a különböz ő ellen őrzési formákat. Nézete szerint ezek
önálló kényszercsoportot alkotnak, amit szerinte szabályozó kényszemek [regulatory
constraint] célszer ű elnevezni.
A kényszer űségek, amelyeket le kell gy őzni ahhoz, hogy létrejöjjön minden
egyes cselekvési köteg, kölcsönhatás, összhangban vannak azokkal a szükséges (de nem
elegend ő ) feltételekkel, amelyeknek teljesülni kell, hogy valóban létrejöjjön az a cse-
lekvési köteg, kölcsönhatás. Ebb ő l az következik HAGERSTR AND szerint, hogy az
időföldrajz képes specifikálni a szükséges (de nem elegend ő ) feltételeket lényegében
mindenfajta kölcsönhatás számára, amelyekben emberek vesznek részt.
Az id őföldrajz — m űvelő i hitvallása szerint — rendelkezik azzal a jellegzetes-
séggel, hogy képes az egyént és társadalmat (vagy legalább is annak nagy szeleteit) egy-
séges egészként kezelni. Igy az elemzés második szintjén a társadalom fizikai létét bár-
mely körülírt területen úgy tudja figyelembe venni, hogy megfigyeli és elemzi a szünte-
len kapcsolódási [pairing] folyamatokat, amelyek az adott terület populációs és cselek-
vési rendszerei 4 között lezajlanak.
A populációs rendszer és a cselekvési rendszer kapcsolódó folyamatának rész-
leteire döntő hatással van, hogy
minden egyes populációs rendszer tagjai oszthatatlanok;
— minden egyes szerepkörnek sajátosak az illetékesség-követelményei;
— az utak és épületek rögzítettek;
— a kölcsönhatás térbeli mozgása id ő igényes;
— ha már egy cselekvési köteg minden szerepköre betöltött, a köteg zárttá
válik további résztvev ő k el őtt.
Remélhető leg érzékelhet ő , hogy az id őföldrajzi koncepció minden lényeges
pontján igyekszik olyan gondolkodásmódot kialakítani, amely segít abban, hogy a
Mészáros Rezső :
A térkapcsolatok értelmezésének néhány összefüggése
12 Tér és Társadalom 3. évf. 1989/1. 3-16. p.
geográfusok a térre, az id ő re és az emberre egy összefüggés rendszerben koncentrálja-
nak. Ezzel együtt észre kell azonban venni, hogy HÁGERSTRAND szándéka tulajdon-
képpen nem más, mint elfogadtatni azt, hogy nem az a fontos megértenünk, amit az
emberek valóban cselekszenek, hanem az, amit lehet őségük van (szabadságukban áll)
megtenni. Ezért van szükség olyan képességre, amivel kinyomozhatjuk azokat az aka-
dályokat, amelyek miatt bizonyos típusú események nem jönnek létre. Ez magyarázza
azt, hogy a Ugerstrandi id ő földrajz megkülönböztetett figyelmet fordít azokra a kü-
lönböző típusú (korábban részletezett) kényszerekre és végességekre, 5 amelyek korlá-
tozzák az egyéni cselekvések választási lehet őségeit. Ebbő l adódóan véli szükségesnek,
hogy az emberi cselekvések és tapasztalások megközelítése inkább kontextuális, mint
kompozíciós legyen. A szintetizálás kompozíciós megközelítése ugyanis tipikusan azt
kérdezi, hogy az adott jelenségsorok hogyan oszlanak meg az alkotórészek hierarchiá-
jában, s ezután állapítja meg, hogy ezek a részek miként kapcsolódnak össze. HÁGER-
STRAND-nak az a véleménye, hogy a kompozíciós szintézis lényegében a formán és a
szerkezeten alapul. A szintetizálás kontextuális megközelítése ehelyett azt kérdezi,
hogy miféle helyzetben találja magát egy érintett tárgy vagy egyén (vagy megfigyelési
egység), és milyen kapcsolatok léteznek a tárgy vagy egyén jellemz ő i és a különböző
szituációk vagy kontextusok közötti viselkedésükben. HÁGERSTRAND tovább te-
kint és azt hangsúlyozza, hogy a jelenségek viselkedése a fontos — függetlenül attól,
hogy hol is van a tudománybeli hovatartozásuk —, hiszen azok térben és id ő ben szo-
rosan együtt léteznek. Ennélfogva a kontextuális szintézis a szerkezeten és a folyama-
ton alapul. HÁGERSTRAND úgy véli, hogy ezt a folyamatot ki lehet terjeszteni az
eseménysorok általános típusaira, nem csupán bizonyos specifikus eseménysorokra.
Igy az id ő földrajz fel tud tárni olyan szerkezeti mintákat és folyamateredményeket,
amelyek a jelenleg megfogalmazott tudományos törvényekb ő l aligha lehet. Az id őföld-
rajz eme feltáró képessége azért lehetséges, mert a való világ jelenségeinek lokális kap-
csolódásaira, valamint a lokálisan kapcsolt jelenségek térben különálló konfigurációi-
nak kapcsolataira összpontosít. Más szavakkal, HÁGERSTRAND azt állítja, hogy a je-
lenleg létező általános tudományos elvek egyszer ű en nem képesek hozzáférni a folya-
matok bizonyos eredményeihez, mert tagadják az egyének cselekvését és tapasztalását
jelentő folyamatok egymással érintkez ő természetét, és mert nem ismerik fel, hogy
minden ilyen folyamat töretlen id ő -tér kontinuumban jelenik meg.
Végül, minthogy sem a népesség, sem a felhasználandó er őforrások nem egy
helyen vannak koncentrálva (térben és id ő ben töredékesek), a társadalom különböz ő
akcióegységei (egyedek, csoportok, szervezetek) ezért olyan környezetben helyezked-
nek el, amelyben az er őforrások csak bizonyos tér-id ő helyzetekben hozzáférhet ő k.
Ezért a humánökológia problémáinak elemzéséhez olyan analitikai módszer szükséges,
amely tud bánni az er ő források elhelyezkedésével és felhasználásával a tér-id ő mátrix-
ban. Az id ő földrajz létrehozói úgy vélik, hogy modelljük ilyen eszköz. Alkalmazásával
megközlíthet ő k az emberi populációk társadalmi és természeti környezeti er őforrás-
felhasználásának lényegi vonásai (CARLSTEIN, 1982).
Az id őföldrajz — kezdetben egyszer ű nek tű nő , grafikai megjelenítésében iga-
zán leny űgöző , de teljességében valójában — bonyolult teória. Az értékelésére, alkalma-
zására vállalkozót gyakran zavarba ejti, elbizonytalanítja. Az kétségtelen, hogy az er ő-
források felhasználásának kevés elmélete fordított egyértelm ű figyelmet arra, hogy az
Mészáros Rezső :
A térkapcsolatok értelmezésének néhány összefüggése
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/1. 3-16. p. 13
emberek térben és id ő ben léteznek, és tevékenységük dinamizmusa közvetlen kapcso-
latban van ezekkel a dimenziókkal. De az is könnyen észrevehet ő , hogy az id őföldrajz
kezdeti, jól követhető felépítése végül is er ő sen eltolódott egy általános társadalomel-
mélet felé, melynek egyes részletei mind nevezéktanilag, mind okfejtésében meglehet ő -
sen körülményesek. Lehetséges, hogy a nehezen érthet őség abból adódik, hogy az el-
mélet sok, alapvető nek tű nő publikációja csak svéd nyelven jelent meg, a koncepció
jelentőségéhez mérten kis számú az angol nyelv ű fordítás. Lehetséges, az okoz gondot,
hogy fogalmai formailag (néhol tartalmilag is) nem tartoznak a földrajz hagyományos
fogalomrendszerébe. De lehetséges, hogy az értelmezésbeli nehézségek egyszer ű en szel-
lemi korlátaimból adódnak. Azért talán nem tévedek, ha feltételezem, mással is meg-
esett az id őföldrajz tanulmányozása közben, hogy gondolatmenete tétova lett, nem
tudta pontosan vajon mir ő l olvas: a földrajz társadalomelméleti dimenzióiról, vagy a
társadalomelmélet néhány földrajzi aspektusáról?
Mindenesetre a szakirodalomból érezhet ő , hogy az id őföldrajz nem aratott
elsöprő győ zelmet tudományunkban. Valószín ű , hogy — első sorban ideológiai érzé-
kenysége miatt — nem tud általános elméletté válni. Minthogy ugyanis az egész elmélet
fő hangsúlyai azokon a kényszereken (korlátozottságokon) vannak, amelyek gátolják
az egyén cselekvési szabadságát, er ő s ideológiai tartalmú társadalmi értékrendet fe-
jez/hetinek ki. Szocialista, vagy más, nem burzsoá kapitalista viszonyokra ezért korrek-
ció nélkül nem alkalmazható. Továbbá azzal, hogy nem veszi figyelembe a pszicholó-
giai kényszereket (kulturális, etnikai sajátosságokat, társadalmi státuszt), azok hatását
a térpályák mozgásjelenségeire, nagyon sok éppen lokális lényegi jellemz ő marad fi-
gyelmen kívül. Ugy vélem, hogy ily módon az eredmény is távol kerülhet a valóságtól.
Ám ezek a hiányosságok min ősíthető k alapvet ő nek éppúgy, mint részletkérdésnek.
Azt hiszem, a lényeg inkább az (és ez adja HÁGERSTRAND és munkatársai tudomá-
nyos teljesítményének igazi értékét), hogy megkísérelték újragondolni a földrajztudo-
mány egy ágának feladatát a tudományág életképességének növelése érdekében. Ismét
megkockáztatom, talán nem is az elutasító szándékú tételes kritikai értékelésre van
szükség, inkább a továbbgondolásra.
Az id őföldrajz gyakorlati alkalmazhatósága a tervezés területén egyértelm ű .
Jó eredménnyel alkalmazták egyes szociális, kulturális szolgáltatások megfelel ő térbeli
elhelyezésének kialakításában.
Nem vitatható, hogy az id őföldrajznak és el ő zményeinek (különösen HÁGER-
STRAND 1952-ben publikált, felt ű nést kelt ő írásának) hatására vált az innováció né-
hány kérdése (elsősorban a térbeli terjedés) a földrajz fontos kutatási témakörévé. Ez-
zel együtt azért általánosan jellemz ő , hogy a hazai geográfusok meglep ően kis er őfeszí-
tést tesznek, hogy valamennyire is megértsék az innováció valódi és potenciális térbeli
és lokális hatásait.
PRED 1977-ben arról írt, hogy szinte minden technikai és anyagi újítás fel-
használásához egy embernek egy bizonyos helyen ráfordított bizonyos idejére van
szükség. Valamennyi innováció az eredményét tekintve vagy id őfelhasználó (például
csak olyan állomáson m ű ködik, ahova a felhasználónak oda kell utaznia, tehát id őt kell
fordítani az oda- és visszautazáshoz ► , vagy id ő megtakarító (az egyén szempontjából
id őt szabadít fel, ha az innováció egy már meglév ő tevékenységet vált ki, például egy új
mezőgazdasági gép). Ami valóban figyelmet érdemel az, hogy mindkét forma új aktivi-
Mészáros Rezső :
A térkapcsolatok értelmezésének néhány összefüggése
14 Tér és Társadalom 3. évf. 1989/1. 3-16. p.
tásokat, vagy új társadalmi kölcsönhatás-kombinációkat hoz létre. Az innováció sorsa
azon is múlik tehát, hogy milyen méret ű az emberek id ő kapacitása, illetve mennyire
sikerül az innováció befogadására térben és id őben összehozni az emberi (tér)pályákat.
Amib ől az is következik, hogy az innováció az individuum szintjén is mozgásba hoz va-
lamilyen tér-id ő aktivitást.
Magyarországon els ő ként ENYEDI GY. (1981) hívta fel a figyelmet az inno-
vációkutatás földrajzi lehet ő ségeire, az innováció — orientált területi politikai szorgal-
mazása kapcsán. Majd néhány éves „felkészülési id ő " után újabban sorra jelennek meg
innováció témájú földrajzi publikációk (NEMES NAGY J. 1985, NEMES NAGY J.—
RUTTKAY É., 1987; ENYEDI GY.—RECHNITZER J., 1987).
Kiemelést érdemel NEMES NAGY J. 1985-ben publikált tanulmánya, amely a
(az innováció példáján levezetett) térbeli folyamatok néhány általános összefüggésé-
nek, az idevágó matematikai modellek (köztük a h4erstrandi innováció-modell) jelleg-
zetességeinek áttekintésén túl érdekes utalásokat tesz a térbeli terjedés és a területi fej-
l ődés kapcsolatára, a terjedés spontán sztohasztikus folyamata és a determinált terv-
szer ű telepítés, fejlesztés, elosztás konfliktust teremt ő viszonyára is.
Említést kell tenni BELUSZKY P. (1981) érdekes felvetésér ő l is, hiszen az ál-
tala ajánlott életútanalízis tematikailag könnyen illeszthet ő az id őföldrajz kezdeti kon-
cepciójához (még ha a szerz ő ötletének erre a felületére nem is tér ki). BELUSZKY az
életkörülmények területi különbségeit faggató-magyarázó írásokon töprengve felis-
merte, hogy valószín ű nem elégséges csak naturális mutatókkal operálni, azokkal nem
lehet elég plasztikusan min ő síteni az életkörülmények különbségeit okozó el ő nyöket
és hátrányokat. „Ugyanakkor feltételezzük — írja (i. m. 334. o. ► , hogy az egyént és a
közösséget sújtó területi hátrányok, illetve támogató el ő nyök abban nyilvánulnak meg
legkifejez ő bben és az egyén számára leginkább „megélten", hogy a legvalószín űbben
befutható életút eltérően alakul attól függ ően, hogy valaki hol, mely településben (te-
lepüléstípusban) él, élni kényszerül".
Úgy vélte, hogy az életútanalízis közvetlenebbé tehetné a kapcsolódást a más
tudományágakban folyó életmódkutatásokhoz, illetve az életutak térbeli elmozdulá-
sainak követelésével a népességmobilitás újabb összefüggései válnának láthatóvá. Igazán
kár, hogy ez a kit ű nő ötlet nem terebélyesedett kutatási irányzattá.
Végül, talán nem tű nik túl nagy szerénytelenségnek, ha utalok arra, hogy a
falusi települések térfolyamatainak, térbeliségének a lakosság térbeli mozgásai alapján
történ ő kutatása során érdekes vizsgálati lehet őségek tárultak fel számomra a háger-
strandi koncepció néhány elemének és szellemének felhasználásával.
JEGYZETEK
1. A dinamikus térképezésnek ez a formája grafikai szempontból nem újdonság, a fizikában már
évtizedekkel ezel ő tt alkalmazták. Jelentősége abban van, hogy HÁGERSTRAND egy új megis-
merési elképzelésre alkalmazta.
2. A szintér HGERSTRAND értelmezésében olyan tér-id ő egység, amelyben a dolgok és esemé-
nyek egy adott egyén vagy csoport ellen ő rzése alatt állnak. Néhány kisebb szinteret csupán köz-
vetlen hatalommal vagy szokással ő riznek, mint pl. a kedvenc karosszéket. Másoknak viszont
erő s jogi státusza van. Ilyen például az otthon, a föld, a tulajdon, egy intézmény épületállomá-
Mészáros Rezső :
A térkapcsolatok értelmezésének néhány összefüggése
Tér és Társadalom 3. évf. 1989/1. 3-16. p. 15
nya, de ilyen a város, az ország is. NAGE RSTRAND állomás-fogalma viszont igen hajlékony.
Mivel egy állomáson belül nem figyeli a mozgást, az állomás fizikai kiterjedése alapvet ően a
megfigyelési időskálától függ. Igy például egy egyén lakhelye állomás az élethosszi megfigyelési
skálán, de a napi megfigyelés szintjén egy város számos állomásra oszlik.
3. A szakirodalomban elterjedt angol fordítás az eredeti Ugerstrandi fogalmat (styrningsrestrikt-
ioner) tekintélykényszernek (authority constraint) adja vissza, amit CARLSTEIN jogosan kifo-
gásol.
4. Egy terület populácids rendszere minden lakójából és háztartási csoportjából áll. Legfontosabb
jellemzője az, hogy a napi id őforrás véges tömegével rendelkezik. Egy terület cselekvési rend-
szere tartalmazza mindazokat a cselekvéseket (határain belül), amelyekhez közvetlenül emberi
részvétel szükséges.
5. Végesség (finitude) jellemzi a térkitölt ő kapacitást, a korlátozott id ő lehető séget, a korlátozott
természeti erőforrásokat és a környezeti telranciát.
IRODALOM
BELUSZKY P. 1981: Margó. Földr. Ért. 2-3. p. 319-336.
BERÉNYI I. 1987: A települések bels ő szerkezetének szociálgeográfiai vizsgálata és a településren-
dezés kapcsolata. Állam, térkapcsolatok, demokrácia, Pécs p. 497-506.
BERÉNYI I. 1988: Az alkalmazott szociálgeográfia elméleti és módszertani kérdései. Akad. dok-
tori ért. kézirat.
CARLSTEIN, T. 1982: Time Resources, Society and Ecology. Lund Studies in Geography, Ser. B.
p. 443.
CARLSTEIN, T. 1986: Plannung und Gesellschaft: ein „Echzeit" — System im Raum (Zeitgeo-
graphische Aspekte der Raumplannung), Geographica Helvetica, 3. pp. 117-125.
CLIFF, A. D.—HAGETT, P.—ORD, J. K. 1975: Elements of Spatial Structure. A quantitative ap-
proach, Cambridge Univ. Press, p. 258.
ENGLISH, P. W.—MAYFIELD, R. C. (ed.) 1972: Man, Space and Environment, Oxford Univ.
Press, p. 623.
ENYEDI GY. 1981: A területfejlesztési politika néhány új elemér ő l, Területi Statisztika, 2. pp.
131-147.
ENYEDI GY. 1983: Földrajz és társadalom, Magvet ő Kiadó, Bp. 493. p.
ENYEDI GY.—RECHNITZER J. 1987: Az innovációk térbeli terjedése a magyar mez őgazdaságban,
Tér és társadalom I. 2. pp. 31-48.
FOR E R, P. 1978: A piaca for plastic space? Progress in Human Geography 2. p. 230-267.
FRIEDMAN, J. 1979: System, Structure and Contradiction in the evolution of „Asiatic" social
formation. Copenhagen.
GODELIER, M. 1972: Rationality and irrationality in economics. London, Monthly Review Press.
GOLf), J. R. 1982: Territoriality and human spatial behaviour, Progress in Human Geography, 6.
pp. 44-67.
HÁGERSTRAND, T. 1952: The Propagation of Innovation Waves. Lund Studies in Geogpraphy,
Ser. B. pp. 3-19.
HAGERSTRAND, T. 1962: Geographic Measurement of Migration: Swedish Data, Les Déplace-
ments Humains, Ed. J. Sutter, Monaco
HAGERSTRAND, T. 1976. a.: The Space-Time Trajectory Modell and Its Use in the Evaluation of
Systems of Transportation, In.: Papers of International Conference on Transportation Re-
search, V ienna
HÁGERSTRAND, T. 1976.b.: Geography and the Study of Interaction between Nature and So-
ciety. Az IGU 13. Kongresszusán, Moszkvában elhangzott el ő adás.
HAGERSTRAND, T. 1979: The domain of Human Geography. In: Directions in Geography (ed.
Chorley, R. D.), London, Methuen, pp. 67-87.
HALL, E. T. 1987: Rejtett dimenziók, Gondolat Kiadó, Budapest, p. 275.
LAWTON, R. 1983: Space, Place and Time. Geography, 68. 3. pp. 193-207.
Mészáros Rezső :
A térkapcsolatok értelmezésének néhány összefüggése
16 Tér és Társadalom 3. évf. 1989/1. 3-16. p.
MÉSZÁROS R. 1986: The Spatial Order of Agriculture in Hungarian Rural Space, Land Use Sys-
tems, 8. Hong Kong, pp. 2-9.
MÉSZÁROS R. 1987: A helyi társadalom térpályáinak id ődimenziói. In: Állam, térkapcsolatok,
demokrácia, Pécs, pp. 467-472.
MÉSZÁROS R. 1988: A falusi település térbelisége a lakosság térpályái alapján. Tér és társadalom,
1. pp. 43-57.
MOUNFIELD, P. R. 1977: The place of time in economic geography. Geography, 62. 4. pp.
268-285.
NEMES-NAGY J. 1985: Térbeli terjedési folyamatok és modelljeik. Földr. Ért. 4. p. 377-390.
NEMES-NAGY J.—RUTTKAY É. 1987: A m ű szaki innováció néhány földrajzi jellemz ő je Magyar-
országon. Tér és társadalom I. 2. pp. 19-30.
PRED, A. 1977: The choreography of existence: comments on Hagerstrand's time-geography and
its usefulness. Economic Geography, 53. pp. 207-221.
ROBSON, B. T. 1981: Geography and Social Science: the role of Patrick Geddes. In: Geography,
Ideology and Social Concern (ed. Stoddard, D. R.), pp. 186-207.
SAMUELS, M. S. 1981: An Exitential Geography. In: Themes in Geographic Thought (ed.: Harvey,
M. E. and Holly, R.) pp. 115-132.
TUAN, Yi-Fu 1977: Space and Place. The Perspective of Experience. London, E. Arnold.
MÉSZÁROS, R EZS Ő
INTERPRETING SPATIAL INTERACTIONS--SELECTED ISSUES
(Summary)
The field of geographical resesarch is getting wider and wider, but the system of interactions
expressing spatiality — which can be derived by plays a central role in understanding the nature of
geography. These three dimensions of geography are related to each other though it is often at-
tempted to separate them whenever or the other dimension is overemphasized.
It is probably the most important renewed recognition of the past one or two decades that
the interaction between man and environment should be investigated in a spatio-temporal continui-
ty. This resulted in new approaches to several geographical issues. Hagerstrand's time geography is
certainly the most outstanding among them. The present paper provides details of time geography
approach for Hungarian readers.
Translation by Daróczi, Eta
MECAPOW, PE)KÉ:
HEKOTOPbIE COOTHOWEHM MHTEMPETAL11411 rIPOCTPAHCTBEHHbIX CBR3E0
(Pearome ►
Hecmorpa Ha 3Ha4krrenbHoe pacwmpeHme Kpyra npeAmeToe HccnepoeaHma B reorpackw-iec-
Koi;i HayKe, B flOCTH)KeHHII npmpo/Abi reorpacl:nm npoAoroKaior 3aHl4MaTb L4eHTpanbHoe mecTo Te
cHcrembi cea3eA, empa)katouwx npocTpaHcreeHHocTb, KoTopme moryT 61,1Tb BblBeABHM, no cyTH
Aeria, npocTpaHcTea, mecTa N epemeHH. 3TH TpH H3mepeHl4FI reorpackkw TecHo
143 COOTHOWBHHA
CBFI3aHbl Me)KAY CO60171, ece->ke, 14X 4aCTO crapaiorca pasbeAHHHTb, Koma TO 14/114 Apyroe
H3mepeHme nonyvaeT 6onee cHnbHoe yAapeHme. 3a napy nocnefAHmx AecaTka neT Ka)keTcia
cambim Ba)KHbIM TO nowropHoe ocoaHaHme, 4TO eaammooTHoweHme venoeeKa N okprxatou4ei-
i
cpeAbi AOMKHOW3y4aTbCF1 r10 KoHTHHyymy npocTpaHcrea N epemeHH B o ő s3aTenbHom nopAAke.
3To npHeeno K romy, 4T0 K MH0r04HCrleHHbIM reorpactmLieckwm npo őnemam crangi noAxoAkrrb
no-Hoeomy. Ka*erca CaMbIM BIIHRTellbHb1M HOBbIM noAxos,om reorpactma epemeHH, cesaaHHaa
C HmeHem rErEPCTPAHA-a. nepean 6onee wmpokaa TpaKToeka B BeHrpHH aToro HanpaeneHwa
AaeTCFI 8 HaCTORMA
rlepeaen: Tamaw Sayao