Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 1-12. p.
Tér és Társadalom XIX. évf. 2005 s 3-4: 1-12
TÜKÖR ÁLTAL NEM ELHOMÁLYOSÍTVA
(A POSZTMODERN, A PARADIGMÁK,
A MAIN STREAM ÉS A CSÁBÍTÁS ÖRDÖGE
A REGIONÁLIS TUDOMÁNYBAN)
(Not Being Blured by a Mirror
The Post-modern, the Paradigm, the Main Stream and the Evil
of Temptation in the Science of Regionalism)
RECHNITZER JÁNOS
Kulcsszavak:
regionális tudomány kutatás irányzatok
A tanulmány a regionális tudomány magyarországi helyzetét tekinti át. A SWOT-elemzésre építve gon-
dolja végig ennek az új, egyre dinamikusabban fejl ődő társadalomtudománynak az erősségeit, gyengesé-
geit és lehet őségeit, veszélyeit. A szerz ő megállapítja, hogy Magyarországon intézményesült a regionális
tudomány, m űködésének minden feltétele és követelménye kiépült. Társadalmi befogadottsága és hatása
egyre jelentősebb, növekszik az érdekl ődés az eredmények és az alkalmazás iránt. Ugyanakkor a nagy-
számú elemzés még csak feldolgozását adta a magyar átmenet regionális folyamatainak és intézményei-
nek, ezekb ől átfogó elméleti megállapításokat nem alkotott meg. Mérsékelt a tudományterület alapozó
elméleti irodalma, amik a hazai kutatásokra építenek, de fokozatos elmozdulás figyelhet ő meg. Évekig
csak részképzésben oktatták a regionális tudomány egyes alkotóit, de remény van arra, hogy a kétszint ű
képzésben mester fokon elkezd ődjön a képzés. A tudományterület lehet őségei bővültek, hiszen megterem-
tődtek a Kárpát-medencében, illetve Közép-Európában a tudományos együttm űködés feltételei. Az
érdeklődés a jövőben fokozódik a regionális elemzések iránt. A veszélyekkel is számolni kell, hiszen a
kutatások kitettek a politikának, gyakran dilemmát okoz a tanácsadás és a kutatás elválasztása, de
említést érdemel, hogy egyre több különböz ő képesség ű versenytárs jelenik meg a társadalomelemzési és
fejlesztési piacon. A regionális tudomány Magyarországon er ős pozíciókat szerzett, a jöv őben a legfon-
tosabb, hogy azokat nemzetközi vonatkozásban is tesztelje, eredményeit bemutassa.
Időközönként, ahogy az életben, úgy a szakmáknak is tükörbe kell nézni. Végig
kell gondolni, hogy mi történt eddig, mi legyen holnap, s azután. A tükör mi, a
szakmai közösség vagyunk, azok, akik a regionális tudományt m űvelik. Legyenek
közöttünk olyanok, kik ebből élnek, s legyen kik munkájuknak, netalántán hivatá-
suknak tekintik a regionális tudományt. Mikor jön el a nagy szembenézés ideje?
Általában évfordulókon, nos ennek alkalma megvolt az elmúlt év végén, hiszen
lejárt az MTA Regionális Tudományos Bizottságának 6. ciklusa, így elkészült a
2003-2005. évi működés beszámolója'. Az önértékelés ideje eljöhet csak úgy is,
mert megérlel ődött valakikben valami t , esetleg időközönként fel kell rázni a társa-
ságot, de az is el őfordul, hogy a szakma művelői krónikus identitásproblémákkal
küzdenek, s ezt valahogy csillapítani szükséges.
A regionális tudomány művelőinél ezen utóbbi pszichikai állapot gyakran el őfordul.
Sokan vannak közülünk, akik a szakmai identitásukat keresik, a tudományterület
Rechnitzer János : Tükör által nem elhomályosítva (A posztmodern , a paradigmák, a main stream
és a csábítás ördöge a regionális tudományban.) Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 1-12. p.
2 Rechnitzer János TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4
belső értékekeit gondolják át, a küls ő kedvező vagy kedvezőtlen megítéléseiket
mérlegelik, s ezek alapján kiutakat, új megközelítéseket keresnek. Nemes Nagy
József legutóbbi ezzel foglalkozó tanulmányában (Nemes Nagy 2003) a bels ő, a
tudományterület lényegét — szubsztanciáját — feszeget ő gondolatokat vetett fel, s
állít fel egy rendszert, s egyben értéket, megítéléseket fogalmaz meg. A követke-
zőkben közreadott — talán vitát serkent ő, bár ez a hazai tudományosságban már nem
divat — töprengéseinket részben ezen tanulmány újraolvasása indította el, részben
pedig több vita, konferencia, ahol fiatalabb és id ősebb regionalisták el őadásait hall-
gattuk a kutatásaikról, a tudományterület lehetséges jöv őbeli kutatási irányairól 3 .
Míg a fentiek indították meg a regionális tudomány helyzetével és jöv őbeli megújí-
tási irányaival kapcsolatos gondolatainkat, addig azok formába rendezését már Izsák
Éva inspirálta, aki egy konferencián a tudományterület els ő SWOT-elemzését állította
össze4. A tervezésben alkalmazott közkedvelt eljárás merész alkalmazása egy tudo-
mányterületre, kiváló keretet biztosít az er ősségeink, a gyengeségeink, a veszélyeink
és lehetőségeink rendszerzésére, s egyben a hazai regionális tudomány jöv őbeli fejl ő-
dési irányainak a kijelölésére. Átdolgoztuk, kiegészítettük Izsák Éva gondolatébreszt ő
értékelési eljárását, s további elemzésünkben annak nem mindegyik, hanem inkább
általunk lényegesnek tartott elemeit fejtjük ki részletesebben (1. táblázat).
1. TÁBLÁZAT
A regionális tudomány sajátosságainak értékelése
(Evaluation of Specialities of Regional Science)
ERŐSSÉG GYENGESÉG VESZÉLY LEHETŐSÉG
Nyitottság, sokszín ű- Enciklopédikus mű - Tudomány helyett Transzdiszciplináris
ség, komplexitás! vek hiánya, eredmé- politika-alakítás! jelleg erősítése, hatá-
nyek elméleti feldol- rozottabb érvényesí-
gozása elmaradt! tése!
Változó erősségű Regionális kutatások Befelé fordulás, nem- Kárpát-medencei
nemzetközi tudomá- módszertana egysíkú, zetközi megmérette- hálózat, kutatási
nyos bázis! leíró! tés elmaradása! centrum!
Intézményesülés; Önálló egyetemi szak Mennyiség és min ő- Kutatási források
MTA kutatóintézet, hiánya, részképzés- ség viszonya, egyre bővülő köre
publikációs fórumok, ben való megjelenés! expressz kutatások! (EU), nemzetközi
felsőoktatás! együttm űködések!
Növekvő alkalmazói Eredmények csak Tanácsadás, vagy Érdeklődés fokozódik
és felhasználói kör, részben épülnek be a kutatás dilemmája! a fels őoktatásban,
gyakorlati igények! döntésekbe, hiányos tudományos képzés-
visszajelzések! ben!
Jelentős kutatási Élénkül ő verseny, Növekvő befogadó
eredmények a területi eltérő esélyekkel, közeg, érdekl ődés az
szerkezetről és intéz- eltérő szakmai eredmények iránt!
ményrendszerr ől! színvonal!
Forrás: Izsák Éva közlése alapján saját átdolgozás.
Rechnitzer János : Tükör által nem elhomályosítva (A posztmodern , a paradigmák, a main stream
és a csábítás ördöge a regionális tudományban.) Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 1-12. p.
TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 Tükör által nem elhomályosítva 3
A posztmodern, mint er ősség
A regionális tudomány új tudomány, friss szemlélet ű, mondjuk ki: posztmodern
társadalomtudomány. A sokéves küzdelme önmagával, alkotó diszciplínáival, a
szakmai versenytársakkal, a megismerés és megismertetés iránti érvényesülési
vágya nyitottá, rugalmassá tette. A tér társadalomtudományi értelmezése során
óhatatlanul felmerül a tudományközi jelleg. Ez értelmezésünk szerint azt jelenti,
hogy meríteni kell és lehet a többi társadalommal foglalkozó tudományból, s azok
formációit a konkrét vagy az elvont terekben kell érvényesíteni úgy, hogy azt egy-
ben rendszernek, él ő és változó struktúrának tekintjük.
Ha alaposan meg akarunk valamit érteni, érdemes visszanyúlni a klasszikusokhoz.
Isard (1956) alapműve a Bevezetés a regionális tudományba, — ami sajnos magyar
nyelven még nem jelent meg — szemléletesen elkülöníti az alkotó diszciplínák, így a
földrajz, a közgazdaságtudomány, a szociológia, a politológia, az antropológia
tudományos szemléletét a regionális tudománytól. Azt mondja, általánosan, hogy
mindegyiket megmeríti a térbeliségben, minden törvényszer űséget a térbeli dimen-
zión keresztül vizsgál, értelmez, dolgoz fel, s ebben lehet, hogy domináns a köz-
gazdaságtan (Nemes Nagy 2003, 6), de nem az egyedüli, nem az els ődleges, talán
első az egyenlők között.
Nos, tehát azáltal lesz posztmodern a regionális tudomány, hogy túllép a feltörekv ő
társadalomtudományokon, azokból átvesz szemléletet, módszereket, gondolkodás- és
közelítési módokat, s közben kiizzadja a maga elméleteit és technikáit. A nyitottság, a
sokirányú befogadás, a térnek, mint egy új, egyben sajátos társadalmi dimenziónak a
vizsgálata tette újszerűvé, izgalmassá. Gondoljunk arra, hogy Krugman frissítő elmé-
letei a közgazdaságtudományban a térbeliség átgondolásából következtek, s ennek
hatására is egyre több — nemcsak külföldön, itthon is — rokon, alkotó társadalomtu-
dományi műben megjelenik a térbeliség, mint egy sajátos, bár még nehezen kezelhet ő
kategória. S ez elismerése a regionális tudománynak, a befogadás valós tényét jelzi, a
térbeliség révén feltárt összefüggések újragondolását mutatja, esetenként más szem-
üvegen, egy-egy alkotó diszciplína szemléletmódjában.
Az új társadalomtudományokra gyakran illesztik azt a jelz őt, hogy multi-
diszciplináris jellegű ek. Ezzel intézi el a szakmai közvélemény kevésbé tájékozott
része azt, hogy itt valami új megközelítés formálódik, nem a hagyományos, nem a
klasszikus szemléletben történik a problémák elemzése, és a megállapításoknak szá-
mos olyan eleme van/lehet, amit ugyan megfogalmaztak már a „diszciplínák", de más
megvilágításban, más összefüggésben kerülnek értelmezésre. Példaként említhetjük a
munkanélküliséget, amit a közgazdászok a gazdaság szerkezetével, annak átrendezé-
sével magyaráznak. Míg a regionalisták azt mondják, hogy csak bizonyos terekben
vannak munkanélküliségb ő l fakadó nehézségek, azaz nem mindenütt vannak foglal-
koztatási feszültségek, s őt a fejlett régiókban munkaer őhiánnyal kell számolni. To-
vábbá a munkanélküliség feloldásánál számolni kell a lokális népesség képzettségé-
vel, szociális, kulturális értékeivel, vagy az adott gazdasági szerkezettel, annak fejl ő-
Rechnitzer János : Tükör által nem elhomályosítva (A posztmodern , a paradigmák, a main stream
és a csábítás ördöge a regionális tudományban.) Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 1-12. p.
4 Rechnitzer János TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4
dési irányaival, piaci kapcsolataival. A regionális elemzések azzal nyújtanak mást,
újat, hogy a probléma térbeli átgondolásával a megoldásokat közelebb hozhatják, arra
összpontosíthatnak, egyben árnyaltabb megoldásokat kínálhatnak.
A hazai regionális tudomány alapvet ő erőssége, hogy az elmúlt húsz esztend őben
látványosan intézményesült. Saját kutatóintézettel, több egyetemi tanszékkel, aka-
démiai bizottsággal, az akadémiai doktori cím kezdeményezésével, önálló doktori
iskolával (több iskolában alprogrammal), könyvsorozatokkal és folyóiratokkal ren-
delkezik. Az intézményesülést meger ősíti, hogy létrejött a regionális kérdésekkel
foglalkozó magyar szakemberek társasága 5, ami egyértelműen jelzi, hogy a társa-
dalmi, intézményi beágyazottság megtörtént, s őt a területi kérdések egyre gyakrab-
ban az érdekl ődés középpontjába kerülnek, az azt szakmaszer űen művel ők és a
tudományos kutatások együttes hatására.
Napjainkra számításaink szerint 80-120 kutató/oktató foglalkozik a regionális tu-
dománnyal, ebben a témakörben tanít, publikál. Az akadémiai f őhívatású kutatóhe-
lyek és a szaktanszékek mellett 5-8 olyan szervezet, intézmény, vállalkozás m űkö-
dik, ahol rendszeresen végeznek kutatómunkát, s azok eredményei közlésre kerül-
nek. A becslések 1000-1200 fő re teszik azok számát, akik a hazai területi intéz-
ményrendszerben regionális, területi kérdésekkel foglalkoznak, egyes sejtések sze-
rint 15-20%-ukhoz rendszeresen eljutnak a szakmai eredmények.
Erősségünk tehát az, hogy rendelkezünk m űködőképes intézményrendszerrel, en-
nek tudományos és oktatási bázisa biztosított, de megtalálható a fogyasztói szféra
is, amely igényli, ső t sürgeti a tudomány és az oktatás szakmai üzeneteit. Ezen
üzenetek között nagy számban fordul el ő a regionális folyamatok nemzetközi szin-
ten elfogadott eredményeinek adaptálása, azaz a szakma tudja, mi folyik a világban,
és igyekszik az ismereteket gyorsan átvenni. A magas adaptációs képesség persze
inkább a regionális folyamatok alakulásában és alakításában, azok eszközeinek és
intézményeinek megismertetésében jelenik meg, visszafogottabb már az új elméleti
rendszerek önálló felállítása, vagy speciális területi folyamatok bemutatása, értel-
mezése. A rendszerváltozás és az átmenet területi sajátosságainak bemutatására
koncentráló elemzéseket, illetve azokból összeállított köteteket, tanulmányokat
külföldön már egyre gyakrabban forgatják, amit a hivatkozások számának emelke-
déséből, és a szerz őkhöz eljutatott felkérések alapján állapíthatunk meg'.
A main stream, mint gyengeség
Nemes Nagy Józsefnek igaza van abban, hogy a térnek, mint sajátos társadalmi
kategóriának az elemzése a hazai regionális tudományban szegényes, annak alapve-
tő kategóriáinak (terek, térelemek, térségi szintek, hely, helyzet, távolság, térkap-
csolatok, a mozgás, térbeli fejl ődés) kifejtésében, feldolgozásában, értelmezésében
még igencsak visszafogott eredmények születtek 8. Gyengeségünk az enciklopédikus
ismereteket kínáló magyar nyelv ű művek mérsékelt száma. A nagy tömeg ű szakmai
könyvkiadás° által megjelenített eredmények b őséges tárházában, sajnos, nemcsak
Rechnitzer János : Tükör által nem elhomályosítva (A posztmodern , a paradigmák, a main stream
és a csábítás ördöge a regionális tudományban.) Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 1-12. p.
TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 Tükör által nem elhomályosítva ... 5
üres, sokszor unalmas emeletekre bukkanunk, hanem az esetleges bútorozást elront-
ja a berendezés (módszerek) eklektikus kavalkádja, azok végtelen ismétlése vagy
éppen a felszínes hazai és nemzetközi adaptációk.
A regionális tudomány Magyarországon népszer ű lett a kilencvenes években, a
szociológia, a politológia mellett talán az egyik legfelkapottabb társadalomtudomá-
nyi területnek lehetett tekinteni. Érdekes, hogy a közgazdaságtudomány, ami a
múltban az egyik kedvenc volt, nem tudott népszer ű lenni. Ennek oka abban kere-
sendő , hogy a piacgazdasági modell kész volt, azt nem kellett kitalálni, csak gyor-
san adaptálni, s ezt megtette maga a gazdaság. Az átvételt, az átalakulást lehetett
elemezni, annak a korlátait, feltételeit, de alapvet ő újdonságokat nem lehetett már
kitalálni. Így aztán maga a tudomány sem hozta a novumokat, bár módszereiben,
szemléletében, közlésében alapvet ően megújult.
A területiség téma lett, légyen az a lokalitás, a regionalitás, azok intézményrend-
szerei, a regionális különbségek, az autonómiák versenye, az állam és a területi,
települési közösségek viszonya, azok egymásrautaltsága. A modernizálódó társada-
lom felismerte, hogy a tér egy lehetséges er őforrás, az abban lév ő elemek (vállalko-
zások, infrastruktúra, szerepl ők, humántényez ők, tradíciók, kultúra, kapcsolatok
stb.) valamiféle új energiát adhatnak. Ugyan lassan bomlott le a felülr ől vezényelt
társadalomszemlélet, megsz űnőben volt a központ, a centrum mannáinak epeked ő
várása. Helyette a bels ő erők, az együttm űködések, együttélések felé fordulás volt
megfigyelhető, bár állandóan el őtörtek a régi beidegz ődések is.
A fő irány, a main stream a magyar regionális tudományban a területi politika in-
tézmény- és eszközrendszerének kutatása lett. Óriási hiány volt az alulról építkez ő
társadalom ismeretében, így nagy kereslet, komoly megrendelések születtek ennek
átvételére, adaptálására.
Ki kellett találni az önkormányzatok m űködésén át, a területi tervezésen keresztül
egészen a regionális politika támogatási rendszerének elvéig, m űködéséig a területi
rendszer legfontosabb alkotóelemeit. A hazai regionális tudomány ezekre a poliszi
szemléletű (adaptálás, tanácsadás, irányok meghatározása, intézmények felvázolása,
szemléletmód érvényesítése stb.) kutatásokra jól, sikeresen reagált.
A main streambe tartozó kutatásokkal együtt egyre több és több térbeli elemzés
került felszínre, egyre mélyebben ismertük meg a magyar területi folyamatokat és
szerkezeteket. Eközben a kutatások formálták a szerepl ők gondolkodását, alakítot-
tak ki új tervezési, irányítási, szervezési módszereket, s világítottak rá eddig nem
vizsgált problémákra. Állíthatjuk, hogy a regionális tudomány ma számos jelensé-
gét ismeri a magyar társadalomnak, legyenek azok gazdasági, közösségi, szociális,
intézményi, finanszírozási, településhálózati jelleg űek (Horváth—Rechnitzer 2000;
Barta—G. Fekete—Szörényiné Kukorelli—Tímár 2005). Nem hisszük, hogy a magyar
regionális tudomány addig jutott volna ebben a feltárásban, hogy a „a rendszer nem
működik". Ellenkezőleg, számtalanszor elmondtuk, leírtuk, hogy a modernizáció
gyorsításának melyek a legfontosabb módjai, irányai. Éppen az Európai Unió regioná-
lis politikájának feldolgozása révén jutottak el a szerepl ők oda, hogy tervezni kell a
Rechnitzer János : Tükör által nem elhomályosítva (A posztmodern , a paradigmák, a main stream
és a csábítás ördöge a regionális tudományban.) Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 1-12. p.
6 Rechnitzer János TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4
jövőt, hogy a tervekb ől megvalósítási lépések sorozatát kell kidolgozni, s ehhez
valamiféle belső és külső területi együttm űködésre van szükség.
Egyértelmű, hogy a poliszi jellegű kutatások nem kedvelik a módszertani bravú-
rokat, nem az izgalmas modellekre, nem a sajátos, újszer ű becslési, mintavételi
eljárásokra törekszenek, nem regionális szerkezetek alkotóinak matematikai össze-
függésekbe foglalt briliáns levezetését várják el, hanem verbális leírásra, egyszer ű
statisztikai táblázatokra, könnyen értelmezhet ő összefüggések kimutatására, nem-
zetközi analógiák felvillantására szorítkoznak. Gyengesége a regionális tudomány-
nak, hogy a main stream a bódító megrendelés mámorában nem fordított er őforrá-
sokat a módszertani bázis folyamatos fejlesztésére, annak megalapozására. (Bár
legyünk őszinték, a regionális szakmában dolgozókat kibocsátó fels őoktatási intéz-
mények sem nyújtanak valami eget renget ő friss elméleti és módszertani kínálatot a
hallgatóiknak I°, de ezt el lehet mondani, sajnos, egyes doktori iskolákról is 11 .)
A gyengeségek között említik fel — főleg a felsőoktatásban dolgozó kollégák —,
hogy nincs önálló regionális tudományi szak a magyar egyetemi képzésben. Napjaink-
ban, még az igényesebb közgazdász- és geográfusképzésben jelenik meg markánsan
vagy érzékelhet ően a területtel összefüggő tudomány oktatása (regionális gazdaság-
tan, regionális politika, területfejlesztési ismeretek, területi elemzések módszerei
stb. tantárgyakban, vagy azok együttesét jelent ő szakirányokban).
Vannak kezdeményezések főiskolai, sőt egyetemi szinten a területfejlesztés, vi-
dékfejlesztés szakembereinek képzésére, de ezeknél a kísérleteknél egy-egy korábbi
— főleg agrár — képzési irányok átmentése, továbbéltetése regisztrálható csupán.
Legyen-e önálló képzési terület a regionális tudomány? Vagy egy-egy alapdisz-
ciplínán belül szakirányokban jelenjenek meg a területi ismeretek, illetve a poszt-
graduális továbbképzésekben tudjanak az igényl ő k ismereteket szerezni a regionális
folyamatok elemzéséről, azok tervezéséről, szervezéséről, irányításáról?
Ezek a kérdések hosszú id ő óta foglalkoztatták a szakmát (Lengyel 1998;
Korompai 1998; Buday-Sántha 2000), s végül egységes állásfoglalásként megfo-
galmazódott, hogy a kétszint ű felsőfokú képzésben önálló alapszakként (BA) nem
célszerű regionális tudományhoz köt ődő képzést kezdeményezni a gazdaságtudo-
mányi területen belül. Ismerve a magyar fels őoktatás viszonyait, amit egy szakterü-
let kiérlel és szakmailag megalapozottan elhatároz, az más tudományterületeken —
az érdekek áldatlan harca következtében — már nem érvényes, nem érvényesíthet ő.
Így született meg az agrártudományban a gazdaság- és vidékfejlesztési mérnök,
mint alapszak (BA), ahol több regionális tudományi tárgy jelent meg az alapozó
szaktárgyak között, illetve területi szakirányok szervez ődtek.
A mesterképzésben (MA) szükségesnek és igencsak kívánatosnak tartjuk, hogy
legyen regionális tudományi szak, dönt ően és meghatározóan a gazdaságtudomá-
nyokon belül. Információk szerint a földtudományok és a fentebb jelzett agrártu-
dományok mesterképzésében is tervezik hasonló szakok alapítását. Bízunk abban,
hogy a minősítő szervezetek figyelembe veszik azokat az állásfoglalásokat, amiket
a regionális tudomány szakmai szervezetei ebben a kérdésben hoztak12.
Rechnitzer János : Tükör által nem elhomályosítva (A posztmodern , a paradigmák, a main stream
és a csábítás ördöge a regionális tudományban.) Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 1-12. p.
TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 Tükör által nem elhomályosítva ... 7
A gazdaságtudományokon belül célszerű egy regionális és környezettudományi
mesterképzést (MA) alapítani, de más, további mesterképzésekben is kívánatos a
regionális tudomány legfontosabb alkotóelemeinek a beépítése, gondolunk itt a
regionális gazdaságtan, a regionális politika és a területi tervezés, elemzés, program
eljárásainak megismertetésére. Az önálló regionális és környezettudományi mester-
képzésen (MA) belül már szakirányokban lehet a legfontosabb szakmai irányokra a
figyelmet irányítani, így a térségi gazdaságfejlesztésre, a vidékfejlesztésre, a területi
tervezés és programozás eszközrendszereire, a településfejlesztés, üzemeltetés,
gazdálkodás irányaira.
Látni kell, hogy a hazai fels őoktatásban egyre er ősebb — és mondhatni kíméletle-
nebb — verseny bontakozott ki. Szakmai ismereteink alapján a mesterképzés feltét-
elei 3-4 egyetemen adottak, ahol számottev őek hazai, nemzetközi vonatkozásban a
kutatási kapacitások, s ezeket kidolgozó szakemberek koncentrálódtak. Ennek hiá-
nyában a szakszerű mesterképzést különféle trükkökkel be lehet indítani, azonban a
piaci megmérettetésben ezek az intézmények gyorsan le fognak maradni. 2008-tól
itt a nagy alkalom, hogy a magyar regionális tudomány ne csak néhány tantárggyal,
hanem egy igényes mesterszakkal tev őleges alakítója legyen a fels őoktatásnak.
Hisszük azt, hogy a tudományterület eredményei és az azokat megvalósító kutató-
helyek bázisán európai rangú, ismert és elismert regionális tudományi mesterképzés
eredményeiről adhatunk számot a 2010-es évek közepén.
Paradigmaváltás helyett korrekció, mint lehetőség
Nemes Nagy József dolgozatában két alapvet ő irányzatot különböztet meg a ma-
gyar regionális tudományban (Nemes Nagy 2003). Az egyik, nevezzük térelméleti
iskolának, amely az alapvet ő térbeli társadalmi egyenl őtlenségeket vizsgálja, annak
dimenzióit elemzi a térelemek különféle megjelenési formáiban és ezzel a térszer-
kezet összetételét, mozgásait kísérli meg leírni, esetleg modellezni. A másik, nevez-
zük regionális társadalom- és intézményelméleti iskolának, a területi fejl ődés moz-
gatóit kutatja. Elemzéseinek középpontjában a régiók és a kistérségek intézmény-
rendszerei állnak. Egy kívánt jöv őbeli állami modell, a decentralizáció szemüvegén
keresztül értékeli a rendszer m űködését, s nemzetközi analógiák, hazai sajátosságok
alapján javaslatokat ajánl egy nyitottabb, alulról építkez ő berendezkedésre.
Üdvös és ígéretes, hogy nálunk, Magyarországon ez a két regionális tudományi
iskola működik, azok között a kapcsolat él ő és termékeny, nem ellentétes és ver-
sengő . Nincsenek konfliktusok, egymás eredményeit felhasználják, hiszen míg az
egyik a módszertanban er ős és ezzel a regionális folyamatok bels ő összefüggései-
nek mélységeihez vezet el, addig a másik alaposabb empirikus bázissal rendelkezik,
a fejlődés és a fejlesztés logikáit rendszerezi, megoldási módokat, recepteket tud
adni a döntéshozóknak és a szerepl őknek a beavatkozás mikéntjeire. Egymásra
épülés, a kooperáció, a folyamatos kommunikáció tehát a szakmában jelen van.
Rechnitzer János : Tükör által nem elhomályosítva (A posztmodern , a paradigmák, a main stream
és a csábítás ördöge a regionális tudományban.) Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 1-12. p.
8 Rechnitzer János TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4
Nem hisszük tehát, hogy az elkövetkez ő 5-8 évben alapvető paradigmaváltásra
lenne szükség a magyar regionális tudományban. Viszont korrekciók szükségesek,
ezeket részben a tudomány önfejl ődése, részben a piac motiválja. Eddig bájosan
elkerültük a regionális tudomány piacát, elegánsan elhallgattuk, holott — legyünk
őszinték — abból élünk, abból tudjuk az intézményeinket sikeresen m űködtetni, a
szakembereket megtartani, valamiféle szakmai karriert kínálni a versenyszférával
szemben. Szóval ne legyünk álszentek, finomkodók, igenis fontos, meghatározó a
regionális tudomány piacának alakulása, a felmérhet ő és alakítható igények rend-
szerezése, beépítése a jöv őképbe.
Mit kíván a piac? Egyértelm ű, hogy teret nyer a decentralizáció, a szerepl ők na-
gyobb mozgásszabadságot kapnak (lásd Európai Unió), így aztán alaposabb szerke-
zeti elemzésekre, mélyebb bels ő vizsgálatokra lesz szükség. Le kell írni a jöv őt,
fejlődési pályákat, perspektívákat, lehetséges szcenáriókat, megoldási módokat kell
felvázolni, s ehhez a területrendszer alaposabb szerkezeti összefüggéseit, küls ő
kapcsolati hálózatát célszer ű analizálni. Nem lesz elég a terveket, a programokat, az
intézményeket megadni, már kellenek a hogyanok, a hatások és következmények,
amikhez alaposabb leírás, s őt — uram bocsáss — modellek felállítása, s őt azok mű-
ködtetése igényeltetik.
Mit kíván a regionális tudomány? A mi olvasatunkban a regionális tudomány hiány-
pótlást kíván. Ez a hiánypótlás az eddigi kutatások alapján az elméleti rendszerek
szakszerűbb összefoglalása, azok közérthet ő közreadása, a „monográfiák mellett
kézikönyvek" program beindítása. Igényes szakmai kézikönyvek szükségesek,
amikben végre rendszerezzük a felhalmozott ismereteket, fontos, hogy ezek ne
csupán adaptációját jelentsék a nevesebb külföldi klasszikus munkáknak, hanem a
mi viszonyaink, a mi folyamataink alapján a regionális tudomány törvényszer űségei-
nek új értelmezéseit, feldolgozásait jelenítsék meg. Tapasztalható a nemzetközi
fórumokon, hogy már más az érdekl ődés, mint a csodaváró rendszerváltozás idején.
A múlt bemutatása, leírása helyett az elmozdulások, az európai rendszerekhez való
igazodás és bekapcsolódás az izgalmas, a nyafogó és fanyalgó átmenet-analízis
helyett a megújítási irányok és az integrációs törekvések mondhatnak újat, mást.
A regionális tudomány az országot nem szemlélheti szigetként. Európában nagy-
régiók szerveződnek, ezek országokat, azok nagytérségeit fogják át, hasonló vagy
azonos térfolyamatok alapján. Egyértelm ű, hogy a Kárpát-medence 13, illetve
Közép-Európa egészének területi szerkezete kínálhat új kutatási lehet őségeket,
amihez döntően ebben a nagyrégióban található kutatóhelyeknek, egyetemi bázi-
soknak az összefogására, szakmai együttm űködésére van szükség. Szerepünk lehet
abban, hogy résztvev ői, esetleg egyes témákban szervez ői lehetünk a közép-európai
regionális tudományi kutatási programnak, s ezzel új dimenziókat nyitunk meg a
hazai szakma számára is.
Miközben már érzékelhet ő a transznacionális dimenziók felé történ ő kacsingatás,
emellett növekszik a hazai érdekl ődés a tudományterület iránt. Érvényes ez a fen-
tebb jelzett fels őoktatásra, vagy éppen a m űködő doktori programra, de nem el-
Rechnitzer János : Tükör által nem elhomályosítva (A posztmodern , a paradigmák, a main stream
és a csábítás ördöge a regionális tudományban.) Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 1-12. p.
TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 Tükör által nem elhomályosítva ... 9
hanyagolható a szakmai tömegbázis érzékelhet ő szélesedése sem 14. A társadalom
igénye a regionális tudomány eredményei iránt akkor lesz töretlen, ha egyik oldalról
minél alaposabban és érthet ően tudjuk bemutatni a magyar és közép-európai tér-
szerkezet sajátosságait, a másik oldalról viszont képesek vagyunk az államreform
területi dimenzióihoz intézményi megoldásokat kidolgozni.
Összeér tehát a fejezet bevezet őjében jelzett két iskola, egymás nélkül nem megy. A
lehetőségeket csak a kölcsönhatások érvényesítésével, s ennek következtében az alapo-
sabb összefonódással tudjuk elérni, aminek viszont nélkülözhetetlen feltétele a folyama-
tos szakmai beszélgetés, vita, egymás munkájának értékelése, netalántán elismerése.
A csábítás ördöge, mint veszély
A regionális tudomány számos veszélynek van kitéve. Az els ő, mint minden tár-
sadalomtudománynál, a politika csábítása. Most, hogy végre elkezd ődik valami a
regionalizáció ügyében, nagy kihívás el őtt áll a szakma.
Meddig és hogyan legyünk következetesek, meddig lehet tartani a kemény tények
szorítását, vagy hol a kutató, oktató felel őssége a politikai döntésekben? Hol és
milyen formában mondjuk el a véleményünket, a „nem lehet, nem szabad'" mögött
húzódó keserű igazságokat? Azt hisszük, ezt minden kutatónak, oktatónak és azok
intézményeinek önmagának kell eldönteni.
A politika gyorsan akar lépni, így aztán olyan igényekkel jelentkezik ebben a kri-
tikus időben, ami gyorsított rapidelemzéseket tesz szükségessé. Mindez felületessé-
get teremt, expressz kutatásokat indít meg, persze sok esetben ezek mögött már
alapos elemzések állnak, csak a döntéshozók nem ismerik az irodalmat, vagy nem
érnek rá az általuk megrendelt kutatásokat elolvasni, illetve azok nem érhet ők el a
szakmai nyilvánosság számára.
Sajnos, vagy reménykelt ő (?), hogy újabb és újabb regionális „eszkimók" jelen-
nek meg, akik változatlanul nagy és jó üzletet látnak a regionalitásban, annak az
európai uniós csatlakozás motiválta hatásaiban. Többségében csillogó név alatt,
időnként megzsírozott kapcsolatokkal látványosan nyomulnak sokszor a tudatlan-
ság teljes biztonságával. Mindennek alapvet ően örülni kell, hiszen mi teremtjük a
jövőt, mi ösztönözzük a szakmai bázis szélesítését, akkor nem leszólni kell az új
szerepl őket, hanem ringbe szállni velük. A verseny a jöv őben igencsak élénkül, s a
szerepl ők nemcsak itthonról, hanem külföldr ől is készül ődnek, vagy már rendezik
be irodáikat. Más és más helyzetben vannak azok, akik a piaci szférában tényked-
nek, és eltérő a lehetősége az akadémiai vonalon m űködő szervezeteknek, kutatók-
nak, oktatóknak. Nem az elegáns elzárkózás a kívánatos, meg kell találni az okos
kompromisszumokat a szakmai igényesség elfogadtatható mezsgyéjén.
Sokszor merül fel bennünk, hogy meddig kutatás egy probléma és mit ől tanács-
adás. Nemes Nagy cikkében is felmerül az alkalmazott kutatások stigmája. Vala-
hogy nálunk ez egy negatív megítélés, nem elég elegáns, nem elég fennkölt, mond-
hatni nem elég tudományos. Ki kell mondani, a nálunk m űvelt regionális tudomány
Rechnitzer János : Tükör által nem elhomályosítva (A posztmodern , a paradigmák, a main stream
és a csábítás ördöge a regionális tudományban.) Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 1-12. p.
10 Rechnitzer János TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4
még többségében alkalmazott, gyakorlatorientált tudomány, amely a térben jelent-
kező , vagy az azáltal generált problémákat tárja fel, azok változtatására kíván meg-
oldásokat adni. Ezen válaszokat lehet felhasználni fejlesztési döntéseknél, vagy
éppen jelenthetik azok kereteit, feltételeit, értelmezési tartományait. De figyelmen
kívül is lehet hagyni — amit tesznek a politikai és gazdasági döntéshozók —, mint
minden társadalomtudományi üzenetet. Nem az a lényeg, hogy használják vagy
nem, hanem az, hogy a problémát szakmailag alaposan, módszertanában igényesen,
a tudományos szintézis gondosságával dolgozzuk fel, s az eredményekkel hozzá-
járuljunk a jelenségsorozat megértéséhez. Ha így teszünk, akkor hasznosat teszünk,
és elfeledhetjük az alkalmazott és elméleti tudomány látszatvitáját.
Minden gyakorlati elemzés mögött meg lehet találni azt az elméleti és módszerta-
ni bázist, aminek kidolgozása, pontosítása vagy éppen tesztelése új eredményeket
adhat. Nem mi fújjuk a passzátszelet! Nem nálunk fognak a regionális tudomány új,
világot rengető felfedezései megszületni! Ám az igényes, gondos elemzések, meg-
alapozott, kiérlelt vizsgálatok igenis nyújtanak egy-egy részkérdésben új összefüg-
géseket. A veszélyt abban látjuk, hogy még jellemz ő a befelé fordulás, a saját, itt-
honi közösségeinkben való — sokszor már unalmas — önismételgetés, holott nincs
magyar regionális tudomány, hanem regionális tudomány van, így az eredményein-
ket a nemzetközi porondokon mérik, és mérhetjük meg.
Hogyan tovább regionális tudomány?
Qui vadis? A szerző — s egyben az optimisták — kedvenc kérdése! 1988-ban ala-
kult meg az MTA Regionális Tudományos Bizottsága, a tizennyolc esztend ő iga-
zolta a döntés helyességét és értékállóságát. Létrejött egy új társadalomtudományi
szakterület, annak minden kellékével, eredményével és problémájával együtt. Jelen
van, és dinamikusan fejlődik Magyarországon a regionális tudomány. Rajtunk mú-
lik, hogy elfogadottsága itthon és külföldön miként alakul.
A tükörben látható kép nem homályos, hanem tiszta és bizakodást sugároz!
Jegyzetek
.
A jelen Tér és Társadalom számban az RTB hírei között olvashatjuk a Bizottság 2003-2005. évi tevé-
kenységének értékelését.
2 Áttekintettük a vezet ő szakmai folyóirat elmúlt tíz éves számait és csak három cikkre bukkantunk, ami
a regionális tudomány értékelésére, küldetésének megfogalmazására vonatkozott (Rechnitzer 1996,
2000; Nemes Nagy 2003).
3
A legutóbbi élményeink ezzel kapcsolatban Enyedi György professzor úr 70. születésnapját köszönt ő
tudományos ülésen (2005. május) elhangzott hozzászólások, és a MTA Regionális Tudományos
Bizottságának fentebb jelzett újjáalakuló taggy ű lésén elhangzott felszólalások (2005. október 26.).
4
Izsák Éva nem publikálta a regionális tudomány els ő SWOT-elemzését, így engedélyt kértünk a szer-
zötől, hogy módszerét felhasználhassuk, kiegészítve az általa közölteket saját tappasztalainkkal.
5
Magyar Regionális Tudományi Társaság; www.mrtt.hu
6
Szoboszlai Zsolt: A térségi kutatások hatékonysága. Kézirat, Szolnok. 2003.
Rechnitzer János : Tükör által nem elhomályosítva (A posztmodern , a paradigmák, a main stream
és a csábítás ördöge a regionális tudományban.) Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 1-12. p.
TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4 Tükör által nem elhomályosítva ... 11
Az MTA RKK Discussion Papers sorozat minden fontosabb nemzetközi szakmai fórumra eljut, s annak
köteteire történ ő hivatkozások száma látványosan emelkedik. Két jelent ős tanulmánykötet született az
átmenet regionális folyamatainak bemutatására, az egyik magyar (Horváth—Rechnitzer 2000), a másik az
elmúlt évben jelent meg angol nyelven (Barta—G. Fekete—Szörényiné Kukorelli—Tímár 2005).
8
A nevezett által szerkesztett regionális elemzési módszertani kézikönyv (Nemes Nagy 2005) hatását
még nem lehet megállapítani, de dönt ő en befolyásolja az alapfogalmak és az alapozó módszertan egy-
séges értelmezését és használatát.
A MRTT honlapján (www.mrtt.hu ) megtalálható a regionális tudományhoz kapcsolódó szakkönyvek
listája 2005. évre. Ez alapos felsorolása a szakma adott évi irodalmának, s ennek alapján megállapítha-
tó, hogy közel 50 kötet jelent meg. Ezek között viszont átfogó, rendszerez ő, alapozó monográfiákat
csak kis számban találunk.
10
Magunkat szidjuk els ő ként, hiszen hosszú éveket kellett várni egy alapos regionális gazdaságtan
tankönyv kidolgozására, de végre elkészült (Lengyel—Rechnitzer 2004). Ugyanakkor várat magára egy
átfogó alapm ű a regionális politika tanulmányozására. Most, 2005-ben jelent meg a módszertani L. '1-
könyv (Nemes Nagy 2005), de számos további elméleti alapozó munka magyar nyelven nem olvashat°.
11
Az egyik doktori iskola által kiadott évkönyvben egyetlen matematikai képletet nem találtunk, de
honnan is vennének a doktoranduszok friss módszertani ismereteket, ha a Tér és Társadalom cím ű
szakmai folyóiratban (önkritika egyben) elvétve bukkan fel egy egzakt levezetés, egy modell szemléle-
tű feldolgozás, vagy új módszer a klasszikus lerágott csontokon (faktor- és klaszterelemzés) túl.
12 •
Allásfoglalás a regionális tudományt érint ő kétszint ű képzésről. MTA Regionális Tudományos Bizott-
sága, 2004. november.
13
Jó példája ennek a Kárpát-medence régión bemutató kötetsorozat indítása (Horváth 2003, 2004), vagy
a CADSES program által is támogatott kutatási együttm űködések beindulása.
14 .
Mindezt a konferenciákon való részvételben, valamint a kiadványok terjesztésében lehet jól lemérni,
de a doktori programokra való jelentkezés tartós emelkedése is jelzi a szakma iránti „tudáskeresletet".
Irodalom
Barta, Gy.—G. Fekete, É.—Szörényiné Kukorelli, I.—Tímár, J. (eds.) (2005) Hungarian Spaces and Places
Patterns of Transition. Centre for Regional Studies, Pécs.
Buday-Sántha A. (2000) A Regionális Fels őoktatás c. konferencia f őbb megállapításai és javaslatai.
4.165-166. o. —Tér sTársadlom.
Horváth Gy. (szerk.) (2003) Székelyföld. (A Kárpát-medence régiói 1.) MTA RKK, Dialóg Campus
Kiadó, Budapest—Pécs.
Horváth Gy. (szerk.) (2004) Dél-Szlovákia. (A Kárpát-medence régiói 2.) MTA RKK, Dialóg Campus
Kiadó, Budapest—Pécs.
Horváth Gy.—Rechnitzer J. (szerk.) (2000) Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón.
MTA RKK, Pécs.
Korompai A. (1998) A területi szakképzés irányai — az együttm űködés lehetőségei. — Tér és Társadalom. 4.
143-160. o.
Lengyel I. (1998) Regionális ismeretek oktatása a magyar fels őoktatásban. — Tér és Társadalom. 1-2.
171-175. o.
Lengyel I.—Rechnitzer J. (2004) Regionális gazdaságtan. Dialóg Campus Kiadó, Budapest—Pécs.
Nemes Nagy J. (2003) A regionális tudomány dualitása és paradigmái - hazai tükör. — Tér és Társadalom. 1.
1-17. o.
Nemes Nagy J. (szerk.) (2005) Regionális elemzési módszerek. (Regionális Tudományi Tanulmányok
11. kötet) ELTE Regionális Földrajzi Tanszék, MTA—ELTE Regionális Tudományi Kutatócsoport,
Budapest.
Rechnitzer J. (1996) A regionális tudomány helyzete. — Tér és Társadalom. 2-3.1-12. o.
Rechnitzer J. (2000) A regionális tudomány és intézményrendszere. — Tér és Társadalom. 2-3.3-8. o.
Rechnitzer János : Tükör által nem elhomályosítva (A posztmodern , a paradigmák, a main stream
és a csábítás ördöge a regionális tudományban.) Tér és Társadalom 19. évf. 2005/3-4. 1-12. p.
12 Rechnitzer János TÉT XIX. évf. 2005 s 3-4
NOT BEING BLURED BY A MIRROR
(THE POST-MODERN, THE PARADIGM, THE MAIN STREAM
AND THE EVIL OF TEMPTATION
IN THE SCIENCE OF REGIONALISM)
JÁNOS RECHNITZER
This study reviews the status of regional science in Hungary. Retraces the strenghts,
weaknesses, opportunities and possibilities of this new, dinamicly developping social science
by the help the SWOT analyze. The author states that regional science is institutionalized in
Hungary and every condition and requirement is given. It's social reception and effect is
getting more and more important; the interest on the results and adaptation is increasing.
This big amount of analysis just had given the processing of the regional processes and
institutions of the Hungarian transition; had not created overall theoretical establishments.
The base literature of this science building on Hungary' s researches is limited but moving by
degrees is observable. Several parts of regional science were educated just by so called part-
education for years; there is a hope that the education starts on master level by the two-tier
training system. The possibilities of this field of science are widening, since the conditions of
scientific cooperation are being created in the Carpathian basis and in Central — Europe. The
interest about the regional analysis is going to rise. Risks have to be taken into consideration,
while researches are hold up to politics; it is frequently a dilemma to divide guidance and
research; but we have to mention that more and more competitors appear on the market of
society analysis and development. Regional science had got strong position in Hungary; the
most important is to test them on international level and to present them.