Tér és Társadalom 2. évf. 1988/4. 68-81. p.
FÓRUM
NEMES NAGY JÓZSEF:
A HAZAI TERÜLETI KUTATÁSOK MENNYISÉGI ELEMZÉSI
KULTÚRÁJA
A tudományok fejlettségének — ha ilyenfajta min ősítés egyáltalában szóba
kerülhet — egyik fokmér ője lehet a kutatási eszköztár jellege, korszer űsége. E szem-
pont kiemelése feltehet ően még akkor is megengedhet ő , ha a módszertant valamifajta
elkülönülő önértékkel felruházni aligha indokolt. A módszer: eszköz, legkorszer űbb-
nek ítélt elemei sem garantálnak automatikusan új eredményeket, a „hagyományos -
közelítések tartósan versenyképesek lehetnek. A módszerek értéktarta Imát keresve
vélhet ően inkább az alkalmazás megalapozottsága, korrektsége, a vizsgálni kívánt
problémákhoz való megfelel ő illeszkedés lehet a célszer ű mérce, mintsem a korsze-
r űség és a hagyományos jelleg valamifajta er ő ltetett szembeállítása.
A tudományos módszertan eszköz szerep ű megítélése ugyanakkor aligha von-
ja kétségbe például azt, hogy az egyes tudományágak állapotainak jó tükre az, meny-
nyire és milyen színvonalon aknázzák ki a rendelkezésre álló elemzési eszközökben
rejl ő lehet őségeket és az, hogy milyen helyzetben vannak az adott diszciplinán vagy
tudománycsoporton belül a módszertani kutatások, folynak-e olyan munkák, ahol
magának a módszertannak a fejlesztése a tudományos cél.
A területi kutatások — mégha azok körét itt a társadalomtudományaikra
sz ű kítjük is, elhagyva a természettudományos és m űszaki diszciplinákat — tudomány-
ágak széles körét fogják át. így a kutatási témákban a tartalmi sokrét űség, gyakran
egyediség jellemz ő . Miközben ez természetes, bár ugyanakkor bizonyos értelemben
elválasztó vonás, az alkalmazott elemzési eszköztár — s ezen belül a mennyiségi mód-
szertan különösképp — a különböz ő tudományterületeket közelít ő , integráló tényez ő,
a részeredmények szintéziseinek egyik forrása lehet.
A módszertani szempont kiemelésével együtt jár bizonyos nyilvánvaló egyol-
dalúság kockázata is. Talán épp ezzel magyarázható, hogy a hazai területi kutatások
módszertanáról szisztematikus áttekintés még nem született, nincs kész séma az át-
fogó értékeléshez. Így az alábbiak akár módszertani kísérletként is felfoghatók — a
kísérleti jelleg esend őségeivel. Er ős korlátot szab továbbá az áttekintésnek az arra
vállalkozó felkészültsége, kimondott vagy kimondatlan elfogultsága. Utóbbi leküz-
dése megkísérelhet ő , az el őbbié lehetetlen.
Jelen áttekintés empírikus hátterét a nyolcvanas évek hazai publikációi
képezik. Így nem érvel itt az egyes megállapítások mellett vagy ellen a feltehet ően
nagyszámú kézirat, íróasztalok mélyén megbújó részanyag, külföldi konferenciákon
Nemes Nagy József : A hazai területi kutatások mennyiségi elemzési kultúrája
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/4. 68-81. p.
69
elhangzott el őadás s az a vélhet ően ugyancsak számos terv, gondolat, ami „csak" a
fejekben található.
Az id őszakban megjelent önálló munkák mellett az alábbi folyóirato-
kat, periodikákat vizsgáltam: Agrárgazdasági K. I. Közleményei, Alföldi Ta-
nulmányok, Demográfia, Földrajzi Értesít ő , Földrajzi Közlemények, Köz-
gazdasági Szemle, KSH Népességtudományi K. I. Demográfiai módszertani
Füzetek, MTA DTI Közlemények, MTA RKK Kutatási Eredményei, Okta-
táskutató Intézet Regionális Kutatások sorozata, Településfejlesztés, Telepü-
léstudományi Közlemények, Területi Kutatások, Területi Statisztika, Tér és
Társadalom, Tervgazdasági Közlemények, Statisztikai Szemle, Szociológia.
Ez a közelítés lényegében egy keresztmetszetvizsgálatra ad lehet őséget. Nem
nyújt módot a módszertani eszköztár történeti átalakulásának, fejl ődésének áttekinté-
sére, bár közvetve azt is tükrözi. Az már elöljáróban megállapítható, hogy a nyolc-
vanas évek szakirodalma, bels ő arányait tekintve a hetvenes években hazánkban is
betört a mennyiségi módszertani forradalom eredményeinek (technikai és tudományos
eszközeink) kiteljesedését tükrözi. Az id őszakra — viszonyítva az el ő ző évtizedhez —
elsősorban nem az új módszerek els ő jelentkezése, hanem már a széles kör ű felhaszná-
lás a jellemz ő .
A következ ő kben a mennyiségi elemzési módszereket egy olyan vonal mentén
próbálom elhelyezni, amelyet a mennyiségi módszereket alig vagy egyáltalában nem
használó munkák nyitnak, a végén pedig a kifejezetten módszertani munkák állnak.
Ehhez az elrendezéshez nem rendelhet ő lineáris értékskála, tudományossági mérce,
alkalmas azonban a jellemz ő közelítések szétválasztására, s ahol indokolt szembesí-
tésére. Ha azonban pusztán az alkalmazott módszerek leltárbavételére szorítkozunk,
nagyon steril és szegényes helyzetképet kaphatunk. Ezért kísérletet tesznek arra is,
hogy egy-egy nagyon elterjedt módszert kissé részletesebben is analizáljak, megraj-
zoljam egyes kutatási problémák sajátos módszertani arculatát, utaljak a „technikai"
háttér, a mennyiségi módszerek iránti igények és fogadókészség szerepére is. Nem
részletes bibliográfia készítése volt a célom, a hivatkozott munkák csak mintegy il-
lusztrációként szerepelnek egy-egy megállapítás kapcsán.
Módszertani sokszín űség és pluralizmus
Ha tömören próbáljuk jellemezni a hazai területi kutatások legújabb id ősza-
kának mennyiségi módszereit, megállapítható, hogy azokra a tematikai sokféleségb ő l
adódó nagyon széles skála jellemz ő , tovább az, hogy azonos vagy rokon problémák
vizsgálata esetén sem sz ű kül le egy-egy módszerre az eszköztár.
A publikációk között a mennyiségi módszereket valamilyen formában hasz-
náló munkák túlnyomó többségben vannak a pusztán verbális, logikai eszközökkel
operáló tanulmányokhoz képest.
A területi és települési fejl ődés reálfolyamatainak vizsgálata szinte kivétel
nélkül statisztikai háttérre, illetve mennyiségi elemzési eszközökre épül. A direkt
mennyiségi megalapozás hiánya — jórészt érthet ő módon — a településpolitika, a
társadalom térségi m ű ködésének mechanizmusait firtató elemzéseket, az átfogóbb
elméleti munkákat, az irányítási kérdések kutatását jellemzi.
Nemes Nagy József : A hazai területi kutatások mennyiségi elemzési kultúrája
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/4. 68-81. p.
70
I. Az áttekintett irodalomban mintegy 350 tanulmányt leltem, amely meny-
nyiségi módszereket használ. Ezek közel felét azonban azok a munkák adják, ame-
lyekben ez alig jelent többet, mint területi statisztikai adatok, egyszerű kereszttáb-
lák közlését és leíró elemzését.
Itt tulajdonképp mennyiségek elemzésér ő l s nem mennyiségi elemzési eszkö-
zök használatáról van szó. E közelítés „filozófiáját" — természetesen durva egysze-
r ű sítéssel — a „Mérj és következtess!" vagy még inkább a „Mérj, hogy következtet-
hess!" felszólításban tudnám összegezni. (Ennél talán kissé „puhább" az, amikor a
mérés helyén a „megfigyelés" áll, bár az igazán értékes munkák esetében a kétfajta
közelítésben értékbeni alá- vagy fölérendeltségr ő l nincs szó.)
Egyértelm űen e körbe sorolhatók a hivatalos, rendszeres statisztikai adat-
közlésekre támaszkodó állapotértékelések, rövidebb-hosszabb id őszakra kitekint ő fo-
lyamatelemzések. E tanulmányoknak „területi" arculatot legtöbbször csupán az ada-
tok térképezése kölcsönöz. Ez, a publikációk mennyisége szerint domináns kör kép-
viseli ma a hazai területi statisztikai, regionális gazdaságtani, földrajzi iskolák hagyo-
mányos mennyiségi elemzési kultúráját. E munkák mennyiségi módszertani szem-
pontból újdonságértékkel nem rendelkeznek. E publikációkra különösképpen áll
az, hogy értékeiket nem a módszerben, hanem a gondolatiságban, tartalmi alapos-
ságban kell keresnünk. Metodikai szempontból figyelmet érdeml ő „alcsoportot"
képeznek itt az egyedi, célzott adatfeltételeken, adatgy űjtéseken nyugvó munkák.
(Az örvendetesen növekv ő számú példa közül csak néhányat: Erdősi F. 1985 vasút- —
hálózat-földrajzi munkáját; Polinszky M. — Sárfalvi 8. 198Z — iskolázási esélyvizs-
gálatait; Csatári 8. — Gödör Zs. 1987. — a mindennapi térkapcsolatokat tesztel ő
felmérését; Oros 1. — Schindele M. 1986. — a KSH kistermelési felmérését elemz ő
tanulmányát említem. ►
E módszertani kör sok dolgozatára jellemz ő a komoly munkafedezet, az
adott keretek közötti koncepcionális tisztaság, az adatoknak tartalmi megfontolá-
sok (s jellemz ően nem matematikai-statisztikai kritériumok) szerinti csoportosítá-
sán alapuló összefüggéskeresés (lásd pl. Lettrich E. 1982. falutipológiáját vagy Gyenei
M. 1985., a tanácsok összevonásának hatásait elemz ő cikkét). El ő nyük ezeknek a
munkáknak az is, hogy mondanivalójuk megértése és befogadása a szélesebb (nem-
csak a sz ű k szakmai) olvasókör számára is problémamentes. E — hagyományosnak,
egyben kiérleltnek tekinthet ő — mennyiségi közelítést gyakran gondolati guzsba köti
ugyanakkor a rendelkezésre álló adatháttér csekély valóságos magyarázóereje, ami
paradox módon épp a min őségi mondandó nélküli „mennyiségi" tartalom követ-
kezménye. E lemzési gát az adathiány, a területi aggregáltság torzító hatása is.
Ez a módszertani szint képezi a hazai területi kutatások mennyiségi mód-
szertani alapzatát, amelyb ő l metodikai szempontból talán kevésbé letisztult, össze-
tettebb, gyakran vitatott, speciális eszközökkel operáló, de újszer ű összefüggések
felszínrehozatalának esélyét hordozó közelítések n őttek ki mára. Utóbbiakban a te-
matika (a vizsgált probléma), illetve a módszer között már nincs jelen az el ő zőekre
jellemző alárendeltség: a tartalom, a következtetések lényege, újszer űsége vagy épp
vitathatósága elválaszthatatlan az alkalmazott módszerekt ő l. Míg a „Mérj és követ-
keztess!" közelítésre a kutató gondolati, szakmai felkészültségén túlmen ően els ődle-
Nemes Nagy József : A hazai területi kutatások mennyiségi elemzési kultúrája
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/4. 68-81. p.
71
gesen a használt adatoktól való függés a jellemz ő , itt a végtermék e feltételeken túl már
érzékelhet őbb adatfeldolgozási, módszer függést (esélyt és kockázatot) mutat.
-
II. Az alapadatok elemzésén, térképezésén, a közöttük lév ő összefüggéseket
egyszer ű kereszttáblákkal történ ő bemutatásán túllép ő tanulmányok egyik jellegze-
tes csoportjaként említhetjük a jórészt ún. pontozásos eljárásokkal el őállított komplex
mutatószámokra épül ő elemzéseket.
Jellegzetes eszköze ez a módszer a csak több mutatóval leírható „min őségek"
mérhet ővé vagy legalább osztályokba sorolhatóvá transzformálásának. Gyakori e meg-
közelítés a természeti környezet komplex értékelésére törekv ő munkákban (pl. Lóczy
D. — Tózsa, I. 1982), az ezzel rokon idegenforgalmi adottság-elemzésekben (pl. Sándor
J. 1982), a közlekedési helyzetnek a járats ű r ű séget az utazási távolsággal (id ő vel)
ötvöző értékeléseiben (pl. Erdősi F. 1981 ► , az infrastrukturális ellátottsági szintek
komplex mutatókkal történ ő mérésében. E metódusok jó része a ma már klasszikus-
nak számító Bennett-féle pontozásos eljárásra vezethet ő vissza (pl. Elmerné Turi M.
1983).
E módszertani körben több egyedi közelítés is besorolható: így a világméret ű
ökológiai potenciál determinisztikus modellen alapuló számszer űsítése (Probáld F.
1984), a hatvanas-hetvenes évek jellemz ő kutatási (tervezési) irányzatát visszaidéz ő
ipartelepítési alkalmasság elemzés (Fodor M. 1980), az oktatás- és iskolázottság-föld-
rajzi munkában használt, ugyancsak determinisztikus alapu „tanítási potenciál-
mutató (Boros F. — Fodor L. né
- — Heit, G. 1986) vagy a növénytermelés megyei
jellemző inek komplex értékelése (Selley F. 1983). Ide sorolható a „puha" módszerek
alkalmazásának példájaként a turisztikai adottságok min ő sítésére szolgáló ún. lát-
ványélmény mutató (Gáldi L. 1986). Ugyanide tartozónak vélek, módszertani magját
tekintve néhány további elemzési eszközt is: így a településhálózat vizsgálatában al-
kalmazott rang-koefficiens módszert (Tóth J. 1986), a gazdasági (ipar) szerkezet
elemzésében szerepet kapott specializációs indexet (Abonyiné Palotás J. 1981 ► , vagy
a háromszög-diagrammot, mint sajátos, a háromdimenziós struktúrák megjelenítésében
jól használható koordinátarendszert.
Figyelmet érdemel, hogy a települési környezet elemeinek értékelésére,
súlyozására a véleménykutatás módszere is megjelent a szakirodalomban (Galambos
J. 1986). Ennek jelent ő sége, módszertani szempontból abban van, hogy itt épp az a
kutatási fázis a munka tárgya, ami a komplex mutatók használatakor általában el-
marad (s a módszerek legvitathatóbb momentumát képezi ► : az egyes tényez ő k fon-
tosságának, súlyának meghatározására törekvés.
Lényegében ugyanez az elemzési kultúra van jelen a nyolcvanas évek — leg-
alábbis a publikációk számából ítélve — egyik legvonzóbb területi problémájában: a
városi vonzáskörzetek lehatárolása jellemz ően — lényegében egyedüliként a meny-
nyiségi módszerek közül — hazai forrásból, Beluszky Pál módszeréb ő l táplálkozik.
(E módszeren kívül alig-alig említhet ő más, amely hazai termék lenne s jellemz ően
és visszatér ő en ne csupán maga a szerz ő alkalmazná.) E módszer gondolati hozadé-
kát, szembesítését a közelmúlt közigazgatási változásaival összegz ő tanulmányában
(kifejezetten nem a módszerre, hanem a vele elért eredményekre összpontosítva)
maga a módszer megalkotója összegzi (Beluszky R 1987).
III. Míg az el ő zőekben jellemzett módszertani kör a rendelkezésre álló adat-
Nemes Nagy József : A hazai területi kutatások mennyiségi elemzési kultúrája
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/4. 68-81. p.
72
bázis feldolgozásába jellemz ően egyszer ű statisztikai eljárásokat von be, a következ ő
elhatárolásra érdemes közelítést a matematikai statisztika alapelemeinek használatá-
-
val jellemezhetjük. Ezek azonban — különösképp, ha szembesítjük azzal, milyen
számosak az adatok, táblázatok közlésénél, illetve verbális elemzésénél megreked ő
tanulmányok — indokolatlanul háttérben vannak. A többváltozós, összetettebb mate-
matikai-statisztikai módszerek (lásd kés őbb) tömeges alkalmazásával úgy t ű nik a hazai
területi kutatás ezt a módszertani „lépcs őt" mintegy átugrotta: önálló elemzési eszköz-
ként alig jelenik meg például a korreláció- és regresszióanalízis.
Jellemzően néhány kutatóhoz köt ődik például a területi egyenl őtlenségi
mutatók kitüntetett szerep ű alkalmazása (pl. Csanádi G. — Ladányi J. 1986 budapesti
szegregációs vizsgálata ► . Elvétve — ugyanakkor figyelemre méltó eredményekkel —
találkozhatunk a többváltozós regresszió-analízis alkalmazásával (Probáld F. 1987,
Petró K. 1985). Az id ősorelemzés jellegzetes módszere a trend-számítás szinte ki-
zárólag a mez őgazdasági termelést vizsgáló munkákban kap helyet — aholis a termelés
(termésátlagok) ingadozásai mintegy kikényszerítik a módszer alkalmazását (pl.
Gurzó I. 1985). Emellett a módszer csupán egy-egy demográfiai munkában bukkan fel
(pl. Daróczy E. 1983).
E matematikai-statisztikai eljárások háttérbeszorultsága — mivel ide jel-
lemz ően az összefüggések, tendenciák, fejl ődési irányzatok feltárására alkalmas me-
tódusok tartoznak — egyben a területi el ő rejelzések, illetve vélhet ő en az azok iránti
érzékelhet ő igény hiányát is jelzik. Általánosabban ítélkezve mindezek a hazai terü-
leti kutatások statikus vagy legfeljebb rövid távú szemléletére, az egyedi jelenségekhez .
ődésre utaló tünetként értékelhet ő k. - valóegyodúköt
E módszerek — s ezekb ő l levonható következtetések — esetenként a bonyo-
lultabb matematikai-statisztikai számítások melléktermékeiként jutnak, másodlagos
szerephez.
IV. Az áttekintett irodalomban mintegy 30 tanulmány használja a faktor , -
illetve k/aszter elemzést. E két módszer mára a területi vizsgálatok mindennapi esz-
-
közévé vált — megoldási módot kínálva olyan tudományos problémákra, amelyekkel
a hazai területi kutatás is legalább száz évet birkózott. A két módszer — matematikai-
statisztikai kritériumokra építkezve — lehet ő séget ad közvetlenül nem számszer ű-
síthető , illetve többtényez ő s, komplex jelenségek, fogalmak — így például a területi
fejlettségi, települési ellátottsági szint — mérésére (lásd táblázat ► , új utat nyit a te-
lepülések, térségek többtényez ős tipizálására. A két módszer gyakran (az említett 30
tanulmány közül 18 esetben) együtt, kombinálva szerepel.
A széles kör ű alkalmazás ma már indokolttá teszi e két módszer eredményes-
ségének, korlátainak mérlegre tételét. Anélkül, hogy itt most erre vállalkozhatnék,
néhány értékelési szempontra hívnám fel a figyelmet.
Jellemz ője a területi alkalmazásoknak, hogy miközben a módszerek „ob-
jektivitását" kihasználják, szinte teljesen kimarad az alapadatok és eredmények ma-
tematikai-statisztikai kritériumok szerinti tesztelése (pl. az alapadatok eloszlásának
vizsgálatára egyedül Semjén A. 1986 utal). Mivel az e módszerekkel elért eredmé-
nyek nem kontrollálhatók az olvasók által, hitelüket ez a hiány rontja. A két mód-
szer tulajdonképpen több rokon-eljárást foglal magába: a tanulmányokban alig-alig
találunk utalást arra, miért épp az adott eljárás kerül alkalmazásra, s a választás
•
•
Nemes Nagy József : A hazai területi kutatások mennyiségi elemzési kultúrája
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/4. 68-81. p.
•
73
3,..ch _,
co' 0 ._ N
a> T) > 3..7 t r3)
. C 4)
u_ E T -4°. s`
c' cu1 c‚
0 ..,c ccoL !' .2 6 .2,:
- -0
...-. 0.) -= a> —
c o> ..,..
E -el := 76 c :z c" N
2
'
a. N 41),_ - ' E 2
— - 'E'ÉT0 E 'w ', 7. o : 4]. )
,_ T> «a co CL • : 0 , N tn. 71,ca'j)- -2 :: 1>1 0 _N „, 1?
a> 0 ,T, cu -, _Ne - '2, 2
, 0 = c. 0. c..
O '-' -2 - T> 05 0 - T> a> J) s-• :C ..,= t -I, 2 'i:g ti", 2
1
... .a.> =:? a `CO Q.' • -. .
..x 4-- N ' . ... -& •-: ,^4 2 zi •--= . r,‘al > FS? : 4 : z L;
a
co %)
E 1;c
1 o
cci
< • cs) sas
76 E rZ,
Érte lmezett
cr) co co csJ N M cr)
fa kto ro k száma
Kiszám íto tt
tn M co co O rs.
a
*Zárój e lben a számítás indít ása kor figy e lembe vett, maj d részben e l hag y ott mutat ók s z áma
Co OD er
-
• E — cr)
.0 csi co 0
N 111 co 1.11 (N
2
C 1
..2 . •_ ,•,. ,k
as `CO .— 41)
:— Q
— co , ,
•0 Co
Ól ig N
,.. 3
•-• ,_ 1 -V'.
N _Ne
co a> .0 t, '
Z.). 03 a-,
.•-. .0 .e ...,
.,..,
_-cc Co
O m r, -..
2 co 1:L3 ,9, ‘? 9jo'
5
71> "R '43
s
••• ' E 3, s- 2 V7 5 N M NE E z 2 (>. É 5
.0 1;:: 0 "2 ... 7,E -C -2
co .. .- 3
s '''' YE E 1., .1-,
0.
..)t N •cr- 0
o) 5 N r-- o CO
I I r-- CO co I CO CO
43.) & 0 0 r--
84 COr-• rs... a)
.. O)
..-
O)
.- rs. a)
.-
a)
.-
2 3. a)
,-
a) c»
,-
co
c)
Co
'-' e a) Co T>
s-• o .3.>
"' sa)
C CO a> co..c E d,
co — a.—a ) N
,g):0 4) -V
,, :a N :3 li CO CO a> >.'"' N .0 _Ne
o o. N Y
>-(3).r., Pi :0 N 0 CO
T)
.... _)e co :p '2 ,r
sq, C°
. ..)e 0 co g Cs4 3 E 0 '. 0) ,
-IG .
2
`'
C N
Z) a)
. ,...-
N 2 ,`). co CO N T
Yo m co= a) -co co
co > ,,, 0 a-
,
mg — V) —
co >
Vb
E
!o >0 '5?
fa lu t ipo lóg ia
NC
,... -Ne .YY
CO
c., 0 112
41)
5 (3.
• >, N
• 14›. C> ;
:3 0 . c7,
•T
, ) C .— E .47, • ,
0
.1;41 .- sas M o
4c3
0. a....v ; Em • Y
0) N c To.,5 46'
S T> 3 75 3 .9- «- CO •c0
;1,)
c•••:. .., Y 4- 4- ....
0
'NI
4C ---
CO -1C Q 12:
,N.
Y"; ›.
CO N ,11) 1% _1
C .—• -V 1-: .....
•••NG
sco
..._
O)
N • •: 4
: CO (N
, Dl) 0) c'i
M C có
Co 3 0 00 :CD CO
.....
Qo To > c» ,a>")1:63 71) :2 eb 3
`6
2 — > r- cO cii :-..: r. É °2
s.a.
Nemes Nagy József : A hazai területi kutatások mennyiségi elemzési kultúrája
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/4. 68-81. p.
74
— szemben más utakkal — milyen következményekkel is jár (kivételként leginkább a
rotált és rotálatlan faktorok szembesítése említhet ő ).
A két módszer kapcsán — már a tartalmi vonatkozások felé mozdulva — látni
kell, hogy a túlzó várakozásokat nem teljesítik: segítségükkel sem hozható létre pél-
dául egy tért ő l és id őt ő l független, stabil mutatórendszer a területi fejlettség mérésé-
re — az eredményül kapott (f ő )faktorok, mégha elnevezésük azonos vagy hasonló is,
a kiinduló változóktól er ő s függésben vannak. Jellemz ő gyermekbetegsége a mód-
szerek használatának — f ő ként a kisebb magyarázó erej ű , csak kevés alapváltozó
információtartalmát tömörít ő faktorok esetén — a fellengz ős értékelés. (Egy olyan
faktort, amely csak az egy foglalkoztatottra vetített ipari bruttó termelés mutató-
jával korrelál er ő sen hiába nevezünk el „iparfejlettségi" mutatónak, attól megmarad
az egy foglalkoztatottra vetített ipari bruttó termelés — standardizált — mutatójá-
nak, semmi többet nem jelent. Hasonló példák még hozhatók.)
Sajátos eredménye e módszerek alkalmazásának az, hogy épp néhány alap-
változó kiemelked ő fontosságát, magyarázóerejét is igazolják, érveket szolgáltatnak
ezek kit ű ntetett használatához. Így a településnagyság, az iskolázottsági szint, a jö-
vedelemmutatók, a közlekedési helyzet egyszer űbb jelző számainak megjelenése a te-
lepülés- és terület fejlettségi faktorokban szinte szugerálja ezek használatát olyan
esetekben, mikor többtényez ős elemzésre mód nincs (pl. hosszú távú területi id ő sorok
elemzésekor).
E módszereket a matematikai-statisztika tudománya adta a kutatók kezébe,
alkalmazásuk nagyon széles kör ű, első és mai alkalmazóik távolról sem csak a terü-
leti kutatók. (Érdemes ugyanakkor felfigyelni arra, hogy az egyik történettudományi
alkalmazás kifejezetten történeti-földrajzi tartalmú — Bácskai V. — Nagy L. 1984
a múlt század els ő felének városhálózata „rekonstrukciójára" használta a faktorana-
lízist.)
Az ért ő hazai alkalmazók száma növekv ő ben van. Alig van jel azonban sa-
játos területi adaptációra. Így — feltehet ő en azért mert a készen kapott softwarek
erre módot nem adtak — nincs példa a klaszter-elemzés olyan alkalmazására, amely
nem csupán típusokat jelöl ki, hanem — ez sajátos „területi" adaptációt jelentene —
a csoportképzés algoritmusába a szomszédsági relációkat bevonva, körzetesítést végez,
összefügg ő térségeket jelöl ki. Más kérdés az, hogy például bizonyos településtípusok
térségileg koncentrálódva, közvetve megjelenítenek összefügg ő térségeket, ilymódon
mintegy társadalomszervez ődési törvényszer ű ség rangjára emelik a térségi együvétar-
tozás, az egymásmellettiség (még általánosabban: a térfaktor) típusképz ő szerepét.
V. Míg a faktor- és klaszterelemzés a területi vizsgálatokban is alkalmazha-
tó, de egyébként átfogóbb alkalmazási kör ű módszer, jelen vannak (f ő ként az évtized
elején) a kutatási eszközök a speciális területi elemzési módszerek is.
Ezt a kört reprezentálja az ű rfelvételek (LANDSAT) kiértékelésének számí-
tástechnikai apparátusa (pl. Tózsa — Hegedüs Gy. Cs. 1982), a regionális gazdaság-
tan olyan sajátos módszere, mint a regionális ágazati kapcsolatok mérlege (pl. Rech-
nitzer J. 1981), a termelési függvényekkel végzett elemzések (Simon I. — Csatári B.
1983), a súlypontmódszer (pl. Enyedi Gy. — Rechnitzer J. 1987), a gravitációs mo-
dellek bevonása a vonzáskörzetkutatásba (Papp A. 1981), körzetesítés szállítási kap-
w7latok alar.án (P»falvi J. -,"""?). 'etközi
Nemes Nagy József : A hazai területi kutatások mennyiségi elemzési kultúrája
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/4. 68-81. p.
75
képest jelent ő s késéssel hazánkban is megjelent a térbeli terjedés, diffúzió empirikus
elemzése (pl. Kozma T. 1987 ► . Több sajátos, el ő rejelzésre alkalmas modellezési el-
járás került bevezetésre a migrációkutatásban (L. Rédei M. 1986). Ez utóbbi esetben
a modell-közelítés egyik oka a használható tényinformációk pótlásának kényszere.
Hasonló a helyzet a gazdasági értéktermelési arányok területi elemzésében is, ahol a
kutatók, alkalmas tényadatok híján, azokat mintegy pótlandó használnak speciális
becslési eljárásokat (pl. Bartke I. 1987 ► .
A módszercsoport kapcsán említhetjük meg azokat a munkákat is, amelyek
induktív módon, empirikus vizsgálatokra is támaszkodva tesznek kísérletet átfogóbb
— de nem formalizált, valódi értelemben nem matematikai — modellek felállítására a
területi és települési folyamatok magyarázatához (pl. Mik/óssy E — Rozsányi T.
1984).
A fentiekben említett és ezekkel rokon speciális elemzési eljárások szerepü-
ket, hatásukat tekintve azonban inkább kuriózumoknak számítanak, semmint a hazai
területi kutatások módszertana jellegmeghatározó elemeinek. A nyolcvanas években
nem hozott például átüt ő eredményeket nálunk a gravitációs modellek alkalmazása,
feltehet ő en nem kis részben azért, mert generalizáló modell-jellege miatt nem illesz-
kedett az id őszak markáns kutatási vonalában: a részletez ő , egyediségre koncentráló
empirizmusba, aminek az említettek közül a faktor- és klaszterelemzés vált a jelleg-
zetes elemzési eszközévé. Bár több munka használja (pl. L. Rédei M. 1985), hasonló-
képp háttérben van a térfaktor mennyiségi meghatározásának egyik legalkalmasabb,
speciális — s ráadásul matematikailag is könnyen érthet ő — módszer: a shift-share
analízis.
VI. Végezetül a kifejezetten mennyiségi módszertani munkákat kell emlí-
tenünk.
Külön kiemelésre érdemes az a kötet, amely a fentiekben említett módszerek
túlnyomó többségét már összefoglalóan, alkalmazási példákkal együtt tartalmazza
(Sikos T.T. szerk. 1984). A kötet gazdag irodalomjegyzéke jó képet ad a külföld iro-
dalmáról és a hetvenes évekbeni hazai munkákról. Ennek tartalmán túllép ő témakört
mutat be a terjedési modellekr ő l készült rövid áttekintés (Nemes Nagy J. 1985). Talál-
kozhatunk a publikációk között olyan munkákkal is, amelyek látszólag problémamen-
tes módszerek buktatóira, a módszerválasztásnak a következtetésekre gyakorolt ha-
tására mutatnak rá (pl. Gá/ik L. né 1986 a közm űolló értelmezési, számítási prob-
-
lémáit elemzi). A kifejezetten módszertani közelítésekhez sorolható az a néhány
munka, amely a területi adatbázisokkal (pl. Benedek A. Semjén A. 1986) vagy a
—
számítógépes térképkészítés technikájával foglalkozik (pl. Király L. — Tolnai L.
1982). E munkák száma — bár nagyobb az itt példaként említetteknél — csekély.
Nincs tudomásom róla, hogy valahol kifejezetten a területi kutatások mennyiségi
módszereivel foglalkozó munka folyna.
A mennyiségi módszerek eredményes alkalmazására ható tényez ők
A mennyiségi módszereket használó munkák nagy száma — egyebek mel-
lett — azt is igazolja, hogy publikációs fórurnokban nincs hiány. Úgy t űnik viszont,
Nemes Nagy József : A hazai területi kutatások mennyiségi elemzési kultúrája
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/4. 68-81. p.
76
hogy hiány van a módszerek nyílt megmérettetésében, a módszertani témájú eszme-
cserékben, a különböz ő közelítések szembesítésében. A mennyiségi módszerek al-
kalmazását extenzív irányba orientálja — a tartalmi értékekt ő l jórészt függetlenül
szinte kikényszeríti — a tudományos min ősítésnek a „korszer ű " módszereket el ő író
szempontjának gyakorta formális értelmezése. A nyílt megmérettetés hiányai — az
itt is nyilvánvalóan ható érdek- és presztízsszempontokon túl — alapvet ően össze-
függnek azzal, hogy a mennyiségi módszerek ért ő alkalmazásához nélkülözhetetlen
iskolázottság, ismeret átlagszintje elmarad a már rendelkezésre álló elemzési eszközök
támasztotta követelményekt ő l. E módszerek nagy része még ma sem szerepel a te-
rületi kutatókat kibocsájtó fels őoktatási intézmények tananyagaiban, elsajátításuk
jellemz ő útja az önképzés, ami a gyakorlatban alkalmatlan az alapok pótlására, mi-
vel jellemz ően nem tanulás-központú, hanem felhasználás (eredmény ► -orientált fo-
lyamat.
E problémának aktualitást ad az, hogy — ha lassan is — de hazánkban is
újabb min őségi fordulat érlel ődik a mennyiségi módszerek alkalmazásának feltételei-
ben, a professzionális személyi számítógépek elterjedésével. Ezek használatával ki-
kapcsolódik a kutatási (adatfeldolgozási) folyamatból a speciális szakember (számí-
tástechnikus, matematikus), ami amennyire esetleges el ő ny, olyannyira komoly koc-
kázatot is rejt, ha a megfelel ő szint ű módszertani iskolázottság nélküli kezekbe kerül
ez a nagy hatékonyságú eszköz.
A fentiekb ő l természetesen az is következik, hogy nálunk lényegében nincs
bázisa a kifejezetten „matematikai" közelítéseknek. Igy félelemre sincs ok attól,
hogy a hazai területi kutatás is — a nyugati irodalom gyakran citált vakvágányra — a
„túlmatematizálás" útjára tévedjen, de egyszersmind gátolt ezen iskolák valódi ér-
tékeinek felismerése is. (Azokra a mennyiségi módszertani közelítésekre például,
amelyeket R Compton 1986 a brit földrajzot jellemz ő áttekintésében „iskolaként"
említ, nálunk elszórt példa is alig akad, nemhogy valamiféle iskoláról beszélhetnénk.)
A mennyiségi módszerek tömeges alkalmazása általában is, de a számítástech-
nikai lehet őségek b ő vülése különösképpen — mivel a softwaresített módszerekt ő l
csak a maguk logikáján belüli tisztaság várható el, s természetes vonás a tartalmi
„vakság" — más tényez ő kben rejl ő kockázatokat is feler ő sít.
Ezek között említhet ő az adatbázisok kérdése. A korszer ű számítástech-
nikai lehet ő ségek jellemz ő en a nagy adattömeg feldolgozására („fenn beöntjük az
adatokat, lenn kijön az eredmény") csábítanak. A magam tapasztalata szerint a csá-
bítás nem egyszer csak a munka indításáig tart, nem kevés — jórészt „fizikai", kó-
dolási — munkabefektetéssel, s ehhez képest aránytalan tudományos hozadékkal.
A hazai területi kutatások leggyakrabban használt nagy adatbázisát a nép-
számlálások adják. Ez jellemz ő en a tíz évenkénti állapotelemzések, összevetések irá-
nyába viszi a vizsgálatokat, a folyamatelemzéseket (amelyek ráadásul speciális elem-
zési módszereket is igényelnének) háttérbeszorítva. Ez a helyzet csökkenti annak
esélyét is, hogy a területi folyamatokban kijelölhessük a tényleges szakaszhatárokat,
fordulópontokat — ilyenek a térszerkezet er ős stabilitása ellenére is vannak — hisz
ezek sajnos nem igazodnak a népszámlálásokhoz. A népszámlálási adatbázishoz való
er ős kötődés (anélkül, hogy ezeknek az adatoknak az értékét bármiféle értelemben
elbagatellizálnánk), jellemu ően demográfiai és foglalkozási tartalommal telíti a te-
Nemes Nagy József : A hazai területi kutatások mennyiségi elemzési kultúrája
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/4. 68-81. p.
77
rületi vizsgálatok jó részét, s mivel vele összemérhet ő információháttér például a
gazdaság területi folyamatairól lényegében nincs (hogy csak egy nagyobb szférát
említsünk), ez a területi fejl ődés megítélésébe állandó látens kiegyensúlyozatlanságot
visz.
Külön részletes vizsgálódás tárgya lehetne a területi kutatások információs
háttere. Aligha indokolt itt egyszer ű mennyiségi hiányról beszélni, hisz a publikált
statisztikának csak töredéke kerül felhasználásra. Tény ugyanakkor az, hogy alapvet ő
társadalmi-gazdasági kérdések épp — a magyarázható, de meggy ő ző en alig indokol-
ható — adathiány miatt elemezhetetlenek (pl. a területi jövedelemarányok). A hiá-
nyokat pótló, értékes egyedi adatfelvételeknek csak kis hányada kerül — mindenki
számára elérhet ő alapadat-bázisként — a tudományos vérkeringésbe.
A „technikai" jelleg ű feltételek említése után érdemes még kitérni egyéb
összefüggésekre is. Ha van szemléleti, tartalmi gazdagodási irány, amely a jelen év-
tized hazai területi kutatásait jellemzi, akkor az a szociológiai közelítés. (Felfedez-
het ő az ellenirányú hatás is: a szociológia számos jellemz ő kutatási területén — pl. a
rétegz ő dés vagy életmódkutatásban — is bizonyíthatóan új lényeges összefüggéseket
hozott felszínre a „területiség" szempontjának figyelembevétele.)
Az, hogy ezt a kapcsolatot említjük itt, azzal függ össze, hogy nemcsak tar-
talmi, hanem módszertani gazdagodást is jelent. Ennek f ő elemeként nem els ő sor-
ban az adatfeldolgozási módszereket (ezek jellemz ő en a többváltozós matematikai
statisztikához tartoznak ► , hanem a társadalmi jelenségek újszer ű (mégha esetenként
vitatható) indikátorait, az újfajta min őségek közelítését célzó jelz ő számait említeném.
Ezek a vizsgálatok (pl. a KSH életmód-adatfelvételei, id ő mérlegvizsgálatai vagy a ré-
tegződés kutatási munkák) jó lehet őséget adnak a kifejezetten területi szempontú
másodelemzésekre is (pl. Utassy Á. 1987, Éger Gy. 1985). Ha publicitásukat, véle-
ményformáló erejüket vizsgáljuk, megállapítható, hogy ezek olyan hatásos módon
hívták fel a figyelmet a „területiség" kiemelked ő szerepére a társadalmi folyamatok-
ban, amire az eredend ő en területi (településtudományi, földrajzi stb.) indíttatású
munkák, nem kis részben az el ő z őekben említett információs egyoldalúság miatt nem
voltak képesek.
Ha a szociológiai közelítés sikereit említjük — amiben természetesen nagy
része van a társadalmi aktualitások, feszültségek keltette érdekl ődésnek is — szám-
szer ű visszaszorulást, jórészt kényszer ű módszertani konzervatizmust fedezhetünk
fel a regionális gazdaságtan hazai állapotaiban, amely tudományág önmagán belül
nem volt képes megújulni, a közgazdaságtan oldaláról pedig nem kapott a szocioló-
giaihoz hasonló újfajta er ő forrásokat. (A közgazdaságtanban külön iskolát képez ő
ökonometriai makromodellezés jellemz ően id őorientált és ágazati jelleg ű , a területi
tagoltságra érzéketlen, nem nyújt és nem is vár impulzusokat a területi közelítést ő l,
dezaggregációtól.)
Lényegében nem támaszt a mennyiségi módszerek iránt min ő ségi igényeket
a területfejlesztési politika, a területi tervezés gyakorlata, amelynek információs igé-
nye szinte kimerül a népességszám és a naturális ellátottsági mutatók prognózisaiban.
Hasonló a helyzet a tanácsi finanszírozási rendszer folyamatos korszer űsítési folyama-
tában alkalmazott mennyiségi módszerekkel, amelyek ezidáig lényegében megreked-
tek a „szükségletek" szerinti forrásredisztribució négy alapm ű veletes „számtanpél-
Nemes Nagy József : A hazai területi kutatások mennyiségi elemzési kultúrája
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/4. 68-81. p.
78
dáinál" (lásd err ő l Lengyel I. — Baukó M. 1987 dolgozatát, akik a klaszterelemzés,
mint összetettebb módszer felhasználásának teljes kudarcáról tudósítanak a Békés
megyei fejkvóta-meghatározás kapcsán. ► . Évtizedes tudományos, módszertani er ő l-
ködéssel a háttérben, teljesen a hagyományos közelítés kapott szerepet az elmara-
dott térségek felzárkóztatását célzó program összeállításakor végzett térséglehatáro-
lások során is.
Néhány következtetés
A fenti áttekintés legf ő bb tanulságát két dologban látom. Miközben a hazai
területi kutatásokat a konkrét eszközöket tekintve nagyon tagolt mennyiségi mód-
szerek uralják, s ez az eszköztár folyamatosan szélesedik, ma még kétségtelenül ko-
moly kifogások tehet ő k, az ún. korszer ű módszerekre épít ő tudományos termékek
nem kis hányadával szemben is. A módszertani fordulat nem hozott min őségi for-
dulatot. Másrészt (az el őbbivel szétválaszthatatlanul összefonódó jelenségként), az
állapítható meg, hogy e munkáknak nem alakult ki még, sem a tudományokon be-
lül, sem a felhasználók, megrendel ő k között a jól m ű köd ő „szellemi piaca", ahol
ezek az eszközök, módszerek és a velük elért eredmények valóságos értékeik szerint
megmérettetnének.
A kutatási termékek szellemi min őségének javítása és a piacépítés több
vonalon futhat. A mennyiségi módszertani alapiskolázottság érzékelhet ő hiányainak
(amelyek mindkét említett oldalról gátat jelentenek), a szakemberképzésen belüli
pótlására — első sorban a kifejezetten „területi" specialisták (generalisták?) képzése
híján — magam kevés esélyt látok. Ezt egyben alapvet ő , távlatos visszahúzó tényez őnek
tartom.
Több, ma még alig kihasznált lehet őség látszik a tudományos közélet, a tu-
dományszervezés területén. Megteremtésre érettnek és kihasználásra indokoltnak
látnék kifejezetten módszertani tematikájú rendezvényeket, a szakmai folyóiratokban
önálló rovatok indítását, tematikus számok kiadását, érdemi viták kezdeményezését.
(Sajnálatos, hogy épp a fentiekkel ellentétes tendenciára hozható könnyen aktuális
példa. A hetvenes években a mennyiségi módszerek területén úttör ő szerepet betöl-
tött folyóirat, a Területi Statisztika — amelynek lapjain tartalmas és érdemi vita zaj-
lott például a területi fejlettség mérésének kérdésér ő l — két éve már nem jelenik meg.)
Az említett fórumoktól különösképpen két területen várnék el ő relépést: egyrészt a
legelterjedtebb többváltozós matematikai-statisztikai módszerek használatának, hasz-
nálhatóságának tisztázásában, másrészt a sajátos „területi", a tudománykör módszer-
tanának — a tartalomnak egyértelm ű en alárendelt — sajátos jelleget adó mennyiségi
módszerek, modellek szerepének növelésében.
A már ma is használt eljárások megalapozottabb alkalmazása mellett a to-
vábblépés komoly tartalékát képezik az újabb és újabb —a nemzetközi szakirodalom-
ban, a rokontudományokban folyamatosan nyilvánosságra kerül ő — elemzési eszkö-
zök. Ezek megismertetésére, majd alkalmazásukra nagyobb figyelemmel, ösztönzés-
sel kellene lenni.
Mindenfajta — a korábbiakban érintett — kockázat ellenére, a számítástech-
Nemes Nagy József : A hazai területi kutatások mennyiségi elemzési kultúrája
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/4. 68-81. p.
79
nikai lehet őségek min őségi bő vülése objektíve (ha nem is automatikusan) er ő síti a
mennyiségi közelítés pozícióit, pozitív értelemben vett kényszerít ő er őt jelent a ku-
tatók és a gyakorlati szakemberek számára is módszertani m űveltségük fejlesztésére.
Ez a háttér ért ő bb és decentralizáltabb fogadó közeget generálhat olyan potenciális
partnerek körében is, mint amilyenek a tanácsok, amit ő l kutatás-alkalmazás érzé-
kelhet ő szembefeszülésének csökkenése is várható.
Amennyiben a hazai területfejlesztési politikában, területi tervezésben er ő-
södnek a távlatos, stratégiai elemek, ez várhatóan kedvez az átfogó, elméleti igény ű,
ugyanakkor empirikus háttere, kvantitatív módszerekre, modellekre épít ő kutatá-
soknak.
Talán befejezésül sem felesleges hangsúlyoznom, hogy a mennyiségi mód-
szertan csak egy eleme a kutatásnak, távolról sem kizárólagos értékhordozó. Bizo-
nyára komoly hozadéka lehet ezért más szempontok, feltételek (pl. a területi kutatá-
sok tér- vagy társadalomelméleti alapjai, a történetiség, az ágazati és területi közelí-
tés viszonya, a gyakorlati igények, az információs háttér stb.) rendszerezett átte-
kintésének, s talán ezen elemekb ő l építkezve, e sokszín ű, küls ő és belső határait
tekintve is mozgásban lév ő tudománycsoport (tudományos szemlélet?) hazai helyzete,
perspektívái végiggondolásának.
(A fenti áttekintést — amelynek összeállításakor a szerz ő felhasználta Csanádi Gábor-
nak a szociológia mennyiségi módszereir ő l készült összegzését — az MTA Regionális
Tudományos Bizottsága 1988. május 4-én megvitatta.)
HIVATKOZOTT MUNKÁK
Abonyiné Palotás J. (1982): A területi egyensúly néhány összefüggése a gazdasági növekedés
szemszögéb ő l, „Földrajzi Értesít ő " 2-3. sz. 273-285. pp.
Bartke I. (1987): A területi hatékonyság és jövedelemtermel ő képesség változásának számítása az
iparban, „Tér és Társadalom" 3. sz. 3-22. pp.
Bácskai V—Nagy L. (1984): Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban,
Akadémiai K. Bp., 402 p.
Beluszky P. (1987): Az 1984. évi közigazgatási területbeosztási reform és az Alföld térszerkezete
„Alföldi Tanulmányok" 71-111. pp.
Beluszky P.—Sikos T. T. (1982): Magyarország fautípusai, MTA FKI Bp. 167. p.
Benedek A.—Semjén A. (1986): Információs remdszer az oktatási folyamatok területi elemzéséhez
Oktatásökológia, Oktatáskutató Int. Bp, — szerk.: Forray R. K.—Kozma T.) 95-113.
pp.
Boros F.—Fodor L.-né—Heit G. (1986): Az Alföld szellemi potenciáljának f ő bb jellemző i a 80-as
években, „Településfejlesztés" 3. sz. 26-32. pp.
Compton, A.P. (1986): A földrajz és a földrajzi gondolkodás fejl ő dése Nagy-Britanniában, „Föld-
rajzi Közlemények" 1-2. sz. 135-154. pp.
Csanádi G.—Ladányi J. (1987): Budapest — a városszerkezet történetének és a különböz ő társa-
dalmi csoportok városszerkezeti elhelyezkedésének vizsgálata, „Szociológiai M ű helytanul-
mányok" 4. sz. MKKE, Bp.
Csatári B.—Gödör Zs. (1987): A falusi települések térkapcsolatainak néhány jellemz ő összefüggése
Szolnok megyei példákon, „Alföldi Tanulmányok" 263-278. pp.
Daróczy E. (1983): Városok és városkörnyékek népességének id ő beni és keresztmetszeti vizsgálata
Magyarországon 1970-1980 között, „Demográfia" 2-3. sz. 262-314. pp.
Nemes Nagy József : A hazai területi kutatások mennyiségi elemzési kultúrája
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/4. 68-81. p.
80
Enyedi Gy.-Rechnitzer J. (19871: Az innovációk térbeli terjedése a magyar mez őgazdaságban,
„Tér és Társadalom" 2. sz. 31-48. pp.
Elmerné Turi M. (1983): Az alsófokú központok helyzete Baranya megyében, „Területi Statisz-
tika" 1. sz. 12-28. pp.
Éger Gy. (1985): Az életkörülmények és az életmód f ő bb elemeinek alakulása a lakosság fontosabb
státusz-csoportjai szerint a nyolcvanas évek elején, „Területi Statisztika" 6. sz. 589-596.
pp.
Erd ősi F. (1981): A dél-dunántúli megyeközpontok tömegközlekedési összeköttetés-rendszerének
fejlő dése, hierarchikus tagozódása és intenzitása, „MTA DTI Közleményei" 28. sz. 157-
182. pp.
Erdősi F. (1985): A magyarországi normál nyomtávú vasúthálózat megritkításának következmé-
nyei, „Területi Statisztika" 6 sz. 560-660. pp.
Fodor M. (1980): Kiemelt alsófokú központok várható ipari fejlesztése, „Területi Statisztika" 2.
sz. 108-119. pp.
Gá/di R. L. (1986): A Bükk természeti adottságainak idegenforgalmi-földrajzi szempontú értékelé-
se, „Földrajzi Közlemények" 1-2. sz. 79-95. pp.
Galambos J. (1986): Táji és környezeti adottságok értékelésének üdülési szempontú differenciá-
lása, „Földrajzi Értesít ő " 3-4. sz. 339-351. pp.
Gálik L.-né (1986): A közm ű olló számításának módszertani kérdései, „Területi Statisztika" 3. sz.
241-281. pp.
Gurzó I. (1985): A cukorrépatermesztés és a cukorgyártás alakulása a DK-Alföldön (1971-1982).
„Alföldi Tanulmányok" 79-99. pp.
Gyenei M. (1985): A tanácsok összevonásának hatása a települések fejl ődésére, „Területi Statisz-
tika" 3. sz. 267-281. pp.
Malminé Vissi M. (1980): A központi szerepkör ű települések funkcionálása a magyar településhá-
lózatban, „Területi Statisztika" 3. sz. 214-227. pp.
Hrubi L. (1983): Településcsoportok Baranya megyében az infrastrukturális ellátottsági színvonal
alapján, „MTA DTI Közlemények" 30. sz. 177-198. pp.
Király L.-Tolnai L. (1982): A térképi ábrázolás szerepe és lehet ő sége az egyes térségek összeha-
sonlításában - egy számítógépes rendszer alapjai, „Területi Statisztika" 4. sz. 330-343. pp.
Kozma T. (1987): A kulturális innováció területi terjedése, „Tér és Társadalom" 4. sz. 15-36. pp.
Lehmann A.-Sas B. (1985): A pécsi agglomeráció vizsgálata ökológiai és ökonómiai szempontok
alapján. (In: Vonzáskörzetek-agglomerációk II. Akadémiai K. Bp. - szerk.: Rechnitzer J.)
101-126. pp.
Lengyel 1.-Baukó M. (1987): Az alapfokú ellátás területi különbségeinek vizsgálata Békés megyé-
ben, „Alföldi Tanulmányok" 247-262. pp.
Lettrich E. (1982): Faluhálózatunk fő vonásai. (In: A falu a mai magyar társadalomban, Akadémiai
K. Bp. - Szerk.: Vágvölgyi A.) 41-90. pp.
Lóczy D.-Tázsa I. (1982): Mező gazdasági célú környezetmin ő sítés automatizált módszerrel,
„Földrajzi Értesít ő " 4. sz. 409-425. pp.
L. Rédei M. (1985): A shift-share analízis szakirodalmi áttekintése és alkalmazási lehet ő ségei a
demográfiában, „KSH Népességtudományi K. I. Demográfiai Módszertani Füzetek" 1. sz.
68. p.
L. Rédei M. (1986): A területi migrációs áramlások modellezési kísérletei, „KSH Népességtudo-
mányi K. I. Demográfiai Módszertani Füzetek" 4. sz. 168. p.
Miklássy E.-Rozsányi T. (1984): Centrum-periféria kapcsolatok vizsgálata cluster-analízis segít-
ségével, „Területi Statisztika" 5. sz. 485-505. pp.
Nemes Nagy J. (1984): A város-faáu különbségek egyenl ő tlenségi mutatókból kiinduló vizsgálata
faktoranalízissel, „Területi Statisztika" 4. sz. 374-387. pp.
Nemes Nagy J. (1985): Térbeli terjedési folyamatok és modelljeik, „Földrajzi Értesít ő " 4. sz.
377-390. pp.
Oros l.-Schinde/e M. (1986): A mező gazdasági kistermelés a településnagyság függvényében,
„Területi Statisztika" 2. sz. 135-145. pp.
Nemes Nagy József : A hazai területi kutatások mennyiségi elemzési kultúrája
Tér és Társadalom 2. évf. 1988/4. 68-81. p.
81
Pál A. (1987): Bács-Kiskun és Szolnok megye iparának területi szerkezete, „Alföldi Tanulmányok"
225-246. pp.
Pá/fa/vi J.—Horváth Gy. (1982): A termelés területi áruszállítási kapcsolatai és a gazdasági körze-
tek, „Területi Kutatások" 5. sz. 112-130. pp.
Papp A. (1981): Debrecen vonzáskörzete, „Alföldi Tanulmányok" 177-203. pp.
Petró K. (1985): A mező gazdasági termelés és a falusi infrastruktúra összefüggésének vizsgálata,
„Területi Statisztika" 5. sz. 497-507. pp.
Polinszky M.—Sárfalvi 8. (1986): Az oktatási intézményhálózat térbeli rendszere és m űködési
hatékonysága. (In: Társadalmi-gazdasági tervezés és oktatás; Oktatáskutató In. Bp.) 131-
172. pp.
Probá/d F. (1984): A mező gazdaság ökológiai potenciáljának eloszlása a Földön, „Földrajzi Közle-
mények" 4. sz. 314-323. pp.
Probáld F. (1985): A földellátottság hatása a mez ő gazdasági világkereskedelemre, „Földrajzi Köz-
lemények" 1-2. sz. 15-25. pp.
Rechnitzer J. (1981): Elemzések a területi ágazati kapcsolati mérleggel, „Területi Statisztika"
asz. 239-259. pp.
Sándor J. (1982): Magyarország idegenforgalmi tájegységeinek értékelése és statisztikai számba-
vétele, „Területi Statisztika" 1-2. sz. 60-71. pp.
Selley F. (1983): A szántóföldi növénytermelés értékelése szintetikus mutatókkal, „Területi
Statisztika" 5. sz. 483-502. pp.
Semjén A. (1986): Az iskolázottság területi alakulása. (I n: Oktatásökológia, Oktatáskutató I. Bp. —
szerk.: Forray R. K. — Kozma T.) 139-218. pp.
Sikos T. T (szerk. 1984): Matematikai és statisztikai módszerek alkalmazási lehet ő ségei a területi
kutatásokban, Akadémiai K. Bp. 301. p.
Simon l.—Csatári 8. (1983): A népesség foglalkozási átrétegz ődése a közép-békési térségben
(1960-1980), „Alföldi Tanulmányok" 213-228. pp.
Tóth J. (1986): A rangkoefficiens alkalmazása a városfejl ődés regionális ütemkülönbségeinek ki-
mutatására — különös tekintettel az Alföldre, „Alföldi Tanulmányok" 115-136. pp.
Tózsa /.—Hegedüs Gy. Cs. (1982): Budapest a világ ű rb ő l, „Földrajzi Értesít ő" 1. sz. 121-130. pp.
Utassy Á. (1987): Jelzések a területi dimenzióban mért egyenl őtlenségrő l, „Szociológia" 3-4. sz.
325-344. pp.
Vágvölgyi A. (1982): A falusi életkörülmények f őbb típusai. (In: A falu a mai magyar társadalom-
ban, Akadémiai K. Bp. — szerk.: Vágvölgyi A.) 91-178. pp.